erdély.ma


Archívum
2012.04.25. | 08:22 Iancu Laura: A szándék tiszta, az alapok szilárdak

1070

A moszkvaiak szerint Ady Endre versei lefordíthatatlanok, Arany Jánost viszont a legoroszosabb magyar költőnek tartják.

Nemrég a Moszkvai Magyar Kulturális Intézet meghívására a Magyar Költészet Hete program keretében a Magyar Írószövetség küldöttsége utazott Moszkvába: Szentmártoni János elnök, Iancu Laura elnökségi tag és Babus Antal irodalomtörténész. A hazai írók oroszországi tapasztalatairól Iancu Laurával beszélgetett a Magyar Hírlap.

– A sajtóhírekből ismert a program, de mi valósult meg a tervekből?
– A komoly szervezői munkának és az orosz kollégák meglepő és megható kíváncsiságának köszönhetően, nagyon sikeres volt a program.

Hirdetés

– A magyar költészet napján az orosz helyettes kulturális miniszterrel és Szőcs Géza államtitkárral közösen megkoszorúzták az idegen nyelvű könyvtár szoborparkjában álló József Attila mellszobrát. Milyen konkrét sikerekről tud beszámolni?
– Találkoztunk a magyar irodalom klasszikusait és korunk jeles íróit fordító orosz műfordítókkal, Jurij Guszevvel, Vjacseszlav Szeredával, Larisza Vasziljevával, Leonyid Volodarszkijjal, Irina Kovaljovával és Okszana Jakimenkóval. Tárgyalásokat folytattunk több irodalmi lap szerkesztőivel és írószervezetek vezetőivel. A Lityeraturnaja Gazeta című hetilap főszerkesztőjével, Jurij Poljakovval megállapodtunk abban, hogy a lap világirodalmi rovatában havi rendszerességgel közöl magyar irodalmi alkotásokat, amit természetesen mi is viszonozni kívánunk a kortárs orosz szépirodalom hazai megjelentetésével. Az Inosztrannaja Lityeratura főszerkesztője, Alekszan­der Livergant és a Magyar Írószövetség elnöke, Szentmártoni János a Nagyvilág havilap megbízását is tolmácsolva megállapodott abban, hogy 2013-ban mindkét fél megjelentet a másik fél irodalmából egy-egy önálló számot. A munka elkezdődött.

– A Lityeraturnaja Gazeta április 4-i számában önöktől is közölnek verset. Meglepetés volt?
– Tudtunk róla, de az már komoly meglepetés volt, hogy a lap száznegyvenezer példányban jelenik meg, ami világviszonylatban is jelentős szám.

– Az ön verseit ki fordította oroszra?
– Jurij Guszev és Irina Kovaljova. Utóbbi maga is költő, nemrég fordította oroszra az Ómagyar Mária-siralmat. Jurij Guszevet pedig jól ismeri a magyar közönség, hiszen egyebek mellett a teljes Balassi-életművet, legutóbb pedig Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényét fordította le. Az is a meglepetés része volt, hogy az idegen nyelvű könyvtár egyik dísztermében szervezett irodalmi estünket Jurij Guszev vezette.

– Aki tökéletesen beszél magya­rul.
– Nagyra tartja és szereti a magyar irodalmat. Nem kis ajándék volt a sorstól, hogy a nagy tiszteletnek és elismerésnek örvendő Jurij Guszev mellett ülhettem, válaszolhattam kérdéseire, társaloghattam vele. És persze tanultam is tőle: nagyon izgalmas előadást tartott a műfordítás rejtelmeiről, a saját tapasztalatairól.

– A vers, mint tudjuk, nem fordít­ható.
– Jurij Guszev azt mondta, két tézis létezik. Az egyik szerint a vers fordíthatatlan, a másik, hogy verset fordítani muszáj. A fordító a két állítás közötti térben kísérletezik. Többen elmondták, hogy Ady Endre versei lefordíthatatlanok orosz nyelvre, és az is meglepett, hogy Arany Jánosról úgy vélekednek: ő a legoroszosabb magyar költő.

– Vajon mennyire ismerik a kortárs magyar irodalmat Orosz­országban?
– Nem tudom. A program rendezvényein részt vevő emberek szakemberek voltak, akik nyilván jól ismerik a magyar irodalmat. Tőlük tudjuk, hogy az átlag orosz olvasó annak az egynéhány, Nyugat-Európában is jól ismert magyar írónak a munkáit ismeri, ami érthető, hiszen csak azoknak a műveknek van orosz fordítása. A klasszikus magyar irodalmat azonban jobban ismerik, kivált József Attila költészetét, ami abban is megmutatkozott, hogy Babus Antal irodalomtörténész József Attiláról szóló kiváló előadásán telt ház volt.

– Ahogy Szentpéterváron is népes közönség várta a szerzői estet.
– A szentpétervári est szervezését Szűcs Szergej főkonzul úrnak köszönhetjük, és azt is, hogy találkozhattunk, tárgyalhattunk, hogy közös terveket fogalmazhattunk meg a városban működő írószervezet vezetőségével is. Az estet a mai magyar irodalom jeles fordítója, Okszana Jakimenko vezette, nagyon érdekes beszélgetés kerekedett ki. A házigazdák és az orosz fiatalok figyelmességét mutatja, hogy az est végén egy színészhallgató mondta el orosz nyelvre fordított verseinket. Megható volt. A közönség többségét a fiatalok tették ki, ott ültek Berlák Irén magyar lektor tanítványai is, akikkel az est végén kicsit beszélgetni is tudtunk.

– Ön szerint a küldöttség látogatásának köszönhetően megújul az orosz–magyar irodalmi kapcsolat?
– Nemcsak az élményekre, a szeretetre méltó emberekre jó emlékezni, hanem arra is, amire az orosz kollégák lépten-nyomon figyelmeztettek minket, hogy tudniillik, a magyar nép kicsi, de nagy a költészete. Hálás vagyok azért is, hogy van feladat, hogy dolgozhatunk. Szerintem megújulásról beszélhetünk. A szándék tiszta, az alapok szilárdak.

Rákh Géza
Magyar Hírlap


Ehhez a cikkhez nem engedélyezünk hozzászólást!

Archív cikkekhez nem írható hozzászólás!



Forrás: erdély ma - egy szebb holnapért