Erdély címererdély ma logó
május 23. kedd | Dezső napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,5600 RON | 100 HUF: 1,4772 RON | több

Archívum
2006.07.08. | 08:52 Déli harangszó – A nándorfehérvári diadal 550. évfordulója

14760

A déli harangszó története
A déli harangszó hallatán 1456. július 22- ére emlékezünk, amikor Hunyadi János vezetésével Nándorfehérvár (ma Belgrád) alatt a magyar sereg döntő vereséget mért a világuralomra törő II. Mohamed szultán hadaira.

A fenti valóság ismerete ellenére felmerül bennünk a kérdés: valóban a nándorfehérvári diadalra emlékeztet a déli harangszó? Ugyanis azt, hogy a harangokat délidőben megkongatják, már hetekkel az ostrom kezdete előtt, 1456. június 29-én elrendelte III. Calixtus pápa.

Ezzel buzdította a híveket, hogy ha nem is mennek harcolni a félelmetes törökkel, legalább mondjanak imát az egek urához a keresztény fegyverek győzelméért. Csakhogy akkor nagyon lassan terjedtek a hírek: a Rómához közeli Bolognában például csak augusztus 22-én hirdették ki a pápai bullát, viszont már nyolcadikán tudtak Hunyadi győzelméről, s harangszóval köszöntötték a diadalt. A pápa augusztus első napjaiban értesült a nándorfehérvári csata végkifejletéről, hatodikán újabb bullát bocsátott ki, s ekkor valóban a győzelem ünneplésére rendelte el a harangszót. Tehát végül is a nándorfehérvári győzelemre emlékeztet az egész világon a déli harangszó, még akkor is, ha azt csak mi, magyarok tartjuk számon.

Nándorfehérvár ostroma előtt Európa rettegett II. Mohamed szultántól, akit hívei a „hódító" jelzővel illettek. 1453. május 29-én a szultán hadai rohammal bevették Konstantinápolyt, Európa egyik legjobban megerősített városát. S mikor 1455-ben híre érkezett, hogy a következő évben Mohamed Nándorfehérvár ellen indul, mindenki számolt a vár elvesztésével. V. Miklós pápa már 1455 tavaszán keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen, s utóda, III. Calixtus azt megerősítette és felajánlotta az egyházi tizedet a hadjárat pénzügyi alapjainak megteremtésére. Ugyanakkor két tapasztalt diplomatáját: Juan Carvajal bíborost és Kapisztrán János (Giovanni da Capestrano) minorita szerzetest, a kiváló szónokot Magyarországra küldte.

A keresztes hadjáratok hirdetésén és a felajánlott egyházi tizeden kívül más segítség nem érkezett. Magyarország sem készült fel a közelgő erőpróbára. Az ország élén az alig tizenhat esztendős V. László király állott, helyette – Hunyadi politikai ellenfelei – a bárók kis csoportja intézte az ország ügyeit, akik még Nándorfehérvárt is szívesen feladták volna, csakhogy Hunyaditól megszabaduljanak.
Hunyadi, az ország főkapitánya azonban világosan felmérte a „Magyarország kapu"-jának nevezett Belgrád fontosságát, látta, ha az erősség elvész, a török portyázók, majd a szultán hódító seregei akadálytalanul törhetnek az ország szívéig.

Nándorfehérvár parancsnokává sógorát, Szilágyi Mihályt tette a vár őrségének élére, s mintegy 7000 katonát rendelt ide. Maga is összegyűjtötte hadi népét, mely a hozzá csatlakozó néhány bárói bandériummal együtt mintegy 8–10 ezer főnyi hadsereget jelentett.

Közben Kapisztrán fáradhatatlanul járta az országot, toborozta a kereszteseket. Külföldről is érkeztek, de tapasztalt katona alig akadt közöttük. Összegyűlt mintegy 25–30 ezer ember, akik járatlanok voltak ugyan a hadi mesterségben, fegyverük is alig akadt, de lobogó lelkesedéssel hallgattak vezetőik szavára, és a hátralevő rövid időben igyekeztek megtanulni amit csak lehetett.

