Keresés:






Az előző szám tartalmából:

 A Szekuritáté nem volt szégyenlõs…

 Az európai lobbi feltétele az itthoni kiegyezés

 Hamis szimmetria: Szász és Verestóy

 A hét hírei

 EMNT–MPP tárgyalás a helyhatósági választásokról

 Nyolc pont 2008-ra

 Tõkés László nyílt levele Markó Bélához

 Bölönit ajánlja polgármesterjelöltnek az MPSZ

 Közös március 15-ét Sepsiszentgyörgyön!

 A csíkszeredai fõkonzulátus készül a népszavazásra

 Civilsuli Szatmárnémetiben

 Elhunyt Tom Lantos

 Az elmaradt szerencsekívánat

 Mit képviseljen Tõkés László az EP-ben?

 Mit akar a magyar diák?

 Segítség szenvedélybetegeknek

 Nagybányai mûvésztelep vetélkedõ

 Erdélyi képeket várnak az MTV pályázatára

 Itthoni Dal Pályázat és Fesztivál – 2008

 Idén is igényelhetõ a nevelési-oktatási támogatás

 A becsület napja

 Ki lesz a demokrata elnökjelölt?

 Mélisse, Mélisse, Mélisse...

 Viccek

 Uniós információs hálózat kisvállalatoknak

 Sporthírek

852. szám - 2008. február 20.

aktuális
   Független lett Koszovó!
   Román lapok Koszovóról
   Tõkés-csomag Bãsescu asztalán
párbeszéd
   Ki mit gondol a függetlenségrõl?
aktuális
   A hét hírei
   Legyen saját hangunk!
   Gyökeres tanügyi módosításokat kér az MPSZ
   Magyar utcanevek Nagyváradon
   Ülésezett a gyergyószéki SZNT
   Sógor Csaba öt EP-irodát működtet Erdélyben
párbeszéd
   Marosvásárhely
   A demagógia és a duma gõgje
   Mitõl félnek a románok Koszovó kapcsán?
önrendelkezés
   Kolozsvári szimpátiatüntetés Koszovó mellett
   Szerbia és Koszovó
   Tõkés László az EP-ben Koszovóról
   Tabajdi Csaba: Bocsánatot kérni soha nem késõ
élő emlékezet
   Letették Wass Albert debreceni szobrának alapkövét
   Wass Albert életmûve nemzeti és kulturális összefogásra szólít fel
   A száz éves Wass Albert
   Magyarságismereti Mozgótábor – 2008
szélrózsa
   A jövõ igennel kezdõdik
finomvegyes
   Szakácskarrierem története
   Amit a gombáról tudni kell
   Viccek
   MTV: élõben A Társulat
   Ghymes Születésnapi Koncert
sport
   Sporthírek
párbeszéd
   Néhány gondolat a félreértett Koszovó-jelenségről


aktuális


Független lett Koszovó!

Az elõre eltervezett forgatókönyv szerint alakulnak a dolgok

A koszovói parlament vasárnap délután 15 óra 50 perckor elfogadta a függetlenség kikiáltásáról szóló dokumentumot. A volt szerbiai tartomány képviselõi egyhangúlag megszavazták az önállósulást. A nyilatkozat lényegét – még az elfogadás elõtt – Hasim Thaci kormányfõ szerbül is felolvasta, ezzel is hangsúlyozva azt, hogy Koszovó minden állampolgárát egyenlõnek fogja tekinteni.
A dokumentum szerint Koszovó demokratikus és többnemzetiségû ország, amely a békét és a térség stabilitását akarja szolgálni. A független balkáni állam az európai értékeket vallja magáénak és egyelõre azt a „felügyelt önállóságot” vállalja, amelyben számítanak az EU támogatására és szívesen fogadják az Unió civil és katonai segítségét a demokratikus állam kialakításában.
A függetlenség vasárnapi kikiáltását Hashim Thaci koszovói miniszterelnök jelentette be. A koszovói albán sajtó a tényt már korábban megírta, de az elsõ hivatalos megerõsítés Thacitól vasárnapi sajtóértekezletén hangzott el. A miniszterelnök közölte: Fatmir Sejdiu elnökkel együtt hivatalosan kérték Jakup Krasniqi parlamenti elnöktõl, hogy hívja össze a törvényhozás rendkívüli ülését. A testület elnöksége, amely a 15 órára tervezett ülés idõpontjáról hivatalosan is dönt, délben összeült.
„Történelmünk legfontosabb pillanata elõtt állunk” – jelentette ki délelõtti sajtóértekezletén a kormányfõ. „Olyan döntést fogunk hozni, amely a szabad és független nemzetek közé emel bennünket” – tette hozzá.
Hashim Thaci szerint minden koszovói intézmény készen áll arra, hogy végrehajtsa a Martti Ahtisaari ENSZ-fõmegbízott Koszovóra vonatkozó tervezetében szereplõ ajánlásokat. A kormányfõ azt is közölte: üdvözlik az EU misszióját, amely segíti Koszovó demokratikus fejlõdését és tervei megvalósítását.
Pristinában vasárnap már nagyon készültek az ünnepre. A hideg, havas, de ragyogó napsütéses idõben rengetegen sétáltak az utcákon, és igen sok embernél volt fekete sasos albán zászló. A koszovói rendõrség közlése szerint a tartományban teljes a nyugalom, semmilyen incidensrõl nem érkezett információ.
A pristinai repülõtérre szombaton több mint húsz repülõgép érkezett, a duplája az átlagosnak, s vasárnapra is sok charterjáratot vártak. Ezek a fõleg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában élõ albánokat hozták, akik közül sokan tíz éve jártak utoljára a hazájukban. Koszovóba utazott a szerb kormány tagjainak jelentõs része is, hogy bátorítsa a helyi szerbeket a számukra keserû napon. Szlobodan Szamardzics, a – délutánig még – szerb tartomány ügyeivel megbízott miniszter utazása elõtt azt nyilatkozta az állami televíziónak, hogy Szerbia a jövõben még aktívabban lesz jelen Koszovó szerbek lakta részein.

Átgondolt uniós támogatás

Az Európai Unió minden tagállama jóváhagyta szombaton az EULEX koszovói missziót, egy nappal a függetlenség kikiáltása elõtt. A 2000 fõs rendõri és igazságügyi missziót formálisan péntek éjfélkor, az elõre meghatározott határidõ elõtt hagyták jóvá a tagállamok különleges, „csendes” eljárás keretében, ami azt jelenti, hogy egyetlen uniós tagállamtól sem érkezett kifogás a küldetés ellen. Korábban Ciprus nem akart hozzájárulni a tervhez, mert ellenzi Koszovó függetlenné válását, de végül beadta a derekát. A misszió tagjainak zöme azonban még egy vagy két hétig nem indul Koszovóba, csak a 120 fõs elõkészítõ csoport van a helyszínen.
Az EULEX Koszovó elnevezésõ küldetésnek az a célja, hogy – fokozatos „felfejlõdés” után, négy hónap múlva átvéve az ENSZ-tõl a Koszovó feletti nemzetközi felügyeletet – gondoskodjék a szerbiai tartományból önálló állammá váló, zömmel albánok lakta terület függetlenedési folyamatának jogállami mederben tartásáról, ellenõrizze a politikai demokrácia és az emberi jogok – azon belül különösen az ott maradó szerbek kisebbségi jogainak – tiszteletben tartását a függetlenség elsõ éveiben. A misszió maximum 2210 fõbõl állhat, igazságügyi, rendõri, valamint vámos részlegbõl tevõdik össze.
Ezen felül létrejön egy polgári képviselet is. Vezetõje Yves de Kermabon francia tábornok, a NATO vezette koszovói békefenntartó haderõ (KFOR) 2005 szeptemberben leköszönt volt parancsnoka. A polgári képviselet irányítója Pieter Feith holland diplomata lesz.
„Arra szólítunk fel mindenkit Koszovóban és a tágabb értelemben vett térségben, hogy õrizze meg nyugalmát, és ne válaszoljon semmilyen provokációra” – fogalmazott Brüsszelben Jens Mester EU-szóvivõ. Mint hozzátette, „a nemzetközi közösség nem fogja eltõrni az erõszakos cselekményeket Koszovóban”.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsában a helyzet változatlan

Nem született megállapodás az ENSZ BT Koszovó függetlenségének kikiáltása kapcsán összehívott vasárnapi rendkívüli ülésén. A testület hét tagállama – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Franciaország, Belgium és Horvátország nevében Johan Verbeke belga ENSZ-nagykövet közleményében az orosz kérésre összehívott, zárt ajtók mögötti ülés után azt írta, „sajnáljuk, hogy a Biztonsági Tanács nem tud megegyezni a továbbiakról, de ez a patthelyzet hónapok óta ismert”.
„A mai események a státus (vagyis Koszovó jogállásának) meghatározását célzó folyamat végét jelentik, amely folyamat során kimerítették a tárgyalásos rendezés minden lehetséges útját” – fogalmazott a közleményben a belga nagykövet.
A BT Oroszország kérésére tartott rendkívüli ülést. Moszkva ezzel is demonstrálta, hogy ellenzi Koszovó vasárnap kikiáltott függetlenségét, miután az – hangsúlyozták orosz részrõl – ellentétes a testület korábbi, 1999-es határozatával.
„Aggódunk a szerbek és a többi koszovói kisebbség biztonságáért” – mondta Vitalij Csurkin orosz ENSZ-nagykövet az ülés elõtt. A BT-ülésen – amely az eredetileg meghirdetett idõponthoz képest kétórás késéssel kezdõdött, mert nem volt elég tolmács – Ban Ki Mun ENSZ-fõtitkár is jelen volt. Oroszország és Szerbia kérte, hogy a testület hétfõn tartson egy másik, nyilvános ülést is, amelyen Vitalij Csurkin közlése szerint Borisz Tadics szerb elnök is részt venne.

Ellenséges szerb reakciók

Feldühödött szerbek kövekkel dobálták meg vasárnap az Egyesült Államok belgrádi nagykövetségét, tiltakozásul Koszovó függetlenségének amerikai támogatása ellen. „Koszovó Szerbia szíve” – kiabálta a nagykövetséget körülzáró mintegy 2000 tüntetõ, többségében fiatal férfi. A belgrádi rádiók szerint a tiltakozók összecsaptak a külképviseletet teljes rohamfelszerelésben védõ, több mint 500 rendõrrel; egy rendõr megsérült. A belgrádi futballklubok szurkolóiból és szélsõségesen nacionalista szervezetek tagjaiból álló tüntetõk betörték a nagykövetség néhány ablakát és szemetes konténereket is felgyújtottak, miközben albánellenes jelszavakat skandáltak.
Fegyverbe szólította Szerbiát Koszovó elszakadása ellen vasárnap Artemije raska-prizreni püspök, a koszovói szerb ortodox egyház vezetõje. A fõpap, a Glasz Javnosztyi címõ szerb napilapnak nyilatkozva leszögezte: „Koszovó mindig szerb volt és az is marad.” Egyúttal felszólította Vojiszlav Kostunica kormányát, hogy fogjanak fegyvert, és orosz segítséggel akadályozzák meg, hogy a szakadár tartomány kinyilvánítsa függetlenségét.
„Szerbiának modernebb fegyvereket kellene vásárolnia Oroszországtól és más országoktól, és arra kell kérnie Oroszországot: küldjenek önkénteseket a szerbiai katonai jelenlét stabilizálására” – jelentette ki Artemije, hozzátéve, hogy a koszovói vezetõk függetlenségi nyilatkozata nem más, mint „ideiglenes megszállási állapot”.
Az ortodox püspök egyúttal elítélte Zdravko Ponosz tábornoknak, a szerb hadsereg vezérkari fõnökének álláspontját, mely szerint „Koszovót nem lehet fegyverekkel megvédeni”.
Hétfõn több ezer szerb tõntetett Koszovó függetlensége ellen, a szerb Legfelsõbb Bíróság pedig hazaárulás vádjával akar eljárást indítani a koszovói albán vezetõk ellen. A szerbiai hivatalosságok sajtónyilatkozatai kivétel nélkül arról szólnak, hogy Szerbia soha, semmilyen körülmények között nem fogja elismerni Koszovó függetlenségét.

Magyar támogatás

A Fidesz üdvözli a koszovói függetlenségi nyilatkozatot, a párt szerint Magyarországnak az Európai Unió meghatározó államaival együtt kell elismernie az új államot – mondta Németh Zsolt, a Fidesz szakpolitikusa vasárnap.
„A Fidesz részérõl üdvözlöm a koszovói parlament döntését. Arra kérjük a magyar külügyminisztert, hogy a hétfõi uniós külügyminiszteri ülésen mindent tegyen meg annak érdekében, hogy az Európai Unió tagállamai ismerjék el Koszovó függetlenségét” – hangsúlyozta Németh Zsolt.
Az Országgyõlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke kiemelte: egyetért a külügyminiszterrel abban, hogy a felügyelt függetlenség jelentheti Magyarország, a vajdasági magyarok és a térség egészének a stabilitását. A Fidesz fontosnak tartja, hogy Szerbia világos uniós perspektívát kapjon, amelynek meghatározó eleme lehet – a vajdasági magyarok szempontjából is fontos – vízummentesség.
Magyarországnak az Európai Unió meghatározó tagállamaival együtt kell elismernie a független Koszovót. Ha a tagállamok egy nagy csoportja ezt megteszi, akkor Magyarországnak nincs indoka különutas politikát folytatni – tette hozzá.

Bush nem hivatalosan már elismerte Koszovó függetlenségét

George Bush amerikai elnök nem hivatalos formában elismerte hétfõn Koszovó függetlenségét. „A koszovóiak immár függetlenek” - mondta az amerikai NBC televíziónak adott interjúban. Az afrikai körúton járó, jelenleg a tanzániai Arushában tartózkodó amerikai elnök egy tévényilatkozatban kijelentette: a maga részérõl támogatta és támogatja Koszovó függetlenségét. „Kíváncsian várjuk, hogyan alakulnak a fejlemények. (...) Az Ahtisaari-terv az útmutató a további lépésekhez” — mondta Bush az Arushából adott élõ interjúban.

Romániában az RMDSZ szólalt meg elsõként Koszovó mellett

Az RMDSZ Koszovó függetlenségének kikiáltását a Kelet-Közép-Európában és a Nyugat-Balkánon az elmúlt másfél évtizedben végbement átrendezõdés szükségszerõ következményének tartja, áll a szerkesztõségünkbe eljuttatott közleményben.
Miután a XX században földrészünkrõl két világháború indult el, nagy mértékben éppen az etnikai és nemzeti kérdés megoldatlansága miatt, itt az ideje, hogy a XXI századi Európa országai új szemlélettel, fontosságának megfelelõen kezeljék a népek, nemzetek önrendelkezési jogát. Az Unióba tömörülõ Európában ez a jog már különben sem fordíthatja szembe egymással az etnikumokat.
Koszovó függetlenségének kikiáltására olyan fájdalmas, szenvedésekkel teli idõszak után kerül sor, amely más megoldást már nem kínált a helyzet rendezésére. Éppen ezért a Romániai Magyar Demokrata Szövetség úgy véli, hogy a világ országainak el kell ismerniük az így létrejött új államot. Országunknak, Romániának sem szabad halogatnia Koszovó elismerését. Ugyanakkor bízunk abban, hogy a Koszovóban kisebbségben levõ szerbek számára a legteljesebben biztosítani fogják a szülõföldjükön való megmaradáshoz szükséges egyéni és kollektív jogokat.
A romániai magyarok természetesen feszült figyelemmel követik a világban zajló etnikai konfliktusokat, és végigkísértük a volt Jugoszlávia jelenkori történelmét is. Ennek a történelemnek a legnagyobb tanulsága, hogy a többségi intolerancia, az etnikai türelmetlenség, a szélsõséges nacionalizmus könnyen lángba boríthat egy térséget. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakulásától kezdve azon az állásponton volt, hogy az etnikai problémák megoldásához meg kell keresni a békés politikai eszközöket. Ugyanakkor mindvégig hangoztattuk, hogy a nemzetközi közösség hozzájárulása nélkül ezeket a problémákat mélyrehatóan rendezni szinte lehetetlen. Ezért üdvözöljük az Európai Unió cselekvõ részvételét a koszovói megoldáskeresésben, és úgy véljük, hogy Európa államai ilyen értelemben precedenst teremtettek, hiszen mostantól fogva más megoldatlan etnikai kérdések rendezésétõl sem zárkózhatnak el, áll a Markó Béla és Kelemen Hunor kézjegyével ellátott közleményben.
A román politikai elit kivétel nélkül elítélte Koszovó függetlenségét. Traian Bõsescu és Tõriceanu egyetértettek abban, hogy Románia nem fogja elismerni az új balkáni állam függetlenségét. Román elemzõk hétfõn úgy vélekedtek, hogy ez az elsõ eset, amikor a román kormány tagjaként az RMDSZ homlokegyenest mást képvisel, mint a kormánykoalíció többi tagja.

Egy kis koszovói történelem

A Szerbiához tartozott, márciusi hatállyal elszakadó tartomány 10 877 négyzetkilométer területõ. Koszovó északról és keletrõl Szerbiával és Montenegróval, délrõl Macedóniával, délnyugatról Albániával határos. A mintegy 2 milliós lakosság 92 százaléka albán, 4 százaléka szerb, 4 százaléka más nemzetiségõ, 90 százalék a szunnita iszlám vallás híve.
A tartományban albánul, szerbül és törökül is beszélnek, fõvárosa Pristina, az elfogadott fizetési eszköz a szerb dínár és az euró, de az államigazgatásban és a legtöbb üzletben csak az eurót fogadják el fizetõeszköznek.
Koszovó Európa egyik legszegényebb gazdasága, amely mindig is a volt Jugoszlávia legszegényebb területének számított, lakosságának legalább a fele szegénységben él. Koszovó gazdag ásványkincsekben, de a befektetõk messzire elkerülik, a lakosság többsége mezõgazdasággal foglalkozik. Magas a munkanélküliség, alacsonyak a bérek, aki teheti, külföldön keres munkát. A költségvetés hiánnyal küzd, a bevételek igen fontos részét a külföldi segélyek és a külföldön dolgozók által hazautalt összegek jelentik.
A szerb államiság bölcsõjének tekintett Koszovó 1912-ben, az elsõ balkáni háború után került vissza Szerbiához, majd az elsõ világháború után Jugoszlávia (1929-ig Szerb–Horvát–Szlovén Királyság) része lett. Az új államalakulatban domináns szerepet játszó szerbek etnikailag is vissza akarták szerezni a tartományt, asszimilálva vagy kitelepülésre kényszerítve az akkor már többségben lévõ albánokat.
Koszovó 1945–46-ban autonóm terület, 1963-ban a Szerb Szocialista Köztársaságon belüli autonóm terület lett. Az 1974-es jugoszláv szövetségi alkotmány a tartománynak nagyfokú autonómiát biztosított, Szerbia – noha a tartomány névlegesen hozzá tartozott – alig gyakorolt fölötte ellenõrzést.
1981-ben a koszovói albán többség mozgalmat indított a tartomány köztársasági rangra emeléséért, de ezt Belgrádban ellenforradalomnak minõsítették, karhatalommal leverték, sok száz albánt börtönbe zártak. 1989. március 28-án a szerb parlament olyan alkotmánymódosítást fogadott el, amely jelentõsen csökkentette Koszovó autonómiáját, 1989. június 28-án, a rigómezei csata hatszázadik évfordulóján Szlobodan Milosevics szerb elnök milliós tömeg elõtt mondott felfõtötten nacionalista hangú beszédet. Válaszul 1990. július 2-án a tartományi parlament albán képviselõi kikiáltották (az akkor még Jugoszlávián belüli) a Koszovói Köztársaságot, mire Belgrád feloszlatta a törvényhozást. 1992-ben az albánok „parlamentet” és Ibrahim Rugova személyében „köztársasági elnököt” választottak – ugyancsak fél-illegális módon.
1998 elején az albánok fegyveres szervezete, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) háborút indított a szerbek ellen a tartomány felszabadításáért, de a szerb biztonsági erõk brutálisan elfojtották a gerillaharcot. A válság rendezésére a nagyhatalmak bevonásával kidolgozott béketervet Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök elutasította, a jugoszláv hadsereg hozzálátott az etnikailag tiszta szerb Koszovó létrehozásához. A tárgyalások kudarca után a NATO 1999. március 24-én bombázni kezdte Jugoszláviát, Belgrád 11 hét után, június 10-én elfogadta a feltételeket.
A tartományba – ahonnan most az albán megtorlások elõl a szerbek menekültek el – bevonult a NATO által irányított nemzetközi békefenntartó erõ, a KFOR, a közigazgatást az ENSZ missziója (UNMIK) vette kezébe. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1999. június 10-én elfogadott 1244. számú határozata elismerte Jugoszlávia szuverenitását Koszovó fölött, ugyanakkor jelentõs autonómia létrehozását írta elõ a tartománynak.
Mivel a tartományban a demokrácia helyzete négy év után sem javult, az ENSZ a demokratikus társadalom alapelveit összefoglaló normarendszer teljesítését írta elõ a Koszovó jövendõ státusáról szóló tárgyalások megkezdésének feltételéül. 2005 végén a finn Martti Ahtisaari, az ENSZ különmegbízottja missziót kezdett Koszovó végleges státusának meghatározása érdekében, 2006 elején kudarcba fulladó tárgyalások kezdõdtek a szerbek és a koszovói albánok között.
A szerb fél nem fogadta el Ahtisaari rendezési tervét, amely belgrádi álláspont szerint megfosztja Szerbiát területe 15 százalékától, s önkényesen megváltoztatja nemzetközileg elismert határát. Szerbiában 2006. november 8-án új alkotmányt hirdettek ki, amely Koszovót az ország elidegeníthetetlen részének minõsíti. 2007-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsában az Egyesült Államok és európai szövetségesei benyújtották a Koszovó számára nemzetközi ellenõrzés alatt függetlenséget biztosító határozattervezetet, amelyet a testületben a Szerbiát támogató Oroszország elutasított.


