Erdély címererdély ma logó
január 21. szombat | Ágnes napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,4955 RON | 100 HUF: 1,4565 RON | több
2016.10.15. | 11:42 Háború után

3805 26
Illusztráció
Forrás: erdely.ma-archívum

Kegyetlen idők voltak azok a háború utáni évek a korabeliek elmondása szerint. Igaz, hogy nem csak Székelyföldön, hanem mindenütt a világon. De nálunk, ahol sokkal szegényebb volt a vidék, ahol soványak és szűkek a termőföldek a hegyek miatt, az ipar pedig még kezdetleges, szinte jelentéktelen, ami kizárta a pénzkereset lehetőségét is, ott aztán minden határt felülmúlt. Ez a kritikus korszak 1945-től 1950-ig volt kihangsúlyozottabb, de azután sem volt könnyűnek mondható.

Apámat, Isten nyugtassa, amikor a frontról hazaérkezett négy éhes gyermek várta, egy kétségbeesett asszony, házunk helyében pedig egy bombatölcsér, mivel találat érte! Szerencsére a szerencsétlenség mellett abban a kritikus időpontban senki nem tartózkodott benne és a pajtáscsűrről is csak a cserepek egy részét fújta le a légnyomás. A szerencséhez még az is hozzátartozik, hogy megmaradt két tehén és egy szál ló. Bizonyos ideig, de mindenképpen tovább egy esztendőnél pajtában laktunk, szénában aludtunk és hetekig nem láttunk kenyeret, de még puliszkát sem főleg a 47, es esztendőben! Szó szerint két tehén tartott el bennünket, hattagú családot. Naponta kétszer is ittuk a tejüket, a maradékból anyánk sajtot, majd túrót készített. Temérdek gombát ettünk, erdei gyümölcsöket, papsaláta, kerti saláta és sóskalevest. Különösen az 1946, os szárazság utánn következő 1947, es ínséges esztendő tette próbára a székelység apraját, nagyját! Minden túlzás nélkül állítom, hogy egy kerek esztendeig egyfolytában éhesek voltunk, mivel a kenyér hiányát semmi nem tudta bepótolni az akkori emberek számára!

Emlékszem édesanyánk gyakran szétosztotta közöttünk a kenyér vagy puliszka részét, egy tojást ketten ettünk meg és a vereshagymát úgy harapdáltuk, mint az almát! De azért egy, egy csupor tejet mindenki kapott estére és reggelre, melléje padig fél tenyér nagyságú sajtot. De ez nem volt elég kenyér híján, egyfolytában ettünk volna, mint a termeszek. Én akkor már tíz éves voltam a húgocskám nyolc a két apró öcséin, egyikük öt a másik négy évesek. Egyfolytában kenyérért sírtak.
- Édösanyám adjál, adjál nekünk kinyeret!
- Nincs gyermökök, – mondta anyánk szelíden könnyeit nyeldesve.
- Akkor es megesszük! – rítták kórusban.
El kell, meséljek neked még egy rövid megható villanást ezekből a nehéz időkről. De előbb felhívom szíves figyelmedet arra, hogy Romulusznak és Rémusznak az anyafarkas általi táplálása csak mese, de én láttam ehhez hasonlót ebben az időben.

Minden késő délután, szürkületkor a kapu előtt álltak a két aprócska testvérkéim és várták a csorda hazajöttét. Ahogy a két jámbor tehén beérkezett az udvarra a két kicsi rácsimpaszkodtak duzzadt tőgyeikre és nagy igyekezettel addig szopták őket, míg mohóságukban vissza nem köhögték a langyos tejet!

Anyánknak nem volt szíve leválasztani az emlőkről habár valahányszor azért rettegett, hogy megtapossák őket az áldott jószágok. Azért megfogta a két istállóba siető tehenet addig, amíg kifulladásig nem szoptak a csöppségek. Aztán már meg sem kellett fognia őket, megálltak azok magukra türelmesen, kiszolgálva testvérkéimet. Néha nyakból visszafordulva, anyai ösztönüktől irányítva megnyalogatták a rövid- ingek alól kilátszó csurdé kis feneküket!

