Erdély címererdély ma logó
május 26. péntek | Fülöp, Evelin napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,5496 RON | 100 HUF: 1,4769 RON | több
2017.05.05. | 13:10 "Én gyalog fogok hazamenni..."

3886 3

Szűkebb és tágabb pátriánkban immár nem ismerek olyan családot, ahol teljes a létszám. Bizonyos százalék egészen biztosan valahol külföldön dolgozik, esetleg ott is szándékozik hátralévő napjaiban élni.

Az azért jellemzőbb, hogy csak ideiglenesen vannak kinn, amíg felgyülemlett adósságot, házrészletet rendeznek, esetleg amíg a gyerek ki tudja járni a kinti fizetésből az egyetemet, netalán egy házfelújítás, házvásárlás erejéig. Azon túl, hogy szomorú a családok szétszakadása, van még pár tény, ami figyelmet érdemel. Sokszor felmerül a kérdés bennem, hogy mi is az, ami hazahúz minket, a sok negatívum ellenére, amit otthon tapasztalunk.

Hasonlítsuk kicsit össze két ország mindennapjait. Ez esetben Németország és Románia az, amiről írok.

Németországban az életszínvonal magasabb. Kicsit lebontva: az élelmiszer megközelítőleg ugyanannyiba kerül, mint Romániában, sok esetben, a sűrű akciókat tekintetbe véve, olcsóbb. Az üzemanyag szintén olcsóbb. Ruhanemű, műszaki cikk körülbelül egy árban van az otthonival, a minőség viszont mindegyik esetben jobb. A fizetések jóval magasabbak (nem bocsátkozom statisztikai adatok ismertetésébe, azt bárki megtalálja a neten), de egy alacsonyabb fizetéssel is, tegyük fel, ha részmunkaidőben dolgozik valaki, meg lehet élni, megkockáztatom: spórolni is lehet. Egy autó, laptop, telefon vásárlása nem jelent gondot.

A cipőnk, ha kilyukad, nem kell számolgatnunk, hogy vajon hány hónap múlva engedhetjük meg magunknak azt, hogy újat vehessünk. A közlekedés kulturált, az ügyintézők, bolti eladók tisztelettudóak, kedvesek ( na, jó, na … azért itt akad kivétel), az emberek segítőkészek.

Ez eddig mind szép és jó. De vannak olyan dolgok, ami számunkra szokatlan, furcsa. Míg otthon nem szokatlan az, hogy főzünk, kenyeret sütünk, háztáji állatokat tartunk, addig itt ez ritkaság számba megy. Vannak gazdaságok, de nem kicsik, háztájiak, hanem nagyok. Ha egy német ember ezt most olvasná, bizonyára megdöbbenne, hiszen ők is „főznek”. Csakhogy a főzésük abból áll, hogy kész vagy félkész terméket vásárolnak, amit aztán percek alatt elkészítenek a mikróban, esetleg serpenyőben. Természetesen kivétel itt is akad. Kenyeret maximum kenyérsütő gépben sütnek, de ez is ritka, mint a fehér holló. Otthon az ember ritkán megy étterembe, inkább ünnepek alkalmával teszi meg, míg itt teljesen hétköznapi a vendéglőben való étkezés. Itt megjegyezném, hogy bár mi egy kicsi falucskában élünk, mégis kuriózumnak számít az életvitelünk. A közeli kisvárosban is elment a hírünk. A postás kisasszony, a zöldséges néni, az italkereskedő, a benzinkutas, mind-mind szóvá tették, megkérdezték, hogy tényleg úgy van, mi sütjük a kenyerünket, mi készítjük a mustárunkat, mi vágjuk a disznót, sőt fel is dolgozzuk?

Szeretünk itt lenni. Mégis hazavágyunk. Oda, ahol tizedennyiért tudnánk dolgozni, ahol a bürokrácia az őrületbe kerget, ahol dudától hangosak az utak, undok a postás, a boltos, mi több, még a magyarságunkért is küzdeni kell.

Haza. Otthon. Egy kis földet akarunk, rajta kis kuckóval, ahol lehajthatjuk a fejünk. Állatokat akarunk, kertet. A szeretteink közelében akarunk lenni. Akkor is, ha százszor nehezebb. Ezért dolgozunk. Ez a cél. Józan ésszel belegondolva, ez bizony nem egy okos döntés. Mégis azt mondom, hogy ha minden hazánkfia, aki elszakadt, egyszer csak hazatérne, s tapasztalataival, munkájával gazdagítaná Erdélyt, akkor az otthoni sorsunk is jobbra fordulhatna. Mindenkié. Azoké is, akik eddig is otthon maradtak, azoké is, akik ezután mennének haza.

Mert erősödne a közösség, elsősorban a legfontosabb közösség, a család, s bármi történik, ott vagyunk egymásnak. Mert, ha kell, fel tudunk lépni a saját érdekünkben. Nem kellene sóvárogjunk a hazai ízek, hegyek, tájak után. Bár tagadhatatlanul jobb anyagi körülmények között élünk idekinn, a lelkünk nyugalmát, azt gondolom, otthon találhatjuk meg igazán.

A fentiek után még egy dolgot szeretnék üzenni honfitársaimnak: ki-ki a maga életét éli, ő maga tudja, mit miért tesz. Menjünk világgá, gyűjtsük be, ami számunkra adatik ott, de aztán térjünk vissza az otthonunkba.

Mert ott a helyünk, ott vannak a sokat emlegetett gyökereink, amire igazából csak akkor jövünk rá, mennyire fontosak, amikor kicsit elszakadtunk tőlük. Mi haza fogunk menni. Megpróbáljuk az elszakadni készülő szálakat visszavarrni.

Lakó Péterfi Tünde


Csiripelés Twitterre

Még írhat karaktert.
Név:

Mennyi három + nyolc ?



Külföldi írta (2017.05.07. 18:49:35)
A cikk irojanak köszönom hogy helyettem es sok hasonlo helyzetben levö helyett is szepen megfogalmazta az erzeseket....es gondolkodjunk el azon hogy az elmult huszonegynehany evben mit tett az önjelölt politikai vezetes az külföldre szakadt magyarsag hazatelepedese erdekeben...talan semmit...maradt a bürokracia...a közpenzek barati cegek zsebebe valo elherdalasa..

Susru írta (2017.05.06. 12:41:52)
bizony, már a most 95 éves legnagyobb magyar író megírta volt, hogy.."vannak vidékek, legbelül"...

Tipriprop írta (2017.05.05. 19:53:29)
Remélem sokan vissza jönnek és hasznositsák a tanultakat és nem lesznek szolgái a migráns hordának.


Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legolvasottabb
Legfrissebb
Képtár

Képeket nézegethet
és tölthet fel ITT
A legsikeresebbek
Vélemény
Napló

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  háromkút iskola adomany     2012.06.19.     ceu     videó     fuen     fuvostabor     segyevy     24 junius 2016     aut     fidesz     rodosz     bán zsófia     gyergyó, csík     colectiv     tan     kolozsvár     bbte     csaba királyfi     könyv     autópálya  
Kulcsszófelhő