Fel a tartalomhoz

Román lapok Koszovóról

Koszovó függetlensége ismét lángra lobbantotta a székelyföldi nacionalizmust — írja hétfõi számában a Cotidianul címû román napilap, amely a többi bukaresti újsághoz hasonlóan megállapítja: az esemény élénk visszhangot váltott ki a romániai magyarság vezetõi körében.
A Cotidianul szerint Koszovó függetlenségének kikiáltása azonnal tápot adott Európa-szerte az elszakadási törekvéseknek, Románián belül is. A lap megjegyzi, hogy a romániai magyarság vezetõi egyhangúlag üdvözölték Koszovó függetlenségét, amit modellként akarnak felhasználni Székelyföld autonómiájának megteremtéséhez.
Az Evenimentul Zilei szerint Koszovó függetlenségének kikiáltása felkeltette az egész világ érdeklõdését, de a legnagyobb visszhangja az autonómiára vágyó kisebbségi közösségekben volt tapasztalható. Az Evenimentul Zilei is megjegyzi, hogy politikai hovatartozástól függetlenül a romániai magyarság vezetõi „kórusban üdvözölték” a vasárnapi eseményt, és szorgalmazták, hogy Románia is ismerje el Koszovó önállóságát.
A bukaresti lapok részletesen beszámolnak arról, hogy az RMDSZ két politikusa Koszovóba látogatott a hét végén, mert személyesen akartak tájékozódni az ottani eseményekrõl. A Cotidianul szerint az RMDSZ „kémeket küldött Koszovóba, hogy szeparatizmust tanuljanak”. Markó Béla RMDSZ-elnök a Gândul címû napilapnak adott interjújában ugyanakkor elmondta, hogy Sógor Csaba európai parlamenti képviselõ és Antal Árpád bukaresti parlamenti képviselõ saját kezdeményezésére utazott Pristinába.
A Ziua veszélyes precedensnek nevezi Koszovó függetlenségét, emlékeztetve: 1945 óta elõször fordult elõ, hogy egy állam határait erõszakkal és egyoldalúan módosították.
A Gardianul tudósításának címében azt emelte ki, hogy Vlagyimir Putyin „a magyar szeparatisták karjaiba taszította Erdélyt”. Arra utalt ezzel, hogy az orosz államfõ nyilatkozatában Erdélyt is azon régiók közé sorolta, ahol precedensként tekintenek a Koszovó-ügyre.
A román lapok arról is tudósítanak, hogy vasárnap késõ este Kolozsvár fõterén romániai magyar civil szervezetek kezdeményezésére harminc fiatal gyûlt össze. Rokonszenvüket fejezték ki Koszovó függetlensége és Székelyföld autonómiája iránt.

Fel a tartalomhoz

Tõkés-csomag Bãsescu asztalán

Beszélgetés Toró T. Tibor képviselõvel

– A napokban Tõkés László, EP-képviselõ javaslatcsomagot tett le az államfõ asztalára. Mit tartalmaz ez a csomag?
– Tõkés László, az EMNT elnöke, európai parlamenti képviselõ decemberben, kérésére találkozott Traian Bãsescu államelnökkel. Bemutatkozó és tapogatodzó találkozó volt, amelyen számos kérdés felmerült. Azzal váltak el, hogy a fontos kérdésekrõl – szám szerint hatról – egy dokumentumot nyújtunk át az államfõnek, s a benne lévõket mérlegelve születnek meg a felvetett problémák megoldásához szükséges lépések. Ezt a dokumentumcsomagot adtuk át Traian Bãsescunak a napokban.
– Milyen kérdésekrõl van szó?
– Az elsõ egy régi javaslat megismétlése egy reprezentatív román–magyar kerekasztal létrehozására, amelyet, mint legmagasabb közjogi méltóság, Traian Bãsescu államelnök védnökölne. Ennek lenne feladata, a román–magyar együttélés szempontjából fontos, akár tabunak számító témákat listázni, s ezekre valamilyen megoldást találni. Összetétele a politikum mellett a civil társadalom képviselõibõl és a magyar történelmi, illetve a román egyházak elöljáróiból állna. A lényeg, hogy a társadalom minden meghatározó szegmense és ezeknek szóvivõi e kerekasztal-beszélgetésen részt vegyenek, hiszen így garantálni lehet, hogy az akciónak valóban lesz valamelyes hatása. A második kérdés a Parciumi Keresztény Egyetem akkreditációs folyamatára vonatkozik. Talán egyetlen magánegyetem akkreditációja sem sikeredett ilyen hosszúra, zegzúgosra és keservesre, mint amilyen e tanintézeté volt. Alapos a gyanú, hogy mindez nem véletlen. Tõkés püspök kéri az államelnöki intézmény támogatását ehhez a folyamathoz, amely közel áll a befejezéshez, hiszen már csak a képviselõházi rábólintás maradt hátra. De minden támogatás elkel e törvény alsóházi átviteléhez. A harmadik pontban az erdélyi magyarság és a kommunizmus bûneirõl lenne szó. Ismeretes, hogy az államelnök által kezdeményezett Tismãneanu-bizottság munkájában kis fejezet foglalkozott a magyarság és a kommunizmus viszonyával. Tõkés László úgy döntött, hogy felkér egy történészgárdát folytatni ezt a munkát. Úgy véljük, hogy Bãsescu elnök támogatása segíthetné ezt a tevékenységet, hogy a közeljövõben szülessen egy mértékadó, tudományos, de politikai szempontból is fontos dokumentum.
– A politikumot jelenleg foglalkoztató választási rendszerrõl, valamint az autonómiáról nincs szó e csomagban?
– De van. A negyedik pontban éppen a választási törvényrõl mondjuk el a véleményünket. A napokban zajló vitákban sok mindenrõl szó esik, de arról szinte semmit nem hallunk, hogy a kisebbségek képviseletével mi lesz. Ez nemcsak a magyarságra vonatkozik. 2004-ben Szilágyi Zsolt kollegámmal megkíséreltük, hogy bevigyük azt a modellt, amelyet egy-két európai országban már kipróbáltak, hogy a kisebbségi jelöltek számukra elkülönített helyekre versenyezzenek, így a kisebbségi szervezetek megméretkezhessenek, mégpedig úgy, hogy ne forogjon veszélybe a képviseletük. Ezt vázoltuk fel az államelnöknek, abból a megfontolásból, hogy meggyõzzük a modellünk érvényességérõl és hogy segítsen majd bevinni a köztudatba. Akkor majd a parlamenti viták során is komolyabban veszik. A hatodik pontban beszélünk az autonómiáról. Ez nem maradhatott ki. Ismeretes az államelnöknek az elég merev álláspontja ebben a kérdésben, éspedig az, hogy Udvarhelynek annyi autonómiája lesz, mint Caracalnak. Se több, se kevesebb. Nemigen tudta eddig senki ebbõl a meggyõzõdésébõl kimozdítani. Ezzel az anyaggal teszünk kísérletet e kimozdításra, hiszen összefoglaltuk benne a közjogi autonómiát illetõ eddigi kísérleteket, törvénytervezeteket. Az SZNT és az EMNT által elõterjesztett jogszabály-javaslatokról van szó, valamint a Bakk Miklós által vezetett munkacsoport csomagjáról az asszimetrikus regionalizmus kodifikációjáról. Megpróbáltuk rendbe foglalni az érveinket, hogy miért fontos mind a kisebbség, mind a többség számára, ha ilyen típusú autonómiák a román jogrendben megjelennek. Szerintem, szükség van a kezdeményezésre, még akkor is, ha ez közvetlen eredményhez nem vezet. Decemberben az államelnök azt a szándékát osztotta meg velünk, hogy nagy közvitát kezdeményez Románia közigazgatási, területi átrendezésérõl. Talán soha nem aktuálisabb a mi csomagunk, bevinni a vitába, a reformba az elképzeléseinket.
– Kimaradt az ötödik pont.
– Ez a kisebbségi államtanácsos kinevezésére vonatkozik. Az államelnöki hivatalban majd minden nagy témának van felelõse, egy elnöki tanácsos személyében, csak a kisebbségi kérdésekkel nem foglalkozik elnöki tanácsos. Ezt jeleztük az államelnöknek, aki konkrét javaslatot kért. Ezt megtettük: Smaradna Enache az illetõ. Kevés alkalmasabb személyt lehet találni egy ilyen típusú munkakör betöltésére, aki ennyi empátiával közeledik a kisebbségi kérdésekhez és ugyanakkor a többség-kisebbség viszonyt is helyesen értelmezi. Az elmúlt húsz évben többszörösen is bizonyította, hogy rátermett egy ilyen feladatra. Reméljük, eredménnyel ajánlottuk az államelnöknek. (Smaranda Enache kezdeti beleegyezése ellenére visszautasította a kisebbségi államtanácsosi állást – szerk. megjegyzése)
– A kezdeményezés dicséretes. Mikorra látja, hogy valami is megvalósul belõle?
– Remélem, hogy a közeljövõben kapunk a csomagunkra választ, és nem kell sokáig várnunk arra, hogy Tõkés Lászlót ismét fogadja az államelnök, amikor is megtudhatjuk, hogy álláspontjaink közül, melyeket hajlandó támogatni, magáévá tenni és melyekkel nem akar foglalkozni. A román államrendben az államelnök nem mindenható, de fontos intézmény, támogatása nyom a latba. Fõleg akkor, amikor az RMDSZ viszonya az államelnökkel eléggé fagyos, s kontraproduktív ez az állapot. Tehát, gondjainkra alternatív megoldásokat kell keresgélni. Persze, szükségét látom az RMDSZ és a szövetségen kívüli erõk közötti egyeztetésnek, hogy amikor az egyik csatorna befagy, megpróbálsz a másik csatornán elõbbre jutni.
– Most, hogy az RMDSZ vezetõsége megvonta öntõl a politikai támogatását, de ön az MPP-nek sem tagja, mi a jelenlegi helyzete?
– A saját helyemen állok, mint amiként tettem ezt az elmúlt húsz évben. Kamaszkorom egyik versélménye – már nem is emlékszem a költõ nevére, mintha a Farkas Árpád korosztályából lenne az illetõ – szerint, ha azt akarom, hogy segítsem a világot, akkor egyetlen helyen állhatok, a magam helyén. Hiszek valamiben és hajlandó is vagyok ezért cselekedni, ez a Tõkés László-i értékrend, ha ezt tömören kell megfogalmaznom. Emellett álltam az elmúlt tizennyolc évben, s ott lesz a helyem, ahol ezt az értékrendet komolyan veszik. Az RMDSZ ezt lábbal tiporta, ezért távolították el 2003-ban Tõkés püspököt, amely szimbolikus lezárása volt egy hozzáállásnak, a politikai bizalom tõlem való megvonása csak annak a megerõsítése, hogy a szövetségnek erre az értékrendre nincs szüksége, sõt, olykor meg is tagadja. Ezzel üzentek mindenkinek, aki esetleg kacérkodik az említett értékrend felé való közeledéssel, azt vigyázzon magára. Az, hogy a MPP-be leszek vagy nem, az annak a függvénye, hogy ezt az értékrendet mennyire karolja majd fel. Ha ezt komolyan veszi és beülteti a programjába, akkor biztos, hogy helyem lesz itt. Ha nem, nem. De akinek szüksége lesz a munkámra az meg is kereshet, nem fogok tolakodni, az biztos. Az RMDSZ-be sem úgy kerültem, hogy tolakodtam volna, ez így adódott. Az elmúlt évek folyamán az ember alakul a szerepekhez és a szerepek választják az embert.                 A következõ hetekben, hónapokban ki fog alakulni, hogy miként folytatom a politikai tevékenységemet. Az sem baj, ha nem lesz folytatás, mert ha erre nem kerül sor, akkor arra, amit én képviselek jelenleg nincs szükség. Ez esetben visszatérek a civil foglalkozásomhoz. Nem tagadom, hogy a politika virusa erõs, tehát nem jó szívvel fogok megválni tõle, de ha úgy érzem, hogy megváltozott az idõ és rám nincs szükség, akkor sem esem kétségbe. Az élet, így is, úgy is, megy tovább.

Román Gyõzõ

Fel a tartalomhoz

párbeszéd


Vezérhangya

Ki mit gondol a függetlenségrõl?

Koszovó függetlenségének kikiáltása senkinek nem hozott meglepetést. Mindenik fél jól ismert formáját nyújtotta. Az Európai Unió tagországainak zöme öreg kontinensünkön valószínûleg a jól ismert kisebbségi kérdések miatt döntött úgy, hogy azonnal vagy belátható idõn belül elismeri az új európai állam függetlenségét, mintegy könnyítve saját lelkiismeretén.
ENSZ, illetve Biztonsági Tanács ide vagy oda, az Európai Unió amerikai egyetértéssel döntött úgy, hogy az érvényben levõ nemzetközi játékszabályokat némileg megkerülve, elismeri Koszovó elszakadását Szerbiától. Elismeri, mert másként nem tehetne, hiszen a koszovói albánok, az európai népektõl eltérõen, másként látják a közösségi jogérvényesítés lehetõségeit. Megtapasztalva a mindenkori szerb kormányzat kisebbségellenességét, a koszovói albánok jó ideje már nem hittek semmiféle szerb ígéretnek. Legkevésbé annak, hogy a szerbek által ajánlott autonómia valóban olyan lehetne, amilyet õk szeretnének.
Az EU-s döntés egyben a „multikulturális” Európa felé történõ elõrelépés fontos állomása is lehet, ahol bizonyos körök mindent elkövetnek a keresztény értékek, a keresztény hit erõsödésének megakadályozására, mintegy bizonyítva, hogy a „sokszínû” Európában a letagadott keresztény gyökerek mellett, hathatósan törnek elõre a különbözõ világvallások. E keveredés fontosságát nagyban elõsegítheti egy új muzulmán állam európai létrejötte.
A vasárnapi történet tanúsága ugyanakkor minden civilizált európai politikus számára megközelítõen ugyanazt jelenti: egy nép tartós elnyomása elõbb-utóbb megbosszulja magát, a várható következmények pedig sokrétûek. Ezért alakult így a koszovói albánok példás összefogása, több éves, évtizedes töretlen hite, hogy a szenvedéstörténetnek elõbb-utóbb pozitív végkifejlete lehet. A híradások szerint ezt a legtöbb európai politikus elismeri.
Az sem meglepõ, hogy honi „mioritikus” tájainkon, ahol a román politika nemcsak történelmi, civilizációs hiányosságaival, hanem öröklött rosszindulattal, beteges elõítéletekkel küzd, egy emberként összefogva indított Koszovó kapcsán újabb támadást saját kisebbségei ellen. Újból elõkerültek az ebül szerzett ország rossz emlékei, és a román politikusok egymást túlharsogva intik lojalitásra a romániai magyarságot. A szerintük nem létezõ kollektív jogok kipécézése kapcsán egy szusszal elverik a port mindenféle autonómiatörekvés felett, óva intve a magyarokat, nehogy megkíséreljenek bármiféle bûnös dolgot, ami az ország területi integritását kockáztatná. A szöveg emberöltõ óta jól ismert, csupán magyar politikusaink számára jelent mindannyiszor újdonságot, amikor a jellemtelen román politikai elit beléjük rúg. A rúgást rendszerint elfelejtik, és újra meg újra ugyanannak a politikai közegnek a jóindulatára várnak, hátha a rúgások után mégis odadob nekik némi morzsát.
Az RMDSZ, kormányzati szerepvállalása ellenére, végre határozottan kiállt a független Koszovó mellett, és az is pozitívumként írandó számlájára, hogy a hétfõ esti román parlamenti nyilatkozatot egyedüli parlamenti pártként utasította el. A román kormányzati politika immár kilátástalanná vált helyzete, az elõre hozott választások igénye, vagy a tetten érhetõ politikai konkurencia tette-e, nem tudni. Nemcsak az ellenzék, hanem az RMDSZ vezetõi is a bõrükön érzik, hogy a sokat hangoztatott kulturális, illetve területi önrendelkezés csak akkor válhat valósággá, ha szakítani lehet az eddigi politikai úzussal. Úgy tûnik, a koszovói példa erre jó esélyt teremthet.
Miközben itthon és Európa-szerte azt halljuk, hogy Koszovó nem precedens, a balkáni történésekbõl maga számára jó példát látó kisebbségek szerte Európában tudják, sejtik, hogy végre megtört a jég. Európa és az Egyesült Államok olyan lépésre szánta el magát, ahonnan nincs visszaút.
Az uniós csatlakozás nemcsak a romániai, hanem a felvidéki, sõt az anyaországi magyarság számára is egyértelmûvé tette, hogy a csatlakozás ténye önmagában nem old meg semmit, legkevésbé a kisebbségi gondjainkat. Nem oldja meg, de immár jól körvonalazható lehetõséget kínál arra, hogy a sorsával rendelkezni tudó nemzeti közösség, összefogva elérje azt, amit akar. Koszovónak és az Uniónak ennél jobb üzenete nem is lehetne a romániai magyarság számára.
Erdélyi magyarjaink jól ismert kérdésére, hogy mit szólnak a románok, ha netán a tyúkszemükre lépünk, ma már rögtön föl lehet tenni a másik kérdést: mit szólnak a szerbek? Valóban mit szólnak? Kérdezi õket ma egyáltalán valaki Európában? Számít-e az, hogy mit mond Koszovó kapcsán a szerb állam-, vagy kormányfõ? Számít-e az, hogy a szerb ortodox egyház feje fegyverbe szólítja a népet? A vezetõ országok politikusait ez nem érdekli. Nem azért nem érdekli, mert a szerb alábbvaló nép lenne, mint a német, az angol vagy a francia, hanem azért nem, mert eljátszották problémamegoldó képességüket. Azt a képességet, hogy állampolgáraikat egyformán kezeljék. Hogy ne diszkrimináljanak, ne alázzanak meg másokat.
Ilyen szempontból a románok semmiben sem különböznek a szerbektõl. Közel egy évszázada ugyanezt teszik a kisebbségekkel, jelesül a romániai magyarsággal, amit a szerbek tettek és tesznek saját kisebbségeikkel, már kevésbé az albánokkal.
A magyar összefogáson múlik, hogy az erdélyi magyarság területi vagy kulturális autonómiájára éppen olyan határozott igen legyen a válasz, mint Koszovó függetlenségére. Ilyen összefüggésben teljesen mellékes lesz, hogy mit gondolnak errõl a románok.

