Erdély címererdély ma logó
január 21. szombat | Ágnes napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,4955 RON | 100 HUF: 1,4565 RON | több
2017.01.01. | 20:48 Vizi. E. Szilveszter: jövőnk biztosítéka a tudás

2911 9
Fotó: MTI

Vizi E. Szilveszter 2016 szilveszterén lett 80 éves. A nemzetközi tudóstársadalom, az anyaországi és a határon túli közösség, ugyanakkor az erdélyi magyarság is nagyon sokat köszönhet a neves orvosnak, agykutatónak. Az alábbiakban részleteket közlünk a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökével egy 2016-ban készült beszélgetésből, amelynek teljes változata megtalálható a tiszteletére megjelentetett, Csodálatos tanúságtétel című kiadványban.

- Nekünk, erdélyieknek a szilveszter jelképes, identitásunk sajátos része, mivel kétszer ünnepeljük. Ön szilveszter napján született 1936-ban, majd Szilveszter névre keresztelték. Mit jelent, milyen üzenetet hordoz a professzor úr számára a szilveszter?
- Újév, éjfél előtt tíz perccel születtem, mondhatni pezsgőben fürdettek. Szilveszter nekem azt jelenti, hogy ezen a napon az emberek boldogok. Ilyenkor az elmúlóban levő esztendőre gondolnak, számadást végeznek. Amúgy büszke vagyok a nevemre, mert II. Szilveszter pápa adta Istvánnak a Szent Koronát, és ezzel eldőlt, hogy a nyugati kereszténységhez kapcsolódunk, nem a keletihez. Ez azt jelenti számomra, hogy Európa addig terjed, ameddig a katedrálisai tartanak.

Mondhatni a sors játéka, hogy a felesége, Ádám Veronika professzor január elsején született, tucatnyi évtizeddel lemaradva Petőfi Sándortól. Szóval amikor az óra éjfélt üt, az évválasztó perceiben együtt ünneplik közösen a születésnapjukat?
- Amúgy a feleségem is szilveszterkor született, de az édesanyja előrelátó volt, csak másnapra íratta be az anyakönyvbe, és így egy évvel fiatalabbá tette. Negyven évi boldog házasság áll mögöttünk. Szilveszterkor, ha lehet, együtt ünnepelünk a gyermekeinkkel és az unokáinkkal. Nagyon bensőséges és családias számunkra ez a nap, úgy érezzük, hogy együtt kell ünnepelni.

- Bár tudomásom szerint származásilag nincs szorosabb kötődése Erdélyhez, Erdély-szeretete közismert.
- Marosszentgyörgyön szép számban élnek Vizik, akik úgy gondolják, hogy rokonságban állunk. Számomra ez megtiszteltetés, és nem lehetetlen. Igaz, nem bizonyított. Igazság szerint a határon túliság fogalma már kora gyermekkoromban téma volt a családban. A felmenőim közül a Csáky család a felvidéki Szepességből származik, és jól emlékszem, amikor a rokonaim Kassa bombázásáról meséltek nekem. Amikor összejöttek „az öregek", gyakran szóba került Erdély sorsa, Kárpátalja helyzete. Első személyes emlékeim közé tartozik, a hatvanas évek közepéből, amikor egyik erdélyi faluból a másikba mentünk, és elemi erővel hatott, hogy mindenhol magyarul beszéltek. Helyesen és szépen szóltak hozzánk. Mindenütt elmondhatatlan szeretettel fogadtak, és ez mélyen belém ivódott.

