Erdély címererdély ma logó
február 22. szerda | Gerzson napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,5157 RON | 100 HUF: 1,4683 RON | több
2016.10.10. | 08:27 Magyar és román újságírók Dózsa falujáról

2581 12
Gazda Árpád bemutatja a kötetet.
Albert Levente felvétele.

Azok számára, akik nem ismerik Dálnokot és a dálnokiakat, iránytű a falu felfedezéséhez, az ott élőknek pedig lehetőség arra, hogy újra felfedezzék a benne rejlő szépségeket, értékes kincseket – magyar és román újságírók kötetbe foglalt látleletet fogalmaztak meg a faluról. A Dálnok felfedezése című könyvet szombaton mutatták be a dálnoki Barabás Miklós Központban.

A kolozsvári Közösségért Alapítvány kuratóriuma újságíró és kommunikációs szakemberei, valamint temesvári és bukaresti kollégáik tavaly októberben az alapítvány által szervezett riporttáborban ismerkedtek Dálnokkal. Felfedezték maguk számára, és a magyarul, valamint románul megjelent (előkészületben az angol nyelvű változat – szerk. megj.) kötetek által minden bizonnyal a helyieknek is kínálnak rácsodálkoznivalót saját értékeikre – hangsúlyozta Gazda Árpád, a Közösségért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a kötet egyik szerkesztője, aki András Imre, az alapítvány ügyvezetője és Bartók Ede Ottó polgármester köszöntője után ismertette a kötet megszületésének történetét és rövid tartalmát.

Brînduşa Armanca társszerkesztő tréfásan jegyezte meg, ha a könyvet sokan olvassák itthon és az angol változat segítségével a nagyvilágban, vége Dálnok nyugalmának, mert az emberek majd látni akarják ezt a falut és ideutaznak.

Ruxandra Hurezean A szabadság szele Dózsa falujában című írásában így fogalmaz: „A dálnokiak belevaló, egyenes embereknek tartják magukat, akik nem félnek a nehézségektől, s ha valamit a fejükbe vesznek, azt véghez is viszik.” A szerző ír a falu 2004-es önállósodásáról – amikor levált Maksáról –, a jelenlegi munkás hétköznapokról és a vasárnapi istentiszteletről, végül megjegyzi: „A lelkész tisztában van vele, hogy faluja egyetlen apró darabja a világ kirakójátékának, ahol úgy élnek, mint bárhol máshol. Háborúságban és békében, bőségben és szegénységben. Szeretetben és ellenségeskedésben egyaránt. De élnek.” Minden bizonnyal azzal a szándékkal indítanak a szerkesztők ezzel az írással, mert itt fogalmazódik meg leginkább Dálnok igazi vonzereje: az élni akarás.

A kúriák földjét és a kúriák lakóinak meghurcoltatását Andreea Pora dolgozza fel, Veress Lajos és Miklós Béla, a második világháborúban a magyar hadsereg két dálnoki származású parancsnoka történetét Gazda Árpád tanulmányozza, Dózsa György történetét és kivégzésének körülményeit Marius Cosmea­nu ismerteti A nap, amikor Isten szabadságra ment című írásában. Mona Dîrţu A másik Dózsa címmel a Dózsa György-kultusz történetét dolgozta fel, hogy a kommunista időkben miként próbálták kommunista hőssé, mintaképpé alakítani.

„Mint bármelyik régi erdélyi települést, Dálnokot a határain és híres szülöttein túl a legendái is jól azonosíthatóvá teszik. Ez nem is történhetett volna másként. Hogyne születtek volna mondák egy olyan településen, amelyet dombok, erdők és a földből minden »előzmény« nélkül előtörő források öveznek?” – fogalmazza meg Liviu Iolu jelenlegi kormányszóvivő a Kincsek, gyógyító források és egyéb csodák című írásában.