Makkay József

Fel a tartalomhoz

aktuális


A hét hírei

Szerda

Tõkés Lászlóval ülne le tárgyalni az RMDSZ vezetõsége, errõl döntött szerdai ülésén a Szövetség Állandó Tanácsa, közölte Márton Árpád, az RMDSZ képviselõházi frakcióvezetõje arra a kérdésre, hogy várhatók-e a közöljövõben tárgyalások az RMDSZ és ellenzéke között.
Márton Árpád elmondta, Tõkés múlt heti felhívására válaszolnak, aki felajánlotta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közvetítõ szerepét a két magyar politikai szervezet között.
„Tõkés Lászlót hat magyar szervezet támogatta, és úgy ítéljük meg, õ egy legitimált személyiség, így elsõ körben vele ülünk tárgyalóasztalhoz” — nyilatkozta a háromszéki képviselõ. A megbeszélés helyszínét és idõpontját késõbb hozzák nyilvánosságra, elkezdték az egyeztetést.
Információink szerint az RMDSZ márciust javasolta, az EMNT képviselõi ezt a dátumot elfogadhatatlannak tartják, mivel a helyhatósági választások kérdése minél korábbi egyeztetést igényelne.
Tõkés László korábban jelezte: az EMNT keretében szívesen közvetítene Szász Jenõ és Markó Béla között.
*
Bölöni László, az MPSZ által felkért marosvásárhelyi polgármester-jelölt levélben jelentette be visszalépését. Mint fogalmaz, a felkérést csak úgy tudta volna vállalni, ha õt támogatja mindkét szervezet, miután azonban az RMDSZ már bejelentette saját csapatát, Bölöni ezek megválasztására bíztatja a marosvásárhelyieket. Levelében úgy fogalmaz: „Az új helyzetet figyelembe véve természetes és logikus, hogy nem vállalom a jelölésemet, azt a jelölést melynek egyik fontos célja az egyesités lett volna. Ha most tehetek valamit, akkor az az, hogy tisztelettel kérek mindenkit arra az egyesülésre, amelyért elvállaltam volna a jelöltetésemet. Úgy érzem, hogy végre olyan polgármester és alpolgármester jelölt van, akik mellett nyugodtan fel lehet és, ha nem akar a város tévedni, fel kell sorakozni, félretéve mindenféle politikai és nemzetiségi hovatartozási elvet. Marosvásárhely kell érezze, hogy a Borbély–Csegzi támogatása nem az RMDSZ, hanem az egész város érdekeit jelenti.”
A Magyar Polgári Pártból származó információk szerint az MPP vezetõsége arra gyanakszik, hogy az RMDSZ nyomást gyakorolt Bölöni Lászlóra döntése meghozatalában.

Csütörtök

Bölöni László levelére reagálva Szász Jenõ újabb nyílt levelet intézett Markó Bélához. Ebben többek között arról ír, hogy „Bölöni László állásfoglalásával példát mutat közösségi felelõsségtudatból, személyes szerénységbõl és közéleti eleganciából.
Marosvásárhely a magyar választási remények és félelmek jelképes városa, ahol a korábbi RMDSZ kudarcok után biztos sikerre van szükség. Ideje lenne tehát tanulnia az RMDSZ-nek a 2000. és 2004-es választási kudarcokból. Bölöni László biztos sikerre vinné a marosvásárhelyi választások ügyét, ezzel szemben az RMDSZ pártpolitikusai ismét kudarcot fognak vallani a polgármesteri tisztségért folytatott küzdelemben. Vásárhely ismét veszíteni fog.”
Szász Jenõ arra kéri Markó Bélát, hogy Marosvásárhelyen az RMDSZ is támogassa Bölöni László jelöltségét. „A törvényes jelölési határidõ lejártáig az RMDSZ vonja vissza pártpolitikai jelöltjét és támogassa Bölöni Lászlót, mint a marosvásárhelyiek független és közös polgármesterjelöltjét. Marosvásárhelyen a magyarság érdekeit helyezzék az RMDSZ pártpolitikai érdekei fölé. A párton belüli „mutyizás” helyett kövessék a marosvásárhelyiek érdekeit. Még mindig van esély Bölöni László közös támogatására. Bölöni László olyan személyiség, aki senki által nem kisajátítható, aki ideológiai, etnikai és pártszempontokon felülemelkedve mindenki által támogatható”—fogalmaz a levélíró.
*
„Nagy valószínûség szerint május 25-én rendezzük az önkormányzati választások elsõ fordulóját, a második fordulóra pedig június 8-án kerülhet majd sor” – jelentette ki csütörtök este Cãlin Popescu Tãriceanu. A miniszterelnök szerint az idõpont végleges meghatározása érdekében még folynak a politikai egyeztetések.
„Nincs amiért elhalasztani a szavazást, arra viszont odafigyelünk, hogy még a labdarúgó Európa-bajnokság elõtt lejárjon a voksolás” – magyarázta a kormányfõ a köztelevízió mûsorában.

Péntek

Késhet a Brassó–Bukarest autópálya építése. A Mediatica. ro tájékoztatója szerint az elsõ 19,5 kilométeres szakaszt májusban kellene, hogy elkezdjék építeni, azonban telekkisajátítási problémák miatt jelentõsen késhetnek a Brassó és Bukarest közötti autópálya munkálatai.
A pálya építésével megbízott olasz vállalat február 22-én nyújtja be a mûszaki tanulmányt, annak jóváhagyása után kezdõdnek a munkálatok. Az elsõ szakaszt idén, a második, 42 kilométeres szakaszt 2009 végén kezdik el építeni, a harmadik, ugyancsak 42 kilométeres szakaszt 2012-ben készül el.
*
A január 28–február 11. között lezajlott aláírásgyûjtési akciót az RMDSZ Csík Területi Szervezete kezdeményezte. A cél az volt, hogy a saját szervezeti és szervezési lehetõségeket is kihasználva támogassák azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Hargita Megyei Tanfelügyelõség munkatársai és szakemberei dolgoztak ki. Elsõ szervezési lépésként négy ûr-laptípust állítottak össze: egyet a Csíki RMDSZ Területi Küldöttek Tanácsa tagjainak, egyet-egyet a csíki szülõk és pedagógusok számára, illetve egyet Csík polgárai számára.
Ezeket az ûrlapokat eljuttatták minden csíki tanintézménybe és a legtöbb plébániára. Ezt követõen – értesülve az RMPSZ aláírásgyûjtõ akciójáról –, a pedagógus szövetség aláírásgyûjtõ ûrlapjait is kiküldték az iskoláknak, azzal a céllal, hogy azon személyek, akik különbözõ meggyõzõdésük miatt nem szeretnének RMDSZ-es ûrlapot aláírni, támogassák RMPSZ-es ûrlapokon a módosító javaslatokat. Az ûrlapok szövege magába foglalta azt, hogy az aláírók támogatják aláírásaikkal az RMPSZ és a Hargita Megyei Tanfelügyelõség módosító javaslatait.
Az akció február 13-án ért véget: közel 20 intézmény hozzájárulásával 6024 aláírást gyûjtöttek.
A területi iroda munkatársai 5 másolatot készítettek az eredeti aktacsomóról. Az eredetit Cristian Adomniþei miniszter kapja postaldájába, a másolatokat pedig Traian Bãsescu államfõnek, Popeangã Petre, a Parlament Tanügyi Bizottsága elnökének, Pásztor Gabriella államtitkárnak és Asztalos Ferenc képviselõnek küldték el. Az ötödik példány a Csík Területi RMDSZ levéltárába került.
*
Romániában, Bulgáriában és Lengyelországban találhatók az Európai Unió legszegényebb régiói. A jegyzéken, amelyet az egy fõre esõ bruttó nemzeti termék értéke alapján állítottak össze, országunk északkeleti tartománya számít abszolút elsõnek. Hat megye tartozik ide: Botoºani, Iaºi, Vaslui, Neamþ, Suceava és Bákó.
A 15-ös listán összesen hat román régió neve szerepel. Közöttük van (a 13. helyen) a Központi Régió is, amelynek a többi között Maros, Hargita és Kovászna megye is része. Egyébként a fõvárost leszámítva mindössze a Nyugati Régió menekült meg a „szégyenlistára” kerüléstõl, de Temesváron, Aradon és környékén is alig valamivel jobb a helyzet, mint mifelénk. Romániából mindössze Bukarest és Ilfov megye büszkélkedhet elfogadható gazdasági mutatókkal.
Az Európai Unió leggazdagabb régiójának London és környéke számít.

Hétvége

Az RMDSZ támogatja a romániai magyar történelmi egyházak azon javaslatait, amelyek a tanügyi törvény módosítását célozzák. Errõl az RMDSZ elnöke nyilatkozott, miután Marosvásárhelyen tárgyalt az egyházi vezetõkkel.
A román alkotmány az állami és magánoktatás mellett elismeri a felekezeti tanintézeteket is, ám nem biztosít számukra az állami iskolákkal egyenértékû támogatást. Az erdélyi magyar egyházi vezetõk arra kérték az RMDSZ-t, hogy támogassa a felekezeti oktatás egyenjogúsítását.
„Mi azt szeretnénk, hogy a fiatalok az állami oktatással lehetõleg egyenlõ jogokat kapjanak a jövõben is, minél teljesebb finanszírozást. Ebben egyetértettünk, a módosító javaslatokat egyeztettük, az RMDSZ képviselni fogja ezt az álláspontot a vitában, és utána a parlamentben is”– mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke.
Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetõi azt is szorgalmazzák, hogy az óvodától az egyetemig alapíthassanak tanintézményt.
*
Az RMDSZ a romániai helyhatósági választások mihamarabbi megszervezését szorgalmazza, és nem zárkózik el attól a lehetõségtõl sem, hogy egyidejûleg tartsák a helyhatósági és parlamenti választásokat – áll az alakulat szombati közleményében. Az eddigi elképzelések szerint a helyhatósági választásokat május végén szerveznék meg, ezt követné – egyelõre tisztázatlan idõpontban – a parlamenti helyekért zajló megméretés. „A két választás egyidejû megrendezése nem érintené hátrányosan az RMDSZ-t, sõt, bizonyos mértékben elõnyt is jelentene nekünk” – mutatott rá Markó Béla elnök, aki egyben úgy vélte, ez a megoldás jelentõs költségmegtakarítást tenne lehetõvé az államnak és a pártoknak egyaránt.
A két választás egyidejû megtartásával, egyes vélemények szerint, az RMDSZ a Magyar Polgári Pártot (MPP) is könnyebben háttérbe szoríthatná.
*
A romániai társadalomnak el kell döntenie, hogy a demokratikus berendezkedés formái közül az elnöki vagy pedig a parlamenti köztársaság mellett foglal állást, ehhez pedig minél szélesebb körben és minél hamarabb el kell kezdeni a társadalmi vitát. Majd ezt követõen kell alkotmányt módosítani, mert az alaptörvény értelmezése körüli válságnak mélyebb oka van, mint a paloták közti háború — jelentette ki Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselõje, aki február 16-án, szombaton Déván tartott sajtótájékoztatót.
„Igaz, hogy kampányév van, de 2009-ben is lesz választás és ez a kérdés nem tûr évekig halasztást.    A jelenlegi jogszabályok szerint az alaptörvény módosításához kétharmados parlamenti többség kell, majd azt követõen népszavazást kell tartani, ehhez képest az vehetõ észre, hogy a taláros testület döntéseivel gyakorlatilag újraírja az alkotmányt” – mutatott rá Winkler Gyula. Az RMDSZ EP képviselõje szerint nem kell megvárni, hogy lejárjanak a választások, ugyanis az elmúlt idõszakban több olyan belpolitikai válság is kialakult, amelyek egyértelmûen az alkotmány hiányosságainak tudhgatták be.

Hétfõ

Rágalmazás vádjával keresetet nyújt be Traian Bãsescu államfõ ellen Norica Nicolai. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora elmondta, amiatt pereli be az elnököt, mert elutasította kinevezését az igazságügyi tárca élére. A PNL-politikus azt követõen határozta el, hogy a bírósághoz fordul, hogy kézhez kapta az alkotmánybíróság döntésének indoklását a Cãlin Popescu-Tãriceanu kormányfõ által a jelölése ügyében beadott keresettel kapcsolatban.
A szenátor úgy értékelte, senkinek nincs joga megbélyegezni egy személyt, anélkül, hogy bûnösségét bizonyítaná: „Ha Traian Bãsescu engem megbélyegzett, akkor holnaptól bárki elutasíthat bárkit valamely munkakör betöltésénél, azzal az indokkal, hogy az illetõ nem érdemli meg, képtelen ellátni, illetve, hogy személye erkölcsileg kifogásolható”. A szenátor szerint az államfõ az elmúlt két hónapban tanúsított magatartásával azt bizonyította be, hogy törvényen felettinek tekinti magát, döntései és lépései pedig az önkényuralom gyakorlásának felelnek meg, tájékoztat a Krónika.
*
Sólyom László köztársasági elnök hétfõn aláírta az egészségbiztosítási pénztárakról szóló, február 11-én újratárgyalás után elfogadott törvényt – közölte a Köztársasági Elnöki Hivatal az MTI-vel. Sólyom László köztársasági elnök a törvény december 17-i elfogadása után megfontolásra visszaküldte a jogszabályt az Országgyûlésnek. A köztársasági elnök decemberben megfogalmazott ellenvetései mind a jogszabály meghozásának módját, mind tartalmát illetõen továbbra is fennállnak, azonban az alkotmány szerint köteles a törvényt aláírni és kihirdetni — tartalmazza a közlemény.
*
A Zöld Erdély Egyesület és további 16 zöld civil szervezet értesítette Korodi Attila környezetvédelmi minisztert, hogy mellé állnak a Rosia Montana Gold Corporation által indított perben. Mint ismeretes, az RMGC beperelte a környezetvédelmi minisztériumot, valamint személy szerint Korodi Attilát, amiért felfüggesztették a verespataki aranybányaterv környezeti hatásvizsgálati eljárását. A zöldek kiállnak a felfüggesztés jogossága mellett, és érintett félként kérik felvételüket a perbe, ahol egy közös ügyvéd fogja képviselni álláspontjukat. A zöldek a miniszter személye ellen indított eljárást méltatlan nyomásgyakorlásnak és lejáratási kísérletnek minõsítik a kanadai bányavállalat részérõl.
„Egy tisztségviselõ személyes meghurcoltatása, csak azért mert betartatja az érvényes jogszabályokat veszélyes precedenst teremthet Románia számára. Úgy gondolom, a zöld mozgalomnak nemcsak akkor kell felemelnie szavát, amikor a hatóságok munkájában talál kifogásolnivalót, hanem akkor is, amikor a különbözõ érdekcsoportok agresszív nyomásgyakorlással próbálják megfélemlíteni tisztségviselõinket”— nyilatkozta Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke.
*
A Romániai Magyar Középiskolá- sok Szövetségének (MAKOSZ) elnöksége jó elõterjesztésnek tartja Kerekes Károly RMDSZ-es parlamenti képviselõ törvénytervezetét, amely megoldási lehetõség a Munka-, Család- és Esélyegyenlõségi Minisztérium által októberben kiadott sürgõsségi rendeletbõl kimaradt 18 éven felüli középiskolai tanulmányaikat végzõ diákok támogatására.
A tervezet lényege az, hogy minden 18. életévét betöltött tanuló igényelheti a támogatást (egyenlõ összeget, mint a gyermekpénz, illetve azzal növekedõ összeg), amíg középiskolában tanul, abban az esetben ha a családban az egy fõre esõ jövedelem nem haladja meg az 1 550 lejt (országos átlagjövedelem).
A szervezet úgy véli, hogy ez a megoldási javaslat elfogadható, amennyiben a családon belüli átlagjövedelem kiszámításakor a gyermekek számát is figyelembe veszik, áll a diákszervezet közleményében.
*
A román törvényhozás két háza hétfõ este nyilatkozatot fogadott el Koszovó függetlenné válásával kapcsolatban. A Mircea Geoanã szociáldemokrata pártelnök által elõterjesztett szöveget az RMDSZ honatyáin kívül az egész román parlament egyhangúlag megszavazta. A nyilatkozat elítéli Koszovó függetlenségét.
Kedd
Az Európai Parlament néhány képviselõje, a francia Harlem Désire, a szocialista frakció alelnöke, az ugyancsak francia Heléne Flautre, a brit Caroline Lucas, a lengyel Janusz Wojciechowski és a magyar Hegyi Gyula írásos indítványban határozott fellépést sürgetett a szupermarketek visszaélései ellen, s egyben versenyjogi vizsgálatot kért az Európai Bizottságtól az üzlethálózat-láncok tevékenységérõl. Az aláírók szerint a szupermarketek irreálisan alacsony beszállítói árakat kényszerítenek a termelõkre, tisztességtelen körülményeket teremtenek a kereskedelemben és a foglalkoztatásban. Mind a beszállítókat, mind a fogyasztókat, mind a dolgozókat meg kell védeni hatalmi túllépéseikkel szemben. A felhívást 439-en írták alá és az a parlament hivatalos dokumentumává lett.

Fel a tartalomhoz

Legyen saját hangunk!

