Keresés:






Az előző szám tartalmából:

 Az ifjúság nem nyugszik bele a diktátumba

 A Magyar Polgári Egyesület állásfoglalása a romániai magyar közélet válságáról

 Hírek

 Az RMDSZ második legnagyobb hibája

 Több százan vettek részt a nagyváradi imatüntetésen

 Vizsgálat Verestóy Attila ellen

 Ősztől bérkiegészítés a magyar tanítóknak

 Kárpát-medencei Nyári Egyetem Nagyváradon

 1707–2007

 Trianon öröksége

 Bűn és bűnhődés

 A koszovói tanulság

 Újfajta állampolgárságról tárgyalt Sólyom László délvidékiekkel

 Erdélyi magyar hírkereső az interneten: www.hirkereso.ro

 Trianon 87. évfordulója

 Eltávolítás fenyegeti Czirják Árpádot, Kolozsvár főtéri plébánosát

 Az egyház és az emberi jogok

 Baszkföld és az ETA (II. rész)

 Csodagyógyszer-e a vöröshagyma?

 Viccek

 Munkácsy-vetélkedő

 Sporthírek

819. szám - 2007. jĂşnius 13.

aktuális
   Egyre többen sürgetik az RMDSZ belső megújulását
   Emlékmű a Hazáért elesett honvédeknek Nagyenyeden
   Hírek
   A csángó-magyarok anyanyelvű misézéséért
   Egyelőre marad a bábkormány
   Băsescu szerint a kisebbségvédelem példája Románia
   Érdek és házasság
   Legendás nevek a szebeni ArtMania fesztiválon
   Véget ér a verespataki rémálom?
   Másfél évezrede leszakadt magyarok találkozója
élő történelem
   Gondolatok június 4-e után…
   Előrefarolás struccpozícióban
   Költészet, táj ,turizmus, történelem
   Anyósdiadal
magyar szemmel
   Történészbarangolás Gyergyószentmiklóson
   „Az igazságot nem lehet felakasztani”
riport
   Tunézia, a Földközi-tenger egyik üdülő paradicsoma
agora
   Tőkésre szavazzunk!
   Tisztelt Szerkesztőség!
   Postai előfizetőink figyelmébe!
   A történések ismétlik önmagukat
   Tisztelt Frigyesy Ágnes!
   Kedvezményes áron jöhetnek a tanulók az EMI-táborba!
szélrózsa
   Baszkföld és az ETA (III. rész)
finomvegyes
   Szabadidő
sport
   Talmácsi dobogóra lépett, és összetettben első
   Horváth aranyérmes, Vörös ötödik
   Két csíki csapat a magyar hokibajnokságban
   Magyar siker Litvániában


aktuális


Egyre többen sürgetik az RMDSZ belső megújulását

Beszélgetés Sógor Csaba szenátorral a hétvégi SZKT után

Az államfő leváltását célzó referendumon való csúfos szereplése után az RMDSZ megtartotta első SZKT-ját Marosvásárhelyen. Aki szenzációra számított, annak csalódnia kellett. Az elnök részéről történt némi hamuszórás, de beszédében a vétkeseket mindenhol kereste, csak éppen a szövetség csúcsvezetésében nem. A belső ellenzék már régóta huzigálja a vészcsengőt, ezúttal őket is meghallgatták, és látszólag minden maradt a régiben. Az ügyvezető elnökség stafétáját is gördülékenyen átadták Takács Csaba kezéből az új elnöknek, Kelemen Hunornak. A részletekről az ülésen szintén felszólaló Sógor Csaba szenátort kérdeztük.
– Markó Béla elnöki beszédében felsorolta az államelnök hibáit és csak részben szólt az RMDSZ kudarcáról. Semmilyen mélyrehatóbb elemzést nem hallottunk arról, hogy hogyan is juthattunk idáig. Az elnöki beszédet és a szövetség referendum körüli politikáját bírálandó szólaltam fel Eckstein-Kovács Péter szenátor és Toró T. Tibor képviselő mellett jómagam is. Többek között azt boncolgattam, miként jutunk el a hibás döntésekig. Természetes, hogy ha egy faluban például az RMDSZ közbenjárására finanszíroznak és építenek tornatermet, akkor az avatásra érkező elnökséget a polgármester a hála és a köszönet szavaival illeti. Ebből keletkeznek aztán a rövidzárlatok. Amikor a referendum előtt többen figyelmeztették az elnököt, hogy ebből baj lesz, azt válaszolta: járt Csíkban, és a helyi vezetők mindenhol a támogatásukról biztosították. Amikor később elbeszélgettem a polgármesterekkel, nekem kereken megmondták, nem lesznek bolondok ellene szegülni a felsőbb utasításoknak, mert akkor azonnal megvonnák tőlük az utakra, iskolákra beígért támogatásokat. Ennyit az „elintéztük” fedőnevű ügyek következményeiről. Miközben az SZKT-n mi az államfővel és a saját dolgainkkal voltunk elfoglalva, Băsescu az EBESZ-kongresszuson kiosztotta nekünk a pofont, amikor kijelentette, hogy a kisebbségi kérdés a környező országokkal szemben példaértékű Romániában. Ennél is durvább üzenet érkezett a magyar miniszterelnök közvetlen környezetéből, pontosabban Törzsök Erikától, aki a támogatási rendszerrel kapcsolatos bírálataink miatt egyenesen revizionizmussal vádolt.
– A népszavazás látványos kudarca a sok szép beszéd után nem sarkallja a szövetséget a tényleges belső reform végrehajtására?
– Az SZKT-n sokan elismerték, hogy komoly gondok vannak, és szükség van a szövetségen kívüli párbeszédre. A reformok kapcsán én is elmondtam, hogy nem olyan reformokra van szükség, amilyet a tavaly az ifjabb generáció hirdetett meg, amelyek egy még határozottabb pártstruktúra irányába mozdítanának. Nem értek egyet az urnás előválasztás megszüntetésével, ezzel felszámolnánk azt a kis belső demokráciát is, ami még van, és a tisztségek halmozását is ellenzem. Az egység és a sokszínűség kérdésében elmondtam: az RMDSZ gyártott egy olyan egyenruhát, amelyikbe megpróbál mindenkit beletuszkolni, holott éppen fordítva, a ruhát kellene az emberekre szabni. Ez lenne az igazi szövetség. Már tavaly megfogalmaztuk, hogy nem is az RMDSZ belső reformját és egységét kellene erőltetni, hanem az egész erdélyi magyarság közképviseletének egységét. Ehhez az RMDSZ-nek meg kellene osztania a hatalmat és a felelősséget más szervezetekkel. Egyelőre csak beszélünk a párbeszédről. Változtatni kéne a pénz leosztásának és a sajtó támogatásának mechanizmusán is: ne csak a Magyar Szónak és az Erdélyi Riportnak, hanem az Erdélyi Naplónak is jusson belőle.
– Igen ám, de a jelek szerint a szervezet élén lévő maroknyi vezető kimozdíthatatlannak látszik, és így a gyakorlatban megvalósíthatatlannak tűnik bármilyen lényeges változás.
– Most már nem elég csak a cégtáblát átfesteni. Eckstein elő is állt egy javaslattal. Szerinte most azoknak, akik tévedtek, egy sorral hátrább kellene állniuk. Az olyan focicsapattal példálózott, ahol a rosszul játszó csatárokat nem zárják ki ugyan a keretből, de egy ideig kispadra ültetik őket. Én a kiutat egy romániai magyar demokrata koalíció létrehozásában látom, amely összefogná a négy legnagyobb mozgalmat: a kereszténydemokratát, a szociáldemokratát, a liberálist és a nemzetit. Ennek a négy több mint platform, de kevesebb mint pártszervezetnek a képviselői pedig vegyenek részt a politikai és anyagi vonzatú döntések meghozatalában. Toró T. Tibor erre még rá is tett egy lapáttal, amikor kijelentette az SZKT-n: elérkezett az erdélyi magyar rendszerváltás ideje, amikor váltani kell az egypártrendszerről a többpártrendszerre. Az elbukott népszavazás után úgy vélem, a csúcsvezetés is rájött, ezt így tovább nem lehet folytatni.
– Nem szeretném, ha az olvasóban az a hamis kép alakulna ki, hogy csak bíráló szavakat lehetett hallani a találkozón.
– Nem is volt így. Nagyon sokan védelmükbe vették az elnökséget, többen azt mondták, hogy a referendumra vonatkozó döntés jó volt, csak a kommunikációban mutatkoztak hiányosságok. Eckstein erre elmondta: ha ez valóban jó döntés volt, akkor sikerült 15-ről 40%-ra emelni a demokrata párt támogatottságát, az államfő népszerűségét pedig még tovább növelni. A legtöbb felszólaló „védbeszédét” a miniszterelnök-helyettesi funkció megtartásának fontossága köré csoportosította.
– Markó Béla rögtön a referendum után bejelentette, bizonyos feltételek mellett lemond kormánytisztségéről. Mi a legutóbbi verzió?
– Legfrissebb nyilatkozata szerint valamikor e hónap folyamán mond le, de várjuk ki a végét, hiszen az utóbbi időben több politikus is megszellőztette lemondási szándékát, mégsem lett belőle semmi.
– Az SZKT a 15 ellenszavazat dacára fölényes többséggel voksolt az új ügyvezető elnökre, Kelemen Hunorra. Milyen változásokat okoz az elnökcsere a hivatalban?
– Megszűnt a gazdasági és az ifjúsági ügyosztály. A hivatalos verzió szerint nem amiatt, mert ezek tevékenysége a jövőben veszítene fontosságából, egyszerűen karcsúsítani kellett. Öt új alelnök van, némelyikük a hét nagyobbik részét Bukarestben tölti, Lakatos András, Szép Gyula és Kovács Péter pedig Kolozsváron igazgatják a hivatalt. Hangzottak el kételyek ezzel kapcsolatban, de szerintem ma az Internet és a mobiltelefon világában nem az a fontos, hogy hol az elnök és hol van az iroda. Ennél sokkal lényegesebb, hogy az RMDSZ hosszú távon egyezséget tud-e kötni az „ellenzéki” erőkkel, és létrejön-e egy felvidéki vagy vajdasági típusú közélet. Én is csak azt mondhatom: ha most a végveszélyben is elszalasztjuk a megegyezés lehetőségét, akkor inkább tényleg az RMDSZ vezetősége lépjen hátrébb. Ellenkező esetben, ha továbbra is áltatjuk magunkat, azt kockáztatjuk, hogy az egész erdélyi magyarságot fogják végérvényesen hátrább léptetni.
– Röviden térjünk vissza a területi elnökök, helyi RMDSZ-tisztségviselők felfelé bólogatós magatartására. Nehéz elhinnem, hogy a jelenségre a vezérkar mostanáig nem figyelt fel. Vagy mégis így volna?
– Rajtam kívül biztos mások is észrevették már korábban, csak kínos volt szóvá tenni. Most is az SZKT-n, amikor ezt feszegettem, a leköszönő Takács Csaba bekiabált, hogy aljasság ilyet állítani. Ha az elnökség eddig nem vette észre a vidéki képviselőkön a szájkosarat, az nagy baj, ha pedig észrevette és nem tett ellene semmit, az még nagyobb bűn. A szervezet ilyetén működésén sürgősen változtatni kell, mert így egyre jobban a jobbágyrendszerhez kezd hasonlítani.

Jakab Lőrinc

Fel a tartalomhoz

Emlékmű a Hazáért elesett honvédeknek Nagyenyeden

A nagyenyedi fogolytáborban 1944 végén és 1945 elején elpusztult mintegy 234 honvéd emlékére avatott emlékművet a nagyenyedi református temetőben a Fehér megyei RMDSZ, a tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság és a Nagyenyedi Református Egyházközség vasárnap.
Az avatóünnepségen részt vett több magyarországi és erdélyi meghívott, volt honvédek, akik az akkori események résztvevői voltak, azóta vitézzé avatott idős magyar emberek, akiknek arckifejezésén az események felidézése az emlékeket szinte átélhetővé tette a temető tikkasztó hőségében.
A tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság 2005-ös megalakulása óta azon tevékenykedik, hogy a hazájukért elesett honvédek méltó megtiszteltetésben részesüljenek, ne szanaszét, tömegsírokban eltemetve felejtsük el őket, hanem a nemzet emlékezetében örökre fennmaradjon hősies helytállásuk. 2005 óta 2500 nagyobbrészt a tordai csatában elesett, nagyobbrészt fiatal honvéd van újratemetve a tordai honvéd sírkertben, de a munka igazán most kezdődik.
A délután 17 órakor kürtszóval kezdődő ünnepségen bemutatásra kerültek az akkori események, az 1944. őszén fogságba esett honvédek szörnyű sorsa, melyek közül két fogolytáborban 238-an haltak bele az áldatlan körülményekbe, közülük 234-et sikerült azonosítani. A város lakossága közös összefogással próbálta menteni a menthetetlent, élelmet gyűjtött, tetvetlenítették a foglyokat, az orosz őrök ellenkezésével is számolva, miközben naponta egyre többen vesztették életüket a honvédek közül. 1945 elején az életben maradottakat máig ismeretlen helyre szállították, kelet felé...
Pataky József, a tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke beszédében rámutatott: „csak törpe nép felejti el fiait”. Kötelességünk emléket állítani hőseinknek, hangsúlyozta, elszomorítónak nevezve, hogy a magyar állam (az az ország, amelynek katonái voltak, amelyért harcoltak) semmilyen lépést nem tesz ez ügyben. Pataky szerint létre kellene hozni egy román-magyar államközi egyezményt, amely a hadisírok gondozására vonatkozna, így közös erővel méltó emléket állíthatunk hősi halált halt több ezer magyar katonának. Megemlítette Bonchida kastély-együttesének helyzetét is, ahol szintén a törvények hiánya korlátozza a helyzet rendezését. Úgy vélte, a helyzet amiatt súlyos, mivel ez a nemzedék az utolsó, aki közvetlenül átélte az eseményeket, az utókor nélkülük nehezen fogja megoldani ezt a kérdést, nekünk pedig késő lesz észbe kapni, hogy mit mulasztottunk.
Többek között beszédet mondott Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke, Dr. Holló József altábornagy, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum Főigazgatója és Markó Béla RMDSZ-elnök.
Az emlékművet Pópa Tibor református lelkész, Szabó Dénes római katolikus plébános és Sándor Botond unitárius lelkész áldotta meg és szentelte fel, amit koszorúzás és a himnusz eléneklése fejezett be. A terméskőből készült nagyméretű emlékmű közepén egy réztábla áll, mellette két oldalon a 234 honvéd neve található.

Nagy József

Fel a tartalomhoz

Hírek

Szerda

Ha a születési arány a jelenlegi szinten marad, Románia lakossága a század végére 8 millióra esik vissza. A szakértők által készített tanulmány szerint a gazdasági következmények akár végzetesek is lehetnek: 100 munkavállalóra 115 nyugdíjas ellátása hárul. Románia – kedvezőtlen helyzete ellenére – nem listavezető az ügyben készített európai ranglistán. Fehér-Oroszország, Ukrajna és Lengyelország sokkal kedvezőtlenebb jövőképpel rendelkezik. Franciaországban, Izlandon és Törökországban viszont nem várhatók gondok e téren.
*
Petre Străchinaru demokrata képviselő elképesztő nyilatkozatot tett Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász újbóli, harmadszori kitiltásáért Romániából. A háromszéki képviselő szerint a jogász asszony kijelentései sértik Románia területi épségét, emiatt kezdeményezni fogja, hogy nyilvánítsák újból nemkívánatos személynek Románia területén. A demokrata politikusok Eva Maria Barki székelyföldi előadássorozata miatt háborodtak fel. Ezekben a beszédekben a nemzetközi jogász asszony az autonómia mellett egyértelmű kiállásra serkentette a székelyföldi és az erdélyi magyarságot.
*
Nagyobb szabású, mindenki számára nyitott rendezvénnyel kívánja emlékezetessé tenni 25-ik születésnapját a sepsiszentgyörgyi Sugás Áruház. Az 1984-ben épült, 1998-ban magánosított és Kurkó János csíkszeredai vállalkozó tulajdonát képező kereskedelmi központ az állami időkben elkezdődött, a külső felületeken még folyó teljes felújítás után, június 30-án este ingyenes Neoton-koncerttel örvendezteti meg a közönséget. Az egyik legnépszerűbb magyarországi könnyűzene-együttes énekese, Csepregi Éva sajtótájékoztatón közölte, hogy Erdélyben csak egyszer turnéztak (1981-ben), majd jó néhány éves kimaradás után több koncertet adtak, a sepsiszentgyörgyit azonban a legnagyobb ingyenes erdélyi fellépésüknek szánják. A mostani repertoárban majdnem kizárólag a régi slágereik szerepelnek, mert, „ezeket szeretik hallani az emberek”, noha születnek új dalaik is. A koncert helyszíne az áruház előtti tér, élő zene lesz, nem felvétel, és látványban is próbálnak újat nyújtani.

