Erdély címererdély ma logó
augusztus 16. szerda | Ábrahám napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,5737 RON | 100 HUF: 1,5058 RON | több

Archívum
2014.01.26. | 09:44 Kádárt nem érdekelte az erdélyi magyarság

3606 29
Forrás: erdelyinaplo.ro

A II. világháború utáni Erdély magyar vonatkozású történéseinek szakavatott kutatója, Vincze Gábor a kilencvenes évek elején fehér hollóként fogott hozzá a jelenkor eme kevésbé ismert korszakának feltárásához. Sokan erdélyinek hiszik, holott született magyarországiként „csak” Erdély megszállottja.

– Erdélyben megjelent könyvei és erdélyi előadásai miatt sokan úgy gondolják, hogy Magyarországra áttelepedett történészként jár haza. Mi az igazság?
– Valójában tősgyökeres tiszántúli vagyok, valamennyi felmenőm Békésen született. Hogyan lett belőlem mégis „erdélyi”? Az egyik legelső impulzus akkor ért, amikor 1968-ban meglátogattuk egy temesvári rokonunkat. Ekkor tudatosult bennem először, hogy bár átléptük az államhatárt, de ott is ugyanolyan magyarok élnek, mint nálunk. Arra is emlékszem, hogy a kishatár-útlevéllel rendelkező Arad környéki magyarok a hetvenes években rendszeresen megjelentek a békési piacon. Ezért aztán nekem magától értetődő volt, hogy a szomszéd országban is élnek magyarok. A kapcsolatom Erdéllyel és az ott élő magyarokkal akkor kezdett szorossá válni, amikor 1979 nyarán először tekertem át biciklivel, és útközben nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, sok barátot szereztem. Rendszeresen járni kezdtem Erdélyt, bejártam – jórészt biciklivel, stoppal – minden zegét-zugát. Volt olyan időszak, hogy az év negyedét Székelyföldön töltöttem! Egy idő után olyan udvarhelyi tájszólásban beszéltem, mint ha én is onnanszármaznék…

– A Kádár-rendszer idején végzett történelem szakot Szegeden. Hogyan emlékszik az egyetemi évekre? Milyen volt az akkori magyar történészképzés?
– A szegedi egyetemen két olyan oktató volt a nyolcvanas években, aki a magamfajta „Erdély-járó” hallgatót képes volt megfogni: Raffay Ernő és Csatári Dániel. Előbbit bizonyára sok olvasó ismeri. Csatári a második világháború alatt Nagyváradon élt, kapcsolatban állt az illegális kommunista párttal. A hatvanas évektől ő számított a „román téma” szakértőjének. Ha jól emlékszem, 1984-ben indítottak egy Románia-kurzust. Raffay Ernő a román irredenta mozgalomról, Trianonról beszélt, Csatári pedig a két világháború közti korszakról. Mondanom sem kell, a nagy előadóterem minden alkalommal zsúfolt volt… Ekkor kezdtem érdeklődni a két világháború közti korszak iránt. Ebben az időben meg sem fordult még a fejemben, hogy az 1945 utáni időszakkal kellene foglalkozni. Mindenki tudta, hogy egyfelől vannak tabukérdések – az ’56-os forradalom és a szovjet megszállás mellett a magyar kisebbségek 1945 utáni helyzete is ide tartozott –, másfelől igen korlátozott volt a forrásokhoz való hozzájutás.

– Fiatal történészként hogyan esett a választása Erdélyre?
– A fenti okok miatt csak 1990-től kezdett el komolyabban foglalkoztatni, hogy mi is történt az erdélyi magyarsággal 1944 ősze után. Ez akkoriban teljesen fehér foltnak számított. Néhány visszaemlékezésen kívül csak pár kéziratos disszertáció állt a rendelkezésemre. Szinte a nulláról kellett indulni, hogy feldolgozzam először az 1944 és 1953 közötti időszakot. Izgatott ez a kihívás, hogy szinte teljesen ismeretlen témában kutathatok. Első lépésként összeállítottam az 1944 és 1953 közötti időszak kronológiáját – amit később alaposan kibővítettem, pontosítottam –, és miután az alapvető eseményeket megismertem, következhettek a„mélyfúrások”.