Tanácsadó Testület alakult Nagyváradon

Tõkés László európai parlamenti képviselõ, korábbi ígéretéhez híven, folytatta konzultációsorozatát az erdélyi magyar közösség képviselõivel. Amint már közleményben jeleztük, 2008. február 5-én az erdélyi magyar egyházak vezetõivel találkozott, február 7-én az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökségének vezetõjeként a Magyar Polgári Párt elnökségével tekintették át a politikai helyzet alakulását.
A párbeszéd és a véleménycsere igényével hívta meg 2008. február 16-án Nagyváradra a romániai magyar közélet számos neves személyiségét, az egyházi-, a civil- és a politikai szféra véleményformáló egyéniségeit, mindazokat, akik támogatták õt európai parlamenti képviselõsége elnyerésében, és akikkel mintegy értékközösségben további célokat és feladatokat fogalmazhatott meg szûkre szabott mandátuma idejére. Mert, amint a találkozó elején elhangzott, az Európai Unió azzá válhat, amivé mi alakítjuk, nem egy tõlünk független hatalom kiszolgálásáról van szó.         A zordra forduló idõjárás ellenére mintegy negyvenen tettek eleget meghívásának Erdély minden szegletébõl, többen drótpostán küldték el javaslataikat.
A találkozó hangulatát megalapozva, minden résztvevõ kapott a frissen megjelent dEPutáció címû havi értesítõ elsõ számából (a hírlevél elektronikus változatát mellékeljük). Két nagyobb témakörben tettek elõterjesztéseket: 1. Tõkés László Európai Parlamentben végzendõ munkássága, 2. Belpolitikai helyzet a választási évben.
Tõkés László röviden ismertette az Európai Parlamentben eddig szerzett tapasztalatait. Érzékeltette, hogy a körülötte kialakult méltánytalan helyzettõl függetlenül nehéz dolga lesz, mint romániai magyar EP-képviselõnek, hiszen az érdekvédelmi szövetség elhibázott „külpolitikája” miatt Európában tényleg azt hiszik, hogy Romániában a kisebbségek gondjai példaértékûen megoldódtak. Ehhez kapcsolódva Csép Sándor televíziós szerkesztõ arra kérte a képviselõt, hogy amennyire csak lehet, tudatosítsa az Európai Parlamentben: Romániában nem a kisebbségek helyzete oldódott meg modell-értékûen, hanem a kisebbségek viselkednek példásan, Koszovóra célozva a békés és demokratikus megoldások melletti kitartást emelte ki.
Tõkés László rövid összefoglalójában jelezte azt is, hogy nemigen van fogadókészség az õshonos kisebbségek jogainak felvállalására. Juhász Tamás kolozsvári teológiai professzor ennek kapcsán rámutatott: mihamarabb el kellene érni az õshonos kisebbségek és a bevándorlók közötti különbség tudatosítását, mert fennáll a veszélye annak, hogy a kialakulóban lévõ idegen-ellenesség érzete a kisebbségben élõ nemzeti közösségek tagjaira is kihathat.
Az európai parlamenti képviselõ a pénteki, Temesváron tartott Szembenézés a kommunizmus bûneivel címû konferenciáról is beszámolt. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy az Európai Unió tagországai képviselõinek nehéz meghaladni az ingerküszöbét e téma kapcsán, érdemben fel sem vetõdik a kérdés, az 1989-es fordulattal mintha „letudták” volna a kommunista közelmúltat. Így történhet meg, hogy egy kommunista utódpárt tagjaiból verbuválódott román néppárti különítmény akadályozni tudja az õ felvételét az Európai Néppártba, valamint, hogy a kommunista intézmények, struktúrák rejtett továbbmentése miatt nem értik néha, mi történik a volt szovjettömb utódállamaiban. Bejelentette, hogy márciusban nemzetközi „rendszerváltó” konferenciát szerveznek Brüsszelben, hogy felhívják a figyelmet az elkendõzött múltból és az õszinte szembenézés hiányából fakadó veszélyekre. Tõkés László püspök ismertette továbbá a „Keresztény Európát!” mozgalom eddigi eredményeit, a romániai magyar egyházak vezetõinek közös nyilatkozatát, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsának nemrég hozott határozatait, illetve a nyugati egyházvezetõkkel való találkozósorozatát, XVI. Benedek pápa meghívására tett kezdeményezését. Ellenpontként megemlítette, hogy míg a megvétózott Uniós Alkotmányból sikerült a szekularizáció nevében kivétetni Európa keresztény gyökereire vonatkozó passzust, addig csak az eltelt két hónap alatt négy magas rangú muszlim tisztségviselõt fogadtak az Európai Parlamentben. Értékelendõ az Európai Unió nyitottsága és párbeszédkeresése, jelentette ki a református püspök, de ügyelnünk kell arra, hogy ne csapjon át hamis toleranciába, ne feledkezzünk meg Európa keresztény alappilléreirõl.
Második napirendi pontként Toró T. Tibor romániai parlamenti képviselõ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke vázolta röviden a belpolitikai helyzetet. A Tõkés László EP-kampánya során kialakult akcióegységbõl hitet merítve Toró a nemzeti-polgári oldal egy táborba való szervezõdésének szükségességét hangsúlyozta. Kiemelte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács újraaktiválásának a fontosságát. Az EMNT-t azért hozták létre annak idején, emlékeztetett az alelnök, hogy visszaépítsék a köztudatba az autonómiák kérdéskörét, ennek teljes mértékben eleget tett, most más feladattal kell ellátnunk. Mozgalmi jellegébõl fakadóan az EMNT-nek mércét kell felállítania, mivel nem határolják be a pártpolitizálás konjunturális megkötései, ugyanakkor széleskörû társadalmi beágyazottsága folytán az EMNT-nek lehetõsége nyílik arra, hogy a közelgõ választások alkalmával hitelesíteni és legitimálni tudja a nemzete, közössége iránt elkötelezetten dolgozni akaró jelölteket.
Toró röviden összefoglalta a frissen alakult Magyar Polgári Párttal (MPP) való tárgyalások eredményeit, az egyeztetõ-jelölõ bizottságok felállításának lehetõségét.
Ehhez kapcsolódva felkérték Bakk Miklós politológust, egyetemi tanárt, hogy röviden ismertesse elképzeléseit a nemzeti-polgári oldal pártja, az MPP politikai programja kapcsán. Bakk Miklós felszólalásában kiemelte az összefogás és a konszenzus fontosságát. Nem egy RMDSZ-epigonra van szükség, jelezte, hanem egy átfogó, alternatív program alapján cselekvõ politikai aktorra, amely – szemben az eddigi gyakorlatban élõ parlament-központúsággal, a kormányzati pozíciók megszerzése végett konjunkturális koalíciós kényszerpályákkal operáló érdekvédelemmel – az önkormányzatiságra építõ, regionalista politikai víziót valósítana meg az értékkonzervativizmus mentén.
Az elõterjesztések után következtek a hozzászólások. A több mint három órás megbeszélésen számos indítvány, javaslat, építõ jellegû kritika fogalmazódott meg, nevezhetjük ötletbörzének is. A teljesség igénye nélkül: Geréb Zsolt, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora a regionalizmus témakörében a határmente interregionális együttmûködési lehetõségeire hívta fel a figyelmet, Csép Sándor a bepolitikai helyzetre reflektálva a teljes körû transzparenciát igényelte, Csíki Sándor, a Nagycsaládosok Szövetségének elnöke a nemsokára európai szinten bevezetendõ „családi kártya” támogatását kérte az európai parlamenti képviselõtõl, Gorun Gheorghe professzor az egyetemi diplomák uniós színtû kölcsönös elismerését célzó törvénykezdeményezést javasolt, Boros Zoltán televíziós szakember pedig kimondta, hogy most megszülethet egy politikailag-ideológiailag jól körvonalazható, önálló identitással bíró jobboldali egység, ezt a lehetõséget nem szabad elszalasztani. Ugyanõ pragmatikus megközelítéssel élve fogalmi tisztázásokat tart célszerûnek: pélául, hogy mit érthetünk a „regionalizmus” címszón, mert ha a jelenleg is létezõ eurórégiókat mint „pénznyelõ-pénzcsináló automatákat”, akkor az nekünk nem biztos, hogy jó. Javasolta, hogy egy nagyobb európai projekt keretében mérjék fel a romániai nemzeti közösségek aktuális állapotát. Kiemelt fontosságú kérdésként kezelték a népesedéspolitikai elõterjesztéseket, hiszen, amint arra többen rámutattak, Európában demográfiai válság van, elöregedõ társadalmakkal kell számolnunk.
Tõkés László az elsõkörös felvetésekre válaszolva összefoglalta az addig elhangzottakat, valamennyi elhangzott kérést-kérdést jegyezte, és azt kérte a jelenlévõktõl, hogy szakértelmükkel segítsék az õ munkáját. Javaslatát, miszerint alakítsanak szakértõi munkacsoportokat, egyhangúlag elfogadták. Ugyanakkor a résztvevõk körében megfogalmazódott az ilyen jellegû találkozók rendszeresítésére vonatkozó igény. Az európai parlamenti képviselõ Tanácsadó Testülete (EPTT) megalakulását formálisan is elfogadták, de fontosabbnak tûnik a tartalmi meghatározás. Újságírói kérdésre a késõ estébe nyúló tanácskozás után Tõkés László a következõképpen írta le az EPTT-t: laza szerkezetû, nyitott szakértõi társaság, amely hozzáértésével, szakmai elõterjesztéseivel, célirányosan alakuló munkacsoportban kidolgozott koncepciókkal segítik elõ az erdélyi magyarok képviseletét az Európai Parlamentben, hogy „legyen saját hangunk, és arra figyeljenek is”, áll Tõkés László EP-képviselõ sajtóirodájának közleményében.

Fel a tartalomhoz

Március 15-ke ünneplése Háromszéken a magyarság 65 százalékához is szóljon

Gyökeres tanügyi módosításokat kér az MPSZ

A Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete a múlt héten levélben fordult az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetéhez, hogy nemzeti ünnepünkre, de a választási évre való tekintettel is úgy látjuk helyesnek, hogy ne pártpropaganda népszerûsítése legyen a magyarság ünnepe, hanem minden polgárhoz szóló esemény. Tóth-Birtan Csaba elnök a sajtón keresztül üzent, s amúgy egyetértett a kezdeményezéssel, de civil szervezetet ajánlott szervezõként, írásos választ azonban azóta sem kaptunk. A tények mindenképpen ismertek. Március 15-én Markó Béla RMDSZ elnök Sepsiszentgyörgyön lesz, s felavatja az akkorra még teljesen el nem készült Lábas Házat. Ez is a kampány részét képezi, miként Albert Álmos polgármester, alsó-háromszéki területi elnök elmaradhatatlan jelenléte is, aki mindig szólni szokott az ünnepen. Ismételjük: számunkra nem közömbös, miként ünnepelünk, s azt csak elvárhatjuk, hogy a sepsiszentgyörgyi magyarság 65 százalékához, vagyis a túlnyomó többséghez is szóljanak, ne csak a maradék 35 százalékhoz, amennyien a szövetséget szavazatukkal támogatták november 25-én. Továbbra sem vagyunk hívei a külön szervezett ünnepségeknek, de ha nem sikerül megállapodni a két szervezet közötti paritásos szervezésben, akkor fontolóra vesszük, miként fogunk eljárni. Amúgy a civil szervezet ünnepségtervezésével magunk is egyet értünk, s azt ajánljuk, hogy a Háromszéki Civil Szervezetek szövetsége, a CIVEK jelölje ki azt a megyeszékhelyi szervezetet, melynek szakmai területe megfelel az elvárásoknak.

A tanügyi törvny módosításáról

A Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete a határidõ lejártának közeledtével elektronikus formában elküldte a tanügyminisztérium címére a tanügyi törvényt módosító javaslatait, melyek az egyetem elõtti oktatásra terjednek ki. A javaslatok több pontban is módosítják a törvénytervezetet. Vannak szociális vonzatai, az ösztöndíj-rendszer megreformálásáról és költségvetésbe való beiktatásáról szólnak, de szakembereink figyelme kitérnek az egyházi oktatás anyagi hátterének megnyugtató rendezésére. Kérjük a hivatalos ügyvitelben a kisebbségek nyelvének használatát is a hivatalos nyelv mellett. Az eddigi oktatási szerkezet megõrzését javasoljuk, az óvodát elõkészítõ csoporttal, a négy elemit, négy középiskolai osztályt és négy vagy öt gimnáziumi osztályt. Ajánljuk, hogy hivatalosan is törvényesítsék az alternatív oktatást, melynek számtalan elõnye van, kérjük, hogy vezessék be a kétszintû érettségit, az alacsonyabb és a magasabb fokút, az utóbbi automatikus belépést jelentene az egyetemre. Az autonómia jegyében kérjük, hogy a kisebbségi oktatás tantervét a közösséghez tartozó szakemberek dolgozzák ki, beleértve a román nyelv oktatását is, s ahol 20 százalék fölötti a kisebbség számaránya, ott kötelezõ módon oktassák a többségi nemzet számára annak nyelvét, földrajzát és történelmét a jobb megértés és együttélés érdekében.
Minden javaslatunkat alapos érveléssel támasztunk alá, s azokat eljuttatjuk Márton Árpádnak is, az RMDSZ frakcióvezetõjének.

A román oktatás nem diszkriminatív

Szervezetünk a tegnap kapta kézhez a Diszkriminációellenes Bizottság válaszát nyáron iktatott panaszainkra, kivéve a Dan Voiculescu kijelentéseivel kapcsolatos észrevételeinkre. A válasz a törvényesség köntösébe bújtatva kellõképpen cinikus hangvételû, többek között számon kérik tõlünk, hogy nem tettünk le módosító javaslatokat az oktatási törvénytervezettel kapcsolatban, amikor arra lehetõségünk lett volna. Azt is megállapítják, hogy a román nyelv és irodalom oktatása a kisebbségek számára nem diszkriminatív, tehát fölösleges volt a közel háromnegyed éven keresztüli érvelésünk, a bizottság továbbra sem tud elvonatkoztatni jól bejáratott elõítéleteitõl, tájékoztatta lapunkat Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke.

Fel a tartalomhoz

Magyar utcanevek Nagyváradon

Egyre több magyar utcanév jelenik meg reggelente Nagyvárad utcáin. Ezeket azonban nem az önkormányzat teszi ki, hanem az éj leple alatt ismeretlenek festékszóróval írják fel a falakra. Bár a városi tanács több mint egy éve döntött arról, hogy kiteszi a kétnyelvû feliratokat, ez a mai napig nem történt meg, ezért valakik úgy gondolták, önkéntes akcióba fognak.
Sztaroveszky utca, Nagysándor utca, Vitéz utca. Ezeket a feliratokat vasárnapra virradóra festették fel a nagyváradi utcák falaira. Az „elkövetõk” eddig közel 50 utcafalra írták ki az egykori magyar neveket, közülük néhányat már lemázoltak vagy eltüntettek, többségük azonban épen maradt.
A kétnyelvû feliratokért két évvel ezelõtt az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete szállt síkra, ám képviselõi tagadták, hogy õk állnának a mostani akció mögött. Mint mondták, továbbra is aláírásgyûjtéssel próbálják elérni, hogy a helyi tanács tartsa be tavalyi határozatát, és mielõbb tegye ki a kétnyelvû feliratokat.
„41 civil szervezet, egyházi, illetve politikai szervezetek kérvényt nyújtottak be a városhá-    zára, akkor ezt a kérvényt visszautasították, érdembeli választ nem kaptunk rá” – mondta Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Ifjak elnökségének tagja.
A fiatalok azt nehezményezik, hogy a város 700 utcájából, alig több mint 30-at neveztek el magyar személyiségekrõl, annak ellenére, hogy Nagyvárad 26 százaléka magyar. Az Erdélyi Magyar Ifjak tavaly nyáron ki akartak ugyan tenni kétnyelvû utcanév táblákat, ám akciójukat megakadályozták. A rendõrség nyomozást indított ellenük.

Fel a tartalomhoz

Ülésezett a gyergyószéki SZNT

Gyergyóditróban ülésezett múlt pénteken Gyergyószék Székely Tanácsa (GYSZT). A találkozón többek között elemezték a helyi autonómia-népszavazást. Maroshévízen a tavaly év végén és az idei év elején 785-en szavaztak. 776-on mondtak igent az autonómira és 9-en ellenezték.
A széki szervezet 1 ellenszavazattal és 1 tartózkodással, határozatot fogadott el arról, hogy bevezeti a soros (rotációs) széki elnök tisztségét. Az elnökség mandátuma 3 évre szól (elnök és 2 alelnök), ezen belül meghatározott sorrendben mindenik tag 1-1 évig tölti be a soros elnökséget, illetve 2 évig alelnökként tevékenykedik.
Soros elnökség 2008–2010.: 2008. Árus Zsolt (Gyergyószentmiklós), 2009. Ambrus A. Árpád (Gyergyószék déli településcsoportja), 2010. Bardócz Ferenc (Gyergyószék északi településcsoportja).
Az SZNT határozati javaslataiból az autonómia-népszavazással kapcsolatos eredményhirdetést, illetve az ehhez kapcsolódó közlemény elfogadását a GYSZT attól tette függõvé, hogy a szavazóképes székely lakosság legalább fele plusz 1 szavazzon.
Az SZNT elnökének Gyergyószék Székely Tanácsa elsöprõ többséggel (13 igen, 1 nem, valamint 1 tartózkodó szavazattal) Borsos Gézát, az SZNT egyik alapítóját és jelenlegi szervezési alelnökét jelölte.
Gyergyószék Székely Tanácsa javasolja az SZNT-nek, hogy a február 23-i ülésre hívják meg Sógor Csaba egykori szenátort (jelenlegi EP-képviselõt) és dr. Garda Dezsõ képviselõt, akik a román törvényhozásba benyújtották a Székelyföld autonómiájával kapcsolatos SZNT-törvénytervezetet.

Fel a tartalomhoz

Sógor Csaba öt EP-irodát működtet Erdélyben

Az RMDSZ-képviselõ szerint elkerülhetetlen a kiegyezés

Sógor Csaba európai parlamenti képviselõ a hétvégén hivatalosan is megnyitotta a mandátuma kezdete óta – 2007. december 10. – mûködõ kolozsvári EP-irodát. Az esemény alkalmával tartott sajtótájékoztatón Sógor kifejtette: bár munkatársai – Duj Erika és Moldován Árpád Zsolt – már két hónapja dolgoznak, sûrû programja miatt csak most jutott el a kincses városba, hogy ünnepélyesen felavassa ötödik, a Kolozs megyei RMDSZ székházában mûködõ irodáját. Az EP-képviselõ elmondta, két további irodát áll szándékában megnyitni: elõbb Szatmárnémetiben, majd még húsvét elõtt Munkácson, hogy a 250 ezres kárpátaljai magyar közösség igényeinek is hangot adhasson az Európai Parlamentben.
A kolozsvári irodanyitás alkalmából tartott sajtóértekezleten Sógor Csaba a helyhatósági választásokra készülõdõ erdélyi magyar pártokkal kapcsolatban a párbeszéd szükségességét hangsúlyozta. Úgy fogalmazott, félre kell tenni minden önös érdeket, és a tárgyalóasztalhoz kell ülni, mert a romániai magyarság érdekérvényesítésének egyetlen esélye van: az összefogás.
Sógor Csaba szerint nem sok értelme van Traian Bãsescunál keresni a romániai magyarság számára fontos problémák megoldásának kulcsát. Az EP-képviselõ szerint Traian Bãsescu semmit nem old meg, inkább újabb konfliktusokat szül. Sógor ezzel arra utalt, hogy az EMNT képviseletében a civil szervezet alelnöke, Toró T. Tibor parlaemnti képviselõ javaslatcsomagot nyújtott át Traian Bãsescunak a romániai magyarság fõbb követeléseirõl.
A képviselõ azt is elmondta: irodahálózata a Winkler Gyulával közösen született egyezség szerint alakul. Az egyezség értelmében Winkler elsõsorban Dél-Erdélyben nyit EP-irodákat, Sógor podig Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Bákóban, Besztercén és Kolozsváron nyitott eddig irodát, és a közeljövõben Szatmárnémetiben, illetve a kárpátaljai Munkácson szándékszik újabb irodát létesíteni. A román újságírók faggatózásaira válaszolva, természetesnek tartotta, ha egy magyar képviselõ a kárpátaljai magyarság dolgai iránt is érdeklõdik. Mint fogalmazott, lehetõségeihez mérten az ottani magyarság gondjainak, bajainak orvoslásához maga is hozzá szeretne járulni.
Kolozsvári tartózkodása alatt Sógor Csaba felkereste a két, magyar nyelven oktató egyetem vezetõit. Tonk Márton, a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának dékánja az EP-képviselõ támogatását kérte ahhoz, hogy az európai tanulmányok szakon tanuló diákok brüsszeli tanulmányúton ismerkedhessenek meg az Európai Parlament munkájával. Sógor meglátogatta Magyari Tivadart, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem magyar rektor-helyettesét is, aki tájékoztatta az egyetem magyar tagozatának jelenlegi helyzetérõl és terveirõl. A két fél megegyezett abban, hogy a jövõben kölcsönösen tájékoztatják egymást olyan ügyekben, amelyek a BBTE-n folyó magyar nyelvû oktatással kapcsolatos politikai, oktatáspolitikai törekvéseket illetik.
Sógor Csaba ismertette a két magyar egyetemi vezetõvel azt a módosító indítványt is, amelyet a múlt héten nyújtott be az Európai Parlament Foglalkoztatás és Szociális Ügyek Bizottságában. Az ERASMUS MUNDUS programot módosító javaslatok értelmében – amelyrõl várhatóan szeptemberben szavaz a strasbourgi plénum – lehetõvé válna, hogy az uniós és Unión kívüli országok közötti oktatási csereprogramba hangsúlyosabban kapcsolódjanak be a szegényebb régiók, illetve az újonnan csatlakozott országok egyetemei, diákjai.
„A csereprogramokban és a mobilitás alapjául szolgáló partnerségekben résztvevõk földrajzi megoszlását szeretném javítani. Egészen konkrétan, módosító javaslatom elfogadása esetén lehetõvé válna, hogy EU-s alapokból tudjuk finanszírozni egy kárpátaljai vagy vajdasági magyar diák posztgraduális tanulmányait a Babeº–Bolyai Tudományegyetemen,a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemen vagy a Partium Keresztény Egyetemen” – fejtette ki Sógor Csaba.

