Erdély címererdély ma logó
június 28. szerda | Levente, Irén napja |
m.erdely.ma
1 EURO: 4,5563 RON | 100 HUF: 1,4700 RON | több

Archívum
2010.02.17. | 21:19 Szereti a munkáját, de a családja a legfontosabb

2843

A 390 lelket számláló evangélikus közösség lelkipásztorával, Papp Noémivel beszélgettünk életpályájáról, munkájáról, családról.

- Hogyan választotta az evangélikus lelkésznői hivatást?
- A Brassó megyei Négyfaluból származom, de az életem úgy alakult, hogy már tizennegyedik éve lelkipásztor vagyok Marosvásárhelyen. Mindig is szerettem gyerekekkel, emberekkel foglalkozni. A nagyváradi magyar nyelvű tanítóképző elvégzése után rájöttem arra, hogy tovább szeretnék tanulni. A másik oka hivatásom választásának az volt, hogy addigra beérett az istenfélő nagyszüleim hatása. A szüleim tanárok voltak, és a kommunizmusban nem igazán gyakorolhatták hitüket, de nagyszüleim templombajáró emberek voltak, akik mindig az egyház körül tevékenykedtek. Mire egyetemközelbe kerültem, ez tudatosult bennem és úgy éreztem, hogy jó dolog lenne ebbe az irányba folytatni a szolgálatomat, eszköz lenni Isten kezében. Bejutottam a teológiára, az egyetem elvégzése után idehelyeztek Marosvásárhelyre. Amikor a püspökünk meghozta a kihelyezésemről szóló döntést, úgy gondoltam, ez csupán pár éves segédlelkészi szolgálatot fog jelenteni, de ittragadtam, s a gyülekezet öt év szolgálat után megválasztott parókus lelkésszé.

- Találkozik-e előítéletekkel, negatív hozzáállással azért, mert nőként lelkipásztori hivatást tölt be?
- Én ezt városon nem érzékelem annyira. De egy-egy zártabb kis falusi közösségben előfordul, hogy ferde szemmel néznek az emberre, hogy pap, ráadásul nő is! Azt gondolom, idő kérdése megnyerni a gyülekezeti tagok bizalmát, függetlenül attól, hogy mindez városon vagy falun történik, és kivárni, hogy elfogadják a lelkésznőt úgy, ahogy egy férfiembert elfogadnak. Abból, hogy ezt a feladatot nő vagy férfi tölti be, nyilván különböző előnyök származhatnak.

- Egy lelkésznői tisztség betöltéséből mivel származhat több előnye a gyülekezet híveinek?
- Úgy gondolom, hogy női mivoltunkból kifolyólag érzékenyebbek vagyunk a lelki dolgokra. Sokszor közelebb kerülünk az emberekhez, különösképpen az asszonyokhoz, mert „ugyanolyan cipőben járunk”. Ezen kívül a gyülekezetek körülbelül 70%-a nő. Az asszonyokon keresztül a családi gondok, örömök is bekerülnek a beszélgetésekbe, a lelki gondozói találkozásokba.

- Mit kell tudni a marosvásárhelyi evangélikus gyülekezetről?
- Ez egy 390 lelkes gyülekezet. Marosvásárhelyen az 1700-as évek végén alakul ki egy pár családból álló közösség. Nem volt templomuk, lutheránusoknak nevezik magukat. Az 1800-as évek legelején építenek templomot és mellé iskolát a Baross Gábor utcában. Ebben az időben az evangélikus közösség családjainak fele németajkú volt, így természetes igénye volt az akkori híveknek, hogy papjuk és egyben tanítójuk magyarul és németül is beszélő ember legyen. A mai vásárhelyi lutheránus közösség 53 tagja németajkú; az istentiszteletek is ennek figyelembevételével zajlanak. A hónap első vasárnapján, amikor úrvacsoraosztás is van, a liturgia és a prédikáció is kétnyelvű: magyar és német nyelven hangzik el.
Az egykori templomból nem sok maradt meg (balról az első ház, ha a főtérről megyünk be a mai Horea utcába). Az 1960-as évek végén városrendezés címszó alatt lebontották a templomot, az iskolát; az egykori parókia két szobája maradt csupán meg, de azt sem adták vissza. A templomért és iskoláért két siralmas állapotban levő zsidó házat kapott cserébe az akkori közösség a Régi Kórház és a Hévíz utca sarkán. Ez egy olyan helyzet volt, hogy vagy elfogadja az ember, vagy nem kap semmit helyébe. Azóta itt van a gyülekezet temploma, parókiája, ami 2003-ban bővült egy gyülekezeti háznak vásárolt ingatlannal. Ezt mára sikerült befejezni és reményeink szerint idén lesz a szentelése.
Az elmúlt tíz év többnyire az építkezésről szólt. Bővítettük, nagyítottuk a templomot, parókiát, és megvásároltuk a szomszédos házat, amiből egy gyülekezeti-diakóniai központ lett. Az évek során nagyon le lehetett mérni az építkezések alkalmával, hogy kinek mennyire fontos a gyülekezet, az egyháza. Voltak olyanok, akik száz napokat közmunkáztak, voltak, akik sokszor az egészségüket veszélyeztették, betegen, műtve jöttek segíteni és jönnek a mai napig is. Egy köztes réteg a háttérmunkában segített, a különféle hivatali dolgokban, vagy akár anyagiakkal, de nem tudtak fizikailag részt venni ezekben a munkálatokban. Természetesen voltak külső szemlélők is, mint minden ilyen közösségben. Fontos megemlíteni, hogy a nőszövetség rengeteget dolgozott. Segítettek a fizikai munkában, majd pedig úgy, hogy különféle kézimunkákat készítettek, és ezeket az adventi és karácsonyi vásáron eladtuk. Az összeg egy része diakóniai célokat szolgált, a gyülekezet betegeinek, rászorultjainak juttattunk segélyt, másik felét pedig az építkezésre fordítottuk.
A másik tevékenységi területe az egyházi munkának a gyerekek. Kis- és nagycsoportos vallásórás gyerekeink vannak, akiknek beindítottuk a német nyelvoktatást is, és akik számára vakációs bibliahetet szervezünk évente, illetve gyermekevangélizációs hétvégéket.

