Mert bizony a csángók (ős)története a jelenleg ismert elméletekkel és tudásunkkal szemben a messzi évezredekig nyúlik vissza. Ennek feltárása, megismerése érdekében viszont ki kell nyitnunk egy különleges időkaput, és át kell sétálnunk egy csodálatos ősi világba…
A magyarok szétterjedése
A magyarok, mahgar táltosok vezetésével – küldetésüknek megfelelően – szétterjedtek a világ számos területére:
- ~m.e.21.800 körül Véra városból a bhacha törzs (főként mahgarok) MU földrészre;
- ~m.e.20.100 körül Véma városból az oama törzs (ebben a mahgarokon kívül szahakák is részt vettek) Közép-Amerikába;
- ~m.e.20.080 körül Véra városból és Bhara monostorból a chaga törzs (főként mahgarok) Dél-Amerikába;
- ~m.e.19.100 körül Véra és Kharma városból a binymhaga törzs (mahgarok és jugarok)
Dél-Amerikába; - és végül ~m.e.19.000 körül Véra és Véma városból a mhaga törzs (főként mahgarok)
Dél-Amerikába.
A szétterjedt magyar törzsek letelepedésük után a mahgar táltosok, kiválasztásuk és beavatásuk után a táltos/mágus papkirályok vezetésével sokezer évig fennálló szakrális királyságokat hoztak létre világszerte az akkori kultúr-területeken, lakosságuk sok milliót is elérte, sőt néhányuk esetében több tízmilliót is. A magyar (mahgar, jugar, szahaka) törzsek szétterjedését, a cél-földrészt, célterületet, majd a főbb tovább vándorlásokat a 2. ábra világtérképén mutatjuk be[1]. Tovább-vándorlásaik során, az új területeken, kontinenseken, ill. a ma már nem létező (elsüllyedt) földrészeken újabb királyságok is megalakultak. A rendkívül hosszú idő: kb. tizenötezer év(!) alatt, a kárpát-medencei királyságokat nem számítva, összesen tizenhat mahgar (magyar) szakrális királyság létrejöttéről beszélhetünk (természetesen az alapító, domináns törzsek nevével jelölve). Általában hosszantartó (több ezer éves) virágzásuk után kb. 8 ezer évvel ezelőtt – természetesen az eltérő helyzetüknek megfelelően – hanyatlásnak indultak, majd kb. 6 ezer évvel ezelőtti időszakban a hanyatlások fel is gyorsultak, egyes királyságok meg is szűntek, végül kb. 5 – 4 ezer évvel ezelőtt az utolsó királyságok is feloszlottak, eltűntek a történelem színpadáról. A sors különös fintora, hogy ezek a sokezer évig létező mahgar szakrális királyságok az ismert történelem lapjaira fel sem kerültek, csak esetleg (ismeretlen eredetű) nyomaik bukkantak, bukkannak elő.
A doszgarok érkezése, Bhodzsa független (autonóm) terület
A Vérában (Pilis) az I. Mahgar szakrális királyság székhelyén székelő (uralkodó) utolsó táltos papkirály Mofhar (152 évig élt) ~m.e. 18.200 körül szeretettel befogadta az érkező új népet, a doszgarokat[2], és a Kárpát-kanyarban (Nagykő-havas, Írottkő) jelölte ki letelepedési helyüket, oda, ahol Thátran monostorban már év-tízezredek óta őrizték, gyakorolták, tanították az ősi zsuábuk, a szahaka, ill. a mahgar (jugar) szakralitás-őstudás ismereteit. A letelepedő doszgarok a Vérát (is) elpusztító kataklizma (~m.e.18.100) után ~m.e. 18.050 körül építették Uzkhon nevű városukat,
amelynek legnagyobb lakossága kb.13 ezer fő volt és sokezer év fennállás után az ~m.e.11.500 körüli hatalmas kataklizmában pusztult el. A város, vagyis a doszgarok által lakott nagyobb terület: Bhodzsa önállóságot (?!) is kapott, – talán ez lehetett az első városállam – és a maguk közül kiválasztott vezető a Tyemernyek. A doszgarok kultúrája lényegében hasonlított a mahgarok-jugarokéhoz, ők is az ősnyelven (archaikus magyaron) beszéltek. Táltosaik, a gharcsin-ok
~m.e. 17.500 körül megalapították szakrális és tudás-központjukat is, a Hzáodzjoty monostort. A doszgarok tudói-mágusai-gyógyítói a phürkherec-ek (a női gyógyítóik pedig: a khodán-ok) különös energetikai, radioelektronikus ismeretekkel is rendelkeztek, ők ismertették meg ezt a különleges „tudás-ágat és technikát”[3] a közeli Thatran monostorban élő zsuábuk tatrangokkal, a szahaka és mahgar táltosokkal, majd Bhartotyág monostor táltos/mágusaival, tudós embereivel is. Ezzel Thátran monostorban már a zsuábuk, a szahaka, majd a mahgar szakrális és tudás ismeretein kívül a doszgar népek ismereteit is őrizték, gyakorolták és tanították, tehát ezért mondhatjuk, hogy az akkori világ egyik, talán legfontosabb kulturális fellegvárát jelentették.
