Erdély címererdély ma logó
március 29. szerda | Auguszta napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,5575 RON | 100 HUF: 1,4687 RON | több

Archívum
2007.10.04. | 17:05 Wass Albert igazáért - Interjú Kincses Előddel

4414

Kincses Előd ügyvéd, a perújítás fejleményeiről. A népbíróság két hét alatt hozott ítéletet, a 16 cselekményt tárgyaló ügyben.

- Milyen késztetésből vállalta, a Wass-fiak felkérését?
- Ez egy szakmai kérdés számomra. Wass Albertet 1946-ban halálra ítélte távollétében, a kolozsvári népbíróság. Miután felkérést kaptam, hogy próbáljam megoldani ezt a kérdést, a perújításra gondoltam, mint lehetséges megoldásra.

- Mit takar a perújítás folyamata?
- A perújítás lényege, ha olyan új dokumentumok kerülnek elő, amelyekből kiderül, hogy a bírói ítélet téves, el lehet érni az ügy újratárgyalását. 1941-ben egy német-olasz vegyesbizottság kivizsgálta az észak-erdélyi románellenes és a dél-erdélyi magyarellenes atrocitásokat. Eredetileg abban bíztam, hogy hozzájutunk a bizottság jegyzőkönyvéhez. Sajnos ezt egyelőre nem sikerült megtalálni. A budapesti hadtörténeti levéltárban semmilyen dokumentum nem volt, ami a két Wass nevéhez kötődne, míg értelemszerűen a német levéltárakat teljesen szétbombázták. Esetleg olasz levéltárakban meg lehetne találni, de azt mondják azokban „festői rendetlenség” uralkodik, tehát nagyon sokat kellene és szerencsével kutatni, hogy valamit találjunk. A román levéltárakban is kutattunk, Vekov Károly történésszel, volt parlamenti képviselővel. Ő volt a szakember, én mint famulus vele tartottam Pitesti-re a hadtörténeti levéltárba, illetve Bukarestbe a külügyminisztériumi levéltárba. Sikerült is olyan új dokumentumokat fellelnünk, amelyek egyértelműen igazolják, hogy Wass Albert nem volt felbujtója a Vasasszentgotthárdi és Omboztelki gyilkosságoknak. Ezek alapján nyújtottam be a perújítási kérelmet. Ezt a perrendtartás szerint, ahhoz a bírósághoz kell benyújtani, amely kimondta az ítéletet.


Hirdetés

Szerencsére már nincsennek népbíróságok, így a törvényszék melletti ügyészségre nyújtottam be, az ügyészségnek is az volt az eredeti véleménye, hogy ez az illetékes. Közel fél éves huzavona következett, mert nagyon nehezen jutottak hozzá a Wass-dossziéhoz. Ezt ugyanis, érdekes módon még mindig a Securitate irattára őrzi, noha Wass Albert már már semmi esetre sem jelenthet veszélyt a román hatalomra, amint azt annak idején Ceausescu tartotta.

Szóval közel fél év után, a Kolozs megyei törvényszék melletti ügyészség benyújtotta a perújítási referátumot. A törvényszék sajnos a perújítási kérfelmünket elutasította, amit megfellebbeztem. A fellebbezési tárgyaláson megállapították, hogy mégsem a törvényszéknek van illetékessége, hanem a táblabíróságnak. Ezen az alapon hatályon kívül helyezték az első fokú ítéletet. Majd a táblabíróság egy újabb tárgyaláson rájött, hogy nem az illetékes ügyészség nyújtotta be hozzájuk a referátumot, hanem egy alacsonyabb rangú, ezért áttették az ügyet a táblabíróság melletti ügyészséghez. Ez előlről kezdi az ügyet, új referátumot kell kiállítson, amiben kifejti a véleményét: egyetért vagy sem a perújítási kérelemmel. Az ügyészségi vélemény konzultatív, a táblabíróság fog dönteni. Illetve egészen a legfelső ítélőtábláig fogunk eljutni, mert ha mi nyerjük meg, akkor nyilvánvaló, hogy az ügyészség fog fellebbezni, ha meg az ügyészség álláspontját fogadják el, akkor mi fogunk fellebbezni, mert a legmesszebbmenőkig fogunk küzdeni azért, hogy igazságot szolgáltassunk Wass Albertnek.