Fel a tartalomhoz

párbeszéd


Marosvásárhely

Marosvásárhely szimbolikus város. Az utolsó magyar nagyváros a román uralom alatt álló, némi leegyszerûsítéssel többnyire „Erdélynek” nevezett, mintegy 102 000 négyzetkilométernyi területen, ahol még remény van a magyar jelleg megõrzésére s egy távlatos, nemzetépítõ, elõremutató politika esetén talán még a magyar többség visszaszerzésére is. Mert ugyanbizony hova van az írva, hogy szükségszerû, hogy minden szinten csak visszaszoruljunk? Marosvásárhelyen a polgármesteri szék elnyerésével, határozott, erõt mutató politikával hitet adhatunk a mieinknek abban, hogy mégis érdemes, hogy nem hiábavaló a helytállás, hogy a magánéletben példamutatóan identitásõrzõ embereket a nagypolitika is támogatja. (Ehelyütt a „magyar város” kifejezést „Franco Nero-i” értelemben használtam. Egy interneten keringõ levél szerint állítólag azt mondta a jeles színész, mikor megkérdezték a forgatás után, hogy tetszett-e neki Kolozsvár, hogy igen, szép magyar város, mint ahogy Szebenen is látszik, hogy a németek építették. Vagyis ebben az értelemben magyar város az, melynek történelmén túl, szimbolikus kisugárzása, kulturális atmoszférája a sokszáz éves magyar múlt szellemi örökségét s nem a kilencvenesztendõs román megszállást tükrözi.)
Marosvásárhely polgármesteri széke tehát több, mint közjogi pozíció. Éppen ezért természetes lett volna, hogy az RMDSZ arra összpontosítson, hogy ezt a pozíciót visszaszerezze. Hogy minden más szempontot félretéve arra törekedjen, hogy Marosvásárhelyt egy elkötelezett magyar ember vezesse. Ehelyett mit látunk?
2000-ben a kampány teljében váltotta le Markó Béla Kincses Elõdöt a megyei elnöki tisztségbõl, az alapszabályzat lábbal tiprásával, ráadásul azért, mert Kincses nem a Markó-klikk által összeállított választási listát adta le a román hatóságoknak, hanem az elõválasztáson többezer választópolgár által legitimált listát. Ezek után nem csoda, hogy párszáz szavazaton elbukott az egyébként mindkét oldal által támogatott Fodor Imre. Nem lehet mindenkitõl elvárni azt a distinkciós képességet és fõleg hajlandóságot, hogy mérlegelje, kit is sújt dacos távolmaradásával. Az RMDSZ vezetése méltatlannak bizonyult a támogatásra, így sokan, akik, ha egységességet, ügy iránti hûséget és erõt látnak, elmentek volna szavazni, egyszerûen otthon maradtak. Az is több, mint gyanús, hogy az RMDSZ nem óvott idejében, holott erre minden oka meglett volna. Az érthetetlen cselekvéssort bennfentesek azzal magyarázzák, hogy az RMDSZ-nek üzleti érdekei fûzõdtek a tanácselnöki tisztség megszerzéséhez, amit akkor volt nagyobb esély megnyerni, ha a polgármesteri széktõl elesik a szervezet.
2004-ben a mindössze két évvel korábban a Kempinsky szállóban Nãstaséval, Medgyessyvel és Verestóyval Erdély elszakítására koccintó Kelemen Atillát jelölte a már csak nevében magyar „szövetség”. Meg is lett az eredmény. Kelemen sokkal rosszabb eredményt ért el, mint bárki elõtte, aki e posztért az RMDSZ támogatásával indult. Ha ez nem tudatos elszabotálás, akkor micsoda?
2008-ban a Magyar Polgári Párt felvetette, hogy Bölöni László lehetne a közös polgármesterjelölt. Azután, hogy Bölöni kijelentette vállalja a jelölést, ha mindkét magyar szervezet támogatja. Bízvást kijelenthetõ, hogy meg is nyerte volna, azon egyszerû oknál fogva, hogy nemcsak a magyarság állt volna mögötte egységesen, hanem a románok közül is nem kevesen rá adták volna voksukat. De mit tesz az RMDSZ? Kitart a neptunista Borbély László mellett, aki nyilván ugyanarra a sorsra fog jutni, mint Kelemen. De hát ez is volt neki szánva Markóék által, akik a jelek szerint továbbra sem tartják fontosnak, hogy megszerezzék e posztot.
De még abban az esetben is, ha nem tudatos számítás és szabotázs van e döntés (s a korábbiak) mögött, hanem szakszerûtlenség, helytelen helyzetfelmérés, intellektuális korlátoltság és kicsinyesség, annyi nyugodtan leszögezhetõ: elképzelhetetlen, hogy Markóék ne tudnák: Bölöninek igen jó esélye lenne, szinte biztos befutó, Borbélynak nincs esélye, vagy legyünk ezúttal nagyon megengedõk: nagyságrenddel kisebb az esélye. Õk ennek dacára kitartanak neptunista fõ-labancuk mellett.
Ergo a legkevesebb, ami tényként állítható, hogy a pártérdek fontosabb nekik, mint a nemzeti érdek. Amit persze az RMDSZ-en belül levõk 1994 decembere, a Nagy Benedek-féle Tõkés László-ellenes támadás óta láthatnak-tudhatnak, de a nagyközönség számára ennyire evidensen talán még soha nem bizonyosult be.

Borbély Zsolt Attila

Fel a tartalomhoz

A demagógia és a duma gõgje

A most éppen az egészségügyi-reformhazugságok csapdájában vergõdõ társadalmi és politikai élet ütközõpontjain, ismét és egyre gyakrabban hangzik fel a demagógia vádja. Ez az, ami arra késztet, hogy elgondolkozzak a politikusi tehetségtelenséget és tehetetlenséget leleplezõ, a megfelelõ érvek fellelésének képtelenségét jelzõ kibúvón.
Velem is elõfordul a hétköznapi beszélgetések, és a publicisztikai munka során egyaránt, hogy hallani vélek egy belsõ hangot: vigyázz, nehogy demagógiával gyanúsíthassanak. De hasonló helyzetben levõ értelmiségi barátaim köreiben is hallottam már hasonló panaszt.
Ezekre a pillanatokra gondolva tehát már két – mai napság igencsak aktuális – gondot, gondolatot kell körbejárnunk. Az egyik maga a demagógia, a másik az, hogy miért kell nekünk ilyen s más hasonló vádaktól félnünk.
A sorrendet megfordítva elõször a félelem okát kutatnám. Honnan ez a sötét reflex, mi okozza, hogy mindegyre felbukkan. Vajon régi beidegzõdések, vagy fellelhetõ ez azokban is akiknek – koruknál, vagy születési helyüknél fogva – nem volt ilyen tapasztalatra alkalmuk? És ha esetemben régi beidegzõdésrõl van szó, mi az oka annak, hogy közel két évtized alatt nem épült le, sõt, hogy éppen újra és egyre sûrûbben üti fel fejét? Vajon nem régi ingerek azok, amelyek ezt okozzák? Vajon nem a régi hang és hangulat, a régi félelemkeltõ eszközrendszer újramûködése teszi ezt?
„A gulágba szökkenni oly hajlandó, recskegõ hangú pufajkás szirén?” Mely, mint a barakkunkba bedugott, de leborotvált szõrû farkasláb, becsapja a naiv báránykákat. A hiba minden bizonnyal nem az én készülékemben van. A fortélyos félelem ismét mûködik, kicsit más formában, kicsit más színekbe öltöztetve, de hasonlóan veszedelmes célokkal és hasonló értékrendek képviseletét próbálva kiüldözni szellemi életünkbõl. Kétpólusúnak hitt világunk pillanatnyilag éppen egypólusúvá válva, jól tud élni a szorongáskeltés módszerével. Értelmiségben s tömegben nézve egyaránt. Számukra a gondolkodó fejek keretek közé szorítása nagyon hasznos. Elég néhány elátkozott szó, leprásként beidegzett jelzõ, és mûködik az egyszerû rendszer. Jaj nehogy csak árnyéka vetüljön rám valamilyen izmusnak! A ravaszság és hazugság nyilaitól védj meg Uram minket!
Ide érkezvén a demagógia már csupán részletkérdés. Jó volt hát a gondolatmenetet megfordítani. Ami a demagógiát illeti, a kívülálló éppen úgy, mint az érintett elsõsorban arra lehet figyelmes, hogy mikor alapvetõ igazságok, értékrendek, létfontosságú nemzeti felismerések kerülnek a vád célpontjába, akkor bizony keresve sem lehetne kényelmesebb módszert találni, mint ezzel vádolni azt, aki ilyen kézenfekvõ dolgokat emleget. Így aztán elõbb-utóbb maga a színtiszta igazság kimondása kerül a demagógia valódi célkeresztjébe. Lám csak! Ha a hazugság oltárát építgetjük! Egyszerû, mondhatni primitív módszerekkel képes semlegesíteni legõsibb ellenségét az igazságot. Szégyenkezve kell rágondolni, és félni kell kimondani. Baj lehet belõle, s fõleg hiteltelenné válhatsz általa. Hiába vagy bátor s hajlandó elviselni azokat a bajokat, sõt ha kell a talán annál is rosszabb nevetségességet is, nem elég. Nem rólad van szó. Az érték, az eszme, a felmutatni szánt igazság semmisül meg a gonosz össztûzben. Azt kell tehát óvnod, öltöztetned, csomagolnod, magaddal csempészned, kétszer akkora ügyességgel és óvatossággal mégis zászlóra tûznöd. Óvnod a demagógia vádjától, a duma gõgjének ragadós kacajától.
A mai Magyarországon a hazugság elfoglalta helyét a mindennapi életben, és útban van afelé, hogy piedesztálra is emeljék. Munkamódszer, erény lesz belõle.
Mennyi idõ is kellett ehhez az aprócska mûvelethez? Meg ki? Jött, és ellenfelei elegánsan lemosolyogták. De a sötétség erejével háta mögött õ diadalt ült. Most már akár el is mehet. A gazdaságinál is félelmetesebb romokat hagy maga után.

Szász István Tas

Fel a tartalomhoz

Mitõl félnek a románok Koszovó kapcsán?

A román tv-adók Koszovóról szóló, egymást érõ televíziós vitái a spanyolviaszt próbálják felfedezni Koszovó ügyében, és mindannyiszor oda lyukadnak ki, hogy a kisebbségek háládatlansága határtalan. Jól szemlélteti ezt a fajta eredeti román megközelítést a kommunista õskövület Theodorescu román történész, akadémikus, szociáldemokrata szenátor Realitate tv-beli magyarázata Koszovó függetlenségére: szerinte a mai koszóvói valóságért Tito a hibás, még a hatvanas években, amikor Pristinában albán egyetemet engedélyezett. A román logika tökéletesen érthetõ: nem szabad megengedni a magyar kisebbségnek sem, hogy maga képezze saját értelmiségét, amelyik egyszer csak gondol egy merészet és nagyot, és autonómiát, vagy netán függetlenséget akar.

Toducz Endre

Fel a tartalomhoz

önrendelkezés


Kolozsvári szimpátiatüntetés Koszovó mellett

Február 17-én, vasárnap este 21 órakor mintegy negyven kolozsvári magyar fiatal villámtüntetést tartott Mátyás király szülõháza elõtt, ekképp szimpatizálva a függetlenségét kikiáltó Koszovóval.A tüntetõk között jelen volt Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke is.
A tüntetést a MIT (Magyar Ifjúsági Tanács), az ODFIE (Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet) és az EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) vezetõi kezdeményezték az esti órákban. Sándor Krisztina, Szabó László és Soós Sándor maguk is ott voltak a Koszovó függetlenségét üdvözlõ, székelyföldi autonómiát és erdélyi magyar közösségi jogokat követelõ plakátokat, transzparenseket felmutató tüntetõk között.
A tüntetésen, amely tizenöt percig tartott, nem hangzottak el beszédek, csupán interjúkat készítettek a nagy létszámban megjelenõ, túlnyomó részben román tévések és újságírók.
Patrubány Miklóst „kiszúrták” maguknak a román lapok tudósítói. Az MVSZ elnöke a következõket nyilatkozta:
„Magyarok Világszövetsége Koszovó függetlenségének kikiáltásában az élet diadalát látja. A megszületett gyermekek sokasága, a szaporodó nép eljutott az önrendelkezés küszöbére. A Magyarok Világszövetségének politikai alapelve az önrendelkezés, ezért üdvözli Koszovó függetlenségét.
Egyben szeretnénk felhívni a koszovói albán vezetõk figyelmét arra, hogy kötelességük a területükön élõ szerb kisebbség számára megfelelõ jogokat biztosítani. Ezt egyetemes emberi jogi megfontolásból tesszük, de tesszük azért is, mert félelmeink vannak, hogy a Koszovóból esetlegesen menekülõ szerbeket a Vajdaságba, magyarok lakta területekre irányítják, ami súlyos etnikai konfliktusokhoz vezethet.”
Tizenhét évvel ezelõtt Horvátország egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, amit a világon elsõnek az RMDSZ ismert el, még amikor egyetlen állam sem. Az RMDSZ elnökségének akkor tagja volt az MVSZ mostani elnöke, Patrubány Miklós is. Borbély Imre – az MVSZ Stratégiai Bizottságának elnöke – javaslatára, az RMDSZ elnöksége tizenkét órás vita után, többségi szavazattal hozta meg korszakos döntését, a szervezet akkori elnökének, Domokos Gézának ellenkezése mellett, tájékoztat az MVSZ sajtószolgálata.
A vasárnap esti rendezvénynek szokatlanul nagy visszhangja volt a román sajtóban. Noha a tûntetõk a 20 perces békés akciót követõen elhagyták a teret, hétfõn a Kolozs megyei Csendõrség parancsnoka Aurel Litan bejelentette, hogy fejenként 500 lejes pénzbírságot rónak ki két szervezõre, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIT) és a Magyarok Világszövetsége elnökére, Sándor Krisztinára, illetve Patrubány Miklósra. Az érintettek még nem kaptak értesítést megbirságolásukról, errõl csupán a sajtóból értesültek.

Fel a tartalomhoz

Szerbia és Koszovó

„Szerbia ott áll, ahol Milosevics után volt” – állítja Azem Vllasi korábban albán politikus, ma ismert politikai elemzõ. Ez az állítás igaz is meg nem is.
Szerbia valóban nem tágít, Koszovóról ma sem mond le, s a jövõben sincs ilyen szándéka. Ez az álláspont Milosevics óta valóban nem változott.
De, hát mit képzel bárki is! Miért mondana le Szerbia Koszovóról? Mert korábban etnikai tisztogatás árán akarta megtartani? Vagy, mert Európa azt szerette volna, ha Szerbia megbánva nagy bûneit, önként és dalolva helyeseli a NATO-bombázást és hozzájárul az Ahtisaari-tervhez?
Voltaképpen nem történt más, mint ami a történelemben egyre-másra ismétlõdik: mindenki igyekszik a lehetõ legnagyobb darabot kikanyarítani a tortából, s ez a mûvelet van, akinek sikerül, van, akinek nem. Szerbia a Balkán-háborúk és az elsõ világháború nyertese volt. Most – a Vajdaság kivéve – oda jutott, ahonnan elindult. Ez sem olyasmi, ami a kis nemzetekkel nem szokott megtörténni.
Ha visszatekintünk Milosevics indulására, két dolgot érdemes világosan látni. A valaha négyszázötven ezres szerb többségû jugoszláv néphadsereg birtokában Milosevics természetesen megkísérelte, amit a nagyhatalmak már az elsõ világháborút követõen sem engedtek meg Szerbiának: azt, hogy a lehetõ legnagyobb területen hozza létre Nagy-Szerbiát. Arra számított, hogy a Szovjetunió nem fog felbomlani, s megkapja azt a támogatást, amire a hódítások elismertetéséhez szüksége lett volna.
Nem számolt az ellenállással, amelyet Nyugat és fõleg az Egyesült Államok tanúsított a milosevicsi hódításokkal szemben. Különösen azután, hogy világossá vált: a Szovjetunió mégis felbomlik.
Valószínûleg itt követte el a második hibát. Milosevics 1992-ben és 1993-ban, sõt még késõbb is nem arra törekedett, hogy megtartsa a már elért eredményeket, hanem kegyetlenséggel pótolta a hiányzó politikai dominanciát, erõvel akart célt érni.
Ez történelmi hiba volt.
De, miért kellett volna Kostunicának, Milosevics politikai örökösének száznyolcvan fokos fordulatot tennie? Õ sem tett mást, mint amit elõtte a történelemben oly sokan már megtettek. Az új helyzetben (a NATO-bombázások után) engedett, amennyire ezt a nagyhatalmak, s egyáltalán a körülmények kikényszerítették. Fogcsikorgatva eltûrte Koszovó február 17-én történt önállósulását is. De Koszovó elvesztését egy pillanatra sem ismeri el!
Nagy-Szerbiáról ugyan szó sincs, de Kostunica nem ment bele abba, ami a szerbeknek ma a legnagyobb fájdalom, a Nyugatnak viszont vasárnapig feltétlenül elérendõ cél volt: Koszovó önkéntes átadásába.
Történelmi távlatokból szemlélve a történéseket, azt kell mondani, Kostunicának lett igaza, nem Djindjicsnek. (Djindjics hajlandó lett volna Koszovó felosztására, vagy más, a nagyhatalmak érdekeinek megfelelõ megoldásra.) Kostunica is elvesztette Koszovót, de nem mondott le róla. Hagyta, hogy a Nyugat lépjen. Úgy, ahogy ebben a helyzetben egyedül léphetett: fittyet hányva a nemzetközi jog egyik alapelvére (hogy határmódosításról, s más effélérõl csak mindkét érdekelt fél beleegyezésével lehet dönteni) elvette Koszovót Szerbiától.
Itt tartunk most.
Mindegy, hogy milyen figyelemelterelõ hadmûveletek zajlanak idõközben, a vége máris látszik. Egymás torkát szorongatva, Szerbia és Koszovó is csatlakozhat az EU-hoz. Gyorsabban, mint bárki gondolta volna.
Valószínûleg úgy, ahogy Bernard Kushner francia külügyminiszter mondta hétfõn: nagy gyõzelem ez az albánoknak, de a szerbeknek is, hiszen most már megvannak a felté- telei annak, hogy benn az EU-ban találkozzanak.
Ezt ugyan nem mondta a francia miniszter, de már az elsõ nyugati nyilatkozatok után látszik: a szerb lesz a megbántott, duzzogó, büszke nemzet, amely Koszovóért cserébe megkap mindent, amit megkíván, csak ne rontsa tovább a hangulatot.
Nem lesz Nagy-Szerbia, de Kostunica megkap minden mást, ami szem s szájnak ingere.
A rebellis kisállamokkal ez is megtörténhet. S ha jól megnézzük, Szerbia számára nem ez a legrosszabb variáns.

Ágoston András

Fel a tartalomhoz

Nemzetközi együttmûködéssel minden kritikus helyzetre megoldás található

Tõkés László az EP-ben Koszovóról

Kedden, február 18-án, Koszovó függetlensége kikiáltásának másnapján az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésének napirend elõtti felszólalásaiban uralkodó téma volt ez a rendkívüli esemény. Nem egy szerb-, illetve oroszbarát felszólaló az albán tartomány függetlenedése ellen foglalt állást, és ugyanerre szolította fel az Európai Parlamentet. Többen elismeréssel üdvözölték Koszovó önállósulását. Becsey Zsolt magyarországi néppárti képviselõ az esemény esetleges hátrányos következményeire hívta fel a figyelmet, a szerb menekültek vajdasági betelepülése vonatkozásában. Tõkés László felszólalásában példa- és precedensértékûnek nevezte a koszovói rendezést, és erdélyi magyar vonatkozásban vonta le annak tanulságát. Szerdán az Európai Parlament önálló napirendi ügyként folytatott vitát a koszovói helyzetrõl.
Az alábbiakban Tõkés László felszólalásának szövege olvasható:
„Koszovó függetlenségének kikiáltása alkalmából mindenekelõtt elismeréssel adózom Ibrahim Rugova albán vezetõ emlékének. Ugyanakkor osztozom a koszovói albán közösség örömében, és szolidaritásomat fejezem ki iránta szabadsága kivívásának sikerében.
A tragikus sorsú délszláv térség történetének utóbbi másfél évtize- dében minden rendezési terv a népek önrendelkezésének, az autonómiáknak és a hatalom megosztásának a jegyében fogant.                     A Carrington-terv, a Daytoni-egyezmény, a Rambouillet-i tárgyalások és az Ohridi-egyezmény sorába illõ Ahtisaari-terv megvalosulása is azt mutatja, hogy térségünkben a különbözõ népcsoportok, nemzeti közösségek közötti viszony korántsem tekinthetõ megoldottnak – nemzetközi együttmûködéssel viszont a jövõben minden kritikus helyzetre megoldás található.
Ilyen értelemben, számunkra a koszovói rendezés példa- és precedensértékû. Meggyõzõdésünk, hogy a romániai magyarság békés küzdelme az autonómiáért és Székelyföld területi autonómiájáért szintén az Európai Unió jótékony közremûködésével vezethet eredményre.”

Fel a tartalomhoz

Tabajdi Csaba: Bocsánatot kérni soha nem késõ

Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista párt frakcióvezetõje hétfõn, Strasbourgban, napirend elõtti felszólalásában Kevin Rudd ausztrál miniszterelnök bocsánatkérése kapcsán ezt az elmaradt gesztust azon európai politikusoktól kérte számon, akiknek országai igencsak rászolgálnának a bocsánatkérésre. Íme az elhangzott szöveg:
„A munkáspárti ausztrál miniszterelnök Kevin Rudd február 13-án hivatalosan bocsánatot kért az ausztrál állam nevében az õslakosok méltósága ellen elkövetett két évszázadnyi támadásokért. A gesztus önmagáért beszél és számunkra itt, Európában, különösen aktuális. Több mint 60 évvel a második világháborúban történt és az azt követõ tragikus események után van olyan ország Európában, ahol hárommillió embert ûztek el és félmillió másikat fosztottak meg jogaitól és vették el tulajdonát, és ahol még mindig hiányzik a politikai és emberi akarat és erõ ahhoz, hogy a bocsánatkérés, a megbékélés semmivel sem helyettesíthetõ gesztusát gyakorolják.
Európa nem a nacionalizmus és a konfrontáció, hanem a bocsánatkérés és megbocsátás, a megbékélés politikájára épül. Jó lenne, ha a kollektív bûnösség és bûnbakkeresés helyett az Unió minden tagállami és európai vezetõjét az európai alapértékek feltétel nélküli betartása, a kölcsönös tisztelet és az elfogadás, az emberi és kisebbségi jogok védelme vezérelné. Ahogy Ausztráliában nem lehetett megkerülni, úgy Európában is létfontosságú, hogy mindazon országok, amelyek a kollektív bûnösség elve alapján milliókat fosztottak meg jogaiktól, egyszer megtegyék bocsánatkérésüket. Enélkül az Unió alapjai rendülnek meg, meginoghat az egész épület.
Bõven akad jó példa a gesztusok, a jószándék, a megbékélés politikájára Európában is, németek és dánok, franciák és németek, finnek és svédek, belgák és németek között. Kevin Rudd ausztrál miniszterelnök példája emlékeztessen minket is, hogy soha nem késõ.”