Brănduşa Armanca több dálnoki történetet gyűjt egybe Mesék a ház körül címmel, többek között annak az ágyúgolyónak a történetét is, amelyet a Barabás Miklós Központnak otthont adó Gál-kúria mellől ástak ki az épület felújítói, és amely bizonyítottan Gábor Áron ágyúiba találó golyó. A szerző egy interjúban Bánffy Farkast faggatja a kúria felújításáról, és Katica néni receptjeiből is közöl egy csokorra valót. A kötetből természetesen nem marradhat ki Barabás Miklós életútja, munkássága sem, amit Tofán Koós Imola ismertet. A Curtea Veche Kiadónál megjelent kiadvány román nyelven megírt szövegeit Csinta Samu fordította.

A tavalyi riporttábor egy másik termése a Dálnokot és a dálnoki emberek hétköznapjait megörökítő fotósorozat, amelyet Bíró István kolozsvári fotóművész készített, szombaton ezt is bemutatták. Az alkalomból Forró Ferenc, aki 1927-ben született a Gál-kúriában, üknagyapja (Gál Miklós, a kúria építtetője) Barabás Miklós által festett portréjának fotóreprodukció­ját és a Gálok családfáját adományozta a kúria jelenlegi tulajdonosának, a Közösségért Alapítványnak.

Dálnokról és a dálnokiakról nem csak a messziről jött újságírók állítják, hogy életképes közösség, bizonyította ezt szombaton a Darkó Jenő Általános Iskola kisdiákjaiból álló Nefelejcs néptánccsoport is, a gyermekek rövid bemutatója pontosan illett mindahhoz, amiről szombaton szó volt a Barabás Miklós Központban.

Fekete Réka
Háromszék


Csiripelés Twitterre

Még írhat karaktert.
Név:

Mennyi három + egy ?



Léczfalvi írta (2016.10.18. 13:37:54)
Ez a Drág-Szász-Drágos agyfuttatás csak arról szólhat, hogy "csakazértis enyim az utolsó szó"...
Semmi köze a lényeghez.
Kár a helyért, amit elfoglal.
Az pedig a következő: Barlabási Lénárt alispán Dózsát egy 1507.-ben esett vásári rablógyilkosság miatt kitilttatta Erdélyből. Így lett katona, Szapolyai János lovaskapitánya lett.Kitiltását az akkori alvajda intézte. A szendrői bég (epeirosi Ali)legyőzése után Csáky Miklós csanádi püspök ellenezte kitüntetését. Dózsa Magyarcsanádnál foglyul ejtette , és kegyetlenül kivégeztette. Báthory István e csatából Temesvárra menekült. Később Dózsát épp Temesvárott kínozták halálra.
Kivégzése Magyarországon példátlanul kegyetlen, bár Európában nem kirívó. Ugyanakkor a seregben részt vevő parasztok közül csak azokat büntették halállal, akik kegyetlenkedések főkolomposai voltak.A király Drágffyhoz írta:"hogy a résztvevők jelentős része- aki - csak félelemből csatlakozott a keresztesekhez, azaz sodródtak az eseményekhez, büntetlen maradjon."

Farkaskoma írta (2016.10.15. 10:30:13)
Bodor Miklós László írta (2016.10.14. 10:19:31)
Uram, már megint igaza is van, meg nem is. A Drágffyak attól a két testvértől származtattág magukat, akik Drág-nak és Szász (Sas?)-nak hívatták magukat, tán a Kún László idejében, s a moldovai Bogdan vajdával harcoltak, sikertelenül. Dracut nem írtam, de tudtommal a család egy későbbi tagja Drágosnak nevezte magát. Persze, ebben a fránya történelemben minden megtörténhet, s ugyanannak az ellenkezője is. (Egy mai Drágosnétól hallottam).
Bakácsnak a "Bokuc" nevét egy dolgozatban találtam (sajnos a román c-t nem írja ki az Erma) és számomra lehetségesnek tűnt, a földesurai származását figyelembe véve. Abban a korban még nem volt egységes a nevek írása (sokkal később sem, gondoljunk pl. a Széchenyiekre).
A többiben igazunk van. Mindkettőnknek. Tisztelettel.

