Erdély címererdély ma logó
április 19. szombat | Emma napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,4607 RON | 100 HUF: 1,4529 RON | több
Ha nem akarsz semmit, bármikor megkaphatod. (Coolidge, Calvin 1872-1933, az USA 30. elnöke)

Archívum
2012.06.02. | 11:39 Történetek a valóság határán – Látogatás – A fájdalom visszatér 13.

576

A továbbiakban igyekszem tartani magamat a pergamen M. E. professzor által lefordított tartalmához, és nem színezem ki a történetet. Voltaképpen mindenki tudja, hogy ezután mi történt. Legalább is az, aki a középiskolában történelmet is tanult.

Toma Bocuţ, vagy ma ismertebb nevén Bakócz Tamás volt Drágfi jobbágyot kinevezték esztergomi érseknek. Ő többet akart, pápa akart lenni. Nem lett, helyette megbízták egy török elleni keresztes hadjárat levezénylésével. Ebbe a döntésbe természetesen Velence keményen beleszólt. Az a Velence, amelynek, tudvalevő, igen jó kapcsolatai voltak a törökkel. Ki is nevezték a hadak élére azt a György hadnagyot, aki Szendrő vára alatt annyira kitüntette magát. Majd a keresztes hadak uraik ellen fordultak, nem utolsó sorban azért, mert sok uradalomban kínozták a hadba igyekvők családját. Az se tűnt fel senkinek, hogy úgy a kínzások, mint azok jól felduzzasztott híre is, mind olyan területről indultak ki, amely területeknek erős kötődése volt a Drágfiakhoz. És, hogy éppen az alvezér, Lőrinc pap volt az, aki a leginkább uszított az ilyen kínzók ellen. Amiben pedig még igaza is volt, csak az indíttatást vette az Isten tudja honnan.

És megkezdődött, és le is folyt a nagy parasztháború, amelynek legfontosabb eredménye az volt, hogy a Magyar Királyság kezéből kiverte a fegyvert.

Hirdetés

A vég mindekinek ismert. Dózsa Györgyöt kínok között kivégezték (azért abban a tüzes koronában nem egészen vagyok biztos, a korabeliek ezt nem említik, csak valami hatvan évvel később kapott lábra), és tizenkét év után meglett az eredménye is mind annak, amit a maga idejében olyan szépen kiterveltek, és hajszálpontosan végre is hajtottak, a mohácsi csatavesztés.

No lám! Még egy szereplőnek a további sorsával maradtam adós. A ceglédi papról, Mészáros (vagy Nagybotú) Lőrincről teljes mértékben hallgatnak a krónikák. Ő egyszerűen eltűnt. Pedig keresték. De még mennyire, hogy keresték, az egész vert parasztsereget tűvé tették érte. De még ma sem tudják a történészek megmondani, hogy hova lett.

Én sem tudom. De évtizedekkel később, talán még annál is később, lábrakapott az a találgatás, mely szerint Köprili Mehemed [*5] az, akit aggastyán korában választottak nagyvezírré, ifjú korában keresztény lett volna, majd hitehagyott lett….

Ennyi a pegamen. Én biz’ nem tudom, hogy igaz-e az, ami rajta áll, és hogy mind igaz-e? Még abban sem vagyok biztos, hogy az ankarai professzor nem űzött valami hatalmas tréfát velem. Végeredményben…kitelik tőle.

No, hála Istennek, a vége felé tartok már! A Dózsa történetet is befejeztem, bár lehet, hogy nem igaz az egész. Igaz, a magam részéről hajlok arra a gondolatra, hogy mégis csak lehet benne igazság. Diverzió, amióta hadseregek és háborúk vannak, mindig volt, és lesz is, kémkedés szintén, miért éppen az oszmán törökök lettek volna a kivétel ez alól a szabály alól?

Szabó Máriusz is eljött még néhányszor. Úgy láttam rajta, hogy mind jobban magára talál, és roppant büszke kezdtem lenni pszihoanalitikusi képességemre. Még elég sokat mesélt el, de azokat most talán nem írnám le, mert a disznóságoktól felfordul a gyomrom. A legutolsó esettel azért kivételt teszek, mert annyira különös és jellemző.

Voltaképpen egy egészen ártatlan kérdéssel kezdődött az egész legalább is más esetben ártatlannak számított volna:

– Elmondanád, ha akarod persze, hogy milyen körből is indultál el, hogy odajussál, ahová jutottál?

– Szívesen, bár nem nagy ügy. Tulajdonképpen az igazi szüleimet nem ismertem, vagy csak alig. Az anyám, egy közepesen jómódú polgári családból származott, akit elcsábított egy akkoriban éppen, és nagyon átmenetileg ott tartózkodó holland tengerésztiszt. Később persze kihasználtam a helyzetemből adódó lehetőségeket, és kinyomoztam, hogy ki is volt. Van Ostennek hívták, és egy több mint száz éves tengerészcsaládból származott. De ez a hajós aztán eltűnt a balfenéken, nem lehetett utolérni.

– Az anyám később megtudta, hogy terhes. A gyerek pedig megszületett. Elképzelheted, hogy nem valami fényesen élt, éltek. Bizony, amint később hallottam, az éhezés is a rendszeres programok közé tartozott egy rövid ideig. A Szabó, voltaképpen nem is a szüleim neve, hanem azé a szülész-nőgyógyász professzoré, aki a szülést,és később az én születésemet is ellenőrizte. Met, hogy van Osten később még néhányszor előkerült, és egy ilyen előkerülés eredménye lettem aztán én. Később is a professzor segített rajtunk, felvette az anyámat a kórházába, varrónőnek. Nem hiszem, hogy valami egyéb érzése is lett volna anyám iránt a szánalmon kívül, de ha véletlenül lett volna, örülnék neki. Legalább neki is jutott valami jó az élettől.

