2012.02.14. | 11:04 Régiónként eltérő demográfiai folyamatok

---

A bukaresti Központi Statisztikai Hivatal február 2-án nyilvánosságra hozta a tavaly ősszel zajlott népszámlálás előzetes eredményeit. A kérdezőbiztosok összesítő űrlapjai alapján készült kimutatás értelmében Románia lakossága 20 millió alá csökkent, a megszámláltak közül 1 millió 238 ezer (az összlakosság 6,5%-a) vallotta magát magyarnak. Az országos statisztikai intézet 2011-es mérései szerint a legutóbbi cenzus adataihoz képest a magyarság 194 ezer fővel csökkent, számaránya viszont nem módosult lényegesen, hisz 2002-ben 6,6% volt. Az országos felmérés szerint a legutóbb megszámolt 21,6 millió főről csökkent a lakosság a lélektani határnak számító 20 millió alá: ennek értelmében alig tíz év alatt 2,6 millió fővel csökkent Románia népessége. Az eddigi népszámlálások módszertanával szemben tavaly ősszel az egyes települések stabil lakosságára volt kíváncsi a statisztikai hivatal, nem a bejelentett lakcím számított. A tízévente esedékes felmérés szerint a magyarság továbbra is az ország legnépesebb kisebbsége, míg a második a romáké, számuk 3,2%-ot tesz ki. Az előzetes népszámlálási eredmények értékelésére Kapitány Balázst, a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos titkárát kértük fel. Kapitány szerint a leglényegesebb szempont, hogy a különböző magyarlakta régiók eredményeit ne összesítve értelmezzük, ugyanakkor úgy véli, hogy a vegyes lakosságú városok kisebbségben élő magyar lakosságára a felszámolódás vár.

Európai kontextus

– Ön szerint hogyan értelmezhető az összlakosság drasztikus mértékű csökkenése?
– Valószínűleg sokkolónak tűnik, hiszen mindössze kilenc év alatt – 2002 és 2011 között – igen jelentős csökkenés következett be. Várjuk más országok eredményeit, Bulgáriából például már érkeztek. Feltételezhetően a jelentős csökkenés – Magyarországot kivéve – az egész régióra jellemző lesz. Hasonló mértékű, nagyon nagy lakosŹságcsökkenés lesz megfigyelgető Ukrajna bizonyos területein, Moldovában, Bulgáriában, Szerbiában és valószínűleg Albániában is. Ez ugyanis nem romániai jellegzetesség, hanem Dél-Kelet-Európára jellemző általános jelenség, mivel általában ezt a régiót nagyon erőteljes kivándorlás sújtotta.

Hirdetés

– Ön szerint a népszámlálás reális adatokat mutat erről a kivándorlásról?
– Az adatok fényében úgy tűnik, hogy Románia jobbára szembenézett ezzel a kivándorlással, lehetŹséges ugyanakkor, hogy a reális számok valamivel még ennél is alacsonyabbak. Ha az Európai Uniós tükörstatisztikákból indulunk ki, azt láthatjuk, hogy az EU területén Románia határain kívül jelenleg nagyjából 2,8 millió román állampolgár tartózkodik valamiféle legális formában. Ha ezt összevetjük a népszámlálási eredmények szerint tartósan és ideiglenesen külföldön élőkkel, az eltérés körülbelül háromnegyed millió ember. Viszonylag sok lakost, aki tartósan távol tartózkodik, ideiglenesen távollévőként írtak össze, vagy esetlegesen jelenlévőnek is – néhány százezer emberről beszélünk.