A II.Mahgar szakrális királyság
Az I. Mahgar szakrális királyság váratlan felbomlása, megszűnése, a székváros pusztulása után a II. Mahgar szakrális királyság már a közeli Kharma[4] városban alakult meg ~m.e. 18.100 körül, és egészen ~m.e. 11.450-ig, a hatalmas kataklizmáig maradt fenn, tehát mintegy 6.500 évig létező királyság volt! A papkirályok kiválasztása és képzése változatlanul, az ősi rituálék pontos, és gondos betartásával működött: a II. királyságban összesen száznégy táltos-papkirály uralkodott, de átlagos életkoruk fokozatosan csökkent kb. 65 évre, az utolsók még kevesebb ideig uralkodtak.
A II. Királyság területe elődjéhez képest tovább bővült: határa, ható-sugara kiterjedt nyugaton a Pó-medencére, a Duna felsőbb-medencéjére, északon a lengyel-síkság jelentős részére, keleten a Kaukázus tágabb területeire is, így lakossága is jelentősen megnövekedett, fénykorában (~m.e.14.500 körül) elérte a 16 milliót (lásd 1.ábra).
Időközben (~m.e.13.000 körül) a Pilisben megalakult Bhartág nagy táltos-mágusképző monostorból elindulva a bhara törzs (mahgarok) a Kaukázusba érkezett, és ott megalapította a Mahgar-bhara szakrális királyságot (~m.e.12.900-7000), amely átvette a hatalmat a Kaukázusban és tágabb környezetében, majd fokozatosan kiterjesztette vonzási (hatalmi, kulturális) befolyását a Káspi-tenger – Aral-tó körüli hatalmas területekre, ill. déli irányban is Mezopotámia felé. Később a királyságban is megjelentek a doszgar-A törzsek (ezért az újraszerveződés után már Mahgar-doszgar királyság, ~m.e.7.000-4600). Kialakult a kárpát-medencei és kaukázusi Mahgar királyság közötti határvonal is, a II. Mahgar szakrális királyság területe ezért visszahúzódott a Donyec vonaláig.
A Székelyföldön ~m.e.13.900 körül alakult meg a Bhartotyág táltos-mágus-gyógyító képző[5] monostor, amely igen hosszú ideig (kb. 12 ezer éven át!) működött három helyen: a Tászok-tetőn (Bhartotyág-1), ill. Ditró környékén (Bhartotyág-2), folytatva a zsuábuk-szahaka Gyürke Tudás-központok örökségét, és Gyergyóremete közelében (Bhartotyág-3), újra-újra épülve, átvészelve a mahgar szakrális hatalom gyengülését, megszűnését, majd az un. népvándorlások korszakának nagy részét is. Ez utóbbi, a harmadik monostor kb. 1.800 évvel ezelőtt szűntette meg működését, de a székelyföldi táltosok, remeték mégis tovább vitték az ősi magyarság istenhitét, egyéb ismereteit – és sok vonatkozásban megőrizték napjainkig is. Bhartotyág monostor volt a Kaukázusi szakrális központ egyik kapcsolattartója is, főleg innen indultak ki a táltosok-mágusok az ott kialakult táltos-mágus monostorokba: Bharanarába, majd elpusztulása után Bharatosz monostorba, még később pedig Baracsázú és Barantyáv monostorral is tartották a kapcsolatot. Ennek nyomai a hunok megjelenése, Atilla nagykirály, de még a turulnemzetségű un. Árpádházi királyok idejében is fellelhetők.
