Erdély címererdély ma logó
június 24. szombat | Iván napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,5673 RON | 100 HUF: 1,4773 RON | több

Archívum
2007.03.07. | 10:19 Árpád-házi szentjeink – Szent Erzsébet éve

6937
fotó – Reggeli Újság

A világ szentjei közül az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő példakép Árpád-házi Szent Erzsébet, aki 800 éve született Magyarországon. A kerek évforduló alkalmából jubileumi évet hirdettek meg, amely 2007 novemberéig tart, mivel az 1207-ben született Magyarországi és Türingiai Szent Erzsébet 1231. november 17-én hunyt el Marburgban. Számos rendezvény, tudományos konferencia, kiállítás emlékezik a nagy tekintélyű európai királyi család szent életű lányára, Erzsébetre. Alakja példakép lehet a fiatal generációknak.

Házassága a mai értelemben véve is szerelmi házasság volt, gyermekeiket szeretettel nevelték, Erzsébet mindezek mellett szívén viselte a szegények, a betegek, az elhagyatottak sorsát is. Teljes életet élt, nem aszkétikus, magányosan élő szentként, hanem boldog feleségként és anyaként. Férje halála után életét gyermekei nevelésére és az elesettek gyámolításának szentelte.

Szent Erzsébet ünnepét a világegyházban november 17-én, a magyar nyelvterületen 19-én tartják. Születésének 800. évfordulóját Szent Erzsébet Év meghirdetésével teszik még nyomatékosabbá mindenütt, ahol katolikusok élnek.

Legendája magyar nyelven először az Érdy-kódexben tűnik fel, a legérdekesebb nyelvemlékeink közé tartozik. Írója egy karthauzi szerzetes volt, a kódexet a múlt század elejéig a nagyszombati érseki szeminárium könyvtárában őrizték, onnan került 1814-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba, Érdy János ismertette először. Szent Erzsébet alakját számtalan világhírű művész örökítette meg festményeken, színes üvegablakokon és zeneműben. Sokakat ámulatba ejt Murillo híres festménye, amely a bélpoklosokat mosdató Erzsébetet ábrázolja, vagy Liszt Ferenc csodálatos oratóriuma, a Szent Erzsébet Legenda.

Néphagyományunkban is gyakran megjelenik Erzsébet alakja mint pünkösdi királyné, Szent Örzsébet asszony néven. Árpád-házi Szent Erzsébet Sárospatakon látta meg a napvilágot II. András király és merániai Gertrúd gyermekeként. Politikai okokból már négyévesen eljegyezték Hermann türingiai őrgróf fiával, Lajossal, 1221-ben megkötött házasságuk után Wartburg várában éltek. A magyar királylány viselkedését különösnek találták, mivel az egyszerű embereket is egyenrangú társnak tekintette, nem volt hajlandó átvenni az udvar merev szokásait.

Az 1225-ben kitört éhínségidején megnyitotta a vár kamráit és segített az éhezőkön. Férje halála után, 1227-ben elűzték Wartburg várából, és gyermekeivel együtt Marburgba költözött, ahol ispotályt rendezett be a betegeknek. Gyóntatója, Marburgi Konrád szerzetes biztatására felöltötte a ferences harmadrend ruháját.

1231 novemberében hirtelen megbetegedett és a 17-ére virradó éjjel elhunyt. Testét az általa létesített kórház kápolnájában ravatalozták fel, majd ugyanitt helyezték örök nyugalomra.

Először 1235-ben emelték ki sírjából, amikor Perugiában –pünkösdvasárnapján –közszemlére tették ki. Szolgálója, Irmgard visszaemlékezése szerint sokan a közelébe férkőztek, –körmeit, fátylát, haját ereklye gyanánt levágták–. IX. Gergely pápa ebben az évben avatta szentté. Marburgi Konrád már 1236. május 1-jén megkezdte annak a templomnak az építését, amely Erzsébet újabb nyughelye lett. Az elhelyezéskor ismét kiemelték földi maradványait.

A németországi ferences prior, Ulrich von Dürn hét szerzetestársa segédletével éjjel felbontotta a sírt, a tetemet bíborszínű textilbe csavarta, fémkoporsóba tette és viszszahelyezte eredeti helyére, hogy mire a császár, II. Frigyes az ünnepélyes felemelésen megjelenik, minden rendben legyen. A császár saját kezűleg emelte ki a fémkoporsót, és a templom oltára elé helyezte.

A fejet (koponyát) külön megkoronázta, és egy általa ajándékozott aranytartóba tette. A díszes ereklyetartó sokáig a főoltár közepén állt, de a XIII. század vége felé már a templom mauzóleumában volt látható. Arról még van hiteles adat, hogy 1364-ben újraaranyozták az ereklyetartót.

A Konrád atya által 1236-ban megkezdett Erzsébet-templom építése 1283-ban fejeződött be, és a korai gótika egyik legtisztább alkotásának tekinthető. A későbbiekben II. Konrád őrgróf egy igen szépen kidolgozott, aranyozott faládikába tétette Szent Erzsébet földi maradványait, és az 1290-ben épített új főoltáron kapott helyet. Ettől kezdveaz ereklyék sorsa alig követhető nyomon. Az elmúlt századokvallási hagyományainak megfelelően a hívek minden-áron birtokolni akarták valamelyik szent ereklyéjét. Így se szeri, se száma az olyan ereklyéknek, amelyeknek történelmi hitelessége vajmi kevés.