– Mindezek mellett a lakások 2,8 százalékához el sem jutottak a népszámláló biztosok. Van még tehát egy megszámlálatlan „embertömeg”?
– Ez örök kérdés: minden népszámlálás során vannak el nem ért emberek. Minden esetben tömegével jelentkeznek lakosok – nem csak Romániában –, hogy „kérem, engem nem számoltak meg”. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az össze nem írt háztartások jelentős részében nem is éltek, s azért nem sikerült megszámolni ott senkit, mert sosem volt otthon senki, például azért, mert éppen Spanyolországban tartózkodott mindenki. Az is jellemző, hogy sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy a családból valaki bediktálta az ő adataikat is. Ez bonyolult ügy: létezik alul számlálás és felülszámlálás is. A népszámlálási eredmények erre hivatkozva történő általános kétségbevonása szerintem egy nem előremutató „strucc-taktika” lenne az erdélyi magyarság részéről.

– Az európai kontextusokat tekintve mennyire számít kirívónak az, hogy Romániában sokan visszautasították a válaszadást?
– A népszámlálás szervezettségének alacsony volta, az, hogy gyakorlatilag teljes zavar volt több kritikus pontban, és a Statisztikai Hivatal elnöke illuminált állapotban magyarázott a tévében, sajnos romániai specifikum. De természetesen másutt is voltak gondok, a tömeges visszautasítás másutt is megjelent. Magyarországon szerencsére nem, de Szlovákiában például igen. A romániai, viszonylag nagy ellenállásnak két oka volt: az egyik a szervezetlenség és káosz, ami nagyon megzavarhatta az embereket, a másik, hogy kizárólag személyesen lehetett válaszolni. Mindeközben a régió majdnem minden országában megteremtették az interneten keresztüli válaszadás lehetőségét. Ez rengeteg olyan ember számára, aki nem szeretett volna egy kérdezőbiztost beengedni a lakására s annak mindenféle személyes kérdésre válaszolni, egyfajta biztonsági szelepként működött. Romániában erre nem volt lehetőség.

Magyarok más-más helyzetben

– A romániai magyarok kérdésére áttérve: hogyan magyarázza Ön a mintegy 200 ezres csökkenést a legutóbbi népszámlálási adatokhoz képest?
– Ha innen nézem, ilyen, ha onnan nézem, olyan, de inkább rossz, mint jó az eredmény. Viszont azt sem állíthatjuk, hogy az egész úgy, ahogy van, tragikus vagy katasztrófa. Óriási regionális különbségek vannak. A megyei és több városi eredmény ismeretében a következő kép látszik kirajzolódni: van egy nagyon gyorsan csökkenő lakosságú ország. A románok majdnem olyan tempóban fogynak, mint a magyarok, tehát ennek a népszámlálásnak ők is vesztesei. Ha vannak nyertesei, akkor azok a romák, akiknek nemcsak az arányuk, hanem az abszolút számuk is nőtt. Létezik egyfajta „versenyfutás” a csökkenésre vonatkozóan. Ebben a „versenyhelyzetben” rengeteg esetben egymás mellett „fut” a román és a magyar etnikum, de vannak olyan területek is, ahol a magyarság „lemarad a csökkenésben”, ami egyértelműen jó hír.

– Milyen „versenyhelyzetek” vannak tehát az erdélyi magyarság szempontjából?
– Erdélyről szólva a magyarság tekintetében négy régióról lehet beszélni. A két hagyományos székely megyében – Hargitában és Kovásznában – azt láthatjuk, hogy a magyarság aránya többé-kevésbé stabil: egyik megyében kicsit nőtt, másikban kicsit csökkent. A románság aránya ugyanitt viszont erőteljesen szorul vissza, és a magukat roma, cigány nemzetiségűnek vallók aránya egy kicsit növekszik. Ezért ebben a régióban trendforduló tapasztalható: Székelyföldön megállt a románság térnyerése, és egyértelműen elindult egy visszaszorulási folyamat. Azért ez egy fontos információ, és azokat a félelmeket, melyek szerint Székelyföld egy-két generáción belül elrománosodik, egyértelműen cáfolja. Pedig Székelyföldön a románság meglehetősen fiatalos, jó korfával rendelkezett. A Székelyföldről elmondottakhoz hozzá kell ugyanakkor tenni azt is, hogy a székelyföldi romák jelentős része magyarnak vallotta magát, ezért magyarként került összeírásra. Ez is fontos szerepet játszott.

