Keresés:






Az előző szám tartalmából:

 Megfélemlítették a csángókat Gajdáron

 Hatósági erőszakkal szerelték le a kétnyelvűséget Nagyváradon

 Hírek

 Új magyar világszövetség?

 Jövőre fizetik az idei támogatást

 Elkezdődött a választási kampány

 Az autonómiáról nem beszélnének

 Precedens értékű lehet a szerb autonómai Koszovóban

 Hegyen innen, hegyen túl

 Magyar Örökség-díj Dsida Jenőnek és Buday Györgynek

 Egy igaz történet

 Tájkép tárgyalás után, csata előtt

 A szív a teremtés csodája

 Családi életünk a szenvedő Krisztussal

 Esélytelenné teszik a falusi gyerekeket

 Felújított templomban a tordatúri búcsún

 Újabb szlovák igen a Benes-dekrétumokra

 Az RTL Klub és a Tv2 mindent visz

 Amerika legrégebbi borvidéke: Az új Sonoma

 Kuszkusz saláta zöldpaprikával és paradicsommal

 Sporthírek

834. szám - 2007. oktĂłber 03.

aktuális
   Tőkésék továbbra is tartanak az RMDSZ „adminsztratív” intézkedéseitől
   Sógor szerint a párbeszédnek folytatódnia kell
aktuális
   Három éjjel, három nap Csíkban
aktuális
   Hírek
   Nem Európát kell elfoglalnunk, hanem Erdélyt megtartanunk
   Cáfol az RMDSZ
   Súlytalan a kisebbségi törvénytervezet
párbeszéd
   Lakitelek egykor és most
   Elmúlni patina nélkül
   Éljen a magyar szabadság, éljen a haza
   Valódi rendszerváltást vár Magyarország
elemzés
   Szomszédságpolitika, zöld diplomácia
   Sajátos autonómia, RMDSZ módra
magyar szemmel
   Kamerával Wass Albert nyomában
   Egy képzelt riport margójára
   Most sem állt az egyetem ügye mellé az RMDSZ
   A magyar kormány hallgat a Benes-dekrétumokról
   Eger ostromára emlékezik a marosváráshelyi EMI
   Hogyan tovább Gyimesek?
csendes óra
   „Magyarország pillanatai drágák!”
   Szabó Magda Tőkés László díjat kapott Kisvárdán
szélrózsa
   Hogyan kell leigázni a megszállt népeket?
finomvegyes
   Sajtok és a borok-pezsgők párosítása
finomvegyes
   Viccek
sport
   Sporthírek


aktuális


Tőkésék továbbra is tartanak az RMDSZ „adminsztratív” intézkedéseitől

Az elmúlt héten Szilágyi Zsolt, Tőkés László független EP-jelölt kampányfőnöke
Nagyváradon, sajtótájékoztató keretében, számolt be az újságíróknak a rövidesen induló kampány fontosabb ismérveiről. Arról kérdeztük, melyek lesznek Tőkés László kampányának fontosabb mozzanatai?
— Mint ismeretes, március 13-án benyújtottuk a közel száznegyven-ezer aláírást, amit az erdélyi magyarok támogatásával összegyűjtöttünk. Ez jelentette annak a lehetőségét, hogy a romániai magyarság végre ne csak szavazzon, hanem választhasson is. Ma már bizonyos: minden RMDSZ-es próbálkozás és megfélemlítés ellenére, Tőkés László indulhat az európai parlamenti választásokon. Az erdélyi magyarság független jelöltjét nagyon sok helyre hívják Erdélyben, éppen ezért azt szeretnénk, ha ez a kampány mozgósító lenne, amivel visszaadhatnánk az erdélyi magyar politika hitelét az erdélyi magyarság számára. Világos, hogy az elmúlt időszakban nagyon sokan elfordultak a politikától, mert azt látták, hogy az erdélyi magyar politizálás nem az emberek problémáját igyekszik megoldani, hanem a választási ígéretekkel ellentétben más érdekeket szolgál. A mozgósításon kívül, a kampányban használni szeretnénk minden olyan eszközt, amely a törvényes kereteken belül a modern politika sajátja. Olyan eszközökre gondolok, amelyekkel eljuttathatjuk üzenetünket az erdélyi magyarsághoz. Tudatosan nemcsak a városokra összpontosítunk: a kisközösségekben, a községekben, a falvakban is sokan várják Tőkés Lászlót, hogy személyesen mondja el elképzelését, szándékait a brüsszeli parlamenti képviselettel kapcsolatban. Tőkés László személyében olyan jelöltünk van, aki négy tengely által meghatározott értékvilágot jelenít meg: ez a demokrata, nemzeti, keresztény és erdélyi.
E négy értéknek és értékcsoportnak megfelelően fogjuk járni Erdélyt. Tisztában vagyunk azzal, hogy sok helyszínre nem tudunk majd eljutni – egy bő hónap alatt nem lehet bejárni egész Erdélyt —, ennek ellenére igyekszünk mindenhova eljutni, ahol igény van arra, hogy november 25-e után, az erdélyi magyarok nevében hiteles képviselet kerüljön Brüsszelbe.
— A Tőkés László és Markó Béla között lezajlott legutóbbi találkozón abban sikerült megállapodni, hogy a felek nem folytatnak egymással szemben lejárató kampányt. Sikerült-e tartani ezt a vállalást, illetve milyen kilátások vannak a valójában csak ezután kezdődő kampányidőszakra?
— Tőkés László kampánya, pártállástól függetlenül, az erdélyi magyarokhoz szól, míg az RMDSZ kampány az RMDSZ politikát és ennek sikertelenségét továbbra is támogató párttagokat, pártszimpatizánsokat szólítja meg. Tudatában vagyunk annak, hogy a kampányban, az eddigi RMDSZ-magatartáshoz hasonlóan, cserebere-jelenségekkel kell számolnunk. Viccesen azt mondta valaki, hogy az RMDSZ-lista is egyféle cserebogár: úgy állt össze, hogy közben csereberélték az embereket. Nem lehet tudni, hogy végül kit milyen sorrendben nyújtottak be. Részünkről pozitív kampányt szeretnénk. Tisztában vagyunk azzal, hogy az eddigiekhez hasonlóan, az RMDSZ-közeli média, az RMDSZ-közeli véleményformálók megpróbálnak személyes támadásokkal élni. Erre fel vagyunk készülve, ennek állunk elébe. Akkor is, ha kritikus véleményeket fogalmazunk majd meg az erdélyi magyar politikával kapcsolatban, kampányunk nem lesz negatív vagy személyeskedő.
— A választási bizottság döntése nyomán mindkét fél ellenőrizheti a másik fél támogató aláírásait. Fenn áll-e annak a veszélye, hogy hatalmával visszaélve, az RMDSZ meghiúsítsa Tőkés László függetlenként való indulását?
— A 2004-es tapasztalatokból kiindulva, amikor az RMDSZ adminisztratív úton és nem a szabad választások erejével élve ütötte ki választói kihívóját, utolsó pillanatig számítunk arra, hogy megpróbálnak más eszközökhöz is folyamodni. Tekintettel arra, hogy mégiscsak Európa parlamenti választásokról van szó, Románia számára nagy szégyen volna, ha nem a választói akarat, hanem a bukaresti kamarillaegyezségek vagy megállapodások nyomán dőlne el a választási eredmény. Ha az RMDSZ megpróbálja adminisztratív eszközökkel elkerülni a versenyt, reményeim szerint a román állami intézmények korrektül fognak viselkedni az ügyben.

Makkay József

Fel a tartalomhoz

Sógor szerint a párbeszédnek folytatódnia kell

Az RMDSZ múlt szerdán tette le az Országos Választási Bizottságnál az EP-választások képviselőjelölti listáját. A 45 tagú listán két jelölt az esélyes, a listavezető Frunda György és a második helyezett Sógor Csaba. A Tőkés Lászlót támogató szervezetek részéről többen is azt szerették volna, ha Sógor Csaba visszalép, ez azonban nem történt meg. A székelyföldi szenátortól azt kérdeztem, született-e egységes álláspont az RMDSZ-kampányban megjelenítésre kerülő témákról, illetve ő maga mit fog képviselni?
— Az RMDSZ-kampány részletekre lebontott témáiról ezen a héten fogunk tárgyalni. Nyílván, mindenki igyekszik leginkább azzal a témakörrel foglalkozni, ami hozzá közelebb áll. Winkler Gyula például gazdasági témákkal kampányol. Jómagam néhány nehezebb feladatot vállalok el, amiben eddig sem sikerült egységesen gondolkodnia a romániai magyarságnak. Ilyen az autonómia, a regionalizmus, az anyanyelvhasználat kérdése, a magyar oktatás ügye, de mondhatnám a romakérdést is. Minden, ami jó Európában (és itt nemcsak a pénzre gondolok) nekünk is hasznos: ilyen az autonómia, anyanyelvhasználat, regionalizmus – mindezt haza kell hoznunk, és gyakorlatba kell ültetni Erdélyben is.
— Az RMDSZ kedvenc kampánytémája az autonómia. Amikor a választások közelednek, autonómiától és magyar egyetemtől hangos az RMDSZ-retorika, később, a választásokat követő időszakban minden vállalást elfelejtenek. Ön szerint RMDSZ-listán lehet-e őszintén kampányolni autonómiával?
— Az autonómiát eddig is képviseltem az RMDSZ-ben és ezután is ezt fogom tenni. Emiatt nem először árulóztak le. Az ilyen vádakra azt mondom: nem ártott volna, ha lett volna még hasonló kilenc „áruló” a parlamentben, mert akkor nem itt tartanánk. Csak egy példát említsek: Garda Dezsővel írtunk és nyújtottunk be közösen egy autonómia-törvénytervezetet a parlamentbe. Igaz, hogy megrekedt, nem fogadták el, de ez akkor is megtörtént volna, ha az RMDSZ helyett a Magyar Polgári Szövetség ül a román törvényhozásban. Ha mi ketten nem nyújtjuk be, senki nem vállalta volna az RMDSZ-ből. Az RMDSZ-t sokféleképpen lehet minősíteni, de meggyőződésem, hogy ha nem lett volna a törvényhozásba, ennyit sem sikerült volna elérni, mint amit elértünk.
Én is megismétlem Antal József szavait: tetszettek volna rendes forradalmat csinálni! Ezt viszont ezt nem kívánom senkinek! Lásd Bosznia-Hercegovina helyzetét, de ki tudja, mi következik Koszovóban… Mindig a munkamegosztás fontosságát hangsúlyoztam. Szerintem nem az RMDSZ feladata kiszögezni az utcatáblát: azt jobban megtehetik olyan szervezetek, mint az Erdélyi Magyar Ifjak. Az RMDSZ feladata a fejeket puhítani a parlamentben. Természetesnek tartjuk, ha az EMI radikális, ugyanakkor olyan szervezetek is kellenek, amelyek a románsággal képesek érdemi párbeszédet folytatni. Tizenhét év óta egymás ellen harcoltunk, egyik oldal a másikat szidja, miközben képtelenek voltunk megegyezni abban, hogy kinek mi a feladata.
— Ha idehaza ekkora véleménykülönbségek vannak, mit vár el a brüsszeli képviselettől? Az erdélyi magyarság képes lenne-e odakinn egységesen képviselni főbb jogköveteléseinket?
— Bizonyos, hogy Brüsszelben nem fogjuk megváltani a világot. Valószínű, hogy az erdélyi magyarság számára rosszabb lesz, ha senki nem jut ki, sem Tőkés László, sem az RMDSZ. Jó lenne, ha valaki mégis kijutna, de igazán akkor lennénk szerencsések, ha többen is ott lehetnénk. Most már nem is három vagy négy erdélyi magyarral kell számolnunk, hanem akár többel is. Például a csíkszeredai Csibi Magor a Nemzeti Liberális Párt listáján szintén befutó helyen van. Megtörténhet, hogy az erdélyi magyarság neki is hasznát veheti Brüsszelben.
— Noha a felek pozitív kampányban egyeztek meg, az erdélyi magyar szavazatokra számot tartó mindkét kampányoló, az RMDSZ és Tőkés László valószínűleg csak egymással szemben tud menetelni. Számíthatunk-e civilizált hangvételű kampányra?
— Csak a magam nevében tudok beszélni. Amíg kampányt folytatok, azon leszek, hogy nem csak jómagam képviseljem a civilizált kampányt, hanem azok is, akikre hatással tudok lenni az RMDSZ-ben. Itt nem az RMDSZ-t, nem a független jelöltet, hanem az erdélyi magyarságot kell úgymond kijuttatni Brüsszelbe. Mindenki magában kell, hogy eldöntse, miként tud felülemelkedni egyéni sérelmein, miként tudja egyéni érdekei fölé emelni közösségi érdekeit, és ennek függvényében kell eldöntenie, hogy kire szavaz.
— Az európai parlamenti választás tulajdonképpen egy rövid, de fontos intermezzója az RMDSZ és a polgári szervezetek közötti kapcsolatnak. Milyen esélye van a tárgyalások folytatásának?
— Függetlenül az EP-választások kimenetétől, több lehetséges forgatókönyv létezik. Ha mindkét fél bejut, biztos, hogy folytatódik a párbeszéd. Ha az RMDSZ vagy Tőkés László esik ki, mindkét oldalon lesznek olyanok, akik megpróbálják megakadályozni a párbeszéd folytatását, kiiktatni a megegyezés lehetősségét. Ezekről nem azt mondanám, hogy nem megegyezés pártiak, hanem nem erdélyi magyar pártiak. Aki az erdélyi magyarság érdekeit nézi, az kész megegyezni. Az félreteszi ezeket a magyar törzsi problémákat, és kész tisztességes szerződést kötni. Ha felelős gondolkodású emberek vezetik mindkét oldalt, ezeknek a tárgyalásoknak folytatódniuk kell! Ha nem hamarabb, akkor jövő nyáron, jövő ősszel helyhatósági majd parlamenti választások lesznek, 2009-ben, pedig ismét EP-választásokat írnak ki. Nincs más út, mint a megegyezés. Ha nem akarjuk ismét lejátszani a mohácsi vészt, amikor negyvenezer ember végignézte, hogy miként vérzik el huszonhatezer, majd jött százötven évre a török iga, utána az osztrák… Szóval lehetne folytatni a magyar történelmi példákat. Azt hiszem, a társadalmi fejlődésnek köszönhetően ezeken a fordulókon már túljutott az erdélyi magyarság.

Makkay József

Fel a tartalomhoz

aktuális


Három éjjel, három nap Csíkban

Telt házzal ünnepelték a táncházmozgalom 30 éves évfordulóját

Nagy közönségsikernek örvendett Csíkszeredában a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes háromnapos rendezvénye, amelynek során megünnepelték az erdélyi magyar táncházmozgalom fennállásának harminc éves évfordulóját is. A szervezésből a helyi és a megyei önkormányzat is kivette a részét, de besegített például a helyi takarítóvállalat is, amelynek dolgozói díjmentesen gondoskodtak a helyszínek tisztaságáról. A rendezvény az erdélyi prímások találkozójával kezdődött, és hajnalig tartó táncházzal ért véget a város vadonatúj sportcsarnokában.
András Mihály a Hargita együttes vezetője elégedett volt a rendezvények látogatottságával: „Az, hogy telt házunk volt három napon keresztül, a táncházakban reggelig ropták, és a közönség még a délelőtti vetítéseket és kiállításokat is látogatta, úgy értékelem, még mindig van érdeklődés a népzene, a néptánc iránt. Sokan voltak a prímások találkozóján, aztán másnap még többen a Barozda koncertjén, a szombati gálaestre pedig több mint 1500-an jöttek el a Sportcsarnokba.” Az igazgató szeretett volna egy negyedik napot is tartalmassá tenni, ahol a szakmabeliek megbeszélték volna a három nap történéseit, de ez már nem sikerült: azok, akik még hétfőn Csíkszeredában tartózkodtak, még délután is az előző napok fáradalmait pihenték ki. A művészeti vezető azonban, a szakmai megbeszélés helyett sokkal fontosabbnak tartotta azt, hogy ez alatt a három nap alatt sikerült bemutatni azon értékek javát, amelyet a mozgalom 30 éve alatt megvalósítottak.
A gálaesten minden korosztály megfordult a sportpálya táncparkettjén. A veterán táncházasok között Kallós Zoltán énekelt, de olyan alapító tagok is jelen voltak, mint Simonffy Katalin vagy Csáky Zoltán. Kolozsvári arcokat is szép számmal láthattunk: a gálaest moderátoraként Bardócz Sándort, Kostyák Alpárt, Németh Attilát, és Panek Kati színművésznőt, aki a szervezés folyamán oroszlánrészt vállalt a régi táncházasok felkutatásában. A rendezvény után András Mihálytól megkérdeztük, mikorra tervezik a következő, hasonló méretű találkozót. „Most úgy érzem, hogy soha többé, de ha majd jól kipihentük magunkat elkezdjük a tervezgetést. Ilyen nagyszabású rendezvényre egyhamar nem igazán kerülhet sor, de azt megvalósíthatónak tartom, hogy szűkebb keretek között évente tartsunk Csíkszeredában egy-egy táncháztalálkozót.”

Jakab Lőrinc

Fel a tartalomhoz

aktuális


Hírek

Szerda


A képviselőház illetékes szakbizottságai szerdán ismét felfüggesztették a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitáját. Az ülést vezeto Nagy-Románia párti (PRM) Lia Olguţa Vasilescu azt követően fagyasztotta be a vitát, hogy Anghel Stanciu szociáldemokrata párti (PSD) politikus – az RMDSZ elnökének nemzetállamra vonatkozó kijelentései ellen tiltakozva – több társával együtt kivonult az ülésről.
A PSD képviseloje azt mondta, addig nem hajlandó részt venni az RMDSZ által kidolgozott jogszabály vitáján, amíg Markó „nem kér bocsánatot” azon kijelentése miatt, miszerint Románia nem nemzetállam.
Asztalos Ferenc képviselő, a bizottság tagja élesen bírálta a PRM, a PSD és a PD képviselőit mondván, az ellenzék csupán ürügyként használja fel az RMDSZ elnökének kijelentéseit, hiszen az RMDSZ már 1991 óta folyamatosan szorgalmazza a nemzetállam kifejezés törlését az alkotmányból. Romániában a nemzeti kisebbségek számaránya meghaladja az összlakosság 10 százalékát, így a nemzetállami meghatározás nem felel meg a valóságnak.
Asztalos emlékeztetett, hogy a két éve húzódó szakbizottsági vita során a jogszabály hetvennyolc cikkelyéből eddig csak tizenkilencet sikerült megvitatni, ami azt bizonyítja, hogy a román politikum nem akarja a törvényt elfogadni.
A Nagy-Románia párti Lia Olguţa Vasilescu egyébként maga is „felháborító szemtelenségnek nevezte” az RMDSZ azon szándékát, hogy elfogadtasson a parlamenttel egy olyan jogszabályt, amely „súlyosan sérti az ország egységes nemzetállami jellegét. Szemtelenség, hogy miközben hat százalékkal rendelkezel a parlamentben, arra próbáld rábírni a törvényhozást, hogy elfogadjon egy ilyen törvényt” – hangsúlyozta a politikus asszony, aki még azt is megkockáztatta: nem halasztani, hanem egyszerűen ejteni kellene a kisebbségi törvényt.
A polgári szervezetek által sokat bírált kisebbségi törvény elfogadására a 2004-es választások óta nem volt semmiféle politikai akarat. Az RMDSZ úgy vett részt a különböző kormányzatokban, hogy sem a kisebbségi törvény, sem a Bolyai Egyetem újraindításának elodázása nem jelentett szakítópróbát az eddigi kormánykoalíciókban.