Ki kell emelni a Kárpát-kanyar különleges helyzetét, ha az ősi szakralitás, vagy a kulturális, őstudás, gyógyítás, stb. szempontjait vizsgáljuk. A zsuábuk nép még ~m.e.88.600 körül, tehát több mint 88 ezer(!) évvel ezelőtt, Thátrau főtatrang vezetésével alapította meg a Thátran szakrális központot Irottkő környékén, amelyben csodálatos módon tízezer éveken keresztül megőrizték a turulnemzetség ősi szakrális ismereteit: a magas hegyekben kialakított természetes és épített barlang-rejtekekben[6]. Thátran, már mint táltos-mágusképző monostor, a pilisi mahgar királyságok idejében is szinte változatlanul működött. A monostor tatrangjai, táltosai, mágusai a mahgarok ismeretei mellett még ismerhették, ismerték, gyakorolták, tanították a zsuábukok szakrális és őstudás ismereteit, pl. a kőenergetika szakrális ismereteit is. Így hozták létre a speciális öntött kövekbe az információk, ismeretek betáplálásával – Bhara, majd Bhartág monostorral együttműködve – az un. Tudóköveket[7], amelyek a fentebb említett mahgar szétterjedések egyik szakrális és őstudás támaszai voltak, s amelyeket magukkal vittek, vihettek vándorlásuk, szétterjedésük során mint valami ősi adat-tárolót, ezáltal az ősi magyar koronákkal együtt alátámaszthatták a kiválasztott és beavatott mahgar papkirályok országlását is. A Bhartág monostorból ~m.e.13.550 körül a Kárpát-kanyarba is áttelepültek gyógyító mágusok: a Barászuv mahgar női gyógyítóképző monostorba, amely Brassótól délre a Keresztényfalvától nem messze keletre a havasokban épült fel, és kb. 10 ezer éven keresztül ~m.e.13.200-3.180-ig működött. A benne lakozó mahgar női gyógyító-táltosok/mágusok neve pedig thürkös volt.
Kb. m.e. 13.200 körül fehérbőrű, de már óriás termetű (4-5 méteres) doszgarok érkeztek a Kárpát-medencébe, a Pilisbe, végül a Kárpát-kanyarba: a már említett Bhodzsa területére, ill. a közeli Bucsecs környékére is. Szakrális központjuk, monostoruk Phaűsztjuty, benne az óriás-táltosaik a bjarcsin-ok, a gyógyító/tudó/mágus monostoruk pedig: Phürktjuty volt, a benne pedig a zajzonok, a mágus, tanító, tudó embereik. Az óriás termetű doszgarok hatalmas energia-irányító bázisukat[8], a Bjutyety-et is kialakították, (a mai Bucsecs környéke volt a Kárpát-medence, ill. a Balkán egyik energia-központja). Az óriás doszgarok ~m.e.12.200 körül a Kárpát-medencéből ugyan tovább vándoroltak, de Bhodzsában, ill. Bjutyety környékén még sokáig (~m.e.10.300-ig) maradtak, tehát kb.3.200 éven keresztül tartották fenn "különleges bázisukat". Ezzel áthidalták (túlélték) a hatalmas pusztulásokkal járó kataklizmát (~m.e.11.450) is.
Itt célszerű megemlíteni, hogy a fehér óriásokat (doszgar-A népcsoport) mintegy felváltva, ~m.e.10.300 körül ugyan némileg más származású doszgar-B népből a sötétebb, bronzos-bőrű, és
5-6 méteres óriások érkeztek, táltosaik neve bolnyok[9]. Bár eltérő volt az Atlantiszról hozott kultúrájuk, mégis beilleszkedtek a Kárpát-kanyar sokszínű életébe. Tudó embereik, a bjogyén-ek, akik szintén magas-szintű energetikai, radioelektronikai? ismeretekkel rendelkeztek, kb. hatszáz éven keresztül tovább működtették az energetikai bázist a Bucsecs hegység rejtekeiben, amellyel kapcsolatokat tartottak más távoli energetikai bázisokkal, csomópontokkal. Thátran monostor tatrangjai, táltosai kb. 3.200 évvel ezelőtt szűntették meg működésüket, de a monostor, a többi monostorhoz hasonlóan, benne az ősi értékekkel, ott rejtőzik ma is valahol. És az ott élő népek csodálatos módon megőrizték emléküket pl. a Tatrang, Pürkerec, Zajzon folyó, helység, vagy egyéb nevekben, vagy pl. a szenthegyként tartott Nagykő-havas, Írottkő misztikumával.