Csütörtök

A kisebbségi jogok biztosításának fontosságát hangoztatta Szili Katalin, az Országgyűlés és Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke Brüsszelben tartott találkozójukon. A kétoldalú tárgyalás után bemutatták az EP-ben az Országgyűlés gondozásában, magyar szerkesztésben megjelent, A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok nemzetközi forrásai című háromnyelvű (magyar, angol, francia) kisebbségpolitikai állásfoglalás- és jogforrásgyűjteményt. Szili szerint az európai közvélemény figyelmét is rá kell irányítani a nemzeti kisebbségi jogok védelmének lehetőségére. Kifejtette: az európai uniós csatlakozással újabb lehetőség nyílt arra, hogy a határon túl élő magyarsággal szorosabb kapcsolat alakuljon ki. A parlament egyik legfontosabb feladatának azt tekinti, hogyan tudja a magyar nemzet egésze legjobban kihasználni ezeket a lehetőségeket. Az uniós tagság magában foglalja a közösségi szintű normaalkotás megteremtésének lehetőségét, azaz a nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló közösségi szintű jogforrások megalkotását – mutatott rá a házelnök. Úgy vélte, az EP állásfoglalásai is kiemelkedő szerepet játszanak e téren azzal, hogy az emberi jogok megerősítése szempontjából irányadó normákat adnak. Pöttering kiemelte: az Európai Parlament és annak elnökeként személy szerint ő is elkötelezett az iránt, hogy a kisebbségek jogait és méltóságát tiszteletben tartsák. Hangoztatta, hogy az uniós szabályozás középpontjában e téren a megkülönböztetéstől való mentesség áll. Az EP-elnök méltatta a két roma képviselő – Mohácsi Viktória (SZDSZ) és Járóka Lívia (Fidesz MPSZ) – jelenlétét az Európai Parlamentben, és fontosnak mondta, hogy a kisebbségek mindenhol részt vegyenek a közéletben, tájékoztat a Krónika.
A kolozsvári Házsongárdi temetőben református szertartás szerint csütörtökön helyezték örök nyugalomra a Bódis Andrea és Bódis Kinga ikerpárt, akik a kolozsvári Fellegvár egyik fájára akasztották fel magukat. A holttesteket hétfő hajnalban fedezték fel.
*
A két lány öngyilkosságát kiváltó indítékra a rendőrség egyelőre nem tudott rájönni. Annyi bizonyos, hogy nem anyagi okokból követtek el öngyilkosságot. Mindketten második egyetemüket végezték. Noha szüleik Kolozsváron laknak, a lányok elhagyták a szülői házat és lakást béreltek, mivel szüleikkel nézeteléréseik voltak.

Péntek

Elmarasztalta az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) a csíkszeredai Fun Fm rádió műsorvezetőjét, amiért nem szólt rá Ráduly Róbert Kálmán helyi polgármesterre, aki egy élő műsorban közvetett módon ugyan, de bevándorlóknak nevezte a Székelyföldön élő románokat. „A franciaországi elnökválasztásról s az utána következő incidensekről volt szó” – idézte fel az ezelőtt két héttel, május 22-én sugárzott műsorban elhangzottakat Günther Ottó, a rádióadó főszerkesztője a Krónikának. Mint hangsúlyozta, a polgármester nem beszélt a románokról, csupán általánosságban bevándorlókról szólt.
A CNA szóbeli figyelmeztetésben részesítette a csíkszeredai rádiót. Az audiovizuális tanács elnöki teendőit ideiglenesen ellátó Gáspárik Attila nyilatkozata szerint lakossági feljelentés alapján került a testület figyelmébe a csíkszeredai történet. Mint mondta, a levél hangneméből ítélve valaki olyan írta, aki „szándékosan vadászta a dolgot”. Gáspárik szerint „oda kellene figyelnünk azokra a dolgokra, amelyek ha fordítva történnek, és teszem azt bennünket hontalanoznak le, számunkra is zavaróak”. Gáspárik egyértelműen diszkriminációnak tartotta a polgármester kijelentését, miközben az csupán tényeket mondott. A Diszkriminációellenes Tanácsnak és személyesen Gáspárik Attilának is elkelne egy részletes kimutatás arról, hogy ezelőtt ötven évvel hány román élt a székelyföldi településeken és ma hányan élnek. A különbözet okára a magyar nyelv egyetlen szót ismer: bevándorlás!
*
A liberálisok támogatásával 2006-ban elnökké választott Claudiu Secaşiu nem kíván az átvilágító testület vezetőjeként tovább tevékenykedni. A tisztségviselő ugyanakkor cáfolta a lemondásáról szóló híreket. „Nem igaz, hogy lemondtam az elnöki tisztségről. Egyszerűen lejárt a mandátumom, és nem kívánom jelöltetni magam egy újabb hat hónapos időszakra”, magyarázta Claudiu Secaşiu. Az új elnököt pénteken kellett volna hogy megválassza a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Tanács, azonban a testület nem volt határozatképes, így a döntést későbbi időpontra halasztották. Cladiu Secaşiu lehetséges utódjai között Laurenţiu Tănasét és Csendes Lászlót emlegetik, tájékoztat a Mediatica.ro
*
Tíz esztendővel ezelőtt, 1997 júniusában 48 275 háromszéki diák várta a vakációt. Idén kilencezerrel kevesebben számolják a napokat a szünidő kezdetéig. Ötezren az elemi osztályokból, két és fél ezren a gimnáziumi és másfél ezren a középiskolai osztályokból fogytak el, az óvodások és szakiskolások esetében a létszám évről évre ingadozik, az évtizedes változás viszont elenyésző, tájékoztat a Háromszék.

Hétvége

Az amerikai titkosszolgálat 2002 és 2005 között titkos fogdákat tartott fenn Lengyelország és Románia területén – áll az Európa Tanács jelentéstevőjének újabb dolgozatában. Dick Marty pénteken Párizsban közreadott jelentése szerint a titkos CIA-fogdák létrehozását a két ország akkori elnöke, Aleksander Kwasniewski és Ion Iliescu engedélyezte.
A svájci jelentéstevő egyúttal éles szemrehányásokkal illette az Európa Tanács több tagját, köztük Németországot és Olaszországot azért, mert államtitokként kezelték jogellenes akcióknak – köztük terrorgyanús egyének külföldre szállításának – a felderítését. A német és a román kormány visszautasította az Európa Tanács (ET) jelentéstevőjének állítását a titkos CIA-fogdák európai létezéséről, spekulációnak minősítve a pénteken nyilvánosságra hozott jelentés megállapításait.
*
A szlovák kormánykoalícióhoz tartozó Nemzeti Párt (SNS) elnöke, Jan Slota szerint „a trianoni szerződés megkérdőjelezése az Európai Uniót és a közép-európai békét egyként veszélyezteti”, ezért Brüsszelnek lépnie kellene. Az SNS ezért kezdeményezni fogja, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban bejegyzett, az SNS-hez hasonló nemzeti pártok üljenek asztalhoz, és tegyék meg az első lépést. Ennek nyomán az érintett kormányok léphetnének Brüsszel felé a trianoni döntés rendelkezéseinek betartatása érdekében. A szlovák parlament külügyi bizottsága elnökének az a véleménye, ha az Európai Unió és az Európai Bizottság is állásfoglalásban mondaná ki, hogy etnikai követelések alapján a határok nem módosíthatók, akkor azzal „nyugalmat teremtene Európa légkörében”, tájékoztat az MTI.
*
Csökkent a határon túli magyarokra irányuló figyelem, közölték a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja és az RMDSZ vezetőinek bukaresti tárgyalásai után. Csáky Pál és Markó Béla úgy látja, a belpolitikai egymásnak feszülés miatt csökkent a magyarországi odafigyelés a határon túli magyar közösségekre. Az a véleményük, hogy ezek a viták a magyar pártok és intézmények energiáját oly mértékben lekötik, hogy ez befelé fordulást, a magyar külpolitika hatékonyságának csökkenését eredményezi. Azt is bejelentették, hogy a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának következő ülésére, az úgynevezett „kis MÁÉRT”-ra, szeptember elsején Révkomáromban kerül sor. A spanyolviasz újrafelfedezésével határos kijelentés az „odafigyelés” elmaradásáért vétkesek megnevezésére már nem tér ki.

Hétfő

A Szülőföldön magyarul pályázati felhívásra a határidő lejártáig 93 814 nevelési-oktatási és 4 822 hallgatói igénylés érkezett be.
Az Iskola Alapítvány programirodája június második felében értesíti a 2006–2007-es tanévben nevelési-oktatási támogatásra pályázó szülők első körét. Az alapítvány kuratóriuma 24 246 nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásra jogosult gyerek kérelmét bírálta el és javasolta elfogadásra, amelyet a Magyar Kormány Miniszterelnöki Hivatala jóváhagyott. A programiroda június végén utalja a támogatást azon szülőknek, akik kérelmét az Iskola Alapítvány kuratóriuma elfogadta, áll az iroda szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében.
*
Traian Băsescu elnöki rendelettel felfüggesztette miniszteri tisztségéből Nagy Zsolt távközlési és informatikai minisztert. A Legfelsőbb Ügyészség április 27-én indította el a bűnvádi eljárást az RMDSZ minisztere ellen bűnrészesség vádjával egy határokon átnyúló bűnszervezet támogatása, illetve államtitoknak minősülő információk kiszivárogtatása miatt. Nicolae Văcăroiu ideiglenes miniszter a múlt hónapban elvetette Nagy Zsolt felfüggesztésének a gondolatát.
Az ügyiratcsomóban vizsgálják Codruţ Şereş volt gazdasági minisztert is.

Fel a tartalomhoz

A csángó-magyarok anyanyelvű misézéséért

Több mint négyezer kilométer kerékpáros zarándoklat

Több mint négyezer kilométert tekert kerékpárján az elmúlt közel másfél hónapban a csángó-magyarok anyanyelvű misézéséért a Keresztszülők a Moldvai Csángó Magyarokért Egyesület (KEMCSE) alelnöke; a zarándoklat vasárnap zárult a fővárosban a Szent István-bazilika előtt, írja az MTI.
Ferkó Zoltán (a képen) másfél hónappal ezelőtt, április 22-én indult szintén a bazilika elől, hogy az eredeti tervek szerint 40 nap alatt 3 ezer kilométert tekerve, a moldvai csángó-magyarok anyanyelvű templomi szolgálat iránti igényére hívja fel a közvélemény és az egyházi elöljárók figyelmét.
Zarándoklata egy felvidéki kitérővel bővült, s végül több mint négyezer kilométert mutatott kerékpárja számlálója.
A KEMCSE alelnöke Ausztrián és Olaszország nagy részén átkarikázva a Vatikánban adta át a magyar misére vonatkozó petíciót, majd Horvátországon és Magyarországon át érkezett Erdélybe. Arad közelében lépte át a román határt, áthaladt Déván, Gyulafehérváron, Dicsőszentmártonon, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, majd részt vett a csíksomlyói búcsún. Ezután Csángóföldre kerékpározott, felkereste azokat a falvakat, ahol magyar nyelvű oktatás folyik, végül Csíkszeredába érkezett. Ferkó Zoltán a vatikáni petíció mellett mindenhol átadott egy levelet az érintett területek egyházi vezetőinek, amelyben arra kérte őket, hogy támogassák a csángók magyar nyelvű miséjének engedélyezését. A zarándokot a Vatikánban fogadta Pietro Parolin úr, a Szentszék külügyminiszter-helyettese, s Petru Gherghel jászvásári katolikus püspöknél is szót emelt az anyanyelvű miséért.
Ferkó Zoltán az MTI-nek nyilatkozva sikeresnek nevezte a zarándoklatot. Utalt többek között a jászvásári püspökkel való találkozójára, amelyen elhangzott: folyamatban van a magyar nyelvű mise bevezetése, de ez csak lassan megy. Kijelentette: a küzdelmet nem adják fel, egészen addig folytatják, amíg nem csendül fel magyar nyelvű mise a moldvai falvak templomaiban. Hozzátette: az útról DVD és könyv készül, amelyet szeretnének Moldvában minél több emberhez eljuttatni. Remény van arra is, hogy a vatikáni petíció a pápa elé kerülhet – mondta.
Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének képviseletében köszönetet mondott a zarándoklatért. Reményének adott hangot, hogy hamarosan megkapják azt, amihez joguk van és ami jár.
A zarándok, visszaérkezése után, vasárnap délben részt vett a Szent István-bazilikában a misén, amely – az induláshoz hasonlóan – újra a csángókért szólt. Utána rövid ünnepséget rendeztek tiszteletére.
Jelenleg a csángó-magyarok csak román nyelvű misét hallgathatnak lakóhelyükön.
„Ha nem sikerül az életvitelüket alapvetően meghatározó szakrális közeg, a templom nyelvét legalább részben magyarra váltani, a jelenleg 16 faluban működő oktatási program által biztosított heti legfeljebb öt magyaróra nem tudja majd megakadályozni a legkésőbb két-három nemzedék múlva bekövetkező teljes nyelvváltást” – mondta el korábban a KEMCSE alelnöke.
Ferkó Zoltán idézte a román alkotmányt is, amely az identitáshoz való jog kapcsán rögzíti: „Az állam elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitás megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez való jogot.”
A katolikus népesség Moldvában döntően magyar eredetű, számuk 250 ezerre tehető, s körülbelül 60-70 ezren vannak, akik a mai napig beszélik a magyar nyelv legarchaikusabb formáját.

Fel a tartalomhoz

Egyelőre marad a bábkormány

Traian Băsescu új kormányt és új kormánykoalíciót szeretne Tăriceanu miniszterelnök nélkül, ezzel az óhajával azonban, úgy tűnik, egyedül maradt a Demokrata és a Demokrata Liberális Párttal. Javaslata szerint a liberálisok és a demokraták kellene hogy összefogjanak az egykori DA szövetség mintájára egy új kormánykoalíció létrehozása végett, ebből azonban kimaradna az RMDSZ, és persze a mai kormánykoalíciót zsaroló Szociáldemokrata Párt is.
A péntekre összehívott egyeztetést megelőzően, csütörtökön a Demokrata Párt hivatalosan is előterjesztette a parlament két házának együttes ülésén a kormány elleni bizalmatlansági indítványát. Cristian Rădulescu demokrata képviselő olvasta fel pártja indítványát, amely a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ által alkotott jelenlegi kormány távozását követeli. Legfőbb érve az, hogy ez a koalíció mindössze húsz százalékos támogatottságot élvez a törvényhozó testületben, így tarthatatlannak tekinti, hogy a parlamenti erők nyolcvan százaléka ellenzékben legyen.
Noha a bizalmatlansági indítvány érdemi vitáját hétfőre tűzték ki, mint kiderült, elfogadására kevés esély mutatkozott, a törvényhozás két háza a hétfő esti szavazáson elvetette. Traian Băsescu és a közvélemény-kutatásokban közel 50 százalékos támogatottságnak örvendő Demokrata Párt kivételével senki nem akar előrehozott választásokat.
Băsescu újszerű DA-szövetségi kormánykoalícióját a demokratákon kívül senki nem tartja elfogadhatónak. Boc szerint a jelenlegi válságért Tăriceanu miniszterelnök tehető felelőssé, így az ő távozásával kezdődhet csak érdemi párbeszéd az új kormány kialakításáról.
A pénteki államfői egyeztetés eredménytelennek bizonyult. A liberálisok pár perc után távoztak az államfő társaságából, az RMDSZ szintén úgy vélte, hogy jelenleg van egy működő kormánykoalíció, újra tehát nincs szükség. Kelemen Hunor azonban sietett hozzátenni: ha a bizalmatlansági indítvány mégis átmegy a parlamenten, és a mai kormánykoalíció megbukna, az RMDSZ kész újabb kormánykoalíció létrehozásáról tárgyalni.
Politikai elemzők szerint Traian Băsescu államfő törekvése egyértelmű: kihasználni és szinten tartani a Demokrata Párt példátlanul magas népszerűségi mutatóját. A demokraták is tisztában vannak vele, hogy Traian Băsescu nélkül soha nem érték volna ezt a közel ötvenszázalékos támogatottságot, így az államfővel szoros csapatot alkotva minden eszközzel népszerűségük további megtartására törekednek, amely egy előrehozott választás esetén biztos választói sikerrel kecsegtet.
Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a liberális-RMDSZ kormánykoalíció csupán egy törékeny átmenet a választások előtti hajrában. A szociáldemokraták nimbuszát erősen megtépázó államfő-menesztési népszavazás kudarca sok jót nem ígér az ellenzéki pártnak. A három éve még negyven százalékon teljesítő PSD mára szavazóbázisának több mint a felét veszítette el, amit egyre többen a karizma nélküli, gyenge pártelnök, Mircea Geoană gyakorta hibás és általában véve gyenge teljesítményének tudnak be. Geoanáék tehát maguk sem tudják, hogyan viszonyuljanak ehhez a bábkormányhoz. Egy részük szeretne bekerülni a kormányba (legalábbis ilyen hírek röppentek fel a múlt héten, sőt egyenesen a pártelnököt látnák miniszterelnöki székben), mások sokkal óvatosabbak, és kivárnák a választást.
Azzal mindenki tisztában van, hogy egy előrehozott választás a PD és Traian Băsescu malmára hajtaná a vizet, ezt pedig a mai Romániában nem akarják a politikusok.