– Ilyen „mélyfúrásnak” számít az 1947-es párizsi békeszerződés története. Egyesek ma is úgy vélekednek, hogy a Magyar Népi Szövetség 1945-ös, árulással felérő marosvásárhelyi nyilatkozata a trianoni határ visszaállításáról szabad kezet adott a nagyhatalmaknak.
– Az 1947-es párizsi „békeszerződés” ugyanolyan békediktátum, mint a trianoni. Szó sem volt arról, hogy a legyőzött országokkal – Bulgária, Finnország, Magyarország, Olaszország, Románia – bármiféle érdemi tárgyalás lett volna! Mielőtt a békekonferencia összeült farizeus módon szentesíteni a már korábban eldöntött ügyeket, a négy szövetséges nagyhatalom – Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Szovjetunió, Franciaország – a Külügyminiszterek Tanácsában már minden lényeges dologban, esetünkben a magyar–román határ kérdésében meghozta a végleges döntést. Utóbbi ügyben 1944-ben még lett volna „keresnivalónk”, mert Bukarest augusztus 23-án ugyan „kiugrott” a háborúból – vagyis köpönyeget, illetve szövetségest váltott –, ám a szövetségesek továbbra is legyőzött, nem pedig szövetséges országként kezelték. Orosz levéltári források alapján kijelenthető: ha sikerült volna a magyar „kiugrás”, lett volna esély a magyar–román határ módosítására 1946-ban. Sztálinnak sokat megért volna, ha a Kárpát-medencén „átrohanhat” a Vörös Hadsereg, és nem kell több mint fél évet elvesztegetnie. Ami a magyar kommunisták által vezetett Magyar Népi Szövetség szerepét illeti, ők nem voltak tényezők ebben a játszmában. Az elhíresült 1945. novemberi marosvásárhelyi nyilatkozatuk – amelyben burkoltan ugyan, de támogatták a trianoni magyar–román határ visszaállítását –, inkább azt mutatta meg, mennyire rövid pórázon tartja őket az ország területi integritását szem előtt tartó RKP.

– Az erdélyi magyarság a második világháborútól a rendszerváltásig eltelt 45 esztendőben gyakorlatilag magára maradt, a közfelfogás szerint a Rákosi- és a Kádár-rendszer is lemondott rólunk. Árnyalható ez a kép?
– Több korszakot lehet elkülöníteni. 1947-ig Budapest nagyon odafigyelt – már a békeelőkészítés miatt is – az erdélyi magyarság sérelmeire. 1947–48-ban lassú fordulat kezdődött, de Rákosiék több kisebbségi sérelmet felhánytorgattak még egy 1949 februári bukaresti titkos találkozón is. Utána néma csönd, a két ország közé leereszkedett a „vasfüggöny”, 1955-ig gyakorlatilag szünetelt a személyforgalom. Bukarestben azonban ebben az időben is rögeszmésen hitték, hogy a budapesti kommunisták nem tettek le Erdély visszaszerzéséről. Szovjet-orosz levéltári források szerint Rákosi tett is tétova lépéseket a határok ügyében Sztálinnál. A forradalom leverése után Bukarest jelentős segítséget nyújtott a szovjetek által hatalomra segített Kádáréknak: egy ideig „befogadták” a Nagy Imre-csoportot. Ezt ők az 1958-as romániai „körútjukon” többször is megköszönték. Többek között azzal a hírhedtté vált kijelentéssel, hogy „nekünk semmiféle területi igényünk sincs. Azt tartjuk, hogy Magyarországnak van épp elég földje, hogy azon – testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel – felépítse a maga szocialista hazáját.”

– Magyar részről ez adta meg az alaphangot a következő harminc év magyar–
román kapcsolatához?