A nagy kataklizma előtti években egy újabb nép jelent meg a Kárpát-medencében, és távolabbi helyeken is, pázgyládzoknak[10] nevezhetjük őket, közel három méter körüli fehérbőrűek voltak, szintén magas-szintű volt a kultúrájuk, nyelvük az ősmagyar, írásuk ősi rovásírás. A pázgyládzok beleilleszkedtek a Kárpát-medencében élő lakosságba, és a kataklizmát nagy részük szerencsésen át is vészelte.
A két első Mahgar szakrális királyság, az ~m.e.11.450 körül bekövetkezett hatalmas kataklizmáig a Szeretet, Béke, és az Isten – Természet tökéletes harmóniájával közel tízezer éven keresztül állt fenn. Ezt a különleges korszakot nevezhetjük a magyarság boldog „ARANYKORÁ”-nak. Kb. 11.450 évvel ezelőtt azonban egy szörnyű kataklizma szinte lefejezte a II. Mahgar szakrális királyságot. A kataklizma szörnyű pusztítását, a félelmetes vízözönt és tűzözönt, a hatalmas kéregmozgásokat (a Dunakanyar is ekkor nyílt meg) egy, a Naprendszerünkben bekövetkezett óriási űrkatasztrófa[11] okozta. Az 1.ábrán információt kaphatunk a Földet, benne a Kárpát-medencét sújtó hatalmas kataklizma minden képzeletet meghaladó szörnyű pusztítására is: a lakosság-görbe meredek zuhanása szerint a II. Mahgar királyság lakosságának mintegy 90%-a, tehát kb. 13 millió ember pusztult el!
A hatalmas kataklizma után
A Kárpát-medence megmaradt, túlélő népei a kataklizma szörnyű pusztításai után igyekeztek visszaszerezni, újból feléleszteni, felépíteni élet-terűket, de a korábbi boldog, békés élet, az Aranykor már nem folytatódott tovább. A két elpusztult székváros: Véra és Kharma újraépítésére sem került sor, az Ős-Duna is elkerülte a Pilis korábbi területeit, mivel az új medre már a mai Duna-kanyarba került át. Új városok épültek a Pilisben: Vétág, Vértág, Budátág, Vérama, Szampo, Székelyföldön pedig Szoptág. (Természetesen más városok is épültek, de itt csak a szakrálisan jelentőseket említjük meg.) Bhartág monostor ugyan átvészelte a kataklizmát, de szerepét fokozatosan más monostorok vették át, pl. Szampotyág és Dzelypa, ill. a táltos-mágus képzés hagyományait is más városokba telepítették át.
A Kárpát-medence életét a soron következő szakrális királyságokkal érzékeltetjük:
- Mahgar Királyság Vétág székhellyel, ~m.e.11.430-6.300 között, tehát igen hosszan: kb. 5.130 éven keresztül. Első királya ÉÁ volt, aki 42 évig székelt, ő indította újra a királyságok második korszakát, és minden igyekezetével folytatta az aranykor szellemét, ill. eredményeit! A királyságban kétszáznegyvenkilenc kiválasztott mahgar férfi táltos-papkirály uralkodott. Hiányzott viszont Nimrud koronája (a kataklizma során szentélye és az odavezető titkos folyosók elzáródtak, beomlottak), helyette érkezik egy újabb korona, és ez lesz ~m.e.11.200-3930 között a táltos-papkirályok koronája. A papkirályok és a táltosok-mágusok minden igyekezete ellenére mégis lassú hanyatlás következett be.
- Mahgar Királyság Budátág székhellyel, ~m.e.6.300-5.560 között, kb. 740 éven keresztül; és 37 már többnyire nem tiszta mahgar vérvonalból kiválasztott férfi papkirály uralkodásával. A Budátágba költözés után komoly változás, törés(?) következett be a Királyságok sorában, mert előretört a pázgyládz dominancia: nemcsak a papkirályok kiválasztásában, de uralkodási magatartásukban is. Az első három papkirály után már csak vegyes: pázgyládz (csak anyai ágon mahgar) származású papkirályok kiválasztására, majd uralkodására került sor.
