Archívum

2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009

január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, október, november, december

1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30

2010. szeptember 02


  Ignácz Rózsa centenáriumi kiállítás nyílt Budapesten az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Körtermében. A tárlat a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a kézdivásárhelyi Vigadó, a kovásznai Ignácz Rózsa Emlékház, és a kolozsvári Reményik Sándor Galéria után érkezett Budapestre, és november 18-tól január 15-ig látogatható.

Ignácz Rózsa 1909-ben, Erdélyben, Kovásznán született, s erről így vallott: „Mi kovásznaiak már régtől fogva büszkék vagyunk, van rá is okunk. A mi erdeinkben nőnek Háromszék vármegye legszebb szálfenyői, a mi gőzfűrészeink deszkáit fuvarozzák a legtöbb fele” – írja máig is lebilincselő útirajzában a Levelek Erdélyből című munkájában.

1931-ben Budapesten végezte el a Színművészeti Akadémiát. A szegedi, majd a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, ezután tudósító és író lett. A Nyugatban, az írónő Anyanyelve magyar című első könyvéről így írt Illés Endre 1937-ben: „A kép, amit ez a regény felidéz: ropogva égő bükkhasáb; katlanban zubogva fortyogó víz; láztól ájult hőmérő, amelyben oly magasra szaladt a higanyszál, hogy nem is lehet többé leverni.” Fantasztikus elismerés volt ez a 28 éves, színésznőként debütáló Ignácz Rózsának, akinek így megnyílt az út a Színházi élettől a Nyugatig, és aki erdélyi rokonai, barátai biztatására kezdett írni. Budapesten élt és alkotott, de kétlakinak érezte magát: „Kéthazájú emberek hontalanságával hánykolódom Erdély, s Magyarország között... Pesten vagyok otthon (...) s mégis, olyan kapkodó igyekezettel megyek nyaranta haza, mint akinek életkérdés abból az egyetlen levegőből szippantania” – írta.

Lebilincselő az írónő munkássága. Leghíresebb regényei: Született Moldovában, Anyanyelve magyar, Rézpénz, Urak és úrfiak, Róza leányasszony, Keleti magyarok nyomában, Papírmalom, Ikerpályáimon, Torockói gyász. 1945 után indexre került, majd „ifjúsági” írónak minősítették. Így történhetett, hogy az ’56-os forradalmat idéző parabolaregényei „tizennégy éven felülieknek” felirattal látnak napvilágot a Móra Kiadónál. Több mint negyven alkotása jelent meg, javarészt regények, de megkapóak színháztörténeti portréi, amelyek az Ikerpálya vonzásában születtek.

Szebeni Zsuzsa, a kiállítás kurátora elmondta: „Ignácz Rózsa idén lenne százéves, halálának harmincadik évfordulója van, mégis hiányzik részletes életrajza, monográfia sem készült róla, nem született pontos bibliográfiai jegyzék műveiről, az irodalomtörténet, a lexikonok alig vesznek tudomást róla. A kiállítást azért készítettük, hogy felhívjuk a figyelmet a méltatlanul elfeledett alkotóra, ezért fogott össze a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum, hogy Ignácz Rózsát a maga sokoldalúságában mutassa meg egy vándorkiállítás keretében.” Azt az írónőt, aki így írt önéletrajzában, mintegy végrendelkezve, halála előtt négy esztendővel. „Már biztos, hogy nem leszek élő klasszikus. És kívánnám leendő kisdiákok tananyagát csökkentő jóindulatból, hogy ne legyek majdan sem érettségi tétel.”

A kiállításon követhető, hogy hogyan lesz Benedek Elek felfedezettjéből ünnepelt színésznő, hogyan győzi meg első darabja Tamási Áront a Görgeteg megírására, hogy milyen volt párizsi tudósítóként, és milyen volt darabjának vígszínházi bemutatója idején. Hogyan látta kora nagy színészegyéniségeit, hogyan szólt a bukovinai moldvai magyarokról, hogyan szól a gyermekekhez?

Álljanak itt Szabó Magda szavai, aki így ír róla: „Ignácz Rózsának meg kellett halnia ahhoz, hogy hivatalosan is ki merjék mondani róla, milyen jelentős alkotó volt...”

Duna Televízió 

Keresés az interneten:

Keresés az Erdély Mán:     nem-archivált írásokbanaz archívumban    összes szó után bármely szó után pontos keresés