– Az elkövetkező években Budapestet nem érdekelte, mi történik az erdélyi magyarsággal. Csak a hatvanas évek vége felé érzékelhető némi változás, majd a hetvenes-nyolcvanas években szinte évről-évre nőtt az érdeklődés, az érzékenység – a magyarországi vezetés bizonyos köreiben. A bukaresti diplomáciai iratok alapján az MSZMP vezetése a hetvenes években is nagyon pontos képet nyerhetett arról, mi folyik Romániában, mi történik az erdélyi magyarsággal, mégsem tettek semmit. Mi még a nyolcvanas évek második felében is azt hittük, hogy Kádárék azért „nem hallják meg” az erdélyi magyarság segélykiáltásait, mert nincsenek tisztában, mi történik odaát... Azért maradtak passzívak egészen 1988-ig, mert Kádárnak és körének volt egy rögeszméje: „a román nacionalizmusra nem válaszolhatunk magyar nacionalizmussal”. Ironikusan azt is mondhatnám, hogy Kádár haláláig egy nemlétező sárkánnyal, a hazai nacionalizmussal viaskodott. A háttérben természetesen ott volt Moszkva is, amely nem volt érdekelt abban, hogy komolyan kiéleződjön két szocialista ország közötti viszony. Mindez azonban nem menti Kádárék bűnét: számukra fontosabb volt, hogy Romániában is „a szocializmus építése folyik”, mint az erdélyi magyarság sorsa.

– Több könyvében a második világháború utáni erdélyi magyarság módszeres háttérbe szorítását kutatja. Mennyire volt ez a terület újdonság a történész számára?
– Az első lépés az volt, hogy áttekintettem a kilencvenes évek elejéig megjelent csekély számú irodalmat. Aztán bevetettem magam a kolozsvári egyetemi könyvtárba, és éveken keresztül olvastam a korszak napilapjait és periodikáit. Közben természetesen a Magyar Országos Levéltárba is bejártam. Már kutathatók voltak azok a levéltári állagok, amelyek legfontosabb magyarországi forrásai a romániai magyar kisebbség második világháború utáni történetének. Szerencsémre akkor kezdtem foglalkozni a korszakkal, amikor még élt néhány szemtanú, akikkel el tudtam beszélgetni, interjút tudtam készíteni, például a szociáldemokrata Lakatos Istvánnal vagy a Bolyai Egyetem első rektorával, Csőgör Lajossal. A kilencvenes években a romániai levéltári kutatások roppant nehézkesek voltak, az anyagok nagy részéhez nem is lehetett hozzáférni, a mostani fiatal történész kollégák ezt már el sem tudják képzelni.

– Vannak-e még ezen a területen tabutémák a magyar történetírásban?
– Amikor Csíkszeredában 1999-ben megjelent egy tanulmánykötetem, az Illúziók és csalódások, azt mondtam, hogy ezt nem egy magyarországi, hanem egy romániai magyar történésznek kellett volna megírnia. A kilencvenes években még alig létezett romániai magyar jelenkortörténeti kutatás. Azóta szerencsére nagyot változott a világ, új generáció jelent meg a színen, és nagyon sok fontos cikk, tanulmány, forráskiadvány látott napvilágot, amelyekben az 1945 utáni időszak különböző témáit dolgozták fel. Szerintem napjainkban nincsenek tabutémák, legalábbis én nem tapasztalom ezt.

– Mennyire megbízhatók a román források a magyar történész számára?
– A román levéltári források ugyanolyan „megbízhatók”, mint a magyarok. Vagyis tudni kell a sorok között olvasni, tudni kell forráskritikával élni. Ez utóbbi az, ami viszont a román történészekre – néhány kivételtől eltekintve – egyáltalán nem jellemző. Az alapvető probléma még ma is az, hogy míg a korszakkal foglalkozó magyar történészek ismerik a román levéltári forrásokat és a szakirodalmat, a román történészek döntő többsége kizárólag a román nyelvű levéltári forrásokra támaszkodik, és egyáltalán nem ismeri a magyar nyelvű szakirodalmat. Nem csak a szerzők előítéletes, soviniszta szemlélete, hanem ez az egyoldalú információ is magyarázza, hogy még napjainkban is olyan sok a Ceauşescu-diktatúra szellemiségét tükröző írás.

Makkay József
erdelyinaplo.ro

* * *
Vincze Gábor
A szegedi József Attila Tudományegyetem történelem szakán diplomát szerzett Vincze Gábor 1962. január 21-én született Békésben. Másfél évtizeden át a szegedi egyetem Társadalomelméleti és Kortörténeti Gyűjteményének kisebbségi kérdésekkel foglalkozó szakreferense volt, 2007 óta a hódmezővásárhelyi Emlékpont történész-muzeológusa. Egyedül vagy szerzőtársakkal eddig 15 könyve, és mintegy 170 tanulmánya, cikke jelent meg. A 2000-es évek elején vendégtanárként oktatott a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Két gyermek apja, csíkszeredai felesége orvos.


