Erdély címererdély ma logó
augusztus 02. szombat | Lehel napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,4330 RON | 100 HUF: 1,4088 RON | több
Valahogy az élet nem mindig azokat részesíti előnyben, akik a legállhatatosabbak. (Lerner, Max (1902-1992), amerikai újságíró, pedagógus)

Archívum
2013.05.26. | 10:16 Hegynek fia

4423 31

„…akkor és ott, úgy és aközben, amiért mindig is éltek és haltak”

Erőss Zsolt
a legismertebb élő székely – ezt a mondatot nem tudom, nem akarom múlt időben megfogalmazni. Róla akarok írni, de attól tartok, magunkról, magamról fogok többet.

Nem tudjuk, és valószínűleg soha nem derül ki pontosan, mi történt a 8586 méter magas Kancsendzönga csúcs közelében. Miért halt meg két profi: a legismertebb, legeredményesebb magyar hegymászó, és a talán legtehetségesebb fiatal, Kiss Péter. Szomorú vagyok, de nem csak a nagy valószínűséggel bekövetezett tragédia miatt. Magunkat sajnálom, azt az országot, ahol ilyen rettenetes mentális állapotok uralkodnak.

Hirdetés

Nem hallgathatom el a dolgokat, néha beszélni kell arról is, ami fáj. Először beszéljünk a pénzről. Van egy amatőr hegymászó ismerősöm, aki sokat túrázott Zsolttal, és Kiss Péter talán a barátja volt. Ő hívta fel a figyelmem pár tényre, amin érdemes elgondolkodni. Azt mondja: az elhúzódó csúcstámadás (a tervezettnél sokkal hosszabb idő, huszonnégy óra alatt jutottak fel) annak az eredménye lehet, hogy valószínűleg többet kellett dolgozniuk és csak utolsóként használhatták a kötelekkel kicövekelt szakaszt, mert nem volt elég pénzük arányosan bepótolni a költségekbe! Ilyenkor ugyanis bevett szokás, hogy a szegényebbek kockáztatnak többet, és a kikötelezett szakaszokon ők mennek hátul, még akkor is, ha jóval profibbak vagy jobb erőnléttel rendelkeznek, mint pénzzel jobban eleresztett társaik.

Hogy ezt megértsük, olvassunk bele Erőss Zsolt világhálós naplójába a jelenlegi expedíció honlapján. Múlt csütörtökön, vagyis május tizenhatodikán kerül fel A megállapodás című írás, EZS aláírással, melyben ez áll: „Létrejött a nagy összexpedíciós találkozó május 15-én 17 órától. A spanyolok uralták a terepet, Carlos Soria csapatával a Thamserku szervezésében. Az iráni és a koreai csapat került nehéz helyzetbe, mert serpáik többet dolgoztak, oxigén, gáz, élelmiszer és erőtartalékaik lecsökkentek az előző, esélytelen csúcsmászási kísérletükben. A legfontosabb a csúcsmászás időpontjának meghatározása volt, meg hogy az alaptábor összes csapata összefog egy lehetőségre. Május 20. lesz a csúcs napja, így 17-én kell az alaptáborból elindulni. Az előrejelzés alapján szinte szélmentes »meleg« (csupán – 30 körül lesz a csúcsvidéken) időt ígérnek.

A csapatok igénylik a rögzített köteleket a legfelsőbb régiókban is, ezért hat serpát adtak össze, akik 19-én délután elkezdik az útvonal kiépítését az utolsó tábor fölött. A legtöbb csapat oxigénnel és serpával működik, az olaszok hárman és két spanyol (Oscar Kardiach és Luis) azok, akiknek vannak serpáik, de nem használnak oxigént. Csak mi vagyunk, akik mind két segítséget elutasítjuk, viszont olyan útvonalban, ahol sok csapat serpái dolgoznak azon, hogy csapatuknak megkönnyítsék és biztonságosabbá tegyék a feljutást. Számunkra tizedennyi kötél rögzítése is sok lenne, de az igaz, hogy lefelé így számunkra is biztonságosabb és gyorsabb. A serpák azon lázadnak, hogy nekünk miért sokkal olcsóbb az útvonal, mint annak, aki serpát fizet. Nekünk meg nem kell a serpa segítség és ennyi kötél, fontosabb az önerős teljesítés. Ezt kell összehozni egy útvonalra. Volt megállapodásunk az útépítő munkában való részvételre, de a kérdés leginkább anyagi jellegű.