Július első napjaiban ért a 60–65 ezer főnyi török sereg és csaknem ugyanannyi kísérő és szolga Belgrád alá, és azonnal töretni kezdte a várat. Belgrád félelmetes erősség volt. Két oldalról a Duna és a Száva védte, a háromszögletű erősség harmadik oldalát csak meredek sziklafalon lehetett megközelíteni. A szultán úgy vélte: erős flottillája meg tudja akadályozni, hogy Hunyadi csapatai segítséget vigyenek az ostromlottaknak. Tévedett. Hunyadi kis hajói a várbeli naszádok segítségével július 14-én oldalról megtámadták és szétszórták a dunai török hajóhadat. Így megnyílt az út a várba. Ide vonult Hunyadi reguláris csapataival és a keresztesek egy részével, míg a többiek a közeli Száva-szigeten maradtak.

A napokig tartó ágyúzást követően július 21-én mozgásba lendült a hatalmas oszmán hadigépezet. Háromszori roham után az oszmánok elözönlötték a külső várat, és két ízben heves harc folyt a külső várba vezető hídon is. A török nyomás erősödött, most már a szigeten állomásozó keresztesek egy részét is a várba rendelték. Az utolsó rohamnál vitte véghez Dugovics Titusz, Hunyadi régi katonája önfeláldozó hőstettét: magával rántotta a mélybe a török zászlótartót. De a többiek is elszántan verekedtek, s végül sikerült a törököket az egész várból kiszorítani. Az oszmánok nagy veszteséget szenvedtek, mintegy 8000 katonájuk, köztük négyszáz válogatott janicsár maradt holtan a várban vagy a falak alatt.

De még nem dőlt el semmi. Mindkét vezér pihentetni akarta másnap a seregét, hogy majd újult erővel folytassák a küzdelmet. A keresztesek azonban másképpen gondolták: nem törődve Hunyadi és Kapisztrán parancsaival, rajtaütöttek a törökön. A kitörés csakhamar általános ütközetté fejlődött. A szultán személyesen vezette az anatóliai hadtestet. Hunyadi azonnal felismerte a kínálkozó lehetőséget: lovasságával kitört a várból, elfoglalta az ágyúkat és megtámadta a kereszteseket szorongató szultáni hadat. A törökök két tűz közé szorultak, veszteségük egyre nőtt, hitüket is elvesztették, maga a szultán is megsebesült, s kénytelen volt elrendelni a visszavonulást. Egész tábora, féltve őrzött ágyúparkja a győztesek zsákmánya lett. „Ki maga akart uralkodni a földkerekségen, paraszti kéz verte meg, járatosabb a kapa, mint a fegyver forgatásában" – foglalta össze a nándorfehérvári győzelem lényegét Túróczi János, a jeles XV. századi krónikás.

Hunyadi nem tudta kihasználni élete legnagyobb sikerét. Alig néhány héttel győzelme után, augusztus 12-én maga is a pusztító járvány áldozata lett. Feladatát azonban így is példásan teljesítette: megőrizte a haza számára a legfontosabb déli végvárat, Nándorfehérvárt. A paraszti seregekkel aratott fényes győzelme több mint hetven évre távol tartotta a törököket Közép- Európától.

A déli harangszó a nagy magyar diadal emlékére szólalt meg, és azóta minden délben, minden templomban a nándorfehérvári győzelmet és a magyar hősöket hirdeti. Emlékezzünk rá, valahányszor csak meghalljuk zengő kondulását.

Vajda György
Népújság


Csiripelés Twitterre

Archív cikkekhez nem írható hozzászólás!


Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legolvasottabb
Legfrissebb
Vélemény
Napló

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  autópálya     háromkút iskola adomany     csíkszereda     katapan     gyergyó, csík     bbte     fafaragás     tan     colectiv     trianon 100     oltás     2013 február új képek     fehér-fekete fotók     bán zsófia     benko erika     nagyvarad     erdély története     kanyaró     tőkés     benkő erika  
Kulcsszófelhő