Csiripelés Twitterre

Archív cikkekhez nem írható hozzászólás!

t=h írta (2014-01-31 15:08:51)
Kedves szekely ur.Egy normalis ember,midegy,hogy milyen az nem a multan sirdogal es szid mindenkit,hanem a jelenben van,es a jovore gondolva,az elet jobbatetelen gondolkodik es dolgozik. On talan tul kicsi,hogy birodalmakban gondolkozzon.Lehet hogy tevedek. A vilagbirodalomban elunk,ha nem tudna.Gyakorlatilag szabad toke aramlas van.Aki elszigeteli magat az mar a nyomorban el(lasd Eszakkorea es masok) Persze on attol meg harcolhat a kepzeletbeli ellenseggel.Vannak ilyenek.

Sanyika írta (2014-01-31 10:09:08)
@Nyilas
"Amit megemlítettem, csak az önök állandó hivatkozása miatt volt, hogy azért nem teszünk semmit magunkér, mert nem tehetünk semmit."

Erre a kovetkezesre, hogyan jutott? En nem azt akartam igazolni, hogy jo hogy nem teszunk semmit vagy hogy nincs mit tenni. Hanem pont azt irtam, hogy sok aprobb de fontos dolgot sem rendeztunk meg el nem, hogy egy ilyen hordereju dolgot, a kiszakadast, veghez tudjuk vinni. Aze lesz Erdely aki tele szuli es bizony itt zajlik most is a betelepites es a keves magyar gyerek szuletik ez a baj.
Csak ott lehet kiszakadni ahol van kello nepsuruseg az adott teruleten.
Azt is irtam, hogy nekunk kell tenni es nem minden feleosseget az anyaorszag nyakaba varni. Honnan is indult minden valaki azt kerte szamon miert mondjak, hogy nincs "teruleti koveteles" stb. On szerint az ilyensmit ki kell jelenteni orszag vilag elott? A kedves romanok azt mondjak, hogy jo szomszedi viszony baratsag stb kozben megfolytananak egy kanal vizben de persze ezt nem mondjak ki.

Tibi írta (2014-01-31 08:10:49)
Soproni (2014.01.30. 20:30:02)
Nekem tetszik ez a jóslat, melyben logika is van.
Vajon kik fogják lakni az elszakadozó területeket?

A lengyelek már bizonyítottak. És mi?

szekely írta (2014-01-31 06:50:22)
AzVegek , ne maszatolj mert te is tudod , hogy a nemzetben gondolkodok es a globalistak kozott folyik a harc az egesz vilagon! t=h , normalis magyar ember nem sirja vissza a torok birodalmat , habsburg birodalmat , nemet birodalmat , szovjet birodalmat es nem ker az europai birodalombol sem ami a vilagbirodalomhoz vezet!

t=h írta (2014-01-30 22:08:59)
Kedves szekely ur.Ugylatszik,hogy Onnek nagyon megtetszett ez a globalistabankarhatterhatalom,mert minden irasaban ezzel rukkol elo. Eljenek szabadon mint regen? Mikor volt az szekely ur? Es mit ert alatta? Irja meg,hogy tulajdonkeppen mit szeretne elerni,hogyan, aztan folytatjuk,jo? Kedves Soproni ur.On joslo,hogy tudja hogy mit fog hozni a jovo?

azVégek írta (2014-01-30 20:52:54)
szekely írta (2014.01.30. 11:51:39): azért nyomja a globalista maszlagot, amiért ön meg a szélsőjobbos maszlagot nyomja. Őt a mézes madzag (nem létező) utópiájával manipulálják, önt a (nem létező dolgoktól való) rettegéssel. Jó lenne, ha mindenki felfogná, hogy nem kétpólusú világban élünk, s nem csak két színben látunk. Rengeteg kisebb-nagyobb érdekcsoport éppen annyit szakít ki magának a jóból, amennyit mi, hivatásos bólogatók nekik átengedünk, mert álmodozunk, vagy rettegünk!

