2012.03.14. | 16:15 Töredék...

---

Belefáradok sokszor, hogy a „Borúra derű” közhelyben higgyek. Amikor özönlik a sok sok rossz egymás után, egyre csak negatív ingerek érnek, egyszerűen nem tudok semmi jobbat remélni. Nehéz ez nagyon.

Amikor már úgy érzem, semmi remény, nem látok kiutat, hajlamos vagyok elhinni, hogy ez így lesz örökké. Azonosulok a negatív áramlattal, beletemetkezem, és semmit nem veszek észre, ami pozitívabb, pedig ott van akkor is. Olyan ez mintha egy nagy lap lenne a szemem előtt és nagy betűkkel írná rajta, hogy „CSAKIS ROSSZ TÖRTÉNIK”. És ez a lap eltakar előlem mindent, nem látok tőle semmi mást. Sem reményt, sem kapaszkodót, sem kiutat.

De ha lennebb csúsztatnám ezt a lapot és pl derékmagasságba helyezném, rögtön új perspektívák nyílnának előttem. Meglátnám, hogy a segítség, megoldás végig az orrom előtt volt, csak nem vettem észre a nagy önsajnálatban.

Hirdetés

Végül is minden, ami történik, értünk van. Ezt nagybetűkkel is leírom: MNDEN, AMI TÖRTÉNIK, ÉRTÜNK VAN! Ebben nagyon hiszek. Csak a legtöbbször abban a pillanatban nem tudjuk elhinni, hogy ez valahogyan jó lehet nekünk, hogy ez értünk van, hogy hasznunkra válik. Persze egy válságos időszakban ez nehéz is, beismerem. De utóbb csak rájövünk hogy így kellett történnie, és időnként még hálásak is vagyunk, amiért úgy történt, ahogy. Ilyen az emberi szív.

Végtére is jólesik néha sajnáltatni magunkat!

Máté Éva

ex Kalib úr írta (2012-03-14 18:58:37)
Tisztelt Éva!
Kösz! Én minden esetre arra asszociáltam. Baj?

Éva :) írta (2012-03-14 18:42:42)
Töredéknek nevezem az olyan írásaimat, amiket nem érzek befejezettnek.... az olvasó tovább gondolhatja, ha szeretné...

ex Kalib úr írta (2012-03-14 17:45:04)
Vajon a szerző a Radnóti-féle töredékre gondolt?
"Oly korban éltem én e földön..."