Így lett kiemelt szerepünk a találkozón abban, hogy megállapodjunk. A gazdagabb ügyféllel rendelkező Thamserku szervezés serpái viszonyulnak a legagresszívabban a serpa nélküli mászáshoz, és a többiekkel együtt hatszáz dollár hozzájárulást kérnek tőlünk. Általában a nagy hegyek útvonalainak kötelezési díjai ennél magasabbak, de mi tényleg amennyire lehet, részt veszünk a munkában, egy kis alkuval megállapodunk négyszáz dollárban (hármunkra). Meg az alaptábortól a kettes táborig mi törjük a nyomot. 17-én 2 órakor indulunk, és még a délelőtti meleg előtt szeretnénk elérni a kettes táborunkat.

Másnap már az össznépi csapatban haladunk tovább a hármas táborba, 19-én a négyesbe, majd 20- a hajnalban a csúcs felé. Elég sokan leszünk, biztosan adódnak majd érdekes helyzetek. 21-22-én érkezünk vissza az alaptáborba, ahová a következő napokban teherhordók érkeznek és 23-24-én elkezdjük levonulásunkat."

Foglaljuk össze még egyszer, hogy megértsük a lényeget: a magyarok önerőből akarják teljesíteni, de mivel megállapodtak a csapatok az összefogásban, együtt kell menniük azokkal, akik serpák, kötelek és oxigén segítségével másznak. A magyarok kevesebbet fizetnek, de több munkát vállalnak (például törik az utat egy szakaszon, ráadásul nekik segítőik sincsenek), és emiatt nyilván fáradtabbak lesznek. A köteles szakaszokat nagy valószínűséggel csak utolsónak használhatták (mert nem ők fizették a kiépítés költségeit), emiatt várakozásra kényszerültek, és nyolcezer méteren ez hatalmas energiaaveszteséggel jár – olyan magasban az oxigénhiány miatt az ember akkor is kimerül, ha csak fekszik a földön.

Ezt a verziót erősíti, hogy az utolsó, csúcstámadás előtti napon Zsolt és Péter nem jutott fel a legmagasabban lévő táborba, hanem alatta voltak kénytelenek létrehozni egy köztes tábort, és 7250 méteren vertek sátort. Ez végzetesnek bizonyulhatott – többet kellett mászniuk a kritikus utolsó napon. A hegymászás történetében alig találunk huszonnégy órás csúcstámadást tragédia nélkül, és nekik az utolsó napon ennyit kellett mászniuk. A fáradság tényét erősíti társuk, Kollár Péter blogbejegyzése is, aki először arról ír, hogy az alacsonyabban eltöltött éjszaka miatt 350 méterrel megnövekszik a csúcstámadás hossza („nem szerencsés, de nem lehetetlen" – kommentálja), majd később azt írja, a fiúk behozták a hátrányukat és beérték az élbolyt – ez nyilván megint hatalmas energiaveszteségel járt. A csúcstraverz sziklájánál kiderült, hogy a serpák lemaradtak, így itt nem lesznek fix kötelek, és ez meglepte a mászókat, akik egy órán keresztül (megint energiaveszteség) tanácskoztak az új stratégián.

