Erdély címererdély ma logó
január 22. vasárnap | Vince, Artúr napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,4955 RON | 100 HUF: 1,4565 RON | több
2016.09.19. | 10:20 Gépek és csodálóik – Csernátoni burrogtató

1769 1
A szerző felvétele.

Még csak negyedik éve rendezik a Csernátoni Burrogtatót, és máris belopta magát a rendezvény a régi gépek csodálóinak szívébe – és nem csak az övékébe, hiszen a Haszmann Pál Múzeum mindig gondoskodik arról, hogy a technika iránt kevésbé érdeklődők is kedvükre való szórakozást találjanak ezen a napon. És a burrogtatásban partnereik is minden alkalommal új és újabb meglepetésekkel szolgálnak.

Szokássá vált, hogy a rendezvény a régi traktorok tiszteletkörével kezdődjön: ez idén sem volt másként, a múzeum gépgyűjteményéből két, a laikusok szemében ócskavasnak, az értőkében csodálatosnak tűnő öreg traktor vett részt a felvonuláson, amelyhez egyre többen és egyre távolabbról: Albisból, Szentkatolnáról, Kézdialmásról, Lem­hényről, Tibódból, Csíkszeredából is csatlakoztak, és a zajos-füstös menetből ezúttal sem hiányozhatott a gyöngyösi Lévay Sándor gyűjteményének néhány gyöngyszeme. A Csernátoni Burrogtatónak ez a toborzónak is beillő pillanata nemcsak a leglátványosabb, de a legnagyobb közönséget vonzó része is, ilyenkor a falubeliek is abbahagyják a munkát, hogy végignézhessék a gépek diadalmenetét, kicsit nosztalgiázhassanak is, és főként büszkék lehessenek arra, ilyen a nagyvilágon sehol másutt nincs, csak Csernátonban.

Amióta folyik a gépgyűjtés, azóta él a vágy is a múzeumot alapító és működtető Haszmannokban ezeknek életre keltésére – emlékeztetett megnyitóbeszédében D. Haszmann Orsolya. Felelevenítette, húsz esztendővel ezelőtt sikerült egyszerre több gépet is elindítaniuk, az akkori eseményről a Háromszékben néhai Sylvester Lajos Burrogtattak Csernátonban címmel számolt be – innen a rendezvény neve. Hogy a 2013-ban szervezett első Burrogtató óta egyre több régi gép elevenedik újra meg, abban a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum munkatársainak, illetve a gyöngyösi Lévay Sándor gyűjtőnek és barátainak szerepe kiemelkedő: már napokkal korábban Csernátonba utaznak, reggeltől estig bütykölnek, és ha csepeg is az olaj, folyik a hűtővíz belőlük, de egyre több traktort, stabilmotort tudnak elindítani – D. Haszmann Orsolya köszönetét a múzeum udvarát megtöltő közönség tapssal erősítette meg.

Az idei Burrogtatón a múzeum egy másik nagy álma is teljesülhetett: bemutathattak egy cséplést úgy, ahogyan még a múlt század közepén zajlott. A cséplőszekrényt hosszú szíjjal a múzeum egyik traktora hajtotta meg, Haszmann Tóni, a nagycsalád aranykezű ezermestere ezúttal az adagoló szerepét vállalta el, a kétágú, hosszú szárú villán feladogatott búzakévékkel etetve a lágyan – talán hálásan, hogy annyi évi kényszerpihenő után újra dolgozhat – búgó masinát. Elöl a szalma rezgett ki, hátul a házi szövésű zsákokba a tiszta búzaszemek hulltak – és körben a közönség csodálva nézte, hogyan dolgoztak meg eleink a kenyérnekvalóért. Persze, csipkelődés is előfordult, „ha így csépeltünk volna, estére egy kalangyával ha végeztünk volna!”, kiált fel Tóninak a körülálló idősebbek csoportjából az egyik öregúr, de szeme egészen mást mond: jól csinálod, fiam, bárcsak én állhatnék a helyeden.

A tavalyi Burrogtató „sztrárjai” a Magyar Gépgyári Művek által gyártott Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth traktorok voltak, idén a gyűjtemény állómotorjai váltak főszereplőkké. Közülük is egy 120 éves Otto-motor váltotta ki a legnagyobb csodálatot, Lévay Sándor úgy tudja, a csernátonival együtt három létezik még abból a gyártmányból. Valamikor megrepedhetett a motorblokkja, erre utal a felületén található hegesztés, de most is megbízhatóan dolgozik, egy kisebb műhelyt minden berendezésével együtt szorgalmasan működtetne – ha lenne manapság erre igény. Vizsgának is megfelelne a motor, magyarázza Lévay Sándor, annyira egyszerű, annyira átlátható a felépítése, hogy aki fél óra alatt nem fejti meg működését, az nem is való gépésznek.

A nap jó hangulatához, tartalmas eltöltéséhez hozzátartozott még a kézdivásárhelyiek néptánc-villámcsődülete, a gyerekek számára a kézműves-foglalkozások és népi gyerekjátékok, a múltban merengőknek Lőfi Gellértnek az 1920-as, 30-as éveket megidéző szalonzene-előadása.

Váry O. Péter
Háromszék


Csiripelés Twitterre

Még írhat karaktert.
Név:

Mennyi három + egy ?



Imre írta (2016.09.20. 06:14:17)
Tisztelt Uraim!En erdeklodve olvasom az Onok irasait.Nem vagyok ugyan Erdelyi.Ugyan Pest nincs olyan nmessze.En mar irtam Onoknek parszol,de nem errol van szo.Elek Israelbe,hosszu eveke en is foglalkoztam Foldmuvelessel traktorokkal es gepekkel.Ha erdeklik Onoket van itt egy komoly Muzeum regi fajta gepekkel es traktorokkal.A kissebbeken kivul.Ha erdeklik! HAJRA!!Tisztelettel Rosenthal Imre
e-mail:[email protected],com--9720522506111


Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legolvasottabb
Legfrissebb
Vélemény
Napló

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  szászrégen     borbely laszlo     trianon     aracis     bbte     mol liga     1     eltűnt férfi     református     rmdsz     háromkút iskola adomany     tan     benzin     emnp     térség fejlesztés     autopalya     gyergyó, csík     interjú     autópálya     bán zsófia  
Kulcsszófelhő