Nyilas írta (2014-01-30 20:44:44)
Sanyika.
Senki nem kéri számon öntől, önöktől, hogy miért nem szakadnak ki. Még azt sem, hogy miért nem hősök.
Amit megemlítettem, csak az önök állandó hivatkozása miatt volt, hogy azért nem teszünk semmit magunkér, mert nem tehetünk semmit.
Igen. Szlovákia, és szlovénia kiválása nem egy két éve volt, hanem 20.
Csak önök 20 évvel ezelőtt is azt mondogatták, hogy nem tehetne semmit a változásra, mert nem olyan helyzet van.
Olvassa csak vissza önmagát.
Igen volt példa a kiszakadásra.
De az más helyzet volt.
Jogos Bosznia felemlítése, de nem lehet párhuzamot vonni az önök helyzetével.
Nem látja, hogy a semmittevést próbálja magyarázni a helyzetük jobbításának közömbösségét? .
Senki nem mondja, hogy sétagaloppal lehet a magyarság jogait elérni Erdélyben. De ingyenmannát csak a xxx kaptak az istenüktől.

azVégek írta (2014-01-30 20:42:56)
"tudni kell forráskritikával élni. Ez utóbbi az, ami viszont a román történészekre – néhány kivételtől eltekintve – egyáltalán nem jellemző" - vagyis szakmailag inkompetensek. Ennyi.

Soproni írta (2014-01-30 20:30:02)
Kedves Sanyika"
Alig létezik olyan hosszútávon számolgató térkép, ahol a történelmi Magyarország határa ne lenne újból határ, mert ott egy jelentős kulturális határ is húzódik, amit hosszútávon nem lehet figyelmenkívűl hagyni, .. pont mint most Ukrajna esetében.
Nem valószínű, hogy nekünk is 170 évet kell várni rá, mint a lengyeleknek, mert már most kezd kialakulni az új Orosz Birodalom határa /Folyamatosan tolódik kelet felé, .. lásd. ukrajnai konfliktus./.
Románia újból ütköző zóna lesz, mint a történelem folyamán mindig és a Kárpátok túloldalán lesz területileg. Az, hogy a Kárpátok ezen oldalán Erdély lesz, vagy egy nagyobb Magyarország, ebből a szempontból nem fontos, ... nagy valószínűséggel előbb egy autonóm, majd egy önálló Erdély, ....

Sanyika írta (2014-01-30 14:52:18)
@Nyilas
Lehet rosszul fogalmaztam. En csak azt akartam kifejezni, hogy sajnos erdelyben nem allunk mi ugy, hogy realis eselyel remenykedhetunk egy akkora valtozasban radasul EU stb se orulne neki. Van onmagaban a kiszakadasra es fuggetlenedeser pelda. De azert Szlovenia es Szlovakia esete nem eppen a jelenelgi helyzetethez hasonlithato nem aze elmult 1-2 evben volt.

Jogos ea felvetese ami Boszniat stb illeti. Csakhogy nem egesseges parhuzamot vonni az o meg a mi helyzetunk kozott egy pofonegyszeru ok miatt, az adott teruelten elo nepesseg aranyt figyelembe veve, egyszeruen kevesen vagyunk es amig erdelyben is a magyar csaladoknal a 2 gyerek mar soknak szamit addig ilyen almokat kergetni sajnos butasag. Az ilyensmit elo kell kesziteni. En nagyon orulnek ha sikerulne egyszer elerni egy ilyen merteku valtozast erdelyben de ahhoz meg sokat kell tenni es sok kisebb problemat kellene megoldani rendezni ahhoz hogy olyan nagy dolgokat tudjunk veghez vinni

Soproni írta (2014-01-30 14:11:01)
Kedves t=h! Ön pontosan melyik kontinensen él? Nem tűnt fel, hogy Európában rendszeresen forradalmak és háborúk zajlanak 1945-ót is; Berlini felkelés, lengyel lázadás, 1956-os forradalom és szabadságharc, szlovén háború, bosnyák háború, horvát háború. Rövidesen beindul az ukránok műállamának a szétesése is, ami szintén nem lesz vér nélküli.
Az Európai Uniót azért hozták létre, hogy nagyobb legyen a profit, a csóró keleti országokat azért vették be, hogy még nagyobb legyen a profit. A pénzhajhász bankárokat nem érdekli, hogy még mindig érvényben van a kollektív bűnösség Csehországban és Szlovákiában, de az sem, hogy Romániában élő közösségeket még a jelképeik használata miatt is büntetik, a többiről nem is beszélve ...
Az elkövetkezendő évtizedek háborúk sorát hozza a kontinensre, éppen azért mert az EU mögött álló pénzügyi "befektetők" számára csak és kizárólag a profit számít és észre sem veszik, hogy itt emberek, közösségek él/-né-/nek.