Ezt a jelenetet olyan élesen lefényképezte az agyam, hogy még most is úgy hetven év távlatából látom a legapróbb részletekig. Ha festő volnék, megfesteném, vagy ha festőt találnék és megtudnék, vele egyezni az árban megfestetném!

Ismét egy rövid kitérőt kell tennem, mert ez nagyon fontos, amit most mondani akarok: Hadd, tudja meg a világ és tegyük halhatatlanná az igazságot, hogy közöttünk székely-magyarok között is vannak hitvány, „tedd el és ne vedd elé emberek!” Ha kevesebben is de nem lehet elhallgatni az igazságot, sajnos voltak, vannak és talán lesznek is!

Háború után főleg az ínséges esztendőben néhány, embernek nem nevezhető egyénnek, nem lehet tudni honnan komoly gabonatartalékaik voltak. Kihasználva felebarátaik nyomorúságát nagy földterületeket szereztek meg a szerencsétlenektől! Pontosabban én, ahogy apáméktól hallottam egy véka gabonát (20 liter) adtak egy vékás területnyi szántóföldért, ami 7 áriának felel meg!

Ez egy szívtelen, kegyetlen, aljas és még lehetne sorolni milyen cselekedet volt azokkal a felebarátjaikkal szemben, akik családostól éheztek, de minden megélhetésüket a termőföldek jelentették!

Mindezek mérlegelése után azt mondta a frontról frissen hazatért apám, nekem a legnagyobb fiának:

- Fiam Ferenc, ez így tovább nem mehet, meg kell mozdulni mielőtt mindannyian éhen, halnánk! Mert én a földet nem áldozom fel, mint mások, ugyanis a székelyember olyanná válik földbirtoka nélkül, mint a „pisztarang” hegyi patak nélkül!
Van nekünk erdőjogunk a közbirtokosságban, amit még nem államosítottak el. Az őseink, akik nekünk az erdőt felnevelték és megőrizték a következő intelmet hagyták hátra: „az erdő nem azért van, hogy abból meggazdagodj, hogy azt letarold és árát elherdáld! Hanem, hogy szegényes jövedelmedet pótoljad vele és végveszélyben átsegítsen a bajon. Tehát az, egy megbízható tartalék, amellyel kíméletesen és jó gazda módjára kell bánni!”

Igényeljünk, annyi fenyőtőkét amennyi nekünk jogunk után jár, abból mi ketten Ferenc fiam, építőanyagot hasítunk, faragunk gerendákat, szarufákat, lécet, deszkát. Azokat mind egy szekérre felfértetjük, majd leszekerezzek vele Kőhalomba, ahol a szászok kenyérgabonát adnak érte és ilyenformán túléljük az éhségnek idejét!

- De nekünk csak egy lovunk van édősapám!
- Nem baj fiam, keresztapádnak is egy van, de ha összefogjuk őket lesz kettő!
Hát így is lett, büszkén és lelkesen segítettem apámnak zokszó nélkül, pedig sokszor korgott a gyomrom az ürességtől. Két hétig tartott mire kitermeltük a rönköket és előállítottuk az árut. Tíz darab gerendát faragott apám, húsz szarufát, majd azután léceket hasítottunk és colos deszkákat a fűrészen, amennyi járt egy tetőhöz. Ezeket mind felfértettük egy vastengelyű szekérre. Édesanyám átalvetőben pakolt apámnak, amit tudott, és ami volt. Egy „pónya” szénát is felkötöttünk hátul az anyag tetejére a lovak számára, azzal elindult apám egy korai reggelen a többi szekeressel a hosszú kimerítő útra.

Nekem azalatt az volt a dolgom, hogy az erdei birtokon kaszáljak, és közben vigyázzak a két tehénre, és két borjúra melyek apám hazatérte után születtek.

