Erdély címererdély ma logó
május 27. szombat | Hella napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,5573 RON | 100 HUF: 1,4839 RON | több

Archívum
2008.05.13. | 12:35 Visszakerülhetnek Váradra a királyszobrok

9224
fotó – Reggeli Újság

Nem mindennapi történeti előadás színhelye volt a közelmúltban a nagyváradi vár multifunkcionális terme. A Varadinum keretében A királyszobrok története címmel tartott találkozón vitéz KISS IMRE, a budapesti Szent Korona Szövetség elnöke a várudvarban egykor felállított királyszobrokról beszélt. Bizonyított, hogy a középkorban Szent István, Szent Imre és Szent László szobrai álltak a 14. századi gótikus katedrális mellett.

Kiss Imre előadásának szerkesztett változata az alábbiakban olvasható:

Mindenekelőtt a román állam, illetve Nagyvárad köszöntésével kezdeném és örömömet fejezem ki, hogy szem- és fültanúi lehetünk annak a magyar–szerb–török–román kulturális törekvésnek, ami új, ami modern, ami a jövő, amit Várad két népének a közös életében együttesen kell megbecsülnie. És ebben a megbecsülésben, ebben az Európai Unió által is tanácsolt együttműködésben a magyar és a román értelmiség összefogása az alap.

Mi, akik a kultúra megszállottjai vagyunk, ezt csak lelkesedéssel, a kultúra igaz megbecsülésével érhetjük el. Az EU ajánlja a bels ő politikai viszálykodás megszüntetését, és javasolja az országok összefogását is. A közös határral rendelkező EU-tagállamoknak a civil és nem civil szervezeteit arra ösztönzi, hogy a régiókból, a határ két oldaláról közös pályázatokat, terveket nyújtsanak be, amiket az unió pénzügyileg támogat. Mindig mondják, hogy mi Kelet-Európa vagyunk, lekezelnek bennünket, azt mondják, hogy nem küldünk elég pályázatot és nem elég jókat ahhoz, hogy együttesen behozzuk a lemaradásunkat.

Idegenforgalmi szakemberként, amikor a szülőföldem, a Duna-kanyar történetét kutattam, a török korral kapcsolatban a könyvtárban kerültek kezembe a török tudós, Evlia Cselebi könyvei. Most, hogy Nagyváraddal kapcsolatba kerültünk, eszembe jutott, hogy Cselebi egyik kötetében harminc-negyven oldalon Nagyvárad török ostromáról ír. Újra előszedtem a könyveket és sok ellentmondást találtam, de megannyi érdekességet is, elsősorban a királyszobrokról.

Cselebi intelligens, nagy tudású török utazó, valószínűleg papi joga is volt. Amikor a török színtéren valami elkezdődött, ő ott volt és elkezdte írni. Meglehet, hogy egy belső, magas rangú hírszerző főnök volt. Ő azt írta a királyszobrokról, hogy rendkívül kemény fémből készültek és mindegyik ragyogott az aranytól. Miután Evlia Cselebi magyarra fordított köteteiben nincs elég világosság és pontosság, megkíséreltem, hogy ezt az író által felvetett titokzatos fonalat felgöngyölítsem és megkérdezzem a törököket.

A következőre jöttem rá: a török–magyar barátság kialakulását segítette a Rákócziak szabadságharca, ami a Habsburg-monarchiával szemben való felkelést jelentette. Ez rendkívül szimpatikus volt a törököknek. Támogatták Rákóczit, Thököly Imrét, és tudjuk azt is, hogy a Magyarországról emigráltak Törökországba menekülhettek. Most azt kell mondanom, hogy abban a harcos és menekülő magyar csapatban erdélyi románok is egész biztosan voltak, mert nincs olyan hírünk, hogy Erdélyben Rákóczi ellen a románok felkeltek volna.