Csütörtök

Egy kereszténydemokrata és egy fideszes országgyűlési képviselő azt kezdeményezte Sólyom László magyar köztársasági elnöknél, hogy Wass Albert erdélyi magyar író születésének századik évfordulója alkalmából kapja vissza magyar állampolgárságát.
A hirado.hu úgy tudja: Simicskó István (KDNP) és Babák Mihály (Fidesz) levélben azt kérte az államfőtől, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy Wass Albert, aki 2008. január 8-án lenne százéves, ebből az alkalomból posztumusz visszakaphassa magyar állampolgárságát.
A két politikus azzal indokolta kezdeményezését, hogy Wass Albert, a huszadik századi magyar irodalom kiemelkedő alakja, a transzszilvanizmus és az erdélyi gondolat fáradhatatlan képviselője magyar állampolgárságát 1945-ben ugyan elveszítette, de magyarságához az emigrációban is mindig hű maradt.

Péntek

A Szülőföld Alap a külhoni magyarok pályázati úton történő támogatásának legjelentosebb fórumává notte ki magát – jelentette ki Kolber István területfejlesztési államtitkár a budapesti parlamentben az alap 2005–2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló előterjesztőjeként.
Az államtitkár közölte: a kormány továbbra is a Szülőföld Alap révén szeretné támogatni a külhoni magyarok szülőföldjükön való boldogulását. Mint elhangzott, tavaly változott a támogatási összeg felosztása az egyes kollégiumok között. Míg 2005-ben 800 millió forint támogatás jutott az oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégiumok számára, addig ez az összeg 2006-ban 600 millió forint volt. Ennek oka Kolber István szerint, hogy 2006-ban nagyobb részesedést kapott a keretösszegből a másik két szakmai terület. Az államtitkár szerint a szolidaritás jegyében minden magyar állampolgárnak lehetosége volt felajánlani személyi jövedelemadójának egy százalékát az alap számára. Így az alap 2005-ben 110 millió forinthoz, míg 2006-ban 88 millió forinthoz jutott. A magyar politikus szólt arról is, hogy Románia EU-csatlakozásával új helyzet alakult ki, hiszen az új évezredben a magyarság túlnyomó többsége azonos politikai-gazdasági keretek közé került. A nemzetpolitikában érvényesített koncepcióváltás a határon túli magyar támogatási rendszer átalakítását is szükségessé tette – fejtette ki.
A Krónika tájékoztatója szerint Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke szerint az alap csak politikai bazár, a nemzeti összetartozás politikája pedig nem redukálható pénzosztásra, mert ez méltatlan a magyar államhoz és a legitim határon túli szervezetekhez. Németh kevésnek tartotta az egymilliárd forintos támogatást, és komolytalannak nevezte a miniszterelnök által a napokban bejelentett majdnem 700 millió forintos többlettámogatást. A magyar nemzetpolitika nyomorúságos állapotát jól tükrözi a Szülőföld Alap - fogalmazott.

Hétvége

Traian Băsescu a felfüggesztése lejártával rendezett nagygyűlésen ígérte meg, hogy ezentúl minden három hónapban kijön az utcára, és közvetlenül számol be az előző időszak eredményeiről. Ez lett volna az első ilyen alkalom, és az elnök engedélyt is kért utcai megmozdulás szervezésére, szombat délután 5 órára. Azonban nem tudta szándékát érvényesíteni. A volt államfő, Emil Constantinescu és pártja, a Népi Szövetség, valamint a parasztpárt délután 4 órai kezdettel ugyanoda hirdetett tüntetést. Az ellen-megmozdulás szervezői azzal hívták utcára az embereket, hogy nem akarják megengedni, hogy politikai indíttatásból bárki is kisajátítsa az Egyetem teret.
A történteket látva Traian Băsescu csak 7 órára ment a térre, ahol rendőrkordon és kerítés választotta el a két tábort. Az államfő annyit nyilatkozott: méltatlannak tartja, hogy román állampolgárokat kordon válasszon el egymástól, ezért kérte, hogy ezt állítsák félre. Ugyanakkor lemondott a beszámoló megtartásának szándékáról, mert látta, hogy annak az Egyetem téren kialakult hangulatban semmiféle értelme nem lett volna.
*
Vasárnap hivatalosan beiktatták hivatalába Daniel pátriárkát, az új román ortodox egyházfőt. A környező országok ortodox egyházainak, illetve a Vatikán küldöttének jelenlétében lezajlott ünnepségen részt vett az ország legtöbb hivatalossága is. Daniel pátriárka beszédében az eddiginél nagyobb nyitást ígért a többi egyház felé, és jelezte: egyháza, miként eddig, továbbra is aktívan részt kíván venni a romániai közéletben. Traian Băsescu a Cotroceni-palotában kituntette az új érseket. Ünnepi beszédében úgy fogalmazott: törvényes vagy sem, ő az ortodox egyházat továbbra is nemzeti egyháznak tekinti.
*
A Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Bizottság átvenné a volt milícia archívumát. A testület vezetője, Csendes László tegnap elvi egyezséget kötött erről Cristian David belügyminiszterrel. A két intézmény vegyes bizottságot hoz létre, amely levezényli a dokumentumok átadását-átvételét. Óriási mennyiségű papír cserél ily módon gazdát: a tárcavezető szerint 16 kilométernyi anyag gyűlt össze az évek folyamán. A legrégebbi dokumentum 1916-ból származik.

Hétfő

Nem hívta meg az aradi vértanúk emlékére tartott október 6-i ünnepségre Tőkés László királyhágómelléki püspököt, független európai parlamenti képviselojelöltet Király András. Az aradi RMDSZ elnöke azzal indokolta döntését, hogy azt szeretné, ha a megemlékezést semmi sem árnyékolná be, és a romániai magyarság egységének jegyében zajlana.
„Tőkés hozzáállása igen negatív a magyar közösség számára. Mi nem hívtuk meg, ám előfordulhat, hogy eljön, ahogy erre már volt példa. A megemlékezések azonban nem lehetnek politikai csatározások színhelyei” – szögezte le Király András. Mint hangoztatta, a politikai beszédek biztosan nem hiányoznak majd az ünnepségről. Király azonban abban bízik, hogy valamennyi beszédben a magyarság egységének a fontosságát emelik majd ki a szónokok, hisz szerinte az EP-, valamint a jövő évi helyhatósági és parlamenti választásokat megelőzően az összetartásra van a legnagyobb szükség.
Az október 6-i megemlékezésre több hazai és magyarországi politikust is meghívott az eseményt szervező aradi RMDSZ. Eddig Markó Béla RMDSZ-elnök, valamint Szekeres Imre magyar honvédelmi miniszter jelezte, hogy ott lesz az ünnepségen. Továbbá az RMDSZ EP-képviselolistájának első helyezettjeit is Aradra várják. A szervezők Teodor Meleşcanu védelmi tárcavezetőt is meghívták, a liberális politikus azonban még nem jelzett vissza, tájékoztat a Krónika.
*
Semmilyen magyarázatot nem fogad el a Demokrata Párt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Liberális-demokrata Párt a képviselőitől, ha hiányozni merészelnének a bizalmatlansági indítvány szavazásakor. Mindhárom alakulat hazahívta európai parlamenti képviselőit, a PSD-elnök Mircea Geoană külön levélben is felhívta frakcióvezetőinek, Ion Iliescunak és Viorel Hrebenciucnak a figyelmét a voksolás fontosságára. Senki nem mehet külföldre a kérdéses napon. Ezzel szemben a Nemzeti Liberális Párt háza táján semmi nem utal arra, hogy készültségben lennének, a képviselők semmiféle utasítást nem kaptak, tájékoztat a Mediatica. ro. Amennyiben a három ellenzéki párt összefog, és egységesen szavaz, csütörtökön megpecsételődik a Tăriceanu-kabinet sorsa. Mircea Geoană szerint három változat lehetséges. A PSD vezetésével baloldali kormány alakul, vagy a Demokrata Párt vezetésével jön létre egy új jobboldali kormány. Mircea Geoana harmadik változata szerint egy nemzeti egységkormányt hoznának létre a parlamenti pártok többségének a részvételével. Úgy tunik, e három változatból Băsescu a jobboldali kormány ötletét támogatja a Demokrata Párt, a Liberális demokrata Párt és a Tăriceanu nélküli Nemzeti Liberális Párt részvételével, ennek a változatnak azonban nem lenne parlamenti többsége. A különféle változatokban az RMDSZ neve nem szerepel. Markó Béla kijelentette: amennyiben a kormány megbukik, az egyetlen megoldást az elorehozott választások jelenthetik.
*
Traian Băsescu ragaszkodik ahhoz, hogy Moldova Köztársaság állampolgárainak – román és orosz nemzetiségűeknek egyaránt – Románia adjon maximálisan könnyített eljárással állampolgárságot. Ezt maga a román államelnök mondta, miután a múlt héten általa javasoltakat Marianne Mikko észt szocialista európai parlamenti képviselő, az EU–Moldovai Köztársaság együttműködési bizottság elnöke élesen bírálta.

Kedd

A Központi Régiót alkotó megyei tanácsok és megyei turisztikai egyesületek képviselői találkoztak Sepsiszentgyörtgyön. Az összejövetel célja egy olyan régiószintu turisztikai egyesület létrehozása volt, amely a vidék turisztikai fejlesztését tuzi ki fő céljául, közös projektek lebonyolítása révén. Az egyesület a Transilvania (Erdély) elnevezést kapta és a központi régió turisztikai képviseletét látná el belföldi és nemzetközi kiállításokon, szakmai egyeztetésre adna lehetőséget, és közös érdekérvényesítést tenne lehetővé.
A jelenlévok közös fejlesztési projektekről beszéltek a találkozón. Mindannyian egyetértettek abban, hogy közös arculatot kell kidolgozni, amely ezt a turisztikai régiót képviselné, és amely tudatosítaná a turistákban, hogy ez a vidék turisztikai szempontból is egységet alkot.
A Hargita Megyei Tanács alelnöke, Borboly Csaba szerint fontos, hogy a megyei turisztikai egyesületeket tömörítő szervezet létrehozásakor az konkrét kivitelezhető tervek megvalósításába kezdhessen és sikeresen szerepelhessen az uniós pályázati kiírásokon.
*
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége a csíkszeredai Pedagógusok Házában tartott sajtóértekezleten ismertette a szövetség fenntartásait, kritikáit az új tanügyi törvénytervezet módosításaival kapcsolatban. A sajtótájékoztatón Lászlófy Pál István elnök elmondta: az új törvénytervezet az 1995/84 számú tanügyi törvényhez képest nagy visszalépést jelent a nemzeti közösségek nyelvén történő oktatásban. Az új törvénytervezetből tucatnyi előírás kimaradt, amely a régi törvényben a kisebbségi nyelveken történő oktatást szabályozta. Azzal, hogy például a magyar nyelvű oktatás eddigi szabályozása, követelményrendszere eltűnik az új törvényből, olyan légüres tér keletkezik, amely súlyosan érintheti a magyar nyelvű oktatást. A pedagógusszövetség többek között új román nyelvoktatási rendszert, és a tanügyi törvénytervezet azonnali kiigazítását követeli.
*
Az Európai Emberjogi Bíróság döntése rendkívül fontos üzenet Románia számára: mégpedig az, hogy 2007-ben jogtalanul és etnikai alapon senkit sem lehet elítélni Európában így értékelte Frunda György, hogy az európai bírói testület igazat adott a hírhedt Agache-ügyben jogtalanul elítélt Paizs Ottónak, ifj. Konrád Jánosnak, Héjja Dezsőnek és Reiner Antalnak (aki 2006 novemberében elhunyt), és elmarasztalta a román államot.
Frunda György, a négy magyar elítélt védőügyvédje közölte, az Európai Emberjogi Bíróság szeptember 27-én hozott döntésében felülbírálta a Román Legfelsőbb Bíróság ítéletét. A döntés nemcsak erkölcsi, hanem anyagi jóvátételt is előirányoz: Pajzs Ottó 4050 euró, Reiner Antal 3000 euró, Héjja Dezso 1050, Konrád János pedig 2000 euró kártérítésre jogosult a román államtól. Mint ismeretes, a bukaresti Legfelsőbb Bíróság több évi börtönre ítélte a négy kézdivásárhelyi férfit, akiket az 1989 decemberében meglincselt Aurel Agache milicista fia vádolt meg azzal, hogy felelősek apja haláláért.
*
A Nagyszebenben tartandó harmadik román–magyar kormányülés elsősorban közös fejlesztési projektekre fog koncentrálni, mondta Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter budapesti látogatása során. Az RMDSZ-tájékoztató szerint a miniszter a november 14-én tartandó harmadik román–magyar együttes kormányülés ágazati előkészítéséről, valamint a Fejlesztési, Középítkezési és Lakásügyi Minisztérium és az Önkormányzati és Településfejlesztési Minisztérium közötti együttműködés hatékonyabbá tételéről tárgyalt Bajnai Gordon magyar önkormányzati és településfejlesztési miniszterrel.
Borbély László elmondta, Nagyszebenben tárgyalnak majd egy sor nagyobb stratégiai projektről, amelyek a jövőre induló, határon átívelő román–magyar együttműködési program részét képezik. Napirendre kerülnek a Szeged-Temesvár, Debrecen-Nagyvárad fejlesztési pólusok, más határ menti városokra vonatkozó együttműködési projektek, a határ menti és regionális klaszterek, illetve az építkezési cégeket minősítő rendszer létrehozásának tervezetei. Az építőipari klaszterek lehetové teszik, hogy például a magyar és a román építőipari cégek közösen jelentkezzenek a versenytárgyalásokon. Az előzetes program szerint a román–magyar kormányülésen nem esik szó az önálló magyar felső oktatásról, sem a magyarság autonómiatörekvéseirol.

Fel a tartalomhoz

Tőkés László az EP-választásokról

Nem Európát kell elfoglalnunk, hanem Erdélyt megtartanunk

A 2007. szeptember 6-a óta eltelt időszakban, közvetlen vagy közvetett formában, erőteljes nyomás nehezedett rám akkori döntésem megváltoztatására. Azok, akik csak a megtépázott hatalmukat akarják megtartani, nyilvános felhívással vagy négyszemközti rábeszéléssel, hamis propagandával, vagy burkolt fenyegetéssel igyekeztek rávenni, hogy álláspontom és elveim feladásával, mégiscsak lépjek fel az RMDSZ európai parlamenti jelöltlistáján.
Azok, akik előzőleg váltig azt hangoztatták, hogy: „az Egyház ne politizáljon” – utóbb egyházi emberek egész sorának csatasorba állításával igyekeznek megosz-lást kelteni az egyházak hívei, a magyarság sorában.
Azok, akik a Neptun-fürdői pártvillában vagy a budapesti Kempinsky-hotelben a mi rovásunkra koccintgattak, a nemzeti autonómiát pedig önös pártautokráciára cserélték, utóbb az „egység” és „szolidaritás” de-magóg jelszavaival próbáltak letéríteni a demokratikus rend-szerváltoztatás és a nemzeti érdekérvényesítés egyenes út-járól.
„Új honfoglalás előtt állunk... most Európát kell elfoglalnunk” – hangzott a Vezérszólam. Nekünk viszont nem Európát kell elfoglalnunk, hanem, Európa révén, Erdélyt kell megtartanunk, szülőhazánkat kell „visszafoglalnunk”.
Miközben az RMDSZ KISZ-szervezete, a MIÉRT olcsó gyűlöletbeszédre hangol, az Erdélyi Magyar Ifjaink kerék-páros zarándoklattal kénytelenek síkra szállni a magyar egye-temért.
Miközben miniszteri rangú pártpropagandistáink több tíz-milliónyi euro-pénzzel ke-csegtetik a bihariakat és a szatmáriakat – ezenközben az ő kormányzatuk alatt álló hatóságok durván lábbal tiporják egyházi és iskolai autonómiánkat, Gencsen és Nagyváradon.Az európai parlamenti választások igazi tétje számunkra nem a mindenáron való hatalomgyakorlás és hatalommegőrzés, hanem az európai demokratikus, nemzeti és keresztény értékek hiteles képviselete. Nekünk nem újabb bársonyszékekre van szükségünk, hanem országunk és magyar nemzeti közösségünk helyét kell megtalálnunk Európában. Temesvárról ez az út vezet – Brüsszelbe. Ez az út vezet: a diktatúrából – a demokráciába, a kisebbségi helyzetből – a közösségi önrendelkezésig, a hátrányos megkülönböztetéstől – a nemzeti és vallási egyenjogúságig; az ellenségeskedéstől – a nemzeti megbékélésig; az óvodától – az egyetemig; Erdélyből – a Kárpát-medencébe.
Temesvár és Erdély – eredeti – szellemében, ezen az úton kívánom képviselni választóimat: Európában.
Jakab apostollal vallom: „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak” (4,17), áll Tőkés László európai parlamenti jelöltnek a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében.

Fel a tartalomhoz

Cáfol az RMDSZ

Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerkesztőségünkbe eljutatott közleményben reagált Tőkés Lászlónak a nagyváradi sajtóértekezletén elhangzott kijelentéseire:
„Értetlenül fogadtuk, és nem tarjuk felelős magatartásnak Tőkés László püspök úr saját egyháza elleni kifakadását. Csütörtöki kijelentéseiben ugyanis a püspök úr elsősorban a református egyházát támadta.
Az egyházak anyagi és erkölcsi támogatása az RMDSZ programjában is kiemelt helyen szerepel. Számunkra fontos az, hogy az egyházak, a lelkészek megfelelő körülmények között szolgálják a közösséget, a nemzet megtartása érdekében dolgozzanak. Ez nagy munka, óriási feladat, ezért mi segítjük, támogatjuk az egyházakat ebben a tevékenységükben. Az egyházak támogatása nem politikai klientúraépítés, hanem az általunk vállalt érdekképviselet kézzelfogható megvalósítása.
Egyházaink támogatása, hathatós anyagi segítése számunkra nem „diverziós” tevékenység. Ez a minősítés azokat a közösségeket is sérti, amelyek közvetlenül részesültek a támogatásokból. Az egyházak vezetői és közvetlenül a lelkészek kértek tőlünk segítséget. Igyekeztünk eleget tenni kérésüknek azzal, hogy templomok építésében, javításában, lelkészi lakások építésében, közösségi programok finanszírozásában jártunk közbe az érdekükben.
Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának köszönhetően, eddig példátlan méretű támogatást sikerült juttatnunk nemcsak az egyházaknak, hanem iskoláink, óvodáink javítására és bővítésére, valamint az erdélyi infrastruktúra fejlesztésére.
2006-ban összesen 4 780 000 új lej értékű támogatást sikerült folyósítanunk az adófizetők pénzéből, az egyházaknak jogosan kijáró alapokból. 75 római katolikus, református, unitárius és evangélikus plebánia, lelkészi hivatal, esperesi hivatal, valamint püspökség részesült ezekből az alapokból. Ezáltal 2006-ban megdupláztuk a 2005-ben folyósított támogatás összegét. 2007-ben a magyar egyházközségek csak a kormány tartalékalapjából 3 800 000 új lej értékű támogatásban részesültek. Ez az összeg közel 100 parókia és plébánia támogatását jelenti
Azért vagyunk jelen a központi kormányzatban, hogy vállalásainkat teljesítsük. Mi nem szégyelljük ezeket az eredményeket, és a továbbiakban is az egyházaink hathatós segítése, támogatása mellett fogunk kiállni, ezért fogunk dolgozni. Állandó kapcsolatokat tartunk fent az egyházi vezetőkkel, a legeldugottabb szórványfaluban szolgáló lelkészektől a nagyobb lélekszámú gyülekezetek vezetőiig. Azokat a lelkészeket pedig, akik közösségünket szolgálják, további támogatásunkról biztosítjuk.”