– No, minden esetre, amikor úgy egy éves forma voltam, az ikeröcsém elveszett. Anyámnak valami dolga akadt a kórházban, és nem tudott mindkettőnket bevinni, én már igazán nem is tudom, hogy miért, s az alatt a félóra alatt az öcsém eltűnt. Ellopták, vagy elmászott, nem tudom. Azt sem tudom, megtalálta-e később valaki, felnevelte-e, és hogyan? Budapesten születtünk, ott is éltünk egy külvárosában, s onnét járt be az anyám naponta a kórházba dolgozni. De akkor már nem sokáig. Amúgy is beteg szervezetét nagyon megviselte a bátyám eltűnése, vagy halála. Nem élt sokáig, pár hónap múlva meghalt. Én meg, mint tudod, a Szabó doktor családjával, később idejutottam V.-be. És az ifjúságom óta már te is ismersz. Ugye, ebben nincs már semmi különös?

Én akkor már hallottam Elzától, a Strupka család egyetlen még élő tagjától a Strupka Mihály valódi történetét [*6]. Elzának különben is hálával tartozom, mert a mentorom volt ő, aki az orvosi pálya felé irányított, és később is sokat segített. Ezek után aztán nem is mondhattam mást, mint ami hirtelen kibukott a számon.

– Na, te nyomorult, sikerült neked a halálba sugaraztatnod az édes testvéredet!
Máriusz nem szólt. Talán sejtette, vagy akár ismerte is a történetről az igazat, minden esetre, csak lassan lehajtotta a fejét. Aztán kis idő múlva, még mindig szó nélkül, felállt a székéről, és eltávozott.

Még láttam kint az utcán, ahogy ment. Eleinte lassan, elgondolkozva, később mind jobban felemelve a fejét és, biz’ Isten, ha nem láttam volna, el se hinném, vígan fütyörészett.

Egy frászt volt az gyónás, amit csinált. Azt nem tudta kibírni, hogy el ne dicsekedjen valakinek a tetteivel. Orvosnak lehetett, mert azt köti a titoktartás.

Hát így végződött. Később aztán meg is feledkeztem erről az egészről, megint sok lett a dolgom, csak most egy pár hónap után jutott eszembe.

Boros Tündével találkoztam ugyanis. Nem is egyszer, többször. Igen kikívánkozott belőlem, s a harmadik alkalommal meg is mondtam neki, mennyire sajnálom a vele történteket. Erre felhúzta a szemöldökét. Láthatólag nem értette. Aztán mikor már rémlett neki valami, vállat vont:

– Miért? Nekem nagyon jó így!……
– Hát, ilyen is van.

A huszadik század végén, és a huszonegyedik század elején, V. városában meg-jelent az Antikrisztus. És adatott neki hatalom ezer esztendőig.

Az Antikrisztusnak nincs teste, és nincs kiterjedése. Ezért a ti, az emberek testét használja fel arra, hogy nemtelen terveit megvalósítsa, istentelen tetteit végrehajtsa.
(álidézet, Hamvas Béla stílusában)

(Folytatjuk)

Igor Csaba

[*5] Senki ne vegye teljesen készpénznek, amit itt leírok, csak a lényeg tekintetében. Mert lám, például a Köprili Mehemed személyében is csúsztattam száz évet. Csak hát, nem volt kedvem addig keresgélni, amíg abból a korból ismert török embert találok, aki szintén hitehagyott volt. Pedig biztos, hogy voltak sokan. CSG.
[*6]Mint tudjuk, Strupka Tamás, és Kirsner Elza, azokban a zavaros háború utáni időkben egy fiatalkorúakból szerveződött bandával csavarogtak Budapest környékén. A gyermeket a kórháztól nem messze, egy lépcsőn találták meg, utóbb rekonstruálva, körülbelül egy félórával azután, ami a Máriusz elbeszélésében szerepel. Mellett se kocsi, se semmi. Nem hihettek egyebet, mint hogy kitett gyerek – lehet, hogy a valóságban az is volt, elvitték, hát, s ahogy tudták, felnevelték. Nevet is ők adtak neki.


MegosztĂĄs az IWIW-en Csiripelés Twitterre

Archív cikkekhez nem írható hozzászólás!


Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Könyv Környezetünk
Közéletünk Magyarország
Mese Mozaik
Múltidéző Néphagyomány
Oktatás Pályázat
Publicisztika Sport
Társmagyarság Tud-tech
Turizmus Unió
Világ Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Webáruház
Kerámia termékek
20 lej10 lej
7 lej11 lej
Legolvasottabb
Szavazás
Milyen gyakran keres szövegeket, kulcsszavakat a Google keresővel?
Válaszlehetőségek
Magyarul kérje!
Tudta, hogy a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet honlapjáról többek között az alábbi magyar nyelvű űrlap is letölthető?
Idős személyt otthonában gondozóként való alkalmazás iránti kérelem (Cerere pentru angajare în muncă în calitate de îngrijitor al persoanei vârstnice)
Éljen a jogával, használja!
Legfrissebb
Képtár

Képeket nézegethet
és tölthet fel ITT
A legsikeresebbek
Vélemény
Napló
Videótár

 Kelemen: a MOGYE ügye előtt három akadálya van

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  régió fejlesztés     1     mpp     a halálra itélt zászlóalj     szentgyörgyi lászló     térség fejlesztés     borbély     tőkés lászló     peti andras     gyergyó, csík     tanár     fehér-fekete fotók     tan     vass levente     autópálya     bán zsófia     rmdsz     ukrajna     történetek a valóság határán     szováta  
Kulcsszófelhő