M. J.

Fel a tartalomhoz

EBESZ-konferencia Bukarestben

Băsescu szerint a kisebbségvédelem példája Románia

A kisebbségvédelem „román modelljét” Európa-szerte elismerik, de ez a kisebbségek iránti európai bánásmód korántsem jellemző a Romániával szomszédos azon országokban, pl. Szerbiában, Ukrajnában vagy Magyarországon, amelyek területén jelentős román közösség él – fejtette ki Traian Băsescu államfő, mikor csütörtökön Bukarestben megnyitotta az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) diszkriminációelleni küzdelemmel foglalkozó konferenciáját. A fórumon 56 állam képviselteti magát, a résztvevők áttekintik, miként teljesítették a különböző országok az antiszemitizmus és a diszkrimináció egyéb formái elleni küzdelem frontján a spanyolországi Córdobában 2005-ben vállalt kötelezettségeiket. A találkozón részt vesz az EBESZ soros elnöke, Miguel Ángel Moratinos spanyol külügyminiszter, az Európai Unió elnökségét pedig a német diplomácia vezetője képviseli.
Az elmúlt években Córdobában, Bécsben, Párizsban és Brüsszelben tartottak hasonló összejövetelt. A két évvel ezelőtti córdobai EBESZ-konferencia résztvevői „nulla toleranciát hirdetettek az intoleranciának”, vagyis a faji és vallási türelmetlenségnek. Akkor megállapították: még válsághelyzetek sem igazolhatják a rasszizmust, az idegenellenességet, a zsidókkal, a muzulmánokkal vagy a keresztényekkel szembeni türelmetlenséget.
Moratinos akkor felszólította az EBESZ tagországait, hogy dolgozzanak ki akciótervet, és tűzzenek ki határidőt annak megvalósítására. A mostani bukaresti találkozón lényegében azt tették mérlegre a résztvevők, hogy ki miként teljesítette vállalásait ezen a téren.
Băsescu megnyitó beszédében azt állította, hogy Romániában nem tűrik meg a diszkriminációt. Kifejtette, hogy a demokrácia értelmetlen lenne a tolerancia őszinte vállalása nélkül. Elismerte: Romániában a politikai csatározások és a sportviták közepette olykor elhangzanak nem helyénvaló szóbeli kirohanások, elszólások, de ezektől függetlenül az államfő biztosítani kívánta a résztvevőket: a román nép régi hagyományokkal rendelkezik a jó ízlés és a másság iránti tisztelet területén.
A szónok a kisebbségi jogok védelmének „román modelljét” emelte ki példaként, megállapítva, hogy azt európai szinten elismerik. Mint mondta: ez a romániai jogalkotásban is megjelenik. Szerinte ugyanakkor ez az európai kisebbségvédelmi modell korántsem jellemző a szomszédos országokra, így Szerbiára, Ukrajnára és Magyarországra, amelyek területén „jelentős román közösség” él, tájékoztat az MTI.

Kisebbségi jogsértések ellen tiltakozik az SZNT

Bukarestben diszkriminációellenes konferencia zajlott az EBESZ égisze alatt. Ennek keretében Traian Băsescu államfő is felszólalt, s megismételte a román politika kedvenc állítását, miszerint a kisebbségi jogok védelmét Romániában példaértékűen megoldották. Ismételten tiltakoznunk kell ezen kijelentés ellen: Romániában nem csupán a múltban, de napjainkban is folyamatosan és súlyosan megsértik a kisebbségi jogokat. A jogsérelem-lajstrom hosszú, miként a belső önrendelkezést igénylő és ebbéli akaratát népszavazáson is megerősítő székely nép autonómiatörekvését is sorozatosan elutasítja a mindenkori román hatalom.
A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága ennek bizonyításaként egy jogsérelemlajstromot rövidesen eljuttat az EBESZ illetékeseihez, illetve a tagországok kormányaihoz és parlamentjeihez.

Fel a tartalomhoz

Érdek és házasság

Máté András Levente RMDSZ képviselő volt a kezdeményezője annak a törvénytervezetnek, amely szerint a házasulandó felek a nász előtt szerződést kötnek, hogy válás esetén mindenki marad a maga vagyonával. Megkérdeztük az erdélyi magyar honatyát, hogy miért szeretné, ha a nyugaton jól ismert szabályt Romániában is alkalmaznák.
– Reálisan kell néznünk a mai világra. A házasságnak két oldala van: egy szentimentális és egy anyagi. Tízesztendei ügyvédségem alatt észrevettem, hogy a nagyon jól induló házasságok is veszekedéssel, válással végződhetnek. És ez után jön a vagyonmegosztás, amely alatt a legcsúnyább, legmegalázóbb dolgok történnek. A világ civilizáltabb felén már régóta működik, sőt a kommunista idők előtt Romániában érvényben volt a jogi rendszer, amely szerint a házasság előtt megkötött szerződéssel a felek előre rendezik a vagyonjogukat. Így mindenki tudja, hogy válás esetén mi az övé és mi a másiké. Egy vagyonos réteg, na meg a szakmában dolgozó ügyvédek és bírók minálunk is igényelnek egy ilyen jogszabályt.
– Miről szól a törvénytervezet?
– Előre kijelentem, hogy nem kötelező ezt a szerződést megkötni. A házasulandó felek döntik el, hogy vagyonosztás esetén a már létező törvény vagy az általam javasolt jogszabály előírásait választják. Törvényemben ugyanis benne van e lehetőség, hiszen kimondja: ha úgy döntenek, akkor a házasság alatt összegyűjtött vagyon közös tulajdon, és válás esetén a hozzájárulás mértékéről peres úton döntenek. Ha ezt el akarják kerülni, akkor szerződésben rendezik a vagyonügyeket. Ezt egyezményes rendszernek nevezik. A házasulandók papírra teszik, hogy ki mivel indul, de azt is, hogy a saját pénzen szerzett jövőbeni közös vagyonból mi lesz majd a saját tulajdonuk. De ehhez előbb együtt eldöntik, hogy a házasság alatt szerzett vagyont magántulajdonként vagy közös tulajdonként kezelik. Ha a magántulajdonként való kezelést választják, akkor a szerződésben a javakat elkülönítik, s minden, ami a házasság előtt vagy alatt saját néven bejegyzett vagyontárgy, az illető tulajdonában marad. Ha netán közös jövedelemből vásárolták a tárgyat, akkor a közös értékek felosztási hányadát ugyancsak a szerződésben rendezik.
– Egy ilyen szerződés alapján: mi történik a vagyonnal, ha az egyik házastárs elhalálozik?
– Egyik rendszer sem sérti a jelenleg érvényben lévő örökösödési jogokat. Tehát ha egyik házasfél meghal, a másik automatikusan örököl.
– Sokak szerint ez a törvény a többször frigyre lépett gazdagokat óvja a csak vagyonért házasodóktól.
– Nem a reklámházasságok védelme volt a célom, de tényleg a törvényben benne találtatik, hogy ha már megtörtént a házasság, a vagyonügyeket utólag is lehet szerződéssel rendezni. De a válás a legnagyobb csapással a gyerekekre van, akik lelkileg súlyosan sérülhetnek a vagyonért való harc láttán. Ezt akartam valamiképpen kivédeni.
– Hol tart a törvény elfogadása?
– Úgy vélem, hogy június végéig a törvényt a parlament véglegesíti és elfogadja.

Román Győző

Fel a tartalomhoz

Legendás nevek a szebeni ArtMania fesztiválon

Az öreg kontinens erdélyi kulturális fővárosában rendezik meg idén is az ArtMania zenei fesztivált, ahová az európai rockzenekarok krémjét várják június 15–17. között.
A szebeni főtéren élőben hallhatjuk majd a híres holland együttes, a The Gathering csalogányát, Anneke van Giersbergent, de rajtuk kívül fellép még a dallamos metálmuzsikát játszó brit Anathema, valamint a szintén kiterjedt vájt fülű rajongótáborral bíró My Dying Bride.
A nagyszabású rendezvény díszvendége Hollandia jelenleg legsikeresebb zenekara lesz, vagyis a Within Temptation, amelynek nótáit itt is egy ragyogó hangú énekesnő, Sharon den Adel adja majd elő. A már három platinalemezt magáénak tudó banda az ArtMania után a budapesti Sziget fesztiválon is fel fog lépni.
Hogy tovább folytassuk a sort, a német metálzene fenegyerekei, a Haggard zenészei is tiszteletüket teszik Nagyszebenben (remélhetőleg szimfonikus kísérettel), de a népszerű finnországi Nightwish zenekar basszusgitárosa vezette Tarot is eljön majd.
A román rock ősapái, az Iris, a Celelalte Cuvinte, valamint a Cargo is koncertet ad a szebeni óvárosban, de fellép a Luna Amara, a Viţa de Vie és az Altar is.
Az Anathema két meghatározó személyisége, Vincent és Danny Cavanagh szűk körű akusztikus koncertet ad vasárnap a Szebenhez közeli Kisdisznód (Cisnădioara) várában, az ide szóló összes jegy a meghirdetés pillanatától számított 48 órán belül elkelt. A fesztivál három napjára (június 15–17.) a bérlet 120 lej, a szombati napra, amikor a Within Temptation, a My Dying Bride, a The Gathering és a Tarot lép fel, egy jegy 75 lejbe kerül.
A rendezvénnyel kapcsolatos friss információkért érdemes felkeresni a továbbiakban a http://nagyszeben.lap.hu internetes portált.

Balázs D. Attila

Fel a tartalomhoz

Véget ér a verespataki rémálom?

A román kormánytól Korodi Attila RMDSZ-es környezetvédelmi miniszter szerint nem idegen a gondolat, hogy egyszer és mindenkorra megtiltsa Romániában a ciánalapú ezüst- és aranybányászatot. Hegyi Gyula európai parlamenti képviselő, az EP Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságának a tagja szerint ez a döntés nemcsak a verespataki rémálom végét jelentené, hanem új lehetőségeket teremtene a magyar–román környezetvédelmi együttműködésben is. A magyar képviselő az elmúlt években számos olyan módosítást terjesztett be az uniós jogszabályokhoz, amelyek lehetetlenné tennék a verespataki aranybánya megnyitását a ciános technológiával. Ha a román kormány komolyan veszi az uniós normákat, akkor nem adhatja ki a beruházási engedélyt a Rosia Montana cégnek. Hegyi Gyula kezdeményezi, hogy az Európai Parlament magyar és román tagjai együtt lépjenek fel a környezetvédelmi normák betartatása és ennek uniós támogatása érdekében. Az is kívánatos, hogy a román, magyar és nemzetközi zöld szervezetek nyomást gyakoroljanak a román politikára a tilalom elfogadása és korlátlan idejű fenntartása érdekében, tájékoztatta szerkesztőségünket Földeák Iván, az MSZP európai parlamenti delegációjának sajtótitkára.

Fel a tartalomhoz

Másfél évezrede leszakadt magyarok találkozója

Július elején Kazakisztánban, a Szári-özön (Sárga folyó) partján tartják kétszáz éve nem volt találkozójukat azoknak a madjar törzseknek a vezetői, amelyek a végtelen kazah síkságon egymástól sok száz kilométer távolságban élnek. A találkozóra azután kerül sor, hogy tavaly dr. Bíró András genetikus vezetésével egy madjar–magyar expedíció kereste fel e törzseket. Az expedíció során született kapcsolatokat a törzsek továbbápolták, és januárban határoztak a nagy törzsi ülés összehívásáról. A madjar törzs tagjai vélhetően az Árpád nagyfejedelem vezette honfoglalásnál évszázadokkal korábban, mintegy másfél ezer éve szakadtak el őseinktől. Nyelvükben asszimilálódtak környezetükhöz, de identitásuk markánsan őrzi eredetüket, hiszen minden madjar sírkövére, másfél ezer év múltán, cirill betűkkel ma is rávésik a megkülönböztető MADIAR szót.
Az MVSZ értesülése szerint rendkívüli eredménnyel járt azoknak a genetikai mintáknak a tudományos összehasonlító elemzése, amelyeket a tavalyi kazakisztáni expedíció során dr. Bíró András Zsolt gyűjtött. A kazakisztáni madjar törzs tagjaitól begyűjtött DNS mintákat 39 populáció (népcsoport, nép) genetikai mintájával hasonlították össze (az apai ágon öröklődő Y-kromoszóma jellegzetességeit vizsgálva). A vizsgálat során kiderült, hogy az összehasonlító vizsgálatba bevont 39 népesség közül a kazakisztáni madjarokhoz legközelebb a magyarországi magyar minta áll (ezt követően hasonlít a kazak, oszét, üzbég és ujgur mintákhoz)! Ez a felismerés pedig magyar ember számára nem lehet közömbös.
A tavalyi expedíció létrejöttét a Magyarok Világszövetsége is jelentősen támogatta, és arról részletes, fényképes beszámolót publikált a HONLEVÉL újság.
A mostani, történelmi jelentőségű madjar találkozót reprezentatív küldöttséggel szeretné köszönteni a magyar nemzet egységének megteremtésén és felemelkedésén fáradozó Magyarok Világszövetsége, amely e célból ezennel 2 000 000 Ft-os gyűjtést indít, tájékoztat az MVSZ sajtószolgálata.

