Erdély címererdély ma logó
március 25. szombat | Irén, Írisz napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,5552 RON | 100 HUF: 1,4719 RON | több

Archívum
2008.04.22. | 11:46 Százötven éve kapcsolták be Nagyváradot a vasúti keringésbe

8036
fotó – Reggeli Újság

Fantasztikus fordulatot hozott a 19. század a társadalmak életében szerte Európában. A technika vívmányai, mint a vonat, a gőzhajó, a távírda stb. megkönnyítették a kommunikációt. Mezei István 1986-ban kiadott Mozdonyok című könyve a következőket írja A vasút múltja és jövője fejezetben: „A szárazföldi közlekedésben a legnagyobb változást a vasúti közlekedés megteremtése jelentette, ami nemcsak az ipar és a kereskedelem további fejlődésének volt fontos előfeltétele, hanem közelebb hozta egymáshoz az embereket, az országokat is".

Nálunk a vasúti rendszer két különálló államszervezetben fejlődött ki, egyik a Román Királyságban, másik a Habsburg Monarchiában, 1867-től az Osztrák.Magyar Monarchiában. Ez utóbbihoz köthető Nagyvárad csatlakozása is a vasúti rendszerbe.

Területileg és gazdaságilag a Habsburg Monarchiához tartozó Magyarországon a vasutakról az 1836. évi XXV. törvénycikkelyben tettek először említést. Ennek szövegében 13 útirány volt megjelölve, köztük a Budapest–Kolozsvár (feltehetőleg Nagyvárad érintésével) és a Budapest–Nagyszeben útvonal is. 1839-ben a Rothschildcsoport a Magyar Központi Vasút munkatervét támogatta, miszerint összekötendő célpontként jelölte meg a következőket: Bécs–Pozsony–Budapest –Szolnok–Arad, Cegléd–Tokaj –Debrecen érintésével, Debrecen –Nagyvárad és Buda–Győr, Székesfehérváron át.


Hirdetés

A Debrecen–Nagyvárad vasútvonal megépítését végül is az 1848. évi XXX. törvény szabályozta. Ugyanott szó volt még többek között a Szolnok–Arad, Szolnok –Debrecen–Szatmárnémeti és az Arad–Temesvár közötti vaspályák megvalósításáról. Ezen útvonalakat gróf Széchenyi István, a magyar felelős minisztérium helytartótanácsa közlekedési osztályának volt elnöke tervezte.

Programjában a következőket írta: „A magyar kereskedelem s iparfejlődés gyűlpontja Budapest, ez az ország szíve, melynek irányában úgy lehet tekinteni az egyes közlekedési vonalakat, mint megannyi fő eret, mely a szívből a vérforgást az ország véghatáráig eszközli. E szerint Budapestről, ezt mint központot tekintve, úgy kell a fővonalakat vezetni, hogy azok hazánkat vil ágkapcsolatba juttassák, s e jótéteményt lehetőleg minden országrészre árasszák".

Az 1848.49. évi forradalom leverését követően 1850. március 7-én az osztrák kormány adásvételi szerződéssel megvásárolta a Magyar Központi Vasút vonalait. A fennebb említett törekvések ellenében az államkorm ány egyéb irányokba húzódó vonalak létesítését szorgalmazta. A magyar vasutak építésének ügye csak akkor fordult kedvezőbbre, amikor Ausztria pénzügyileg megszorult és úgy döntött, eladja mind az állami vasútvonalakat, mind az épülőfélben levőket.

Mi több, az 1854. szeptember 14-én kiadott törvény értelmében engedélyezték a magán-vasúttársaságok alakulását kamatgarancia nyújtásával. Ez után a dátum után tehát Magyarország, így a Partium, azaz Részek – fővárosa Nagyvárad – és Erdély vasútügyi beruházásait is a magánvasutak végezték. Bihar vármegyében Magyarország egyik legrégebbi vasúti vállalkozása, a kezdetben bécsi, majd budapesti székhelyű Tiszavidéki Vasúttársaság épített többek között pályát, így a Püspökladány–Nagyvárad (68,361 km) szakaszt is. Ennek létrehozását az államkormány indította el, de a már említett pénzügyi nehézségek miatt a munkálatok megtorpantak.