Ez a török–magyar szimpátia jóval a török–magyar háború után, Rákóczi és Kossuth idején erősebb. De mi történik a berlini kongresszuson? Anglia azt mondta, nem elég, hogy a törökök alól „kimászik" Havasalföld, és egy román állam létrejön, nem engedhető, hogy a törökök Bosznia-Hercegovinában legyenek.

Emellett azt erőltette még Anglia, a kongresszus fogadja el és ossza ki az Osztrák–Magyar Monarchiára, hogy foglalja el Bosznia-Hercegovin át. Ez a magyar történelemből ismert úgynevezett okkupáció. Ebben az időben utazott el Isztambulba az a magyar tudóscsoport, melynek tagjai rájöttek, hogy Cselebinek vannak Magyarországra vonatkozó török nyelvű könyvei, s azokat magyar nyelvre akarták fordítani. Ebben az időszakban tapasztalható a törököknek a magyaroktól való elhidegülése.

A törökök megszabták, hogy mennyi ideig tartózkodhatnak a magyarok Isztambulban és mennyit tanulmányozhatják Cselebi írásait. Ebből az sült ki, hogy a jó szándékú magyar tudósok az egyik mondatot leírták, a másikat elolvasták, nem tartották fontosnak, nem fordították le. Tehát egy pontatlan fordításanyag Cselebitől az, amit ma a könyvtárainkban őrzünk.

De igaz az is, hogy ő maga sem jegyezte le pontosan a történeteket, továbbá, aki a mai török nyelvet megtanulja, még semmit sem ért Cselebi írásaiból, hiszen a 300-400 évvel ezelőtti nyelv teljesen eltér a mai töröktől. A korabeli írások megértéséhez a szultánság által akkor használt kormányzati kifejezések tömegét kellene ismerni.

Most, kutatásaim után abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Isztambulból meg fogom kapni a pontos fordítást, meghatározást, tudniillik a történet valóban úgy szól, hogy amikor a törökök meglátták a színarany királyszobrokat, egyes katonacsoportok földre borultak, azt hitték, az istenekkel találkoztak. A szobrok olyan kemény bronzból voltak öntve, hogy a törökök elhatározásuk ellenére sem tudták összetörni azokat.

Az 1660-as ostrom után, a vár elfoglalásakor Cselebi elfogta a magyar katolikus papot, és tőle tudta meg, hogy azt az ötvözési technikát, amivel a szobrokat készítették, még a hun birodalomból, Belső-Ázsiából hozták magukkal. A nem rozsdásodó, a jól hajló vas–acél ötvözetekből készült kard az életet és a hatalmat jelentette. Ezt az ötvözési technikát ismerték, a királyszobrok is úgy, abból az anyagból készültek.

Cselebi nem is foglalkozik tovább a szobrok anyagának összetételével, mivel a pap nem tudott többet mondani, hanem azt írja le, hogy nagy nehezen, fáradságos munkával nagy darabokra törték szét a szobrokat és Nagyváradnál a Sebes-Körösön fa hajóra rakták, leúsztatták a Tiszára, ezen pedig a Dunára, hogy Belgrád alatt, a Duna-parton lévő török ágyúöntő üzemben beolvasszák és török ágyút öntsenek belőle.

Nagyon érdekes, hogy a vízen utazó, dolgozó emberek – nem csak magyarok –keresztények voltak. A szentek szobrainak elszállítása hallatán az egyik hajóstársaság nekivezette saját hajóját a királyszobrokat szállító török gályának, ami elsüllyedt. Tehát valahol Belgrád alatt a Dunameder iszapjába merültek a mesebeli alkotások.

Szent István, Szent Imre és Szent László álló szobrait a Kolozsvári testvérek öntötték 1370-ben, illetve István király aranyozott lovas szobrát ugyancsak a művésztestvérek készítették el húsz évvel később, amit az akkor álló gótikus bazilika főbejáratánál állítottak fel. Felvetődik a gondolat, hogy ha a szobrokat valóban olyan nehéz volt szétverni, akkor valami nagyon jó minőségű bronzötvözetről van szó, és ha évszázadokig is vízben voltak a darabok, feltételezhető, hogy nem károsodtak, nem rozsdásodtak, vagy csak igen kis mértékben.

