79 éves korában elhunyt Tamáska Péter történész – közölte a Magyar Hírlap, melynek munkatársa is volt. Tamáska Kassán született 1942. április 11-én. Édesapja, Heinrich Jenő a Felvidék visszacsatolása után a kassai közélet ismert szereplője, a kulturális élet mecénása volt. A család menekültként 1945-ben került Budapestre.
A Toldy Gimnáziumban érettségizett, és 1967-ben az ELTÉ-n szerzett történelemtanári diplomát. Jelentős a Felvidékkel kapcsolatos publicisztikája. A rendszerváltás után hivatalosan visszavette az eredeti családnevet is, a Heinrichet, de publicisztikájában változatlanul a Tamáskát, édesanyja második férjének nevét használta.
A nyolcvanas években volt tanáránál, Antall Józsefnél dolgozott főlevéltárosként, aztán 1984-től az Új Magyar Központi Levéltár munkatársa volt, amely a rendszerváltás után az Országos Levéltár része lett. 1993-ban megrendezte a Pártállamiság negyven éve című kiállítást, amely a frissen átadott pártiratok alapján mutatta be a Rákosi korszak Központi Vezetőségének és a kádári Politikai Bizottságnak a működését.
Történészként a börtönök történetét kutatta, 1988-ban jött ki Márianosztrai panoptikum című könyve, amely 1858-tól, alapításától kísérte végig a híres női, majd 1950-től az ÁVH által férfi börtönné átalakított bv. intézet történetét, a forradalom 60. évfordulóján pedig a Politikai elítélt kerestetik című monográfiája az 1945 és 1990 közötti börtönvilágról adott hírt.