- Mahgar Királyság Vérama székhellyel, ~m.e.5.560-4.650 között, kb. 910 éven keresztül, benne a második szakaszként kb. 500 éven át matriarchátus, amelyben megerősödött az ősi értékekhez való visszatérés. Az első papkirály a mahgar (oama) Gílgyávesz, az oamákkal visszatérő csoport tagja, alapította meg Véramát, 67 évig uralkodott, s ő vívta harcát a „déliekkel” mahgar mágusok vezetésével. Utána 14 nem tiszta mahgar vérvonalból kiválasztott papkirály uralkodott, majd őket már 23 kiválasztott tiszta mahgar táltos-papkirálynő követte kb. 520 éven keresztül. A táltos-papkirálynők matriarchális jellegű székelése Véramában, (majd Szoptágban) visszatért az ősi gyökerekhez, a magyarság küldetéséhez, az őstudáshoz, a többi mahgar népekkel való kapcsolattartáshoz. A matriarchátust újból a Szeretet, Béke, és a Természet kiegyensúlyozottsága jellemezte, a szakralitás hanyatlása ezzel megállt. A királyságok kezdeti szakaszait (I.-III. királyság) jellemző férfi és női principium egyensúlyával szemben ekkor inkább a lágyabb női principium dominanciája és a mahgarok küldetése volt jellemző, a magas kultúrfok ismét visszarendeződött.
Az V.Királyság Véramában való megszűnésével, a székelyföldi Szoptágba való áthelyeződésével a Pilis vezető szakrális korszaka végleg lezárult.
Már Székelyföldön, Hargita környékén az utolsó:
- Mahgar Királyság Szoptág székhellyel, ~m.e.4.650-3.750 között, kb. 900 éven keresztül. A folytatódó kb. 450 évi matriarchátus szakasz után az utolsó papkirálynő fia, Hargita volt az első papkirály. Utána a mahgar vezető szerep, az ősi értékek gyakorlása fokozatosan gyengült, végül a királyság szétbomlása után pedig a szakrális vezető szerep meg is szűnt. Erre az időre a csángók történetének bemutatása során még visszatérünk.
Megemlítjük még, hogy a nagy kataklizma után a III. Mahgar királyság idején újból egy nagyobb törzs a khara törzs (mahgarok és jugarok) indult el Vétág városból ~m.e.11.400 körül az Atlantiszra. Végül pedig az V. szakrális királyság idején indult el az utolsó törzs: a vhéra törzs ~m.e.5.600 körül Vértág és Budátág városból (mahgarok és jugarok) a Kaukázusba. A Királyságok szerepe, jelentősége, fennhatósági területe a kataklizma után fokozatosan csökkent, hasonlóan a lakosság számához (lásd 1.ábra), ami ugyan kb. 6.000 évvel ezelőtt még elérte a 6 milliót, de utána viszont meredeken mérséklődött, kb. 3.500 évvel ezelőtt a 2 millió körülire esett vissza és a csökkenés tovább folytatódott. Ebben helyzetben engedjük el a Kárpát-medence történéseinek vázlatos ismertetésének szálát és térünk rá a csángók történetének igencsak változatos útjának bemutatására.
[1] A térképen a világtérkép jelenlegi állapotából indultunk, ebbe jelöltük be a szétvándorlás korában még létező és később elsüllyedő földrészeket is (a vonalkázott földrészek: MU, Antilla, Atlant, Lemuria, Nohau később, akár több lépcsőben pusztultak, süllyedtek el), azzal a megjegyzéssel, hogy nem csak ezek, hanem a mai földrészek körvonalai is változtak, változhattak az eltelt húszezer év alatt.
[2] A doszgarok három fő hullámban jelentek meg Földünkön:
- Először a doszgar-A nép ~m.e.18.200 körül a Kárpát-medencében, a Kárpát-kanyarban, majd ~m.e. 13.600 körül már 4-5 méteres fehérbőrű óriásokként, majd onnan később tovább vándoroltak.
- Később már 5-6 m-es bronzszínű óriásokként két helyen (doszgar-B): ~m.e.11.300 körül az Atlantiszon, majd ~m.e.8700 körül Dél-Amerikában (Peru-Bolivia területén).
- Harmadszorra újból normál magasságú fehérbőrű doszgarok: ~m.e.10.200-~m.e.5.200 között Dél-Kaukázusban, a Van tó környékén, Lemuriában; É-Kaukázusban a doszgar-A népek, majd valahol a Csendes-óceáni szigetvilágban; az Atlant1 földrészen; ~m.e.6.200 körül ismét Lemuriában a doszgar-B népek; és végül Mezopotámiában a
doszgar-A és doszgar-B népcsoportok.
Az óriás termetű doszgarok építőmesterek voltak, pl. hozzájuk köthető a „ciklops építkezés” is.