„Be kell vállalni egy 200 méteres, biztosítás nélküli fölmenetet 8300 méteren", írja Kollár, és a két magyar, a négy koreai és a három olasz elindult. „Persze ez erősen lelassítja a tempót, de megy. Lefelé, fáradtabban egy kicsit kényesebb, de körvonalazódik egy rövidköteles megoldás, hogy mégse teljesen biztosítatlanul kelljen lejönni", fogalmazta meg Kollár, aki ekkor még három órányira saccolta a csúcs eléréséhez szükséges időt, és a fiúk már 15 órája voltak úton. A háromból végül kilenc óra lett, a magyar mászók végzetesen kimerült állapotban jutottak fel a Kancsendzöngára, ahonnan azonnal vissza kellett indulniuk.

Nem voltunk barátok, de jól ismertem Zsoltot. Jó ember volt: szerény, figyelmes, mindig mosolygós fickó. És végtelenül kitartó, a szó jó értelmében vett profi. Méltatlan hozzá és teljesítményéhez, ahogy most nagyon sokan sarkos véleményt fogalmaznak meg róla. Tudom az aranyszabályt, hogy nem szabad kommentárokat olvasni, de megriaszt az a tömény bunkóság, a kisember agresszivitása, ami sugárzik a megjegyzésekből. És ez nem pártfüggő: a Népszabadság online fórumaitól a Kurucinfóig mindenhol burjánzik a butaság. Rögeszmés őrültnek, felelőtlen kalandoznak tartják az a sportembert, aki kiratásával emberek tízereinek adott erőt. „Mi a lépfenének ment oda? Mászná meg a Kékest talán abba nem pusztulna bele! Szerencsétlen balek, kinek akar bizonyítani?" „Pökhendi kivagyiságból megint felment egy tök értelmetlen útra". Többen le is gyilkosozzák (már öt embert vitt halálba, mondja valaki, elfeledkezve arról a tényről, hogy hegymászó társai mindannyian felnőttek, akik felelősek a saját döntéseikért), és baloldalon megjelent a végletesen aljas érvelés is: „mióta magyar állampolgár? Bevándorló „nemzeti" celeb, mint a Vidnyánszky. Menjenek vissza oda, ahonnan jöttek. Havat rá! Persze vannak értemes hozászólások is. Az egyik barátom, aki az életét a néptáncnak szentelte, így fogalmazott: „én nem gondolnám, hogy a Hópárduc ne jönne vissza. Ha nem így lenne, akkor egy kicsit irigylem őket, hogy akkor és ott, úgy és aközben, amiért mindig is éltek és haltak. Mit nem adnék, ha (nép) tánc közben, egy táncházban történne meg velem ugyanez. Zsolt mindig odavágyott, és most övé lett a hegy..."

Nem értem az embereket. Nem tudom, mi a baj azzal, ha valaki ráteszi az életét az álmaira. Zsolt nem ártott senkinek – a hegymászásnál magányosabb, ártatlanabb életcélt nehéz elképzelni. Igen, tudom, két gyereket hagyott árván – nagy veszteség ez nekik, de hiszem, hogy felnőttként büszkék lesznek az apjukra. Gyönyörű fotói, élménybeszámolói, eredményei megmaradnak, és sok sérült embernek ad erőt a tudat, hogy egy súlyos baleset után is fel lehet állni, és fél lábbal is fel lehet jutni a világ tetejére.

Én is sokat utazom, néha elég veszélyes helyekre. Elborzaszt annak a tudata, hogy ha valahol meghalok, sokan a tévé előtt ülve, két böfögés között azt fogják mondani: úgy kell neki, minek ment oda.

Egy másik világutazó székely, Kőrösi Csoma Sándor azt vallotta: az utat én akartam, mert engem akart az út. A tibetológia megalapítója Darzsilingben alussza örök álmát – az indiai városkából tökéletesen rálátni a Kancsendzöngára.

Lukács Csaba
mno.hu


Csiripelés Twitterre

Archív cikkekhez nem írható hozzászólás!

pali írta (2013-05-30 10:28:16)
Igen büszkék lehetünk hegymászó magyarjainkra!!!Hajrá magyarország.