Fel a tartalomhoz

Súlytalan a kisebbségi törvénytervezet

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága mély csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy az RMDSz Székelyföldön is toboroz jelölteket az esetleg létrejövő majdani Kulturális Autonómiatanácsba. Többször kifejtettük, hogy a kisebbségi törvénytervezet – azon túlmenően, hogy egyelőre el sem fogadták, sőt, a napokban ismét felfüggesztették parlamenti vitáját – a szórványban sem felelne meg a magyarság elvárásainak, Székelyföldön pedig, egyenesen káros lenne, mivel alapvetően ellentétes Székelyföld autonómiatörekvéseivel.
Bár az erdélyi magyar szervezetek tárgyalásai során nem sikerült megállapodni a novemberi választások ügyében, hiszen a Tőkés Lászlót támogató szervezetek nem egy választási listán való jelenlétet, hanem az erdélyi magyar politikai rendszerváltás feltételeit kívánták érvényesíteni, a felek magukra nézve irányadónak mondták ki azokat a pontokat, melyekben megegyezés született. A megállapodás tervezetében az RMDSz egyértelműen felvállalta Székelyföld területi autonómiájának támogatását. Vállalta, hogy ennek érdekében támogatja a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett belső népszavazást, valamint a szervezet által kidolgozott törvénytervezet köz- és parlamenti vitájának folytatását, ennek közös képviseletét a politikai egyeztetéseken, a kormányban, a parlamentben és a nemzetközi fórumokon. Az RMDSz azt is vállalta, hogy ajánlani fogja az önkormányzatoknak olyan határozatok elfogadását, amelyek révén megszervezhető és lebonyolítható a területi autonómiára vonatkozó hivatalos népszavazás. Ezek alapján óhajtjuk a párbeszéd folytatását más témákban is, ha az RMDSz nem cselekszik homlokegyenest ellentétesen mindazzal, amiben megállapodtunk.
Ma már egyértelmű, az RMDSz történelmi mulasztást követett el azáltal, hogy Románia európai uniós felzárkózása során nem igényelte Székelyföld területi autonómiáját, ahogyan ezt a Székely Nemzeti Tanács következetesen, előrelátóan és szakmailag helyesen tette. Felszólítjuk a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, hogy módosítsa a kisebbségi törvénytervezetét és a következő román–magyar közös kormányülésen, továbbá minden hazai és nemzetközi fórumon Székelyföld vonatkozásában csakis a területi autonómia megvalósítását tartsa szem előtt, áll az SZNT közleményében.

Fel a tartalomhoz

párbeszéd


Vezérhangya

Lakitelek egykor és most

Húsz esztendeje már, hogy Lakitelken, Lezsák Sándor hatalmas sátrában összegyűlt a rendszerváltó értelmiség színe-java. Akkor még igencsak tartotta magát Közép-Kelet-Európa minden államában a kommunista diktatúra, létezett a Szovjetunió, melynek vezetése legfeljebb „peresztrojkáról” és „glasz- nosztyról” akart hallani, az orosz csapatok még itt voltak Magyarországon, a hatalom teljessége az MSZMP kezében, a magyar alkotmányjogi szerkezet a párt-állammodellt követte, hatalmas államadósság alatt görnyedt az ország.
Ma formailag demokrácia van, Magyarország nem a Varsói Szerződésnek és a KGST-nek, hanem a NATO-nak és az EU-nak tagja, a „népek börtöne” helyett a „szabadság hazája” tartja felette „védőszárnyait”. Az elcsatolt nemzetrészekkel a kapcsolatápolás szinte problémamentes (ami probléma van, az elsősorban abból adódik, hogy a 2002-ben hatalomra jutott kormány hallani sem akar a magyar állampolgárság kiterjesztéséről), a politikai önartikuláció biztosítva van minden nemzetrész számára, formailag sajtó- és szólásszabadság van a Kárpát-medence minden országában.
Mindennek ellenére a lakitelki találkozó emlékére megrendezett értelmiségi fórumon az előadók szinte mindegyike azt hangsúlyozta, hogy rosszabb helyzetben vagyunk, mint 20 évvel ezelőtt. Márpedig nem akárkik beszéltek e fórumon, ismét ott volt a magyar értelmiség színe-java, sokan eljöttek a hajdani előadók közül is. Felszólalt és előadást tartott Fekete Gyula író, Bíró Zoltán, az MDF egykori elnöke, Csoóri Sándor költő, Pozsgay Imre egyetemi tanár, Lezsák Sándor egykori sátorverő, Fritz Tamás politológus, Morvai Krisztina büntetőjogász, az október 23-i rendőrterrort vizsgáló Civil Jogász Bizottság vezetője, Szűrös Mátyás, volt köztársasági elnök, Kelemen András külpolitikus, fideszes képviselő, Csurka István, a MIÉP elnöke, Széles Gábor nagyiparos és médiamogul, Pálinkás József akadémikus, s a névsor még folytatható Orbán Viktorig. S bizony visszatérő gondolat volt, hogy elrontottuk a rendszerváltást, rosszabb helyzetbe kerültünk, mint voltunk. Mi tagadás, a szocialista országrombolás valóban tragikus képet fest elénk. A nemzeti vagyon szétprédálva, a hadsereg épületeit őrző-védő kft-k ügyelik fel, mert a sereg még e feladat ellátására is képtelen, az egészségügyet épp most verik szét, a gazdaságpolitika az improduktív rétegeket favorizálja a produktív rétegekhez képest s miként Orbán Viktor is rámutatott, a kormányzó milliárdos klikk mindeközben saját zsebre dolgozik, a rendőrség pártrendőrségként működik, az igazságszolgáltatás sem minden esetben pártatlan, a médiában az országrombolók uralkodnak, a gazdasági hatalom is az övék. Ha mindehhez hozzátesszük azt a rombolást, amit az agyakban, az erkölcsi és nemzeti tudat terén végzett a szocialista-szabaddemokrata „kultúrpolitika”, akkor megállapíthatjuk, hogy bizony rosszabb a helyzetünk, mint volt. Annál is inkább, mert az erkölcsi síkon történt rombolás a legnagyobb. Holott, ahogy Márton Áron a harmincas évek közepén egy írásában rámutatott ez a társadalmi lét tulajdonképpeni alapja: „az élet szaporán sorakozó tényekkel veri velünk szembe, mint letagadhatatlan valóságot, hogy a földi élet acélbordázatát földöntúlról származó erkölcsi törvények, alkotják; az erkölcsi törvények, melyeket szeretünk elvont tanításoknak felfogni, és a vallás zárt területére utalni, kézzelfogható életünkben olyan szerepet töltenek be, mint az építészet törvényei az építésben, vagy a gyökérből kiinduló nedvkeringés a növény életében: meg lehet ugyan tagadni, de akkor az élet elszáradásával, alkotásaink összeomlásával kell számolnunk.” Ez az, amivel a jelek szerint nem számol a szocialista kormányzat. Azzal, hogy miközben szabad utat enged a gyermekek lelkét kiölő, az erkölcsi világrendet aláásó konzum-idiotizmusnak és kultúrmocsok-importnak, középtávon olyan társadalmat hoz létre, mely a baloldaliak számára is élhetetlen lesz.
S mi maradt reményképpen a nemzetéért aggódó magyarnak? Bízhat abban, hogy Orbán Viktor optimizmusa nem megalapozatlan. Orbán úgy fogalmazott Lakitelken: „nem lehet ezt az országot sohasem úgy tönkretenni, hogy ha a polgári, nemzeti erők összefognak, akkor közös erővel ne tudnák azt újra felemelni”.

Fel a tartalomhoz

Elmúlni patina nélkül

Nemcsak én vettem észre a tehetséget benne, mások is. Kegyesen integettek halálakor – Csáó Domi! Nem írtam értékelő, nekrológus sorokat, mint a hajdani múzeumalapító, Apáczai bácsinak, a temetésén se voltam. Nem szipogott a média, az újság, a rádió tudomást se vett róla. Alighanem közköltségen temették el, hisz végül is életét szociális segélyből tengette, amit a polgármesteri hivatal folyósított neki. A temetési költség hálapénzként is felfogható, végkielégítésnek – legalább nincs vele baj, többé a segélyt se igényli. A szégyenpénzt olyan tedd ide, tedd oda szöszmötölésért, lapátolásért folya-matosították havonta. Jelzés értékű. Kérte hasogathasson fát az iskolában, ne támassza a lapátnyelet az utca szélén. Az iskolában fát hasogatni, az más. Ez a szociális munka olyan lehetett Dominak, mint hajdan a pellengérre állítás, ám ennek nincs vége, míg a szociális segélyt folyósítják. Megjelent Várfalván egy-egy kulturális rendezvényen huszárkötéses kabátjával, idézve a daliás időket, kopottságával a jelenlegi állapotot jelezve – csak ilyenre telik, nem új attilára. Csak tán nem várja el a polgármesteri hivatal, hogy koporsó- szegre spóroljon?
Ha ezeket a sorokat sem írom, szóra sem érdemesként nyugszik, alszik, pihen Domi az aranyosrákosi temető egyáltalán nem márványlapos sírjában. Csak az a vigasz adatik meg neki, hogy jeles férfiak is kerülnek majd oda, talán Lajos bácsi is, Létay az Utunk volt főszerkesztője, mint a Házsongárdból kirekesztett. Kerülhet oda volt esperes is. Átszomszédolok majd hozzájuk a kövendi temetőből egy-egy dumapartira. Ott már nem lehet elkerülni őt, mondjuk nem észre venni. Hiába adott ponton túl az ember személye teherré válik viselt dolgai miatt. Nem kerül börtönbe az illető, csak lemondanak róla ismerősei, sajnálatot mímelve megvetik. Halálakor suttogás lappang, nincs semmi siróka – jól járt szegény. Már szóra sem érdemesítem, ha nincs az újsághirdetés – Európai szintű or-gonaépítés és restaurálás három év a hernádi műhelyben – Nem idézem tovább, csak úgy rákérdezek – milyen lehet a madagaszkári szintű? Ez őt érinti, asztalhoz ülök.
Nem igaz, hogy Pálfi Domokost, amikor még Y-t kanyarított a család-neve után, mint őt megilletőt, kutyába sem vették. Domi szeretett nagyzolni, de lehet a mellőzöttség, a be nem fogadottság érzését szerette volna elűzni, miközben nekem is ma-gyarázkodik. A mélység, ahol találkozásunk idején leledzik kincs: önigazolásra készteti, de tükörbe nézni nem mer. Rövid portréfilmet láttam róla a Duna Televízióban, benne az ívelő pálya, az egyetemet végzett férfi. A televízió azt hihette, segít neki – szárnyat adott az önálltatásban.
Már nem brassói kántor, már nem maszekel orgonajavítással – püspöki körlevélben tiltották el – a család már csak valahol. A lejtő alján, a gödör szélén stagnál. Hova, na, hova menjen? Haza a szülőfaluba, a szülőföld-re. Ott lesz belőle a közkegyelem kitartottja. Észre vettem a sziporkát az évharmadi dolgozat mondataiban – a tehetséges, érzékeny embert, ez a kitartottság öli. Ámen.

Cserés Ferenc

Fel a tartalomhoz

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza

Ez volt a Kossuth Rádió gyönyörű jelzése minden órában a hírek előtt – sajnos csak volt – a jelenlegi magyar kormány fülét sértette ez a dallam s a mögötte rejlő szavak. Vajon miért? Mert hazugsággal kerültek a legmagasabb polcokra, ma is szüntelen hazudnak a népnek, és képtelenek elviselni a nemzetünk számára legszentebb eszméket – a szabadságot és a hazaszeretetet. A nemzettudat gyilkosai ezek. Magyaroknak vallják ugyan magukat, sőt helyenként keresztényeknek is, ha a szerep úgy kívánja, pedig jól tudjuk, hogy Szent István megcsonkított örökségének sírásói. Az egészségügy porba sújtva, a gazdák lassan, de biztosan Bánk bán Tiborcának sorsára jutnak, az erkölcs – amelyről Berzsenyi azt írja: „minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs” –, Magyarországon hanyatlóban van. Színre léptek a melegek, akik felvonulnak rendőrségi felügyelet mellett, nehogy a diszkriminálás áldozatai legyenek. Ezek a beteg emberek kifestett pofával egymást nyalják-falják, hogy felingereljék az egészséges erkölcsi alapon állókat, akikre tulajdonképpen irigyek ezek a félresikerült emberek. A fiataloknak így mutatnak példát a természetellenes szeretkezésre. A parlamentben pedig tapsoltak a balosok annak a szégyentelen, szerepelni vágyó melegnek. Ha egyszer az őszödi miniszterelnök büntetlenül és szemrebbenés nélkül lekurvázta az országot, akkor ez az aljas jelző minden magyarra, sőt minden magyar földön élő nem magyar nemzetiségű állampolgárra is vonatkozik, hiszen az ország emberekből áll, és eltűrik. Ezek után semmin sem csodálkozhatunk, hiszen az ország egészségügyi, kulturális, anyagi és erkölcsi zuhanása magának a kormánynak jóváhagyásával, a demokrácia mellőzésével történik. Most a rádiót ásták alá. Mert ugye senki sem mondhatja ép ésszel, hogy nem kommunista szellemet képviselő kormány utasítására iktatták ki a rádióból azt a szignót, mely szerint Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Agymosást végeznek velünk, nehogy arra gondoljunk, hogy Kossuth Lajos azt üzente, hogy elfogyott a regimentje. Nem kell berezelni uraim ott Budapesten, ugyanis nem most üzente. Attól viszont lehet nyugtalankodniuk, hogy az a magyar, aki bárhol él a világon és a keblében magyar szívet hordoz, az mind egy szálig Kossuth Lajos regimentjébe tartozik, amely soha, de soha nem fog kifogyni. Lélektanilag megmagyarázható a balos kormány félelme a SZABADSÁG, meg a HAZA emlegetésekor, hiszen mikor a magyar felismeri történelmének meggyalázását, azt a nagy romlást, amelyet ez a kormány ráhozott, akkor felébred halálos álmából, és úgy lerázza válláról a hazugság igáját, mint egy rongyos elviselt condrát. Az erdélyi magyarság nagy részének egyik szégyene, az RMDSZ jelenlegi vezetősége, ezt a magyar kormányt támogatójának, barátjának tekintette és tekinti ma is. Szégyen! Kossuth rádió: a szavak ereje. Óriási tévedés. Itt nem a szavak erejéről van szó, hanem a bukásra ítélt kommunista szellem erőtlen szavairól. Na és mit tesz a jobboldal? Tiltakoznak? Hallgatnak? Csodára várnak? Egyáltalán gondolnak arra, hogy a határon túli magyaroknak milyen drága volt a régi jelzés, és milyen utálatot váltott ki belőlünk ez az újabb kommunista húzás? Jó ez így? Ha Kossuthtal baj van, akkor a mi Himnuszunkkal nem lesz-e baj? Nemzeti imánk ugyanis Isten szent nevével kezdődik – az ő áldását kérjük így jogfosztottan, elnyomottan, megalázva, de törhetetlen bizalommal, mert valamikor csak megsokallja az Úr kínjainkat. Segíteni fog rajtunk., hiszen az ő szent fiának édesanyja Mária, akinek felajánlotta Országát Szent István királyunk. Itt Erdélyben, vagy imára kulcsoljuk kezünket Himnuszunk éneklésekor, vagy úgy állunk, mint a cövek magunk mellé szorított kezekkel Istenünk előtt. A csonka haza nagyembere szívére teszi a kezét. Előttünk ez a mutatványa is egyenlő a zéróval. Augusztus 15-én Nagyboldog Asszonyunk ünnepén árva népünk Mária elé roskad. Gyászba borult egek, háborgó tengerek csillaga, Mária. Sok kiáltásunkra, siess oltalmunkra, ha nem jössz, elveszünk. Augusztus 20-kán Szent István országalapítónk ünnepén át kell éreznünk, hogy az imádság félelmetes fegyverét tartjuk a kezünkben és a szívünkben minden gonoszsággal szemben, mely nemzetünk pusztulására tör. Hol vagy István király? Tépjük ki lelkünkből a letargiát, ébresszük fel sokszor ellankadó hitünket, mert ezzel tartózunk Istennek és a hazának. A kerék törvénye az, hogy nem áll meg, hanem lefelé gördül. Az országnyomorítók a történelem bugyrába kerülnek akárcsak a Rákosik, Kádárok vagy Ceauşescuk. Ez a sors vár a posztkommunizmusra is. Mi az 56-osok szellemiségére esküszünk, és ezt oltjuk gyermekeink lelkébe.
A rádió elposványosítása ellen nemcsak nekünk, de a tengeren túli magyaroknak is keményen tiltakozniuk kell, mert a Gyurcsány-gárda legszentebb érzésünkben, a velünk született szabadságszeretetünkben és hazaszeretetünkben tépázta meg a magyar milliók jogát. Ezek belekötnek az élő fába, az Árpád-sávos zászlóba, a békés tüntetőkbe, kivéve a melegeket. Ha jogait védi saját, még megmaradt hazájában a magyar akkor rásütik, hogy nacionalista, fajgyűlölő, antiszemita, stb. És végül, de nem utolsósorban figyeljük meg a franciák himnuszát, amelyben ez áll: a haza szent szerelme. Ez a szent szerelem éltet minket is. Ami a Kossuth Rádióval történik gyalázatos diszkrimináció. A civilizáció minden eszközével küzdeni kell ellene addig, míg újból felhangzik a Szabad Kossuth Rádióban a drága dallam: ÉLJEN A MAGYAR SZABADSÁG ÉLJEN A HAZA!.