[3] A doszgarok különleges „radionikai” ismereteinek máig fennmaradt elemeit, az „arany-tekercseket” pár éve találták meg a Sarmisegetusa közelében a Kápolna völgyében végzett régészeti feltárás során. (www.nicepps.ro_9879_Bratarile Radionice, Ale Dacilor.) A megtalált 25 aranytekercs közül kettőt még ~m.e.17.200 körül Hzáódzoty monostorban készítettek, majd 12 tekercset Thátran monostorban ~m.e.15.700-15.400 között, további 7 tekercset Bhartotyág-1 monostorban ~m.e.14.400-14.300 között, végül 4 tekercset már Bhartotyág-2 monostorban ~m.e13.800 körül.
[4] Kharma város Pilisben, az Ős-Duna akkori bal partján feküdt, szintén jórészt a felszín alatt, de Vérát leromboló földrengést jórészt átvészelte, mérete, lakossága nem közelítette meg Véra városét. Egészen a ~m.e.11.450 körüli hatalmas kataklizmáig, tehát kb. hatezerötszáz éven keresztül volt a II.Mahgar szakrális királyság székvárosa.
[5] A monostorokban az ősi tudást, vallást gyakorolták, tanították, és természetesen őrizték is, mert leírni tilos volt ezeket!
[6] Ilyen, rendkívül hosszú ideig fennmaradó szakrális helyekként Tibetben, a magas hegyekben rejtőző ősi kolostorokat lehet említeni.
[7] A „Tudókövek” különleges mesterségesen létrehozott információ-tároló helyek voltak, amibe a monostorokban különös módon szakrális, őstudás… információkat tároltak be. A tárolt információkhoz csak az arra beavatottak férhettek hozzá a speciális kapcsolat-felvételük után. Egyetlen Tudókőről van információnk: a Pilisszántón az öregtemetőből kibukott rejtélyes Pálos Kereszteskő egy ősi Tudókő.
[8] A fehér óriás doszgar csoportnak, különleges fejlettségének nyomait, építményeit találták meg néhány évvel ezelőtt pl. a Bucsecs rejtélyes barlangjaiban.
[9] Különleges dolog, hogy nép-emlékezet az ősi táltosok nevét (garcsin, barcsin és bolnyok) is megőrizte.
[10] A pázgyládzok ismeretlen eredetű igen magas termetű (kb. három méteres) fehérbőrű emberek voltak, ők is lehettek a hagyományokban, ősi írásokban szereplő nephilimek(?). Magas-szintű volt a kultúrájuk, nyelvük az ősmagyar, írásuk pedig az ősi rovásírás változata.
[11] A hatalmas kataklizmát okozó, a Naprendszerünket, benne Földünket sújtó űrkatasztrófa mozzanatai: A Phaeton (ősi neve Vulkánusz?) bolygót az űrkatasztrófa során felszabadult óriási energiák kilökték Naprendszerünkből, és az akkor közel-álló Nibiru csillag befogta bolygórendszerébe (a közel-állás olyan mértékű volt, hogy a két bolygórendszer egymásba is hatolt). A Phaeton bolygó a Mars és Jupiter között keringő, tehát akkoriban a Naprendszerünk ötödik, a Földnél nagyobb bolygója volt, míg a Nibiru Napunk kisebbik ikercsillaga, valójában barna törpecsillag (~0,025 naptömeg, keringési idő~3660 év) saját bolygórendszerrel. Napunk nagyobbik ikercsillaga a Marduk (Nemezis?), valójában vörös törpecsillag (~0,14 naptömeg, keringési idő ~11.520 év), jelenleg hat bolygóval, akkoriban viszonylag közeli állásban volt. Napunk mindkét iker-csillagának (Nibiru és Marduk) neve szerepel pl. a szumir mitológiában.
Az űrkatasztrófát Phaeton egyik holdjának a Nibiru egyik kisebb kísérőjével való totális ütközése idézte elő, és a felszabaduló hatalmas energiahullám szerencsétlenül a Földet is viszonylag közeli pályahelyzetben találta el. A Phaeton hajdani keringési helyén ma a kisbolygó övezet található, ami a csillagászok szerint feltehetően valami űrkatasztrófa maradványa.
Az űrkatasztrófát az un. „Időtlen fekete-kő”-re, egy feltehetően nagyon régi kőre karcolt rajzolat is mutatja. (Marton Veronika: A somogyi rovásírásos kövek, Matrona Győr, 2008, és Rumi Tamás: Két kör, Imagent Kft 2007)
Karsa Botond és Dr. Bencze Mihály
folytatjuk