– A székelyföldi példán túl vannak-e még pozitívként értékelhető eredményű régiók?
– Teljesen más helyzet, mint Székelyföldön, számomra ugyanakkor pozitív meglepetést jelentett Észak-Partium: Nagyvárad kivételével Bihar, Szatmár és Szilágy megye. Ez a terület összességében nézve román többségű, mindeközben ebben a régióban a magyarság aránya összességében nem csökkent, míg a románság Szilágyban egy kicsit nőtt, Szatmárban és Biharban egy kicsit csökkent, de lényegében jelentős visszaesésről semmiképpen nem beszélhetünk. A románság viszont egyértelműen szorul vissza ezekről a területekről, és nő a magukat romának, cigánynak vallók aránya. Azért lényeges ez, mert itt a magyar anyanyelvű és nemzetiségű romák jelentős része cigány nemzetiségűnek és nem magyarnak vallotta magát, vagyis ebben a régióban úgy történt aránytartás, hogy a magyarság nem élt a magyar anyanyelvű romák által jelentett „segédeszközzel” olyan mértékben, mint a Székelyföldön.
Tehát úgy tűnik, hogy van egy másik területe is az erdélyi magyarságnak, ami demográfiai értelemben nem veszélyeztetett. Márpedig az eddig felsorolt öt megyében – Hargita, Kovászna, Bihar, Szatmár, Szilágy – él az erdélyi magyarok többsége. Ezeken a területeken nagy népességcsökkenési „versenyfutás” van, de úgy tűnik, hogy a románok „leelőznek” bennünket ebben a csökkenésben.

Szomorú eredmények

– Hogyan értelmezi a többi régióval kapcsolatban nyilvánosságra hozott adatokat?
– A jó híreknek sajnos vége, a többi régióban, mondhatni, katasztrofális a helyzet. Harmadik területként a hagyományos észak-erdélyi vegyes lakosságú megyéket, Marost, Kolozst, Beszterce-Naszódot, Máramarost és részben Fehér megyét értem. Csökkenés tapasztalható, és rossz adatok vannak, bár azon el lehet filozofálni, hogy melyik területen mekkora volt a „pofon”. Kolozsváron mindenképpen nagyon nagy: 19-ről 16%-ra csökkent a magyar etnikumú lakosság, miközben az előző népszámláláskor nagyon erőteljes Funar-i nyomás is volt, míg 2011-ben KolozsŹváron elég sok magyar számláŹlóbiztos dolgozott, a magyar egyetemisták jelentős része itt került beszámolásra, erőteljes identitás-kampány volt, és nem lehet azt mondani, hogy egyértelműen ellenséges lett volna a helyzet. Marosvásárhelyen mindenki arra számított, hogy „nagy pofon” lesz: ehhez képest lett belőle egy „kis pofon”: 47-ről 45%-ra csökkent a magyarok aránya a városban.

– Más városokkal mi a helyzet?
– Nagyváradon szintén baj van. Ezeken a területeken a román többségű városokban mindenütt hasonló a helyzet: nem csak a magyarok száma csökkent jelentősen, hanem az arányuk is látványosan visszaszorult. Ahol ezeken a területeken más a helyzet, azok a szigetfalvak, ahol a magyarság többséget alkotott és továbbra is többséget alkot, hogy közismert példákat hozzak, például Szék vagy Torockó. De a valóban vegyes etnikai környezetben élő területeken egyértelmű csökkenés tapasztalható. Én azért érzem ezt nagyon rossz hírnek, mert annak az illúziónak, miszerint a városi kisebbségi életforma hosszútávon fenntartható, úgy tűnik, nincsenek meg a demográfiai alapjai… A vegyes lakosságú városok a felszámolódás képét mutatják. Úgy tűnik, hogy ahol egy városban a magyarság aránya nem éri el legalább a 40-45%-ot, mindenütt visszaszorulás tapasztalható.

