Archívum

2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009

január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, október, november, december

1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30

2010. szeptember 02


  A novemberi Európa Parlamenti választás után igazán elvárhatnánk, hogy az RMDSZ vezetői nézzenek szembe a valósággal, s vonják le a következtetéseket példátlan bukásukból. Mert ez az eredmény még akkor is bukás, ha a Szövetség matematikailag több szavazatot összesített Tőkés Lászlónál és végső soron bejutott az EP-be. Ha azt nézzük, hogy mekkora a média-fölényük, mennyivel nagyobb a szervezeti háttérbázisuk, mennyivel komolyabb anyagi eszközök felett diszponáltak, (s még nem is tesszük fel a kérdést, hogy vajon mennyi lehetett a tényleges szavazatarány a kozmetikázás előtt), akkor bizony tragikusan rossz eredményt ért el az RMDSZ, mind abszolút, mind relatív szavazatszámban Van tehát min törjék a fejüket Markóék.

Akiknek háza tájáról érkező hírek egyáltalán nem azt sugallják, hogy megszívlelték volna a történteket. Hallhattuk, hogy megtorlásban részesítették az egyetlen tisztességes RMDSZ-képviselőt, Toró T. Tibort, aki az esélyegyenlőség és a méltányosság mellett szállt síkra, aki azon volt, hogy a független jelölt is ellenőrizhesse a szavazási folyamatot. Toró T. Tibort, aki szembe mert szállni Markóék arcpirító félretájékoztatásával, miszerint Tőkés Lászlóék s az RMDSZ között a megegyezés az előbbiek csökönyössége, sőt, rosszhiszeműsége miatt nem jött létre. Nem az a problémájuk Markó Béláéknak, hogy bebizonyítsák, nemcsak szemfényvesztés volt a hirtelen jött tárgyalókészség az EP-lista véglegesítése előtt, nem azon vannak, hogy az oly sokat hangoztatott pluralizmust megteremtsék. Nem. Sőt. Ők nekitámadnak annak az embernek, aki egyedül képviseli következetesen a frakción belül a szervezet eredeti programját, aki vállalja az RMDSZ-képviselői státusz szégyenbélyegét a nemzeti gondolkodású választópolgárok előtt, azért, mert úgy véli, belülről többet tehet a magyar-magyar közeledésért s így implicit az autonómiáért. Most ezt az embert akarják kiirtani a sokszínűség jegyében a Szövetségből.

Hogy is mondta Duray Miklós a MÁÉRT után, amikor a kettős állampolgárság ügyében magára maradt a két nemzetáruló kormánypárt? Fogalmazzunk finomabban Duraynál: elválik a szív a májtól.

A másik meglepő hír megerősíti a Tőkés László honlapjáról ismert cserebogaras játék mondanivalóját: az RMDSZ a jelölteket úgy csereberéli, ahogy éppen a vélt vagy valós pártérdeke kívánja. Egy bűvészmozdulattal visszavon megválasztott jelölteket, majd másokat állít versenybe, ahhoz, hogy a verseny után visszaléptesse a frontembert, Frunda Györgyöt. Íme a ritka eset, amikor az RMDSZ-pártérdek egybeesik a nemzetérdekkel. Mert erkölcsileg persze, hogy vitatható Frunda visszaléptetése, de az erdélyi magyar politikai érdekképviselet szempontjából határozottan és egyértelműen előnyös. Frunda befutott diplomata, akit európai szinten nem a Független Magyar Pártos indulás, a Neptun-ügy, a tényismeret hiányáról tanúskodó félretájékoztatások alapján ítélnek meg. Ő, akire a román diplomácia mindig nyugodt lélekkel támaszkodhatott, s nem véletlenül volt egy időben a román sajtó kedvence, az Év szenátora, kellemetlen helyzetbe hozhatta volna a magyar nemzeti ügyek felvállaló Tőkés Lászlót, Gál Kingát, és igen, miért is ne, Sógor Csabát, ha egy konkrét ügyben a magyar szempont helyett a román mellett érvel. Winkler Gyula, aki ugyan saját tévényilatkozata szerint románul szeretné képviselni a magyarságot Európában, mint azt teszi egyébként itthon is, aligha fog egy karakteres ellenpólust megjeleníteni a nemzeti beállítottságú képviselőkkel szemben.

Úgyhogy gratula az újabb cserebogár-manőverhez!

Borbély Zsolt Attila 

Keresés az interneten:

Keresés az Erdély Mán:     nem-archivált írásokbanaz archívumban    összes szó után bármely szó után pontos keresés