Archívum

2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009

január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, október, november, december

1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30

2010. szeptember 02


  2006. november 25-én, szombaton Gyergyószárhegyen, Böjte Csaba megáldja a dévai Szent Ferenc Alapítvány által tető alá hozott Kájoni János Gyermekotthont. A házavató a római katolikus templomban 12 órakor ünnepi szentmisével kezdődik. Ezt követően a ferences kolostor udvarában található épületet átadják rendeltetésének. A ház irányítását Csergő Hajnal és József látja el. Tevékenységüket négy munkatárs segíti.

Csaba atya és Hajni lelkesen és szerényen beszélt az előkészületekről.
Gyergyószárhegyi, gyerek-óvó lelki építkezésük három éve kezdődött. Mentalítás-váltás a helyi közösség életében is, hogy befogadták, sőt mára már segítik a kezdetben még csak „gyermek téglákból" épülő otthont.

Elsőkként hárman Eszenyőből, a Gyergyói Havasok lábától érkeztek, akik csak így tudnak iskolába járni. Később az a gyermek is otthonra lelt, akinek még vakációban sincs hazaváró szülői háza. Mára a hét kislány és hét fiú már-már szárhegyinek érezheti magát. Az iskolaigazgató befogadó szeretetének köszönhetően is.

Hajni és József, a ház irányítói, tizennégy éve házasok, helybeliek. Két kislányuk
14 illetve 4 éves. Az elmúlt évek során tizennégy gyermeket fogadtak be abba az épülő otthonba, amelynek híjával őket is befogadta Ervin atya, a ferences kolostorba.

Hol található a Kájoni Ház? Hajnit idézve: „A Szármán-hegy oldalán épült, fenyőerdők ölelő karjaiban, csodálatos, festői környezetben.” Egész pontosan a ferences kolostor udvarában.

Csaba testvér, az Erdély Mának nyilatkozva, azt is elmondta: egy pincét alakítottak át, ebben kapott helyet az ebédlő, a konyha. Tetőteret építettek a pince fölé, lakószobákkal, a gyerekeknek és a nevelőiknek.

„A fűtés még megoldatlan, és berendezésünk is hiányos, de bízunk az Úrban és a jó szándékú, segítőkész emberekben. Reméljük, hamarosan ez is megoldódik” – mondta bizakodóan Hajni.

Negyvenhárom „napközis” gyermekről is gondoskodnak. Ők iskola után érkeznek, ebédelnek, tanulnak, majd uzsonna után hazamennek. Négy munkatársuk van, három nevelő és a szakácsnő.

„Csilla néni, ő az egyik nevelőnk, önkéntesként dolgozik nálunk. Nyugdíjas tanítónő és mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá. Nagy szeretettel, türelemmel, hozzáértéssel neveli - olykor még a nevelőinket - is.” – meséli a ház vezetőasszonya.
Céljuk? „Szeretetben, jó keresztényeknek és igazi magyar embernek nevelni gyermekeinket.”

Szent Antal védelmébe szándékoznak ajánlani törekvéseiket. Ha Déván minden kedden a szentmisére érkezők, annyi kenyeret helyeznek az oltárra, hogy megvendégelhető még az oda látogató is, a betevő falat – az egykori Lázár kastély szomszédságában is -, szaporítható.

Ennek reményével készítik meglepetés ünnepi műsorukat a szombati szentelésre, a tető alá hozott pince-ház kis lakói és gondozóik.

Búcsúzáskor a lelkemre kötik, szóljak Önöknek is: minden olvasónkat szívesen látják, ha Gyergyószárhegy felé vezet az útjuk!

Molnár Melinda 

Keresés az interneten:

Keresés az Erdély Mán:     nem-archivált írásokbanaz archívumban    összes szó után bármely szó után pontos keresés