Plesa Vass Magda

Fel a tartalomhoz

Valódi rendszerváltást vár Magyarország

Emlékkonferencia a lakiteleki találkozó 20. évfordulóján

A lakiteleki találkozó 20. évfordulója alkalmából rendezett emlékkonferencián délelőtt az egykori szervezők beszédeikben kormányváltást, és új rendszerváltást tartottak szükségesnek. Európa és a magyarság esélyei címmel a Kölcsey Házban a lakiteleki találkozó szervezőinek előadásai hangzottak el délelőtt. Fekete Gyula író, aki húsz évvel korábban és most is az elnöke volt a tanácskozásnak, a magyarság esélyeiről beszélt, s úgy értékelte: „sokkal-sokkal rosszabb a helyzet, mint 20 évvel ezelőtt”. Mint mondta, fontos megnevezni, hogy mi rontotta el a magyarság esélyeit.
Úgy vélte, a magyarság nem a harcokban volt naiv, hanem a megbékélésben, és a „minden fordulatot túlélő bolsevik párt vezényelte a rendszerváltást és vezényel ma is”.
„Gyurcsány Ferenc pártdiktatúrává fokozta le a demokráciát” – mondta Fekete Gyula, aki szerint a kormány elherdálja az évszázadok alatt összegyűjtött közvagyont, és „az utódainkat is eladósítja”. „Pusztulásunk, züllésünk megállíthatatlanul folytatódik” – szögezte le az író.
Bíró Zoltán irodalomtörténész: Demokrácia vagy liberális diktatúra című előadásában egyebek mellett arról beszélt, hogy 1989-ben elkezdődött, majd folytatódott az ország vagyonának a kiárusítása, a gazdasági hatalom a régi nomenklatúra kezébe került. Leszögezte: a „Gyurcsány–Kóka féle bűnszövetkezet” az erkölcsi normákat semmibe véve tönkretette a családokat. A mai magyar társadalom legfontosabb érdekének a Gyurcsány-kormány „mielőbbi eltakarítását” nevezte, mert mint mondta, ha még egy-két évig „uralkodnak, akkor visszafordíthatatlanná válik az országot tönkre tevő folyamat”.
„A liberális diktatúrából ki kell szabadítani az országot” – mondta Bíró Zoltán, aki szerint új rendszerváltásról van szó, nemcsak egy kormány leváltásáról, a késlekedés pedig egyenlő az önpusztítással.
Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő az MDF megalakulásáról beszélt, majd az első szabadon választott kormány nehézségeit idézte. Véleménye szerint nem a Szabad Demokraták Szövetségével, hanem a magyar néppel kellett volna paktumot kötni, s az MDF–SZDSZ paktum a demokrácia megszűnését jelentette.
„Nagyon becsültem Antall Józsefet, de ettől a pillanattól kezdve feszültség volt közöttünk” – mondta Kossuth-díjas költő. Csoóri Sándor a parlamenti felsőház létrehozásának szükségét hangsúlyozta. „Ez a demokrácia, a hazugság demokráciája” – tette hozzá. Csurka István író, a Gyurcsány-kormány hatalomra jutásáról szólva kijelentette: „maffiás államcsíny történt, mely minden ellenállásra jogot ad”.    A rendszer megváltoztatásának szerinte két módja van, az egyik a forradalom, és ha kell fegyveres harc, de erre a mai magyar társadalom már nem alkalmas, ezért erre nem gondol. Elképzelése szerint a nemzeti erőknek kétharmados győzelmük után kétkamarás parlamentet kell létrehozniuk.
Kijelentette, hogy ez az új hatalom nem törekszik majd az Európai Unióból való kiválásra. Hangsúlyozta, hogy „kell egy valódi baloldali program”, és egy olyan jobboldali program is, amely az összmagyarság programja kell, hogy legyen.
Für Lajos történész, a magyar honvédség ellehetetlenítéséről beszélt, véleménye szerint a hadsereg nem lenne képes megvédeni az országot. Szólt arról is, hogy „törődni kellene az értékeink és az érdekeink védelmével, beleértve a határon túli magyarokat is”.
Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész a magyarországi politikai kommunikációról beszélt előadásában. „Aki képes meghatározni a közvélekedést, az politikai előnyre tehet szert” – mondta, és utalt a kommunista diktatúrák politikai kommunikációjára. Kijelentette: „a tömegtájékoztatásba az átmenet során megmaradt a folyamatosság”.
Lezsák Sándor A nemzeti reneszánsz esélye című előadásában hangsúlyozta, hogy derűlátó, mert az elmúlt 60 esztendőben soha nem volt akkora esélye a nemzeti újjászületésnek, mint most. Kijelentette: újjá kell szervezni ezt a nemzetet, országot. Elképzelése szerint az új nemzeti program új alkotmányt jelent, kisebb országgyűlést felsőházzal.
„Nemzetgyűlésnek fogják hívni, ahol az elszakított nemzetrészek képviselői is ott fognak ülni” – tette hozzá.
Lezsák Sándor szerint erősebb köztársasági elnökre lesz szükség, hogy ne fordulhasson elő, hogy „egy csalással hatalomra jutott kormányt ma nem lehet elmozdítani”. A nemzeti újjászületés alapjának az iskolát nevezte.
Csurka Istvánhoz csatlakozva a „véres utat” elfogadhatatlannak tartotta, és reményét fejezte ki, hogy választások után a nemzeti erőknek elegendő többségük lesz a szükséges változások véghezvitelére, áll az MTI összefoglalójában.

Fel a tartalomhoz

elemzés


Szomszédságpolitika, zöld diplomácia

Egyre szembetűnőbb, hogy Sólyom László köztársasági elnök, az alkotmányos kereteket maximálisan kihasználva, igyekszik máshová helyezni a külpolitikai hangsúlyokat, mint a kormányzat. Sólyom László a határon túli magyar kisebbség – emberi és polgári jogokon alapuló – védelmében, valamint a határokon átnyúló természet- és környezetvédelemben találta meg azokat a pontokat, amelyek mentén erkölcsi tekintélyének felhasználásával kialakíthatja saját külpolitikai hangsúlyait anélkül, hogy ez túllépne az alkotmányos kereteken.
Az államfői magatartást jól jellemezte Sólyom Lászlónak a V4-ek csúcstalálkozója után tett nyilatkozata: „Magyarország elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a Benes-dekrétumok megerősítéséről szóló szlovák parlamenti határozatot. Kollektív büntetésként megfosztani egész nemzetiséget állampolgári jogaitól, egy részüket kényszermunkára hurcolni, megfosztani őket vagyoni jogaiktól, ez semmiképpen nem olyan, amin túl lehetne lépni.”
Nyugodtan állítható, hogy a határon túli kisebbségvédelem ügyében alapvető különbség van a köztársasági elnök megközelítése és a kormányzati politika között. Amíg a köztársasági elnök egységes magyar nemzetben gondolkodik és igyekszik ennek megfelelően cselekedni, addig a kormány a határon túli magyarok helyzetét pusztán pénzügyi problémának tekinti, amely ráadásul megterheli a kapcsolatokat a szomszédos országokkal, valamint időnként magyarázkodásra kényszeríti hazánkat Brüsszelben is.

Kettős állampolgárság

Jól érzékelteti a helyzetet a tavaly decemberben az Erdély.Ma hírportálon Kivégzett nemzetpolitika címen megjelent írás. „A szocia-lista-liberális kormányzat néhány kényszerű gesztust leszámítva nemhogy nem folytatja a nemzeti újraegyesítés politikáját, de egy-másután szünteti meg az ezen a területen munkálkodó intéz-ményeket. Ezidő tájt gyakorlatilag csak Sólyom László fordít figyelmet a határon túl élő magyarok problémáira. Ezúton is a köztársasági elnök figyelmébe ajánljuk a Délvidéken nemrég indított aláírásgyűjtést, amelynek célja, hogy az elszakított magyarok szülőföldjükön megkaphassák a magyar állampolgárságot.”
Legutóbbi vajdasági látogatása során a köztársasági elnök éppen a kért támogatást adta meg a délvidéki magyaroknak, amikor ismét kiállt a magyar állampolgárság letelepedés nélkül, egyéni kérelemre történő megadásáért. Borisz Tadics szerb elnök – akivel Sólyom László Szabadkán találkozott – nemcsak megértette és elfogadta ezt a magyar álláspontot, hanem Szerbia számára is követendő példaként említette. A köztársasági elnök ezt csak egy intézkedésnek tartja azon megoldások közül, amelyek azt szolgálnák, hogy 2008. január 1-je, Magyarország schengeni övezetbe való belépése után se súlyosbodjék elviselhetetlenül a határon túli magyarok kapcsolattartása az anyaországgal.

Árral szemben

A balliberális kormány a 2004. december 5-i, a kettős állampolgárságról tartott eredménytelen népszavazás után felgyorsította a határon túli magyarok szülőföldi és hazai intézményrendszerének a felszámolását. Viszont a fél év múlva hivatalba lépő Sólyom László köztársasági elnök az első perctől kezdve szembeszállt a kormány törekvéseivel.
A Gyurcsány-kabinet ellehetetlenítette a Magyar Állandó Értekezletet (Máért) – a szocialisták szerint azért, mert „veszekedős értekezletre” nincs szükség –, megszűnt a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) és a határon túli magyarok kulturális életét támogató Illyés Közalapítvány, a felsőoktatást előmozdító Apáczai Közalapítvány, valamint a tudományos-kutatási célokat segítő Teleki László Alapítvány. Fölszámolták a Magyarországon tanuló diákok elhelyezéséről gondoskodó Márton Áron Szakkollégiumot. „Úgy tűnik, a kormány határozott mozdulatokkal kivégzi a nemzetpolitikát” – állapítja meg a fent idézett erdélyi hírportál.
Eközben a köztársasági elnök viszont tüntetőleg egymás után fogadta a határon túli magyar civilszervezetek képviselőit. Sólyom László már 2006 tavaszán elindította A határon túli magyarság a XXI. században elnevezésű konferenciasorozatot, amelynek keretében többször tanácskozott a Sándor-palotában a határon túli egyetemek, egyházi és civil szervezetek tekintélyes képviselőivel. Az államfő tavaly május 4-ére hívta össze az első tanácskozást. A megbeszéléseken három téma került terítékre: a fiatal generációk magyarságtudata, a határon túli magyarok hely-zetének megváltozása az új európai viszonyok között, és a támogatáspolitika.
A több évre tervezett tanács-kozássorozat kiemelt témái közé tartozik a határon túli magyar kisebbség szociális, gazdasági, kulturális helyzete, az elvándorlás, az asszimiláció, a népességfogyás kérdése, de olyan problémák is szóba kerülnek majd, mint a munkanélküliség, az alkoholizmus, az analfabetizmus és a magyar ajkú romák ügye.
A Sándor-palota közleményt adott ki, melyben meglehetősen nyíltan elhatárolódik a kormány politikájától: „a kezdeményezés nem érinti a Máért szükséges és fontos tevékenységét, és nem is illeszkedik annak kormányzati és politikai környezetébe”. Jellemző a helyzetre, hogy a HTMH ugyancsak közleményben reagált az államfői állásfoglalásra. „Jól kiegészítheti egymást a Máért és a köztársasági elnök által kezdeményezett konfe-renciasorozat” – állítja a dokumentum. Alig néhány hónap múlva döntés született a HTMH felszámolásáról, a Máért pedig 2004 novemberében ülésezett utoljára. Az említett konferenciasorozat részeként a köztársasági elnök tavaly az év végén találkozott a határon túli történelmi magyar egyházak vezetőivel is.
Sólyom László a szokásokat is „felrúgva” igyekszik kifejezni szolidaritását a határon túli ma-gyarokkal. Idén március 15-én csak a déli órákban érkezett Budapestre arról az erdélyi körútról, amelynek keretében előző nap Kolozsváron az erdélyi magyarokkal ünnepelt. Az Állami Magyar Színházban tartott beszéde félreérthetetlen: „március 15-ét az egész magyar nemzet ünnepli, bármely államban él is. [...] Úgy érkeztünk ma estére Kolozsvárra, hogy tisztelegtünk Ispánkúton Petőfi emléktáblájánál, majd Fehéregyházán, a segesvári csatában elesett honvédek sírjánál is koszorút helyeztem el. Sokan jöttek el mindkét helyre, és büszke voltam erre. Bármilyen szép is volt, és nagyon mélyen megérintett minket, ez mégsem egy romantikus utazás volt. Célja, hogy megerősítse összetartozásunkat.”

Egységes magyar nemzet

Az augusztus 20-i elnöki ünneplés sem sokban különbözött a márciusitól. Sólyom László az ünnepet megelőző napon a felvidéki magyarok körében emlékezett meg államalapító királyunkról. Deákiban elhangzott beszédében így fogalmazott: „Az egységes ma-gyar nemzet határai nem azonosak az államhatárokkal, a határon túli kisebbségben élő magyarokra kötelessége az anyaországnak figyelnie, és Magyarországon az otthon érzését biztosítani számukra.        A Magyar Köztársaság alkotmánya értelmében is felelősséggel tartozunk a határon túli ma-gyarokért.” Az államfő több jelentős nemzetközi fórumon megragadja a lehetőséget, hogy tudatosítsa a sajátos Kárpát-medencei viszonyokat, amelyeket csak a kulturális nemzet fogalmán keresztül lehet megérteni.
A 2006-os, nyolcvanöt oldalas kormányprogram utolsó fél oldala foglalkozik a határon túli ma-gyarokkal. Ennek két zárómondata így hangzik: „A kormány támogatja az Európai Unió kisebbségi dimenziójának erősítését, és törekedni fog arra, hogy a kisebbségi politikában az egyéni emberi jogi megközelítés mellett a kollektív jogok szemlélete is tért nyerjen. Ezen folyamatokat erősítő törekvésként támogatja a határon túli magyarság autonómia-igényeit, az európai elvekkel és gyakorlattal összhangban, és az érintett ország demokratikus politikai erőivel szövetségben.”
A gyakorlat azonban mást mutat. Gémesi Ferenc államtitkár újság-írók körében kijelentette, hogy a határon túli magyarlakta terüle-teken tapasztalható gazdasági egyenlőtlenséget kell elsősorban felszámolni. „Ez sokkalta átfogóbb probléma ma a magyar közösségek számára, mint az, hogy bizonyos szimbolikus kérdésekről vitatko-zunk-e vagy nem.” Az államtitkár ezzel a szimbólumok körébe utalta a kettős állampolgárság és az autonómia kérdéskörét. Ezzel szöges ellentétben áll Sólyom László elvi álláspontja, amelyet a szeptember közepi szabadkai látogatásán is kifejtett: a kulturális autonómia, a szervezetalkotás Európában magától értetődő joga a kisebbségeknek, a területi auto-nómia pedig szintén lehetséges ott, ahol kompakt, összefüggő területen él egy nemzetiség.
Kemény hangvétel

A környezet- és természetvédelem az a terület, amely lehetőséget ad a köztársasági elnöknek, hogy aktív „külpolitikát” folytasson. Talán a legszembetűnőbb megnyilvánulása a Rába osztrák oldalról történt szennyezésével kapcsolatos. Hosszú évek óta a kormány meddő, „langyos” tárgyalásokat folytatott az osztrák hatóságokkal az egyre súlyosabb vízszennyezés ügyében. Gyakorlatilag eredménytelenül. A köztársasági elnök a szokásos diplomáciai szóhasználatot megha-ladó nyilatkozatot tett: az államfő szerint a két ország viszonyát rontja az ügy. A bécsi taktikázásról pedig ezt mondta: „Ez a magatartás tűrhetetlen, ez a cinizmus, ahogyan hat éve halogatják a megoldást, kibúvókat keresnek, néha már arcátlan (...) arra hivatkozni, betartják a határértékeket (...), de nem számolni azzal, hogy a környezeti hatások összeadódnak (...), ezt a magatartást nem lehet tovább folytatni.” Valószínűleg a kemény fellépésnek is köszönhető, hogy a tárgyalások gyorsan kimozdultak a holtpontról. Még a környezetvédelmi miniszter is elismerte, hogy az államfő fellépése segít az ügy megoldásában.
Újabb kihívást jelent a köztársasági elnök számára a Felvidéken, közvetlenül a magyar határ tőszomszédságában, Tőketerebesen létesítendő széntüzelésű erőmű. A történelmi tokaji borvidék mellé tervezett beruházás veszélyezteti a nagy múltú szőlőültetvényeket, nemcsak a határ közelsége, de az uralkodó északi szélirány miatt is. Sólyom László kemény fellépést ígért, bár az osztrák ügyhöz hasonló hangvételű nyilatkozat egyelőre várat magára. Igaz, az államfő kijelentette: „Erőteljesebben (lépek majd fel), mint a Rába-habzás ügyében”, és mint mondta, ha kell, „beveti” európai uniós kapcsolatait. Amíg ez bekövetkezik, a köztársasági elnök egy interjúban foglalt állást: „Ez nonszensz, mindennel szembemegy. A józan ésszel elsősorban.” Kormányzati oldalról vi-szont változatlanul a „langyos” diplomácia a jellemző. A Kör-nyezetvédelmi és Vízügyi Minisz-térium internetes oldalán Tőketerebes – Fodor Gábor el-utasító döntést vár címmel jelent meg az a hír, melyben a magyar miniszter üdvözli a tőketerebesi önkormányzat beruházást elutasító határozatát. A végső szót ezek után a szlovák környezetvédelmi mi-niszter mondja ki. Fodor Gábor szlovák kollégájának elutasító döntésére számít. Ugyanakkor a ma-gyar kormány oldaláról eddig mindössze egy információkérő le-vélre futotta, amire Pozsony ezidáig még csak nem is válaszolt.

Elnökök találkozója

Már a „nagypolitikát” is érintette az ősz eleji hármas elnöki csúcs-találkozó Kölkeden. A szerb és a horvát határ közvetlen közelében lévő magyar falu annak ürügyén adott otthont Borisz Tadics szerb, Stipe Mesic horvát elnök, valamint Sólyom László találkozójának, hogy a hármas határon lévő természetvédelmi terület a Duna mentén átnyúlik a szomszédos országokba. Hivatalosan a vizes élővilág megóvása, illetve a három részre szakadt terület azonos természetvédelmi szintre hozása volt az elnöki csúcs témája, de Sólyom László egy előzetes interjújában jelezte, hogy megragadja az alkal-mat, és felveti a kettős állampolgárság kérdését. A helyzetből adódóan szinte biztos, hogy nem lehetett megkerülni a politikai ügyek megvitatását sem. Arról, hogy a hatszemközti megbeszélésen mi hangzott el, a nyilvánosság keveset tud, de jelentős eredménynek számít, hogy a magyar államfő kezdeményezésére létrejött találkozón, a nyilvánosság előtt az egymással nemrég még háborúban álló két ország elnöke barátinak nevezte államaik kapcsolatát.