szekely írta (2014-01-30 11:51:39)
t=h , miert nyomod a liberalis , globalista maszlagot? Miert eljenek az europaiak unioban , birodalomba ha elhetnenek szabadon is mint regen? Az Europai Uniot is azok csinaltak akik a Szovjetuniot vagy is a globalista bankar hatterhatalom es nem azert , hogy 500 millioan joletben elhessenek! Nem az uniok , birodalmak a megoldas hanem az igazsagtalan Trianoni diktatum felszamolasa es a rendszervaltas megvalositasa amit kommunistak elloptak! A kommunista diktaturaban kemenyen nyomhattak neked az ures dumat.

Nyilas írta (2014-01-30 09:19:27)
Acélt te mert az európai országok lakosságá nemzetközi a szél fújt össze.

Lajos Árpád írta (2014-01-30 04:29:14)
Az únióba lépés előtt Magyarországon tényleg dübörgött a gazdaság, most meg azt látom hogy minden Szovjet... Bocsánat, Európai Úniós tagállam, vagy legalábbis a többségük reménytelenül el van adósodva, az életszínvonal mélyrepülésben és a lakosságot már nemcsak az állam nyomorítja, hanem diktátumok Brüsszelből, az IMF-től, a minősítő cégektől. Tehát ezeket a problémákat hozta az Únió. Milyen probléma szűnt meg? A határok valóban légiesek lettek, de ez csak a fiatalok elvándorlását eredményezte a versenyelőnnyel rendelkező országok felé. Az etnikai problémák nem oldódtak meg, ma üldözik az elszakított területeken a magyarokat. Kényelmes dolog hátradőlni a fotelben, hogy únióba tartozunk, de azért nem ártana emlékezni rosszabb sorsú nemzettársainkra, akik kollektíve bűnösök, üldözik a nyelvüket, az állampolgárságukat, a régióikat. Mindez az Únión belül történik Brüsszel tudomásával és helyeslésével.

"Most tél van és csend és hó és halál." Vörösmarty.

t=h írta (2014-01-28 22:07:29)
Miert Akarna,hogy az illeto orszagok valakihez csatolodjanak. Ugyanugy M.O. is csatolodhatott volna Ausztriahoz. Miert nem elhetnek az Europaiak egy Unioban?Ahol szabadon mozoghatnak az emberek es nem egymas torkanak esnek.Az jobb lenne,ha minden 20-30 evben egy haboru lenne,mint volt regen,szegenyseget ,pusztitast hozva,a remenyt elveve,hogy valaha is a joletben elhessenek milliok. Semmi sem valtozott jobbra a haboruk utan,csak rosszabra. On milyen megoldasokat javasol a jobb eletre,mert eddig meg nem olvastam ontol ilyeneket? Csak tortenelmi datumokat,ami semmiben sem segit az eletet jobba tenni.

Nyilas írta (2014-01-28 17:55:54)
Sanyika írta (2014.01.28. 11:48:19)
Ha egy kicsit tájékozódna jelen korunk történetében akkor nem írna ilyen valótlanságokat.
Jelenkori európai történelmünkben megvalósított utópiák:
Szlovákia: Kiszakadt Csehszlovákiából. Csak a döntésén múlt volna, és csatlakozhatott volna Magyarországhoz.
Szlovénia:
Kiszakadt a Jugoszláviának nevezett Nagy Szerbiából, és csak a döntésén múlt, hogy nem csatlakozott Ausztriához, vagy Olaszországhoz.
Horvátország: kiszakadt ugyanonnan, és ha nem önáló ország akart volna lenni, visszacsatlakozhatott volna Magyarországhoz.
Bosznia-Hercegovina, Montanegro: Kiszakadt ugyanonnan, és ha akarta volna, csatlakozhatott volna Horvátországhoz.
Macedónia: Kiszakadt, és csatlakozhatott volna Bulgáriáhozu, vagy Görögországhoz.
Koszovó: Kiszakadt, és akár csatlakozhatna Albániához.
Hogy nem engedné az EU, meg az USA? Hát az elszakadásnak sem örültek.
Csak akkor utópia, ha jól érezzük magunkat a jelen helyzetben.