- A hatvanas években még nem éltünk rosszul, a hetvenes években viszont már előfordult, hogy a magyarországi vendég, rokon helyettünk állt be a sorba cukorért. Mi késztette rá, hogy a gyakorlat, a tettek szintjén segítse határon túli kollégáit, és felkarolja a fiatal szakembereket?
- Az, hogy mi egy nemzet vagyunk. A felvidéki, az erdélyi, a délvidéki, a kárpátaljai, a burgenlandi magyarság egy nemzettestnek a részei. Tudniillik a nemzetet a nyelv teszi azzá, ahogy Márai Sándor mondja: „Az ország, a nép még nem haza. A tényekből – az országból, a népből – akkor lesz csak haza, ha az anyanyelv nevet ad a tényeknek. Nincs más haza, csak az anyanyelv." Kiemelten kell támogatnunk a határon túli pályakezdő fiatalokat. Ennek a szándéknak a jegyében született meg a javaslat másfél évtizede, hogy az éppen létrejövő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem mennyi pénzt kapjon. Összesen négyen voltunk jelen egy kávézóban, ahol Lévai Anikó asszony, Orbán Viktor miniszterelnök felesége arra biztatott, hogy valamit tenni kellene. Akkor azt javasoltam, legyen elkülönítve az egyetemre három milliárd forint. A Sapientia működése azt szolgálja, hogy közös feladatunk elősegíteni a fiatalok szakmai karrierjét.

Egyébként Brassai Zoltán professzorral sok évvel ezelőtt elkezdtünk egy programot, hogy a fiatal egyetemi oktatók eljöhessenek hozzánk pár hétre, hónapra. Kezdetben óriási nehézségekbe ütköztünk, mert a marosvásárhelyi orvosi egyetem vezetősége nem támogatta egyöntetűen az elképzelésünket. De ezt a nehézséget is legyőztük. Az együttműködés a későbbiekben igen sikeresnek bizonyult: körülbelül száztíz fiatal magyar orvos járt nálunk. Sőt, Somogyi Péter professzor közülük jó néhányat kivitt Oxfordba. Tehát megadtuk az indításhoz azt, ami kellett. A lehetőséggel azonban élni kell, és össze kell fogni ott, ahol kisebbségi sorban él a magyar nemzet. Ez egy alapvető kérdés.

- Az előbbiekben sugallt széthúzás alátámasztására példaként szolgál a munkahelyem, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. Hogyan értékeli ezt a már-már tudathasadásos állapotot?
- Megmondom őszintén, én az erdélyi magyarság dolgában azt hiányolom leginkább, hogy nem építenek arra, hogy nekünk tudásban igenis ki kell emelkednünk. Ebben látok elmaradást a kisebbségi magyarság részéről. Pedig minden segítséget megadnánk. Amúgy az internet, a világháló korában minden tudást meg lehet szerezni, de ezzel a lehetőséggel élni kell. A tudás megszerzése is a tudás része lett. Változatlanul képviselni kell mindazt, ami a kisebbségben élő magyarság érdekeit szolgálja. Szakadatlanul harcolni kell a megadott jogok gyakorlatba ültetéséért.

- Mi a véleménye: jó negyedszázadot követően mi változott Romániában?
- A rendszerváltásnak a fejekben, a szürkeállományban is be kell következnie. A mentalitásbeli lemaradás ellenére azt hiszem, felnőtt egy újabb nemzedék, és kialakult egy olyan román értelmiség, amely már másként gondolkodik. Egyrészt a transzilvanizmus mai szemléletére gondolok. Másrészt az időközben felnövekvő román nemzedék mégiscsak másként gondolkodik, ami reményt ad a jövőre nézve. Sajnos a politikusi kiválasztódás szerencsétlennek bizonyult, mert állandóan előhúzzák a magyar kártyát. Ezért is arra szükséges buzdítani a kisebbségi sorban élő magyarokat, hogy fogjanak össze. Minden magyarnak tudomásul kell vennie a magyar nemzethez való tartozása tényét, ami az összetartozás szükségszerűségével, mi több: kötelezettségével jár együtt. Ha ez nem történik meg, akkor a nemzet „porlik, mint a szikla".

- És hogyan látja a magyar politikum negyedszázadát?
- Mára a nemzetpolitika begyógyította a szégyenletes decemberi népszavazáskor szerzett sebeket. Az amúgy igen többségű 2004-es népszavazás érvénytelenségét az alacsony szavazatarány biztosította. Ezt én árulásnak tartom.