(G. Fehér Péter)
Heti Válasz

Fel a tartalomhoz

MPSZ-sajtóértekezlet Háromszéken

Sajátos autonómia, RMDSZ módra

Ismét kibújt a szeg a zsákból, az RMDSZ és annak elnöke igen egzotikus módon Székelyföld területi autonómiája helyett sajátos autonómiáról beszél. Lám, még kampányidőben is nehezére esik kimondani a bűvös területi szót, amit ezelőtt még három héttel emlegetett, ami pedig a sajátos fogalom mögöttit illeti, csak gyanítani tudjuk, hogy az autonómia elfektetését jelenti, miként azt 18 éve teszik. Mi sem jobb bizonyíték erre, mint Márton Árpád és Tamás Sándor képviselő hozzászólása az SZNT statútumának beterjesztésekor, hol kifejtették, hogy ők sem értenek egyet a területi autonómiával. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet, hogy az RMDSZ különféle mércével mér. Miközben a népszavazás meg-szervezésekor azt hajtogatta, hogy az autonómia törvénytelen, Románia Alkotmányán kell változtatni, amivel ők foglalkoznak majd, se szó, se beszéd, meghir-detik a Kulturális Autonómia tanácsok megalakítását, mi-közben az azt szabályozó, nemzeti közösségünkre nézve igen káros Kisebbségek Jog-állásáról szóló törvénytervezetet sem fogadta el a parlament. Hogy is állunk akkor a tör-vényességgel? Vagy, amit szabad Romániában Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek?
Örömmel láttuk, hogy 18 év után Markó Bélának is megvilágosodott az elméje, s rájött, hogy a román nyelvet idegen nyelvként kellene a gimnáziumban is tanítani, s az ország földrajzát meg történelmét a diákok anyanyelvén. Csak ámulni és bámulni tudunk, mivel mindez akkor történik meg, amikor már lemondott a miniszterelnök-helyettesi tisztségéről, hol többek között éppenséggel az oktatási szaktárca irányításával is foglalkozott. Emlékeztetünk, hogy ez ügyben több alkalommal is a Diszkriminációellenes Bizottsághoz fordult az MPSZ, utoljára június 26-án küldtünk egy részletes beadványt, melyre július 9-i keltezéssel Corina Comşa aláírásával annyi választ kaptunk, hogy ellenőrizték levelünk tartalmát, s továbbították az Igazgató Kollégiumhoz. Csak remélni tudjuk, Băsescu elnök ismert kijelentése után, miszerint meggyőződött, hogy a magyar gyermekeknek idegen nyelvként kell tanítani a románt, nem fektetik el beadványunkat, miként azt többször is megtették, s pozitív választ fognak adni.
Miközben a közintézményekben törvény szavatolta jogunk, hogy az anyanyelvünket használhassuk, s ezért olyan személyzetet kell alkal-mazni, amely a közönségszolgálati és kapcsolattartási részen legalább ismeri azt, a helyi és megyei rendőrségeken, a csendőrségen és az ügyészségen súlyosan megsértik az emberi jogokat Romániában, s Hároszéken nem biztosítják az anyanyelv használatának lehetőségét. Sokszor vallatásoknál olyan rendőrt küldenek, aki kapizsgálja pusztán a magyar nyelvet, s a jegyzőkönyvbe teljesen más történet kerülhet be. Éppen ezért kötelező módon a rendőrségen, csendőrségen, ügyészségen is, miként a törvény ezt előírja, tolmácsokat kellene alkalmazni, akik biztosítják a szabad kommunikációhoz való jogot. A Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete a Diszkriminációellenes Bizottsághoz fog fordulni, ha az év végéig ezt a súlyos jogsérelmet nem orvosolják a hatóságok, tájékoztatta szerkesztőségünket Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke.

Fel a tartalomhoz

magyar szemmel


Kamerával Wass Albert nyomában

Ha a budapesti mozik vállalják a Wass Albert életéről szóló dokumentum-játékfilm bemutatását, úgy a magyar fővárosban még az idén műsorra kerülhet Koltay Gábor legújabb alkotása. Az ismert rendező és hétfős stábja a napokban fejezte be a mű erdélyi képsorainak forgatását. A magyarországi forgatócsoport tíz napon keresztül járta a 99 éve született író és költő nevéhez fűződő helyeket.
A filmesek a mezőségi Cegétől és Vasasszentgotthárdtól a Bánffy-vadászházig, a Kelemen- és Görgényi-havasok vadregényes völgyeitől az ezer méternél is magasabb csúcsokig számos helyszínt bebarangoltak. A hasonló stílusban készült Trianon és Horthy című filmek szerzője, Koltay Gábor elmondta, hogy Halász Lajos kollégájával hamarosan hozzálátnak a nyersanyag vágásához, és ha minden tervszerűen halad, a következő hónapra el is készül a két és fél órás alkotás. A szerző – aki nem titkolja: csak 1989 után találkozott az író műveivel – 2003-ban látott hozzá a filmezéshez, amikor Wass Albert két fiával, az Egyesült Államokban élő Miklóssal és a Németországból hazatérő Endrével egyszer már végigjárta az apjuk nevéhez kapcsolódó helyszíneket.
Koltay Gábor hosszú évek óta készül a forgatásra. Előbb játékfilmben gondolkozott, de támogatás hiányában kénytelen volt lemondani eredeti tervéről. „Hiába telt el tizenhét év a rendszerváltás óta, a játékfilm elkészítéséhez szükséges két-háromszáz millió forintból egyetlen fillért sem kaptam. Tudomásul véve az illetékesek hozzáállását, kénytelen voltam átértékelni az elképzelést és a hagyományos játékfilm helyett a játék- és a dokumentumfilm közötti átmenetet választottam” – meséli a film megálmodója.

Az ellentmondások
nyomában

A film főhőse fiatal színész, akit a Barátok közt című tévésorozatból ismert Rékási Károly alakít. A fő-szereplő, aki csodálatosan és nagy sikerrel adja elő Wass Albert verseit, közelebbről is meg szeretné ismerni az erdélyi származású írót, költőt. A kezébe kerül egy 1945-ben Magyarországon kiadott könyvecske, ahol Wass neve Adolf Hitleré és Benito Mussolinié mellett szerepel.
A színész, aki látja, hogy 1989 után mindenütt sikere van Wass Albert műveinek, nem érti, hogyan emlegethetik az írót egy napon a háborús bűnösökkel. Mint ahogy azt sem érti, Wass miért nem kaphat mellszobrot Budapesten, nem beszélve Erdélyről, ahol a hatalom még a templomok udvaraiból is kiűzi az emlékműveket. Választ szeretne találni a gyötrő ellentmondásra, ezért, nyomok után kutatva, különböző irodalmárokat, történészeket keres fel, ellátogat Erdélybe, megkeresi Wass Albert szülőfaluját, felmegy a havasra, találkozik és elbeszélget az egyszerű román parasztemberekkel.
A dokumentumfilmben a fősze-replő beszélget Raffai Ernő Magyarországon élő történésszel, Pomogáts Béla, Medvig Endre, Takaró Mihály, Márkus Béla és Nagy Pál irodalomtörténészekkel, Bartha József holtmarosi református lelkésszel, Kincses Előd marosvásárhelyi jogásszal, valamint Vekov Károly kolozsvári történésszel, az egyetlen emberrel, aki a Szekuritáté irattárában áttanulmányozta a Wass Albert koncepciós peréről készült iratcsomót.
Koltay sajnálatára az ellenkező vélemények képviselői csak közvetett módon szólalnak meg a filmben. „Azok közül, akik a mai napig is a legcifrább jelzőkkel illetik Wass Albertet, sajnos egyik sem vállalta, hogy megjelenjen a filmben. Az ő véleményüket máshol megjelent tanulmányaikból, újságcikkeikből fogom idézni” – sajnálkozott a rendező.
Bár nem árulta el, kik fogják képviselni az „ellentábort”, információink szerint a filmben mások mellett Tamás Gáspár Miklós és Cs. Gyimesi Éva a témát érintő régebbi nyilatkozatai is megjelennek. Megszólal viszont Cornel Cîltea, A funtineli boszorkány fordítója, illetve Kiss Zsófi néni – a Feketelakon élő nyolcvanéves asszony, aki fiatal korában Wassék kastélyában szolgált. Előrehaladott kora ellenére most is úgy emlékszik a „gróf úrra”, mintha minden a tegnap történt volna. Zsófi néni Wass Albert művei révén tartotta a kapcsolatot egykori gazdájával. Mint mondja, az összes könyvét elolvasta.

Barátok közt – a csúcson

Rékási Károly népszerűségére vall, hogy rajongói az isten háta mögött, pontosabban az Istenszéke 1381 méteres csúcsa felé gyalogolva is felismerik. Hiába a szokatlan öltözet, a sok kilométeres túrától megfáradt arc, a szembe jövő szászrégeni cserkészcsapat tagjai felismerik a fiatal színészt. Mindjárt előkerül a fényképezőgép, a papír és az írószer, az RTL Klub esti sorozatának hőse, pedig autogramokat kezd osztogatni. A cserkészek távozása után újabb túrázó csoport ismer a kameraállványt cipelő Rékásira. Ezennel bebizonyosodik: otthonától több száz kilométerre, a világ tetején is barátok közt érezheti magát.
Rékási nem az egyedüli, aki szorgosan cipekedik. A stáb összes tagja kiveszi a részét a munkából, függetlenül attól, hogy idegenvezetőként vagy hangosítóként, operatőrként vagy egyetemi tanárként vesz részt a csapatmunkában. „Én már az elején a fiúk tudtára adtam: nem árulok zsákbamacskát. Az anyagi támogatás szinte nulla, aki akarja vállalja, aki nem, az nem. És vállalták! Saját autóikkal jöttek, szabadidejüket áldozzák fel” – dicséri a stábját Koltay. Míg a többiek arra a sziklaoromra próbálnak kijutni, ahonnan Wass Albert hamvainak egy részét annak idején szétszórták, a bátor emberként ismert rendező csak távolról szemléli kollégáit. Kezdetben utasításait is jó tíz-tizenöt méterről adja, később már néhány lépésre közelít. „Ennél tovább nem merészkedem, mert tériszonyom van” – magyarázza „távolságtartását” Koltay Gábor, aki a film egyik utolsó jelenetét forgatja az Istenszékén.

A teniszpályán
összeszedett „Wass”

Wass Albert szerepét a nagyközönség számára kevésbé ismert színész, a jelenleg Miskolcon játszó Áron László alakítja. A középkorú művész véletlenszerűen csöppent a képbe. „A Városmajor teniszpályáján ismertem meg, amikor egyszer Ferenczy Csongor marosvásárhelyi származású színésszel jött játszani. De hisz én Wass Alberttel teniszezem! ” – kiáltottam fel, s máris szétkürtöltem, hogy a filmemben ő fogja alakítani a költőt. Akkor még mindenki csak mosolygott – emlékszik vissza a szereposztás egyik momentumára Koltay.

A szellem
meggyilkolhatatlan

Bármilyen lelkesen dolgozik a stáb, a film bemutatója fölött még rengeteg kérdőjel lebeg. Koltay legutóbbi alkotásainak – a trianoni békeszerződésről, illetve Horthy Miklós kormányzóról szóló filmjeinek – jelentős közönségsikere volt, mégis kevés mozi tűzte műsorára az alkotásokat. „Budapesten a Horthyt csak az Uránia mutatta be, a Trianont is alig merték vetíteni. Biztos vagyok benne, hogy ezúttal is akad mozi, ahol, ha nem egyéb, a közönség nyomására fogják műsorra tűzni. Erdélyben meg ott vannak a templomok, a parókiák, és különben is, az emberek megtalálják a módját annak, hogy megszerezzék a filmet” – bizakodik a történelemből ihletődött alkotásaival sokak szemében szálkát jelentő rendező. „Számomra már az is jelzésértékű, hogy amikor felhívást tettem közzé a hiányzó forintmilliók begyűjtésére, rengetegen jelentkeztek. A névtelen adakozók 10 ezer forinttól egészen a milliós összegig nagyon sok pénzt felajánlottak.”
Koltay szomorúnak tartja az anyaországi hatalom merev, elutasító hozzáállását Wass Albert személyéhez. „Míg az esztenán a Wass Albert regényeiben is megjelenő egyszerű román paraszt friss, meleg tejjel kínál, az otthoni hatalom megtagadja Wass Albertet. Ez egy olyan, tipikusan kelet-európai írósors, amely a világ valóban demokratikus államaiban elképzelhetetlen lenne. Egy nagyon idős holtmarosi néni találóan fogalmazta meg, amikor az üresen maradt szobortalapzat mellett azt mondta, hogy egyesek holtában is félnek a költőtől. Azt hiszem a szobrot le lehet dönteni, de a szellemét nem lehet meggyilkolni” – állítja Koltay Gábor.

Lukácsi Éva

Fel a tartalomhoz

Egy képzelt riport margójára

Fennállásának 450. évfordulóján, a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai előadták Déry Tibor–Presser Gábor–Adamis Anna: Képzelt riport egy popfesztiválról című művét. Az eseményen szűkösnek bizonyult a Brassai Sámuel líceum tornaterme, kicsiket, nagyokat, diákokat, szülőket, ismerősöket egyaránt vonzott az előadás.
„Döbbenettel vettem tudomásul, hogy a Képzelt riport úgy hangzott néhány diákom fülének, hogy akár azt is elhitethettem volna velük, hogy kínai népdalcsokor” – írja ismertetőjében Solymosi Zsolt vallástanár, a darab betanítója, rendezője, lelke.
Déry Tibor 77 évesen írta a Képzelt riportot. Az aggkorú szerző a hírekben olvasott az amerikai eseményről, ahol egy hatalmas Rolling Stones-bulin (majd’ fél millióan voltak kíváncsiak rá), a rendezvény biztosítására szerződtetett Hell’s Angels (Pokol Angyalai) elnevezésű motoros banda halálra vert egy fekete bőrű fiatalt. A történet szerint ebbe a világba csöppen bele két magyarországi zsidó fiatal, 56-os menekült, Eszter és József. A bibliai nevekkel megáldott főhősök barangolásaik során amúgy elveszítik egymást (a könyv és az előadás egyik fő motívuma Eszter keresése), az ízig-vérig becsületes és józan József attól retteg, imádott kedvesét már csak emberi roncsként, esetleg holtan láthatja viszont. Közben – akár a valóságban – akad egy gyilkosság, sok „szabad szerelem”, és töménytelen kábítószer.
Amikor Presser Gábor 1973-ban megírta a zenét, Adamis Anna a szöveget, és a művet a Vígszínházban bemutatták, az Államokban már nagyjából lecsengett a hippi-mozgalom, Magyarországon pedig akkoriban vette kezdetét a csöves korszak. Déry, állítólag a kor egyik kultúrvezetőjének, Aczél György miniszternek személyes kérésére, a hippi kultúra kritikájaként írta művét, amolyan figyelmeztetőnek szánva, hogy a rohadt kapitalista világban mik meg nem történnek. Soha nem lett volna ekkora visszhangja a Képzelt riportnak, ha az alig 25 éves Presser nem szolgál melléje ilyen remek zenei körítést. Hatását azonban abban lehet leginkább lemérni, hogy néhány dalt a mai napig dudorászik a mindenkori fiatalság (Valaki mondja meg, Hogyan mondjam el neked, Finálé, és persze a nagy sláger, a Ringasd el magad).
Alig öt évre az ősbemutató után, 1978-ban a kolozsvári Állami Magyar Színház is műsorára tűzte a darabot. Emlékezetes maradt Czikéli László József alakítása, és még emlékezetesebb Panek Kati beugrása Eszter szerepébe. Ünnep volt az akkori fiatalság számára a Képzelt riport, hiszen színházat és koncertet egyszerre láthatott a mindennemű kultúrára kiéhezett közönség. Tulajdonképpen nem Déry története volt a fontos (arra tényleg kevesen figyeltek), sem Adamis néhol kissé együgyű szövegei, hanem a ZENE. Az író moralizálása, életfilozofálgatása nem sok embert hatott meg. Magyarországon – az akkori Romániában úgyszintén – kevés ok lehetett akkoriban arra, hogy az ifjú nemzedéket a kábítószerek veszélyétől féltse bárki. Magától a hippi-ideológiától már inkább lehetett rettegni – akár drogmentesen is. Mert benne volt a szabadság vágya, a szerelemé, a másságé. Amitől a kor rendszerre – minden eszközét bevetve – védte a fiatalokat.
A történet a múlté – hol van már a flower power, a hippi, vagy akár a csöves nemzedék? –, de a mű mondandója itt, a diktatúrától, az elzárástól, a butítástól megszabadított mostani társadalomban aktuálisabb lehet, mint valaha.
„Tizenéveseink olyan nagyvárosi körben élnek, ahol a hétvégi kikapcsolódás nyílt veszély arra, hogy ingyenesen nyomják kezükbe az első kábítószert. És ettől arrafelé a többi, Eszter örök keresésévé és soha meg nem találásává válhat!” – írja az unitárius diákok előadásának beharangozójában Solymosi Zsolt. És igaza van. Kérdés, harminc egynéhány év távlatából mennyire tud hatni a kamaszokra Déry mondandója.
Mert a zene, ha nem is Presser legzseniálisabb szerzeménye, biztos, hogy maradandó alkotás.
A János Zsigmond Unitárius Kollégium színjátszó körének, a körülményekhez képest remek, nagy gonddal és odaadással készült előadásában, dicséretre méltóan vettek részt: Fóris-Ferenczi Gábor (József), Szakács Brenda Leila (Eszter), Orosz Klára (Beverly), Okos Gergő (Manuel), továbbá: Gáti Anita, Péterfi Dénes, Kiss Péter Lóránd, Deák Anna, Márton Csaba Botond, Kerekes Éva, Szatmári Sándor, Fülöp Zoltán, Józan Júlia, Jobbágy Júlia, Becze Csilla, Fülöp Emese és Pál András. Zenekar: Ádámossy Gábor, Balogh Róbert, Deák Anna, Farkas Ernő, Józsa István Örs, Török Ferenc. Rendező: Solymosi Zsolt.

Nánó Csaba

Fel a tartalomhoz

Most sem állt az egyetem ügye mellé az RMDSZ

Ifjúsági karaván ment Európába a magyar egyetemért

Ifjúsági karavánt indított a Bolyai Kezdeményező Bizottság, az Erdélyi Magyar Ifjak és az Országos Magyar Diákszövetség, hogy felhívják a nemzetközi közösség figyelmét a romániai felsőoktatásban uralkodó diszkriminációra, valamint hogy népszerűsítsék az önálló állami magyar egyetem visszaállításának gondolatát. A cél az Európa Tanács, melynek napirendjén van egy, a kérdéssel foglalkozó határozattervezet.
Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Debrecen, Budapest, Győr, Komárom, Bécs, Zürich, Bern, Genf, München, Strassburg – ez a BKB, az EMI és az OMDSZ által múlt kedden indított karaván útvonala. A körút nemcsak a figyelemfelkeltést szolgálja, konkrét célja az Európa Tanács elnökével való találkozás, akinek átadják a kolozsvári és a marosvásárhelyi érintettek önálló magyar karok létrehozására vonatkozó igényeit.
Mint ismeretes, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen oktató tanárok körében több aláírásgyűjtés mérte fel az önálló karok létrehozására való igényt, valamennyi egyértelműen a részleges függetlenedés mellett foglalt állást. A legutóbbi felmérés a tavalyi év decemberében készült az egyetemen az ígért multikulturalitás megvalósítása érdekében cselekvő magatartást tanúsító Hantz Péter és Kovács Lehel oktatók elbocsátása után, ez 83 százalékos támogatottságot jelzett az érintett tanárok körében.
Hasonló közvélemény-kutatást végeztek a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar diákjai között is, melynek eredményeképpen több mint 800 egyetemista támogatta az önálló karok létrehozását, s ez 70 százalékot jelent.
Ezen aláírások eredeti példányait viszik ma a kerékpárosok az Európa Tanács elnökéhez, akinél az ET asztalán lévő határozattervezet elfogadása érdekében hallatják a hangjukat. A dokumentumot Goran Lindblad svéd képviselő nyújtotta be 24 képviselőtársa támogatásával, a szöveg pedig a romániai felsőoktatás diszkriminatív voltára mutat rá és annak felszámolására tesz javaslatokat – melyek között szerepel az önálló állami magyar egyetem visszaállítása is. Továbbá kéri a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának ratifikálását, melyet eddig csak az alsóház tett meg a látszat kedvéért, így viszont nem emelkedik törvényerőre.
A karaván az 1995-ös, a Magyar Ifjúsági Tanács nevéhez fűződő IKAO (Ifjúsági Karaván az Anyanyelvű Oktatásért) folytatása, mondta el lapunknak Kovács Lehel. Akkor az RMDSZ által Erdély-szerte gyűjtött közel 500 ezer magyar egyetemet kérő aláírást vittek Strassburgba. Azzal, hogy az akkori akció folytatásának tekintik a mostani karavánt, azt kívánják hangsúlyozni, hogy azóta sem történt előrelépés az ügyben, mondta a BKB-alelnök.
A fiatalok azonban nemcsak aláírásokat szállítanak, másik céljuk a közvélemény megismertetése az erdélyi felsőoktatási helyzettel, ennek érdekében a városokban szórólapokat osztanak, sajtótájékoztatókat tartanak, valamint felkeresik a helyi magyar közösségek képviselőit, a magyar egyetem ügyének támogatását kérve tőlük. Az RMDSZ semmilyen formában nem támogatja a karavánt.

