2012.05.26. | 13:05 Csíkszentdomokosi ácsolt kapuk és parasztházak 2.

---

A szekerek bejárására alkalmas nagykapu lehet kettényíló vagy egészbenyíló. Az egészbenyíló kaput használták inkább, a másik fajta kapu újabb keletu. A sugaras díszítést inkább a ketté nyíló kapuknál alkalmazzák. Az ilyen kapuk a stabilitás érdekében nekifeszülnek a váznak ellenállva a szélnek vagy más tényezők taszító erejének.

A kiskapu díszítése összhangban van a nagykapuéval, vagy a fölötte található négyzet alakú deszka tömítésével. A kiskapunál gyakrabban alkalmaznak a léces díszítés mögött deszka tömítést ami nincs meg a nagykapunál.

A kapu vázát képező gerendák díszítése nem túl zsúfolt. Leggyakrabban használt díszítő motívumok a füzérszerűen egymásba kapcsolódó, a kapuk köríveit végig kísérő stilizált makkok, a körrózsa vagy rozetta, illetve kisfélkör vagy kör alakú bevágások (néha furatok) egy-két sorban vagy csoportokban elhelyezve. Ugyancsak díszítő szerepe volt a fejfára faragott felíratnak. E felírat napjainkban az építtető és neje neveiknek kezdőbetűire, és az építtetés évszámára szűkült, helye pedig nem a fejfán hanem a négyzettömítésen van. Néha az építtetés évszámát a cserekövekbe is belefaragták.

Hirdetés

A fejfára faragott felírat általában rövid és rímes volt, tartalmazta az építtető valamint annak házastársa nevét vagy kezdőbetűiket.

Egy 1886-ban épített kapun Csíkszentdomokoson találtuk: „Ha jó szíved s neved ide bátron jöhetz, ha rosz, tágos az út fel, s alá elmehetz." „Állíttatta Bodó Imre hitvesével Albert Annamáriával 1886-ba."

A különböző díszítéseknek gyakran olyan szerepük is volt, hogy elfedjék az illesztéseket, illetve a kapu deszkáit hátulról összefogó gerendákat. A hónaljkötés, fejfa, sasfa által határolt részeket faragható deszkával tömítették és virágmotívumokkal, leggyakrabban stilizált tulipánnal díszítették, helyenként rácsozták léccel.

A fejfa fölött van a kapuk nevét és sajátos jellegét megadó kazetta, a galambbúg. Ennek a kb. 35 cm magas, a kapusasok vastagságával megegyező vastagságú, a fejfa fölött végigvonuló doboznak az elülső oldalán 5 -10 cm átmérőjű lyukak találhatók. Ez a galambok és a kismadarak otthona volt, manapság csak díszítoelemként ismert kapurész. A galambbúg fölött volt a teto, szarvazat. Ennek esővédő szerepe is volt a díszítés mellett. Ezt, az építményt megkoronázó kistetőt zsindellyel vagy más nevén zsendellyel fedték, ami a havasok északi („észkas") oldaláról letermelt, szárított fenyőfák törzséből hasítottak.



1996-ban, az akkori nyolcadik osztályos gyermekek segítségével sikerült felmérni csíkszentdomokos több mint 2000 házát. Felmérésünk célja az volt, hogy helyzetképet nyerjünk az akkori állapotokról: megtudjuk hány régi kapu létezik még, milyen értéket képviselnek, kik voltak a kapuk építésével foglalkozó mesterek – esetleg van-e folytatása ennek a hagyománynak. A felmérés során figyelemmel kísértük a régi parasztházak helyzetét, sorsát is. Az értékes kapuk és házak kapcsán aggodalommal figyeltük (figyeljük) ezeknek lebontását, átalakítását, a falu arculatának változását-változás, ami a régi értékek eltűnéséhez vezet.

Megjegyzendő, hogy egy galambbúgos székelykapu építési költségei egy tornácos ház építési költségeivel vetekedtek.

Felmérésünkor a faluban 10 festett galambbúgos kapu állt (ebbol hatot az utóbbi 20 év alatt festettek le: 3 zöld, 3 barna, 2 sárga, 1 fekete, 1 vöröses barna), 20 festetlen galambbúgos kaput találtunk. Az 1990 óta készült galambbúgos kapuk mint stílusukban, mint ízlésükben elütnek a hagyományos csíkszentdomokosi hagyományoktól. Két kapu jenofalvi-karcfalvi ízlés szerint készült 1959-ben illetve 1970-ben. Építoik: Albert Ignác, illetve Kalamár Jakab.