Fel a tartalomhoz

élő emlékezet


Letették Wass Albert debreceni szobrának alapkövét

Több száz résztvevõ, köztük önkormányzati képviselõk és ismert városi személyiségek elõtt helyezték el Wass Albert író szobrának alapkövét pénteken a debreceni Nagyerdõben. A Medgyessy sétányra tervezett, életnagyságú alkotás elkészítéséhez és felállításához szükséges pénzt a debreceni Polgári Casino Egyesület adományokból gyûjtötte össze.
„Ébredjetek föl, magyarok, s legyetek újra nemzet! Váljatok nemzetté, ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz az országba, hanem hogy ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud tenni, cselekedni a magyar közösségért” – idézte Wass Albertet a megnyitón mondott beszédében Kósa Lajos, Debrecen városának fideszes polgármestere, aki maga is a Polgári Casino Egyesület tagja.
A polgármester felszólalásában emlékeztetett arra a vitára, amely a szoborállítás kapcsán robbant ki a helyi politikusok, illetve hazai és határon túli irodalmárok között. Legutóbb például írók és költõk egy csoportja aláírásgyûjtésbe kezdett, hogy megakadályozza a szoborállítást. Erre reagálva Kósa Lajos úgy fogalmazott: Wass Albertnek azért van helye a Medgyessy sétányon Fazekas Mihály, Arany János, Ady Endre, Krúdy Gyula és más, debreceni kötõdésû írók és költõk között, mert nemcsak munkássága indokolja ezt, hanem az is, hogy 1928 és 1931 között a város gazdasági akadémiáján folytatott tanulmányokat.
Kósa közlése szerint Wass Albert egy költeményében tökéletesen kifejezte a mai állapotokat, és találóan fogalmazta meg, hogy nincs szükség szekértáborokra, azokra sem tud haragudni, akik ellene fordultak, hiszen el kell következni a megbocsátásnak, mert valamennyien a magyar érdekeket kell hogy szolgálják.
A beszédet követõen a Polgári Casino Egyesület, a Gróf Wass Albert Társaság és egy alapítvány képviselõi helyezték el az életnagyságú szobor alapkövét a Medgyessy sétányon.

Fel a tartalomhoz

Wass Albert életmûve nemzeti és kulturális összefogásra szólít fel

Pomázi konferencia az emlékezés évében

Nagy érdeklõdés mellett tartotta meg a Kráter Mûhely Egyesület a Wass Albert Emlékkonferenciát Pomázon, a felújított Teleki–Wattay kastély pomázi zenetermében. Az írók, irodalomtörténészek, nyelvészek, költõk és doktorandusok elõadásait tartalmazó konferencia elõzményeként a pomázi általános iskolások részére bemutatásra került a Barangolás Wass Albert mesevilágában vándorkiállítás, majd 14 órakor Vicsi László, Pomáz polgármestere megnyitotta a rendezvényt.

Köszöntõjében kiemelte: külön öröm és megtiszteltetés Pomáz városának, hogy a település adhat otthont egy tudományos értekezésnek, abban a felújított Teleki–Wattay kastélyban, amelyet nemrég adtak át a nagyközönségnek. Egyik elsõ rendezvény éppen a jelen Wass konferencia!
Turcsány Péter, KME-elnök, a konferencia levezetõ elnöke köszöntõjében röviden szólt a 2008-as Wass-évrõl (melynek része e konferencia is), majd hangsúlyozta, hogy Wass Albert írói és szellemi hagyatéka valójában nem megosztó, hanem ellenkezõleg, kulturális értelemben nemzeti összefogásra képes bírni a magyar nemzet megújító erõit, ezt mutatják szerte a Kárpát-medencében sorra kerülõ megemlékezések, filmvetítések, szavalóversenyek, szoboravatások.
Dr. Lisztóczky László irodalomtörténész Wass Albert pályaképét rajzolta meg 1928-tól kezdõdõen. Kiemelte írói munkásságát, közéleti valamint kiadói tevékenységét, illetõleg méltatta legfontosabb mûveit.
Bertha Zoltán irodalomtörténész: A gondolkodó és bölcselõ Wass Albert emberség, magyarság és nemzeti önvédelem összefüggéseire úgy világított rá, mint a 20. századi nagy íróink többsége. Bölcseleti esszéfüzére a te és a világ, keresztény istenhit, erkölcsi helytállás és emberi szépség legszentebb értékeit hangsúlyozza, akárcsak Németh László, Hamvas Béla és Weöres Sándor.
Pomogáts Béla irodalomtörténész Erdély visszacsatolásának élményérõl beszélt a Jönnek! c. Wass-mû kapcsán. Kiemelte: gazdag, izgalmas irodalmi reflexió a mû, figyelemreméltó alkotás.
Jókai Anna író Wass Albert világlátása kapcsán Wass-levelekbõl idézve fogalmazta meg: Wass Albert aktualitásához kétség nem fér, noha sokan mindent elkövetnek, hogy kitaszítsák. Wass nemzete Don Quijotéja, de Sancho Panza nélkül! Egyedül harcolt a magyarságért, szülõföldjéért, mert „segédei” zsoldosoknak, kiszolgálóknak álltak.
Dr. Márkus Béla irodalomtörténész filológiai-esztétikai elõadása Wass Albert recepciójával foglalkozott, s rámutatott: a két világháború közti idõszak erdélyi prózairodalmának prominens képviselõjévé fejlõdött Wass Albert.
Tusnády Mária doktorandus Wass Mire a fák megnõnek regénye kapcsán mutatott rá egy mû magyar mitológiába ágyazott magyarságszimbólumaira.
Kabdebó Lóránt professzor Wass költészetét méltatta, számos konkrét példán bizonyította a poéta Wass Albert kivételes tehetségét. Kiemelte: a „nagyok” (Áprily, Reményik, Dsida) árnyékában Wass jelentékeny költõ, kinek költészetére figyelnünk kell.
Kiss Mihály a csönd hermeneutikája felõl közelített a Wass-életmû felé, vers és próza életmûvén belüli egységében mutatta ki az egzisztenciál-filozófia felõl is megközelíthetõ üzeneteit.
Szõcs Géza költõ a személyes ismeretség felõl kezdett, majd a torz, fõleg politikai indokokkal magyarázható tévhitek és rágalmak kóros és káros hatását analizálta. Végül leszögezte: irodalmunk pótolhatatlan jelese volt Wass Albert.
Dr. Boda László teológus Wass Albert jelleme kapcsán megjegyezte, hogy írónk a „századfordító magyarok” egyike, akire szükségünk van nemzeti felemelkedésünkhöz.
Adamikné Dr. Jászó Anna nyelvész Wass mûvészetét elemezte a prózaritmus, a nyelvi emóció gyakori jelenléte és a népnyelv feldolgozása „szemszögébõl”, Egy nyelvészcsoport hanghosszúság méréseirõl is beszámolt, amely kimutathatóvá tette Wass prózójának ritmusazonosságokon alapuló jegyeit.
Dr. Szász István Tas író a nyíltan és háttérben nagy hatással mûködõ kolozsvári Hitel (folyóirat) szellemi mûhelyérõl tartott elõadást, végül Dobos Marianne emelte ki Wass apostoli szerepét az emigrációban. Dr. Ortutay Péter és Nyíri Péter doktorandus történeti, illetve teológiai-szempontú regényelemzésekkel emlékezett Wass Albertre.

Fel a tartalomhoz

A száz éves Wass Albert

Személyesen csak a nyolcvan éves Wass Albertet ismertem.
1987 áprilisában Amerikában jártam. Elhatároztam, hogy felkeresem Márai Sándort és Wass Albertet. New Yorkból hívtam fel floridai otthonában, azt mondta, bármikor szívesen lát. Miamiban béreltem autót. Astor fele, a mocsarak között, jó néhány alligátort (vagy kajmánt? szóval krokodilust) kellett kikerülnöm, amelyek kifeküdtek az útra. A városka jellegtelen volt, egy fülkébõl felhívtam az öreget, mégse teljesen váratlanul toppanjak be.
— Itt vagy a városban, igaz? –- kérdezte, ami meglepett, hiszen akár New Yorkból is hívhattam volna. Kérdésemre, hogy honnan tudja, így felelt: A benzinkutas már telefonált, hogy idegen kocsi van a városban.
Amilyen rettenetes híre volt, épp olyan derûs, kedves, joviális embernek ismerhettem meg.
Elmesélt, már egy pohár bor mellett, egy történetet egy Duda János nevû emigránsról, akit, mivel egyszerû ember volt, a magyarok valamiféle rátartiságból nem fogadtak be maguk közé (gondolom, az egyleteikbe, a társaságaikba, a szövetségeikbe és a klubjaikba). Késõbb nagy vagyont szerzett, és a szlovák emigráció meggyõzte, hogy õ valójában szlovák és igaziból Jan Dudának hívják. Ján Duda attól kezdve oszlopa lett a szlovák emigrációnak és dollármillióit is szlovák célokra hagyományozta.
Eljutottunk a magyar kohéziós erõk megroppanásának témájáig. Amely miatt kivetjük magunk közül a Duda Jánosokat (továbbá, de ezt csak most utólag fûzöm hozzá: ott feledjük a mocsarak közepén Wass Albertet a krokodilusok között).
Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy a közeledõ rendszerváltás után több mint másfél évtizeddel a magyar közvélemény egy része még mindig azt a román vádat fogja szajkózni ellene, (egy idestova hetven évvel ezelõtt történt, máig felderítetlen esetre hivatkozva), hogy háborús bûnös, tehát fasiszta, s ha fasiszta, akkor nyilván antiszemita is –, ha tehát ezt mondják vala nekem, hát így válaszolok: no, akkor az a rendszerváltás sem sikerült a legjobban.
Mondott-e, írt-e, és legfõképp: tett-e Wass Albert bármikor bármit, ami erkölcsileg elítélendõnek, vagy vállalhatatlannak vagy szégyenletesnek minõsül? Szûkítsük le e kérdéseket a háborús bûnök (vagy legalábbis felelõsség) tartományára, ide értve bármely más nemzet ellen elkövetett vétket, akár fegyveres, akár nem fegyveres értelemben, akár tevõlegesen, akár a puszta cinkosságot kimerítõen. Magyarul: uszított-e más népek ellen? Részt vett-e akár sajátkezûleg, akár katonai (vagy „földesúri”) parancsok, utasítások vagy felbujtás révén civilek megsemmisítésében? Románokéban, zsidókéban, oroszokéban?
Ismereteink alapján csak nemleges válasz adható e kérdésekre.
Wass Albert írásaiban, közéleti szerepléseinek dokumentumaiban nem találjuk nyomát idegengyûlöletnek, nemzetiszocialista ideológiának, más népek vagy nemzetek megsemmisítését célzó szándékoknak. (Az Ellenzék szerkesztõjeként angolszász beállítottságáról volt ismert, és íróként sem volt a kurzus embere: Tavaszi szél c. drámájának bemutatását 1944 karácsonyán a budapesti Nemzeti Színházban a nyilas hatalom betiltotta. Miközben már javában folyt a fõváros ostroma, a Szálasi-kormány még rendet akart teremteni a magyar kultúrában.) Ami a román néppel és román értékekkel való érzelmi kapcsolatát illeti, ennek lényegét jól kirajzolja az az ív, amely fiatal kora egyetlen megjelent mûfordításától tart legjelentõsebb regényéig. A mûfordítás: Eminescu Diana c. versének az átültetése. A regény: A funtineli boszorkány, az erdélyi román nép életének olyan szeretettel történõ ábrázolása, hogy az csak a legnagyobb román prózaírók mûveihez hasonlítható. (Érthetetlen módon a feminista szemléletû irodalomkritika máig nem figyelt fel a regény központi nõalakjára.)
Román értékek felismerése és megbecsülése természetesen nem zárja ki, és fõleg, nem bizonyítja azt, hogy az író – egészen más minõségében – ne követhetett volna el akármekkora gaztettet. Mégis fontos ismeret ez, mert megkérdõjelezi annak a portrénak a hitelességét, amit a román propaganda szeretne elfogadtatni a gyilkos magyar grófról.
(Egyébként ugyan ki szólhatná meg az írót, ha regényében mondjuk a Hóra-lázadás vagy 1849 mócvidéki eseményeivel kívánt volna foglalkozni, esetleg Nagyenyed pusztulásával? És a könyv mégsem errõl szól.)
A román propaganda 1945-tõl mindmáig annak a leegyszerûsítõ szemléletnek az alapján határozta meg bármely magyar szereplõnek a helyértékét, hogy a második bécsi döntés után Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdély kérdésében hova helyezhette el Románia, a román ember, a román nemzet és a román kultúra ellenségeinek tablóján. Csak ez érdekelte õket – semmi más.
(Folytatjuk)

Szõcs Géza
    

Fel a tartalomhoz

Magyarságismereti Mozgótábor – 2008

A kanadai Rákóczi Alapítvány pályázatot hirdet a Magyarságismereti Mozgótábor 2008 15. alkalommal megrendezett programjain való részvételre.
Pályázhatnak azok a magyar fiatalok, akik a Kárpát-medencében határon túli magyar területen élnek; 13. életévüket 2007. január 1-ig betöltötték, de még nem töltötték be a 18. életévüket; elkötelezetten érdeklõdnek a magyar történelem és kultúra iránt. A pályázat további feltétele, hogy az alább megadott pályatételek egyikét kidolgozzák és benyújtsák a területileg illetékes referensnek; korábban nem vettek részt Magyarságismereti Mozgótáborban; vallásukat gyakorló fiatalok felekezeti hovatartozástól függetlenül.
A pályázathoz csatolni kell: önéletrajzot (családi körülmények ismertetése; eddigi tanulmányok, iskolák; vallási kapcsolatok, érdeklõdési körök, szakkörök, önképzõkörök, versenyek és azon elért helyezések; közösségi feladatok); iskolai és lelkészi ajánlást; nyilatkozatot arról, hogy még nem vett részt Magyarságismereti Mozgótáborban; megcímzett és felbélyegzett válaszborítékot.
A pályatételek: (kidolgozandó az egyik, max. 3 oldal terjedelemben, géppel vagy kézzel írva): 1. A Rakóczi Szabadságharc egy részének leírása
2. Kárpát-medencei magyarság Európa schengeni határain belül és kívüli kihívások és lehetõségek.
3. Mire ösztönöz bennünket, engem történelmi példaképem?
4. Milyen történelmi tragédiák történtek abban a régióban ahol élek 1944-ben?
5. Nyitott szemmel a világban – avagy ezekkel a kihívásokkal küzd szûkebb környezetem közössége, s én ezeket a lehetõségeket látom megoldásként.
Akik megnyerik a pályázatot, részt vehetnek a Magyarságismereti Mozgótáborban, melynek részvételi költségeit az Alapítvány fedezi.
A Magyarságismereti Mozgótábor célja: Határon túli magyar fiatalok magyarországi táboroztatása, melynek során mélyebben megismerkednek a résztvevõk a magyar történelemmel, kultúrával, mûvészetekkel. A tábor két hete folyamán a résztvevõk meglátogatják Magyarország leghíresebb városait, történelmi emlékhelyeit, természeti értékeit. Megismerkednek a résztvevõk egymással, az otthonról hozott kulturális értékeket (ének, tánc, stb.) a tábor tagjai számára közkinccsé teszik.
A tábor helyszínei: Miskolc, Pécs, Gyõr (4-4 nap), Budapest (3 nap)
Idõpontja: 2008. június 28-tól július 14-ig.
Szervezõi: Rákóczi Alapítvány, templomos lovagrend, kecskeméti és budapesti Piarista Gimnázium tanárai
A pályázat benyújtásának határideje: 2007. március 31.
A pályázat elbírálásnak ideje, és értesítés a pályázatról: 2007. április 30.
A pályázat a területileg illetékes referensnek nyújtandó be (állandó lakóhely alapján).
Gyergyószentmiklós és környéke: András Szabolcs, 535 500 Gyergyószentmiklós, Gépgyártó Iskolaközpont, Márton Áron utca 13. szám, Hargita megye.
Hargita megye: Ádám Beáta, 530 222 Miercurea Ciuc, Str. Octavian Goga 2/A/10 , jud. Harghita
Kovászna megye: Kádár Beáta, 525 400 Târgu Secuiesc, Str. 1. Decembrie 1918 nr. 6/22/B/10, jud. Covasna
Maros megye és egyéb területek: Demeter Ágota-Dorottya, 540 437 Târgu Mureº, str. Lalelelor nr. 17, jud. Mureº
További információk a www.rakoczitabor.hu honlapon, valamint a valaszut_2002@yahoo.com drótposta címen.

Fel a tartalomhoz

szélrózsa


A jövõ igennel kezdõdik

„Magyarországnak sikerre van szüksége” – jelentette ki Orbán Viktor tizedik évértékelõjén. A Fidesz elnöke leszögezte: a sikeres jövõ igennel kezdõdik.
Inkább a jóról, nem pedig a rosszról kívánok beszélni – kezdte jubileumi évértékelõ beszédét Orbán Viktor, aki a Magyar Polgári Együttmûködés Egyesület felkérésének tett eleget, ezúttal tizedik alkalommal. A Fidesz elnöke rámutatott: mindenki tisztában van azzal, hogy az embereket átverte a kormány, kiábrándító helyzetbe került az ország, rossz irányba mennek a dolgok, miközben a kormánynak már senki sem hisz.
Van még Magyarországon felelõsen gondolkodó értelmiség – jelentette ki Orbán Viktor, amikor beszéde elején köszönetet mondott Mádl Ferencnek és annak a hatvanvalahány értelmiséginek, akik az egészségügyi biztosítási rendszer privatizációja ellen felemelték a szavukat.
Széleskörû egyetértés
2007-ben omladozni kezdtek azok a falak, amelyek eddig elválasztották egymástól a magyar embereket – mutatott rá Orbán Viktor. Olyan széles körû egyetértés jött létre Magyarországon, amire nem volt példa a rendszerváltoztatás óta. Magyarországon pártállástól, foglalkozástól, társadalmi helyzettõl, világnézettõl függetlenül változást akarnak az emberek. Eljött az idõ, hogy Magyarországnak olyan politikája legyen, amelyet a magyar társadalom támogat. „Ez az egyetértés felbecsülhetetlen értékû, régóta vártunk rá” – fûzte hozzá.
A régen várt egység bátorította arra a Fideszt, hogy elkészítse új alapprogramját Az erõs Magyarország címmel, amely nem varázsszer, de körvonalazza Magyarország talpra állításának és magához térésének általános kereteit. „Magyarországon ma egyetértés van abban, hogy olyan kormányra és politikára, amit az emberek elutasítanak, nincs szükség. Magyarországnak sikerre van szüksége” – szögezte le Orbán Viktor.
„A jövõ igennel kezdõdik” – mutatott rá a Fidesz elnöke. A versenyhelyzettel kapcsolatban kijelentette: aki nem mond igent, aki nem nevez be, az sohasem ér célba. Aki viszont rajthoz áll, legalább esélyt kap arra, hogy eredményt érjen el. Ha egy nép nem mond igent, elveszti a jövõjét, és az élete valamely más nép életét fogja szolgálni. Sikert csak olyan nép érhet el, amelyik elindul valamerre, vagyis tud igent mondani.