Moncsi írta (2013-05-29 16:45:08)
Nyugodjanak békében, Ohm mani padme hum.....mind a két hegymászó egy hős volt Erőss Zsolt és Kiss Péter is. Én büszke vagyok rájuk és együtt érzek az itt maradt hozzátartozókkal is. Ha nem lennének ilyen emberek mint Zsolt és Péter, még mindig azt hinnénk, hogy a föld lapos és nem gömbölyű. Azt pedig egyenesen felháborítónak tartom, hogy olyan emberek ítélkeznek felettük akik maximum arra képesek, hogy a barátok közti szünetében kitöröljék a seggüket, és ezek mondanak véleményt egy olyan emberről amilyen Zsolt és Péter volt. A műlába nyomába sem érnek. Zsolt egy boldog ember volt, voltak álmai, és céljai, és meg is valósította őket, az egyik ilyen álom közben érte Őt utol a végzete. Vajon hány ember tudja ezt elmondani magáról? Hány embernek vannak egyáltalán álmai? Olyan álmai amit meg is tudott valósítani? Otthon a tévé elől zabálás közben ítélkezni biztos sokkal könnyebb.
Ég veletek Fiúk. Szép álmokat, igazi hősök vagytok :)))

pintyő44 írta (2013-05-29 15:20:21)
Kedves Puskás Attila, nagyon szép verset írt.Gratulálok.

ficás írta (2013-05-29 15:09:49)
@globetrotter: Nem a magyar nép hozta formáját, hanem Kádár népe. A kettő nem azonos...

angel írta (2013-05-29 14:41:04)
Képzeljük el,hogy sok igényes,tehetséges,nagyratörő ember van,aki pozitív célokat tűz ki és azoknak él..
Továbbá,hogy nincs gyűlölet,irigység,gonoszság,pimaszság.
Hogy az emberek ismerik Istent és az ő törvényei szerint élnek(melyek közül az alap a szeretet).
Képzeljük el,hogy nincs környezetszennyezés,nincsenek betegségek,az emberek műveltek és jók.Meg szépek..
Ez nem egy ilyen világ.Vannak szépséghibák,de Erőss Zsolt és Kiss Péter is valahogyan a fény világát kergette.A sötétben élők tábora azért gyűlöli őket.Aki Istent és a fényt szereti,az őket is tiszteli és szereti.Mert ők oda tartoztak/nak.Emlékük szép és örök.

Tünci írta (2013-05-28 12:21:11)
Globetrotter19810429! NE KESEREDJ EL!A sok rosszindulatú hozzászólónak együtt sincs annyi akaratereje, kitartása, mint amennyi Zsoltnak a körme alá szorult! Ezt irigylik ezek, akik csak nyelvükben magyarok,de a lelkükben nem!!!
Hidd el sokkal többen gondolkoznak másként!!! Egyébként,aminek teteje van,annak alja is kell legyen....

globetrotter19810429 írta (2013-05-28 09:05:39)
A sok rosszindulatú hozzászólás miatt, amelyek több internetes oldalon is megjelentek e szerencsétlen eset kapcsán szégyellem, hogy magyar vagyok!!!! A gyűlölködő magyar nép ismét hozta a formáját:-(:-(:-(:-(

magdolna.f írta (2013-05-28 07:19:58)
Nyugodjanak bekeben.....

Gobéka írta (2013-05-27 14:29:05)
Nyugodjanak békében,ők egy hősök és azok is maradnak,Isten legyen a családjukkal és szeretteikkel el !!!!

turi írta (2013-05-27 10:51:49)
A magasban az angyalok éneke boditobb mint tengerben a sziréneké. Zsolt hallotta ezt a csodálatos hangot, és visszavágyott. Legmagasabbra vitte nemzete zászlaját. Most zenélnek neki az angyalok. Örök tisztelet höseinknek!

