Erdély címererdély ma logó
március 23. csütörtök | Emőke napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,5631 RON | 100 HUF: 1,4785 RON | több

Archívum
2006.02.06. | 07:58 „Itt leszek közel, valahol" – Végső búcsú Wass Albert dédunokájától

3922

Eddigi rövid életem alatt csak néhányszor éreztem úgy, hogy nem tudom szavakban kifejezni gondolataimat. Most ilyen helyzetben vagyok. Nem érzek mást, csak kegyetlen fájdalmat és ürességet. Mégis le kell írnom mindezeket, mert talán egy kicsit megkönnyebbül a lelkem, és mert ezzel tartozom önmagamnak, és az egyik legjobb barátomnak, Walter Drew Sanborn-nak is. Szeretném, ha minél több ember megtudná, mit is vesztett a magyarság az ő halálával.

Csak másfél éve ismertem meg őt, és csak kétszer találkoztam vele. De azon kevés emberek egyike volt, akire azt mondhatom: a legjobb barát. Az életének nagy tragédiája nem a halála volt, hanem az, hogy amerikainak született magyar szívvel. Mindenáron magyar akart lenni, mindent tudni akart, mindent meg akart nézni, és mindent meg akart érteni, ami Magyarországgal, Erdéllyel kapcsolatos. Sokszor tett fel nekem kérdéseket, de igazán nem tudtam rájuk válaszolni. Vannak dolgok ugyanis, amiket nem lehet megmagyarázni, csak megérezni. És ő jó úton haladt ahhoz, hogy elérje ezt a célját.

A barátságunk során mindig azt éreztem, hogy tökéletesnek lát. Tudtam, hogy egy bizonyos fokon én jelentem számára a kapcsot, mely összeköti Magyarországgal. Azonban nagyon féltem attól, hogy nem tudok majd megfelelni ennek az elvárásnak, ezért az első látogatása után kevesebbet írtam neki, és amikor visszajött újra, napokig csak kerültem. Az ittléte utolsó napjaiban azonban rájöttem, hogy igenis nagyon fontos számomra a barátsága, és mindent el tudtam neki mondani őszintén.(Már amennyire az angol tudásomból tellett.). És ő megértett, és tudtam, hogy mindezek ellenére is szeret. A következő egy-két hónapot, mielőtt Kolozsvárra mentem tanulni, nevezném a barátságunk fénykorának. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, mindent le tudtam írni neki, ami bántott, és teljes mértékben megértett. Egyszer meséltem neki arról, hogy a nagy magyarok meg vannak átkozva, ugyanis vagy el kell hagyniuk szeretett szülőföldjüket, vagy fiatalon meghalnak, ezért lesznek ők nagy magyarok. Ha tudtam volna, hogy ezt ilyen komolyan veszi!


Hirdetés

Egyszer valaki azt mondta, hogy a halál nem egy pont, hanem egy pontosvessző. Most még jobban hiszek ebben. Nem lehet, hogy az élet ennyi legyen, tizenhét év, valaminek lennie kell ezután. És hiszek abban, hogy Isten tudja, mit miért cselekszik. Most mást nem tehetek, csak minden nap újra és újra, ha kell százszor is kimondom: „Legyen meg a Te akaratod!”. Tudom a fájdalom enyhülni fog, de a seb örökre megmarad.

Két hét múlva lesz egy éve, hogy először nálunk járt. Egyik este leültünk ketten beszélgetni, és megmutattam neki Wass Albert egyik versét angolul. Nagyon halkan sírni kezdett. Akkor azt hittem, hogy a múltat siratja, de talán akkor ott, egy percre megérezte a jövőt. A vers a következő volt:


Wass Albert
Itt leszek közel, valahol

Ha eljön majd a nap,
Amikor meghalok,
Ti ne gyászoljatok.
Én itt leszek, közel.
Itt találtok napnyugtakor,
ha kirepül a vízimadár este,
kecskefejő tyurrogásában,
egy messzi bagolyhuhogásban.
Én itt leszek, közel,
vigyázok az erdő csendjére
és álmotokra.

Ha érezni akartok engem,
csak hajtsatok be az erdőbe
és álljatok meg az út mentén.
Figyeljetek: a halk lombsusogásban
hallhattok engem,
amint kutyáimmal
elmúlt esztendők boldog
vadászhelyeit járom.
Mosolyogjatok egy virágra,
egy pillangóra,
egy kis madárra,
egy pislogó csillagra
a messzi szemhatáron,
mikor az est árnyékai
körülfognak szelíden…

Csak mosolyogjatok,
és én az öröklétből
visszamosolygok rátok.

(Megtalálható: Nagypénteki sirató, Mentor)

Kedves Walter!

Egyszer meséltem neked arról, hogy szerintem az igazi magyar lelkek Csaba királyfi táborát erősítik a csillagösvényen. Hiszem, hogy te is ott vagy most, Papival. Hálás vagyok Istennek azért, hogy az életed része lehettem. Megígértem neked, hogy elmegyek meglátogatni Amerikába. Azt hiszem, ez a megfelelő alkalom arra, hogy ezt megtegyem, és, hogy elbúcsúzzak tőled egy időre.

Az utolsó leveledben az írtad, hogy érzed, nemsokára találkozunk. Milyen igazad volt, a mennyországban már másként mérik az időt. Kérlek, foglalj nekem egy jó a helyet a magyar klubban, még el kell intéznem itt néhány dolgot, de nemsokára találkozunk!

Búcsúzik tőled Magyarország, Erdély, az itteni családod és szeretett barátod. Isten áldjon!

Győri Anna, Debrecen, 2006 január 21. .

A mi álmunk szertefoszlott, de sok magyar életét megérintette Walter Drew, akinek emléke szívünkben élni fog!

Lukácsi Éva


Csiripelés Twitterre

Archív cikkekhez nem írható hozzászólás!


Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legolvasottabb
Legfrissebb
Képtár

Képeket nézegethet
és tölthet fel ITT
A legsikeresebbek
Vélemény
Napló

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  bbte     wass albert felolvasás     autópálya     bán zsófia     rmdsz     béla markó     colectiv     tan     háromkút iskola adomany     wass albert     nagyvarad     gyergyó, csík     erdod     tőkés     zászló     interjú     térség fejlesztés     recept     szász jenő     fehér-fekete fotók  
Kulcsszófelhő