Egy nagyon fontos dolgot is el kell mondanom, ehhez pedig vissza kell térnem a jelenbe. A régi időkben minden székely családnak volt egy erdőrésze melyet közbirtokosságokban tömörülve gondoztak, őriztek és termeltek ki, a legnagyobb kímélettel. Az öregek úgy tartották, hogy az egy kamatozó érték, és hadd kamatozzon, hadd maradjon mentőövként szükségletes időkre! Hanem az 1989-es rendszerváltás után sajnos a közösség tekintélyes része rosszul értelmezve a demokráciát. Több székely faluban a szó szoros értelmében lerabolták saját erdőterületeiket és potom pénzért eladták a gyors meggazdagodás reményében! Függetlenül attól, hogy milyen önmagukat menteni próbáló indokkal magyarázzák a folyamatot és kikre hárítanak, az ügy rendkívülien szomorú. Mivel az egyszerű emberek maradtak erdő és pénz nélkül, míg egy nagyon kis réteg érdemtelenül meggazdagodott! Ha tehát, ne adj Isten, beütne egy háború utáni szükségkorszak, milyen mentőövhöz kapna a székely? Ha leégne, a háza, vagy bombatalálat érné, miből építene újat, ha ínséges idő következne, mivel enyhítené nehéz sorsát? És nem utolsó sorban saját gyermekeit és unokáit károsította meg parazita módon. Mivel levágta erdejüket, eladta földjeiket, kiszárította vizeiket, többet senyvesztett, mint amennyit alkotott! Egy székely ember nem élhet ilyen önző módon. Őseink évszázadokon át együtt éltek a természettel, és nem annak a rovására, mint ahogy teszik napjaink modern emberei.

Visszatérve a cselekményre el kell mondanom, az alföldiek úgy tartották, hogy a székely ember kegyetlen, mivel járomba fogja a fejő marhát, az igás lovat csikó korában még mielőtt betöltené a három évet. Hogy a fiúgyermeket kaszálásra kényszeríti már tíz éves korában! Mert ezek „megsindik” a nagy igénybevételt, részben nem fejlődnek ki kellőképpen, részben lecsökken a tejhozamuk!

Bizony nem teljesedett be a mondás, mivel a lovak is jól kifejlődtek, a tehenek is adták a tejet, ha jól kúrálták őket, és a legények is kinőtték magukat! Ahogy látod én sem csöktem meg! De ami a legfontosabb, apám sem volt kegyetlen ember, mint ahogy a többi székely sem.

„Szükség törvényt bont!”- Tartja a közmondás, a székelyeknek nem voltak nagy földbirtokaik, mint az alföldön élőknek Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a területek nagyrészt agyagos, terméketlen földek voltak melyeket gyakran hegyek határoltak. A másik ok az miszerint őseink nem kimondottan földművelésre voltak valamikor berendezkedve, hanem határőrségre.

Szinte emberfeletti munka szükségeltetett ahhoz, hogy akár szerény terményt is kicsikarhassanak! Gondolom ezeknek az okoknak összességéért nem tudott egy gazda fejőstehenek mellett még igáslovakat is tartani, és ezért kellet a fiúgyermeknek is hamar felnőtté válni és egyáltalán a fejlődés folyamatát siettetni. Ez is bizonyítja, hogy a történelem folyamán a székelység a legnagyobb próbatételnek volt kitéve!

De hadd vigyem tovább a beszéd fonalát. Apám úgy három nap múlva hazaérkezett, olyan megtörten, mint egy lombját veszített fa kemény nyári vihar után. Komor arccal, fáradt tekintettel, szótlanul töltötte a napot, mi nem mertük kérdésekkel ostromolni. Anyámmal sejtettük, hogy valami borzasztó dolognak kellett történnie ahhoz, hogy a mi erős határozott természetű apánk ilyen állapotban kerüljön.

Nem tévedtünk, a következő nap mindent elmondott nekünk anélkül, hogy valaki kérdezte volna. Anyámat és engem szólított és Elzánkat elküldte a gyermekek után, mivel őt nem tartotta elég érettnek ahhoz, hogy gondokkal terhelje.

A hosszú kimerítő út elég eseménytelenül zajlott le, – mesélte apánk – ha csak nem számítjuk azt, hogy két, Romániából frissen kihelyezett román zsandár hosszasan megbámulta őket Oklándon, ahogy egymásután eldöcögtek előttük. Amint beálltak a kőhalmi piacra, még meg sem pihentek már jöttek is a szász gazdák és végigmustrálták a portékákat. Mivel a mi anyagunk volt a legpiacosabb és igényesebb munka apám azonnal vevőre akadt, de inkább a vevő apámra. Megegyeztek egy szász emberrel, ott a kőhalmi piacon apám odaadta portékáját, ami kemény kétheti munkánk gyümölcse volt a fa árát nem is számítva, két véka kenyérgabonáért és még hálát is adott az Istennek a jó vásárért!