Bagoly Zsolt

Fel a tartalomhoz

A magyar kormány hallgat a Benes-dekrétumokról

Az EBESZ-konferencián az MVSZ beszélt a magyarság megaláztatásairól

Az EBESZ varsói értekezletén 2007. szeptember 24-én csupán a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagja, a délvidéki Rácz Szabó László beszélt a benesi dekrétumok csúfos megerősítéséről, ami ellen az MVSZ az egész magyar nép nevében tiltakozik. A budapesti kormány jelenlévő képviselője semmit sem szólt, annak ellenére, hogy az ülés egy órával a tervezettnél korábban zárult, hozzászólások hiányában. Szlovákia képviselője hosszasan részletezte a nemzeti kisebbségek helyzetének példás rendezését, külön kiemelve a cigányok integrációjára tett erőfeszítéseket. A felvidéki magyarokat meg sem emlí- tette.
Rácz Szabó László másodiknak szólalt fel. Kijelentette, hogy a magyarság helyzete a Vajdaságban egyre rosszabb, a magyarokat ott másodrangú polgárként kezelik. Figyelmeztetett arra, hogy a szerb bíróság rasszista módon viszonyul a magyarokhoz. Példának hozta fel a temerini fiúk esetét, akiket bizonyítékok, tanúk, meghamisított laboratóriumi eredmények alapján 10–15 év börtönbüntetésre ítélt egy olyan bíró Újvidéken, akit azóta hatalmi pozíciójának kihasználása és viselkedése miatt büntetőjogi eljárás alá vontak. A fiúk elleni büntetést jóváhagyó másodfokú bírói tanács egyik tagja, pedig 8 éves jogerős büntetését tölti, hasonló bűntett miatt. A szerb bíróság még ennek ellenére sem hajlandó újratárgyalást kezdeményezni az ügyben. Ellenpéldaként hozta fel a magyarkanizsai esetet, ahol magyar embert öltek meg bizonyíthatóan előre megfontolt szándékkal, ennek ellenére a büntetés első fokon csak 5 év 10 hónap. Rácz Szabó László elmondta, hogy a temerini esetben senki sem halt meg és a sértett tartós sérülést sem szenvedett.
Beszélt arról, hogy tovább rontja a magyarok helyzetét, a szerbek erőszakos betelepítése a magyarlakta területekre. A telepesek munkát, házat, pénzt kapnak. Míg a magyarok körében 50 százalékos a munkanélküliség, addig a szerbeknek csak 5–10 százaléka munkanélküli. A jól fizető munkahelyeket mind szerbek kapják, s ez a 80 százalékban magyarok lakta településeken is így van. Újabb betelepítést készítenek elő Koszovóból. Tovább romlik a helyzet, mert ezzel elüldözik a magyarokat.
A magyar kormány képviselői jelen voltak az ülésen, de a nemzeti kisebbségekkel szemben elkövetett igazságtalanságokat tárgyaló szekción nem kértek szót, pedig lett volna idejük rá. Felszólalások hiányában az értekezletet egy órával a tervezett időpont előtt befejezték, tájékoztat az MVSZ Sajtószolgálata.

Fel a tartalomhoz

Eger ostromára emlékezik a marosváráshelyi EMI

1552-ben a törökök 60–70 ezer fős serege megostromolta a Dobó István kapitánysága alatt álló egri várat. A körülbelül 2000 fős várőrség öt héten át verte vissza a támadást, s végül visszavonulásra késztette a török sereget. Egernek – mint a Felvidék kapujának – döntő szerepe volt Felső-Magyarország védelmében; a törökök csak 1596-ban tudták elfoglalni ezt a végvárat.
E csata emlékét kívánja feleleveníteni a marosvásárhelyi EMI által szervezett előadás, melyet Kálmán Attila történelem szakos tanár tart október 4-én délután 6-órától a vártemplom gótikus termében.

Fel a tartalomhoz

Hogyan tovább Gyimesek?

Konferencia a régió fejlődési lehetőségeiről

Kétnapos konferenciát tartottak az elmúlt hét végén a Gyimesközép-lok melletti Borospatakon. A Pogány-havas Kistérségi Társulás és a Hargita megyei önkormányzat által közösen szervezett találkozónak az volt a célja, hogy kutatók és vidékfejlesztési szakemberek bevonásával megoldásokat keressenek a Gyimesek gazdasági fellendítésére, illetve a régió sajátos kultúrájának megőrzésére.
A konferencia első napján olyan előadók szólaltak meg, akik az elmúlt 10–20 évben tudományos alapokon kutatóként vizsgálták Gyimest. Tőlük azt várták a szervezők, hogy foglalják össze az itt szerzett tapasztalatokat, és főleg osszák meg a Gyimesek jövőjének szempontjából fontos javaslataikat a hallgatósággal. A második napon gyakorlatiasabb előadások hangzottak el. Olyan önkormányzati vezetők is felszólaltak, akik saját településüket meggyőzéssel és jó szervezéssel ki tudták mozdítani a Gyimesekéhez hasonló, reménytelennek tűnő gazdasági helyzetükből. Volt aki a tejtermelésre, s volt, aki a faluturizmusra alapozva hozott fel pozitív példákat.
A javarészt néprajzosokból, antropológusokból, és szociológusokból álló kutatócsoport tagjai azt a közös véleményüket fogalmazták meg a konferencián, hogy a felszámolódó gyimesi kultúra, bár néprajzi szempontból rendkívül értékes, nem fog tudni fennmaradni ebben a formában. Szerintük meg kellene próbálni olyan irányt mutatni az itt élők számára, ami eltér ugyan némileg a globalizáció városiasító fő csapásától, ugyanakkor nem számolja fel a legfontosabb bevételi forrásokat, például az állattartást. Többször szóba került a régióban végbement kíméletlen erdőpusztítás, de elhangzott az is, hogy a lakosságnak újfajta pénzszerzési lehetőségek után is kell néznie. A konferenciának éppen az volt a legnagyobb dilemmája, hogy a kívülről érkező javaslatok, ötletek, hogyan ötvözhetők a helybeliek saját kezdeményezéseivel. A gyimesi ember ugyanis rendkívül autonóm, és nehezen fogadja be a külső, az „idegenektől” érkező tanácsokat. Nem könnyű tehát úgy ösztönözni őket a szemléletváltásra, hogy közben ne sérüljön az önérzetük. „Egészen nyilvánvaló, hogy csak nagyon finom, ajánlatok formájában megfogalmazott fejlesztési módszer lehet az, ami számukra is üdvös, és középutas megoldást jelenthet az urbanizációs és a teljesen leszakadó, a munkanélküliség irányába mutató vidéki életforma között” – nyilatkozta lapunknak Rodics Gergely, a Pogány-havas Kistérségi Társulás ügyvezető igazgatója. A globalizáció kapcsán felszólaló Kolumbán Gábor, a Sapientia EMNT oktatója, a gyakorlati lépések kezdeményezése előtt szintén a szemléletváltást, változtatást tartotta elsődleges feladatnak. Elmesélte, hogy több kerekasztal-beszélgetésen is hallotta már: a székely furfangnak és virtusnak köszönhetően a székelység túlélte a királyi önkényt, a Monarchiát és a kommunizmust. Következésképpen az EU-t is túl fogja élni. „Ez egy olyan tézis, amely végső soron falvaink elszegényedéséhez, és a szórványban élők teljes asszimilációjához vezethet” – mondta Kolumbán Gábor.

Jakab Lőrinc

Fel a tartalomhoz

csendes óra


„Magyarország pillanatai drágák!”

Kiosztották az idei Széchenyi-díjakat

A Széchenyi Társaság idén huszadik alkalommal koszorúzta meg gróf Széchenyi István szobrát a „legnagyobb magyar” születésnapján, a Magyar Tudományos Akadémia előtt. Rubovszky András, a Társaság főtitkára elmondta: – 1988-ban csak néhányan vettek részt a megemlékező koszorúzáson, ma már több százan tartoznak a Széchenyi Társasághoz. Véleménye szerint az 1991-es év volt a legemlékezetesebb, amikor a gróf 200. születésnapját ünnepelte az ország. Ekkor alapították a Széchenyi Társaság díját, az emlékplakettel.
Az idei ünnepi eseményen a koszorúzást követően Marosi Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke méltatta gróf Széchenyi István gazdag életútját. Ezt követően kiosztották a Széchenyi Társaság 2007. évi díjait: Baldauf Lászlónak, a CBA bolthálózat elnökének, Buzányszky Jenő olimpiai bajnoknak, az Aranycsapat tagjának, Hegyeli Attila csángóföldi pedagógusnak, valamint Szabó Ferenc jezsuita szerzetesnek.
Buzánszky Jenő számos sikeres szereplése mellett tagja volt az 1954-es Világbajnok ezüstérmes csapatnak, 1950 és 1956 között 48 alkalommal ölthette magára a címeres mezt. Elsőosztályú labdarúgóként 1947-től 1960-ig összesen 274 bajnoki mérkőzésen futott ki a pályára – mondta laudációjában Kőrösi Mária egyetemi docens, a Széchenyi Társaság elnökségének tagja. Méltató beszédében hangsúlyozta: – Szinte nincs nap, hogy Buzánszky Jenőt ne hívnák meg itthon, s a világon mindenütt. Felszólalásaival, beszédeivel egyértelműen hirdeti: jó magyarnak lenni! Fáradhatatlanul tevékenykedik a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nemes feladataiban. E szolgálat egyik kiemelkedő helye Székelyföld, ahol oly tiszteletet és rangot vívott ki, hogy hamarosan Székelyudvarhely díszpolgárává választják.
Buzánszky egy korabeli riportban így nyilatkozott: „A magyar labdarúgás legfényesebb időszakában az Aranycsapat neve világszerte ismert lett, s nekik köszönhetően sok külhoni ember kereste, s találta meg a térképen, megcsonkított hazánkat, Magyarországot. Magyarország ebben az időben labdarúgó világhatalom lett. Azóta is csodálattal emlékeznek világszerte az Aranycsapat sikereire és eredményeire.”
„Egyszerű csemegekereskedő számára igen nagy megtiszteltetés e kitüntetés. Az elismerés nem csak nekem szól, hanem munkatársaimnak, a CBA tulajdonosoknak, akikkel együtt alkottuk meg és vittük sikerre szövetségi rend-szerünket – mondta Baldauf László, a díj átvételét követően. A CBA bolthálózat elnöke hangsúlyozta: „Globalizálódó világunkban a rendszerváltást követően két lehetőség adódott az élelmiszer kereskedők számára, vagy alkalmazottai lesznek a hazánkba bejövő multinacionális élelmiszerláncnak, vagy sok egyéni kiskereskedő összefog, szövetséget alkot, és a sok kis üzlet összforgalmával, együttes erejével megfelelő pozícióhoz jut, és állni tudják a versenyt a világ legnagyobb multiláncaival. Mi ez utóbbit választottuk és 15 év elteltével, 3200 üzlettel, 30 ezer munkatárssal meghatározói lettünk a hazai élelmiszerpiacnak – mondta Baldauf László, akit büszkeséggel tölt el, hogy a magyar CBA szövetségi rendszer Közép-Európában követőkre talált, immár tíz országban van együttműködési megállapodásuk. Baldauf kijelentette: „Az egyre agressszívebb árpolitikát folytató multiláncokkal szemben egy hatásos fegyverük van: a szövetségbe tömörülés, a sok kiskereskedő egysége, szakmai ereje. Széchenyi István intelme és vallomása, mely szerint Magyarország pillanatai igen drágák, ez a reformkorban és most is igaz! Ezért fájó az elmúlt öt év, mely elvesztegetett idő hazánkban. A kormányon lévő politikai elit erkölcsi és gazdasági válságba sodorta az országot. Különösen nehéz helyzetbe kerültek a hazai kis- és középvállalkozások„ – mutatott rá a CBA üzletlánc vezetője.
Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse köszönőbeszédében kitért rá, a díjat nem csupán ő kapta, hanem az a közösség, amely Moldvában, Csángóföldön immár nyolcadik éve missziót teljesít azzal, hogy magyarul és a magyar kultúra szeretetére próbálja megtanítani a csángó gyermekeket.
Szabó Ferenc káprázatos életútját Kőrösiné, Merkl Hilda, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium igazgató asszonya ismertette. Szabó Ferenc nemrég megjelent portré kötetében (Csillagfényben) így összegzi eddigi életét: „Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettem, amit hivatásom és tehetségem szerint tennem kellett. Deo Gratias!”
Szabó Ferenc 1931-ben született Zala megyében. Teológus, filozófus, irodalomtörténész, költő, műfordító, tanár, szerkesztő. A pécsi jezsuitáknál érettségizett, Egerben és Szombathelyen készült szerzetesi hivatására. 1951-ben a rendek és a szeminárium feloszlatása után Zalaegerszegen volt ruhagyári munkás, majd Budapesten jelentkezett az Idegen Nyelvek Főiskolájára. Ezt követően az ELTE Bölcsészkarán francia–magyar szakon tanult. 1953-ban jelentkezett a jezsuita rendbe. 1956. novemberében, sok sorstársával együtt, el kellett hagynia az országot. Egyetemi tanulmányait Belgiumban folytatta és filozófiából, később teológiából szerzett licenciátust. 1962-ben szentelték pappá Brüsszelben. Két évvel később Párizsban az Institut Catholique-ben teológiai doktorátust szerzett. 1967-től 92-ig Rómában, a Vatikáni Rádió magyar adásának szerkesztője, majd 1972-től vezetője. 25 éves tevékenysége során értelmezte és népszerűsítette, a II. Vatikáni Zsinat tanításait, több ezer rádióadást szerkesztett és vezetett.
Az aktuális témák mellett és között a hit és hitetlenség kérdései, a világ kihívásaira adott válaszok álltak a középpontban. A magyar nyelven sugárzott adások a kommunizmus évei alatt különösen fontos missziós jelentőséggel bírtak, támaszt jelentettek a katolikus egyház üldözött tagjai számára. Hangját jól ismertük, műsorait sok százan rendszeresen hallgatták.
A rendszerváltás után, 1992-ben tért haza és a Jezsuita Rendben folytatta kulturális és hitbeli missziós munkáját Magyarországon. A rend sokoldalú tevékenysége méltán nevezhető valódi országépítésnek.
Szabó Ferenc több mint harminc kötet és számtalan tanulmány szerzője. Kőrösiné Merkl Hilda rámutatott Szabó páter több évtizede folytatott Prohászka-kutatásainak fontosságára, melynek régóta várt summázata októberben jelenik meg a XX. század egyik szellemóriásáról.
A Távlatok című világnézeti, kulturális és lelkiségi folyóirat fő-szerkesztője és állandó szerzője az erkölcsi megújulás fontosságát hangsúlyozta köszönőbeszédében.

Frigyesy Ágnes

Fel a tartalomhoz

Szabó Magda Tőkés László díjat kapott Kisvárdán

Szabó Magda Kossuth-díjas, Corvin-láncos író kapta idén a Tőkés László díjat 2007. szeptember 30-án Kisvárdán. A kilencven esztendős alkotóművész, a Régimódi történet letűnő világának egyetlen hiteles tanúja és megörökítője sajnos nem vehetett részt az ünnepi eseményen. Az írónőt külön köszöntötte Tőkés László református püspök.
– A Tőkés László Alapítvány 2007. évi kitüntetése az anyaországi és az elszakított országrészek magyarságának tiszteletét és elismerését fejezi ki – mondta laudációjában Korsós Bálint, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának igazgatója, majd így folytatta: – Szabó Magdának – saját bevallása szerint – csodás gyermekkora volt a szülői, nagyszülői házak között Debrecenben, a Mester, a Szent Anna és a Kossuth utca körülrajzolta belvárosban. Az Ókút tematikus fejezetei szerint szerves és teljes hagyományrendszert örökölt itt, amely sajátosan magyar és református mítoszvilág. Ezt egészítette ki a beteljesületlen életű, művészlelkű szüleitől megkapott – mintegy az égi mással – a mesealkotás csodálatos ajándékával.
Korsós rámutatott: – Az írónő kálvinista lelkészőseitől a tragikus-drámai predestinációs életfelfogást, a vele kislánykorától latinul beszélgető édesapjától az antik mitológia életteljességét és erkölcsi ideáljait, s az érzékenységüket, fájdalmukat a hidegség és az önfegyelem páncélja mögé rejtő asszony felmenőitől pedig valamiféle sebzett nőiség belülről való ismeretét kapta és hozta magával. (Ez utóbbinak szólna talán a Katalin utcáért az idén odaítélt európai uniós Femina-díj?)
Korsós Bálint laudációjában hangsúlyozta: – Finom női szenzualitás és magas fokon izzó intellektualitás hatja át Szabó Magda regényeit és drámáit. Azt mondják a magyar irodalom nem gazdag a jól megírt és színre vihető drámák terén. Szabó Magda éppen a tárgyias szemlélete és az érzékletesség iránti fogékonysága révén drámáiban rendre elhelyezi azokat a tárgyi, kézzelfogható elemeket, szimbolikusnak ható mozzanatokat, amelyek megörvendeztetik a rendezőket.
S ezek a drámák azok, amelyek elsődlegesen a magyar históriában gyökereznek. Az a szép fényes nap című darabja az államalapító király belső gyötrelmét állítja gyúpontjába: a belső jóság és a kegyetlen kötelesség konfliktusát, ahol is a népközösség érdeke a döntő. A Kiálts város!-ban, a nemsokára megte-kinthető Csokonai-darabban és a Régimódi történet drámaváltozatában Debrecen mítosza elevenedik meg. A kora újkori városköztársaság zártsága, védtelensége, a prédikátori radikalizmus és a kalmár ravaszság sajátos ötvözete, amelyhez a kicsapott poéta történetében még a felvilágosult gondolkodás értése és a szikrázó Habsburg-ellenesség is társul, mindennek ultima ratiója a közösség megmaradásának mindenek fölötti parancsa, amely áldozatokat követel.
A Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának igazgatója kiemelte: – A magyarság és a „debreceniség” alapproblémáihoz érkezve, s egyben Trianon máig megválaszolhatatlan kérdéséhez is, amely a legegyértelműbben az öt éve megjelentetett Für Elisében vetődik föl. Itt Cili, a zentai származású „trianoni árva” szelíd lényében, aki a rakoncátlanabb és extravagánsabb írói énkép alteregója a regényben, és tragikus sorsa mintegy a magyarság máig nyílt, halálos sebének mementója. Cili a jóság és a normalitás mércéjét is állítja a könyv kissé mitizáltan elrajzolt énképe mellé, hogy sorsában beigazolódjék éppen ezen erények veszélyeztetettsége a XX. századi magyar történelem örvényei között.
A díjátadó ünnepség hálaadó istentisztelettel vette kezdetét, ahol Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hirdette Isten igéjét. Ezt követően mutatták be az írónő Szent Bertalan nappala című történelmi játékát, az Evangélium Színház előadásában. A színi előadás után bejelentették: Szabó Magda kitüntetésének díját felajánlotta a határom túli magyar fiatalok javára.
Lengyel Szabolcs, a Tőkés László Alapítvány kuratóriumának elnöke érdeklődésünkre elmondta: – Az 1989-ben alapított alapítvány a határon túl élő magyar nemzetiségű, magyar iskolába járó gyermekek (Királyhelmec, Zilah, Nagyenyed, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Rimaszombat, Kárpátalja, Vajdaság) taníttatását támogatja, idén a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium felújítása javára gyűjtenek adományokat.