A növekedés programja

A mai kormány rendre megmagyarázza, hogy mit miért nem lehet megcselekedni. Pedig van pénz, csak nem oda teszik, nem oda juttatják, ahova kellene. „Mi hisszük, hogy nem a mai kenyeret kell másképp szeletelni, hanem az országnak kell nagyobb kenyeret sütni. Ez a növekedés programja. Hisszük, hogy a gazdasági növekedés teszi sikeressé az országot, és ez hozza majd el a mindennapi élet sikerét is. Alacsonyabb adók, emelkedõ bérek, több családi támogatás” – jelentette ki Orbán Viktor.
Azért lassult le a növekedés Magyarországon, mert akiknek dolga lett volna, elfelejtették, hogy három dolog kell a növekedéshez: egészség, tudás és felelõs kormányzás. Hogy mindenki elvégezhesse és bírja a munkáját, ahhoz elsõsorban egészség kell, vagyis a növekedés politikájának fizikai erõforrása maga az egészség, szellemi erõforrása pedig nem más, mint a tudás.        A felelõs kormányzás elsõsorban felelõs vezetõket jelent, akik komolyan veszik az embereket, és vállalják a felelõsséget a tetteikért. Akik vállalják, hogy adott lehetõségekbõl a legegészségesebb és legképzettebb közösséget teremtsék meg. „Arra volna szükség, hogy olyan felelõs kormánya legyen a magyaroknak, mint amilyen felelõsen dolgoznak azok, akiket szolgálnia kellene a kormánynak” – jelentette ki Orbán Viktor.
A jelenlegi kormányzat egyfajta menekülõ kormányzást folytat, márpedig a menekülés a modern világban biztos kudarc – mutatott rá Orbán Viktor. Felelõs kormány sohasem hivatkozhat az állam fogyatékosságaira, mert az valójában azonos a mindenkori kormány fogyatékosságával és tehetetlenségével.

Tehetséges nép vagyunk

Magyarország ma mérete, természeti forrásai, népessége tekintetében is szerény adottságú ország. Egyetlen erõforrás áll rendelkezésre bõségesen: ami a fejében van, az esze. „Mondjuk ki: tehetséges nép vagyunk. Ész dolgában mindig is jól álltunk, ám ha nem pallérozzuk, ha nem mûveljük, akkor nem sokra megyünk az eszünkkel. Az információ és a tudás korszakában élünk már. Ha képezzük és élesítjük az eszünket, akkor a világ bármely fontos versenyében az elsõk lehetünk. És fordítva is igaz: ha ezt nem tesszük, akkor minden versenyben alul fogunk maradni” – jelentette ki Orbán Viktor, rámutatva, hogy még mindig van lehetõség a felzárkózásra.

Kétszer fizetünk

A népszavazás másik nagy kérdésével, az egészségüggyel kapcsolatban elmondta: Európa egyik legtöbb adót és járulékot fizetõ országa vagyunk, ezért aki ingyenes egészségügyrõl beszél, ezt a fontos tényt elhallgatja. Joggal várja el az ember cserében, hogy ezért megfelelõ alapellátást kapjon. Mára oda jutottunk, hogy a hálapénz elleni szélmalomharcban nemcsak hálapénzt, de listapénzt is fizetnek az emberek azért, hogy elõrébb jussanak a várólistákon.
„Mit jelent tehát végül is a vizitdíj és a kórházi napidíj? Azt, hogy kétszer fizetünk ugyanazért. Ez olyan, mintha egy színházban kifelé és befelé is belépõdíjat kellene fizetni” – mutatott rá a Fidesz elnöke, hozzáfûzve, egyre többen lesznek Magyarországon, akik képtelenek lesznek kétszer fizetni.
„A népszavazás ténye már önmagában gyõzelem. A népszavazás jogát nem megkaptuk, hanem kiharcoltuk” – szögezte le Orbán Viktor. Aki március 9-én igent mond, az az egészségre, a tudásra, a felelõs kormányzásra mond igent, nemcsak a vizitdíj és a tandíj eltörlésére. Aki igent mond, az a gazdasági fordulatra, a növekedésre és a sikeres jövõre mond igent, és nemcsak egy rossz politika megállítására. Aki nemmel szavaz, az a beletörõdésre szavaz, s felhatalmazza a kormányt arra, hogy úgy folytassa, ahogy eddig tette.
„A népszavazás gyõzelme a remény gyõzelme a beletörõdés felett, a jövõ gyõzelme a hiábavaló várakozás felett” – mondta Orbán Viktor. Rámutatott: ma azok építik a kapitalizmust, akik húsz éve riogattak vele, és pontosan olyanra építik, amilyennel riogattak.

Az igenek gyõzelme

„Az igenek gyõzelme egy új korszak nyitánya lesz. Ma azok mondják azt, hogy a népszavazásnak nem lesz következménye, akik korábban azt mondták, hogy nem is lesz népszavazás” – emlékeztetett Orbán Viktor, majd hangsúlyozta: március 9-én az emberek képesek lesznek, lehetnek arra, hogy sikert érjenek el, ha kell, a kormány ellen is, s ez most elõször történhet meg a rendszerváltás óta.
Március 9-e lesz az a nap, amikor az ország megmutathatja, hogy még képes talpra állni, Magyarország elindulhat a változás útján. Az elsõ lépés hosszát az határozza meg, hogy mennyien mennek el, és hogyan fognak szavazni. „Ez az út, amire ráléptünk, egy igazi nagy célhoz vezet. Ahhoz a célhoz, amikor olyan kormánya lesz Magyarországnak, amelyik csak akkor érezheti magát sikeresnek, ha az emberek is sikeresek” – zárta beszédét Orbán Viktor.

Fel a tartalomhoz

finomvegyes


Chef László gasztronómiai rovata

Szakácskarrierem története


Folytatás 5. lapszámunkból)
Egyik télen a Chiemsee partján már fizetésért dolgoztam egy magyaros jellegû családi étteremben. A német kisváros neve Gollenshausen volt. Arra nem emlékszem tisztán, hogy miként kerültem oda és hogy miért éppen a téli pangásra; lehetséges, hogy a nyári szezonra akartak betanítani, ami a konyha méreteibõl itélve igencsak forgalmas lehetett. Szerencsémre nyárig nem maradtam, de a kaland annyit megért hogy évek után is mosolyogva gondoljak vissza rá.
A tulaj szakácsmûvészetérõl annyit, hogy a rotyogó töltött-paprikájának eltorzult íze évekig kísértett a rémálmaimban. A fûszerpaprikát is hiába hozatták Szegedrõl, a pörköltön keveset segített és még a színét sem tudta befolyásolni, mert olyanra égették, hogy ahhoz képest a jóféle mányoki brikett olyan volt, mint a frissen hullott hó.
Ifjonc voltam, talán tizenkilenc éves lehettem és utáltam ezen a helyen dolgozni. Fõként azért, mert mindig éheztem és kihasználtak. Az éhezésrõl annyit, hogy az evés, – mint olyan – a dolgozók között (egyszerûen) nem volt divat, mintahogy a konyhai kóstolgatás sem! Arról nem szívesen beszélek, hogy a szakácsteendõimhez hozzátartozott a férfi WC takarítása is, ami azért maradt rám, mert a takarítónõ takarékosságból csak heti kétszer jött. A pisoársúrolás bonyolult technikájáról a sváb fõnököm szinte minden másnap oktatást tartott. Fanatikus aggodalmai a kefék sorrendbeli használata körül koncentrálódtak. Máig is becsülöm, hogy átadta tudásának legjavát!
Az egyik szabadnapomon kölcsönkértem az étterem biciklijét és 20 kilométerre letekertem Traunstein külvárosába, hogy meglátogassam Simonet, azt a kislányt, akivel a balatonföldvári Juventus Disco sötét parkjában esküdtünk egymásnak örök szerelmet és hûséget. Az ajtót az anyuka nyitotta ki, aki mit sem tudott lánya balatoni „rémtetteirõl”. Idõvel Simone is elõkerült, és azonnal letagadta, hogy ismer. – Hát, így múlik el a gyorsan szerzett dicsõség!
Németországi kalandjaim édesapám látogatásával végzõdtek, aki messiásként érkezett – annak ellenére, hogy kezében a katonai behívómat lobogtatta. Így lettem két hét múlva a nemzet katonája. A Zách utcába vonultam be, ami a németországinál sokkal jobb helynek bizonyult. Hétköznaponként a konyhai élet hajnali 3-kor kezdõdött. Óriási üstökben – 1200 fõre – kisebb nagyobb sikerrel kotyvasztottunk, legtöbbször babot. A napi 24 zsák krumpli és a borsodi újoncok társasága elegendõ idõt biztosított némi kilengésre is, ami nem egyszer számos bonyodalomba sodorta az egész konyhai állományt. Öltözõszekrényeinkben – honnan, honnan nem – szépen gyûltek a csereeszközként felhasználható és konvertibilis fizetõeszköznek bizonyuló élelmiszerek. Ezek szabad mozgást biztosítottak még a fõbejáraton is, legyen az akár a Honvédelem Napja!
A honvédségnél szakácsnak lenni nemcsak az éhezés megszûnését jelentette, hanem már bizonyos felsõbbrendûséggel is járt. E miatt úgy véltük, hogy a sorakozókon teljesen felesleges megjelennünk. A tiszti kar sajnos nem osztozott ezen véleményünkben és ez rövid úton átvezényléshez vezetett. A velünk foglalkozó tiszt Balatonlellére tanácsolt, ahol egy kisebb laktanya, egy mérges, szigorú arcú és szigorúan alkoholista parancsnok fogadott.
Maroknyi kis honvédcsapatunk és jómagam feladatai közé elsõdlegesen a Budapesten megszokott rend helyreállítása, másodsorban az itt nyaraló tisztekre és a családtagjaikra való fõzés tartozott. Minden energiánkat bevetettük, hogy magunkat és „a Dolgozó Népet híven Szolgáljuk”! Ez az intézmény egyike volt azoknak, ahol kipihente harci fáradalmait a Magyar Néphadsereg tisztikara és annak családtagjai.
Hogy szerény tudásomhoz mérten, én is hozzájáruljak valamilyen szinten a nemzetvédelemhez, az egyik ezredes 185 magas, túl arányos és rendkívül csinos lányával (Helga) a Balatonról a Tisza partjára szöktem, ahol három napig édes nyugalomban sátorozgattunk.
Még jó ideig bírtuk volna a „titkos kiküldetést”, ám az egyik nap a kemping hangosbemondóján hallom a nevem és a rövid üzenetet: „Azonnal gyere haza mert köröznek, mint katonaszökevényt!” Mit volt mit tenni, hazamentünk.
Tekintettel az ezredes lányára (aki egyébként el volt már jegyezve!) az ügybõl csak enyhe dorgálás és újabb, azonnali átvezénylés lett.
Így kerültem Mátraházára. Nem is volt rossz, mert vége volt már a balatoni nyárnak és lassan közeledett a síszezon! Mindig volt jövõképem, így csak örülni tudtam az áthelyezésnek. Mátraházán a pazarlást már olyan szinten ûzte a honvédség, hogy – ha hiszik, ha nem – még tanulni is lehetett valamit! Volt egy méretes szoba, ahová a herendi és zsolnai készletek garmadája volt elzárva (sokmilliós értékben), amit csak akkor használhattunk, ha az ún. fejesek jöttek. Az étlap mai szemmel tekintve is nívós volt: fácán- és libamájételek – gyönyörû köretekkel kisérve –, a szilveszteri bálra tízesével sültek a szopós malacok, kiváló saláták, hozzáillõ italok stb. Élmény volt, hogy nem kellett spórolni semmivel, minden elérhetõ volt korlátlan mennyiségben és a minõségre sem lehetett a legkisebb panasz sem!
(Már sajnálom, hogy ilyen rövid ideig voltam katona, mert annyi igyekezettel, ami bennem volt – büntetésbõl, állami pénzen –, elkerülhettem volna tán még a Bermudákra is friss kókuszt szedni a bennszülött törzsfõnök lányaival!) Az egy éves vitézéletet két hónap Gundel és az elsõ amerikai kalandozásom követte.

Fel a tartalomhoz

Amit a gombáról tudni kell

Tárolása papír zacskóban, papír kartonban, levegõs hideg helyen. Száraz helyen! A gombát nem jó mosni! Esetleg a friss csiperkét, de ha kis mennyiségben használod, akkor azt se mosd. Valójában mosással megölöd a gombát.
Szerszámok: tisztítókés és bármilyen kefe, amely elég finom ahhoz, hogy ne tegye tönkre (karcolja) a gombát. Szoktam használni levegõspray-t is, amely közepes nyomáson oxigént fúj. (számítógép boltban kapható, annak tisztítására találták ki).
A gomba tisztítása idõigényes és komoly feladat, a fõzés egyik legszebb része. Késsel levágod a törzs alsó (földbe érõ) részét (1-2 mm), majd ha a törzs sáros, leveles, elbarnult akkor kés élével (kapargatva) megtisztítod, majd óvatosan, enyhe mozdulattal elkezded kefélni, (a spóráknál is) minél kevesebbet forgatva a gombát a kezedbe. Mindent lekefélsz róla, ami nem hozzá tartozik, port, sarat, apró leveleket. A gomba legyen tiszta, de nem kell túl sokat dörzsölni vagy agyonfogdosni, 20–30 másodpercnél több idõt ne pocsékolj rá.
Vad gombát lehetõleg ne vágj késsel. Mindig csak törd, óvatosan törd darabokra, akkora darabokra amekkorára akarod, majd keveset fõzd, mindig a recept végén használd (ha lehet!)
Kiváló elõétel.
Íme egy recept: Forró, nyeles serpenyõbe dobj egy maroknyi vad gombát, legyen az mondjuk vargánya. (Ezt a gombát jobb késsel keresztbe vágni úgy hogy a talpa és a kalapja együtt maradjon.) Bal kézzel dobálod a serpenyõt és közben hozzáadod a finomra vágott shalottot (hagyma és a fokhagyma keresztezése) és rádobsz egy kocka vajat (jó minõségû francia, vagy házi vaj) tengeri só, õrölt feketebors következik. Tovább dobálod és meglocsolod Chardonnay, marsala, sherry, brandy.......stb. (amivel akarod). Nekem a marsala ízlik legjobban a vargányához. Szóval az egész mûvelet nagyon gyorsan történik, és amikor megkapta a spriccelést, az alkohol egy másodperc alatt elpárolog, karamelizálódik a gomba. Megszórhatjuk finomra vágott petrezselyemmel is.
Egyszerû, tiszta, nincs túlkomplikálva sem. Ezt az elkészítést láthatod minden francia michelin csillagos étteremben. A jó minõségû serpenyõ fontos, (vastag vas) nem szabad hogy a gomba lehûtse a serpenyõt, majd elkezdjen az egész étel úszkálni a szaftban. Ha a serpenyõ elég forró akkor csak minimális szaft képzõdik, ami pedig tökéletesen elég hogy az egészet kiborítsd egy lapostányérra és már lehet is enni a ropogós gombát. Ez a recept kitûnõ rókagombával is, amely jó minõségben kapható a hazai piacokon.

Fel a tartalomhoz

Viccek

– Jean, most maga a hülye vagy én? – kérdezi az úr dühösen.
– Uram, Ön nem áll olyan ember hírében, aki idiótákat alkalmazna.
*
Figyelem, figyelem! – szólal meg az autórádió – Felhívjuk az M7-es autópályán utazók figyelmét, hogy legyenek óvatosak, mert egy õrült a forgalommal szemben robog.
Egy autós, aki szintén hallgatja a közleményt, hirtelen felcsattan:
–Hogyhogy egy? Mind!
*
– Jean, az évnek melyik hónapjában van 28 nap?
– Annyi mindegyikben van, uram!
*
– Uram, megitta a fürdõ után a narancslét?
– Nem Jean, a fürdõ után már nem fért belém.
*
– Jean! Megyünk a reptérre!
– De a sógora csak holnap érkezik, uram.
– Tudom, de holnap nem érek rá kimenni elé.
*
– Jean, hol van a kiscica?
– A jégszekrényben, uram.
– És nem fog ott megfázni?
– Nem, mert rácsuktam az ajtót.
*
– Jean, ma jönnek hozzám a barátaim, rendesen viselkedjék!
– És hogy szólítsam, uram?
– Idióta!
– Igenis, uram!
*
– Jean, feltette azt az 1000 frankot a 8-as lóra, amit adtam?
– Igen, uram!
– És mi történt?
– A zsoké levette és megköszönte.
*
A gróf azt mondja a vonatfülkében szemben ülõ inasának:
– Jean, cseréljünk helyet, nem bírom nézni a maga buta pofáját!
*
– Jean! Hol a feleségem?
– Meghalt, uram!
– Hogy-hogy!? Egy órával ezelõtt beszéltem vele!
– Igen uram, de sétáltunk a tengerparton, rászállt egy darázs és azt mondta, üssem agyon!
*
A tengerparton:
– Jean, feküdjön a hullámra!
Jean 30 évet kapott.
*
– Jean, hogy áll a barométer?
– Esett, uram.
– És mennyit?
– A falról a földig, uram.
*
– Jean, hisz ön a paradicsom létezésében?
– Persze uram, hiszen épp azt fõzünk!
*
– Begyújtotta már az autómat, Jean?
– Igen uram, már a garázs is ég.
*
– Jean, vendég jön. Vágjunk jó képet hozzá.
– A hallban levõ Munkácsy jó lesz, uram?
*
– Jean, megetette a papagájt?
– Meg, uram!
– És mivel?
– A macskával!
*
– Jean, hallott arról, hogy már az állatok is lövöldöznek?
– Nem uram, de miért kérdezi?
– Azt írja az újság, hogy agyonlõtte a menyét.

Fel a tartalomhoz

MTV: élõben A Társulat

A döntõben 24 elõadó, köztük a partiumi Éder Enikõ és a felvidéki Vadkerti Imre 12 héten keresztül verseng az István, a király jubileumi bemutatójának 8 fõszerepéért. A mûsor házigazdája Gundel Takács Gábor, A Társulat riportere Sári Éva.
A Magyar Televízió népszerû szereplõválogató mûsora, A Társulat február 16-ától élõben jelentkezik szombat esténként 20.15-tõl az m1-en. A közel 150 perces elsõ fordulóban 24 énekes közül 12 fiatal: hat fiú és hat lány produkcióját kísérhetik figyelemmel a nézõk. Az elsõ két adásban magyar slágereket adnak elõ a versenyzõk.
„Máté Péter: Elmegyek címû dalával állok színpadra – mondja Éder Enikõ, aki Temesvárról érkezett a Szabadság térre. – A számot már egy francia énekesnõ, Sylvia Vartan is feldolgozta és sikerre vitte, hozzám mégis az eredeti, mátéi hangvétel áll közelebb. Az Elmegyek Erdélyben is népszerû, és sajnos igen aktuális. Szövege sok, szülõföldjét elhagyó külhoni magyar szívében él tovább.”
A fellépõk nehéz idõszakon vannak túl, hiszen több hónapja a döntõre készülnek. A Társulat adásainak rendezõ-koreográfusa Novák Péter, aki számtalan mûfajban, táncosként, zenészként, szövegíróként, színészként és rendezõként is megmutatta tehetségét
„Az Álom arcú lány LGT számot éneklem. Szívmelengetõ dal, hiszen mindenki szeret álmodozni. Hogy én mirõl álmodom? A nézõk bizonyára sejtik, de ha kimondom, elszáll a varázsa” – indokolja választását a felvidéki Vadkerti Imre.
A zsûri jól ismert tagjai: Szulák Andrea (elõadómûvész), Keveházi Krisztina (a Nemzeti Balett magántáncosa), Alföldi Róbert (színész-rendezõ a Nemzeti Színház igazgatója), Szikora János (rendezõ), Kocsák Tibor (zenei producer).     A zsûri minden produkció után értékeli a játékosokat, a végén pedig külön rangsorolják a fiúkat és a lányokat. Az így kapott eredménybõl és a nézõk szavazataiból derül ki, melyik fellépõ lehet A Társulat nyolc fõszerep-várományosa.
A nézõk sms-ben egy kóddal szavazhatnak a kedvenceikre, de csak azután, hogy mind a 12 elõadó elénekelte a dalt. A mûsor ideje alatt a képernyõ alján láthatók a fellépõk kódjai. Szlovákiából, Romániából is voksolhatnak az érdeklõdõk.

