Hívő katolikus létem ellenére vegyes érzelmekkel telítve és kétségek között vergődve vártam Szent Péter utódjának a csíksomlyói látogatására. Húsz esztendővel ezelőtt ugyanis örömtől repeső szívvel fogadtam volna az ezer éve esedékes nagy esemény hírét, most azonban a közeledtével egyenes arányban nőtt bennem az aggodalom.
Ez a pápa ugyanis már nem az a pápa, és az 1999 óta eltelt időszak alatt a román állam is számtalanszor bebizonyította, hogy ellenségként tekint a székely–magyarokra. Így hát félő volt, hogy ránk nézve nemkívánatos következményei lesznek Őszentsége Székelyföldön való megfordulásának.
Nem így történt. Legalábbis egyelőre. Sőt, bizonyos tekintetben pozitív hozadéka volt az ittlétének.
A nem túl sűrűn előforduló, de azért jól látható magyar és székely zászlók jelenléte, Hargita megye tanácselnökének, Csíkszereda polgármesterének és az egyházi kórus tagjainak székelyruhája, az utóbbiak ajkaikról felcsendülő ének, a szentmise rendje, valamint a tömeg által mormolt imák nyelve ugyanis félreérthetetlenül és egyöntetűen a színhely és zarándokok magyar jellegére utalt. Köszönet azoknak, akik ezt vállalták és lehetővé tették. Valamint a közszolgálati televízió vezetőségének és munkatársainak is, hiszen jó voltukból erről az ország román nemzetiségű lakossága is meggyőződhetett. Mint ahogy arról is, hogy az övékétől eltérő nyelven ugyan, de azonos odaadással imádjuk az Urat, és szeretettel övezzük Szűz Máriát. Külön dicséret illeti őket azért, hogy román felirattal látták el a magyar nyelven elhangzó énekeket és imákat, beleértve a szentmise végén felcsendülő himnuszunkat is, amelynek hitről tanúskodó nemes szövegével így a román ajkúak is megismerkedhettek.
Mindez egy jogállamban természetes lenne, Románia azonban, sajnos, nem mondható annak. Éppen ezért kellemes meglepetésként hatott rám, és meggyőződésem szerint nemzet- és sorstársaimra is. A látottak, hallottak, tapasztaltak ugyanakkor újraélesztették bennem a reményt, hogy belátható időn belül vége szakadhat a román médiában nap mint nap eluralkodó magyarellenességnek. Hogy a magyarok és románok végre feszültségmentes légkörben, békében élhetnek egymás mellett. Hogy Erdélyben és a Székelyföldön van magyar jövő.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó