Erdély címererdély ma logó
február 22. szerda | Gerzson napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,5217 RON | 100 HUF: 1,4717 RON | több
mese  
2016.06.22. | 17:47 Esti mese – Az elátkozott barát

1238 0

Egyszer kiment két barát-fráter koldulni a tanyákra, és annyi tojást, csirkét, túrót, sajtot és más effélét koldultak össze, hogy hazafelé menőben majd megszakadtak a teher alatt. Amint mennek nagy izzadtan, egyszer találnak az út mellett egy juhászt, ki egy körtefa árnyékában aludt, s úgy hortyogott, hogy az útra kihallatszott a hortyogása. A szamara meg ott bóbiskolt mellette.

Azt mondja az egyik fráter a másiknak: – Hallod-e, Miska, én már nem cipelem ezt a holmit, az apámnak se tovább, hanem gyere, lopjuk el annak a juhásznak a szamarát, pakoljuk fel rá a kosarakat, és úgy vigyük haza. Otthon aztán majd azt mondjuk a gvárdiánnak, hogy a szamarat kölcsönkértük. Mikor aztán a szamarat elvezetjük, hogy visszaadjuk a gazdájának, eladjuk, és az árát elmulatjuk.
- Hát hiszen ez jó is volna így, Palkó – mondja a másik -, de ha a juhász fölébred, majd ad ám az a horgas bottal olyan borravalót, hogy a hátunk is elhányja tőle a bőrt.
- Ne félj, Miska – mondja Palkó -, csak bízd rám. Odamegy a két barát a juhászhoz, hát látja, hogy a szamár kötőfékje oda van kötve a juhász keze szárához. Azt mondja Miska:
- Látod, hogy nem lophatjuk el, hiszen oda van kötve a kezéhez, s ha eloldozzuk, felébred.
- Ó, te csacsi, nem kell azt eloldozni – mondja Palkó -, ne, itt van az én övem, ezt a szamár nyakára kötöd, és ezzel vezeted, a magad övével rákötöd a a nyeregre a két szatyrot, a szamár kötőfékjét meg én húzom a fejemre, és itt maradok, míg a juhász felébred. Te pedig elmégy haza, s megvársz a város alatt, hogy együtt mehessünk a klastromba.

Úgy is tettek, Palkó a fejére húzta a kotőféket, Miska felpakolt a szamárra, és ballagott hazafelé. Mikor Palkó már gondolta, hogy Miska nem lehet messze a várostól, elkezdett sóhajtozni, és meg-megrántotta a juhász kezét a kötőfékkel. Mire a juhász felébredt, megdörzsölte a szemét kétszer, háromszor is, és csak bámul a barátra. Végre megszólal, és azt kérdi irtózatos bámulattal és ájtatos pofával:
- Hát tisztelendő atyámuram, hol veszi itt magát az én szamaram kötőfékjében?

A barát alázatos pofát vág, nagyot sóhajt, és azt mondja:
- Jaj, édes gazdám, engem nagy szerencsétlenség ért; ezelőtt hét esztendővel összevesztem az anyámmal, ő megátkozott, hogy legyek szamárrá. Most kitellett az átok ideje, hát most megint baráttá lettem, és most csak magától függ, édes gazdám, hogy szabadon bocsát-e vagy nem.

De ha szabadon bocsát, imádkozom érte mindennap, míg élek.
- Elbocsátom hát – mondja a juhász szánakozva -, hát már miért ne bocsátanám – s azzal lehúzta a kötőféket a barát fejéről, sőt még a kulacsából is megkínálta egy ital borral.
A barát nagyot húzott a kulacson, és sietett a cimborája után. Otthon aztán beszámoltak a gvárdiánnak a koldult portékával. A gvárdián megdicsérte őket, hogy olyan buzgók voltak, megvendégelte, és megparancsolta nekik, hogy a szamarat pedig korán reggel hazavezessék, és az ő nevében is szépen megköszönjék.

A két fráter másnap hajnalban útra kelt a szamárral, hogy elhajtsák a legközelebbi községbe, hol éppen vásár volt. De még útközben találkoztak egy kupeccel, aki megkérdezte tőlük, hogy hova hajtják a szamarat.
- Hát a vásárba – mondja Palkó -, elfogyott a takarmány, a gvárdián úr nem akarja tovább tartani.
- Megveszem én – mondja a kupec -, ha meg tudunk alkudni. Hogy adják?
- Tíz forint az ára – mondja Palkó.
- No, már annyit nem ér – mondja a kupec.
Szó szó után jött, végre megegyeztek hat forintban, s a két barát visszafordult. A kupec pedig felült a szamárra, és ment vele a vásárba.

Délfelé eljött a juhász is a vásárba, kitől a barátok ellopták a szamarat, hogy másikat vegyen magának. Amint ott járkál a vásárban fel s alá, egyszer meglátja a maga szamarát, leveszi a kalapját, odamegy hozzá, és a fülébe súgja:
- Ej, ej tisztelendő lelki atyámuram! Már megint összeveszett az anyjával? Most már nem veszem ám meg többször, hanem csak maradjon szamárnak, ha nem tudja édesanyját megbecsülni. Isten áldja meg! – és azzal továbbment, más szamarat keresni.
gvárdián – házfőnök

egyszervolt.hu


Csiripelés Twitterre

Még írhat karaktert.
Név:

Mennyi egy + nyolc ?



Ehhez a hírhez még nem írtak hozzászólást, legyen ön az első!

Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legolvasottabb
Legfrissebb
Vélemény

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  mpp     1     bán zsófia     ctp     autópály     autópálya     írország     tan     porcsalmi     csíki sör     basescu     gyergyó, csík     wass albert     székely belháború     interjú     aut     bbte     benzin     wass     mol rom  
Kulcsszófelhő