Fel a tartalomhoz

élő történelem


Gondolatok június 4-e után…

Az utóbbi hetekben nem írtam, csak szemlélődtem, mert elegem volt mindabból, amit ma Magyarországon egy hazug, többnyire börtönbe való törpe politikai kisebbség produkál. A mindennapokat szemlélem, és bár most sincs kedvem elemezni az ezerszer kivesézett tényeket, mégis pennát fogtam…
Az emberi aljasság, a lépcsőimában felsorolt bűnök legnagyobbika, a mulasztás, az évtizedes késés és a politikai szenny az, amiről ma írni akarok… Mert felháborító dolgokon mentünk keresztül az elmúlt tizenhét esztendőben. És azok, akik e felháborító dolgokat elkövették, ma is köztiszteletben álló élő vagy már holt „egyedek”…
Miről is jutott eszembe mindez? A Trianoni Emléknapon való harangozásról, a Trianonhoz való politikai viszonyról, a nemzet- és hazaárulás mindennapos eseményeiről. Nem, nem a harangozásról és az emléknap mai terveiről akarok szólni, mert végre megtörténik, megtörtént az, aminek meg kellett és meg kellett volna már történnie. Ha csak azt írom le, ami saját keserű tapasztalatom az elmúlt majd két évtizedet illetően, már sok volna. Hiszen legjobb tudomásom szerint 1989-ben egyedül voltam oly bátor, hogy levélben kértem Paskai prímást a június 4-i harangozásra, és a Bazilika előtti szentmise megtartására. A válasz nem váratott sokáig magára: „Stoffán Györgynek, a Mindszenty Emlékbizottság elnökének, Budapest – írta Magyarország kommunista prímása. – Megkaptam folyó év május 30-án küldött táviratukat. Magát az elgondolást és a rendezvényt önmagában helytelennek és zavarkeltőnek tartom. Éppen ezért június 4-én nem lesz sem harangozás, sem mise a Szent István bazilika előtti téren. Tisztelettel: Paskai László esztergomi érsek…”
És nem volt harangozás, noha 1947. február 10-én maga Mindszenty hercegprímás rendelte el ugyanezt. Tizenhét évet kellett várni arra, hogy a templomok harangjai megkondulhattak ezen a napon! Tizenhét évet! És ez a tizenhét év az ország tragédiáját hozta el, mert a harangok bár nem hiába szóltak, de képzeld csak el, kedves Olvasóm, ha 1989. június 4-én nem Paskai, hanem egy arra méltó magyar érsek ül a sok-sok nagy magyar vértanú főpásztor székében. Ma örülök annak, hogy sokan gratuláltak mondván: Végre megszólaltak azok a harangok, amelyeket megszólaltatni kértél akkor, amikor itt lett volna az ideje… Ám ezekben a gratulációkban ott volt a fájdalom, a vélemény az akkori egyházi vezetésről, s ott volt a remény is… – hátha mostantól más lesz.
De írtam én ’89-ben Pozsgay Imrének is, amikor még úgy tűnt, hogy ő lesz Magyarország elnöke. Levelemben azt kértem, hogy Trianon évfordulója legyen gyásznap. És Pozsgay Imre pozitívan, az ötletet nagyra értékelve válaszolt. Ma kik is beszélnek erről, kik azok, akik ma emléknapot óhajtanak? Azok, akik 1990-ben kivonultak az ülésteremből, mert szerintük az Antall kezdeményezte egyperces néma felállás a környező államok önbecsülését sértette…
És írtam akkoriban Habsburg Ottónak is, sőt Stuttgartban tárgyaltam vele arról, hogy mielőbb hívjon össze vagy segítsen koordinálni egy magyar világkongresszust, amelyen a Föld minden országában élő magyarság jelenjék meg Budapesten, s egyeztessük egy hónapon keresztül a nemzet jövőjét, céljait, sorsát, vezetőinek személyét. A vén Habsburg elődeit nem tagadva meg, elvetette a gondolatot, s figyelmeztetett: Jaltáig visszamehetünk, de Trianonról egy szót sem. Végül szép skatulyába tett a magyar újságíró-társadalom, s én lettem a jobboldali, sőt olykor szélsőjobboldali nagyszájú tollnok, aki ráadásul antiszemita, nacionalista, irredenta… stb. S kik is mondták ezt akkoriban? Akik ma emléknapról, harangozásról, a marosvásárhelyi események elítéléséről beszélnek, akikre ma már éppen úgy rásütik a szélsőjobboldali, antiszemita, nacionalista bélyeget.
Régi kommunisták írnak méltatásokat nagy magyarjainkról, s akik ’89-ben hazudoztak és álszent álliberalizmusukban minden nemzeti erőt és érzést kivetnivalónak találtak, ma siránkozva elemzik a mai helyzetet, ahová voltaképpen ők maguk juttatták el a Hazát és a Nemzetet.
Tizenhét év késés, tizenhét év álságos és aljas hazudozás, tizenhét év nemzetárulás áll mögöttünk, s az igazi bűnösök szabadlábon, minden hatalmat a kezükben tartva élik világukat, rabolják a nemzetet, s immár ölnek is, mert ezt a gyilkosságot törvény engedi, és egészségügyi reformnak hívják.
Miért is írtam le mindezt most, június 5-én? Nem, nem azért, hogy fényezzem magam néhány egykor írt levéllel és a rájuk kapott válaszokkal. De tizenhét évvel ezelőtt is sokan gondoltuk így, és sokunkat vetett ki magából az antalli önsanyargató és áldemokratikus politika. Ez a tizenhét év ötven évi lemaradást, ezrek halálát, az ifjúság elállatiasodását, a magyar jövő teljes bizonytalanságát jelenti. És ebben bűnösök mind a mai parlamenti és a már onnan kiesett jobb- és baloldali, liberális és keresztény pártok. Bűnösök azok a politikusok, akik tizenhét évig látták és tűrték Magyarország kirablását, a nemzet pusztítását, a fogyó nemzet abortusztörvényét, december 5-ét és mindent, ami megtorlatlan még, de hatalmas bűn, s a nemzet ellen való.
Trianon van ma is, hiszen már országon belül is felosztottak vagyunk, vezetők nélkül tengődünk, s azok a jobboldali polgármesterek és politikusok, akikkel együtt örültünk a választásokon, ma már hivatalaikban még saját beosztottaiknak is elfelejtenek köszönni.
Szóltak a harangok sok helyütt június 4-én. Ám kérdés, hogy nem lélekharangok voltak-e? Hogy Trianonra emlékeztek, vagy értünk, mai magyarokért zengtek-e? S kérdés, hogy ezt az eldobott és elmulasztott tizenhét évet még bepótolhatja-e ez a nemzet. Hiszen e tizenhét évben a maradék legjobbak is elköltöztek, s maradt egy olyan generáció, amely már maga sem kapta meg azt az alapot, amelyre építhet lelkében, hazaszeretetében és kitartásában.
Lélekharangok voltak ezek, mert Paskai tizenhét éve letiltotta a legszebbet, az imát, a misét és a harangszót. Letiltotta a Nemzetet arról, amit hirdetnie lett volna hivatása… letiltotta Istent egy olyan napon, amelyen Hozzá fohászkodott volna egy akkor felszabadult, hittel teli, jövőben bízó nép… egy nép, amely mára saját rabságában él, mert már nem is tudja, mi a hit és mi a szabadság. És nem tudja már ez a nép, hogy mi a lépcsőima vagy közgyónás, amelyben a szentmise elején súlyosságuk szerint azokat a bűnöket soroljuk fel, miként vétkeztünk Isten és magunk ellen. S ebben az imában a következő a rangsor: „gondolattal, cselekedettel és MULASZTÁSSAL”. Mi tizenhét évet mulasztottunk… Könyörülj rajtunk, Uram!

Stoffán György

Fel a tartalomhoz

Vezérhangya

Előrefarolás struccpozícióban

Ha ezt egy újszülött teszi meg az édesanyjával, annak is rossz lehet a vége a kilencedik hónap magasságában. Ha ugyanezt egy érdekvédelmi szervezet teszi, annak látszólag nincsenek következményei. Legalábbis ezt a következtetést vonhatja le az a gyanútlan romániai magyar médiafogyasztó, aki az érdekvédelmi szervezet által támogatott sajtóorgánumokat nézi, hallgatja, lapozgatja.
Erre a zakóra ugyanis, amit Markóék a Băsescu-ellenes kampányban és főleg annak utána kaptak, rendesebb helyeken nem lehetne gombot varrni. Itt lehet, mert akik Tudorokkal is összeállnak már, azoknak semmi a pecsétes mundér. Ami mellesleg büdös is már, mint az a másik valami Dániában, de ezt a széplélek és költő elnök úrnak kellene jobban tudnia, de ő nem akarja tudni. Inkább elsajátította a magyarellenes magyar miniszterelnök egyik vesszőparipáját, persze nem az őszinte „elkúrtuk” formulát, hanem a sokkal diplomatikusabb és sokkal semmitmondóbb rosszul kommunikáltunk kifejezést. Annak ellenére, hogy nagy tisztelője vagyok az elnök úr magához való eszének, magához hajló kezének és legendás munkabírásának, el nem tudom képzelni, hogy a jól fizetett tanácsadói háttér ellenére miként buzdíthatta lelkes választóit arra, amiről már a vak egér is tudhatta: vesztes ügy. Ezt nem lehetett „jól kommunikálni”, mint ahogyan sok minden mást sem lehet az RMDSZ tizenvalahány éves tevékenységéből. Mérvadó lehet a tény, hogy erre éppen Eckstein-Kovács Péter szenátor hívta fel a figyelmet a sajtóban. Az őszinte politikus nem majd legközelebb jobban kommunikál, hanem ha nagyon elkúr valamit, akkor elköszön és lemond. A hamukázás és a hamuszórás között ugyanis óriási a különbség.
Most azonban az államfő jóvoltából még nagyobb a baj, és ez már a vég kezdete. Várható volt, hogy az RMDSZ nem fog szerepelni Băsescu kormányátalakító terveiben, és inkább a régi RMDSZ-partnerrel, a most éppen Geoană vezette neokommunistákkal folytat titkos tárgyalásokat.
Ezalatt Béláék az SZKT-n a magyarországi kormányt, a Fideszt és a saját területi vezetőiket hibáztatják a buktáért, egy centit sem lépnek hátra, sőt Kelemen Hunor személyében tovább fiatalítanak Takács Csaba ügyvezető elnöki posztján, aki a rossz nyelvek szerint pénzosztás közben annyit kaszált, hogy neki már annyi elég. A többi felbuktatott ifjú titanic közben acélos tekintettel végzi a dolgát: Nagy Zsolt és Korodi Attila máig nyakig ülnek a korrupció (legyünk elnézőek) gyanújában, a kovásznai Antal Árpád legutóbbi közúti esetét nem is minősítjük: kit képvisel az, aki az őt gyorshajtásért lefülelő rendőröket először le akarja fizetni, aztán jól megfenyegeti, és közben mindezt útszéli modorban szépen fel is mondja a munkájukat végző szervek magnójára. Ők lennének az RMDSZ elképzelései szerint a jövő zálogai?
Az elnök közben a szószékről bőkezűen szórja a felelősség magját és gyümölcsét határon innen és túlra. Vádolja a saját területi képviselőit, és azt sugallja, ő az áldozat, mert nem tudhatta, hogy a kis helyi polgármesterek egyet gondolnak és mást mondanak neki. Mintha nem tudná, hogy nemcsak a pártkatonák, de a politika holdudvarában élő üzletemberek sem mernek kibújni a tulipános esernyő alól, mert évek óta bevett gyakorlat szerint a renitensek nem kapnak pénzt, nem kapnak megrendelést. Teljesen egyetértek az elnök azon kijelentésével, miszerint az RMDSZ nem folytathat struccpolitikát. Ebben azonban benne van félig-meddig az a beismerés, hogy eddig az „ezt is elintéztük”-szerű sikerek ellenére tizenhét évig struccpolitikát folytattak. És mi jön ezután? Verébpolitika? Az legalább nem tartja fejét a homokban, ha baj van. Netalántán vércsésre veszik a figurát? Azt talán mégsem, mert olyan magasságokból, amelyek elérésére ez a madár képes, pillanatnyi üzemzavar esetén óriásit lehet zuhanni. És a becsapódás nem is tart tizenhét évig.

Jakab Lőrinc

Fel a tartalomhoz

Múlt-igéző

Költészet, táj ,turizmus, történelem

Az elhagyott szülőföld és a tovatűnő gyermekkor emléke szükségszerűen mitikussá válik. Múlt-idéző és múlt-igéző sorokat sok költőtől felmondhatnánk. Kezdhetnénk Arany Jánossal, akit az alföldi búzás-szekér látványa fakasztott kései, fájdalmas dalra, s eljuthatunk Kányádi Sándorig, aki fától fáig botorkálva tágította emberéletnyi hosszúságúra és alakította egyetemes jelképpé a hajdani kisgyermek és sebzett lelkű táj alig-alig oldódó traumáit. S kettejük között, mondhatni félúton, ott van a talán ”legerdélyibb”, Áprily Lajos, akinek egyik szép versét mostanában hallottam újra a brassói Drámai Színházban, a költő nevét viselő líceum színjátszó csoportjának az előadásában.
Azt mondják, a múlt-igézéshez is hozzá kell öregedni. Nem tudom, Bálint Ferenc tanár úr verset is szépen mondó diákjai mennyire érezhetik át már most, zsenge-fiatalon a látomásos brassói középkor Áprily-féle sejtelmes változatát, de „vénülő szívemben” véget nem érő gondolatsort indítottak el a Régi város integet míves igékből kikalapált rímei és szóképei: „A pusztákon túl város int nekem, / felette fenyves-csúcsokból sötét sor./ Fekete tornyok, bástya, vont hidak,/ pártázatos fal, ágyúrés, középkor. // Csörren a hídlánc: Pántos kapu döng, / hogy bebocsát az ordas alabárdos. / Benn zsong a nép, a tornyon zene szól: fényben tavaszt köszönt az ócska város.// A templomból az ős dísszel kilép: / a városbíró. Centumvir kíséret. / Túl zeng a Cenk, s a fényben átölel / a háromszázesztendős mélyű élet./ (...) / S míg hallom: túl az óriás falon / a század zúg, és zúg a Barca-róna, /belül kohótűz és erő dalol, / s ölel a vár, a városom: Corona”
Ki tudja, talán éppen, amikor Áprily ezeket a sorokat papírra vetette, Móricz Zsigmond gondolatai is errefelé jártak. A Tündérkert hosszú oldalait tölti ki a városbíró Weiss Mihály és Báthory Gábor fejedelem példázatos szavakkal egymásra nyilazó párbeszéde. És ugyaninnen bukkan fel a folytatás is. A fejedelmet csak hosszas tárgyalás, mondhatni könyörgés után bocsájtja be Brassó falai közé az „ordas alabárdos.” Nagynehezen, tizenöt főnyire kikunyerált kísérettel állhat csak a százak tanácsa, a centumvirek polgári büszkeségtől duzzadó gyülekezete elé… A fejedelem végleges kisiklásának és brassói megalázásának napjaiban derenghet fel Bethlen Gáborban az elhatározás: menekülni a süllyedő hajóról, átmenteni magunkat s az országot is a kiszámíthatatlan jövendőnek. Báthoryról jót vagy semmit, hallgat tehát Áprily is róla, de az „országépítő” Bethlen Gábort nemcsak a költő, de brassói ötvös őse is megbecsüli: „Címert domborított / vén terem falára, / fejedelmi kannát / Bethlen asztalára. / Fújtatója dongott, / kalapácsa csengett, / varjak fellegezték / odafent a Cenket.”
Áprily Lajos a Trianon utáni traumából, s a kilátástalannak tűnő jelene elől menekült a múltba, s menekült a múltból is tovább nemsokára, az áhított, de nemegyszer mostohának bizonyuló anyaországba. De a szigorú valóság elemeiből elképzelt és világképpé átstilizált múltból térjünk inkább vissza a jelenbe.
Hogy melyik jelenbe is a sok közül? Természetesen költészetének a jelen idejébe. Az említett díszelőadásra a költő nevét viselő brassói főgimnázium alapitásának 170. évfordulóján került sor, s az ünnepi rendezvények hosszú sorából egy Áprily-szimpozium sem hiányozhatott. A hetvenegy éves véndiák-költő, Jancsik Pál az Ajánlás című költeményt szinte már tudósi alapossággal boncolgatta, Gál Andrea fiatal tanárnő pedig féltucatnyi Áprily-költeményre javasolt friss és eredeti, mai olvasatot. Mai olvasat? Hát ez meg hogy értendő? A transzilvanizmus tagadása lenne? Tagadás, persze az is, de meghaladást., aktualizálást mondanánk inkább. Szakállas igazság, hogy a vers az olvasóban kel életre, s egy jó versnek pontosan annyi az olvasata, amennyi az olvasója.
A költészet jelen ideje után itt jutunk el az olvasó, a brassói történelem jelen idejéhez. Áprily költészete időtálló, újra és újra naprakésszé fényezhető, talán csak a már idézett „ócska város” jelzős szerkezetet kellene revideálni. Aki a módszeres alapossággal helyreállított brassói bástyák, őrtornyok, várfalak alatt sétál, elegáns, tiszta, turista-csalogató környezetben, az magában már revideálta is. Múlt-idézésünk, múlt igézésünk során gyakran felpanaszoljuk, hogy mit is köszönhet nekünk a boldogabb és szerencsésebb, háládatlan Nyugat. Hogy mekkora adót is fizettünk töröknek, tatárnak, németnek, orosznak, mondjuk úgy, a történelemnek. A helyreállított történelem pedig nemcsak Szebenbe, Brassóba is behozza a turistákat s a pénzüket is,, s leginkább az európai újdonsült polgártársakét. Fizettünk már eleget a történelemnek, itt az ideje, hogy az is fizessen nekünk.

