Minél jobban beleásom magam a történelmi eseményekbe, annál több ötletem születik – nyilatkozta az Erdély.ma portálnak Hover Zsolt. A Kalotaszegen élő és alkotó lelkész, író, újságíró következő regényét az erdélyi vallásszabadságot kimondó tordai országgyűlésről tervezi. A négykötetes regényíróval Fábián Tibor beszélgetett.
– Regényeidben erdélyi történelmi eseményekről írsz. Miért éppen ennél a témánál állapodtál meg? Kalotaszegi lelkészként a hely szelleme is befolyásolt, amikor ebbe az irányba fordult az érdeklődésed?
– Mindenképpen hatással volt rám a hely szelleme. Kalotaszeg egy hagyományairól ismert vidék Erdélyben, ezen belül Magyargyerőmonostoron található a legrégebbi templom. Amikor megválasztott a gyülekezet, utána kellett olvasnom alaposabban a templom történetének, hogy az idelátogatóknak mesélni tudjak. Talán már ekkor kezdett érdekelni a történelem, de az írásban kezdetben teljesen más műfajban gondolkodtam. A kutatómunka során azonban egyre több történet került elém, így végül teljesen elhagytam a fantasy vonalat, és maradtam a történelemnél, azon belül is kimondottan erdélyi történeti események érdekelnek.
– Összegezzük egy kicsit az eddigi írói tevékenységedet. Hét éve jelent meg az első könyved, a Hetedhét ösvény. Azóta további három látott napvilágot. Melyek ezek?
– A második a Kalotaszegi Madárleány. Ez egy dombormű a templom falába ágyazva, amihez az idők során egy legenda is kapcsolódott, ami szájhagyomány útján maradt meg a faluban. A történet alapja ez a legenda, amibe több kalotaszegi mondát is beleszőttem, némi történelmi alapozást is adva neki, de ez még nem tekinthető történelmi regénynek.
A harmadik regény – Erdélyi trónharc – tulajdonképpen az előző folytatásának indult, de mivel a kutatómunka során rengeteg érdekes történelmi eseménnyel találtam magam szembe, ezért úgy döntöttem, hogy elhagyom a fantasy vonalat.
A negyedik, az Erdélyi szabadságharc 1848-49 eseményeit dolgozza fel, és bár a fő történetvonal teljesen fiktív, a könyvben szereplő események kilencven százaléka valós eseményeken alapszik.
– A közelmúltban az M5 kulturális televízió Fülszöveg című műsorának vendége voltál, ami azt jelzi, számon tartanak és értékelnek az irodalmi palettán. Mesélj erről a budapesti kiruccanásról.
– Nagyon széles a mai magyar irodalmi paletta, ezért nagyon meglepődtem, amikor a műsor szerkesztője megkeresett. Természetesen gondolkodás nélkül elvállaltam a megkeresést annak ellenére, hogy elég hosszú az út Kalotaszegről Budapestre. Mivel lényegében szabadúszó íróként alkotok, minden alkalmat meg kell ragadnom, amikor beszélhetek a munkámról. Bán Mór neve ismerős volt számomra, mivel igyekeztem folyamatosan kortárs történelmi szerzők munkásságával megismerkedni. Az, hogy egy elismert mai szerző keresett meg, különleges megtiszteltetést jelentett számomra. Nagyon élveztem, hogy már az interjú előtt, az előzetes megbeszélés során is elkezdtünk komolyabb irodalmi kérdésekről beszélni. A műsorvezető azt is mondta egy adott ponton, hogy hagyjunk valamit az interjúra is. A beszélgetés is nagyon érdekes volt, mivel régóta foglalkozom a médiával, nem éreztem magam feszélyezve a kamerák előtt, és teljesen a beszélgetésre tudtam figyelni.
– Életünkben fontos tulajdonság a változás, alkalmazkodás, rugalmasság. Íróként milyen helyzetekben voltak eddig segítségedre ezek az erények?
– Annak ellenére, hogy fontos számomra a hagyomány, és a történelem, rugalmas embernek tartom magam. Ezért sem ragaszkodtam ahhoz a műfajhoz, amelyben írni kezdtem. Ugyanakkor nyitott vagyok minden új dologra is, számomra a konzervativizmus nem bezárkózást jelent, inkább a régi hagyományos dolgok ötvözését az újakkal. Előszeretettel használok például olyan számítógépes, vagy okostelefonos alkalmazásokat, amik megkönnyítik az író munkáját, segítenek a történet, illetve a karakterek megformálásában, rendszerezésében, vagy éppen a jegyzetelésben. A telefont ma már mindenhová magával viszi az ember, ezért kézenfekvő, hogy ha adódik egy ötlet, akkor azonnal lejegyzem, vagy éppen utána is nézek a világhálón valamilyen információnak, ami felkeltette az érdeklődésem.
– Elég nyitott-e ahhoz az erdélyi egyházi társadalom, hogy elfogadják, Uram bocsá’ elnézzék neked, hogy a lelkészi szolgálat mellett valami mással, jelesül újságírói és írói tevékenységgel foglalkozol?