Sanyika írta (2014-01-28 11:48:19)
@Szekely

Amire on gondol az utopia (kiszakadni egyik orszagbol es a masikhoz csatlakozni). Nem vitatom jo lenne veget erne erdely romanok altali kizsagmanyolasa. De igazan be lathatna, hogy a jelenlegi "europai rend" ezt nem teszi lehetove.
Elsosorban nekunk kellene segiteni magunkon jobbitani a helyzetunkon, ne varjuk ugy mint a szocialista idokben majd az allam segit. Persze kell az anyaorszagi segitseg. Elososrban mi erdelyi magyarok a sajat hazunk tajan nezzunk szet, van ugye UDMR-nk de az anyaorszag segitsege nelkul (amihez helybeliek segitsege is kellett pl Hollanda professzor stb) nem lenne se Sapienetia se partiumi egyetem.
Gyerekeket kellene szulni es benepesiteni Erdelyt abba Bukarest foga is bele csorbulna.
Meg egy dolog nem lesz sohasem maulatlan politikai part de azert nem kell mindenkiket osszemosni.

Nyilas írta (2014-01-28 10:32:36)
Kedves -egy csiki-
Mondjon egyet, amiben (ha nem különbek).
Az az érzésem. hogy ez a "románozást" már önök többet emlegetik, mint itt Magyarországon.
Mondja? Mennyivel rosszabb magyar az ilyen olyan stein, metz, wetz mint az erdélyi Szász, Tóth Raduly Winkler, hogy a Chereches, Ciorba, Cíonca-ról már ne szóljak.
Bár én -wech nevűt csak Makovecet ismertem, de ő meg valószínűleg többet tett a magyarságért (még az erdélyi magyarságért is )mint némely "egy csíki"

Várközi írta (2014-01-28 09:23:35)
Kádárt nemcsak az erdélyi magyarság nem érdekelte, nem magyon szerette az anyaországi magyarokat sem és félt mindentől ami magyar (lásd a segédjét, a magyargyűlölő Aczél elvtársat). És bizony ebből nőtt ki a csótány párt.

szekely írta (2014-01-27 22:17:46)
Arpad , a te csolatasodhoz csak annyit , hogy a napokban a FIDESZ kulugyminisztere Martonyi elvtars is ugyan azt a kijelentest tette mint Kadar tobb mint 50 eve , hogy "nekunk semmifele teruleti igenyumk nincs". Par eve a FIDESZ kormany bukaresti nagykovete Fuzes Oszkar is hasonloan nyilatkozott amikor idiotazta a nemzetben gondolkodo magyarokat. Hiaba dicsered es becezed sociknak az MSZP-seket mert a gyokereik ugyan ugy mint a FIDESZ-nek az MSZMP-ben osszeernek. Az utobbi 70 evben csak a modszerek valtoztak , a hatterhatalom maradt a regi. A bankar hatterhatalmat kiszolgalo FIDESZ is ugyan azt teszi mint a roman hatalmat kiszolgalo RMDSZ , apropenzzel tomi be az elnyomott magyarok szajat.

egy csíki írta (2014-01-27 21:34:00)
Marcy, sajnos az eltelt 24 év alatt megszokhatták volna sokan Magyarországon, hogy Erdélyben PONT olyan magyarok élnek, mint ott (ha nem különbek), de sajnos visszatérő téma mindenhol (ott), hogy én (is) román vagyok :( A fene a jó dolgát a magyarul helyesen írni nem tudó ilyen-olyan -stein, -mezt, -wetz nevű Cynthiáknak, Nikoletteknek, Patrikoknak és Yvetteknek, akik szerint a lakhely meghatározza a nemzetiséget!

falusi írta (2014-01-27 18:46:07)
A Fidesznek a Schengen-kérdésben van vétójoga. Én személyem szerint vállalom minden következményét, ha Románia nem jut be a Schengen-övezetbe. Állítsanak több feltételt. Mostanig főleg a korrupció és az igazságszolgáltatás, valamint a bűnözés, a határmenti csempészések miatt vétozták meg RO csatlakozását. Hát legyen még egy feltétel a székely autonómia is. Az erdélyi magyarok a 6-7 százalékkal semmiféle vétójoggal nem, bírnak, az RMDSZ sem tud semmit elérni a parlamenti ellenzékben, csak esetleg kormányban, kölcsönösségi alapon, a támogatás fejében. Szavazat-konfrontációval nulla a romániai magyarság esélye.