– A negyedik régióról mit lehet elmondani?
– Ez Dél-Erdély és Bánság, ahol nagyon gyors felszámolódás tapasztalható. Míg Kolozsváron vagy Désen ez egy hosszú folyamat, addig a dél-erdélyi városok, például Brassó, Temesvár, Arad adatai katasztrofálisak. A kilenc év alatt észlelt 30-35%-os csökkenés előrevetíti azt, hogy mi még megéljük az időt, amikor teljes mértékű lesz a visszaszorulás. Mindez – néhány szigetfalu kivételével – vonatkozik a Bánságra is.
Ez a négy erdélyi régió teljesen széttart. Az adatok értelmezésekor az látszik, hogy teljesen különböző a helyzet. Ezért az összkép kicsit hamis. Ha azt mondjuk, hogy az eredmények összességében rosszak, akkor látni kell, hogy azok mögött vannak katasztrofálisan rossz és meglehetősen jó eredmények is. Nem szerencsés ezeket összekeverni. Az erdélyi magyarság ilyen értelemben demográfiailag, társadalmilag széttart, és teljesen különböző eséllyel rendelkező, úgymond altársadalmakra, vagy aldemográfiai kategóriákra bomlik.

Csángókérdés és diskurzus

– A csángókról mit lehet tudni?
– Az a remény, hogy a csángó oktatási program a népszámlálási eredményeken is erőteljesen meglátszik majd, hiúnak bizonyult. Bákó megyében minimálisan nőtt a magukat magyarnak vallók aránya, a magukat csángóknak vallókról még nincsenek adataink, mert az az „egyéb etnikum” kategóriába tartozik. A csángók túlnyomó többsége, ahogy az előző népszámláláson, most is a román nemzetiségi kategóriába került.

– Ha a tavalyi népszámlálás során nem csak a stabil lakosságot, hanem, ahogy eddig, az állampolgárokat számolták volna, a román-magyar arány sokkolóbb képet mutatott volna?
– Nem tudom erre a konkrét választ, ugyanakkor nem hiszem. Nem osztom a teljesen pesszimista hozzáállást. Ehhez célzott vizsgálatokra lenne szükség. Nem tudjuk pontosan a külföldön tartózkodó romániaiak etnikai arányát. Nem tudjuk, hogy hol, ki és mennyire felülreprezentált. Nem tudjuk, hogy a spanyolországi „eperszedők” között mennyire alul- vagy felülreprezentáltak például a dél-erdélyi magyarok.

– Mi a véleménye az etnikumukról nem nyilatkozó lakosok lehetséges nemzetiségi összetételéről? Összesen mintegy 60 ezren döntöttek így.
– Néhány területen egyértelműen nőtt az etnikumukról nem nyilatkozók száma, és a különböző más népszámlálási eredmények arra mutatnak, hogy az etnikumukról nem nyilatkozóknak nagy része kisebbségi, vagy részben kisebbségi kötődésű. Kolozsváron például 5 ezer ember nem válaszolt a nemzetiségre vonatkozó kérdésre. E mögött lehet csalást feltételezni, vagyis, hogy szándékosan nem írták be a magyarokat, vagy nem is kérdezték meg tőlük, de ehhez bizonyítékra lenne szükség. Az viszont egészen biztos, hogy akinek minden felmenője román, és soha semmilyen kulturális kötődése más etnikumhoz nem volt, az hirtelen nem dönt úgy, hogy nem nyilatkozik.
Ilyen értelemben pozitívumot is lehet keresni, mert ha azt feltételezzük, hogy az etnikumukról nem nyilatkozók 60-70%-a valójában magyar, akkor az összkép pozitívabb lenne. Nyilván lesznek, akik így számolnak majd, míg mások a reálisnál is rosszabb helyzetet festenek majd le. Ez hozzáállás kérdése.