A másik érdekes dolog nagy örömünk: a nagy darabok összerakása könnyebben teszi lehetővé a rekonstrukciót.

A Szent Korona Szövetségnek a szerb kormánnyal való jó kapcsolatának eredménye, hogy a Duna Bizottságtól is pozitív visszajelzést kaptunk, továbbá a Budapesti Műemlék Bizottság elvileg vállalja a helyreállítást. A katolikus püspöki szövetség pedig megkísérelné a királyszobrok külsejére való aranyfüstlemezek költségeinek fedezését.

Most Románián, illetve Nagyváradon áll, hogy tudja-e kulturáltan fogadni a kora középkorban elsőként felállított szabadtéri szobrok visszaállítását, ami egy újabb bizonyíték is lenne, hogy a nyugati államokkal szemben a keletieknek is rendhagyó kultúrájuk van. Emellett egy fontos idegenforgalmi látványossága lenne Nagyváradnak, annak a városnak, melynek román és magyar lakossága hasznát vehetné nemcsak erkölcsileg, hanem gazdaságilag is a turistaforgalomból következőleg. Az Európai Unió az ilyenfajta összefogásokat kiemelten kezeli.

Az EU is példaként tudná felhasználni, ha török–szerb–magyar–román összefogással egy európai kultúrértéket felszínre tudnánk hozni. Ennek megvan a lehetősége. Persze ez nem azt jelenti, hogy holnap megvalósul, hanem egy-két éven belül.

Én, a Szent Korona Szövetség országos elnöke a vezetőség nevében azt mondom, a jó nemzetközi kapcsolataink révén a munka tov ábbi szervezését, ha Nagyvárad és a román kulturális vezetés úgy akarja, szívesen vállaljuk. A helymeghatározáshoz a technikai segítséget a Vajdaság, a szerb kormány szívesen ad, de a Magyar Honvédelmi Minisztérium is úgy nyilatkozott, hogy speciális fémkereső hajókkal segítik majd a keresést.

A magyar Országos Műemléki Felügyelőség világhírű búvárcsoportja is besegít a munkába. Ők azok, akik Dél-Amerika partjait végigkutatták és több száz éves hajóroncsokat és kétszáz éves borokat hoztak felszínre. Ezek az emberek most arra vállalkoznak, hogy étel és szállás fejében, díj nélkül megkeresik a királyszobrok darabjait. Nagyon sok jó szándékú kezdeményezés, ajánlkozás van, de mindezt magasabb szintre kell emelni.

A közelmúltban itt, Nagyváradon tartottak egy uniós, határon átívelő regionális együttműködési megbeszélést, melynek egyik témája az volt, hogy az EU sürgetésére nagyobb és több szerepet kell adni a civil szervezeteknek. Mi ezt szívesen vállaljuk, és hogyha van értelme, itteni támogatottsága, szabadidőnket és öszszeköttetéseinket kihasználnánk, tudásunkat letennénk azért, hogy a királyszobrok újra a helyükön álljanak.

Borsi Balázs
Reggeli Újság


Csiripelés Twitterre

Archív cikkekhez nem írható hozzászólás!


Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Legolvasottabb
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legfrissebb
Vélemény
Napló

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  bán zsófia     egyeskő túra     házasság     tan     paszuly leves     autopalya     gyergyó, csík     erdély története     http://erdely.ma/ujkepek/2009/02/nagy/4259922.jpg     colectiv     vetés     punkosdi bucsu     egyes kő túra     autonómia     interjú     vasúti menetrend     transfagarasan     aut     háromkút iskola adomany     wass albert felolvasás  
Kulcsszófelhő