A helybéli lakosságtól bevallás, visszaemlékezés alapján összegyűjtött adatokból következtetni lehet, hogy kik voltak azok a mesteremberek akik galambúgos kapukat építettek. Az adatok értelmezésénél zavaró, hogy sok tulajdonos az ácsmester neve helyett az építtető nevét emelte ki. Még élő, öreg ácsmesterekkel egyeztetve az adatokat leszűrhetjük a következtetést, hogy Bara Sándor, Kurkó György és Albert Márton voltak azok akik századunk '40-'50-es éveiben galambbúgos kapukat állítottak. Az 1989 után állított galambbúgos kapuk már idegenek a faluban megszokottaktól: Udvarhelyszéki ízlés szerint készültek, építőjük Albert Ferenc.

Kis székelykaput gyakrabban állítottak, az állíttatás költségei is kisebbek voltak. Legtöbb ilyen kaput a gazda (tulajdonos) maga állította, ezért nehéz általánosítani, megkeresni a kis székelykapu állítással foglalkozó mesterek neveit.

A sok mester léte viszont sok stílust feltételezne, de épp ez az izgalmas: stílusban, vonalvezetésben, díszítésben ezek a kapuk alig különböznek egymástól. 133 kis székelykapuból 6 zöld, 2 barna, egy sárga, egy kék, 123 fekete vagy festetlen és 7 újkeletű, udvarhelyszéki ízlés szerint. Az újkeletű, új ízlésű kapuk általában 1980 után készültek és legtöbbjük Kosza Imre munkája. Ha az átutazó már szemügyre vette ezeket az impozáns 3-4 m magas építményeket, s ha azokat részletesen elemezte, minden bizonnyal felkelti érdeklődését a gyönyörű kapuk mögött szerényen, puritán egyszerűséggel meghúzódó kis faházak.

Ezek az ácsolt kis épületek már nem egy évszázad emberének elégítették ki lakásigényét. Székelyföldön, jellegzetesen a Felcsíkon ismert házak legspecifikusabbja a tornácos parasztház.Mielőtt ezek felépítését tanulmányoznánk, beszélnünk kell a tornácos ház elődjéről, a ponkos házról.



E háztípusnak alapul nem szolgált kőfal. Alig négy kő tartotta a ház négy sarkánál a faházat. Ezekre helyezték az első rend gerendát – a talpfát – téglalap alakban négyet. Ezek közül a két rövidebbet kiengedték a hosszabb gerendákon elül, a ház elé. Ez lett a ház előtere, a ponk. Az 1-1,5 m-re kiengedett gerendavégek közét sárral, agyaggal tapasztották, majd padolták.

A ponk utóda a tornác. Ez abban különbözik az előbbitől, hogy gerendákkal rögzítették a tetőzethez és 70 – 80 cm magasan bedeszkázták. A tornácos házaknak már kőalapot is raktak, esetleg ástak. A talajból még 40 – 50 cm-re kilátszó kőfalra került a talpfa ugyanúgy kiengedve elől mint a ponkos ház esetén, csakhogy itt a kőalap magassága miatt alulról is biztosítani, alátámasztani kellett a tornácot. A talpfa lerakása után következett a falak felemelése. Mint erdőkben gazdag vidéken, Felcsíkon a falakat fából rakták, ezeket a sarkokon összekapcsolták.

Csíkszentdomokoson négyféleképpen illesztették a vízszintesen egymásra rakott gömbölyű vagy faragó- fejszével szögletesre nagyolt fákat : „gombolyag gerezdbe", „kapocsgerezdbe", „farkasfogba" vagy „fecskefarokba" . Az első két illesztési forma régiesebb, nem munkaigényes, inkább a ponkos házaknál lelhető fel. A fecskefarok típust használják manapság. Ez a legpontosabb illesztési forma és a legnagyobb stabilitást kölcsönzi az épületnek. Régebb a farkasfogat még teherbíróbbá tették azáltal, hogy bükkfaszegeket vertek bele. Manapság ezek helyett vasszegeket használnak.

Gyűjtötték: Boros Csilla, Sándor Ágnes és Sándor Csaba
Feldolgozta: Sándor Ágnes és Sándor Csaba, 1998

ordogborda.hu

palosiv írta (2012-05-30 16:53:48)
Érdekes, értékes munka! Jó lenne, ha minél több fiatal megismerné. Talán tanítani is lehetne. Gratulálok a munkátokhoz!