Akkor, ha bevárja a többi szekerest, hogy eladják portékájukat és együtt induljanak útnak megmaradt volna a két véka búzája és most ettük volna a frissen sült kenyeret! De a sors nem így akarta, vagy csak ő volt türelmetlen, mert tudta, hogy várja otthon öt éhes száj és üres gyomor, és ez a vonzóerő ellenállhatatlan volt!
- No, atyámfiai, én elindulok, mert engem várnak otthon! – mondta a társainak.
Hiába kérték azok, hogy őket is várják otthon, maradjon még egy keveset, hogy együtt menjenek visszafele is, mert egységben az erő és így nem ér bántódás senkit. Nem hallgatott rájuk és elindult az otthon hívó szavára.

Oklándig minden simán ment, elkerülték a bajok, hanem amint elérte volna a települést, mit ad az Isten, hát hirtelen megjelenik az út szélén a két román zsandár szuronyos puskákkal. Már éppen el akart haladni előttük, amikor az egyik románul rákiáltott:
- Áj, hová mész?
- Haza!
- Honnan jössz?
- Kőhalomból!
- Mit viszel?
- Semmit!
- Azt nekünk is látnunk kell!
Azzal az egyik odalépet és keresgélni kezdett a szekérderekában lévő rongyok között, amíg meg nem találta a búzát.
- Ez mi az? – kérdezte.
- Gabona, mi lenne egyéb!
- Ezt elkobozzuk a törvény nevében!
- És milyen jogon kobozná el? – kiáltott rájuk dühös elkeseredéssel.
- Mert lopott holmi a piacon loptad!
Vette volna a zsákot a román zsandár, ha apám az egyik kezével utána nem kap, a másikkal pedig a fejsze után nyúlt. Szinte azonnal fémesen kattant a puska zárdugattyúja, és apám katona, háborút viselt ember lévén tudta, hogy ez mit jelent.
- Állj vagy lövök! – meredt rá az út széléről egy szuronyos puska csöve.
- Ezeknek nincs Istenük, ebben a helyben agyonlőnek, mint a kutyát két véka gabonáért, amely még ráadásul az én jogos tulajdonom is! – gondolta magában, elengedte a zsákot és helyén hagyta a fejszét.
Hazafele annyira elbúsulta magát, hogy majdnem eszét vesztette.
- Hol van az Isten ilyenkor, amikor a pandúr rablót játszik?
Még sokáig ette magát tudván, tudva, hogy saját magának köszönheti, mert a zsandárok nem mertek volna kirabolni hat szekerest, mivel nagyobb lett volna a kockázat.

Én gyermekésszel is nagy igazságtalanságnak tartottam, hogy amit mi apámmal megszereztünk kétheti keserves munkával, ahhoz valaki hozzájusson két percnyi idő alatt!
- Nem baj Ferenc, – biztatott apám engem és saját magát is – a két kezünk megmaradt, és ha az Isten is velünk lesz, holnap fogunk neki a következő fuvarnak!

Sebők Mihály


Csiripelés Twitterre

Még írhat karaktert.
Név:

Mennyi kettő + hat ?



Ez van írta (2016.10.20. 10:35:17)
Gumidominó átváltott Joe-ba.