A marburgi kolostor rendfőnöke 1530-ban ismét kinyitotta a ládikát, és a csontokról jegyzőkönyvet vett fel; a maradványok jelentős része még megvolt. A reformációig tiszteletben tartották Erzsébet földi maradványait.
1539-ben hesseni Fülöp őrgróf – aki felvette a lutheránus vallást – kinyitotta a ládikát, és a benne levő csontokat a koponya-ereklyetartóval együtt Wartburg várába vitette.

A német lovagrend jelentette az esetet a császárnak, aki felszólította az őrgrófot, hogy adja vissza a szent ereklyét. Fülöpöt ez cseppet sem zavarta, és csak a mülbergi csata után – miután fogságba esett – adta vissza a lovagrend vezetőjének, Jean Réhennek a maradványokat 1548-ban, ami egy fejereklyéből, öt kisebb-nagyobb csöves csontból, egy bordából, két lapockacsontból és egy nagyobb csontból (feltehetően combcsontból) állt.

A visszakapott maradványokat nem tették vissza eredeti helyére, a díszes ládikóba, hanem a templom pincéjében, a harmadik polcon, a korlát mellett elásták. További sorsa ismeretlen. Az ellenreformáció idején újra felvirágzott az ereklyekultusz . elsősorban Ausztriá ban és Dél-Németországban –, de a legszenvedélyesebb –ereklyegyűjtők– sem juthattak hiteles Szent Erzsébet-ereklyéhez. Ez idő szerint tehát a marburgi Erzsébet-templomban sincsen hiteles ereklye. Az eredeti díszes ládika 1810-ben Kasselba került, ahol restaurálták, majd visszaküldték Marburgba, ahol ma is látható. Az ellenreformáció korában már hiába próbáltak hiteles Szent Erzsébet-ereklyéhez jutni, az évszázadok alatt rejtegetett csontok már nem voltak hozzáférhet ők, más részük pedig szétszóródott a világban.

Néha a véletlen vezet nyomra egy-egy elveszettnek hitt neves személy földi maradványainak megtalálásánál. A viterbói San Francisco alla Rocca-bazilika falában egy kis bemélyedésben régóta őriztek egy Szent Erzsébetnek tulajdonított koponyadarabot és más kisebb csonttöredéket. P. Ernesto Piacentini minorita egyházjogászegyháztörténész tollából 1982-ben egy tanulmány jelent meg a L.Osservatore Romano című vatikáni lapban Szent Erzsébet viterbói ereklyéiről, és a hitelesítő iratokat is fellelte a ferencesek könyvtárában. A szentszék titkos levéltárában Piacentini atya tanulmányozta az 1583-as apostoli vizitáció dokumentumait, ahol említést tesznek a Viterbóban őrzött fejereklyéről.

A világot járó turisták több helyen találkozhatnak Szent Erzsébetnek tulajdonított testereklyékkel. A bécsi klarissza zárda apátnője 1588 után egy újabb kolostor alapításához Szent Erzsébet koponyáját és két combcsontját ajánlotta fel; hitelességéről azonban senki sem volt meggyőződve. A brüszszeli Szent Gudula-templomban 1931-ben aranyozott fadobozban került elő egy koponya –Caput S. Elisabethae– (Szent Erzsébet feje) felirattal. A feltételezések szerint orániai Fülöp Vilmos tulajdona volt, aki 1586-ban adta tovább. Ez
sem lehet hiteles, mert akkor még Marburgban őrizték a fejereklyét.
...
Látható még Szent Erzsébetnek tulajdoní tott ereklye a Stockholmi Történeti Múzeumban, a halberstadti székesegyházban, Bendorf-Saynben (a Sayn-Wittgestein család birtokában) és az udinei székesegyházban.
Egy spontán mumifikálódott ujjat őriznek Augsburgban; az ereklyetartót 1767–1769 között készítette Joseph Anton Schneider mester.

Az ujjon három, későbbi korból származó gyűrű van. A hitelességet illetően a viterbói ereklye az, amelyik történetileg és antropológiailag hitelesnek mondható. Hogy miként került a csont Viterbóba, az egy következő nyomozás témája, bár kézenfekvő, hogy a fejereklyét Merániába, Szent Erzsébet édesanyjának hazájába vitték. II. János Pál pápa is ellátogatott Viterbóba, ahol imádkozott az ott eltemetett pápai elődök előtt, és megtekintette a Szent Erzsébet-ereklyét is.
Sokak szerint társadalmunk talán sohasem volt olyan beteg testileg és lelkileg, mint napjainkban.

A gyógyítás egyik módja, hogy példákat állítunk magunk elé és az ifjúság elé. Minél több Szent Erzsébet-lelkületű leány, asszony lenne köztünk, annál hamarabb megváltozna közérzetünk és emberibb életet élhetnénk – vélik a keresztény lelkiség szószólói.

ReggeliÚjság


Csiripelés Twitterre

Archív cikkekhez nem írható hozzászólás!


Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legolvasottabb
Legfrissebb
Vélemény
Napló

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  rmdsz     aut     bán zsófia     tan     videó     sógor csaba     autópály     sotet     film     mezőpanit     autópálya     régió fejlesztés     háromkút iskola adomany     vicc     szász jenő     esővásárhely     barlang     veres zsolt     gyergyó, csík     minimalber  
Kulcsszófelhő