Fel a tartalomhoz

Ghymes Születésnapi Koncert

Elindult a visszaszámlálás – rövidesen Ghymes 25 Éves Születésnapi Koncert a debreceni Fõnix Csarnokban!
A Debreceni Tavaszi Fesztivál rendezvényein eddig mindig színvonalas produkciókkal találkozhatott a közönség. Idén a fesztivált szervezõ Fõnix Kht. és a Management Partners Kft. nagy meglepetéskoncerttel készül a civisvárosban. A negyedévszázados fennállását ünneplõ Ghymes szuperkoncertjére kerül sor a Fõnix Csarnokban.
Március 28-án este 7 órakor a felvidéki magyarokból álló együttes, a legszebb és legkedveltebb dalait gyûjti csokorba. A hangulatról a Ghymesen kívül a káprázatos fény- és hangtechnikai megoldások gondoskodnak, és természetesen az óriáskivetítõk is hozzájárulnak az élmény fokozásához. A Ghymes már több sikeres koncertet adott Debrecen városában, de ez az elsõ alkalom, hogy a Fõnix Csarnok színpadára lépnek.
A Helikon Kiadó közremûködésével négy kedves jegyvásárló pedig egy-egy 50 000 Ft értékû könyvutalvánnyal térhet haza a koncertet követõen. Most aztán tényleg Debrecenbe kéne menni! A koncertre jegyek már 2900 Ft-tól kaphatók a Ticket Express országos hálózatában (www.eventim.hu)!

Fel a tartalomhoz

sport


Sporthírek

Úszás
Coventry megdöntötte Egerszegi világcsúcsát

A zimbabwei Kirsty Coventry 2:06.39 perccel új világcsúcsot úszott nõi 200 méter háton az egyesült államokbeli Columbiában. Ezzel megdöntötte Egerszegi Krisztina 1991. augusztus 25-e óta élõ, Athénban felállított 2:06.62-es rekordját. Az ötszörös olimpiai bajnok magyar klasszis ideje egészen mostanáig a második leghosszabb, még érvényes világcsúcs volt.
Kiss László, Egerszegi Krisztina mestere, a válogatott szövetségi kapitánya csalódottan reagált a hírre, hogy megdõlt egykori tanítványának több mint 16 évet megélt világrekordja.
„Õszintén szólva sajnálom, sõt be kell vallanom, nagyon nem jó érzés, hogy ez bekövetkezett. A szívem egy darabja volt ez a csúcs, miközben persze tisztában voltam vele, hogy egyszer majd ezt is megdöntik, hát most megtörtént. Amúgy Egér is számított erre, a decemberi rövidpályás Európa-bajnokságon, Debrecenben éppen errõl beszélgettünk. Annyi vigaszom lehet az egészben, hogy az új rekordert is Krisztinának hívják” – mondta Kiss László az MTI-nek.
A legrégebben élõ rekord az amerikai Janet Evans nevéhez fûzõdik: õ 1989. augusztus 20-a óta 8:16.22 perccel tartja a nõi 800 méter gyors világcsúcsát.
A nõi 200 méteres hátúszás világcsúcs-fejlõdése:
* 2:15.46 p: Birgit Treiber (NDK-beli), 1975.07.25. Cali (Kolumbia)
* 2:14.41: Antje Stille (NDK-beli), 1976.02.29. Kelet-Berlin
* 2:13.50: Stille, 1976.03.13., Tallin
* 2:12.47: Treiber, 1976.06.04., Kelet-Berlin
* 2:11.93: Linda Jezek (amerikai), 1978.08.24., Kelet-Berlin
* 2:11.77: Rica Reinisch (NDK-beli), 1980.07.27., Moszkva
* 2:09.91: Cornelia Sirch (NDK-beli), 1982.08.07., Guayaquil (Ecuador)
* 2:08.60: Betsy Mitchell (amerikai), 1986.06.27., Orlando
* 2:06.62: EGERSZEGI KRISZTINA,1991.08.25., Athén
* 2:06.39: Kirsty Coventry (zimbabwei), 2008.02.16., Columbia (Egyesült Államok)

Autó
Magyar pilóta indulhat a NASCAR-ban

Makai György személyében magyar pilótája is lehet a közeljövõben a NASCAR tengerentúli autós gyorsasági sorozatnak.
A 23 éves versenyzõ 2005-ben már debütált a NASCAR „elõszobájának” számító ARCA-Remax versenysorozat chicagói futamán, a hétvégén pedig a híres, 50. alkalommal megrendezett Daytona Beach-i 500 mérföldes viadalt tekintette meg a helyszínen, a GreenLight Racing Team meghívására.
A pilótától származó információk szerint a csapat – melynek komoly szándékait jelzi, hogy az egész szezonra kérte meg részére az amerikai vízumot – Florida után a kaliforniai és a Las Vegas-i futamra is elviszi õt, s a három hét alatt eldõl, sikerül-e megállapodni a szerzõdtetésérõl.

Foci A liga
Formaellenõrzõ mérkõzések: visszanyerte erejét a Steaua

Néhány eredmény a román klubcsapatok formaellenõrzõ mérkõzésérõl:
Dinamo Bukarest-FK Rabotnicki Kometal 1-0.                A mérkõzésen súlyosan lesérült a bukaresti gárda új szerzeménye, az argentin Osvaldo Miranda.         A támadót kórházba szállították.                 A Dinamo találatát Dãnciulescu jegyezte, aki az 55. percben büntetõbõl talált be az ellenfél hálójába. A 11-est Attoukoura harcolta ki.
Rapid Bukarest–Seriff Tiraspol 1-1. A giulesti-i alakulat már a 3. percben vezetéshez jutott Burdujan révén. A moldáviai csapat a 65. percben egyenlített, a Besztercei Gloriától igazolt Arbãnaº révén.
Unirea Urziceni-FC Harkov 1-1. A találkozót Törökországban játszották. A román csapat gólját Pãdureþu lõtte a 65. percben.
FC Vaslui–FK Kaunas 0-1. A litván csapat a mérkõzés utolsó percében szerzett találattal nyert.
FC Brassó–Pizzighettone 0-2. Meglepõ vereséget szenvedett a labdarúgó 2. liga A-csoportjának éllovasa az olasz Serie C2 ligában szereplõ együttestõl.
A Steaua labdarugó csapata a hatodik formaellenõrzõ mérkõzését is megnyerte. A bukaresti együttes a japán Jef Uniteddel mérte össze erejét, és 2-1-re gyõzött. A fõvárosi alakulat gólszerzõi: Dicã (15.) és Lovin (20.).
A találkozó elsõsorban azért marad emlékezetes, mert visszatért a pályára a sérülés miatt hosszú ideig lábadozó csapatkapitány, Mirel Rãdoi, tájékoztat a Mediatica. ro

Összejött a csíkszeredai hoki-döntõ

Alig hat évvel megalakulása után a HC Csíkszereda döntõt játszik, miközben a Steaua fennállása óta elõször nem jutott be a fináléba.         A hoki-bajnokság utolsó fordulójában elmaradt a Steaua feltámadása, elmaradt a 3000 beígért foci-drukker, de volt helyettük egy maréknyi szeredai szurkoló Bukarestben, akik lelkesen, kitartóan bíztatták kedvenceiket – õk pedig végig meggyõzõ játékot mutatva fölülmúlták ellenfelüket.
Gõzerõvel kezdett a vendégegyüttes, már az elsõ percektõl fogva nagy nyomásnak tette ki a hazaiak védelmét. A 3. percben emberelõnyben jött is a gól, Harabin egy lövõcsellel elküldte a védõket, majd okosan passzolt Bosak elé, aki közelrõl megszerezte a vezetést. A Steaua összeszedte magát, és játékba lendült, így a két csapat nagyon látványos mérkõzést játszott, hol az egyik, hol a másik kapu elõtt alakultak ki helyzetek. A 17. percben egy óriási védelmi hiba után a HC növelte a különbséget: Vernyikov emberelõnyben saját kapuja elõtt adta el a korongot, Petres pedig könnyedén húzta ki Catrinoit, és emelte a hálóba a korongot.
A második harmadban egy összeszedettebb Steaua jött ki a jégre.         A 23. percben Zabludovszkij hozta fel a korongot, Butucsnovnak passzolt, az ukrán csatárnak pedig ezúttal sikerült túljárnia Polc eszén.     A fõvárosi öröm azonban nem tartott sokáig, Kovac a 26. percben, emberelõnyben, bevitte a korongot a hazaiak harmadába, majd szögbõl leadott lövését a Steaua kapusa bevédte a hosszú sarokba. Nyílt sisakos harc kezdett kibontakozni, mindkét csapat támadott, amibõl újra a Steaua jött ki jobban. Akimov erõszakosan tört be a HC harmadába, Zabludovszkij elé tálalt, de lövés kijön Polcról. A pakk azonban újból Akimov elé került, és a védõ a kapu torkából nem hibázott. A szeredai együttest a bekapott gól nem fogta meg, továbbra is nagyon veszélyes támadásokat vezettek, de sokáig csak kapuvasig jutottak. A 37. percben azonban már nem maradt ki a lehetõség: Kramny takarásból leadott lövését Catrinoi újból a kapuból piszkálhatta ki.
Az utolsó felvonásban a vendég együttes már az eredmény tartására törekedett: átengedte a terepet a Steaua játékosainak, akiknek meddõ támadásai nem jelentettek gondott a fegyelmezetten védekezõ szeredaianak. És hogy az utolsó harmadban se maradjanak a szurkolók gól nélkül, arról Harabin gondoskodott: kettõs emberelõnyben tört be a hazai harmadba, majd egy védhetetlen gólt akasztott a hálóba. A mérkõzés hátralevõ percei leginkább a durvaságokról szóltak, a bukarestiek nehezen viselték el a vereséget.
A HC Csíkszereda megérdemelten gyõzött, fegyelmezett játékkal, veszélyes kontrákkal keserítette meg a Steaua csapatát. És nem utolsósorban egy remekelõ elsõ sorral, amely ezen a mérkõzésen is 5 gólt hozott össze. A hétfõi mérkõzések eredménye már nem befolyásolja a döntõ összetételét, csupán azt döntheti el, papíron kinek jár a pályaelõny a HC és a Sportclub csapatai közül. Úgyis valamennyi meccset a Vákár Lajos mûjégpályán rendezik.
A másik mérkõzésen a Gyergyószentmiklósi Progym az elsõ harmad után 2-0-ra vezetett a Csíkszeredai Sportclub ellen, de a címvédõ fordítani tudott, és végül 4-2-re gyõzött. A gólokat Misal, Filip, Kavulic és Carsky, illetve Sára és Koniar szerezte, A bajnokság állása: 1. Sportclub 48 pont, 2. HC Csíkszereda 47, 3. Steaua 42, tájékoztat a Sportoldal.ro

Fel a tartalomhoz

párbeszéd


Vezérhangya

Néhány gondolat a félreértett Koszovó-jelenségről

A dél-szerbiai Koszovó kvázi-függetlenségének kikiáltása óta az úgynevezett nemzeti oldal nagyobb része lelkesen ünnepli a muzulmán bábállam létrejöttét. Ez végtelenül kiábrándító. Az önfeledt, ám messzemenően önsorsrontó tapsikolás legfőbb oka, hogy a magyar hazafiak többsége – történelmileg érthető okokból – mély ellenszenvet táplál Szerbia és a szerbek iránt. Sokan ezért harsány kárörömmel veszik tudomásul Szerbia megcsonkítását, mások úgy vélik, hogy „az ellenségem ellensége a barátom”-elv kőbe vésett szabály, holott jelen esetben ez a naiv tétel egyáltalán nem igaz. Alapvető hiba továbbá szerb–albán viszonyrendszerben szemlélni az eseményeket. A túlzottan is érzelemvezérelt nemzeti oldal nagyobb része sajnálatos módon épp a magyar szempontot hagyja figyelmen kívül. Ami egyfelől mulatságos, másfelől viszont ijesztő.
Koszovó tartomány elszakítása ugyanis a lehető legsúlyosabb következményekkel jár a délvidéki magyarságra nézve. S összeurópai szempontból is rendkívül káros. A dél-szerbiai tartomány ugyanis nem egyéb, mint amerikai protektorátus, az Egyesült Államok hídfőállása az Oroszország elleni nagyhatalmi játszmában. Most, hogy a jenkik összegründoltak egy hozzájuk lojális bábállamot, megvetették a lábukat a Balkánon, ami évszázadok óta kedvelt célterülete volt az orosz terjeszkedésnek is. Csakhogy ez, mármint az amerikai jelenlét Európának egyáltalán nem érdeke, bár a mélyen Európa-ellenes „Európai” Unió etnomazochista vazallusként – saját érdekei ellenében – ebben is támogatja az amerikaiakat, pontosabban azokat, akik az Egyesült Államok fedőnevű különös konglomerátumot irányítják.
Sajnálatosan az Eurokolhoz – ahelyett, hogy politikusai a muzulmán veszedelem, az amerikai típusú tőkekapitalista-liberális világrend és a távol-keleti gazdasági hódítás elleni védekezés jegyében réges-rég a Moszkva–Berlin–Párizs-tengely létrejöttén munkálkodnának – rövidlátó és önsorsrontó módon magáévá tette az amerikaiak konfrontatív Oroszország-ellenes politikáját, mely – s e tényre érdemes különösen odafigyelni – azóta erősödött föl, hogy a kelet-európai birodalomban nemzeti eszmélés kezdődött, s az idegen oligarchák vérszívó tevékenységüket igen üdvösen börtönbéli küblipucolásra voltak kénytelenek fölcserélni.
Ma, amikor az iszlám gyarmatosítás a középkorinál sokkal drámaibb módon fenyegeti egész Európát, amikor kontinensszerte gombamód nőnek ki a földből a mecsetek, a legnagyobb őrültség egy muzulmán bábállam létrejöttét segíteni és ezen örvendezni. Boszniát sem lett volna szabad létrehozni, hanem fel kellett volna osztani Szerbia és Horvátország között. A jelenleg életképtelen Boszniába bele van kódolva egy újabb háború, ami destabilizálja a Balkánt és Európát. Ez abszolút ellentétes földrészünk érdekeivel. További adalék, amiről valamiért hallgat az egyszólamú tudatipar, hogy a koszovói albánok nagyobb része jellemzően bűnözésből, drog- és emberkereskedelemből él. A szerbellenes propagandától harsogó nyugati média folyamatosan ontotta magából a híreket a szerbek által albán civilek ellen elkövetett kegyetlen népirtó hadjáratról. Ezen természetesen joggal háborodik föl minden civilizált ember. Csakhogy erkölcsi kötelesség volna felháborodni a Koszovói Felszabadítási Hadsereg nevű fegyveres szervezet által a koszovói szerb civilek ellen elkövetett bűntetteken is. Figyelmeztető jel kellene hogy legyen a koszovói folyamatok hátterében kitapintható nagyhatalmi játszmákkal kapcsolatban, hogy a közismerten kozmopolita kezekben lévő tudatipar valamiért mélyen hallgat a keresztény templomok felgyújtásáról és kétszázezer koszovói szerb eltűnéséről. Ők az albánok által végrehajtott etnikai tisztogatások áldozatai. Az etnikai tisztogatásban ugyanis mindkét fél jeleskedett. Koszovó elszakítása és ennek elismerése azt jelenti, hogy a többségbe kerülő idegenek ilyen törekvései és módszerei elfogadottak. Koszovóban ugyanaz történt, mint Trianonban. Nem az őslakos albánok nyerték vissza függetlenségüket, hanem a szerbeket kiszorító idegenek szakították el a dél-szerbiai tartományt.
Létrejött tehát amerikai érdekből, amerikai hátszéllel egy jelentős alvilági mentalitást mutató muzulmán bábállam. E tényben sokan az önrendelkezés elvének győzelmét látják, csakhogy, mint látható, ez nem e nemes gondolat precedense, hanem az Európán kívüli hatalmi akarat érvényesülésének nyomasztó példája. Egyes vélekedések szerint ugyan ezt a helyzetet ki lehet használni diplomáciailag a magyar törekvések sikere érdekében, de ez sajnos nem igaz.
A Koszovó-jelenséget kizárólag akkor lehetne kihasználni magyar szempontból, ha létezne magyar állam, s ha Délvidéken a koszovóihoz hasonló etnikai arányok lennének. Csakhogy jelenleg a Kárpát-medence egésze, így Csonka-Magyarország is idegen megszállás alatt sínylődik. A magyar államiság 1945-ben felfüggesztetett, azóta interregnumban élünk, s a Budapesten tevékenykedő helytartóság minden ízében, zsigerileg magyarellenes, amit kegyetlen népirtó politikája egyértelműen bizonyít. Az etnikai viszonyok sem kedveznek a délvidéki magyarságnak, hiszen míg Koszovóban 88 százalék az albánok aránya, addig Délvidéken csak 14,3 százalékot tesznek ki testvéreink. Így hát lehetetlenség etnikai elvekre hivatkozni. Sőt, sajnálatos módon még a magyar autonómiára sincs meg a kellő politikai akarat. Persze, ha 1999-ben, amikor az amerikaiak a NATO-t felhasználva megtámadták a koszovói albán terroristák ellen küzdő Szerbiát, az Orbán-kormány hajlandó lett volna békefenntartókat küldeni Délvidékre, sok minden másképp alakulhatott volna. De az a hajó is elment.
Koszovó elszakításának következményei beláthatatlanok magyar szempontból. Délvidéken durván kétmillió ember él, ebből 290 ezer magyar. Ez, mint említettük, a régió népességének 14,3 százaléka. A jelenleg Koszovóban élő százezer szerb jelentős része valószínűleg menekülni kényszerül, hiszen épp a ma lelkesen ünnepelt Hasim Thaqi koszovói „miniszterelnök” vezetésével folytattak korábban szerbellenes népirtó hadjáratot a dél-szerbiai tartományban az albán terroristák, melynek következtében eltűnt a tartomány szerbségének kétharmada, csak erről az érdekvezérelt tudatipar jó mélyen hallgatott és hallgat. E reális lehetőség mellett számolnunk kell azzal, hogy Szerbia az Európai Unió által Belgrádnak adott schengeni kedvezmények fejében százötvenezer Nyugat-Európába távozott cigányt kell visszafogadjon, akik nagy része sem szerbül, sem magyarul nem tud. Tisztán kell lássuk, hogy e legalább kétszázezres embertömeg Délvidéken telepíttetik le, vagyis ottani testvéreink kétharmadát kitevő mennyiségű idegen fog egyik pillanatról a másikra a régióban letelepedni. Könnyen belátható, hogy mindez a lehető legsúlyosabb következményekkel jár a délvidéki magyarságra nézve. Ez nyilvánvalóan teljesen ellentétes nemzeti érdekeinkkel, így nincs okunk ünnepelni a koszovói muzulmán bábállam létrejöttét. Amely egyébként valószínűleg az albánoknak is némi csalódást okoz majd, ugyanis Koszovó inkább lesz jenki protektorátus, mintsem független állam. E helyzetbe pedig újabb feszültségek vannak belekódolva.
Ezen túlmenően a nyugati hatalmak nem győzik hangsúlyozni, hogy Koszovó egyedi eset, s nem tekinthető precedensnek. A koszovói bábállamot támogató Egyesült Államok sem kívánja például Erdélyben különösebben támogatni a magyar törekvéseket, hiszen Bukarest stratégiai szövetségese Amerikának. A román tengeri hadikikötők rendkívül fontosak az USA számára az Oroszország elleni játszmában, ezért nem fogják megkockáztatni, hogy a magyar ügy mellé álljanak. Az Európai Unióban sem jobb a helyzet, hiszen a franciák, a spanyolok, a britek és a többiek hideglelést kapnak mindenféle önállósodási törekvéstől. A baszkok, a korzikaiak, a katalánok, az északírek, a skótok, a walesiek épp elég fejfájást okoznak nekik. Nem akarnak precedenseket, így hát Koszovó esete nem is lesz az. Az Európai Unióban olyannyira nem támogatják a magyar törekvéseket, hogy például Orbán Viktor európai néppárti alelnöki tisztsége nem elegendő arra, hogy Tőkés László e párt frakciójában foglalhasson helyet. Ellenben az európai szocialisták nemrég rehabilitálták a szélsőségesen magyarellenes szlovák pártot, a Robert Fico szlovák miniszterelnök vezette SMER-t.
Félreértés ne essék, ezen írásunk nem a harci kedvet akarja letörni. Célunk a vérmes reményeket jó eséllyel követő csalódások megelőzése, a helyzet világossá tétele. A Koszovó-jelenségből – hacsak nem történik csoda – nem lesz valamirevaló nemzetpolitikai hasznunk, veszíteni viszont annál többet fogunk Délvidéken. Így hát semmi okunk az ünneplésre.

Ágoston Balázs

Fel a tartalomhoz

[ Copyright © 2005 erdély ma - egy szebb holnapért.. Minden jog fenntartva. ]