Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Az EU kohéziós politikájának kudarca a Közép-romániai fejlesztési régióban című tanulmánya és Dabis Attila, a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottja felszólalása az Európai Unió Strasbourg-i székhelyén tartott Intergroup tanácskozáson.
A magyar nemzeti önazonosságú székely közösség Románia közepén él, hozzávetőlegesen tizenháromezer ötszáz négyzetkilométernyi kiterjedésű Székelyföldön.
Kisebbségi sorban is megőrizte többségét a szülőföldjén: a népesség 75%-a székely magyar, ezért nincs is a székelységnek kisebbségtudata. Szülőföldje sajátos népi kultúrájának jegyeit őrzi, természetes, hogy ez a közösség ezt a földet tekinti hazájának.
A történelem során, amikor egész Erdély még magyar közigazgatás alatt állt, a székelyek önigazgatással rendelkeztek. Ezt az önigazgatást még a kommunista hatalom sem vonta kétségbe, hét évvel a második világháború után ezen a területen jött létre a Magyar Autonóm Tartomány.
Románia 1952-ben elfogadott alkotmánya rögzítette: az erdélyi magyaroknak joguk van a területi autonómiához, azon a területen, ahol többséget alkotnak, azaz Székelyföldön. (2. ábra)
1960-ban a nemzetiségi arányok megváltoztatásának szándékával a bukaresti vezetés átalakítja a Magyar Autonóm Tartományt. Brassóhoz csatolja Kézdivásárhelyt és Sepsiszentgyörgyöt, és a román többségű Ludast és Dicsőszentmártont csatolják a tartományhoz, amelynek neve is megváltozik. 1962-től megszűnéséig Maros Magyar Autonóm Tartomány. (3. ábra)
A negyedik ábra Erdély nemzetiségi összetételét jeleníti meg, a magyar népesség, mint látható, 90 és 100% között éppen Székelyföldön van. Azon a Székelyföldön, amelyet három megyébe osztott fel az a közigazgatási átszervezés 1968-ból, amelynek célja éppen a Magyar Autonóm Tartomány végleges felszámolása volt.
Sajnos a rendszerváltás után folytatódott a Székelyföldet sújtó hátrányos megkülönböztetés politikája. Az uniós csatlakozás előtt létrehozzák a statisztikai régiókat (fejlesztési régiókat), és Székelyföld három román többségű megyével kerül a közép fejlesztési régióba. Már a kommunizmus idején bevett gyakorlat volt, hogy a hátrányos megkülönböztetést makrogazdasági eszközökkel érvényesítsék, a befektetések tervszerű irányítása ipar és munkahely nélkül hagyta Székelyföldet, illetve néhány olyan ipari központot hoztak létre, ahová román nemzetiségű népességet telepítettek. A székelyek munkahelyeket keresve elvándoroltak, miközben az erőltetett asszimilációs célokat követő betelepítés is elindult.
Ez a helyzet nem változott az uniós csatlakozással. Az Európai Bizottság 2015-ben egy gazdasági elemzést végzett a NUTSII régiókra (fejlesztési régiókra) vonatkozóan. A mellékelt térképen fehér színnel jelölte azokat a régiókat, amelyekben az egy főre eső nemzeti össztermék meghaladta az európai átlagot. A Közép-romániai fejlesztési régió – amely Székelyföldet is magába foglalja – is ezek közé tartozik. Az Európai Bizottság szakembereit ezen a ponton túl nem érdekli ezen térségeknek a gazdasági helyzete, hiszen Romániában csak két ilyen régió van és Bukarest, azaz brüsszeli szempontból itt minden rendben van.
Vizsgáljuk meg az ez főre eső nemzeti össztermék alakulását a Közép fejlesztési régiókban megyékre leosztva. 2013-ban, amikor a nemzeti régiókra vonatkozó polgári kezdeményezésünket az Európai Bizottság elé terjesztettük, akkor készítettük a 8-as ábrán látható térképet. A térkép megjeleníti az egy főre eső nemzeti össztermék alakulását megyénként, 2007-től, azaz Románia uniós csatlakozásától 2013-ig. Látható, hogy a román többségű Brassó megyében a fejlődés ez alatt az idő alatt 20%-os volt, míg a vele szomszédos, többségében székelyek által lakott Kovászna megyében 1,7%. A térkép világosan kimutatja, hogy az unió kohéziós politikája a Közép-romániai fejlesztési régióban kudarcot vallott. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a visszájára fordult. Az uniós források nem azt a célt szolgálták, hogy a gazdasági fejlődésben meglévő szintkülönbségek csökkenjenek, hanem ellenkezőleg. Az olló a fejlett román és a szegény magyar régiók között még szélesebbre nyílt.