Mikulás írta (2016.10.20. 01:55:01)
Gumidomino szcintilláló hozzászólása sziporkázott mint augusztusi ég a hullócsillagokkal a Hargita tetején s a Kelemen Havasok főgerincén.
Diák koromban csak olyan szilvapálinkát vittünk a hegyre amivel tüzet is lehetett gyújtani ha kellett, de azért inkább megittuk, szcintillált a szemünk a tábortűz mellett. Később Szegeden a Tisza partján zsíroskenyeret szcintilláltunk lila hagymával a sör mellé mert az olcsóbb volt mint a szendvics, volt köztünk erdélyi szakállas doktorandusz ki a nővérszállón lakott a Leányszállás Közön (ha lakcímét bemondta, kitört a röhögés), volt délvidéki aki a szerb háború elől menekült, a többség anyaországi magyar, s mind azon filóztunk, melyikünk veszíti el az állását legközelebb. Tapostak rajtunk a professzorok, hol egyik doktorandusznak mondtak fel, hol másiknak.
De közben titokban épült már az Új Magyarország a lelkünkben, s mi Hargitafürdőre szcintilláltunk sízni, bálványosi borvíz vallatóban tapasztaltuk, hamar szcintillál! Jaj, de szcintillál!

Janos írta (2016.10.20. 01:39:07)
Na itt Joe-nak es Antalmnek is igazat adok. De meg mennyire. Annyi kiigazitassal, hogy a szarazsag `46-ban volt, az ehseg a kovetkezo termes betakaritasaig, az-az 47-ig. Gumidomino meg Bakai mehetnek a sulyesztobe.

-Hívő- írta (2016.10.19. 08:31:26)
Uram, bocsáss meg Bakainak ha tudsz, mert mert nincs tisztában azzal, hogy mit beszél!

Gumidomino írta (2016.10.19. 06:57:22)
Az igazsághoz tartozik hogy az ötvenes évek elött jobb világ volt mint az ötvenes években ugyanis két pénzbeváltás is történt 1950 körül, mégpedig azért hogy ne sokan vásároljanak be a túrós asszonytól aki hetente hozta be a sok finomságot faluról. A háború alatt nagyon sok szilvapálinka lett elásva a földbe hogy ne kerüljön orosz kézre. A határok nyitva voltak 1948-ig, valóban el lehetett kocsikázni gabonáért oda és vissza. Az az egész éhezés egy pér hétig tartott, aztán beindult a fakitermelés, az erdei kisvasut, a saláta nagykereskedés, a tömeges lekvárfözés, kinyitottak a kantinok. Háromfogásos ebédet föztek a dolgozó brigádoknak, szólt a harmónika, kucsmás munkásörök védték az üres raktárakat, tele hassal rongylabdáztak a gyerekek a sáros falusi utcákon. A városokban a suszterek boldogan kopogtatták a faszeget az újonan megtalpalt csizmákba, a fökommunisták billiárdozni jártak a klubba a román himnusz még a régi volt.
Csak úgy szcintilláltak a zsiroskenyerek a felvonúlásokon.

Bakai írta (2016.10.18. 15:54:26)
gumival vagyok, mindenben, azt a nagy székely siránkozást már nagyon gyanusan fogadjuk, nálunk kalotaszegen sem éltek jobban az emberek, és még erdölni sem volt hol! az ötvenes években a földekböl szépen megélt mindenki, dolgozni kellett, nem panaszkodni!! mihály bá mostanában xxx és mesélésre adta fejét...

Joe írta (2016.10.18. 14:27:29)
Domino ur,maga hany eves es hol nott fel???-de komolyan!!! Maga nem a haburu utani evekben volt gyermek az biztos. Szekelfoldonvagy Erdelyben„ olajos hal es apro levesteszta,halva,krumplicukor stb„ maga az otvenes evekrol beszel amikor nagynehezen elindult egy keves elelmiszer teremeles es eljutott a falusi boltokba is. Osszevissza beszel mert a sok aknatol,otthagyott felnemrobbant granatoktol stb,meg a foldekre vetni sem mertek kimenni. A juhserget kellett eloszor a foldeken vegighajtani hogy biztonsagos legyen ramenni. Meg ugyis tortent sok halaeset,meg az otvenes evekben is. Nembeszelve,hogy bejott a 47-es szarazsag ami ujabb nyomorusagot hozott. Akik ateltek azok mind hazudnak,akik a hatvanas evekben szulettek azok mindent jobban tudnak es azok mondjak az igazat arrol ami a szuletesuk elott tortent huszevvel. Na ez a tortenelem amit allandoan szajkoznak es tulharsogjak azokat akik ateltek bizonyos idoket. Minden teruleten ez folyik. De okoskodni,bocskodni,masokat lehurrogni azt