Krajnik-Nagy Károly

Fel a tartalomhoz

Anyósdiadal

Esküvő másnapján az új lakásban
Anyós a lányához: Szegény megboldogult édesapád minden munka alól felmentett fiatalasszony koromban. Hiába, más volt akkor a fiatalság.
Újdonsült férj: Üljön le, Mama, érezze odahaza magát minálunk.
Anyós: Azt hiszed, fiam, jól érzem magam ebben a rendetlenségben? Foglalkozzatok csak magatokkal, én addig összeszedem a házat.
Férj ijedten: De Mama, talán csak nem fog nekiállni takarítani?
Anyós: Bízzátok csak rám. Az én anyósom még azt a fáradságot sem vette, hogy bár néhanapján meglátogasson minket, fiatalokat. Úgy határoztam, nálatok maradok egy ideig. Megférek én a konyhában is.
Hat hónap múlva
Férj: Mit szólnál, drágám, ha kitapétáznánk a gyerekszobát. Érezze jól magát a kicsi, ha megérkezik. Tetszene neked a rózsaszín?
Fiatalasszony: Talán a drapp szebb lenne.
Anyós: Zöldet fogtok venni, a reménység színét. Ti sohasem gondoltok a gyerek jövőjére?
Kilenc hónap múlva
Férj az asszonyka gömbölyű hasát simogatja: Minek nevezzelek, kicsi angyalka, ha megérkezel?
Fiatalasszony: Jánosnak, mint téged. Ő lesz a kicsi János.
Anyós: Minden boldogtalan Jánosnak kereszteli a fattyát. Már sohasem jön meg az eszetek?
Két év múlva
Fiatalasszony sírva olvassa az asztalon hagyott levelet: Angliában találtam munkahelyet. A válópert nyugodtan elindíthatod, mert nincs szándékomban hazamenni. A gyermekpénzt havonta postázom. János.
Anyós: Ne búsulj, drágám, az első percben megmondtam, hogy nem neked való az a gazember.

Versánszky Ernő

Fel a tartalomhoz

magyar szemmel


Konferencia a százéves városban

Történészbarangolás Gyergyószentmiklóson

Az előző évekhez hasonlóan igen rangos történészkonferenciának adott otthont a gyergyószentmiklósi Művelődési Központ június 7-én és 8-án, az Erdélyi Múzeum Egyesület helyi fiókszervezete és a Gyergyószentmiklósi Turisztikai Egyetem szervezésében, amely az idén a város vásárjogának 400. és a városjog megszerzésének 100. évfordulója jegyében zajlott. A konferencia – mint a rendezvény fő szervezője, Garda Dezső történész, parlamenti képviselő kifejtette – magyar történelmi ismereteink elmélyítését, a szülőföldünkhöz való ragaszkodás megszilárdítását szolgálta, s ezt sikeresen tette: június 7-e reggelén igencsak népes hallgatóság előtt (300 személy) kezdte meg a konferencia a munkálatait, s az érdeklődők között sok volt a fiatal.
A rangos előadások múltunk egy-egy korszakának szinte a röntgenképét tárták elénk, kapcsolódva a város kettős ünnepéhez. Csukovits Enikő, a Budapesti Történeti Intézet munkatársa a középkori magyar városfejlődésről tartott előadást, kiemelve, hogy ebben a korszakban kevés volt Magyarországon a szabad királyi város, mezőváros viszont annál több, számuk 800-ra tehető. A városok jelentőségének megállapításához utólag funkcióik szerinti pontrendszereket dolgoztak ki, mint Kubinyi András pontrendszere, ám ennél hitelesebbek a korabeli elbeszélő források, leírások és térképek, amelyekben Erdélyre lebontva szerepelnek a ma is jelentős városok, mint Gyulafehérvár, Kolozsvár, Szeben, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Segesvár, Beszterce.
Tringli István, a Budapesti Történeti Intézet munkatársa Piac és vásár a középkori Magyarországon címmel tartott előadást, felhívva a figyelmet a hetivásár, azaz a piac és a középkorban „sokadalom”-nak nevezett évi nagyvásárok közötti különbségre. Gyergyószentmiklós ezelőtt 400 évvel a Luca napi sokadalomra nyert vásárjogot. A hetivásárok színhelye a helység piactere volt, a piac napja helységenként változott, innen származnak a Szerdahely, Szombathely stb. helységnevek. A sokadalmak ezzel szemben egy vagy két hétig tartottak, s a helységen kívüli területen kaptak helyet.
Horn Ildikó, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezetője Rákóczi Zsigmond fejedelem életútját ismertette. A Zemplén megyei köznemesi családból származó Zsigmond felemelkedését katonai tehetségének és gazdasági érzékének köszönhette. 1567-től Eger várában lovastiszt, majd később a vár főkapitánya, 1588-ban bárói címet nyer. Bocskai oldalára állva Erdély kormányzója lesz, majd a fejedelem halála után őt választják Erdély fejedelmévé. Uralkodása békét, biztonságot jelentett. 1600 márciusában mondott le, s ugyanebben az évben el is hunyt.
Rüsz Fogarasi Enikő, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem munkatársa Az a másik Bocskai István címmel Bocskai István zempléni főkapitány életútját ismertette, akinek a fejedelem a nagybátyja volt, de életútjuk kizárta a találkozás lehetőségét. A zempléni főkapitány 1672 karácsonyának előestéjén hunyt el, s a kolozsvári Farkas utcai református templom őrzi maradványait. Az előadó részletesen ismertette a korabeli főúri temetkezési szertartást.
Garda Dezső történész előadásában végigvezetett Gyergyószentmiklós történetén az első írott forrásoktól az 1907-es várossá válásig, kiemelve, hogy 1607-ben nyert vásárjogot Luca szűz és Máté ünnepén. Közigazgatási, jogi és katonai központ, amelyet a XVIII. században mezővárosként tartanak számon, ám a fokozódó elszegényedés következményeként 1871-ben nagyközségnek nyilvánítják. Szólt a múlt századforduló pozitív tendenciáiról, mint a gimnázium létrehozásáért indított mozgalom, a vasúthálózatba való bekapcsolódás, a villanyáram bevezetése, aláírásgyűjtések a várossá válás érdekében, majd kiemelte Orel Dezső polgármester szerepét a város fejlődésében.
A történészkonferencia másnapján Szabó Péter, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársa a Rákóczi és a Bethlen családnak a propaganda területén vívott harcáról tartott előadást, mint az Erdély aranykoraként ismert idő sajátosságáról. Ma még eltérőek a vélemények, hogy éppen akkor érte-e el a politika a csúcspontot. I. Rákóczi Ferenc idején virágzott fel a fejedelemség, amikor a két család vetélkedett a hatalom megtartásáért-elnyeréséért. Bethlen Gábor utódok nélkül maradt, megszervezte Bethlen Péter peregrinációját, aki mellékesen politikai jövőjét is megalapozandó Richelieu-vel is kapcsolatba lépett. Később I. Rákóczi Györgyöt a Bethlen fiúk is segítették az utódlásban. A két család vetélkedésének ismerete, az előadó szerint, árnyaltabb képet ad korukról.
B. Szabó János, a Zrínyi Miklós Honvédelmi Egyetemről, előadásában II. Rákóczi Ferenc 1707. évi marosvásárhelyi beiktatásának rendhagyó körülményeit és ennek megfelelően hagyományújító ceremóniáját részletezte.
Csergő Tibor András, a város Tarisznyás Márton Múzeumának igazgatója az intézmény rövid történetét vázolta vetített képes előadásában. Megtudtuk, hogy 1913-ban Szopos Sándor festőművész városunkban tanított, s hogy milyen más jelentős személyiségei voltak a városnak és mit valósítottak meg. Beszélt a múzeumvezetés (politikai kényszerek miatti) buktatóiról, a múzeumalapítók személyéről, akik közül Tarisznyás Márton vezette-igazgatta (mikor hogy engedte a hatalmi önkény) haláláig a nevét felvett intézményt, valamint a soron következő teendőkről.
A történészkonferencia utolsó előadásaként Pál Antal Sándor marosvásárhelyi ny. levéltáros az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hatásait és következményeit taglalta Gyergyó térségében, szólva Salamon László bebörtönzéséről, a szárhegyi Fekete kéz szervezetről, amelynek tagjai összesen 360 év börtönbüntetést kaptak, a Szoboszlay-per áldozatairól, majd felsorolta a kommunista diktatúra politikai elitéltjeit, jellemezve a kort, amikor elég volt a legkisebb rendszerellenes megnyilvánulás a börtönbüntetéshez. A konferencia végén dr. Garda Dezső megköszönte a részvételt előadóknak és hallgatóknak, kiemelve a budapesti V. kerület segítségnyújtását is.

Gál Éva Emese

Fel a tartalomhoz

„Az igazságot nem lehet felakasztani”

A 70 éves Wittner Máriát köszöntötték Budapesten

Wittner Mária 56-os szabadságharcost, egykori halálraítéltet köszöntötték 70. születésnapja alkalmából 2007. június 8-án Budapesten a Testnevelési Főiskola zsúfolásig megtelt aulájában. Talán még a legismertebb politikus vagy diplomata sem kapott volna ekkora „szeretetcsomagot”, amilyennel tegnap körülvették tisztelői, barátai, hívei. Közéleti kiválóságaink sorra járultak Wittner Mária elé, hogy tiszteletüket fejezhessék ki az előtt, akit 19 esztendősen tartóztattak le, 21 évesen ítéltek halálra, majd 13 évnyi börtön után krisztusi korban szabadult.
Papp Lajos a „nemzet szívét” hozta Wittner Máriának. Akiknek szívében más lakozik, ők kőszívűek. Ám a kőben lévő fájdalmat is ki lehet szabadítani – mondta. – A Jóisten Téged nagyon szeretett, mert hatalmas keresztet tett rád, de csak akkorát, amekkorát elviseltél. Te vagy a mi Jeanne D’Arc-unk, Zrínyi Ilonánk. Adja Isten, hogy amiért küzdöttetek, meg is valósuljon még a mi életünkben – mondta Papp professzor.
Szenvedélyesen politizál, de nem politikus. Mindig kimondja, amit gondol. Máriát nem végezték ki, de az elmúlt rendszerben a nép ellenségeként tekintett rá a hatalom. Gyémántkemény jellemű, ma már közéletünk megkerülhetetlen alakja. Hívják és várják a nagyvilágban, hitelesen és méltóképp képviseli bajtársait, az egykor kivégzetteket is – mondta Balás-Piri László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság alelnöke.
Böjte Csaba atya üzenetben méltatta az 56-os szabadságharcost. Miközben az ünnepeltnek írt, édesapja is eszébe jutott, aki négy és fél évet töltött a Ceauşescu-rendszer börtöneiben. – Az igazságot meg lehet tiporni, meg lehet ölni, de az igazság feltámad. Mert az igazság maga Jézus Krisztus. Az 56-os igazság előbb-utóbb feltámad s erőt ad a következő generációnak – írta üzenetében Ferenc testvér.
Meghalni könnyebb, mint továbbélni! – mondta Nemeskürty István. Köszöntőjében hangsúlyozta: Wittner Máriát halálra ítélték, meg kellett volna halnia, ám Isten akarata, hogy életben maradt, hisz itt nagyobb feladat várt rá. A Tanár úr rámutatott annak jelentőségére, hogy XVI. Benedek pápa áldásban részesítette az egykor halálra ítélt magyar hőst.
Wittner Mária szívében hordozza az igazságot és a szabadságot, az erős Magyarországot. Az ember fizikai szabadságát korlátozhatják, de az igazság előbb-utóbb utat kér magának. Ami ma körülvesz bennünket, nem az igazság, hanem egy hazugságra épült állapot – fejtegette Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, aki a Fidesz és a KDNP frakció nevében köszöntötte a szabadságharcost.
Wittner Mária ezt követően szólásra emelkedett és viszontköszöntötte a május 31-én születésnapját ünneplő politikust. Ahogy mondta, bízik abban, hogy ismét Orbán Viktor lesz Magyarország miniszterelnöke. Mert az igazságot nem lehet felakasztani, hisz a lélek elszáll a testből, de továbbél!
Duray Miklós Pázmány Péter polgármesterrel együtt érkezett az ünnepi eseményre, s beszámolt arról az örömhírről, miszerint Felvidéken felállították az első 56-os emlékművet.
Buzády Tibor – több évtizedes müncheni emigráció után települt haza – az emigráció nevében köszöntötte Máriát, majd átadta Tollas Tibor, az emigráció jeles költőjének kötetét.
Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök levélben méltatta az ünnepeltet: Wittner Mária nemzetrontóinkat leleplező küzdelmet folytat, melybe nem fáradt bele azóta sem. A református püspök Isten áldását kérte rá az út továbbfolytatásához.
Jókai Anna, Döbrentei Kornél, Lezsák Sándor stb. köszöntő beszédei után a pezsgőbontáskor kiderült, hogy a közönség soraiban megjelent Ferenc Ervin ferences atya, aki Szárhegyről (Erdélyből) érkezett. Ma már többen tudjuk, ő is legalább 13 esztendőt ült Ceauşescu börtöneiben. A szeretet erejével kössük össze nemzetrészeinket – mondta, amikor szólásra emelkedett. Úgy legyen!
Isten éltesse Wittner Máriát!

Frigyesy Ágnes

Fel a tartalomhoz

riport


Tunézia, a Földközi-tenger egyik üdülő paradicsoma

A turizmusra berendezkedett országról, a kötelező alkudozásról, a pún háborúról, a magyarul tanuló arabról, a Karthágó romjaira épített elnöki rezidenciáról, a szent családról és az ország gazdasági fellendüléséről.
Induláskor még érződik, hogy Romániában vagyunk. A kolozsvári repülőtér előcsarnokában a késő esti óriási hőségben hosszú sort állunk, hogy az utazási iroda képviselőjétől átvegyük a jegyeket. Utána pedig bezsúfolnak mintegy 150 utast a 20-25 székkel ellátott pici váróterembe. Hadd izzadjunk, légkondicionáló berendezésről ugyanis csak álmodni lehet. Különben az egész épület nem lehet nagyobb, mint egy újdonsült milliomos kétszintes villája.
Megérkezik a busz, amely a repülőig szállít, mindenki tódul, lökdösődik. Ugyanez történik akkor, amikor leszállunk, mert sokan rohannak a repülő lépcsőjéhez. Nem tudom eldönteni: jó helyet akarnak, vagy nem tudják, hogy csak annyi jegyet adnak el, ahány ülés van a fedélzeten. Esetleg megmaradt a 89 előtti szokás bennük, amikor sorban is, buszra gyúródva is illett odataposni a másiknak.
A kisebb kellemetlenségeken hamar túltesszük magunkat, és a fedélzeten kezdjük magyarázni a gyermekeknek, merre fogunk repülni. Még el sem helyezkedünk, máris hozzák a kis műanyag dobozokban a felforrósított vacsorát. Miután befejezzük, a gép nemsokára ereszkedni kezd. Az út Kolozsvárról Tunéziáig alig több mint két óra, a román tengerpart pedig autóval több mint tíz – számolgatom magamban.
A kötelező vámvizsgálaton hamar átesünk, az utazási iroda ottani képviselője a megfelelő buszhoz irányít, amely majd mindenkit kiválasztott szállodájához visz. A buszon a szálloda felé pedig több fontos információt közöl (pl. a helyi időszámításról, telefonálásról, pénzváltásról). Külön lelkünkre köti: ha majd vásárolni szeretnénk, mindenféleképpen alkudjunk, ezt ugyanis el is várják tőlünk. Ha az eladó vásárlás után banditának nevez, biztos jó vásárt kötöttünk, ha viszont visszavár még, biztos, hogy borsos árat fizettünk. Csak példaként említi, hogy egy 30-40 dináros bőrtáskáért akár 270 dinárt is képesek elkérni (1 euró 1,72 dinárnak felel meg).
A monastiri Habib Bourguiba repülőteret elhagyva nemsokára megérkezünk a szállodába, ahol teljes ellátásra (all inclusive) fizettünk be, így nem csodálkozunk, amikor az éjjel érkező turistákat üdítővel várják. Mindenki hamar elfoglalja szobáját: tágasak, jól felszereltek (tévé, hűtő, hajszárító, széf stb.), és a tisztaságra sem lehet sok panasz. Persze már itthonról úgy indulunk, hogy tudjuk: a tunéziai 4 vagy 5 csillagos szállodák Európában legalább egy kategóriával alacsonyabb besorolást kapnának.
Másnap hamar megismerkedünk a szállodával és környékével: homokos tengerpart, napernyők, matracok, nyugágyak a vízparton, illetve a medenceparton (medence az udvaron több is van, kicsiknek, nagyoknak). Pálmafás, virágos kert, játszótér és miniklub gyerekeknek, tenisz-, foci-, teke- és minigolf-pályák, a szállodában fedett medence, szépségszalonok, diszkó, szauna stb. Valamint rengeteg bár: a medencénél, a tengerparton, a szállodában. A fő étteremben svédasztal napi háromszor a fő étkezések alkalmával. Ezenkívül a teljes ellátásra befizetők (akik narancsszínű karszalagot kaptak érkezéskor) a bárokban éjjel-nappal fogyaszthatnak korlátlan mennyiségben helyi üdítőket, alkoholt, valamint többfajta ételt (sütemények, pizzák, sültek stb.). A kínálat szinte minden igényt kielégít. Nem véletlenül. Az idegenforgalom húzóágazat, évente mintegy ötmillió turista keresi fel a Földközi-tenger egyik üdülőparadicsomaként ismert Tunéziát.
Első nap délelőtt találkozót fújnak: az idegenvezető tart egyórás felkészítőt az új vendégeknek. Elismétli – persze kibővítve – a buszon elhangzott fontos tudnivalókat a helyi szokásokról, és bemutatja, milyen kirándulásokra iratkozhatunk fel.
Akik nem irtóznak a tengeri betegségtől, azokat kalózhajó viszi félnapos kirándulásra néhány közeli helységbe, közben fürdőzés és tengeri ínyencségek fogyasztása szerepel a programban. Mások négykerekű motorozásra szánják el magukat, s vannak olyanok is, akik rezervátumban afrikai állatokat szeretnének látni. Van olyan kirándulás is, amelyen többek között a Csillagok háborúja című film forgatási helyszínét lehet meglátogatni. Az attrakciót a kétnapos szaharai túra jelenti: félnapos buszozás Tunézia déli tájaira, többórás utazás terepjárókkal a híres sivatagban. Tevegelés, sziklába vájt berber lakások, oázis látogatása. Akik ezt a kemény, de annál kalandosabb és érdekfeszítőbb túrát a korai kelés, többórás utazás és a szaharai körülmények miatt lemondanák, feliratkozhatnak a kevésbé megerőltető, de érdekesnek tűnő félnapos tuniszi útra. Többen ezt az utóbbi lehetőséget választjuk (idősebb személyek, gyerekes családok, állapotos mamák).
Másnap korán reggel indul a busz, amely több közeli szállodából is vesz fel utasokat. Utolsónak az idegenvezető ül fel, s menet közben belénk veri a frászt: remélem, mindenki hozott magával meleg ruhát, mert a sivatagban éjszaka erre is szükség lehet – mondja komolyan. Sokunkban meghűl a vér, én már pattanok fel, s indulok a sofőr felé, hogy leállítsam a buszt. Mások kiabálni kezdenek, mert azt hiszik, rossz buszra szálltak fel. Csak vicc volt – teszi aztán gyorsan hozzá a fiatal idegenvezető lány látva a nagy felháborodást. De elég kemény – toldom meg magamban, ám akkor már a buszvezető az egyetlen tunéziai autópálya irányába veszi az utat. Az autópálya Sousse várost köti össze a fővárossal, Tunisszal (nem több mint 200 km). Íme, még ebben az afrikai országban is hosszabb autópálya van, mint nálunk.