Bodor Miklós László írta (2016.10.14. 10:19:31)
Kedves Farkaskoma!
Mivel a Szentatya hirdette meg a keresztesháborút, a Magyar Királyság első zászlósura: Esztergom érseke nevezte ki a hadak vezérét. Ez nem áll ellentétben azzal, amit írtam.
Bakócz, más leiratban Bakáts/Bakács érsek jobbágy származású volt? Igen! És ez ékes bizonyítéka annak, hogy eredettől függetlenül lehetett érvényesülni - bármilyen magasra jutni - abban a korban. Amúgy a későbbi koronázó érseknek testvére is magas rangra jutott. Nyilván tehetségesek voltak...
A Drágffyak jobbágyai voltak. A család neve nem Dracu/Drágos semmi esetre sem!
Paraszt királynak saját hívei nevezték el Dózsát. Nem kifogásolta... Én se voltam ott, mert 430 évvel később születtem.

Hogy a jogtudós korábban kezdette írni maradandónak bizonyult művét, nem mond ellent annak, hogy a végleges változatban mi áll!
A szendrői török főtiszt legyőzése csak egy érv volt Dózsa kinevezése mellett. Előzménye, hogy Szapolyai János seregének sikeres kapitánya volt.
Végkövetkeztetése igaz.Üdvözlöm Önt.

Szókimondó írta (2016.10.14. 09:22:54)
II. Ulászló király Werbőczy István országbírói ítélőmestert bízta meg „az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és jóváhagyott szokásainak s rendeleteinek egybeszedésével, címekre és fejezetekre osztásával". Az elkészült munkát az 1514. évi országgyűlés tíz jogtudós által átvizsgáltatta. Miután a bizottság a munkát helyeselte és „abban az ország törvényeit s jóváhagyott szokásait jó renddel és kellő módon összeírottaknak megismerte", a munkát az 1514. évi LXIII. törvénycikk helyeselte, és a király is megerősítette. Azonban az 1514. évi Dózsa György-féle parasztfelkelés miatt hirtelen megváltozott a helyzet, a királyi jóváhagyást tartalmazó okmányra nem került pecsét és nem hirdették ki, így nem is emelkedett törvényerőre. Miután a király a hiány pótlása nélkül 1516-ban meghalt, Werbőczy a munkát 1517-ben Bécsben saját költségén, Johann Singriener nyomdájában kinyomatta. A pecsét hiánya ellenére a Hármaskönyvet más jogszabálygyűjtemény hiányában alkalmazni kezdté

Nyilas írta (2016.10.13. 12:22:21)
Dózs György, a magyarországi kommunista hatalom megitélése szerint is hős volt, meg a roián hatalom is megbecsüli. Innen kell kiindulni a megitélésében
Mint Varga Erzsébetet is.

Farkaskoma írta (2016.10.13. 08:14:38)
Bodor Miklós László írta (2016.10.12. 15:30:50)
Tisztelt uram! Nem akartam hozzászólni, de szerintem is néhány dolgot tisztelni kell. Tehát:
1. Bakócz (Bakács? Bocu?) tamás esztergomi érsek nevezte ki a keresztes hadak élére. Maga az érsek is paraszti származású volt, az erdődi uradalom (a Drágosok kezén volt akkor?) jobbágyaként született.
2. A kinevezést azzal "érdemelte" ki, hogy párviadalban legyőzte Ali szendrői basát. (bég?)
3. Ehhez nem tudok hozzászólni, mert nem voltam ott.
4. Verbőczi már a parasztháború előtt elkezdte írni a Tripartitumot. Persze az lehet, hogy a költöztetési tilalom csak utána került bele. De nagyobb baj annál, hogy attól fogva paraszt nem viselhetett fegyvert, nem lehetett katona. (Ez Erdélyre nem teljesen vonatkozik.)
Ezzel viszont a hazát védők kezéből verték ki a fegyvert. Nos, nagyjából ennyit tudok. A zárójeles részek bizonytalan információk.

