Archívum

2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009

január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, október, november, december

1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28

2010. február 09


  2007 a nemzetközi pop-rock-életben a nagy visszatérők éve volt: elég, ha csak a hetvenes-nyolcvanas évek nagyjai közül az Eagles, a Police, illetve a Led Zeppelin nevét említjük, melyek újra koncerteztek, turnéztak, lemezt vettek fel.

Magyar­or­szági viszonylatban a Locomotiv GT állt újra össze két koncert erejéig. Néhány év­vel ezelőtt a Kronos (Európa Hátsó Ud­va­ra), Székelyudvarhely legjelentősebb nyolcvanas évekbeli rockegyüttese éledt fel néhány koncert erejéig.

Vasárnap este újabb visszatérésnek tapsolhatunk: a Művelődési Ház nagytermében, több mint harmincöt év után, az 1971–72-es felállásban újra koncertezik a Siculus együttes – negyven évvel ezelőtt, 1968-ban vették fel ezt a nevet, ami nagyon sokat mond az ötvenes-hatvanas éveikben járó székely­udvarhelyieknek. Három hónapja a Har­gita Megyei Hagyományőrzési Forrás­köz­pont (a zenekar felélesztésében nagy sze­repe volt Hermann Gusztáv Mihály igaz­ga­tónak) előadótermében próbálnak, va­sár­nap este hét órától pedig több mint egyórás koncertet adnak.

A régi történet röviden

A zenekar „őse” még 1966-ban megalakult: Székely­ud­var­hely első táncdalzenekarának többek között Poldner Gyula (dob), Bán Miklós (basszus­gi­tár, klaviton, nagybőgő, kla­ri­nét, ő volt a zenekarvezető is), Lukács András (szaxofon), Ba­lázsy László (tangóharmo­ni­ka), Simon Balázs (tangóhar­mo­nika) voltak a tagjai. Utóbbi helyére később Silay István gitáros került. Ez a barátokból összejött, mindennapi munka után tevékenykedő kis csapat volt Székely­ud­varhely első könnyűzenekara.

Az alakulás évében Bán Miklós a Mű­ve­lő­dési Ház igazgatója volt, így ott próbáltak, aztán 1967-ben Pakot József akkori KISZ-titkár „beleszeretett“ a zenekarba (annyira, hogy akkor született lányát Pakot Si­culus Borbála név­re keresztelte, és az együt­te­s tagjai voltak a ke­reszt­szü­lők...), ennek következté­ben a KISZ szárnyai alá kerültek. Az akkori vállalatok segítségével és a tagok munkájával (fel­lé­pési díjaikat ebbe fektették) alakították ki a Művelődési Ház alatt a Siculus Klubot, a­mely 1967 decemberére ké­szült el, szilveszterkor tar­tot­ták az ünnepélyes megnyitót (a klub vezetője Csiszár Antal lett). A Siculus nevet 1968 tavaszán vették fel, és az ak­ko­riban pezsgő életet élő klub­ban játszottak rend­sze­resen: olyan vendégénekeseket kí­sér­tek, mint Madaras Gábor, Cseh Judit, Czakó Ádám, Kisfalussy Bá­lint. 1970-ben a Román Tele­ví­zió Magyar Adá­sával kö­zö­sen szervezték meg az első Siculus Fesztivált (ezen ze­ne­kari nagydíjat nyertek), amely a hetvenes évek elején or­szá­gos hírűvé nőtte ki magát. 1973-ban az Omega együttes és Koós János is jelezte rész­vé­teli szándékát, de végül nem tudtak eljönni. A Siculusnak ez a felállása felbomlott, több ze­nész fordult meg a zenekar­ban. 1972-ben átszerveződött és stílust is váltott: ebben az évben orgonistaként és zenei szakirányítóként került a Sicu­lusba a nagyváradi születésű Gyarmati Pál, a csapat kicse­ré­lődött, a régiekből csak Silay maradt, jött Csomor József énekes, Szabó Sándor basszus­gitáros és Fáb­ricz Félix dobos. Muzsi­kájukat az akkori ma­gyar­országi együt­tesekéhez (Omega, Loco­mo­tiv GT) lehet hasonlítani, említettektől fel­dol­gozásokat is játszottak. Rengeteg országos turnén vet­tek részt, ugyanakkor a klub­ban is állandó hétvégi fellé­pé­seik voltak. 1973-ban, az utol­só Siculus Fesztiválon a szer­ze­mények tánczene kategó­riá­jának nagydíját Gyarmati Pál Keresd meg című dala nyerte el. E fesztivál után viszont Szekeres Sándor megyei pro­pa­gandatitkár meg­szüntette a rendezvényt, arra hivatkozva, hogy az rend­sze­rellenes. Gya­korlatilag a fesztivál meg­szűn­te (ami a romániai ma­gyar könnyűzenén elkövetett egyik legnagyobb érvágás volt, sok más zenekar is felbomlott) jelentette ennek a felállásnak a végét, hiszen a fiatal zené­szek közül ezután többen ka­tonáskodtak, az élet máshova sodorta őket. A zenekar ezen a néven tovább játszott, például 1974 elejétől a Silay–Poldner– Balázsy–Gyarmati négyes a Küküllő Szálloda éttermében zenélt hat évet. Ebben a kor­szakban nagyon sok más ze­nész is megfordult soraikban (például Kiss Tibor, Kiss Dénes, Fehér Sándor Attila, Orbán Ti­bor, Maior Aurel, Dénes Do­mo­kos, Rak­sá­nyi István, Szeles Csa­ba), de 1980-ra ennek is vé­ge szakadt.