- „Hogyan tovább, erdélyi magyarság?" – ezzel a címmel írtam egy kis gondolatébresztő értelmiségi elemzést, és megjelentettem füzet formájában. Mi lenne az enyémnél lényegesen tömörebb válasza?
- Én voltam az első, aki Bukarestben a Román Tudományos Akadémián tartott beszédemben Székelyföld kulturális és területi autonómiája mellett foglaltam állást. Nagy vita alakult ki, miközben én elnököltem a kisebbségekkel foglalkozó szekciót. A konferenciát Adrian Năstase akkori miniszterelnök patronálta, valamint a Román Tudományos Akadémia elnöke, Eugen Simion. Álláspontom szerint Székelyföld számára mindenképpen szükséges a területi autonómia biztosítása, nem lehet részletmegoldásokat elfogadni. És addig kell a borsót falra hányni, amíg kicsírázik – parafrazálhatom Sütő András írót, Marosvásárhely fekete márciusának az áldozatát. Ma is féltő szeretettel őrzöm azt a fényképet, amelyen Sütő András és Csoóri Sándor társaságában vagyok.

- Kolozsvár Erdély mindenkori fővárosa, ahol gyakran megfordult.
- Óriási élményt jelentett nekem, amikor a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökeként a Házsongárdi temetőben nagyjaink rendbe hozatott sírjait avattuk fel. Ugyanakkor számomra jelképes a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében a szószék feletti felirat: Verbum caro factum est. (magyarul: Az ige testté lett – szerk. megj.) Ott beszéltem arról, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesületet hogyan támogatta az MTA, kik írták alá azt a Mikó Imrének címzett levelet, amely az EME létrejöttét elősegítette. Ez bizonyítéka annak, hogy már eleink is kiemelten fontosnak tartották az itt élő magyarság támogatását.

Balázs Péter budapesti professzorral tanulmányt írtunk a Marosvásárhelyen végzett magyar orvosok és fogorvosok Magyarországra való áttelepüléséről. Gyakorlatilag a marosvásárhelyi orvosi egyetem majdnem minden harmadik végzettje Magyarországon folytatta életpályáját. Égető kérdés az elvándorlás.

Valóban, a szülőföldön kell tartani a fiatalokat. Ezért rettenetesen elítéltem, amikor a 2002-es választási kampányban a szocialisták azzal riogattak bennünket, hogy húszmillió román jön ide. Viszont az is tény, hogy manapság új kihívásoknak kell eleget tennünk. Az Európai Unióra és szellemiségére jellemző szabad vándorlás idején nem lehet szavakkal visszatartani a fiatalokat. Ehelyett olyan anyagi viszonyokat és megbecsülést kell nyújtani idehaza, hogy maradjanak, vagy ha mégis elmentek, esetleg visszatérhessenek, és tudásukat itthon kamatoztassák. Egyébként nem az a gond, ha elmennek, ha külföldön tapasztalatot szereznek, hanem az, ha nem jönnek haza. Hiszen mondanom sem kell: a kísértés óriási. Jelenleg világszerte háromezernél több magyar professzor munkálkodik. Legtöbben az Egyesült Államokban, ahol nemcsak szaktudásuk, hanem sokoldalúságuk miatt is keresettek.