– Milyen hozzáállást tartana helyénvalónak?
– Tartok tőle, hogy ez a kérdés át fog politizálódni, pedig az eredmények alapján apolitikusan fontos társadalompolitikai következtetéseket lehetne levonni. Jó lenne, ha az esetleges átpolitizálódástól, bűnbakkereséstől függetlenül egy szűkebb, szakmaibb, ha kell, zártabb körben végiggondolná az erdélyi magyar elit, hogy mi is következik mindebből. Végig kellene gondolniuk az adatokból következő tennivalókat, mert véleményem szerint számos olyan gyakorlati feladat következik az eredményekből, mint az intézményépítés vagy támogatások átcsoportosítása.

Dénes Ida
erdelyinaplo.ro 

Netuddki írta (2012-02-15 05:55:53)
Egyetértek ex Kalib úr!
"A cigányságot pedig integrálni kell!" Böjte Csaba ezen a téren is példát mutat: ő figyeli a napi történéseket és ha olyan helyzetet lát, segíti a cigány gyerekek magyar nyelvi tudását és a gyerekek általános fejlődését. Nála MŰKÖDIK az integráció. Ezen a téren sajátos a helyzet Szatmár, Szilágy és Bihar egyes részein, mert sok magyar anyanyelvű cigány van, de sokaknál a cigány öntudat erősödik. Ezt is inkább magyar iránybe kellene terelni. Ez több tízezer embert jelent.

piszkapeti írta (2012-02-14 22:30:28)
Ip ! En neked megjosolom mi lesz szaz evmulva. A mikor szaz ev mulva ket ember talalkozik, nem azt mondja na hogy az cigany vagy roman hanem hogy jaj milyen boldog vagyok hogy ember fiaval talalkoztam. Biza ugy meg valtozik a vilag.

piszkapeti írta (2012-02-14 22:26:00)
ex Kalib !!! Igazad van, a ciganysag megmentheti a magyarsagot ha tisztesseges banasmodot kapnak.

Istvan írta (2012-02-14 20:14:00)
Nos ha nostradamus joslatai igazak marpedig idaig minden beteljesult lessz meg magyar fold.
Erdemes elolvasni kulon joslatai vannak Pannoniarol (Magyarorszagrol)

lex írta (2012-02-14 19:36:03)
Sajnos a trianon utani nepszamlalasokon sokat nem kellet csalni. Sajnos kevesen vagyunk de ha osszefogunk es minden magyar csaladban min.3 gyermek szuletik akkor lessz meg magyar vilag!

ex Kalib úr írta (2012-02-14 17:52:59)
Kedves Ip!
Fura lesz. De sajnos Magyarország is ugyanerre a sorsra fog jutni. Ha nem vigyáz...
A cigányságot pedig integrálni kell! És legalább alapjaiban kiművelni!

lp írta (2012-02-14 17:35:45)
100 mulva mar Cigany orszag lesz a mai Romania
Roma country

tóducz endre írta (2012-02-14 13:53:17)
Kedves sylvain, logikus és jogos a felvetése. Tisztelettel.

Kövári írta (2012-02-14 12:23:32)
Alapos beszámoló a népszámlálással kapcsolatban, ugyan- akkor nefeledjük, hogy trianon után minden román népszámlálás meg lett hamisítva. Igy figyelembe kell
venni ezt s ez a tény növelheti pozitiv arányban is
a magyarság számát. Itt még van helye a kutatásnak
de ha nem is tesszük, a reményt nem adjuk fel,s ha
összefog az erdélyi magyarság akkor még nincs minden veszve.

sylvain írta (2012-02-14 12:13:47)
Érdekes, ha elgondolkozunk azon, hogy a katasztrófális csökkenést mutató Dél-Erdélyben, nincs nagyon más szervezet, párt mint az rmdsz. Nincs se MPP se pedig EMnP/EMNT. És tudjuk, hogy az rmdsz "harca" a magyarságért mennyit ér. El lehet gondolkodni azon, hogy mennyi szerepe van az ottani magyarság csökkenésében az rmdsz nemzetáruló politikájának.