Három hónapja próbálnak

A vasárnap esti koncerten az 1972–73-as felállás fog ze­nél­ni. Nem volt könnyű újra összehozni a csapatot, hiszen például Szabó Sándor Magyar­or­szágon él, de egyeztetések révén mégis sikerült. A pró­bá­kat három hónapja kezdték el, repertoárjukon korabeli ma­gyar pop- és rockzenei szer­ze­mények szerepelnek (Omega, LGT, Bergendy, Neoton, Koncz Zsuzsa), illetve Gyarmati Pál említett szerzeménye, az ud­var­helyi közönség vasárnap este egy majdnem másfél órás műsort fog látni-hallani. A mostani, próbatermi visz­szaemlékezések szerint a csa­pat nevét 1968-ban Csiszár An­tal adta: a zenekar egy tur­né­ról jött vissza, amikor a klub­ban felvetődött, hogy Sicu­lus legyen a neve az együttesnek. Valamint ezen a néven szer­vez­zenek a magyarországi Tánc­dalfesztivál, illetve a Ki mit tud? mintájára, de attól eltérő, éves rendszerességű zenei seregszemlét – a lényeg, hogy romániai magyar zene­ka­rok és dalok szülessenek. 1970-ben volt az első, több napos megmérettetés – az é­vek során olyan együttesek, illet­ve énekesek, sajtósok futot­tak itt be, mint a Met­ro­pol együttes, Józsa Erika, Horváth Károly, Boros Zoltán, Csáky Zoltán. A Siculusszal nagyon sok felvételt készített a Marosvásárhelyi Rádió is, ezeket rendszeresen műsorra tűzték. Az Electrecord kiadó gondozásában megjelent egy válogatáslemez is az egyik fesztivál anyagából, azon is szerepelnek.

Mi lett velük?

Ennek a felállásnak a tagjai tehát 1973 óta nem játszottak együtt. Többségük a hetvenes években még fellépett néhány­szor, nagyrészt Székelyud­var­he­lyen éltek-élnek. Gyarmati Pál a gimnáziumban tanított 1982-ig, majd a tanítóképzőben lett zenetanár, ahol most is dolgozik. Silay István a het­ve­­nes-nyolcvanas években a ta­ní­tóképzőben, majd a pio­nír­ház­ban zenetanár volt, 1990-től Ma­gyarországon élt, ahol egy zeneiskolában gitár­ta­­nárként dolgozott, 2006-ban nyugdíjba vonult, hazaköl­tö­zött Szé­kely­udvarhelyre. Szabó Sándor a het­venes évek kö­zepén Kéz­di­vásár­hely­re költözött, 1982-ig az ottani Bu­meráng együt­tes­ben zenélt, 1990 óta Magyar­or­szá­gon él. Cso­mor József a het­ve­nes évek má­sodik felében többször fellépett a zenekarral, Dobóban, majd Bögözben dol­go­zott, 2001 januárja óta nyug­díjas. Fábricz Félix a hetvenes évek második felében több­ször is fel­lépett még a zenekarral, a Matricagyárhoz tartozó rész­legben (a szombatfalvi „József Attilában”), majd a Fényes ven­dég­lőben dolgozott, ő is nyu­ga­l­omba vonult. A koncerten köz­re­működik Verzár Csongor gi­tá­ron és ütőhangszereken (ő 1973-tól három évig volt a csa­pat tagja, később testvérével ala­pította meg a Folk Club 5 ne­vű együttest, ezzel 1980-ig játszottak), illetve Sándor Má­ria énekesnő – őt Silay István és Gyarmati Pál fedezték fel az elmúlt évben egy vendéglőben énekelve, ugyanakkor oly mó­don is kötődik a zenekarhoz, hogy az első dobos, Poldner Gyula unokahúga.

Katona Zoltán, Udvarhelyi Híradó 

Keresés az interneten:

Keresés az Erdély Mán:     nem-archivált írásokbanaz archívumban    összes szó után bármely szó után pontos keresés