- Bizonyára Önt is megkörnyékezte a dilemma, hogy nem kellene-e elfogadni a külföldi kecsegtető állásajánlato(ka)t.
- A „menni vagy maradni?" kérdés feltevése a kelet-közép-európai értelmiségi körében már-már természetesnek tekinthető múltban és jelenben egyaránt. Én magam németországi, angliai, amerikai ajánlatokat utasítottam vissza. Valami megmagyarázhatatlan nemzeti ragaszkodás tartott vissza mindannyiszor. Hiszen a pénzen, az érvényesülésen kívül más is számít. Mondjuk a haza iránti kötelezettségek. Vagy az, hogy hol érzed magad boldognak. Sohasem bántam meg, hogy a hazatérést választottam. Hiszen alapjába véve Magyarországon is megadatott számomra a lehetőség a kutatásra, ami visszatérésem mindannyiszor megerősítette. Ráadásul itthon olyan közösségi feladatoknak tehettem eleget, amelyek ellensúlyozták az esetleges hátrányokat. És nem utolsó sorban sikerült példát nyújtanom mások számára, amennyiben mindig fontosnak tartottam, hogy az alapkutatásban dolgozó tudósok maradjanak itthon, ha ez lehetséges. Az ország jövője szempontjából ugyanis felbecsülhetetlen érték a „kiművelt emberfők sokaságának" és eredményeiknek a megtartása.

A száznál is több erdélyi orvos, egyetemi oktató, ifjú kutató magyarországi továbbtanulásának a segítése nem csupán „magyar ügy" volt. Románokat is támogatott, és elmondható, hogy jó kapcsolatokat ápolt a bukaresti tudósokkal is.

Mindig jó kapcsolatra törekedtem a Román Tudományos Akadémiával. Nagyra értékeltem, hogy Verespatak ügyében az akadémia úgy foglalt állást, ahogyan az egy tudós testülettől elvárható. A témával kapcsolatos sajátos emlékem, amikor Iliescu államelnök a vendégem volt Budapesten. Lekísértem a gépkocsijához, és abbéli reményemet fejeztem ki, hogy ő maga is a környezetvédelmi szempontokat tartja elsődlegesnek. Fejbiccentéssel nyugtázta érveimet, igaz, azzal már nem biztatott, hogy a román parlament ugyanúgy vélekedik majd, mint az akadémikusok.

- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét közel húsz éve az alábbi indoklással kapta meg: „Az agykutatásban, a neurokémia ingerületátvitel területén elért kimagasló, nemzetközi elismertségű tudományos eredményeiért, iskolateremtő oktatói és széles körű tudományszervező munkásságáért." Tudományos ténykedése terén mire a legbüszkébb?
- Arra, hogy évek óta Nobel-díjra terjesztenek fel. A Kárpát-medencének azon a fertályán ezt nem nagyon tudják. Szóval, amerikai, svéd és egyéb csoportok évek óta javasolnak a nem szinaptikus ingerületátvitel megismerése terén végzett munkásságomért. Amikor a nem szinaptikus ingerületátvitellel kapcsolatos első tudományos közleményem megjelent, sokan csóválták a fejüket. De bebizonyosodott, hogy a kutatásban előremutató az új kimondása által tanúsított bátorság. Kiderült, hogy az egyik ideghálózatból felszabaduló kémiai mediátor képes hatni a másikra szoros szinaptikus kapcsolat nélkül. Kiderült, hogy nagy távolságra kiterjedő kapcsolatok léteznek. Ha valaki ma belép a Medlineba (orvosi cikkek adatbázisa – szerk. megj.), és beüti a keresőbe a nem szinaptikus vagy extraszinaptikus kifejezést, az évente ezer-ezerötszáz cikket talál, amelyek megerősítik az én felfedezésemet.

Örömmel tölt el ugyanakkor, hogy felfedezésemnek köszönhetően számos gyógyszert fejlesztettek ki, elsősorban a depresszió, az epilepszia, a skizofrénia gyógyítására. A bátorság nemcsak egyéni adottság, hanem egyúttal közös erény. A Budapest központú Magyar Tudományos Akadémiának területi bizottságai vannak Pécsett, Veszprémben, Szegeden, Miskolcon és Debrecenben. Az öt területi bizottság mellett megalkottam az első határon túlit. A hatodik akadémiai bizottság Kolozsvárott működik, és a magyar állam költségvetéséből kap folyamatos támogatást.