- A férje református lelkész. Okoz ez valamilyen nézeteltérést, konfliktust kettejük között?
- Konfliktusok csak a heccelés erejéig adódnak ilyen téren. Teljes harmóniában éljük ezt a fajta ökumenét. Ugyanazon a teológián tanultunk Kolozsváron, ott sem volt semmiféle probléma reformátusok és evangélikusok között. Ennek elvégezte után 3 évvel kötöttünk házasságot, a gyermekeink is úgy lettek megkeresztelve, hogy a fiunk református, a lányok pedig evangélikusok lettek. A világ legtermészetesebb dolga számunkra, hogy mind a két templomba járunk. Sőt, férjem óriási segítség szolgálataimban. Szakmai téren ugyanúgy, mint fizikai téren – az építkezéseknél – szabadidejének 100 százalékában segít. Egyedüli nehézség, hogy én nem tudok teljes értékű papné lenni az ő gyülekezetében, mivel a szolgálataink nagyjából ugyanabban az időben vannak. De mindig otthon éreztük magunkat a gyerekekkel a cserealjai református templomban is.

- Hogy néznek ki egy háromgyerekes lelkészházaspár mindennapjai?
- Reggel hétkor kelünk a lányokkal. Elkészítem őket iskolába. Időközben felébred a férjem is, majd elkészítem a fiam is, aki a legkisebb a családban. Őt általában az édesapja szokta óvodába vinni. Utána van egy félórás, jó esetben órás reggelink kettesben a férjemmel. Nagyjából ez a napnak az egyetlen időpontja, amikor kettesben lehetünk. Délelőtt mindenki végzi a saját munkáját, irodai-banki intéznivalókat, családlátogatást. Délre hazakerülnek a lányok. Mivel a délelőtti program nagy részét én osztom be, megadatik, hogy legalább én leüljek velük ebédelni, amikor megbeszélhetjük a délelőtt eseményeit. Utána ők visszamennek zongoraórára vagy tanulnak. Délután apa hazahozza a fiát a napköziből. Mikorra a gyerekek ismét hazakerülnek, főleg a hét második felében, megkezdődnek nálunk a délutáni tevékenységek, bibliaórák, különféle találkozók. Erre az időre a gyerekek többnyire magukban vannak, de este ismét együtt vagyunk. Következik a gyerekprogram: fektetés, mesélés, imádság. Abban a két órában rájuk koncentrálunk. És aztán a nap is lassan a végéhez közeledik. Hát így néznek ki hétköznapjaink.

- Miben teljesedhet ki egy nő? Családban, karrierben?
- 37 évesen úgy gondolom, hogy ez nagyon sokrétű dolog. Számomra a legfontosabbak a gyerekeim és férjem, a családom. Nyilván mindenkinek más az értékrendje, különböző területeken érezheti magát elemében. Amikor elvégeztem a teológiát, olyan félelmeim voltak, hogy ha csak lelkészfeleség leszek, soha nem fogom tudni kipróbálni magam lelkészként, és nem fogom tudni, hogy mire vagyok képes. 14 év lelkészi szolgálat van a hátam mögött, nagyjából választ kaptam arra a kérdésre, hogy mire vagyok képes. Nagyon szeretem a munkám és fontos számomra az is, hogy elismerjék azt a szolgálatot, azt a munkát, amit végzek, és hogy visszajelzések érkezzenek az emberektől, mert ez mindig épít. Ennél viszont kicsit fontosabb az, hogy feleség és édesanya vagyok.

Vass Gyopár, Központ


Csiripelés Twitterre

Archív cikkekhez nem írható hozzászólás!


Korábban írtuk:
Médiapartnerek
Hírlevél
Válasszon a listából:
Autonómia Ajánló
Dokumentum Életmód
Gazdaság Hátrányban
Hitvilág Jótékonyság
Kisrégió Kultúra
Környezetünk Közéletünk
Magyarország Mese
Mozaik Múltidéző
Néphagyomány Oktatás
Pályázat Publicisztika
Sport Társmagyarság
Tud-tech Turizmus
Unió Világ
Zenesarock

Az ön megszólítása:

E-mail:



Tükrözze híreinket
Legolvasottabb
Legfrissebb
Képtár

Képeket nézegethet
és tölthet fel ITT
A legsikeresebbek
Vélemény
Napló

[ Erdély Ma - egy szebb holnapért. Minden jog fenntartva. Impresszum ]
[ Az aktuális észrevételeiket, alkalmi tartalom-anyagokat ide kérjük.]
[ Az Erdély Ma tárhelyét és naptárait a Next-IT biztosítja. ]
[ Székely Termékek Webáruháza | Háromszéki falvak | Játékshop webáruház és játékbolt ]
Hirdetés

  szász jenő     sógor csaba     autopálya     gyergyó, csík     pópa     autópály     kulcsÁr     videó     autópálya     medve     tan     háromkút iskola adomany     bbte     bán zsófia     sogor csaba     erettsegi     gyergyó     régió fejlesztés     autopalya     interjú  
Kulcsszófelhő