F. Á.

Fel a tartalomhoz

szélrózsa


Hogyan kell leigázni a megszállt népeket?

Titkos KGB-utasítások 1947-ből

(Moszkva 02. 06. 1947. Szigorúan titkos!
Levéltári nyilvántartási száma: K. AA/CC 113. utasítás NK/003/47/.)
Wittner Mária halálra ítélt szabadságharcos a múlt héten, Budapesten, a Benczúr Hotelben tartott előadást az Összmagyar Testület vendégeként a KGB 45 pontjáról. Az egykori szovjet archívumokból előkerült, szigorúan titkosított dokumentum a KGB széleskörű utasításait tartalmazza a lengyelországi megszállást levezénylők számára. A szovjet forgatókönyv valamennyi kelet-európai, megszállt ország számára hasonló volt. Az alábbiakban a levéltári dokumentum magyarra fordított változatát közöljük.
A nagykövetség területén tilos a bennszülöttek soraiból általunk beszervezett informátorokat fogadni. Az ezekkel az emberekkel való találkozást egy erre kijelölt szolgálat szervezi, a találkozók kizárólag nyilvános helyeken történhetnek. Az információkat a nagykövetség veszi át különleges szolgálatunk közreműködésével.
Főként arra kell nagy figyelmet szentelni, hogy katonáink és a civil lakosság között semmiféle kapcsolat ne jöhessen létre. Megengedhetetlen, hogy tisztjeink a bennszülötteket azok lakásában látogassák, szintén megengedhetetlen egyszerű sorkatonák bennszülött nőkkel való érintkezése, megengedhetetlen katonáink és a bennszülött lakosság vagy katonaság közötti kapcsolatteremtés.
Meg kell gyorsítani azon bennszülöttek likvidálását, akik Lengyelország Kommunista Pártjával, a lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetséggel, a Hazai Hadsereggel, a parasztzászlóaljakkal és más társaságokkal és szervezetekkel állnak kapcsolatban, olyanokkal, amelyek nem a mi kezdeményezésünk folytán keletkeztek. Ennek az ügynek az érdekében ki kell használni a fegyveres ellenzék jelenlétét.
Vigyázni kell arra, hogy minden fegyveres akcióban azok a katonák vegyenek részt, akik a Kosciuszko-hadseregbe (a Szovjetunió területén a Vörös Hadsereg oldalán harcoló lengyelcsapatok) való belépésük előtt országunk (a Szovjetunió) területén tartózkodtak, és elérni teljes megsemmisítésüket.
Meg kell gyorsítani az összes párt egy szervezetbe történő egyesítését, ügyelve arra, hogy minden kulcsszerep olyan embereknek jusson, akik a különleges osztályunk szolgálatába állnak.
Egyesíteni az összes ifjúsági szervezetet, és járási vezetőktől felfelé, a vezető helyekre különleges szolgálatunk által jóváhagyott embereket kell helyezni. Még a végső egyesítés előtt likvidálni kell a cserkészmozgalom ismert vezetőit.
Megszervezni és figyelni arra, hogy a pártkongresszusok küldöttei által megválasztott funkcionáriusok ne tarthassák meg mandátumukat az előttük álló teljes időszakra. A küldöttek semmi esetre sem hívhatnak össze vállalatok közötti gyűléseket. Ha nincs más megoldás, és ilyen gyűlést mindenképpen össze kell hívni, el kell távolítani azokat az embereket, akik a koncepciók tervezésében és a követelések felterjesztésében aktivitást fejtenek ki. Minden elkövetkező kongresszusra új küldötteket kell válogatni, csakis olyanokat, akiket különleges szolgálatunk szemel ki.
Különös figyelmet kell szentelni a szervezési képességekkel rendelkező és népszerűségre esélyes egyéneknek. Az ilyen embereket be kell szervezni, amennyiben ellenállást tanúsítanak, nem engedni őket magasabb posztra. Elintézni, hogy az állami alkalmazottak (a biztonsági szerveket és a bányaipart kivéve) alacsony fizetést kapjanak. Ez elsősorban az egészségügyet, a bíróságokat, a közművelődési szférát, valamint a vezető beosztásban dolgozókat érinti.
Minden kormányszervbe, valamint az üzemek többségébe különleges szolgálatunkkal együttmű-ködő egyéneket kell beépíteni (a helyi közigazgatási szervek tudomása nélkül.)
Különleges figyelmet kell szentelni annak, hogy a bennszülött sajtó ne közölje a hozzánk szállított áru mennyiségét és fajtáját. Úgyszintén nem szabad ezt üzletnek nevezni. Ügyelni kell arra is, hogy a sajtó kiemelten írjon a bennszülötteknek kiszállított áru mennyiségéről. Emellett meg kell említeni, hogy ez árucsere-forgalom keretében történik.
Nyomást kell gyakorolni a bennszülött hivatalokra, hogy azon személyek, akik földet, parcellát, telket szereznek, ne arról kapjanak papírt, hogy tulajdonosok lettek, hanem csak arról, hogy azt kiutalták.
A paraszti magángazdálkodással szemben olyan politikát kell folytatni, hogy a magángazdálkodás ráfizetéses legyen, esetleg minimális haszonnal járhasson. Ezután pedig el kell kezdeni a vidéken a kollektivizálást. Amennyiben nagyobb ellenállás keletkezik, csökkenteni kell a termelőeszközök kiosztását és növelni az állami beszolgáltatási kötelezettségek kvótáit. Ha mindez nem vezetne eredményre, meg kell szervezni, hogy a mezőgazdaság ne tudja fedezni az ország élelmiszerellátását. A hiányzó mennyiséget behozatallal kelljen pótolni.
Mindent megtenni annak érdekében, hogy a határozatok és rendeletek – legyenek azok jogi, gazdasági, vagy szervezeti jellegűek –, megfelelően pontatlanok legyenek.
Mindent elkövetni annak érdekében, hogy az egyes ügyek tárgyalásával egyszerre több bizottság, hivatal és intézmény foglalkozzék, de egyikük sem hozhat határozatot, mielőtt a többiekkel nem konzultált (kivételt képeznek a bányaipart érintő ügyek).
Az üzemi önkormányzatok semmiféleképpen sem fejthetnek ki hatást az üzem tevékenységére, kizárólag a határozatok teljesítésén dolgozhatnak.
A szakszervezetek nem szegülhetnek ellent az igazgatóság utasításainak. A szakszervezeteket más feladatokkal kell elfoglalni, úgymint a vállalati üdültetések szervezése, a nyugdíj- és kölcsönkérelmek elbírálása, kulturális és szórakoztató programok, kirándulások szervezése, a hiánycikkek elosztásának megszervezése, a politikai vezetés határozatainak és nézeteinek az igazolása.
Meg kell szervezni, hogy csak azokat a dolgozókat és vezetőket léptessék elő, akik a rájuk bízott feladatokat példamutatóan végrehajtják, és akik nem hajlamosak azon problémák boncolgatására, amelyek túlnőnek tevékenységük határain.
Azon bennszülöttek tevékenységéhez, akik párt-, állami és gazdasági beosztásokat töltenek be, olyan feltételeket kell kialakítani, amely alkalmazottaik szemében kompromitálja őket, és lehetetlenné teszi visszatérésüket eredeti környezetükbe.
A bennszülött tiszti káderekre csak ott bízható felelős pozíció, ahol már el vannak helyezve különleges szolgálatunk emberei.
Minden fegyveres akció és éleslövészet alatt a lőszer mennyiségét fegyverre való tekintett nélkül állandóan szigorúan ellenőrizni kell.
Megfigyelés alatt kell tartani minden tudományos kutatóintézetet és laboratóriumot.
Nagy figyelmet kell szentelni a feltalálóknak és újítóknak, valamint fejleszteni és támogatni tevékenységüket, de minden egyes találmányt következetesen fel kell jegyezni, a jelentés, pedig a központba küldendő. Csak azon találmányok megvalósításához szabad hozzájárulni, melyek a bányaiparban hasznosíthatók, valamint azokat, melyek különleges utasításainkban vannak feltüntetve. Nem valósíthatók meg azok a találmányok, amelyek a termelés növelését, ezzel párhuzamosan, pedig nyersanyagtermelés és nyersanyagbányászat visszaesését eredményeznék, vagy akadályoznák a határozatok teljesítését. Ha egy találmány már ismertté vált, meg kell szervezni annak külföldre való eladását. A találmány értékéről és leírásáról szóló dokumentumok közlése megengedhetetlen.
Az egyes szállítmányok pontosságában zavarokat kell előidézni (kivéve az NK 552-46 számú utasításban szereplő szállítmányokat).
Az üzemekben kezdeményezni kell a különböző problémafelvető és szakmai értekezletek összehívását, feljegyezni az ott elhangzott javaslatokat, észrevételeket és azok szerzőit.
Népszerűsíteni kell a dolgozókkal folytatott beszélgetéseket, melyek időszerű termelési témákkal foglalkoznak, valamint olyan beszélgetéseket, melyeken helyet kap a múlt és a helyi problémák bírálata. Nem szabad megengedni azonban a bírált jelenségek okainak megszüntetését.
A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez.
Figyelni kell arra, hogy az újjáépítés alatt álló vagy az újonnan felépített városokban és lakótelepeken ne létezzenek olyan vízvezetékrendszerek, melyek nincsenek rákötve a fő vízhálózati rendszerre. A be nem kötött, régi vízvezetékeket és az utcai kutakat szisztematikusan fel kell számolni.
Az ipari objektumok rekonstrukciója és építése során ügyelni kell arra, hogy az ipari hulladékot azon folyókba irányítva, melyek ivóvíztartalékként szolgálhatnak.
Az újjáépített városok és az új lakótelepek lakásaiban nem lehetnek többlethelyiségek, melyekben hosszabb időre háziállatokat lehetne tartani, vagy nagyobb mennyiségű élelmiszer-tartalékot felhalmozni.
A magántulajdonban lévő termővállalatok és az iparosok csak olyan alapanyagot és berendezéseket kaphassanak, amelyek gátolják a jó minőségű áru előállítását. Ezen termékek ára magasabbak legyen, mint az állami vállalatok hasonló termékeié.
Elő kell idézni a hivatali adminisztráció minden szinten történő terebélyesedését. Megengedhető az adminisztratív szervek tevékenységének bírálata, de semmiképpen nem engedhető meg számbeli megfogyatkozásuk, és normális működésük sem.
Ügyelni kell minden gyártási tervre a bányaiparban, valamint a megfelelő instrukciókkal megjelölt vállalatokban. Meggátolni a belföldi piaci ellátást.
Különös figyelmet kell szentelni az egyházaknak. A kulturális-nevelő munkát úgy irányítani, hogy általános ellenszenv alakuljon ki ezen intézmények ellen. Figyelni és ellenőrizni az egyházi nyomdákat, levéltárakat, a prédikációkat, az énekeket, a vallásoktatás tartalmát, de még a temetési szertartásokat is.
Az alap-, illetve szakiskolákból, de különösen a közép- és főiskolákból el kell távolítani azokat a tanítókat, akik köztekintélynek és népszerűségnek örvendenek. Helyüket kinevezett emberekkel kell feltölteni. Megszüntetni a tantárgyak közötti különbségeket, korlátozni a forrásmunkák kiadását, és a középiskolákban beszüntetni a latin és ógörög nyelvet, az általános filozófia, a logika és a genetika oktatását. A történelemoktatásban nem szabad megemlíteni, hogy melyik uralkodó szolgálta, vagy akarta szolgálni az ország javát, hanem rá kell mutatni a királyok zsarnokságára, és az elnyomott nép harcára. A szakiskolákban be kell vezetni a szűk specializációkat.
Inspirálni kell olyan állami művészeti és sportrendezvények megrendezését, amelyek a bennszülöttek harcát ünneplik (az oroszokat kivéve, különösen a német) megszállókkal szemben, s melyek a szocializmusért vívott harcot hirdetik.
A helyi kiadványokban nem engedhető meg azon bennszülöttekről szóló művek megjelenése, akik a forradalomig és a második világháború alatt nálunk éltek.
Ha létrejön egy olyan jellegű szervezet, amelyik ugyan támogatná az országunkkal való szövetséget, ugyanakkor szorgalmazná a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellen-őrzését, azonnal be kell indítani ellene nacionalizmus és sovinizmus vádjával egy rágalomhadjáratot. Ezt a következőképpen kell csinálni: emlékhelyeink megszégyenítése, temetőink megrongálása, nemzetünk és kultúránk befeketítését hirdető, és a velünk kötött egyezmények értelmét kétségbe vonó röplapok kiadása. A propagandamunkába be kell vonni a bennszülötteket, és kihasználni a velünk szemben létező gyűlöletet.
Gondoskodni a hidak, utak és az összekötő-hálózat kiépítéséről, hogy egy szükséges katonai intervenció esetén gyorsan és minden oldalról elérhető legyen az ellenállás helyszíne vagy az ellenzéki erők összpontosításának helye.
Odafigyelni arra, hogy a politikai ellenzék képviselőit lecsukják. Megdolgozni azokat az ellenzékieket, akik a bennszülött lakosság tekintélyét élvezik. Az úgynevezett véletlen események során, mielőtt még betörnének a köztudatba, likvidálni vagy köztörvényes kihágás vádjával bezárni őket.
Meg kell gátolni a politikai perekben elítélt személyek rehabilitációját. Amennyiben ez a rehabilitáció elkerülhetetlen, csak azzal a feltétellel lehetséges ezt megtenni, hogy az eset bírói műhibának minősül, nem lesz perújrafelvétel, valamint a hibás ítéletet okozó (bírák, tanúk, vádlók és informátorok) nem lesznek beidézve.
Azokat a párt által kinevezett vezetőket, akik tevékenységükkel károkat okoztak, vagy az alkalmazottak elégedetlenségét idézték elő, ne állítsák bíróság elé. Drasztikus esetekben vissza kell hívni őket funkciójukból, más hasonló vagy magasabb szintű pozíciókba helyezni őket. Végső esetben vezető állásba kell tenni őket, és a későbbi változások idejére kádertartalékként számolni velük.
Nyilvánosságra kell hozni azoknak a vezető pozíciókban dolgozó személyeknek pereit (elsősorban a hadügyben, minisztériumokban, főbb hivatalokban, iskolaügyben dolgozókról van szó), akiket népellenes, szocializmusellenes és az iparosítást ellenző tevékenységgel vádolnak. Ez a dolgozó tömegek figyelmét felkelti.
A munkahelyeken gondoskodni kell a különböző funkciókban dolgozó emberek leváltásáról, és a legkisebb szakértelemmel rendelkező, iskolázatlan munkásokkal helyettesíteni őket.
Meg kell szervezni, hogy a főiskolákra legalacsonyabb társadalmi rétegekből származók kerüljenek be elsősorban, akiknek nem érdekük szakértelmük növelése, csupán a diploma megszerzése.

Fel a tartalomhoz

finomvegyes


Chef László gasztronómiai rovata

Sajtok és a borok-pezsgők párosítása

Igazi sajtszakértő akarsz lenni? Kóstolj annyi különböző fajtát, amennyit csak bírsz!
Az emberek többnyire az ételek-italok párosítását általánosítani akarják, olyan írott szabályokra vágynak, amelyeket minden esetben alkalmazni tudnak. Sajnos ez nem így működik! A sajt-bor párosítása rendkívül jellegzetes, törvények nem léteznek, alapvető szabályok vannak, de igazán csak a saját ízlésünkön múlik, hogy mit mivel fogyasztunk, kóstolunk és kínálunk. Annyi biztos, minél több variációt kipróbálunk annál hamarabb találjuk meg az ízlésünknek és remélhetőleg a vendégeink ízlésének is megfelelő párosítást.
A jó minőségű bornak egyedi a karaktere és ízében a származási hely tükröződik, megtartja az eszenciális karakterét évjárattól-évjáratig, mégsem létezik két azonos íz. Az artisan sajtok tulajdonsága hasonló, többek között ezért bonyolult a párosítás. Arról nem is beszélve, hogy minden embernek megvan a saját ízlése. Előfordulhat, hogy az általunk megtalált „mennyei házasság” a társunknál már kudarcot vall.
Az első észrevehető kapcsolat a szájban az édes (gyömülcs ízű bor) és a pikáns (sós ízű sajt). Minél sósabb ízű a sajt annál édesebb bort válasszunk. A klasszikus példa a Roquefort és a Sauternes (Francia édes) párja.
A savasabb sajtokhoz válasszunk karakteresebb borokat, például a Crotti de Chavignol sajt rendkívül jól olvad a szájban a ropogós Sancerrel.
A sajt és a bor harmonikus együttesében, maga a szerkezet tartalmazza a következő fontos szempontot. Példaként: a bársonyos lágy testű sajtok mindig jobban mennek a könnyed borokhoz vagy akár pezsgőkhöz is. A vajas Queso de la Serena jól keveredik a Blanc de Noir Champagne-vel. A keményebb, szemcsésebb sajt, mint például egy érlelt Appenzeller kiválóan illik egy pohár vörös Bordeaux-ival.
Vannak nehéz, komlex sajtok és elég nagy a kínálat a testes borokból is. Itt arra kell feltétlenül ügyelnünk, hogy egyik partner se nyomja el a másikat. Törekedjünk az egyszerűségre. A nehéz sajtot párosítsuk könnyű borral, nehéz bort viszont könnyű sajttal. Egy fenséges vörös Burgundy – testes és komplex –, tökéletesen megy az eredeti angol farmházból származó fajtákkal, Cheddar, Lancashire vagy Caerphilly.
A helyi bor párosítása helyi étellel gyakran hoz harmonikus házasságot. Professzionális szakácsként ez jelenti a legnagyobb izgalmat. Néha úgy hozza a sors, hogy egy teljes menüsorral olyan területeket, országokat sikerül bemutatnom, ahonnan évekkel ezelőtti látogatásomról sok kellemes emlékkel és gasztronómiai élménnyel feltöltve tértem haza.
A klasszikus kecskesajt Seller-sur-Cher vagy a Crotti de Chavignol rendkívüli párosítása a helyi Sancerre fehérborral.
Munster tehénsajt az Alsatian borokkal például: Gewurztraminer, Pinot Blanc, Riesling és Pinot Grigio.
Serra da Estrela és Port.
A párosítás előtt ajánlatos a sajtot és a bort külön-külön is megkóstolni. Első kóstolásunk mindig a borból legyen, hiszen a sajt hagyja a szánkban az erősebb ízt. Ürítsük ki szájüregünket, várjunk néhány percet, majd kapjunk be egy közepes falat sajtot, párszor forgassuk meg, majd nyelvünkkel nyomjuk a fölső fogsorunk hátuljához és kortyoljunk bele a borba. Újra forgassuk meg a szánkban, gondolkodjunk el az ízeken, majd nyeljük le a falatot, várjunk egy kicsit és vonjuk le a végkövetkeztetést.
Ahhoz hogy a párosításunk sikeres legyen, ügyeljünk arra, hogy a bor is és a sajt is megfelelő hőmérsékletű legyen. A sajt igazi íze szobahőmérsékleten kiváló, a vörös bor 18 C°-on, fehér bor 7–15 C°-on és a Champagne jegelve 7 C°-on a legjobb.
Vannak olyan borfajták, amelyek sokarcúságuk miatt számos sajtfajtával párosíthatók. Ilyenek a zinfandelek és azok a borok amelyeket a „gamay” szőlőfajtából készítenek. Ezek után következnek a Cabernet Sauvignonok és a Amarone della Valpolicellák. A fehérek közül pedig a Chenin Blancek, a különböző fajta Muscatok, Rieslingek és Sauvignon Blancok. Ezek a fajták kimondottan sajtbarátnak nevezhetők.
A portugálok becses vöröse a Dăo, és a franciák Beajolaisa is sok sajtnak a lehetséges párja. Ezekből a nemes kategóriákból érdemes a lehető legjobbat választani. A Moulin-á-Vent és a Morgon lenne a legjobb Beajolaisa fajta. Minőségi bor választása minden esetben könnyebbé teszi a párosítást.
Egy ügyesen összeállított sajtmenü lehetőséget ad arra is, hogy fehéret szolgáljunk fel azok után, hogy a vacsora fogásaihoz vörösbort fogyasztottunk.
A következőkben ajánlott párosítások a munkahelyi kollegák és az általam végzett kóstolásokon alapszanak. Ne legyünk meglepődve azon, hogy némely sajthoz több lehetséges bort is ajánlok, hiszen vannak olyan sajtok, amik naturálisan borbarátok és könnyen találhatunk melléjük akár 25–30 borpartnert is.