Ha megnézzük, hogy ez a helyzet hogyan alakult 2017-ig, akkor elmondhatjuk, hogy Székelyföld gazdasága a környező román vidékekhez viszonyítva tovább romlott. A 7-es ábra grafikonja egy széttartó, divergens fejlődést mutat. Lehangoló, hogy ezt uniós forrásokkal érik el, és lehangoló, hogy az Európai Bizottság erre a tragikus helyzetre nem fogékony.
Önöktől, Európa Parlamenti képviselőktől a legkevesebb, amit elvárhatunk, hogy kezdeményezzék ennek a helyzetnek a kivizsgálását. Ellenőrizzék le a mi adatainkat, hiszen, ha visszamegyünk tíz évet az uniós csatlakozás előtti időben, akkor válik igazán nyilvánvalóvá a kár, amelyet az Európai Unió okozott.
A 8. grafikon a megyénkénti egy főre eső nemzeti össztermék dinamikáját szemlélteti 1997-től. (dollárban, a kisebb grafikon a dollár/euro árfolyam ingadozását mutatja), 1997-ben ez a hat megye egy szinten állt. A látványos szétválás 2007 után következett be.
Az önök segítségét kérjük, hogy ezen a helyzeten változtathassunk.
Izsák Balázs
Dabis Attila felszólalása
Az Izsák Balázs Úr által említett esete Székelyföldnek, híven példázza, hogy az EU kohéziós politikája hogyan tud nagyon félresiklani. Más nemzeti régióknak ugyanakkor más, a témához kapcsolódó problémáik vannak. Ezért álhatott elő az a helyzet, hogy számtalan beavatkozó csatlakozott a mi oldalunkon az Európai Törvényszék előtti perünkhöz, köztük a szlovákiai Debrőd község, egy Breton kulturális szervezet, valamint a Baszk Nemzeti Párt.
Noha első fokon a pert elvesztettük, az ítélet ellen fellebbeztünk. Függetlenül azonban attól, hogy az Európai Bíróság előtti másodfokú eljárásnak mi lesz a kimenetele, azt a következtetést már most levonhatjuk, hogy jelenlegi formájában az európai polgári kezdeményezés jogintézménye teljességgel alkalmatlan arra, hogy betöltse azt a funkciót, amit eredetileg szántak neki, vagyis, hogy közelebb hozza a polgárokhoz az Uniós szintű döntéshozatalt. Ennek következtében határoztunk úgy, hogy megkíséreljük a rendes jogalkotási eljárás keretében elérni, hogy jogi aktus szülessen a nemzeti régiókkal kapcsolatban. Ebben a folyamatban pedig kulcsszerep juthat a Kisebbségi Intergroup EP képviselőinek.
Ha sikerül ezt a témát az EU napirendjére tennünk, akkor jelentős mértékben hozzá tudnánk járulni egy olyan kohéziós politika kialakításához, amely képes arra, hogy csökkentse a társadalmi, gazdasági, területi kohézióban meglévő különbségeket, egyben ezzel párhuzamosan képes volna tiszteletben tartani, és őrizni a kulturális és regionális sokszínűséget az Unió tagállamain belül. A legideálisabb forgatókönyv, meglátásunk szerint egy olyan külön finanszírozási mechanizmus felállítása volna, mely csak és kizárólag a nemzeti régiók számára elérhető. Fontos mindazonáltal kiemelni, hogy míg kezdeményezőkként, nekünk egészen pontos elképzeléseink vannak arról, hogy hogyan kellene egy hasonló jogalkotási kezdeményezésnek kinéznie, magától értetődő, hogy nem gondoljuk azt, hogy az elképzeléseink kőbe volnának vésve. Épp ellenkezőleg, a Székely Nemzeti Tanács nagyon is nyitott minden javaslatra, ajánlásra, ami azon partnerektől érkezik, akik hajlandóak támogatni a jogalkotási kezdeményezésünket.
Mi határozottan hisszük, hogy a kezdeményezésünk jelentősen javítana az EU kohéziós politikáján, és hozzájárulna a régiók közötti egyenlőséghez, illetve e regionális kultúrák fenntartásához.
Dabis Attila