– Hála Istennek ilyen téren eddig csak pozitív visszajelzésekkel találkoztam. A szakmai irigység nem kerüli el sajnos a lelkészeket sem, ezért minden bizonnyal akadnak olyan kollégák, akik nem nézik jó szemmel az sajtós, vagy a regényírói tevékenységemet, mondván, hogy a suszter maradjon a kaptafánál, de én személyesen nem találkoztam ilyen hozzáállással. Épp ellenkezőleg, gyakran meghívnak imahetekre, ahol már eleve jelzik, hogy vigyek a könyveimből is. Idén a nemzeti ünnep környékén pedig rengeteg olyan felkérést kaptam, ahol kimondottan könyvbemutatóra hívtak. A lelkészek ma már nagyon sok mindennel foglalkoznak.
A vidéki lelkészeknek főleg nehéz mit kezdeni magukkal, hiszen szívesen vállalnának akár háromszor annyi szolgálatot is, de az apadó gyülekezetekben sajnos egyre kevesebb alkalom adódik erre.
Mindenki igyekszik felhasználni valahogy a kreatív energiáit, én ebben találtam meg a lehetőséget, hogy hasznosan kihasználjam azokat a talentumokat, amelyeket Istentől kaptam, hisz ez felelősséggel is jár.
– A mai digitális korszakban sokszor felvetődik a “kinek írunk?” kérdése. Te hogy látod, maradnak-e könyvolvasók is a képernyők századában?
– Sokan temetik a Gutenberg galaxist, amióta a technika egyre jobban kiszorítja a hagyományos médiumokat, de én optimista vagyok. Soha annyi könyv nem jelent meg, mint napjainkban, mivel a technika bizonyos szempontból megkönnyíti a könyvkiadást. Az elektronikus könyvek például lehetőséget adnak arra, hogy egy szerző az olvasóközönség elé álljon, még akkor is, ha nincs mögötte egy komolyabb kiadó. Persze ez azt is jelenti, hogy a nagy felhozatalban nagyon sok a sekélyes alkotás, és ahogy az internet világában mindenki virológus, vagy biztonsági szakértő, így nagyon sokan képzelik magukat írónak is. Azonban az idő mindig kiszűri az értékesebb munkákat a nagy felhozatalban is.
– A mai szűk olvasói réteg zöme az úgynevezett celebírók tevékenységét követi. Egy adott ponton túl már nehéz is eldönteni, hogy az írót vagy a hírességet látjuk bennük. A kevésbé ismert szerzőknek milyen lehetőségeik vannak arra, hogy könyveiket a nagyközönség elé tárják?
– Az, hogy valaki befutott íróvá váljon, nagyon sokszor a szerencsén is múlik. Egy olyan írónak, aki kevésbé felkapott, ma már menedzseri és marketing feladatokat is be kell töltenie. Természetesen így nehezebb elérni az áttörést, de én ilyen téren is optimista vagyok. Négy könyvem jelent meg ezer-ezer példányban, és lassan már mindegyik elfogyott, amit a jelenlegi helyzetben, ahol mindenki ismertté válhat öt percig, szerencsésnek érzem magam. Nagyon sok író még idáig sem jut el, ezért valóban nincs okom a panaszra.
– A szerző gyakran elvesződik az írás, könyvkiadás, könyvterjesztés Bermuda-háromszögében. Tapasztalatod szerint ezek közül melyik a legnagyobb kihívás?
– Ahogy az előbb is fogalmaztam, ma már valóban sokrétű egy író munkája, és éppen ezért nagyon nehéz elérni a kívánt áttörést. Komolyabb anyagi befektetés nélkül nehéz reklámozni a könyveket. Persze amatőr módon is sok mindent meg lehet valósítani, de ehhez időt, és energiát kell befektetni, képeznie kell folyamatosan az embernek magát, de ezek többnyire meghozzák valamilyen szinten az eredményt.
– Vannak-e írói példaképeid? A történelmi írók közül kiknek a tevékenységét követed?
– Bán Mórnak a Hunyadi sorozata azért áll közel hozzám, mert hasonló az író gondolkodásmódja. A történelmi hűség mellett igyekszik a felkapott irodalmi műfajok sajátosságait is becsempészni a történeteibe, amit én magam is igyekszem megtenni. Ő maga is a fantasy műfajjal kezdte, mielőtt belevágott a történelmi regényfolyamba. Emellett, bár nem kimondottan történelmi író, Ken Follett munkássága nagyon sokat hatott rám. A Katedrális sorozatából nagyon sokat tanultam, rengeteg trükköt ellestem azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell egy történelmi regényt szórakoztató módon megírni. Egy interjúban azt mondta, hogy a kutatómunka nagyon fontos a számára, mert minél jobban beleássa magát a kutatásba, annál nagyobb hatással van a fantáziájára. Magam is úgy tapasztaltam, hogy minél több adat áll a rendelkezésemre, és minél jobban beleásom magam a történelmi eseményekbe, annál több ötletem születik.
– Mondhatni elmaradhatatlan kérdés egy szerző felé: milyen kéziraton dolgozol jelenleg?
– Mivel egyféle írói célkitűzésemmé vált, hogy erdélyi történelmi eseményeket dolgozzak fel, így a következő kötet is egy sajátos, ugyanakkor nagyon fontos eseményt dolgoz fel. A munkacíme Erdélyi vallásszabadság, és az 1568-as tordai országgyűlést, illetve az azt megelőző eseményeket dolgozza majd fel, amely oda vezetett, hogy a világon először Erdélyben mondják ki: senkit a vallási meggyőződése miatt nem szabad üldözni. A mai modern szabadelvű polkorrekt világban úgy gondolom ennek nagyon fontos üzenete van, és annak ellenére, hogy egy több százéves eseményt dolgoz fel, lesz bőven mondanivalója a mai ember számára is.
Akták