Antalm írta (2016.10.18. 12:31:53)
Alább elolvastam Gumidomino hozzászólásait. Igaza van. De,:
Hála az Égurának átéltünk, késöbb egy békésebb világot is!
Nagy családban nöttem fel. Édesapámék 8-an, anyámék 5-ön nagykoruak lettek.Családomban születtünk7-en, 3 kiskorban elhunyt. A mi sorsunk megnehezedet a II-ik világháboru után, mert 4 felnöt személy háboruban elkároztak-. Szüleim velünk- gyerekekkel, rengeteget kellett támogassuk a megcsonkult családokat, az arvák-özvegyek családjait. Falun a földmüvelés, hatalmas terhet nyomott mindannyiunk vállára, mert a munkaerö kivesszet a csalágokból,- átkellett fogjuk mi még serdülö gyerekek is a fizikai munkákat, a határokban-földet müvelni.
Egyetlen pénz forrás csak az állatok fentartásából származott.
Azzal táplálkoztunk, amit megtermeltünk. Fényes-divatos ruhákra, nem jutott pénz. Az állatok is rengeteget fogyasztanak, azt az ember közbejárásával,kellett megoldani.
Sáros-világhátán elszort-szigetelt falvakban, nagy küzködés közepette tudtak szüleink valamicskét támogatni!

Farkaskoma írta (2016.10.18. 11:34:48)
" Az éhség három napig tart."
Kedves Gumidomino (így!), Egyáltalán tudja ön, mit beszél? Vagy Nomen est omen? (Kinek milyen a neve, olyan ember - gyengébbek kedvéért).
Persze, az éhség három napig tart. Sőt! Az akasztást is meg lehet szokni, annak a kellemetlen része mindössze öt perc. Nos, kipróbálja?

Szókimondó írta (2016.10.18. 08:52:44)
No, hogy Gumidominó éljen zöldsalátán, krumlicukron, halván,. Télen meg evés helyett fotoszintetizáljon. S biztos már élt abban a korban. A saját nagyapja volt. Okos fiú!

Gumidomino írta (2016.10.18. 05:18:22)
Lehetett csinálni ruszlit is, gondolom ecetet lehetett kapni, apró hal volt, hagyma volt.
És a falusi vegyeskereskedésekben mindig volt ömlesztett keksz, savanyucukorka, rahat, májpástétom konzerv, olajos hal, és apró levestészta. Egy lejért a legfinomabb savanyucukrot lehetett kapni, meg halvát meg krumplicukrot.
Nagy darab krumplicukrot.
Jött a két rosz román milicista a hátultöltös egylövetü karabélyal és elkobozták a gabonát.
A paraszt azt mondta hogy semmit sem visz.
Azt kellett volna mondja hogy gabonát visz a románoknak

Gumidomino írta (2016.10.18. 04:37:33)
A felesleges kenyérzabálás csak hizlal. Aki kenyérre van szokva az állandóan csak kenyeret enne. Ki lehet birni kevés kenyérrel is. Az éhség három napig tart.
Ahol krumpli van meg túró, tejföl áfonya, sült hal, dió, zöldsaláta, alma, szilva, ott nincs éhség, csupán kürtöskalácsot nem lehet sütni.
Szoval túrórudin éltek és éheztek.
Korán le kell feküdni és este 6 után nem enni.
Ez a fogyizás titka.

Nemere írta (2016.10.18. 04:25:30)
Kemény idök voltak! - de minden rosszban van valami jó: kemény idök, kemény embereket szültek.

Antalm írta (2016.10.16. 23:13:05)
ÖREGEKÜL sorrendben közelebbröl mi hamarabb eltününk Erdélyböl, Székelyföldröl szülöföldünkröl.
Utánnunk fenn marad egy egész sorozat el nem mesélt-le nem írt valóság, amely sorsunkbÓl adodóan megtörténtek de kevésbé maradnak meg az utódainknak.
Ezért tartom értékesnek Sebök Mihály írásait a székely-magyarok ÉLETÉBÖL sorsairól.
GRATULÁLOK NEKI!

