2010.08.28 | 08:55 Száz éve született Kalkuttai Boldog Teréz anya

---

Ez a jelmondat is lehetne Teréz anya szellemi hagyatéka. Miként a széles nagyvilágban, az általa alapított rendházakban – így a sepsiszentgyörgyi Őrkő cigánytelepen is – a Szeretet Misszionáriusai szerzetestársulat alapítójára emlékeztek tegnap délután. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Potyó Ferenc pápai káplán, általános helynök a Teréz anya leányai szerzetesnővérek meghívására érkezett az ünnepségre, a szentmisét a sepsi-barcasági kerület papjaival közösen mutatták be.

Szentbeszédében az érsek atya kiemelte a polgári nevén Agnes Gonxha Bojaxhiu, albán szülőktől származó Teréz anya életének fontosabb mozzanatait. Kilencévesen félárván maradt két testvérével együtt, édesanyjuk áldozatos szeretettel nevelte őket, miközben sosem feledkezett el a város szegényeiről. 1931. május 25-én Dardzsilingben tett szerzetesi fogadalmat, a Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott lisieux-i Teréz iránt érzett tiszteletből választotta: „Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel." 1948 augusztusában levetette a Loreto nővérek ruháját, és kék zsinórral szegélyezett fehér száriba öltözött, a vállán kereszttel. Patnába ment az amerikai missziós orvosnővérekhez, ahol ápolónői kiképzést kapott. Karácsonyra visszatért Kalkuttába, és a szegények Kis Nővéreivel lakott. 1950 októberében hagyták jóvá az új szerzetestársulatot, a Szeretet Misszionáriusait, amely Kalkuttában alakult meg, s innen terjedt el Indiában, majd az egész világon. Hitvallásuk: Jézust szolgálni a szegényekben, a nap 24 órájában. Egész szívükből, szabad elhatározással szolgálják a szegényeket, munkájukért pénzt nem fogadhatnak el. Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, 1979-ben Nobel-békedíjat kapott. A tőle szokott egyszerűséggel hárította el a ceremóniás rendezvényt, mondván, hogy egy falat nem menne le a torkán a finomságokból, míg mások éheznek... Így a díjjal járó pénzösszeget is a szegényeknek utalták ki. 1986. február 3-án II. János Pál pápa meglátogatta Kalkuttában a rendházat, mély benyomást tett rá az ott tapasztalt szeretet: „Olyan ház, amely a bátorságon és a hiten alapszik, ahol a szeretet uralkodik. A Nirmal Hridayban az emberi szenvedés misztériuma találkozik a hit és a szeretet titkával. És ebben a találkozásban az emberi lét legmélyebb kérdései érthetővé válnak." Hátrahagyott leveleiből tudjuk, hogy életének utolsó szakasza teljes lelki szá­razságban telt. Sepsiszentgyörgyön is járt két alkalommal: először 1990. július 9-én és egy-két évvel később. Kovács Zita doktornő, a Pro Vita Hominis Életvédő Társaság vezetője és még sokan mások emlékeznek a hajlott hátú Teréz anyára, akit ittlétekor egy csokor rózsával köszöntöttek... 1997. szeptember 5-én adta vissza Teréz anya lelkét Teremtőjének. A rendhez ma négyezer apáca és négyszáz szerzetes tartozik, tevékenységüket hárommillió önkéntes segíti.

Az őrkői Mária, világ királynője templomban Márkus András szentszéki tanácsos, címzetes esperes teljesít szolgálatot. Tizennyolc éve nagy-nagy szeretettel, türelemmel gondozza roma híveit. 1992. december 8-án tartották az első ünnepélyes szentmisét a templomban, a nővérek 1993-ban költöztek ki. Délutáni tevékenységek keretében imádságos lelkülettel foglalkoznak a cigány gyermekekkel.
Tegnap délután a szentmise végén a nővérek megköszönték Istennek, hogy Teréz anyát adta a világnak, az érsek atyának, hogy elfogadta a meghívást, a város vezetőségének, hogy segített az oltár felállításánál, és a híveknek is, hogy eljöttek. A szentmise után kis emlékérmét kaptak a jelenlevők, majd agapéval zárult az ünnepség. A kis rendház udvarán még megnézhették a Boldog Teréz anya életét bemutató színes kiállítást és útravalóul az oltár fölé helyezett mondatot: „Isten nagyobb dologra teremtett minket, arra, hogy szeressünk."

Hirdetés

Józsa Zsuzsanna, Háromszék 

szemes írta (2010-08-29 19:15:47)
Mondjuk a tordai malachoz te laksz közelebb, de a vikipádiából én is ki tudnám másolni. Honnan ez a nagyokosság?

vak ond írta (2010-08-29 18:14:21)
nem szeretek kétszer!szemes,10 percen belül ird ide,1.mi a Wikipédia??kik az aromanok?ha olyan okos vagy,mint a tordai malac....

szemes írta (2010-08-29 15:34:16)
Kedves vakond, vikipédián kívül is van élet. Teréz anya csak jobban tudja. Nehogy már feltalálja ön a tojásban a fehérséget!

vak ond írta (2010-08-29 15:32:45)
"arománul: Agnesa/Antigona Gongea Boiagi;"wikipédia

kukucska írta (2010-08-28 14:11:24)
"Augusztus 26-án XVI. Benedek pápa a Szeretet Misszionáriusai főelöljárójának, Mary Prema nővérnek címzett levélben köszöntötte a kongregációt alapítójuk, Boldog Kalkuttai Teréz anya születésének 100. évfordulója alkalmából.

A Szentatya üzenetében annak a reményének adott hangot, hogy ez az esemény alkalom a hálaadásra, amellyel köszönetet mondhatunk Istennek Teréz anyáért, tevékenységéért, amelyet lelki leányai, a Szeretet Misszionáriusai fáradhatatlanul és szeretettel folytatnak továbbra is.

„Az év folyamán arra törekedtetek, hogy még közelebb kerüljetek Jézushoz a szegényekkel való törődés által. Az Úr hívására válaszoltok hivatásotokkal - írta üzenetében XVI. Benedek. Teréz anya életével Szent János szavait valósította meg: „Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást… Ha szeretjük egymást, Isten bennünk él, és szeretete tökéletes lesz” (1 Jn 4, 11-12). Ez a szeretet működjön továbbra is bennetek, hogy nagylelkűen fel tudjátok áldozni életeteket Jézusért, akit a szegények, a betegek, az elhagyatottak által szolgáltok. Arra bátorítalak benneteket: hagyjátok, hogy Teréz anya példája és lelkisége valóban áthasson titeket, kövessétek példáját, és fogadjátok be Jézus hívását - fogalmazott levelében a Szentatya.

Benedek pápa üzenete végén apostoli áldását küldte Boldog Kalkuttai Teréz anya születésének 100. évfordulója alkalmából a Szeretet Misszionáriusai minden tagjának és mindazoknak, akiket a nővérek szolgálnak."

páter írta (2010-08-28 13:17:52)
Isten különös kegyelmének, ajándékának tartom, hogy mindkét alkalommal, amikor Romániában járt, találkozhattam Teréz anyával,. Először Bukarestben, 1990 tavaszán, amikor a kispapokból és tanárainkból álló küldöttség tagjaként részt vettem ezen a találkozón. Másodszor sepsiszentgyörgyi káplán-koromban, 1992-ben, amikor a "leányaival" találkozott, a cigányok megsegítésére alapított őrkői rendházban.
Ezeknek a találkozásoknak emlékét azóta is mélyen a szívemben őrzöm.