Archívum

2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009

január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, október, november, december

1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30

2010. szeptember 02


  Az egyszerű emberi gesztusoknak óriási szerepük, jelentésük van az életünkben. Az egész csupán egy kis figyelmességen, egy csöppnyi szándékon múlik. A szándék tisztasága pedig nagyon sok esetben utólag derül ki, jut el a felismerésig, a beismerésig. De vannak a napnál is világosabban látható szándékok.

Egy aprócska virág, netán csokor vagy vázába ültetett zöldellő, díszes növény nagyon sok örömet, mosolyt képes fakasztani. Mikor? Születés- vagy névnapon, a házasságkötés évfordulóján, valamilyen emlékezetes esemény vagy ünnep alkalmából, a betegágy mellett, vagy éppen az elhunyt szeretteink lábánál, sírjánál.

Virággal díszítjük az asztalt, az oltárt, a keresztet. A különféle ünnepeket, ünnepi rendezvényeket is virágokkal tesszük kedvesebbé, színesebbé, mert a virág a tiszteletünknek, ragaszkodásunknak, szeretetünknek az egyik szép jele. De a virág elszárad, aztán kivetik, szemétre dobják.

Virágvasárnap van. A mi ékes virágunkkal, Jézus Krisztussal – aki számunkra a mennyei Atya legszebb ajándéka, földi életünknek a legszebbik dísze – vajon mi lesz? Most a mi Urunkat virágba borulva látjuk, de holnap már hová lesz az ő arcának szépsége? Talán éppen a szégyen hegyére fogjuk kidobva látni?

S a csók? Mennyi őszinteség, tisztaság, vagy a lélek elvakult sötétsége fog az én csókjaimban lakozni? Az Úr Jézus ismer engem. Tudja, hogy mi lakozik az emberben, bennem! Ha most nem is látom, majd akkor, azon a napon mindenre fény derül, az én virágaimra, az én csókjaimra, arra, hogy mennyit is ért nekem az Úrral való közösség.

Fr. Anaklét OFM
Vasárnap 

Keresés az interneten:

Keresés az Erdély Mán:     nem-archivált írásokbanaz archívumban    összes szó után bármely szó után pontos keresés