Bodor Miklós László írta (2016.10.12. 15:30:50)
Szóljon aki szerint rosszul tudom:
1;Keresztes had élére - a török ellen kiállított sereg vezéreként - állította az ország vezetése.
2; Egy percig se harcolt a Hazáért. Nemzete ellen fordult. Égette, pusztította egyaránt a nemesi birtokokat, és a hozzá állni nem akaró jobbágyokat.
3; "Paraszt királynak" kellett szólítani.
4;Áldásos tevékenysége miatt vált az addig szabadon költözhetett jobbágyság röghöz kötötté. és míg azelőtt a nemesi hadak segédcsapatai voltak az uradalmi jobbágyok, 1514 után nem viselhettek fegyvert egyáltalán.

Következtetés: Makfalvi Dózsa György, aki a török elleni harcokban szerzett dicsőséget, lázadásával elárulta hazáját, nemzetét.

BML

Antalm írta (2016.10.11. 11:14:17)
„Semmi sem igényli annyira a változtatást mint a mások szokásai.„/Márk Twain/

Szókimondó írta (2016.10.11. 09:27:36)
Háá itt vóna egy kis adalék:"A Miklós Béla vezette magyar kormány regnálása alatt hurcolták el azt a több százezer hadifoglyot és civilt , akiket később a 'Málenkij robot'nak nevezett események áldozatainak nevez a történetírás. A szovjet Vörös Hadsereg által elfoglalt magyar területeken, romeltakarításra való hivatkozással, fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtötték be és vitték el a magyar civileket, akiknek a többsége nem élte túl a szovjet kényszermunkatáborok megpróbáltatásait. Dálnoki Miklós Béla kormánya tehetetlenül nézte végig a szovjetek zabrálását (fosztogatás), erőszakoskodását."
Mostan lehet dicsérni..hmmm...

Bakai írta (2016.10.10. 20:22:16)
Dálniki Miklós Béla,dálniki Veress Lajos-azért róluk is kellett volna egy jó szót emliteni...

Antalm írta (2016.10.10. 15:35:36)
HA FERDITÉSEK nélkül fogták fel, a meghivottak is a találkozótt, akkor remélhetö az, hogy mindenki nyertes lesz!
Aztán, itt lenne az ideje, hogy kutakodjanak a természet adta valós történtek helyszinein, hogy még több igaz törtnteket,- ha késöre is,- de beszélnének ismerhetnének mindent a valós forrásokból.
Ott vannak,Arad-i, Szárazajta-i, Csíkszentdomokos-i,Szentegyház-i, stb. szomoru történelmi-betörési eseteket valóban feltérképezni.Egész Erdély, egy valós harcicsatatér volt, különössen a két világháborukközt is!
Gratulálok a /Dózsa György/Dálnokiak ügyes-esszes találkozójának!

Gátkötők írta (2016.10.10. 10:21:50)
A népvezér

A népvezért a hatalom sosem tűrte
Lehetett az bármely korban születve
Mert a népérdek a hatalom ellen való
Csak ritkán közös az, nemzetápoló

Ötszáz éve végezték ki Dózsa Györgyöt
Ki önkéntelen is a nép vezére lett
De vesznie kellett a népérdekkel együtt
Az uralkodó rendek lázadót nem tűr

Politikailag a szocializmusban emelték fel
Az azelőtti történetírás róla negatívan beszél
Mára is kegyvesztett, már nevét is eltörlik
Másképp értékelik ma hadi, vitéz tetteit

De ő bátor katona volt mindig és egyenes
Vesztésben is példamutató székely nemes
Büszkén vallja Dálnok saját szülöttjének
Szobrot is állított neki méltón és szépet

A Dózsa család utóbb két ágra is szakadt
Jutott belőle idehaza s kint a magyaroknak
Nem szégyen a Dózsa név, inkább méltó
De egyeseknek ma is nemkívánatos, zavaró

Emberi tartása, elvei, bátorsága példaértékű
Emlékezete a magyar népben örökérvényű
Mit vérrel pecsételt meg s kínzó mártíromsággal
Azt az idő sem mossa


Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Legolvasottabb
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legfrissebb
Vélemény

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  bbte     tan     csíki sör     csíki     írország     református     benzin     interjú     autópálya     autópály     aut     bán zsófia     katolikus     wass     csiki szekely muzeum     baleset     gyergyó, csík     wass albert     nagybaczoni molnár     tanevnyitas  
Kulcsszófelhő