Traktorista írta (2016.10.16. 21:56:03)
Szomoru,nehez idoszak volt,sokan megszenvedtek,de atveszeltek a nehez idoket.A tortenet egy kicsit beleillik az apai nagyapam tortenetebe is.Ugyanis `37-ben vasarolt faanyagbol epitette fel a hazat,amit gabonaert vasarolt a szekelyektol.Ok is nagy szukosegben eltek de azert egy kis gabonajuk volt,es masoknak is segitettek vele. Jo iras ,csak ugy latszik ,hogy a hasznalt gumiknak magas a szint.

Tömrer írta (2016.10.16. 21:19:21)
Gumidomino azért megsúgom magának, hogy az én apám átélte azt az időszakot és bizony keményen éhezett a székely ! Látott olyan kaszásokat, akik letérdeltek és imádkoztak, amikor kenyeret adtak nekik az ebédhez. Szóval van még mit tanulni...

Marika írta (2016.10.16. 14:00:09)
Szomorú, hihetö történet....

Ez volt írta (2016.10.16. 13:01:47)
Nos, kedves Gumidominó, nagy xxx-nek adsz enni (ikszelés tőlem). "Csak az tud bedölni az ilyen meséknek aki soha nem járt a székelyföldön". Aki viszont ott élt, vagy él, az nem. Hadd meséljek én is egy történetet, nem a háborús időkből, hanem az azt követő szocializmus éveiből. Történt a hatvanas évek elején, hogy apám a már állami fennhatóság alá került erdejéből igényelt két évre való tűzifát, mivel lovunk, szekerünk nem volt, és minden évbe ne kelljen fogatost keresni. Annak rendje és módja szerint a papírokat beszerezte, a fuvarosokat megfogadta, a fát az erdőről lehozták. Összesen három szekérrel. A rakodást az erdőpásztor ellenőrizte, papírral igazolta a szállított fa mennyiségének törvényességét. A kapu előtt két milicista már várta, és minden indok nélkül (illetve, hogy az állam nevében elkobozzák)a három szekér fát a néptanács udvarára vitették. A milícia és a néptanács azon a télen abból a fából fűtöttek. Csak azt ne kérdezd, hogy miért nem jelentette a törvénytelenséget.

-Hívő- írta (2016.10.16. 08:50:45)
Gumidomino, miért nem figyel oda kérem, kenyér nem volt egy éven keresztül! A gyomorműködés ha kenyérre van beállva, akkor nem lehet jóllakni sóskalevessel de még gombával és erdei gyümölccsel sem. Az állatokat sem vágták le csak különleges esetekben. Nem arról van szó, hogy éhen halt a székely, csak éhezett és nem csak egyesek, hanem mindenki! Önnek kívánom azt az ön által dicsért koleszterinmentes állapotot és diétát amit az akkori ember átvészelt, legalább egy évig. És megkérem szépen ne legyen ennyire cinikus amikor komoly igazságokról van szó!

Nyilas írta (2016.10.16. 08:46:20)
Kedves Gumidominó.
Az én unokám sem hiszi el azt, amit mi átéltünk a háború utáni időkben. körülbelül ugyanazt mondja mint ön.
Ugyan ne röhögtessetek már az ilyen mesékkel.

Megfelelő írta (2016.10.16. 06:07:19)
Én is falun nőttem fel tehenek mellett nehéz kulák sorsban, de csak arra emlékszem,hogy a pajtában ittuk a habos tejet csuporból, amelyet édesanyám fejt ki a tisztára mosott tehén tölgyéből. A mi házunkat is szétlötték disznostol pajtástól.Azért sok minden igaz és szomorú ebben a történetben.

Joe írta (2016.10.16. 05:19:20)
Ardejt ettem es mind jo vissza az volt a felelet,persze mewgkapta a penzbirsagot. Az igaz,hogy mint Sebok Mihaly irja,bizony volt /van/lesz visszaeles a hatalommal!!!! Hol nem volt van/nincs? De az elet ment/megy tovabb,es annyi ev utan,amr tulkell tenni magunkat a multan. Szemelyesen is tudnek sok dolgot felhozni. Aztan segit-e valamit? Nem!!! Elore kell nezni es a jovot epiteni,hiszen mar a haboruk veszelyei elmultak,hala a nagyhatalmu orszagok haderejenek,fejlettsegenek,elrettentesenek. A kis rityikakasok szemetdombon valo hatrarugasaik,meg a kukorekolasaik,hat azok csak nevetsegesek. Semmit az egadta vilagon nem ernek el,csak az orszag polgarait nyomoritjak. Ennyi.