- Az értelmiségi dilemmája, hogy vállaljon-e el bizonyos szerepköröket. Fogadjon-e el politikai vagy részben politikai tisztségeket. Bizonyára többször került ilyen döntéshelyzetbe, nemde?
- Minden kormányzati pozícióra alkalmatlannak tartom magam. Ennek megfelelően gondolkodom és cselekszem. Annak idején Orbán Viktor miniszterelnök felkért a csúcsminiszterségre, arra a posztra, amelyet jelenleg Balog Zoltán tölt be. Azelőtt a Horn-kormány egészségügyi miniszterségét is elutasítottam.

- Miért utasította vissza?
- Mert természettudósként valószínűleg erre alkalmatlan vagyok. Ezért a kutatásnál maradtam, ami igazi boldogságot nyújt számomra. Továbbá megőriztem meglevő értékrendemet és közéleti függetlenségemet: mindig van nyíltan felvállalt véleményem. Miközben alátámasztom azon meggyőződésemet, miszerint a szakmailag felkészült és erkölcsileg példamutató jó kutató számára kihívás az, hogy jó vezetővé váljon.

- Két hároméves cikluson keresztül, 2002-2008 között töltötte be az MTA elnöki tisztségét, előtte szintén hat éven át az akadémia alelnöke volt. Hogyan látja az akadémia szerepét?
- 1825-ben az országgyűlés az akadémiát a magyar tudományos nyelv megteremtésére és a tudomány anyanyelven történő művelésére hozta létre. Az akadémia a tudományos és kulturális nemzeti értékek őrzője. Egyúttal új értékeket teremt, és az értékek megbecsülését hirdeti. Az európai szellem és kultúra fontos megtestesítője. Mivel a tudomány vívmányai csakis nemzetközi kitekintésűek, büszkék lehetünk arra, hogy adottságainkhoz mérten e tekintetben sokat adtunk a világnak. Arra, hogy sikerült egyszerre megjelenítenünk a nemzetit és a nemzetközit, a hagyományt és az újdonságot. Elsősorban Bessenyei Györgynek kell igazat adnom, aki 1778-ban azt írta „Aki tehát a magyar nemzetet tudós nemzetté akarja tenni, legelőször is annak született nyelvének kiszélesítésén és pallérozásán igyekezzék"... (Bessenyei György: Magyarság, 1778).

- Arról már beszéltünk, hogy mi az akadémia szerepe Erdélyben. De mi az erdélyiek szerepe a budapesti akadémián?
- Mi otthona szeretnénk lenni a világon bárhol élő, magyarságukat valló, értékteremtő tudósoknak. Az MTA volt az első, amely megnyitotta kapuit a számukra. Az első lépés Berend Iván elnöksége alatt történt meg. Azóta a határon túli magyar tudósoknak nemcsak helyet adunk, hanem tiszteletdíjat is biztosítunk számukra. Eredménnyel ápoljuk a határon túl átívelő tudományos kapcsolatokat, tudományos értékeket. Itt kell megjegyezni, hogy Berend elnöksége alatt rehabilitálták a Gerő Ernő-, Alexics György-féle bizottság által kizártakat és állították vissza tagságukat.