Jano írta (2013-05-27 01:57:49)
Nyugodjanak bekessegben,az Ur Jezus szent neveben. Viagasztalast a csaladnak, baratainak, szeretteinek. Sajnos visszahozni nem tudjuk Nekik, de legalabb egyutt erznk veluk, ugyanugy, ahogy buszkek lennenk rajuk akkor is, ha szerencsesen vissza tudtak volna erni ELETBEN. Isten aldja es ovja csaladjat minden bajtol.

marczy írta (2013-05-26 23:40:34)
Ilyen alapon a vonatozás sem életbiztosítás, mert utaztam már úgy, hogy röviddel azelőtt hiúsítottak meg egy terrortámadást(!!!) azon az állomáson, ahová érkeztem volna! (Persze nem Erdélyben vagy Magyarországon történt a dolog). És mi van, ha nem elég éberek az őrök?
Hogy el se kellett volna indulnom?
Hogy jaj-jaj, minek kellett odautaznom, hogy anyuci és apuci most milyen szomorú, hogy elvesztették a fiukat?

A hegymászás ugyanez, csak kicsit veszélyesebb. Mivel ott az asszony maga is hegymászó, ezért ő érti, tudja, mivel jár ez, tehát könnyek nélkül gyászol. Neki nem kellett lenyomni a torkán, hogy a férj, apuka hegyet mászik, hanem maga is tudta, hogy a mászás veszélyes üzem. Aki viszont a közelében sem járt annak, amit magashegyi mászásnak hívnak, ne ítéljen, hogy ne ítéltessen, főleg ne vonjon le messzemenő következtetéseket az Erőss család holmi belső ügyeiről. Ennyi.
A bevándorlózás, a románozás pedig a hozzászólót minősíti és azt a korszakot, amelyben ez kialakult, kialakulhatott.

Balkó Gábor írta (2013-05-26 22:53:04)
Elég sajnálatos, mi mindent fejére olvasnak Zsoltnak, ez egyik vitázó BL döntős focistákhoz hasonlította a hegymászókat. Én nem tudok véleményt mondani a hegymászásról, de a fociról igen, nem részletezem a különbségeket!
Akik 3 hónappal ezelőtt ott voltunk Hópárduc előadásán Kolonban, egy szerény, egyenes, barátságos személyt ismerhettünk meg Erőss Zsolt személyében, a diákok nem tudtak betelni vele, a legtöbb kérdésük nekik volt.
Annak ellenére, hogy a tátrai balesete miatt térd alatt amputálták az egyik lábát, protézissel sem adta fel!
Erőss Zsolt PÉLDAKÉP!
Hópárduc és Kiss Péter nyugodjatok békében a hegyóriások és az örök hó és jég birodalmában!

pency írta (2013-05-26 22:42:28)
Rendkívül intelligens és szimpatikus embert ismertem meg Erőss Zsolt személyében -a médián keresztül.
Messzemenően tisztelettel tudok csak Róla szólni.
Hihetetlen tragédia, ami Velük történt!
Ma az egyik bulvárban, olvasván a sok rosszindulatú ember véleményét,szóvá tettem nemtetszésem. Mit ne mondjak, a modik törölték. Hihetetlen, mennyi buta ember van!
Köszönet a cikk írójának az emberi megemlékezésért!

jobbnégy írta (2013-05-26 22:19:18)
Csaba, kérdezd meg dr. Szabó Levente (+) édesanyját, testvérét is, mi a véleménye. Tudod, ő az a félig székely, félig máramarosi hegymászó, aki 2009-ben lezuhant mellette... én ismertem jól. Egyébként mielőtt a serpákat szidnád megjegyzem, hogy nem kötelező az általuk felkötelezett útvonalon mászni, viszont aki igénybe veszi munkájukat (kötelet fel is kell vinni 7000-8000 méterig, majd kemény melóval rögzíteni) az fizessen érte, nekik is meg kell valamiből élni...