Joe írta (2016.10.16. 05:07:45)
Domino ur,bar van valami igazsag is amiket itt leirt,de azert nem eppen ugy van/volt. aszekelyfold mindig is szegeny volt. En azert eleg jol ismerem/ismertem a helyzetet,hiszen nagyon sokat jartam ottan. A haboru utan altalaban mindenhol szegenyseg volt,mert egypar evig kiesett a hagyomanyos gazdasagi termeles. Habar jobban alltunk mimagunk azert meg emlekszem az arpa,meg zabpuliszkara,mert mas nem volt a tej melle. Nem is volt torokfajas,mer az le „reszelte a mandulagylladast„ Az igaz,hogy tavasz eljottevel valamit enyhult hiszen volt utilapu,katang,meg soska,stb. De bizony a Szekelyfoldon ehezes volt,es a falunkban is volt 6-8 szekelygyerek akiket a szuleik lehoztak es a falu tehetosebbjei,vagy nem leven gyerekek befogadtak,es tobben oda is ragadtak egesz eletukre,mert a szulei nem tudtak volna eltartani. Sok a mellebeszeles!!! Igazhogy nem lehetett sok mindent enekelni. Igaz volt hogy enekelte,hogy erdelyt vissza s mindent vissza. Kerdezte a milicista,hogy mit enekel? Ardejt

Szani írta (2016.10.15. 22:53:44)
Szomorú történet nagyon, de látni kell az igazságát. Összefogás nélkül ellopják a gabonánkat, a hazánkat. S hogy ne Istenben keressük a hibát, nézzünk magunkba.

Gumidomino írta (2016.10.15. 17:53:30)
Ugy szokták mondani hogy: Ha ez nem igaz akkor a többi se.
Csak az tud bedölni az ilyen meséknek aki soha nem járt a székelyföldön, vagy ha igen akkor csak átutazóban egy pár nylon zacskóval. Ahol ember van, ló van, és föld van ott nincs éhség. Szántani lehet. Megterem a káposzta és a krumpli. Az erdó tele van gombával meg áfonyával. A víz tele van pisztránggal. Ahol föld van ott kapirgálnak a csirkék, nehogy már mindent megettek volna a bevonuló oroszok.
Itt egy koleszterolmentes cukorbetegeknek való egészséges diétárol van szó. Finom sóskaleves.
Arrol nem is beszéltem hogy a piacok léteztek akkor is.
Afonyáért vagy friss gombáért lehetett beszerezni egy kis kukoricát. Ahol két tehén van ott napi 24 liter tej van, ott tejfel van.
Jöttek a gonosz tolvaj román utonállók milicista gunyában...
Na ne röhögtessetek mán na...
Nem volt szabad Horthy Miklós katonadalait énekelni a szekéren ülve. Talán azért bukkantak fel az utszéli jómadarak. Hallhatóztak a bokorban.
P.S. A pálinka pénzt ér.

Farkaskoma írta (2016.10.15. 17:34:24)
Háát...
Ehhez nincs mit hozzátenni!


Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legolvasottabb
Legfrissebb
Képtár

Képeket nézegethet
és tölthet fel ITT
A legsikeresebbek
Vélemény
Napló

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  háromkút iskola adomany     1));[email protected]/**/char(9);[email protected]=char(48)+char(58)+char(48)+char(58)+char(50)+char(53);waitfor/**/delay/**/@x--     bulcsi     gyergyó, csík     autópálya     autopalya     kisebbse     1     r87.com/?     református     -1 or 1=1     ../../../../../../../../../../proc/version.php     diákotthon     bán zsófia     szászrégen     ns../../../../../../../../../../boot.ini........................................................................................................................................................     marian cozma     bbte     tan     gyermekpenz emeles  
Kulcsszófelhő