- Véleménye szerint meddig húzódhat még el ez a folyamat? Hiszen például nem ön az első ügyvéd, aki az ítélet megsemmisítésén munkálkodik.
- Annak idején nem perről volt szó. Frunda György és Rácz Illés Zoltán, Románia főügyészéhez fordultak egy memorandummal, hogy rendkívüli fellebbezés útján támadja meg az 1946-os döntést. A főügyész ezt elutasította, ez ellen nincs apelláta. Én más lehetséges megoldáshoz folyamodtam, mely lehetővé teszi, hogy ne az ügyészség döntsön a kérdésben, hanem a bíróság, ahol nyilvánosság van, másrészt egészen más a hozzáállásuk a bíráknak, mint az ügyészeknek. Az ügyészekben egyfajta buldog-effektus működik, ezért náluk nehezebb eredményt elérni.

- Wass Albert képviselete nem mindennapi feladat. Ez jó vagy rossz, az ügy szempontjából?
- Szeretném elérni, hogy a perújítási kérelem elbírálásába a politikának semmi beleszólása ne legyen. Amennyiben szigorúan csak a törvényt alkalmazzák, Wass Albertet fel kell mentsék. Hiszen a népbíróság egy egészen lehetetlen helyzetben hozott ítéleteket. A vádirat benyújtása 1946. február 25-én történt és bő két hét után, 1946. március 13-án már ki is mondták az ítéletet. Valamennyi, Észak-Erdélyben elkövetett magyar honvédségi atrocitást egyetlen egy ügyben tárgyaltak. Ez 16 helyszínt jelentett. A legelső atrocitás 1940. szeptember 7-én történt Nagyfaluban, az utolsó kettő pedig 1940. szeptember 23-án, Vasasszentgotthárdon és Omboztelkén.

- Ez az a két helyszín, ahol Wass Albertnek és édesapjának Wass Endrének állítólag felbujtó szerepe lett volna.
- Elhibázottnak tartom azt az álláspontot, miszerint fel kellett bujtani a magyar honvédséget. Tudniillik a honvédség parancsba kapta, hogy amennyiben ellenállást tapasztal a román lakosság részéről, akkor azt le kell törni. Sajnos voltak olyan forrófejű tisztek és közlegények, akik ezt úgy értelmezték, hogy akkor lőni kell. Az említett 16 cselekmény különböző körülmények között történt.

Olyan is volt, hogy gépfegyverrel fogadták a bevonuló magyar honvédséget, ami egy egészen más helyzet, mint ami Vasasszentgotthárdon vagy Omboztelkén történt. A bíróságnak egyáltalán nem volt módja tisztázni a tényállást, mint ahogy a nyomozati eljárás során sem volt erre lehetőség. Ne feledjük el, hogy a tárgyalás és a cselekmények között öt év telt el! Öt év után nagyon nehéz kideríteni egy tényállást. Ezzel szemben azok a dokumentumok, amelyekre a perújítási kérelmet alapozzuk, 1941 tavaszáról származnak, tehát egészen közeli dokumentumok az atrocitások időpontjához.

- Felmerülhet esetleg, hogy a perújítás során tanúkat is beszólítanak? Például Wass Albertet ismerő időseket?
- A perrendtartás szerint erre lenne lehetőség, de teljesen fölösleges, hiszen akik tanúskodhatnának akkor 1-2-3 évesek lehettek. Akik pedig felnőtt fejjel érték meg az 1940-es bevonulást, már rég kiköltöztek a temetőbe.

Egyébként a népbíróság szerintem tisztában volt azzal, hogy nincs kiderítve a tényállás, ezért egyetlen egy olyan személyt sem ítélt halálra, akit elő tudtak állítani. Kizárólag a távollétükben ítélték el az embereket, hogy ne érhesse őket az a vád, hogy kesztyűs kézzel bántak a valódi vagy állítólagos háborús bűnösökkel.
Érdekes például, hogy az omboztelki gyilkosságért vád alá helyezett Kőrösi József, később a település polgármestere lett. Kőrösi tolmácsa volt Csordás Gergely hadnagynak, az omboztelki vérengzés elrendelőjének. De a tolmács nyilvánvalóan nem parancskiadó és nem feltétlenül felbujtó. Látva ezt a helyzetet, a népbíróság Kőrösit felmentette és a vád alá nem helyezett Wass Albertet ítélte el helyette, mert valakinek felelnie kellett az omboztelki halottakért. Ez egészen elképesztő eljárás, ilyet életemben nem hallottam, pedig nem ma kezdtem a szakmát.