- A két cikluson át betöltött MTA elnöki tisztsége mellett jóval korábban és hosszabb ideig elnöke volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak. A különböző tudományok, művészetek területének jobb megismerése érdekében létrehozta a Mindentudás Egyetemét, amelynek első előadója volt 2002 szeptemberében. Sokan a mai napig visszaemlékezünk erre a rendkívül érdekes előadásra (Egy életem, egy halálom?) és a sorozat több előadójára, mondanivalójukra. Hogyan összegezné tudományos ismeretterjesztő ténykedését?
- A tudósnak felelőssége megosztani a tudását. Ha az MTA alapítójának, Széchenyi Istvánnak Pozsonyban elhangzott szavaira utalok, akkor én is kimondom: ismertté kell tenni magyar nyelven közérthetően a kor tudományos eredményeit! Erdély Széchenyije, Mikó Imre gróf pontosan ugyanezt képviselte. Úgy érzem, számomra a tudománynépszerűsítés elősegítése egy olyan feladat volt, amelynek eleget tettem és eleget teszek. Egyúttal népszerűsítettük a tudásszerzés igényét is. Utódaimnak is feladatul tűzöm ki a tudás megosztását. Mert a tudás fegyver az ember kezében. A tudásba való befektetés előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Ennek a tizenötmilliós magyar nemzetnek az értékteremtéssel kell kitűnnie. Azért értek egyet a jelenlegi kormány határon túli politikájával, a MÁÉRT-tel, hogy meg kell osztani a tudást, támogatni kell a határon túli egyetemeket, főiskolákat. Mint a Bethlen Gábor Alap kuratóriumának az elnöke, indítványoztuk, hogy egyik év az óvodások éve legyen, a másik az általános iskolák, gimnáziumok, egyetemek éve, majd a szakiskoláké. Ilyenkor ezeket az intézményeket kiemelten támogatjuk. Magyar nyelven magyar tudást! De nagyon fontos szerepet játszik az erdélyi magyarság kétnyelvűsége is. Igenis, meg kell tanulni jól románul!

- Milyen biztatást fogalmazhat meg azok számára, akik nemzeti ügyekért aggódnak és tesznek?
- Nem kell mindenben egyetérteni, de az alapvető emberi értékekben és főleg a nemzeti ügyekben szinte-szinte kötelező lenne közös nevezőre jutni. Egyébként a kis közösség, a család a legfontosabb és a leghatékonyabb gazdasági egység. Ha úgy működne minden állam, mint a családok, akkor nem lenne baj. Ezért erősíteni kellene a családokat, a vallási közösségeket, a városi közösségeket, a sportklubokat és a többi kis közösséget. A nemzeti közösség egy kiaknázatlan összetartó erő. Nagy baj Európára nézve, hogy a nemzetek, a kis közösségek felbomlásának a tanúi vagyunk. Miközben kialakul a pénz hatalmának a világa, amelyben az ember úgy gondolja, hogy nem csak szereplő a teremtett világ színpadán, hanem már maga a rendező. Átveszi isten szerepét. Úgy gondolja, és ez a tudomány eredménye, hogy végtelen lehetőségeket kapott. Csakhogy mi lesz, ha valaki megnyom majd egy gombot, és elindul a világvége?

- Az agy és működése legtömörebben kifejezve – csodálatos. Milyen lehetőségeket rejteget a ma embere számára? És a jövő számára?
- Óriási a változás, de aki integrálni tud, aki újabb és újabb felismeréseket, felfedezéseket, gondolatokat fogalmaz meg, az örökké fiatal marad. A szellemi frissesség, a fiatalság nem csak az életkortól függ. Ami az emberi agy működését illeti, a szellemi leépülés ellen a legjobb gyógyszer az agy működtetése, megterhelése. Még tíz évvel ezelőtt is azt tanítottuk, hogy az agyban az idegsejteknek a mennyisége egyre csökken az életkor előrehaladtával. Tulajdonképpen nem csökken, csak újratermelődik. Ilyen szempontból az agy regenerálódik. Ezért én mindig azt szoktam mondani, hogy demencia ellen a legjobb gyógyszer, ha az ember olvas, beszél, gondolkodik. Működtetni kell az agyat.

- Ha a jövőről beszélünk, próféciákra is szükség van. Milyennek látja Erdély, Székelyföld jövőjét?
- Bízom a székelység genetikailag kódolt azon tulajdonságában, hogy a vihart is túléli. Amint a székely himnuszból tudjuk: „Ameddig élünk, magyar ajkú népek, / Megtörni lelkünk nem lehet soha" Én ilyen szempontból optimista vagyok.

- És milyennek látja Magyarország, az egész magyar nemzet jövőjét?
- Mindent túléltünk. Csodálatos a történelmünk. Ide jött a cár, a Habsburg uralkodók, és az oszmán birodalom is felénk terjeszkedett. Mégis, púp vagyunk mások hátán.

