Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdélyi, illetve kézdivásárhelyi elnökét 2018 júliusában ítélték el terrorcselekményekre való felbujtás miatt. A vád kezében egy konkrétumok nélküli lehallgatott beszélgetés és a Beke István lakásán talált petárdák voltak, ebből következtettek arra, hogy bombát akartak robbantani a román nemzeti ünnepen Kézdivásárhely főterén. A pert számtalan bírálat érte koncepciós jellege miatt. A Blikknek interjút adott a most szabadult Beke István
Három év után milyen érzések kavarogtak Önben, amikor kilépett a börtön kapuján?
B. I.: Átöleltem a feleségem, aki ott várt, majd minél távolabb szerettem volna kerülni ettől a helytől. Az első utam a fiamhoz vezetett, utána vettem virágot a nagymamám sírjára. Nagyon fájó pillanat volt ez, mert amikor letartóztattak, szóltam a rendőröknek, hogy a nagymamám súlyos beteg, többet nem fogom látni. Nem engedték, hogy elbúcsúzzak tőle. Rá egy hónapra meg is halt... Próbálom a nagyon sok rosszban a kevés jót megtalálni, a többit pedig dobom a hátam mögé. Nem szégyellem magam, hogy börtönben voltam, szégyellje magát az, aki koholt vádak alapján megvádolt, elítélt és börtönbe rakott.
Megtörték a börtönévek?
Mindent megtettem, hogy ne legyek magam alatt, ne egész nap az ágyban ücsörögve bámuljam a falat vagy a tévét. Sokat olvastam, rovásírással foglalkoztam és terveztem egy új logót a cégünknek. Egy cellatársamtól megtanultam cérnából karkötőket készíteni.
Milyenek körülmények között raboskodott?
Negyvenéves katonamatracokon feküdtünk, volt, hogy fertőtlenítés után 30 poloskát szedtem össze belőle. Hemzsegtek a cellában ezek az undorító állatok. Ráadásul előfordult, hogy a mintegy 50 négyzetméteres cellában 22-en voltunk, mint a heringek, egymás hegyén-hátán. A covidot is elkaptam még tavaly novemberben, átszállítottak a börtönkórházba, ahol jobb volt a helyzet. A szaglásom a mai napig nem tért vissza.
A román média „székely terroristákként" emlegette Önöket. Emiatt érte bármilyen atrocitás bent?
Nem, inkább csak burkolt megjegyzéseket kaptam.
A családja kapott támadásokat?
Igen, ők viszont megszenvedték az egészet. Felkerült az internetre az otthoni számom, fotó a “terrorista” családról, illetve a címem azzal a szöveggel, hogy itt zaklassanak. Folyamatosan jöttek a feleségemnek a fenyegető hívások. A lányom most elsőéves joghallgató. Ezt az ügynek köszönhetem, mert amikor elvittek, még kisebb volt, de szerette volna megérteni, mi és miért történik velünk.
Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
A biztonságtechnikai cégemtől megvonták a működési engedélyt, amikor nemzetbiztonsági okokra hivatkozva letartóztattak, szóval nem könnyű a helyzetem. Pedig én csak folytatni szeretném az életem, ugyanaz az ember maradni, aki voltam.
Magyar jogászok is segítettek
A két magyar szabadulásáért sokat tett id. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke, aki jelenleg az Emberi Méltóság Tanácsa nevű jogvédő szervezetet vezeti.
– Azután kérték a segítségünket, hogy 5-5 évet kapott a két székely fiatal. Próbáltuk felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy az elítélés alapvető feltételei hiányoznak, nyilvánvalóan politikai motívum van a háttérben, az erdélyi magyarok figyelmeztetése, megfélemlítése – mondta a Blikknek a volt főbíró. Lomnici Bajkai István ügyvéddel, országgyűlési képviselővel együtt tartotta a kapcsolatot az elítéltekkel, sőt, találkozót kezdeményeztek a román elnökkel is az ügyben.
Akták