Csaba Nikoletta írta (2013-05-26 22:00:20)
Sajnálom, h nem talalkozhattam velük. Büszke vagyok rájuk es a tetteikre! A hegyeket a népeket a kultúrat tisztelték, céltudatosan készültek túráról túrára. Példaképek számomra. Én is azt vallom, h igazán boldog emberek voltak mindketten, mert álmaikat megvalósították és a csúcson hagyták abba. Nyugodjanak békében!

csak vélemény írta (2013-05-26 21:23:08)
Ha minden székely, magyar a maga munkáját ezen a szinten űzné hol tartanánk? Erőt kell meríteni és lépni! A "bunkó" ember is példát vehet. Köszönünk mindent e derék hegymászó csapatnak, Zsoltnak, Péternek! Isten veletek!

Miklósi Ella írta (2013-05-26 20:13:12)
Köszönöm a cikket!Végre olvashattam,azt amire gyanakodtunk!
Zsolt a székely kitartás példaképe. Pihenése legyen csendes !

Hm írta (2013-05-26 19:48:35)
Büszke vagyok Zsoltra! Isten áldja meg emlékét és maradjon családtagjaival.

Ágnes írta (2013-05-26 19:39:39)
Végre a hozzászólásokat is el olvashattam és nem fotelkomentátorok hülyeségeit kellet olvasnom. Soha nem éreztem ekkora ürességet és fájdalmat egy olyan ember eltűnése miatt akit csak tévéből ismertem. Mindig megtelik a szemem könnyel ha rágondolok igaz inkább önsajnálat lehet ez, mert Ő ott boldogan halhatott meg, hisz mindig is oda vágyott. Legyen nyugodt lelke mindörökre.

Horvath Geza írta (2013-05-26 17:36:24)
Kellett ez a cikk, hogy helyretegye a dolgokat.
Mégis jó lenne feltenni a kérdést majd valamikor, hogy mi van az extremizmus mögött, ami sok emberben dolgozik?
Jó továbbá a táncházas hasonlat, Zsolt valóban ezt a gondoltamenetet követve örömmrl ment az örökkévalóságba.

Andor írta (2013-05-26 16:31:50)
Zsolt megosztó személyiség volt a hegymászók között is, mert sokan túl vakmerőnek tartották. Bármi is okozta a halálukat, két kivételes teljesítményű sportember ment el. Legyen nekik könnyű a hegy és a hó, ami betakarja testüket.

Az elkényelmesedett panelproletárok valóban rémisztőek. Butaság, irigység, önzés, tudatlanság, rosszindulat, van ott minden. De még ha Zsolt bírálata néha jogos is (gondolok itt arra, hogy özvegyet és árvákat hagyott maga mögött), felháborító, ahogy a feleséget gyalázzák. Ilyen esetekben, kegyeleti okokból egyszerűen nem szabadna megengedni a hozzászólást. Véleményük van? Nyissanak ablakot és kiabálják bele a nagyvilágba, de ne mérgezzenek vele minden nyilvános felületet.
Remélem, a veszteség ellenére is szép életük lesz! Megérdemlik.

csángófiú írta (2013-05-26 14:58:24)
Én is napokig vitatkoztam az egyik portálon...tudom,nem lehet leírni a nevét...meg azon névtelen bunkókét sem,akik szereplési vágytól űzve,leírják a kocsma asztal mellé való gondolataikat...akik szerint az a hős,aki megiszik egy láda sört egy fél óra alatt,akik még hegyen sose voltak...
Zsolt és Péter...én büszke vagyok rátok és emléketek mindörökké velem marad..ISTEN VELETEK !

B. Zoli írta (2013-05-26 14:25:54)
Gratulálok ezért az írásért, megható , bárcsak ne kellett volna ilyent írni ...

Erdei írta (2013-05-26 12:36:14)
Isten nyugtassa őket békében!