Párolt garnélarák citromos rizottóval

6 dl zöldséges alaplé
2 dl rizotto
olivaolaj, vaj,
fél közepes vöröshagyma
fél dl Chardonnay
fél citrom leve
parmezán sajt
só, bors,

Rizottót olajon felhevítjük, rádobjuk a finomra vágott vöröshagymát, majd forró zöldséges alaplével fölengedjük, fűszerezzük sóval és őrölt feketeborssal. Rádobjuk a petrezselymet, egy kanál vajat, ráöntjük a Chardonnayt, rácsavarjuk a citromot és letakarva, közepes tűzön (néha kavargatva) puhára pároljuk. A jó rizottó puha és szaftos. Ha főzés közben a levünk elpárolgott, akkor öntsünk egy kis vizet hozzá.
A rákot forró serpenyőbe, vajon 2-3 percig pároljuk, de grillezhetjük is. Tálalás előtt a rizottóba parmezán sajtot reszelünk. Forrón tálaljuk.
Elkészítési idő: 35 perc

Fel a tartalomhoz

finomvegyes


Viccek

Három agysebész beszélget. Azt mondja az angol:
– Az orvostudomány nálunk annyira fejlett, hogy képesek vagyunk kivenni az egyik beteg agyát, átoperálni egy másik páciens fejébe, és ez a páciens hat hét múlva már kereshet is állást magának!
Erre a német:
– Ez semmi! Mi képesek vagyunk kivenni az egyik beteg agyát, átoperálni egy másik fejébe, és a páciens négy hét múlva már készülhet is a háborúra!
Az amerikai orvos csendesen mondja:
– Önök sehol sincsenek hozzánk képest. Mi fogtunk egy fickót Texasból, akinek egy csepp agya sincsen, aztán mostanra a fél ország már munkát keres, a másik meg készülődik a háborúra!
*
Az ártándi határállomáson jó napja volt a román határőrnek. Azt mondja a turistának:
– Ma jó napom volt, átviheti, amit akar.
– Jó, akkor átviszem a határjelző táblát Brassóig.
*
Bin Laden telefonál Bush-nak:
– Van egy jó meg egy rossz hírem.
– Mondja!
– A jó hír: megadom magam. A rossz hír: holnap reggel érkezem a Fehér Házba repülőn.
*
Ivan Ivanovics detektívfelügyelő tíz évi fáradságos nyomozómunkával elfogja Szergej Szergejevics rablóvezért. Kíséri a börtönbe, amikor felbukkan egy élelmiszerbolt. Így szól a rablóvezér:
— Ivan Ivanovics, én most egy darabig biztos nem fogok rendes dolgokat enni, hadd menjek be a boltba venni valamit.
– Na eridj, de ne maradj sokáig.
Két óra várakozás után Ivan Ivanovics detektívfelügyelő utána megy a boltba.
– Mondják, nem látták errefelé Szergej Szergejevics rablóvezért?
– Dehogynem, két órával ezelőtt távozott a hátsó kijáraton.
Ivan Ivanovics detektívfelügyelő újabb tízévi fáradságos nyomozómunkával ismét elfogja Szergej Szergejevics rablóvezért. Kíséri a börtönbe, amikor felbukkan egy élelmiszerbolt. Igy szól a rablóvezér:
— Ivan Ivanovics, én most egy darabig biztos nem fogok rendes dolgokat enni, hadd menjek be a boltba venni valamit.
– Hogyne, te csirkefogó, a múltkor is átvágtál. Add ide a pénzt, majd én veszek neked.
*
Egy tanítvány, kérdéssel fordul a rabbihoz:
– Ugye, rabbi, nem szabad imádkozás közben rágózni?
– Fiam, hát persze, hogy nem lehet, eszedbe se jusson, az imádság a legnemesebb dolog a világon! Mire a másik tanítvány:
– Ugye, rabbi, szabad rágózás közben imádkozni?
– Persze, fiam, imádkozni mindig, minden körülmények között szabad. Mire a harmadik:
– No de, rabbi, mindkettőnek mégsem lehet igaza! – Tudod mit, fiam? Neked is igazad van!

Fel a tartalomhoz

sport


Sporthírek

Dél-amerikai futballisták az egész világra kiterjesztett Aranylabda esélyesei
Új szavazást honosít meg a France Football

Világméretűvé teszi az Aranylabda-szavazást a legrangosabb egyéni labdarúgó-díjat odaítélő France Football: immár nemcsak Európában játszó futballistákra lehet voksolni, és nemcsak a szaklap európai tudósítói szavaznak. A díjra két komoly esélyes van: Kaká és Messi.
A francia lap október 23-án hozza majd nyilvánosságra a jelöltek listáját, amely 50 névből áll, közülük választhatja ki minden szavazó, hogy szerinte ki volt az adott esztendőben az öt legjobb focista. Eddig csupán olyan labdarúgó jöhetett szóba, aki az év során Európában szerepelt, de idén változott a kiírás: immár nemzetiségtől és bajnokságtól függetlenül minden játékos szóba kerülhet.
Ez azonban egyelőre nem hoz majd túl nagy változást, hiszen a futballisták abszolút krémje jelenleg mind európai klubban szerepel, legfeljebb néhány dél-amerikai kerülhet fel a listára. Már az is meglepő lenne, ha a szavazás végén az első tízben lenne más kontinensen szereplő játékos. Sokkal nagyobb jelentőségű viszont, hogy már nem csak az európai újságírók szavaznak: az 53 európai állam mellett további 43 ország képviselője is voksol. A pluszt azon nemzetek jelentik, amelyek legalább egyszer szerepeltek a világbajnokságon, így mindegyik kontinens képviselteti magát az Aranylabda-szavazáson.
A 43 új szavazó a következő országokból kerül ki: Argentína, Bolívia, Brazília, Uruguay, Chile, Kolumbia, Peru, Paraguay, Uruguay, Japán, Dél-Korea, Kína, Koreai NDK, Irak, Irán, Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Szaúd-Arábia, Ausztrália, Egyiptom, Algéria, Marokkó, Tunézia, Nigéria, Elefántcsontpart, Angola, Kamerun, Dél-Afrika, Szenegál, Ghána, Togo, Kongói DK, Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Costa Rica, Trinidad és Tobago, Honduras, Jamaica, Haiti, El Salvador, Kuba, Új-Zéland.
Mivel idén sem világ-, sem Európa-bajnokságot nem rendeztek, azt szokták mondani, hogy ilyenkor főként a Bajnokok Ligája számít a teljesítmények legfőbb mércéjének. A hasonló, páratlan esztendőket vizsgálva azonban egy érdekes tényre figyelhetünk fel: utoljára 1989-ben kapta olyan játékos (Marco van Basten) az Aranylabdát, aki abban az évben megnyerte a legrangosabb európai kupát.
2005-ben a barcelonai Ronaldinho nyert, miközben a BL-t a Liverpool vitte el; 2003-ban a BL-ben ezüstérmes Juventus cseh középpályása, Pavel Nedved lett a díjazott, aki a fináléban eltiltás miatt nem játszott; 2001-ben az UEFA-kupa-győztes Michael Owen (Liverpool) kapta az Aranylabdát. 1999-ben Rivaldo (Barcelona) gyűjtötte be az elismerést, pedig a BL győztese a Manchester United lett. 1997-ben a Barcával KEK-et nyert Ronaldo lett az első, 1995-ben George Weah (Milan) kapta meg az Aranylabdát, míg a BL-t az Ajax nyerte meg.
A Milan akkor döntős volt ugyan, de a finálé idéjén a libériai csatár még a Paris Saint-Germain csatára volt. 1993-ban Roberto Baggio (Juventus) “csak” egy UEFA-kupát nyert az adott évben; 1991-ben pedig az aranylabdás Jean-Pierre Papin az Olympique Marseille-jel elbukta a BEK-döntőt a Crvena Zvezda Belgráddal szemben.
A fentiek ellenére idén az Aranylabda legnagyobb esélyesének egy olyan futballistát tartanak, aki megnyerte a Bajnokok Ligáját, sőt, a sorozat legjobb játékosának is megválasztották. A Milan brazil karmesteréről, Kakáról van szó, aki a BL-ben valóban ellenállhatatlanul futballozott, tíz találattal a sorozat gólkirálya lett, és az egyenes kieséses szakaszban, amely az Aranylabda szempontjából igazán számít (ez esett 2007-re) ötször volt eredményes. Fontos góljai mellett számos gólpasszt is adott, például a döntőben Filippo Inzaghinak a második Liverpool elleni találat előtt. Augusztusban az európai Szuperkupa fináléjában is betalált a Sevilla kapujába, vagyis a nemzetközi porondon remekelt – más sorozatokban már nem volt ilyen kiemelkedő a produktuma. A Serie A-ban tavasszal csak két gólra volt képes, és a La Gazzetta dello Sport játékos ranglistáján is csak a középmezőny elején végzett (holtversenyben 38-40. lett), és nem vett részt az év legrangosabb válogatott tornáján, a Copa Américán sem – amelyet pedig a brazilok nyertek.
Legnagyobb vetélytársa egy olyan focista lehet, aki szerepelt a Copán, és bár “csak” ezüstérmes lett, de két gólt is szerzett az egyenes kieséses szakaszban, fontos mérkőzésen. Az argentin Lionel Messi idén már túllépett a “nagy tehetség” kategórián, és nemcsak alapember, hanem sztár is lett a Barcelonában. Tavasszal a bajnokságban tíz találatig jutott (köztük a Real Madrid elleni mesterhármassal), a Getafe elleni kupameccsen szerzett gólját pedig Diego Maradona emlékezetes 1986-os Anglia elleni találatához hasonlították, joggal. Messinek mostanában is nagyon megy a játék, és ez akár döntő is lehet, hiszen a voksolásra novemberben kerül majd sor.
Nála külön érdekesség, hogy az Aranylabda első “igazi” argentin győztese lehet. Korábban ugyan Alfredo di Stefano (1959) és Omar Sivori (1961) is elhódította a trófeát, de már spanyol, illetve olasz játékosként, mivel akkoriban csak az európai focistákat vették figyelembe a díj odaítélésekor.
A két dél-amerikai mellett komolyan csak a Manchester United portugál ásza, Cristiano Ronaldo kerülhet még szóba, aki bajnokságot nyert a Manchester Uniteddel, a Premier League legjobbjának is megválasztották, a BL-ben pedig elődöntős volt a Vörös Ördögökkel, és a válogatottban is meglehetősen eredményesen játszik – de mostanra már visszaesett szenzációs tavaszi formája. Titkos favorit lehet Francesco Totti (AS Roma), aki az év során egyenletesen jó teljesítményt nyújtott, rengeteg gólt szerzett (az európai Aranycipő is az övé lett), de a Bajnokok Ligájában elszenvedett, Manchester United elleni 1-7, illetve a válogatott-szereplés hiánya ellene szól, tájékoztat az Origo.

Kolozsvár: elsők és utolsók
Román Liga 1.

Továbbra is folytatja menetelését a Dan Petrescu-Mihai Stoica páros által vezetett Urziceni, amely a tengerparti stadionban 1-0 arányban diadalmaskodott a Farul ellen. Válsághelyzetbe került viszont az Arad, miután 1-0-ra kikapott a Buzăui Gloria vendégeként. Marius Lăcătuş edző felajánlotta lemondását, ami tovább fokozta az UTA két fő támogatója közötti feszültséget. Nicolae Bara klubelnök kijelentette, a kialakult helyzetért Sandu Ion társbefektető a hibás, aki többször is kritikusan viszonyult a szakember munkájához. „Sandu Ion régóta azon volt, hogy a játékosokat és a közvéleményt is Lăcătuş ellen fordítsa. Ez az aknamunka mindenkit megviselt, nem csoda, hogy rosszul játszott a csapat. Elérkezett az idő, hogy válasszunk: vagy én maradok, vagy Sandu Ion, ellenkező esetben az UTA tönkremegy” – mondta Bara. Sandu Ion is szakításra készül: „Lépnünk kell: Barának, Lăcătuşnak és a kiöregedett játékosoknak távozniuk kell, ellenkező esetben én fordítok hátat, még akkor is, ha ezzel több millió eurót veszítek”. Jól alakulnak a dolgok a másik bánsági csapatnál: a temesváriak 3-1-re verték a Besztercei Glóriát, így már öt fordulója veretlenek, és egyre feljebb kapaszkodnak a táblázaton. A hazaiak cseh edzője, Dusan Uhrin a következőket nyilatkozta: „Végre a csapat játékán is meglátszik, hogy minden alkalommal a győzelemért lépünk pályára. Az egyenlítés kicsit megtörte a lendületünket, de hamar magunkra találtunk, és végül megérdemelten nyertünk”
A Kolozsvári U menetrendszerűen kikapott, a szokásos módon: ismét hosszabbításban kapott góllal vesztett. Ezúttal 2-1-re Galacon. Ezzel a vereséggel pedig a „diákok” utolsó helyre csúsztak, mert a Craiova hétfordulós nyeretlenségi sorozatát megszakítva 1-0-ra verte a Mioveni-t.
Első hazai győzelmét aratta a Steaua a Pedrazzini korszakban. A katonacsapat azonban most sem tudott meggyőző játékot mutatni, s csupán egy gólt lőtt. A nyolc forduló alatt csupán hat találata van Gigi Becali csapatának, igaz, csak hármat is kapott. A Vaslui elleni mérkőzésen különben csak egy pontrúgásból volt eredményes, ilyen játékkal pedig nem sokra fog menni az Arsenal ellen.
Míg az egyik kolozsvári csapat az utolsó helyen van, a táblázat élén továbbra is a másik kolozsvári együttes, a CFR található, amelyik egy rendkívül feszült és nehéz mérkőzés után 1-1es döntetlent ért el a fellegvári stadionban. „Ne nyúljatok a dinamósokhoz, mert 11-est adok” – figyelmeztette a bíró a kolozsváriakat meccs előtt. Legalábbis ezt mondta Andone, aki a tulajdonos Pászkány Árpáddal együtt bírálta a játékvezetőt. Alecsandru Tudor bukaresti bírót támadta a Dinamo vezetősége is, akik szerint Tudor a CFR 12. játékosa volt. Tény, hogy a Dinamo gólja egy talpalást követően született, de az utolsó percben lest fújtak akkor, amikor a Zenga csapata megszerezhette volna a győztes találatot is. Bár a CFR végig támadott, a Dinamo pedig igyekezett védekezni, az 1-1es döntetlen akár igazságosnak is tekinthető, mert a fellegvári csapat nem dolgozott ki életveszélyes támadásokat, helyzeteket. Megint csak Fabbiani volt az, aki két ízben is közel állt a gólszerzéshez: először kevesebb mint 3 méterről fejelt Lobont karjaiba, másodszor ugyancsak közelről lőtte égbe a lasztit a kivetődő kapus fölött.
A döntetlennel Andone tanítványai őrzik ugyan az első helyet és a veretlenséget is, de rangadót hazai pályán még nem tudtak nyerni: a Steaua, a Temesvár és most a Dinamo is veretlenül búcsúzott a Gruiától.
Liga 1, 9. forduló: Buzăui Gloria–Aradi UTA 1-0, Konstancai Farul–Urziceni-i Unirea 0-1, Temesvári Poli Ştiinţa–Besztercei Gloria 3-1, Steaua–FC Vaslui 1-0, Craiovai U–Mioveni-i Dacia 1-0, Galaci Oţelul–Kolozsvári U 2-1, Iaşi-i Poli–Târgu Jiu-i Pandurii 1-0, CFR–Dinamo 1-1, a Piatra Neamţ-i Ceahlăul–Rapid találkozót elhalasztották.
A Liga 1 állása:
1. CFR 9 6 3 0 15- 7 21
2. Urziceni 9 6 2 1 16- 8 20
3. Temesvár 9 5 3 1 20-15 18
4. Vaslui 9 5 2 2 16- 9 17
5. Rapid 8 4 4 0 13- 7 16
6. Steaua 8 4 3 1 6- 3 15
7. Beszterce 9 4 3 2 13-13 15
8. Dinamo 8 4 2 2 14- 9 14
9. Oţelul 9 4 0 5 13-15 12
10. Pandurii 8 3 1 4 9- 8 10
11. Iaşi 9 3 1 5 11-14 10
12. UTA 9 2 3 4 10-12 9
13. Ceahlăul 8 3 0 5 9-12 9
14. Buzău 9 2 2 5 4-14 8
15. Farul 8 2 1 5 4-10 7
16. Mioveni 9 1 3 5 8-13 6
17. Craiova 9 2 0 7 7-13 6
18. U 9 0 3 6 11-17 3

Somogyi Botond

Fel a tartalomhoz

[ Copyright © 2005 erdély ma - egy szebb holnapért.. Minden jog fenntartva. ]