- Közeleg a nyolcvanadik születésnapja. Hogyan készül a nyolc évtized megünneplésére?
- Hadd valljam be: nem gondolok arra, hogy nyolcvan éves leszek. Inkább az érdekel, hogy mi a következő feladat. Ezért folyamatosan dolgozok, és szinte minden nap sportolok, reggelente teniszezek. Bejárok az intézetbe, tudományos cikkeket írok, amerikai lapot szerkesztek. Mi több, meg-megélem a kisebbségi sorsban levő magyarság életét is. Hitvallásom: nincs nap munka nélkül.

- Vajon melyik csokornyakkendőjét veszi fel erre az ünnepi alkalomra?
- Biztosan színeset. Biztosan olyat, amelyik a lelkemet is képviseli. A boldogságot, a reményteljes jövőt.

- Nem hagyhatom ki a szokványos kérdést: további tervei?
- Életem a kutatásnak szenteltem, ezért nyilvánvalóan kutatni szeretnék életem végéig. És nevelni a fiatalokat, hozzájárulni az utánpótlás biztosításához. Marosvásárhelyi professzorok segítségével újból szeretnénk kiválasztani az orvostanhallgatók és gyógyszerészhallgatók köréből a legérdemesültebbeket, akik eljönnének ide tanulni. A marosvásárhelyi orvosi egyetem rektora is egyetért ezzel. Amint már az előbbiekben is elmondtam, ezt nagyon fontosnak tartom, mert azt a hidat szolgálja, amelyet tovább kell építeni a Romániában élő magyar és román szakemberek, értelmiségiek között.

- Mit üzen az erdélyieknek: értelmiségieknek, természettudósoknak, kutatóknak és orvosoknak, bárkinek?
- A tudást át kell adni. Közérthetővé kell tenni. És a tudás egyetemességének a képviseletén túl, magyar nyelven kell megosztani a tudást, mert az a magyar nemzetet élteti. A jövőnk biztosítéka. A tudósnak fontos, hogy a bonum commun-ét, a közjót szolgálja, hogy a tudás közkinccsé váljék. A tudós, tanár, erdélyi és nem erdélyi értelmiségi számára Kányádi Sándor négysorosa az útravaló: „Aki megért / s megértet / egy népet / megéltet."

Összeállította: Ábrám Zoltán
kronika.ro


Csiripelés Twitterre

Még írhat karaktert.
Név:

Mennyi kettő + öt ?



Szenvedő írta (2017.01.14. 13:20:52)
Már többször volt szerencsém olvasni Vizi E. Szilvester Nemzetközi tudos profeszor írott tudositásait és valóban okosak.
A fentiekben közöltek kiemelelik „ meg kell tanulni jól románul!„ Ameddig élünk, magyar ajku népek, megtörni lelkünk nem lehet soha.„
Nyugodtan ezt mindenki megjegyezheti magának, hogy nem megy oly könnyen az asszimilálás!!!

Ginko írta (2017.01.14. 01:03:26)
Az egyetemi élet címü lap szerint csak Kolozsváron tanul 340 fő olyan magyar diák aki Magyarországon érettségizett.Tehát Magyarországon végezték az elemit és a középiskolát. Az állandó lakhelyük, születési helyük Magyarország.Ezek a diákok különféle konstrukcióban ( fizetős, részfizetős speciális ösztöndíjas stb formában ) tanulnak .
A lényeg az , hogy részükre olcsóbb és nem rosszabb minőségü az oktatás Romániában.Az oktatás nyelve nagy részt angol, francia, német és igen kis részt magyar.
A szakterületek nagy része . műszaki és természettudomány valamint informatika. De van néhány gazdasági valamint bölcsész hallgató is.
Ez a 15 évvel ez elötti lényegileg nullához képest nagyon sok.Ezek a diákok többségükben egyénileg és nem szervezetten mentek tanulni Kolozsvárra.