Az ilyen embereket soha nem is értheti meg a kényelmében elbutult panelproletár, aki a tokányosfazéknál s az rtlklubnál tovább nem lát, s ezt a vegetációt képzeli "normális" emberi életnek...

ez van írta (2013-05-26 12:36:09)
Igazad van Csaba. Petőfit is lebunkózná a fotelforradalmárok többsége, mondván, hogy minek poétának kard.

Puskás Attila írta (2013-05-26 12:28:07)
A CSÚCSON TÚL
(ERŐSS ZSOLTÉRT)

A csúcson túl ócsúdok,
Fény van és meleg,
A kéz amit nyújtotok,
Felsegít, ...megyek,
Élni csak itt tudok,
Fehérben tündöklő hegyek,
Nem kéne sírnotok,
Tágasak fent itt a Terek,
Jönnek még párducok,
Csákánnyal törik a jeget,
Halljátok?
Vonulnak angyalok,
Barátom mosolya integet,
Nagyon jó, nagyon jó,
Maradok...,
Egy kicsit most én is pihenek,
Takaróm hó és a csillagok,
Párnám a fodrozó fellegek...

Puskás Attila

Tilu írta (2013-05-26 12:04:23)
Kedves Lukács úr,nagyon szép és megható az írása,nagyon köszönöm a szép leírását és ajánlom annak a sok ,bunkónak aki elítéli Zsoltot és Pétert.

valaki írta (2013-05-26 11:23:14)
"A Kancsendzönga (Kanchenjunga) immár a székelyek hegye. Bevették tövétől hegyéig, s többé nem tágítanak. A lábát Dardzsilingből Kőrösi Csoma Sándor teste és lelke vigyázza s a csúcsára Erőss Zsolt vitte fel kitűzni székely lobogóját. Mostantól onnan fentről Kiss Péterrel - együtt székely és magyar - egy csapatként személyesen őrzik... Nem mentek hiába."

sylvain írta (2013-05-26 11:16:50)
Ajánlanám az egyik magyar filmesnek, hogy Erőss Zsolt életét vigye vászonra. szerintem egy jó filmtéma lenne.

Gaál Attila írta (2013-05-26 11:10:17)
Nagyon igaz és megható.
Az én elmémben is megfordult ez a gondolat: nagyjából ugyanoda küldte a SORS a két nagy székelyünket!

Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Könyv Környezetünk
Közéletünk Magyarország
Mese Mozaik
Múltidéző Néphagyomány
Oktatás Pályázat
Publicisztika Sport
Társmagyarság Tud-tech
Turizmus Unió
Világ Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Webáruház
Szőtt szőnyegek
145 lej145 lej
96 lej105 lej
Legolvasottabb
Szavazás
Ön szerint indítson-e jelöltet az őszi államfőválasztáson az RMDSZ, és ha igen, kit?
Válaszlehetőségek
Belépés
Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció
Magyarul kérje!
Tudta, hogy a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet honlapjáról többek között az alábbi magyar nyelvű űrlap is letölthető?
Kérelem személyazonossági igazolvány kiállítására a külföldi állandó lakhelyű és romániai ideiglenes lakhelyű román állampolgárok számára (Cerere pentru eliberarea actului de identitate cetăţenilor români cu domiciliul în străinătate şi reşedinţa în România)
Éljen a jogával, használja!
Legfrissebb
Képtár

Képeket nézegethet
és tölthet fel ITT
A legsikeresebbek
Vélemény
Napló
Videótár

 Magyar filmesek Karlovy Varyban

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  tusványos     emnp     szentgyörgyi lászló     bán zsófia     régió fejlesztés     rmdsz     erdely.tv     erdély tv     nagy-bodó tibor     maior     fehér-fekete fotók     tofalvi csaba     tan     tanár     peti andras     gyergyó, csík     1     autópálya     recept     mpp  
Kulcsszófelhő