Ajaj, harangoznak, akkor még nem késtem el, de sietni kell, mert ez az új pap bevezette, hogy pontban tíztől kezdődjön a templomozás, pedig még városon is szoktak ráhagyni egy kicsit, ott is késnek, sőt ott szoktak csak késni igazán, azok a fonnyadt kikent-kifent úrinépek;
na sebaj, mások is késnek, és mindig is késni fognak, hiába akarja ez az új pap bevezetni ezt az új időszámítást, itt mindig is késtek a népek, nem lehet csak úgy ezeket az ősi szokásokat megváltoztatni, nekünk a tízóraötperc, az tízóraötperc, istentisztelet közepére csak megérkezik mindenki, hihihi;
no lám, kit látnak szemeim, itt jön a híres Gubáné, ide hallom azt a csúf száját, vajon már megint miről pletykál ez a szégyentelen, a fél utca őt hallgatja, a másik fele meg Megyerinét, na ha ezek ketten összetalálkoznak, a jóisten mentsen meg élőt és holtat, két perc alatt kibeszélik a répát is a földből, vannak is páran, akik miattuk kerültek a hatosba, a váradi bolondok kórházába, egy-két szomszédjukat ügyesen kicsinálták ezek a rusnya vénasszonyok, és a tetejébe olyan peckesen járnak, mintha az övék lenne az egész topolyai főutca;
aki látja őket sietve át is megy a másik oldalra, ha legalább a templomban meg tudnának ülni a tomporukon, de még ott is súgnak-búgnak, lám nem is baj, hogy ez a pap annyira szigorú, mert ez még őket is megszólítja, ha megfeledkeznek magukról, mert ez amolyan városi ficsúr, és hát nagy úrnak képzeli ám magát, mert az újságba is ír, a Rozi is mondta, hogy látta valami írását, ahol éppen Topolyáról osztotta az észt;
az a részeges feleségverő Rák Dezső meg is mondta neki a magáét, ne szóljon bele, a jöttment papja a falu dolgaiba; nézett is nagyot a csuhás, azt mondja Dezső, csak hebegett-habogott, ne is akarjon nekünk itt olyan városi módit ránk erőszakolni, mert azt a mi begyünk nem veszi be, de nem ám, ha mondom;
na ugye, hogy még a pap előtt beértem, ej az a pontosság, nem való az faluhelyre, no lám, a Bunyós Pityu is itt van, ezt sem láttam templomban, amióta megkeresztelték pár éve a legkisebbik unokáját, azt a kicsi bőgőmasinát, aki mostanság parittyával lövöldözi a szomszéd galambjait; tán csak nem emlékharangot fizetett ez a Pityu, oszt azért ül itt olyan peckesen, még a zakót is ráerőltette az asszony;
nahát ezek a szemtelen kölykök ott az első padban már megint sivalkodnak, a múltkor is rájuk szólt a szószékről a tiszteletes a prédikáció kellős közepén, de ezekkel ugyan nem lehet bírni, a szép szó itt nem használ, de hát milyen világ ez, ahol még egy pofont sem lehet odakenni a rosszféle kölyök képére, merthogy azok a hollandok vagy norvégok, vagy miazisten népeknél is elvették a kivándorolt rományok gyerekét, csak mert kiporolták a gyerkőc nadrágját, bemondta a televízijó, aztán meg Megyeriné egy hétig ezt fújta, amerre csak járt, és még csodálkozunk, hogy itt a világvége és a migráncsok hozzák ránk a tíz csapást;
a múltkor Gubáné tele is kürtölte a falut, hogy húzzák meg a harangokat, mert itt vannak a migráncsok, oszt még jó, hogy a tisztelendő úr húzódozott, próbálta nyugtatgatni szép szóval, hogy Piroska néni drága, ne tessék ijedezni, csak a Lakatos Béni pereputtyát tetszett látni, akik ekhós szekérrel járják a környéket, meg különben is, mit keresnének itt nálunk, ebben a szakadt faluban azok a migráncsok, nem kapnak itt segélyt, de még egy árva, sánta szűzjányt sem, akit kedvükre megabajgassanak, oszt jól is mondta ez a pap, mert nemsokára kiderült, hogy nem migráncsok voltak azok, hanem Paluska néni szlovák rokonai, hihihi;
na jó na, énekeljünk, Uram Isten siess, minket megsegíteni..., ej de csúf kappanhangja van ennek a Magyarosnénak, Pöndörkéné meg rákontráz, mint valami primadonna, és akkor ne robbanjon szét az ember mérgében, mert minden kegyes áhitatot szétkergetnek ezzel a csúfságos hangjukkal, legalább ha ez a városi ficsúr pap tudna énekelni, de hol eltalálja a dallamot, hol meg némán kapkodja a levegőt, mint a szentimrei kövérponty, tiszta csúfság ez az templomozás;
...hiszek egy istenben, mindenható atyában..., ó Galuskáné, a jó ég áldja meg ezt is, hát úgy fészkelődik, mint egy veszekedős kotlós a csibék alatt, akkora hátsófele van, hogy az egész gyülekezet alája férne, papostul, harangozóstól, tán még az orgonát is alája tudnánk szuszakolni, hihihi, ...szívemet hozzád emelem..., ő drága istenkém, ha ez a pap megint egy teljes órát prédikál én bizisten kimegyek innen, én rosszul leszek, én nem bírom;
nem tudom, de ezek a városi népek annyit bírnak locsogni, nem találják az áment, pedig tudom én, hogy azt várják mások is, mert ez a sok felesleges beszéd, az a sok lőn, meg vala, hát csoda, hogy semmire sem emlékszem, mire hazamegyek, oszt mind kérdezheti a szomszéd, az a csúf és gonosz Böndős Kati a kerítésnél, hogy miről prédikált a tiszteletes úr, én bíz’ csak az ámenre emlékszem, pedig azt mondják a faluban, hogy szépen beszél, meg hogy olyan nagyon városi módon prédikál;
oszt hogy érjük mi azt fel ésszel, mondana inkább szép történeteket, mint a katolikus pap bácsi, és ha mást nem is, azt legalább megérteném, mert arra még most is emlékszem, amikor arról mesélt, hogy házszenteléskor majdnem megharapta egy kutya, a Morgosné vérebe, na attól ki is telik, nem is jó oda menni, sem palástban, sem anélkül, megharapja az a papi személyeket is, válogatás nélkül, hihihi;
no, megint megváratott az ámennel ez a mi papunk, na nem baj, legalább vasárnap dógozzon meg a pénzéért, elvégre azért fizetjük, hogy sorolja az igéket, mongya a szíp szavakat, melengesse az ember mejit a drága szíp bibliás szózatokkal, há’ nem?, há’ de! ...Miatyánk, ki vagy a mennyekben...;
na persze Megyeriné már megint túl kell licitálja a papot, mondtam is neki a múltkor, te Ica, te jó lennél a tévébe, amellé a Fidelikusz mellé, ott mondhatnád a magadét, oszt még fizetnének is érte, de a tetejébe még jól meg is sértődött, mert nem tudta, mi az a Fidelikusz, azt hitte valami csúnyaság, de meg is érdemelte volna, hogy oda küldjem, amilyen házsártos egy vénasszony, biztos megint bömbölni fogja a zsoltárt, mint a múltkor, mert ez még a templomban sem bírja ki, hogy ne az övé legyen az utolsó szó, nem bizony;
...tebenned biztunk eleitől fogva..., na végre mehetünk, hol az az egylejesem, ó, Istenem, kifut a levesem...
Fábián Tibor