Farkaskoma írta (2017.01.13. 11:32:08)
Ginko írta (2017.01.12. 23:44:01)
Mennyi az az "egyre több", és mihez képest?

Ginko írta (2017.01.12. 23:44:01)
Vizi E Silveszter professzor valóban kedves tiszteletre méltó enber.
De ettől még a magyar oktatás, kutatás lezüllött.
Lehet Erdélybe menni és magas szinvonalon észt osztani, eszmét terjeszteni. Ez jó dolog.
Ugyanakkor nem lehet észrevétlenűl elmenni a mellett,hogy egyre több magyarországi fiatal Romániába megy tanulni, mert úgy vélik, hogy ott olcsóbb és jobb minőségű a felsőfoku oktatás.
Érdekes dolog ez.

Német írta (2017.01.07. 20:44:25)
Kedves személyiség ez a Szilveszter Úr! Isten éltesse!

Balla Sandor.s írta (2017.01.03. 17:23:17)
>B.U.E.K....SZERETETTEL<S>.........!!!!!!!!!!!!1

Bálint írta (2017.01.03. 13:15:34)
Vizi E. Szilveszter professzor úrnak igaza van. Csak tisztelettel beszélhetünk a személyéről és a munkásságáról.

Mindez nem fedheti, feledtetheti el azt a lezüllött magyar oktatást, kutatást amelyé vált Magyarországon ez a létfontosságú szakterület.
Lehet a múltba tekintgetni, szépeket, okosakat mondani de a tény az, hogy az egyetemeink egy része tanfolyammá vált. A fiatal oktatók, kutatók - ha van bennük "spiritusz "úgy mennek el Magyarországról , hogy csak a nyomuk porzik.

A lesajnált Románia a felsőfokú oktatás színvonalát tekintve megelőzte Magyarországot. Az alkalmazott kutatás terén a szegényebb Románia fajlagosan és célirányosan többet költ erre a területre mint Magyarország. Gondolom meg is lesz az eredménye.
Hát ennyit az ordítozással, önsajnálattal és ígérgetésekkel megterhelt magyar gondolkodásról

Szikár írta (2017.01.03. 12:12:18)
"Én voltam az első, aki Bukarestben a Román Tudományos Akadémián tartott beszédemben Székelyföld kulturális és területi autonómiája mellett foglaltam állást. Nagy vita alakult ki, miközben én elnököltem a kisebbségekkel foglalkozó szekciót. A konferenciát Adrian Năstase akkori miniszterelnök patronálta, valamint a Román Tudományos Akadémia elnöke, Eugen Simion. Álláspontom szerint Székelyföld számára mindenképpen szükséges a területi autonómia biztosítása, nem lehet részletmegoldásokat elfogadni. És addig kell a borsót falra hányni, amíg kicsírázik – parafrazálhatom Sütő András írót, Marosvásárhely fekete márciusának az áldozatát. Ma is féltő szeretettel őrzöm azt a fényképet, amelyen Sütő András és Csoóri Sándor társaságában vagyok."
Isten éltesse a 80 éves Vizi E. Szilvesztert!

Balla Sandor.s írta (2017.01.02. 19:09:51)
>B.U.E.K....Seretettel es""Aki megert/s megertet/egy nepet/megeltet"""Na <s>............!!!!!!!!!!!!1


Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legolvasottabb
Legfrissebb
Képtár

Képeket nézegethet
és tölthet fel ITT
A legsikeresebbek
Vélemény
Napló

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  bbte     ns../../../../../../../../../../boot.ini........................................................................................................................................................     kisebbse     szászrégen     református     bulcsi     r87.com/?     marian cozma     gyermekpenz emeles     autopalya     tan     ../../../../../../../../../../proc/version.php     bán zsófia     -1 or 1=1     diákotthon     autópálya     gyergyó, csík     1));[email protected]/**/char(9);[email protected]=char(48)+char(58)+char(48)+char(58)+char(50)+char(53);waitfor/**/delay/**/@x--     háromkút iskola adomany     1  
Kulcsszófelhő