2010.03.11 | 22:09 Szőke István Atilla: Lészen ágyú!

---

Ezernyolcszáz után negyvennyolcat róttak,
Mikor a székelyek, bizony bajban „vóttak",
Enyed, Torda, Újvár s Kolozsvár elbukott,
Anyák jajszava a csillagokig futott.

Marosvásárhelyen a székelyt szétszórták,
Udvarhelyt, Csíkszéket támadta az osztrák,
Magyar falut, házat haraptak a lángok,
Ennyi üszkös romot, még senki sem látott!

Rabló horda rohant végig sok-sok megyén,
Fosztogattak, öltek alig maradt legény,
Szőrös haramiák tobzódtak a vérben,
Megfordult az élet, szenvedett a vétlen!

De november végén szép Sepsiszentgyörgyben,
Egybegyűl a tanács, búsan, összetörten,
Szívükben az érzés, hogyha kicsordulna,
A világ óriás tajték-tenger volna!

Némán gondolkodnak, riadt döbbenettel,
Földjük után telve tiszta érzülettel,
S csendet vág a szólás: „Küzdjünk mindhalálig!"
Felbolydul a terem, zsibong mind egy szálig.

Tervek szövődnek, hej, minden harsog, éled!
„Ágyú kell, sok ágyú" – a szó szerteszéled.
S a terem sarkában, posztózekéjében,
Álldigál valaki alázat-szerényen.

„Lészen ágyú!" – szólal, erős hittel mondja:
„A többi csak légyen Gábor Áron gondja!"
„Éljen Gábor Áron!" – ünneplik, köszöntik.
„Holnaptól az ágyút tucatnyian öntik!


Hat ágyú lesz itten mához pont két hétre,
Én lövök majd véle a cél közepébe,
Ha a lövésekkel célba nem találok,
Tíz lépésre tőlük céltáblának állok!"

S jönnek a harangok, ón és rézedények,
Sistereg a műhely égnek, forró fények,
Sok falu küldte el temploma harangját,
Csak egyet hagytak meg, hogy hallják a hangját.

Ha jő a rossz szándék, a veszélyt jelezze,
Faluról falura szálljon a hír – messze.
S konduljon kedvesen: „Az ágyúk készülnek,
Harang-testvérekből reménykedést szülnek!"

Hat nap múlt el s máris Gábor Áron céloz,
Kettő ágyúcsövet igazít a célhoz,
Mindenki hisz s boldog: „Megvédjük hazánkat,
Ilyen erő mellett kezünk soh'se fárad!"

Nem telik el két hét s ahogy megígérte,
Hat ágyút húznak a város főterére.
„Puskapor, golyóbis mind van, ami fontos!"
Reszket a levegő, a találat pontos.

Eltelt már azóta néhány emberöltő,
Kiáltom: „Éljen a székely ágyúöntő!
Gábor Áron itt vagy, itt élsz még közöttünk,
Fogadd el e verset, evvel megköszöntünk.

Aki pedig hallja, mind-mind emlékezzen,
Múltunk nagyjaival mindig szövetkezzen,
Mert ha őket kérjük, erejüket adják,
S lelkünkre a Napnak sugarát borítják! 

Háromszéki írta (2010-03-11 22:24:54)
Köszönöm!

Szép ünnepet kívánok minden Magyarnak szerte a nagyvilágban!:)

toducz endre írta (2010-03-11 22:24:09)
Az 1848-asok voltak a Csodageneráció!