Árpád írta (2014-01-27 18:13:59)
Látom, egyes kommentelők összemossák a Kádár-rendszert a Fidesz-kormány határon túli politikájával. Azért ennyire csőlátásúak ne legyünk! Kádár agymosott rendszerénél még a szocik is jobbak voltak. Az elmúlt két évtizedben adták át a Sapientiát, van pályázati támogatás, de a sor hosszan folytatható. A Fidesz nem fog Markóék és a székelyek helyett autonómiát csinálni, mert egymagában nem tud. Amúgy a történész okfejtésével mindenben egyetértek. Lassan meg kéne írni elfogulatlanul az elmúlt 25 esztendő történetét is.

kinemtuggya írta (2014-01-26 21:12:25)
1958-ban Marosvásárhelyen elmondott beszédéből: Többek között (ismételten) megköszönte a román fél segítségét az ellenforradalmi események kapcsán, majd rátért a „kényes pontnak" számító erdélyi kérdésre, mely szerint az „ellenforradalmárok felelevenítették az úgynevezett határkérdést". Majd gyorsan hozzátette: „Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területi igényünk nincs: azt tartjuk, hogy Magyarországnak van éppen elég földje és népe, hogy azon - testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel - felépítse a maga szocialista hazáját."

Ez volt az, amint a román fél hallani akart. Kádár beszédét a Román Munkáspárt kisebbségpolitikájának dicséretével folytatta: „Mi eddig is tudtuk és nagyra értékeltük, most személyesen is tapasztalhattuk, hogy a Román Népköztársaságban megvalósult a nemzetiségek jogegyenlősége, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén

Hunor írta (2014-01-26 20:59:46)
Vincze úr, mint kutató történész dicséretet, elismerést érdemel!Gondolom meg is kapja! Felesége neve, mint orvos hol található?

Nyilas írta (2014-01-26 16:57:20)
Orosz levéltári források alapján kijelenthető: ha sikerült volna a magyar „kiugrás", lett volna esély a magyar–román határ módosítására 1946-ban.
Kérdezném a történész úrtól.
-Vajon hogy "sikerült" volna a kiugrás egy megszállt országnak, mielőtt a határt elérték a szovjet csapatok
-milyen esély lett volna a magyar román határ módosítására, miután Északerdélyt már odaigérték az oroszok Romániának az aug 23-i köpönyegfordításér?

marczy írta (2014-01-26 16:11:55)
Csonka-Magyarországon teljesen meg volt tiltva minden erről szóló diskurzus, az iskolában akkoriban szinte semmit nem lehetett erről tanulni, egyáltalán arról nem volt szabad beszélni, hogy Erdélyben, egyáltalán a jelenlegi határokon kívül is élnek magyarok.

Sokan csodálkoztak is, amikor betették a lábukat Erdélybe, hogy ezek a "románok" milyen jól tudnak magyarul. "Hát mi azt tanultuk, hogy Romániában csak románok élnek..." Ez ment 1989-ig.

szekely írta (2014-01-26 12:24:49)
Martonyi es elvtarsai most is ugyanazt a betanitott szoveget fujak mint Kadar "nekunk semmifele teruleti igenyunk sincs".

Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legolvasottabb
Legfrissebb
Vélemény
Napló

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  londonban     aut     tan     kaláka     ojtoz     székely zászló     bán zsófia     erdelyi habos almas teszta     háromkút iskola adomany     haromkut     amerikai     mi nem ünnepelhetünk     elhunyt     gyergyó, csík     autó     mikoeri     elutasított könyvadomány     az mpp közleménye     izrael     szászrégen  
Kulcsszófelhő