Egy kis történelem

A főváros felé haladva az idegenvezető magyaráz: a mai Tunézia területén a Krisztus előtti tizedik században föníciaiak telepedtek le. Ők alapították Karthágót és váltak a Földközi-tenger uraivá. Később keveredtek más népekkel, és a rómaiak korában már punokként találkozunk velük. A térség fölötti uralom miatt az egyre erősödő Rómával kerültek összetűzésbe. Hannibál elindult Róma leverésére, de az Alpokon való átkelés (hideg, sziklás talaj) legyengítette táborát és vissza kellett fordulnia. A harmadik pun háború hozza meg a nyugalmat a rómaiaknak: Scipio Africanust küldik a punok leigázására. Ez Kr. előtt a második század közepén sikerül is, a lerombolt Karthágót pedig sóval szórják be, a lakosság egy részét lemészárolják, sokakat rabszolgának adnak el.
Ettől fogva a térség a Római Birodalom fő élelmiszerforrása volt. Az ötödik században egy időre a vandálok tartották uralmuk alatt, majd átkerült a Bizánci Birodalom kötelékébe.
A 7. században arab mozlimok hódították meg Tunéziát. Ettől fogva egymást követő mozlim dinasztiák irányították az országot. 1159-ben meghódították az Almohad kalifák, őket a berber Hafsidok (kb. 1230–1574) követték. Uralkodásuk végén rövid spanyol uralom következett, majd több száz évig török fennhatóság. Török vezetői – bégjei – alatt Tunézia virtuálisan független volt. Az ország azonban kezdett eladósodni és gyengülni. Franciaország már felvetette Tunézia meghódításának lehetőségét akkor, amikor a bég – modernizációs célokkal – hatalmas kölcsönt vett fel tőle. Így lassan az ország francia protektorátussá vált (1881-ben). Függetlenségét csupán 1956-ban szerezte vissza. Ekkor került hatalomra Habib Bourguiba, aki mély politikai és társadalmi változásokat indított el. Csökkentette az iszlám hatalmát, számos jogot (választásit is beleértve) biztosított a nők számára, több iskolát és kórházat épített. Kötelezővé tette az oktatást (a nők számára is), és számos modern intézkedést hozott. Az akkori alkotmány szerint az elnök élete végéig maradhatott volna az állam élén, de 1987-ben az iszlám párt követőinek zavargása miatt a belügyminiszter, Zine el-Abidine Ben Ali kihasználta a helyzetet, az elnököt nyugdíjba vonultatta Monastir város egy palotájába és átvette az irányítást. Ma is ő uralkodik az országban, az alkotmányt – amely már elnöki ciklusokról és mandátumokról rendelkezik – többször módosították, hogy hivatalában maradhasson. Az ország tehát nem demokratikus, de Tunézia külpolitikája nyugati orientáltságú lett, stabilitása miatt elismert és alapvetően biztos pontot jelent a – líbiai, algériai, egyiptomi – térségben.
A modern afrikai ország megalapítója, Habib Bourguiba 2000-ben 97 éves korában hunyt el, szülővárosában temették el, a monastiri grandiózus márvány mauzóleum bármikor látogatható.

A Bardó múzeum és a Duna tévés arab

Első utunk a fővárosban a Bardó múzeumba vezet. A név a spanyol prado (kert) szóból ered – mondja az idegenvezető. Eszembe jut a madridi Prado múzeum, ahol annak idején több órát töltöttem el. A Prado a világ egyik legnagyobb művészeti kincsestára – mondom neki, de úgy néz rám, mintha valami ismeretlen sci-fi regény hőséről kérdezném, így nem erőltetem tovább a dolgot. Inkább figyelem a gyönyörű mozaikokat és stukkót (gipszből vagy gipsz és adalékanyagok keverékéből készített plasztikus faldísz.). Észak-Afrika második legnagyobb múzeumának (a legnagyobb Kairóban van) mozaikgyűjteménye egyedülálló a világon. Rendkívüli munka lehetett a kövek kiválogatása, melynek eredményeként majdnem tökéletesen, leheletfinomsággal adták vissza az árnyalatokat a művészek. A kiállításon megtekinthető a világ legrégibb templomának a maradványa (több ezer évvel ezelőtti faragott kövek), kereszt és más alakú keresztelési medencék, valamint más, helyi jellegű rendkívül érdekes gyűjtemények különböző történelmi korokból.
Kilépve a különben elhanyagolt külsejű épületből, idősebb férfi szólít meg. Madzsarok? Igen? Majd számolni kezd magyarul. Egy, kettő, három… kilenc, tíz. Hideg víz, hideg sör. Szép fiú, szép leány – fordul a gyerekek felé. Majd hullámokat rajzol ujjával a levegőbe és mondja: Duna tévé, M2. Nézni tévé, tanulni magyarul – teszi hozzá. Elképedek, mire nem képesek az üzlet érdekében, s közben lopva körülpillantok, nehogy valami árut varrjon a nyakunkba. De meglepetve tapasztalom, csak társalogni jött oda, s valószínűleg magyar nyelvtudását bemutatni.

Szervusz, vízibusz és az O-Zone

Így hát nem csodálkozom azon sem, hogy a főváros medinájában (ókori várost jelent) a bazárban többen így köszönnek nekünk: Szervusz, vízibusz. Honnan tudhatják (sokszor még nem is hallják, milyen nyelven beszélünk), hogy magyarok vagyunk? Szőke, kék szemű feleségem és hasonló külsejű kislányom lehet az oka, zárom le magamban a kérdést. Visszaemlékszem, két évvel ezelőtt Sousse-ban megállított néhány helybeli, engedjem meg, fényképezzék le magukat a kislánnyal.
A „szervusz, vízibusz” mellé van, aki hozzá teszi a Friderikuszt is. Biztos, nem tudja, miről beszél, csak jól rímel – nyugtatom magam. De magyar nyelvtudásuk nemcsak ebben merül ki, mert a kicsi, nagyon szűk utcákban levő bazárok között, boltjuk előtt álló arab kereskedők alkudni is tudnak ám magyarul. Valakinek hanyagul odavetem: majd visszajövünk, s akkor még tárgyalhatunk. Fél óra múlva valóban arra megyünk, s megrökönyödésemre a fiatal eladó nemcsak hogy megismer, hanem emlékeztet is, mit ígértem. Szelíden karon fog, s bevezet az alig tenyérnyi üzletbe, alig tudom lerázni magamról.
Nyugodtan sétálunk az óriási kiterjedésű bazárrengeteg szűk, kanyargós utcáinak legeldugottabb részein is, mert a közbiztonság példás. A robbantás és a terrorizmus kifejezések ismeretlenek. Különben is tudják, a turista pénzt hoz, ezért illik tisztelni és kedvében járni.
A bazárban levők különben nemcsak magyarul tudnak, megszólalnak oroszul, lengyelül, németül, olaszul és még ki tudja hány nyelven. Ezt a többnyelvűséget különben már az iskolában is megszokhatták, nemcsak az üzleti érdek miatt kényszerülnek rá. A diákok 6 éves korban kezdik az iskolát, ekkor kezdik az arabot, harmadikos kortól a franciát, hatodikban az angolt, és tizedikes korukban választhatnak a spanyol, német, olasz közül. Tizenhárom év után érettségiznek, az osztályzat 1-től 20-ig van, és aki eléri a 15-17-et (többet nem nagyon érnek el), annak az állam fizeti egyetemi tanulmányait egy nyugati államban. Ez sok tunéziai fiatal vágya, hiszen amerikai vagy nyugati vízumot arab ország állampolgárának nem nagyon adnak.
Persze az üzleti érdek nemcsak a nyelvtanulásban mutatkozik meg, hanem sok minden másban. Jabel, a sofőr a kirándulás alkalmával elkezdte dúdolni a „Mă înec în ochii tăi / Plânge lumea după ei” O-Zone dalt, a busz kazettái között ugyanis román könnyűzenekínálat is volt. Hasonlóan több szállodában is, én pedig csak azért fohászkodtam, nehogy felcsendüljön egy kis manele.

Karthágó és a mór falu, Sidi Bou Said

Ebéd után indulunk Karthágóba. Sajnos nem az ókori város romjait tekintjük meg, mert arra építették a főváros milliomosai villáikat. A dúsgazdag polgárok pedig nem engedik, hogy a régészek pompás épületeik alatt turkáljanak. A római korban újjáépített Karthágó maradványait, pontosabban Antonius Pius ókori fürdőjének maradványait tekintjük meg, s ugyanakkor gyönyörködünk az azúrkék tengerben, valamint a szemközti hegyek lenyűgöző panorámájában.
– Arra nem szabad fényképezni, ott lakik Tunézia elnöke – szól ránk az idegenvezető, s a nem is olyan messze levő nagy falkerítés mögötti, pálmafák szegélyezte elnöki rezidenciára mutat. Nem is olyan rossz, Hannibál utóda az ókori Karthágó romjaira építi luxusvilláját.
Innen az utazás Sidi Bou Said – egy érdekes hegyi mór falu – felé folytatódik. A festői szépségű táj és a sok hangulatos kávézó avatta ezt a helyet az értelmiség és a művészvilág egyik kedvencévé. A meredek hegyoldalra épített falu szűk, kanyargós utcáival, fehérre meszelt egy-két szintes épületeivel, a sziklákra épített kávézóival, hangulatos kis vendéglőivel valóban kis mediterrán település benyomását kelti. Az épületek (hasonlóak Dél-Spanyolországban, Andalúziában, Malaga, Granada környékén láthatók) teraszai zártak, az ablakok előtt rácsok (többnyire kék színűek), hiszen hajdanában a muzulmán hitű mórok nem szerették, ha feleségeiket bárki is meglátta. Mára már ebből persze semmi sincs meg. Míg a mai arab világban szinte mindenhol kötelező a nők számára a csador, addig itt alig lehet látni ilyent. Az asszonyok helyi viseletben, vagy inkább (európai szemmel) modern ruhákban járnak. A fiatalok pedig már egyenesen a szigorú muzulmán vallási vezetők által ördöginek nevezett Amerika által forgalmazott farmerben, a merészebbek pedig miniszoknyában.

Gazdasági fellendülés

Lassan letelik a délután, indulni kell visszafelé. Ugyanazon az úton, amelyen mentünk. Elhagyjuk a tuniszi tavat, amely a főváros mellett fekszik, óriási kiterjedésű, több hektár. Nem mély, alig egy méteres, viszont nyáron a nagy melegben rendkívül büdös, ide ömlik ugyanis a város szennyvize. Kicsit furcsa, de hát még nem minden úgy megy az országban, ahogy kellene. A gazdasági növekedés azonban így is érezhető.
Tuniszból kiérve kicsit változik a táj. Már nem olyan ápoltak az épületek. A kiváló minőségű aszfaltút dimbes-dombos tájon vezet át, olívaültetvények váltakoznak búzatáblákkal. A gépjárműpark rendkívül egyoldalú, francia gyártmányú kocsik dominálnak, elvétve egy-egy japán és német márka. A benzin kifejezetten olcsó, elvégre arab országban vagyunk.
A munkanélküliség 16 százalékos (Franciaországban egymillióan dolgoznak vendégmunkásként), de kéregető embert nem láttam. Az országban ráadásul nincsenek sem öregotthonok, sem árvaházak. No nem a pénzhiány miatt, hanem azért, mert számukra a család szent. Tehát a rokonoknak illik gondoskodni a szegényekről, öregekről, árvákról. Érdemes elgondolkodni ezen nekünk, keresztényeknek. Nem éppen Mária, József és a kis Jézus volt a szent család?
Az analfabéták száma a fiatalok között minimálisra csökkent (a felnőttek között kb. harminc százalék). Nem véletlenül költik a GDP közel hét százalékát oktatásra, a közép- és felsőfokú oktatásban a nők száma eléri a férfiakét. Különben az ügyvédek és orvosok mellett a legjobban az egyetemi tanárok keresnek, havi 1500-2000 dinárt! Bezzeg itthon egy jó asztalos, kőműves, víz-gázszerelő bizony zsebre teszi a családorvost, de még az egyetemi tanárt is.
Vidéken a lakosság nyolcvan százaléka rendelkezik folyóvízzel, 85 százalék elektromos árammal. A tunéziaiak négyötöde tulajdonosa a saját lakásának. A kormány nagyra törő terveket szövöget, számos gazdasági reformot segítő törvényt készülnek elfogadtatni. Nem csoda, ha egyesek úgy emlegetik már az országot, mint Afrika Svájcát.

Hazaindulás és a régi kövek

A pár nap hamar elrepül – egyöntetű a vélemény. Sajnáljuk az átlátszó, tiszta tengervizet, a meleg homokot, a kiváló szolgáltatást, a rengeteg ízletes ételt-italt. Az alkalmazottak (akik eléggé törik az angol nyelvet) igyekeztek mindent a vendégek óhaja szerint tenni: a modern, két emelet nagyságú szép előcsarnokban, társalgóban óriási kivetítő vásznon kísérhettük figyelemmel a Milan-Liverpool BL-döntőt. Mosolyogva figyeltem, hogy a valószínűleg pakisztáni, indiai származású (de már feltehetőleg angol útlevéllel rendelkező), egymás között is tört angolsággal beszélő turisták már vérbeli Pool-szurkolók.
Utolsó nap mindenki igyekszik elkölteni a pénzt, a szállodákban ugyanis nem lehet visszaváltani a dinárt (máshol sem). Ezt csakis a nemzetközi repülőtéren lehet. Ott sem akárhogy: a néhány dinárt átadom a beváltóban, s hangosan számítgatom, kb. hány eurónak megfelelő összeg. Nyilván valamivel kevesebbet adnak vissza, elismervényt vagy számlát azonban hiába várok.
A két órás repülőút hamar eltelik, itthon megint bezsúfolnak egy kis terembe, ahol fél óráig várjuk, hogy csomagjainkat feldobják a futószalagra. A szűk helyiségben azt a kis valamit persze csak néhány izmosabb férfi tudja körbeállni, a többiek vagy tolakodnak vagy várakoznak még húsz percet a hőségben és izzadságszagban. Eszembe jut a többszintes monastiri repülőtér a vendéglőkkel, tágas, tiszta várótermekkel, csarnokokkal, és elkönyvelem magamban: hazaérkeztünk. Ezért már nem is csodálkozom, amikor az egyik román turista azon örvendezik, hogy a szaharai kirándulást választotta (ahol 6 órát vitték őt a sivatagban), és nem a másikat, ahol valami régi köveket (sic!) nézhetett volna meg.