A tennivalók folytatása gróf Andrássy György nevéhez fűződik, aki megvásárolta az államkormánytól az épülőfélben levő Szolnok–Debrecen és Püspökladány–Nagyvárad vonalakat. Az engedélyt a Tiszavidéki Vasúttársaság alakulására és üzemeltetésére 1856. szeptember 28-án szerezte meg. A vaspályatársaság tulajdonosai között számos tőkés nagybirtokos volt, többek között magyar nemesek is. 1857. május 27-én I. Ferenc József császár feleségével, Erzsébet királynéval együtt második alkalommal érkezett Váradra.

A császár jelenlétében helyezték el a Tiszavidéki Vasút egy újabb állomásépületének alapkövét, közvetlenül a Szőlőhegy tövében. A helyválasztás igen előnytelennek bizonyult, mivel kizárta a jövőbeni bővítés lehetőségét, ellenben megspórolta egy Körös-híd építésének költségeit, ami akkoriban egy igen fontos gazdasági irányelv volt. Később mégis megépült két Körös-híd, ám az állomás számára már korábban kijelölt helyet nem változtatták meg.

Nagyváradra 1858. április 22-én futott be a vonat először Püspökladány irányából. A város jövőjét meghatározó ünnepi pillanatot üdvrivalgás, tetszésnyilvánítás és mozsárágyúk durrogása tette még emelkedettebbé. Az új szakaszt hivatalosan 1858. április 24-én adták át a forgalomnak. Egy ideig ezen a vonalon szolgált a Bécs-győri vasútgyárban gyártott Bihar elnevezésű, személyvonatot vontató gőzmozdony, amit egyébként a Pest–Szolnok vasút megnyitásához szállítottak le még 1847-ben. Sajátossága volt, hogy a futótengelye a kapcsolt kerekek előtt helyezkedett el.

Elmondható tehát, hogy a vasút fejlődésének nemcsak főszereplője, hanem hajtóereje is volt a mozdony, amelynek szerkezete jól tükrözte egy-egy korszak technikai fejlettségét. A vasúti közlekedés bevezetésével Várad több mint egy évtizedig vonalszakasz-végállomás szerepet töltött be.

A Nagyvárad–Kolozsvár közötti pályaszakasz átadásával 1870. szeptember 7-én középállomássá avanzsált. A későbbiekben csatlakozó állomás státusa lett. Hogy ez valóban így volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már 1872-ben Nagyváradról két járat közlekedett odavissza Budapest–Bécs felé, kett ő Kolozsvárra és szintén kettő Szalonta–Békéscsaba–Szeged –Eszék útvonalon. 1887-ben Érmihályfalvára és Kótra szintén indítottak járatot. Többek között ezáltal is 1888-ra Nagyvárad vasúti csomóponttá fejlődött.

A vasúti közlekedés lerövidítette a menetidőt, így a távolságokat is. Az új közlekedési forma egyaránt kedvezett a teher-, illetve személyszállításnak, és fellendítette az idegenforgalmat, például így váltak népszerűvé a városokban a szállodák. Nagyvárad bekapcsolódása a vasúti keringésbe hozzájárult a település addig nem ismert gazdasági és társadalmi előmeneteléhez. Nagy mértékben köszönhető ez a 20. század elején Pece-parti Párizsként is emlegetett város akkori elöljáróinak.

Hochhauser Ronald Muzeológus
Reggeli Újság


Csiripelés Twitterre

Archív cikkekhez nem írható hozzászólás!


Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legolvasottabb
Legfrissebb
Képtár

Képeket nézegethet
és tölthet fel ITT
A legsikeresebbek
Vélemény
Napló

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  rmdsz     nagyvarad     wass albert felolvasás     bán zsófia     wass albert     szász jenő     gyergyó, csík     bbte     tan     jat     autópálya     kanyaró     tőkés     interjú     zászló     háromkút iskola adomany     recept     térség fejlesztés     fehér-fekete fotók     colectiv  
Kulcsszófelhő