Az egyik tanú, bizonyos Szakács Alexandru elmondta: Csordás Gyergely hadnagy kijelentette, ő azt bosszúlta meg, hogy 1918-ban családja néhány tagját Kecskeméten a román hadsereg meggyilkolta. Tehát ebben az emberben a bosszú dolgozott, egyáltalán nem volt szüksége arra, hogy felbujtsák. Egyébként egy román tanú elmondása szerint: Csordás kijelentette, hogy minden románt meg kellett volna öljön, de ő megelégedett a pap családjával. Tehát egyértelmű a helyzet: sem Wass Albert, sem Kőrösi, sem senki más nem bujtogatta a hadnagyot, aki eleve azzal a szándékkal jött, hogy megbosszulja a családját ért sérelmeket.

- Mi a helyzet a vasasszentgotthárdi állítólagos felbujtással, amiért Wass Endrét, az édesapát is elítélték?
- Az is nagyon gyenge lábakon áll. A felbujtás a vádirat és az ítélet szerint annyiból állt, hogy Wass Endre és a felesége: Mansberg Izabella átkocsikáztak Cegéről Vasasszentgotthárdra, a gyilkosság előtti este. A gyilkosság másnap hajnalban történt, amikor két román és két zsidó nőt lelőtt a magyar hadsereg. A honvédek verziója szerint azért, mert megpróbáltak megszökni. Senki sem látta, hogyan történt valójában. Mindenesetre, ha valaki egy gyilkosság előtti este átmegy mulatni a magyar hadsereg tisztjeivel, boldogan, hogy felszabadították őket, az semmi esetre sem jelenthet felbujtást. A klasszikus jogot alkalmazva, ez semmi esetre sem elegendő bizonyítéka a felbujtásnak.

Az egyértelműen kiderül az ügyiratból, hogy csak az egyik Wass gróf utazott át Vasasszentgotthárdra. Tehát amennyiben Wass Endre és felesége átutaztak, akkor Wass Albert nem utazott át és ezt az egyetlen szemtanú már akkor, 1946-ban is így vallotta. Egy másik érdekesség az üggyel kapcsolatban: Wass Endre felesége 1946-ban visszajött. Kihallgatták és nem helyezték vád alá felbujtásért. Na már most, ha hitt volna abban a nyomozó ügyész: Grigore Rapeanu, - neves jogász, volt professzorom, a hatvanas években a jogi kar dékánja - amit a vádiratban leírt, miszerint a Vasasszentgotthárdi kastélyban történt a felbujtás, akkor azonnal letartóztatta volna Wassnét. Hiszen a férjével együtt voltak ott, tehát minimum társtettes lenne a felbujtásban. De egyáltalán nem foglalkoztak vele, kihallgatták és futni hagyták. Két okból: tudták, hogy nem volt felbujtás, illetve azt is tudták, ha történetesen felbujtásért elítélik, akkor ki kell végezzék és azt azért nem vállalta még a népbíróság sem, hogy ártatlan emberek vérével mocskolja be a kezét és a lelkiismeretét.

Wassné vallomásából kitűnik, hogy nem az állítólagos parancskiadásért távollétében halálra ítélt Pakucs hadnagy volt a legmagasabb rangú tiszt a helyszínen, hanem egy alezredes, akinek a neve nem jelenik meg az ügyiratban. Pakucsot - akinek keresztnevét sem derítette ki a felületes nyomozás – halálra ítélték, noha teljesen kizárt, hogy a hadnagy adta ki a parancsot és nem pedig az elezredes.

- Sokan úgy vélik, a népbíróság ítélete egy erdélyi magyar társadalmi réteg ellen irányult.
- Valóban, 1946-ban már megkezdődött az osztályharc, a magyar arisztokrácia értelemszerűen nagyon élesen szemben állt a kommunista hatalommal, tehát meg akarták a régi uralkodóréteget félemlíteni. Valószínüleg az sem volt mellékes, hogy a Wass-birtok azon részét, amelyet megkímélt az 1923-as földreform, szintén elszedhették a grófi családtól, hogy a román állam rendelkezzen felette.

Fábián Tibor


Csiripelés Twitterre

Archív cikkekhez nem írható hozzászólás!


Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legolvasottabb
Legfrissebb
Képtár

Képeket nézegethet
és tölthet fel ITT
A legsikeresebbek
Vélemény
Napló

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  régió fejlesztés     wass albert felolvasás     kövesi brüsszelben     portugál     háromkút iskola adomany     kallós     gyergyó, csík     bán zsófia     autópálya     rmdsz miniszter     zászló     melegházasság     interjú     rmdsz     csorba     nagy-bodo tibor     bbte     tan     tőkés     nagy-bodó tibor  
Kulcsszófelhő