SB

Fel a tartalomhoz

agora


Tőkésre szavazzunk!

Mi volna, ha mi magyarok egyszer nem egymás vegzálásában jeleskednénk, hanem úgy összefonódnának kezeink, mint egykor azon a bizonyos decemberi napon 1989-ben? Mert mindenképpen ma is létezik és nem alaptalanul az anekdota, miszerint ha két magyar találkozik az utcán, akkor bizonyosan legalább három politikai pártnak az ideológiája ütközik egymással. Belenyugodhatunk, hogy így van ez rendjén, vagyis nemcsak a politikában, de a közéletben is divatját leli a lejáratás? Már megszoktuk, hogy Orbán Viktor lejáratását egy több tucatos csapat végzi a média segítségével, és fél tucat könyvben közlik a nagyközönséggel, hogy ez az ember mennyire méltó a populista jelzőre. Erdélyben sincs ez másképp, elegendő csak az RMDSZ és a polgári erők csatáit figyelni.
Annak idején abban a bizonyos decemberi időben már karácsony előestéjén angyalvárás helyett egyik ismerősöm lakásán négyen gyűltünk egybe, hogy magyar érdekvédelmi szervezetünket megalapíthassuk. Aztán másnap, karácsony délutánján egy másik lakásban tucatnyian sorakoztunk a még névtelen szervezet mellé. Egyikünk telefonon lépett kapcsolatba Domokos Gézával, ő biztatott és azt javasolta, hogy alulról építkezzék szervezetünk. A barátunk lakásán megittuk a kávét és igyekeztünk haza, hogy az ország leghőbben szeretett fiának tárgyalását nézhessük a tévében. Aztán alakultak az események és nőtt a reménysugár mindenkiben, terveket és programokat fogalmaztunk meg, melyek között két stratégiai cél szerepelt – a Bolyai egyetem visszaállítása és az autonómia. Azóta eltelt tizenhét és fél esztendő és ezen célok egyike sem valósult meg. Jogos a kérdés: miért? És miért csak most került terítékre ezen szükségszerű intézmények fontossága? Tizenhét év egy generáció élettartamának a harmadát képezi és ez idő alatt nem történt semmi előrehaladás. Mi volt ennél fontosabb? Az RMDSZ-nek meg kellett várnia, hogy felüsse fejét egy polgári szövetségnek nevezett új politikai csíra, amely zászlajára tűzte ezeket a jelszavakat? Meg kellett várnia az Erdélyi és a Székely Nemzeti Tanács létrejöttét? Szükség volt-e a Tőkés László elleni lejárató kampányra? Fontosabb volt kacsingatni a hatalom felé, mint megegyezést keresni? Most ismét konfrontációk tanúi lehetünk, egyfelől az RMDSZ vezetése a napokban megtartott népszavazási kudarca nyomán önmagával került zavarba, majd következik az európai képviselők választása, amikor ismét előkerül a Tőkés-kártya. De csöppet sem közömbös – és főleg az erdélyi magyarság számára nem –, hogy ki képvisel bennünket Brüsszelben. Ismét hangos lesz a sajtó a Tőkés ellenségről? Az ellenség mindig megtalálja az összetartók között az árulókat. Így történik ez most is, egyfelől a Babeş–Bolyain, ahol megjelentek a Magyari Nándorok, a Cs. Gyímesi Évák meg Fey Lászlók, akik a liberális eszméktől áthatva ellenzői a Bolyai kezdeményezésnek. Ideológiájukat a magyarországi liberálisoktól kapják, akik köztudottan nem a magyar nemzet, hanem a globalizálódó nagytőke szekértolói. Nekik köszönhető, hogy magyarhonban félni kell valakinek magát magyarnak tartania.
Tőkés lejáratására az egyház berkeiben is megtalálták azokat, akik ellene szólhatnak. Pedig ezek a teológusok jobban tennék, ha az egyházon belüli szektás jelenségre figyelnének, amely könnyen szakadást okozhat. Erre aztán a legkevésbé lenne szükség. Kétségtelen, hogy Tőkés püspöknek is vannak hibái, de hozzá a legkevésbé férkőzött be a mindenhol tapasztalható korrupció. Markó Béla Hajdu Viktorral még javában a Kárpátok Géniuszának dicsőítésével volt elfoglalva, amikor Tőkés ellen már az állami és biztonsági szervek, valamint az egyházi felettesei száműzési hadjáratot folytattak. És bátor kiállása is hozzájárult, hogy Temesváron idő előtt kiborult a türelem. Bátorsága nemcsak a magyaroknak, hanem az ország sok románjának is erőt adott azokban a nehéz napokban és nem véletlenül vívta ki a világ szemében tekintélyét. Aztán miután püspökké választották, akkor nem a saját meggazdagodását tekintette fő céljául, mint sokan mások, hanem a jövőre gondolt, amikor létrehozta a ma is működő Sulyok István Főiskolát. Szigora az egyházon belül pedig a helyzet miatt szükséges. Mindebből fakad, hogy a sors őt arra predesztinálta, hogy vezető egyéniség lehessen, és méltó lehet arra is, hogy az erdélyi magyarságot képviselje az európai parlamentben. Nemzetközileg elismert karizmatikus egyéniség, határozott fellépésű, és ami a legfontosabb, politikailag pártsemleges, kizárólag az erdélyi magyarság ügye iránt elkötelezett, politikai irányzatok nélkül. Az erdélyi magyarságnak pedig a jelenben és a közeljövőben is erre van a legnagyobb szüksége. Az egyházi statútum szerint rövidesen lejár püspöki mandátuma, helyére más következik, ellenben kár lenne ezt az embert bezárni egy parókia keretei közé, ő ennél többre hivatott. Ezen okok miatt merjünk Tőkés Lászlónak bizalmat szavazni, amikor erre a választásra sor kerül. Biztonsággal kijelenthető, hogy erre a tisztségre Erdélyben alkalmasabb személy nem található, aki bátran, hatásosan és tekintélyt parancsolóan képviselhetné ügyünket. Szavazzunk merészen Tőkés László püspök úrra, amikor az Európai Unió képviselőit választjuk.

Kis Kornél Iván Nagybánya

Fel a tartalomhoz

Tisztelt Szerkesztőség!

Olvasom egyik napilapunkban, hogy Verestóy Attila békülni akar, pontosabban olyan magyar szervezetekkel szeretne párbeszédet folytatni, amelyeknek „nem céljuk az RMDSZ megsemmisítése”, különben a romániai magyarságnak nem lesz sem Brüsszelben, sem Bukarestben parlamenti képviselete. Végre-valahára az ügyészek hálójába került díszmagyarunk szavaitól menten elfog a jókedv, ha arra gondolok, hogy az RMDSZ ki találna esni a román kegyekből. Habár én nem osztom Verestóy úr aggodalmait, mert az RMDSZ még nem végzett el minden piszkos munkát a többségi román politika számára, így valószínűleg a szavazatokat összesítő számítógépes programok kezelői majd kapnak utasítást politikai körökben arra, hogy ha kell, egy-két százalékkal besegítsenek az RMDSZ boldogulásához. A román politika aligha találna a román érdekekhez ennyire lojális újabb társaságot, így minden bizonnyal az RMDSZ egy darabig még nyeregben marad, és a Magyar Polgári Szövetséget sem fogják bejegyezni a bíróságon. Ilyen aggodalmai sem Verestóynak, sem az RMDSZ más vezetőinek nem kell hogy legyenek.
Részünkről ugyanakkor teljesen felesleges és káros állandóan a párbeszéden lovagolni. Nem hiszem, hogy a mai RMDSZ-ellenzéknek szüksége van a párbeszédre Markóékkal. Az is illuzórikus hipotézis, hogy az RMDSZ csúcsvezetősége magától lelépne, ha például az EP-választásokon kiesne az RMDSZ a ringből. Markóéknak létérdeke, hogy minduntalan kormány-közelben legyenek, hiszen sok száz megélhetési magyarnak kell több tízmilliós állásokat keresni. Ez az RMDSZ-t fenntartó holdudvar, ezeknek az embereknek kell mindig befogni a száját, hogy a szövetségen belül csend és nyugalom legyen. Választások idején a lojális, RMDSZ-pénzekből finanszírozott magyar sajtónak hála meg lehet győzni a romániai magyarság legalább 30-40 százalékát, hogy rájuk szavazzon, ez pedig kis román segítséggel még egy darabig elég lesz a bejutáshoz.
Ez persze csak ideig-óráig igaz, ezért lenne fontos az, nehogy Tőkés László és köre újra besétáljon Markóék zsákutcájába. (Például újabb tusványosi semmitmondó párbeszédet tartsanak, aminek sem tavaly, sem azelőtt nem volt értelme.)
Ezzel a társasággal nem lehet és nem szabad párbeszédet folytatni, nem szabad őket tovább legitimizálni. A romániai magyarok közéleti rendszerváltása elképzelhetetlen egy RMDSZ-en belüli kiegyezéssel. Ha a romániai magyarság valóban autonómiát, önrendelkezési jogot és kemény külföldi lobbit szeretne, akkor az RMDSZ-nek nevezett román pártot mielőbb ki kéne nemcsak a hatalomból, hanem a parlament közeléből is ebrudalnia. Ha ez nem történik meg, akkor az erdélyi magyarság ügye akár végérvényesen megpecsételődik. Nem túlzok, ha azt mondom, hogyha az RMDSZ egyedüli romániai magyar politikai tényezőként fog létezni továbbra is, 10-15 év múlva Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson már román polgármester és többségi román helyi tanács lesz. Ha Székelyföldön nem sikerül belátható időn belül szilárd autonómiát, az erdélyi magyarság önrendelkezési jogának a motorját kiharcolni, akkor ennek a nemzetrésznek meg lesznek számlálva az évei. Nagyvárosaink zömét már elveszítettük, a megmaradt hátország feladása folyik most. Gondolom, ezzel Tőkés László, Szász Jenő és a többi ellenzéki politikusunk is tisztában van. Már annyit csalódtunk az elmúlt 17 évben, hogy nincs szükségünk egy utolsó nagy leégésre, hogy a közös RMDSZ-olvasztótégelyben lássuk ismét magunkat. Választások után minden folytatódik ugyanott, ahol abbamaradt, azzal a különbséggel, hogy Markóék egy újabb hazug egység szószolóiként learatják a babért.
Tőkés László független indulását már akkor fel kellett volna vetni, amikor az első összetűzések elkezdődtek az RMDSZ-ben az úgynevezett neptunos vonal és a romániai magyarság érdekeit képviselők között. Ha már több mint 10 évet késtünk vele, most fogjunk össze, és mutassuk meg a világnak, hogy az RMDSZ-en kívül is van élet, sőt az erdélyi magyarság számára ez az egyetlen megtartó, biztos alternatíva.

Tisztelettel
Rácz Ottó
Kolozsvár

Fel a tartalomhoz

Postai előfizetőink figyelmébe!

Az utóbbi napokban sok panasz érkezett szerkesztőségünkbe a rendszertelen újságkézbesítés miatt. Volt, akinek több hete nem vitte ki a postás az előfizetett Erdélyi Naplót, mások egy-két hetes késéssel jutottak hozzá lapunkhoz.
Megkérjük olvasóinkat, hogy aki postán fizetett elő lapunkra, juttassa el szerkesztőségünkbe az előfizetési nyugta másolatát. Amíg sikerül rendezni a postával kapcsolatos terjesztési zavarokat, a posta által nem kézbesített lapszámokat a szerkesztőségből juttatjuk el olvasóinknak.
Továbbra is arra ösztönözzük lapunk olvasóit, hogy a szerkesztőségen keresztül fizessenek elő az Erdélyi Naplóra a lapból kivágható szelvény segítéségével, vagy a lapban feltűntetett magánterjesztőkön keresztül (Erdély-szerte a Ma Press (Krónika) lapkihorhordóinál, Kolozsváron az Apex és az Apex Abcom, Szatmárnémetiben az Inform Média, Sepsiszentgyörgyön pedig a H Press Kft.-nél.)

Fel a tartalomhoz

A történések ismétlik önmagukat

Ma, amikor megvettem a legfrissebb Erdélyi Naplót, és végiglapoztam, feltűnt egy cím: Eltávolítás fenyegeti Czirják Árpádot, Kolozsvár főtéri plébánosát. Miért? Mit tett a jámbor? Elolvasom a cikket kétszer, de többször is, a miértre azonban nincs meggyőző válasz. Egykori napilaptudósítás idéződik fel bennem: dr. Bánáss László főpapnak, zeneesztétának a harmincas évek végén kellett távoznia a Bazilika kórusának és zenekarának éléről. A miértre akkor sem volt válasz. Az a szellemiség, amely a maga korában a nagytekintélyű, művészetet pártoló Patachich püspököt elmozdította megvalósításainak helyszínéről, már túlhaladott volt. Dr. Bánáss László különben sem rendezett nyilvános zenekari estéket, operákat, de kitartó szorgalmazója volt a dalkultúra fejlesztésének, neki köszönhető a Nagyváradi Magyar Dalkör életre hívása. Az Országos Magyar Dalszövetség dalosversenyéről a száz tagú magyar dalkör mindig koszorúval és oklevéllel tért haza. Ünnepélyes felvonulásukkal a helyi sajtó figyelmét is felkeltették, zászlós felvonulásukat irredenta megnyilatkozásnak tekintette. Az elfogult tollforgatókat akkor sem érdekelte az a tény, hogy a dalkörnek a társadalom minden rendű és rangú polgára tagja lehetett, ha megfelelő volt a hangja.
Bánáss László dr. hitt a zene, az ének léleknemesítő hatásában. Ezt belényesi kihelyezése után is bizonyította. Továbbra is azt tette, amit hite és lelkiismerete diktált. Az analógia a fennen hangoztatott humanitárius nyilatkozatokba vetett hitet csorbítja. EU-csatlakozás ide vagy oda, a kis közösségek érdekeit mindig a hatalmi többség érdekei mozgatják. A többség még mindig nem emelkedett arra a szintre, hogy szembenézhessen őszinte történelmével.

Tuzson Erzsébet
Nagyvárad

Fel a tartalomhoz

Tisztelt Frigyesy Ágnes!

Olvastam cikkét az interneten Czirják Árpád Kolozsvárról történő eltávolításáról. A hírt már kb. egy hónapja hallottam, de azt gondoltam, hogy csak kitalált hír. Most olvastam az ön cikkét, tehát igaz! Mélységesen megrázott és beleborzongtam, hogy ezt is megtehetik velünk. A kanonok úrról nevezetes csíksomlyói beszéde óta tudom, hogy létezik. (ÉRTÜNK!) S nagyon sok kellemes percet töltöttem barátaimmal az általa beindított egyházi tulajdonú éttermekben, az Agapéban, ahol távolról jött magyarként otthon érezhettük magunkat Kolozsváron. Ha Őt sikerül helyéről eltávolítani, valószínűleg már egész Erdélybe nem fogjuk úgy otthon érezni magunkat, mint előtte. Ez a céljuk az eltávolítóknak. Ha ezt tétlenül hagyjuk, megérdemeljük azt, amit kapunk. Ha szerveznek valamit akár Gyulafehérvárra is elmennék. Ne tűrjük csendben elpusztításunkat!

Tisztelettel,
Gyüre András református cíksomlyói zarándok
Kisvárda

Fel a tartalomhoz

Kedvezményes áron jöhetnek a tanulók az EMI-táborba!

Az Erdélyi Magyar Ifjak által idén harmadik alkalommal megszervezett EMI-tábor nemcsak a történelmünkről, kultúránkról szóló előadásokat, nemcsak a közéleti-politikai vitákat jelenti, hanem sok-sok, hagyományosan magyar, ám a mai fiatal számára újszerű szórakozási lehetőséget is!
Lovaglás, íjászat, táncház, sportrendezvények, huszártábor, vetélkedők, kézműves foglalkozások, nemzeti rock-koncertek, és még sok más ifjúsági program várja a fiatalabb nemzedéket.
A belépők ára 9 lej egy napra és 35 lej a tábor egész idejére, de ha legalább 15 fős csapattal (VII–XII. osztály) érkezik az ifjú táborozó, kedvezményesen vásárolhat belépőt: csak 25 lejt fizet egész hétre! Ezenkívül mindegyik kísérő (csapatonként egy-egy) ingyen tartózkodhat az EMI-táborban!
A csapatok csak nekik szervezett iskolák közti vetélkedőkön vehetnek részt, a győztesek pedig értékes díjakat vihetnek haza.
Érdeklődni, jelentkezni az emi@erdely.ma és a k.d@freemail.hu drótpostacímeken, valamint a következő telefonszámokon lehet: 0745-568605 és 0743-030628.
Program, az eddigi EMI-táborok és további információk: www.emitabor.hu/erdely

Fel a tartalomhoz

szélrózsa


Baszkföld és az ETA (III. rész)

1982 októbere, a szocialista González-kormány hatalomra kerülése után a baszkföldi önkormányzat kiépítése felgyorsult. A csak baszk nyelvű magániskolák mellett az állami iskolákban, majd a felsőoktatásban is megkezdődött a baszk nyelvű oktatás. A nyelvet nem ismerő felnőttek számára esti iskolák nyíltak. Létrejött a baszk nyelvű közszolgálati rádió, tévé, megjelentek a kétnyelvű helységnévtáblák, intézménynevek, útjelző táblák, utcanévtáblák.
Amint mondták, látható lett a baszk jelenlét. De a baszkok körében egyre népszerűtlenebb ETA mindezzel nem elégedett meg, cselekedeteit töretlenül folytatta. 1984-től fokozatosan kiterjesztették az Ertzaintza, a baszk rendőrség hatáskörét, melynek létrehozása az önkormányzati követelések egyik lényeges pontja volt. 1985 tavaszán az ETA e rendőrség parancsnokát is meggyilkolta. Az ETA-terrort a González-kormány sem tudta megszüntetni, korlátoznia azonban jelentősen sikerült. Ehhez hozzájárult az új, rendkívül szigorú terroristaellenes törvény, az ETA-nak tett tárgyalási ajánlat, az amnesztia és a személyi védelem ígérete azoknak, akik leteszik a fegyvert. De nem tekinthetünk el az 1983 és 1987 között törvénytelenül tevékenykedő, ún. Terroristaellenes Felszabadítási Csoportoktól (Grupos Antiterroristas de Liberación) sem, melyek számtalan gyilkosságot, emberrablást, kínzást követtek el főleg a szervezet tagjai ellen. Ezt volt az ún. „piszkos háború”.
A francia kormány is megváltoztatta álláspontját: 1984 novemberétől kiadta a körözött ETA-tagokat Spanyolországnak. A szocialista kormány ugyanakkor hozzálátott a hadsereg reformjához. Az ETA tevékenységének visszaszorítása és e reform természetszerűleg összefüggött. Miközben fokozatosan korszerűsítették a hadsereget, nyugdíjazták a Francónak elkötelezett, kiöregedett tisztikart, hozzáláttak a hírhedt, különösen a baszkok által gyűlölt Guardia Civil, a csendőrség kettős kötődésének a megszüntetéséhez is. Ez ugyanis Nyugat-Európában egyedülállóan részben a bel-, részben a hadügyminisztérium alá tartozott. A belügyi ellenőrzés fokozott növelése, a demilitarizálás azonban a csendőrség tisztikarának ellenállása miatt lassan haladt. Mivel az ETA továbbra is támadta őket, ennek elhárítására egy-egy székházukat, így a bilbóit, lakóházakkal építették körbe, melyekbe családostól csendőröket költöztettek.
1986-ban az ETA megölte egyik korábbi, árulással vádolt vezetőjét, aki elhatározta, hogy felhagy a fegyveres harccal, és ismét beilleszkedik a társadalomba. 1988. január 12-én, hogy véget vessenek az ETA erőszakcselekményeinek, a Népi Egység (NE, Herri Batasuna) kivételével valamennyi baszk párt aláírta az Ajuria-Enea megállapodást. Január 28-án az ETA hatvannapos tűzszünetet jelentett be, amelyet azután több ízben meghosszabbított. Ennek célja az Algíri asztalnak nevezett tárgyalások során a szocialista kormánnyal való megállapodás volt. De a tárgyalások májusban félbeszakadtak, s ezzel a tűzszünet is véget ért. A szocialista kormány, azzal érvelve, hogy ki kell küszöbölni az ETA nyomását azokra a foglyokra, akik vissza akarnak illeszkedni a társadalomba, elhatározta, az addig baszkföldi börtönökben tartott ETA-foglyokat szét kell osztani az ország valamennyi börtönébe. Ez a nacionalista körök által törvénytelennek minősített lépés heves tiltakozást váltott ki a baszk társadalom jelentős részében.
A szervezet az eddigiek mellett más területekre is kiterjesztette tevékenységét. Az 1980-as évek vége felé Baszkföldön atomerőmű építését tervezték. Az ETA tiltakozását nem vették figyelembe. Amikor az erőmű felépült, a szervezet bejelentette, amennyiben üzembe helyezik, felrobbantják. Azóta is ott áll, kihasználatlanul.
A kábítószerek terjedését, a hatóságok ezzel kapcsolatos tehetetlenségét látva, az ETA több kereskedőt halállal fenyegetett. Ezzel persze nem ért el eredményt, de amikor néhányat elfogtak és kivégeztek, a baszkföldi kábítószer-kereskedelem elhanyagolható szintre csökkent.
1992-ben franciaországi Baszkföldön a szervezet teljes vezetőségét letartóztatták. Mintegy válaszként kéthónapos fegyverszünet után az eddigieknél is erélyesebb követeléseket fogalmaztak meg. Valószínűleg ezzel függ össze a főleg kiskorúakból szervezett, utcai harcra kiképzett ún. Y kommandók létrejötte, melyek gépkocsikat gyújtottak föl, molotovkoktélos támadásokat rendeztek. Megjelenésüket az ETA feltételezett gyengeségével hozták összefüggésbe, úgy tűnt, a szervezet a kiskorúak bevetésével pótolta az elszenvedett veszteségeket. Ugyanekkor fenyegetni kezdték a nem nacionalista helyi önkormányzati tanácsosokat. Mindazonáltal a Baszk Nemzeti Felszabadítási Mozgalom tagadta az Y kommandók létét, szerintük az egész kitaláció avégett, hogy minél nagyobb börtönbüntetéssel sújtsák azokat, akik ilyen tettet követnek el.
1995-ben annak fejében, hogy lemond az erőszakról, az ETA egy sor követelést támasztott. Az ún. Demokratikus Alternatívába foglalták mindazt, amit szükségesnek tartottak Baszkföld elismeréséért: amennyiben a spanyol kormány elismeri a baszk területiséget, továbbá azt, hogy a függetlenség hordozója a baszk nép, és hogy joga van az önrendelkezésre, az ETA teljes egészében lemond fegyveres tevékenységéről. A kormány elutasította a követeléseket és igyekezett megakadályozni terjesztésüket.
1996. április 19-én sikerült megakadályozni a jobboldali ellenzék, a Franco-rendszer szélsőjobb szellemiségét részben öröklő Néppárt (NP) vezére, José María Aznar elleni merényletet. Nem sokkal később ez a párt került hatalomra, és ő lett a miniszterelnök. 1997. július tizedikén elrabolták az NP egyik gipuzkozai városi tanácsosát, és azzal fenyegetőztek, hogy megölik, amennyiben követeléseiket a kormány nem fogadja el. Kiszabadításáért országszerte nagy tüntetéseket rendeztek. Az ETA azonban két nap múltán beváltotta fenyegetését, ami még tömegesebb tiltakozást váltott ki.
A néppárti kormány új seprűként meg akarta mutatni, hogyan kell elbánni az ETA-val. De nem sokra ment vele. Úgymond kiderítették, hogy az egyetlen, baszk nyelvű írásokat is közlő napilap, az Egin (tett, cselekedet) az ETA-t pénzeli. Valójában alig tartotta fönn magát. Évek óta hangoztatott állítások szerint ugyanis miután az Egin ír valakiről, ezzel jelt ad, az ETA politikai karjának tartott Népi Egység (NE) kiadja a parancsot, az ETA pedig ezt végrehajtja. Bár a lap munkatársai határozottan tagadták, hogy egyáltalán közük lenne ETA-hoz, NE-hez, 1998-ban, jó néhány személyt munkahelyétől megfosztva, betiltották a lapot, teljes felszerelését elkobozták. Hiába volt a sajtószabadság védelmében hetekig tartó országos megmozdulás.
Vállalkozók és újságírók Gara (koponya) néven hamarosan heti, később napilapot adtak ki. A kormány ekkor a NE-t, a baszkföldi választásokon a szavazatok mintegy 8-10 százalékát elérő pártot vette célba. A vád, hogy az ETA politikai karja, létrejöttével egyidejű volt. Annak ellenére, hogy vezetői ezt mindig határozottan tagadták. A hatóságok fő vádja az volt, hogy alapszabályzatában elismerte, minden népnek joga van az önrendelkezéshez, ha kell, akár fegyveres harc árán. Hónapokig tartó kampány után a madridi kormány elérkezettnek látta az időt, hogy jogilag is nyélbe üsse a párt betiltását. A heves, nagyméretű baszkföldi tiltakozások ellenére is. A baszkföldi kormány a rendkívüli madridi nyomás ellenére egy ideig nem engedelmeskedett. De 2003-ban ez is megtörtént. Az NE tagjai nyomban létrehoztak egy új, ezúttal szocialista nevű pártot. Ezt is be akarták tiltani, de a baszk parlament ebbe nem ment bele. Nem sokkal ezután, 2003 márciusában egy újabb lapot, az Egunkaria (az újság) címűt tiltották be. A vád ugyanaz: pénzelte az ETA-t. A néppárti kormány intézkedései pattanásig feszítették a baszkföldi helyzetet. Ráadásul „a terrorizmus támogatása” címmel olyan törvényt hoztak, mely szerint ha bárki bírálni merészeli a kormány terrorizmusellenes intézkedéseit, a terrorizmus támogatásának vádjával törvény elé állítható és elítélhető.

Asztalos Lajos

Fel a tartalomhoz

finomvegyes


Szabadidő

Viccek
– Mi a fatális véletlen?
– ???
– Mikor az ellenzék kétszer egymás után egyetért a kormánnyal.

Kovács 1951-ben este 9-kor lefekvéshez készülődik, amikor dörömbölnek az ajtón.
Kinyitja az ajtót, és két nagy darab, bőrkabátos ÁVH-st pillant meg. Azonnal megfordul és menekülni kezd. Az egyik bőrkabátos atyáskodva utána kiabál:
– De elvtárs, hát érted jöttünk, nem ellened!
*
Tavaly október 24-én hajnalban Béla a fogdában ül, egyszer csak nyílik az ajtó, és betuszkolnak mellé egy rendőrt.
– Nahát magát is lecsukták?! Mi történt? – kérdi a rendőrtől.
– Tudja, meg akartam viccelni a zsarukat, elmentem a jelmezboltba és vettem egy rendőrjelmezt…
– És hogy bukott le?
– Rögtön felismertek… csak rajtam volt azonosító…

Felirat egy budapesti kocsi hátulján:
„Nem vagyok részeg, csak a Demszky kátyúit kerülgetem.”
*
A kisfiút már egy ideje foglalkoztatta a kérdés. Sokat hallott róla a tv-ben és a rádióban, de nem nagyon értette. Egyik nap odament édesapjához és megkérdezte tőle:
– Apa, mi az a politika?
Az apja leültette, és példákkal elmagyarázta…
– Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS. Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY. Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET. A babysitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen. A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.
A kisfiú elraktározta a hallottakat és aludni tért. Éjjel arra ébred, hogy az öccse telerakta a pelenkáját és sír. Felkel és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja az ablakban leskelődik. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, el tudja-e mondani saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
– A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a közös jövőnk nagy szarban van…

Meggyes sütemény

Hozzávalók: 120 gr margarin, 100 gr cukor, 2 tojás, 1 kiskanál sütőpor, 80 gr finomra őrölt mandulabél, 200 gr liszt, 50 gr finom búzadara, 1/2 kiskanál fahéj, 600 gr meggykompót.
Elkészítés: A mixerben habosra keverjük a cukrot az olvasztott margarinnal, hozzáadjuk a tojásokat, jól összekeverjük. Ezután adagoljuk a többi hozzávalót: a mandulabelet, a búzadarát, a sütőporral és fahéjjal elkevert lisztet, és jól összekavarunk mindent, akár a kezünkkel is, hogy homogén massza legyen. A kompótot leszűrjük. Odatesszük főni, majd ahogy elkezd rotyogni, rögtön be is sűrűsödik. Ekkor belezúdítjuk a meggyet, lehúzzuk a tűzről, jól összekeverjük. Picit hagyjuk kihűlni. Egy őzgerincformát vagy kerek közepes tortaformát kikenünk vajjal vagy margarinnal, és a massza 2/3-át belelapítgatjuk a kezünkkel. A massza ragacsos, ezért vagy vizes vagy olajos kézzel dolgozzunk. Erre ráöntjük a sűrű meggyes masszát, majd a tetejére a maradék 1/3 tésztát, elmorzsoljuk vagy ellapogatjuk a kezünkben és lapszerűen betakarjuk vele a tölteléket. Előmelegített sütőben 200 fokon 35-40 perc alatt készre sül.

Fel a tartalomhoz

sport


Talmácsi dobogóra lépett, és összetettben első

Nem hiába fogadkozott a mugelloi verseny után Talmácsi, nem hiába dicsérte motorját az időmérő edzések után, mert a Katalán nagydíj megtörte az egymás után három negyedik helyet maga mögött tudó magyar versenyző sorozatát. A Bancaja Aspar magyar kiválósága a dobogó második fokára lépett, összetettben pedig átvette a vezetést.
Az utóbbi évek egyik legkiegyensúlyozottabb és legizgalmasabb versenyét láthatták hét végén a motorsport szerelmesei. A 125 köbcentisek kategóriájában az élről induló Talmácsi hamar átengedte a vezetést, a verseny során többször is első helyen motorozott, végül pedig a második helyre hozta be az Apriliát.
A verseny azonban nem volt ilyen egyszerű. Mindjárt az elején az olasz Mattia Pasini, aki az idény előtt az egyik nagy favoritnak számított, kiperdült és immár sokadik alkalommal a pálya melletti homokágyon találta magát. Nemhiába kezdte rugdosni motorját. A mezőny lassan két bolyra oszlott, és távolodni kezdett egymástól. Első helyen többnyire a spanyol Sergio Gadea vezetett, de az első 8-9 motoros annyira együtt haladt, hogy sokszor kanyaronként változott a sorrend. Az utolsó harmadra nagy meglepetésre feljött a két narancssárga KTM, és fokozatosan mindenkit megelőzött: Koyama és Krummenacher egyszer csak az élen találta magát. Ezzel pedig Talmácsi visszacsúszott a hetedik helyre.
A cél előtt néhány körrel azonban, amikor Talma megkezdte volna a felzárkózást, Fortuna közbeszólt: a cseh Lukas Pesek hátulról beleszállt Hector Faubelbe, s így mindketten kiestek. Az összetett pontversenyben vezető Faubel és a harmadik helyen álló Pesek kiesése szárnyakat adott a magyarnak, aki az előtte haladó Gadea és Krummenacher kisebb hibáját kihasználva az utolsó kanyarokban megelőzte őket, és az élete első futamgyőzelmét arató Koyama mögött a második helyen ért célba.
Dobogós helyezésével Talmácsi Gábor immár 18. alkalommal végez pontszerző helyen, az összetett pontversenyben pedig első helyre ugrott. Az aradi Muresán Robi a 24. helyen fejezte be a versenyt.
“Pár lóerő még elkéne, mert az egyenesekben nem én voltam a leggyorsabb, a kanyarokban azonban mindent beleadtam. Nehéz verseny volt, az utolsó három körben egy nagyot sprinteltem. Boldog vagyok, hogy 13 ponttal vezetem a világbajnokságot” – értékelt a díjátadás és pezsgőzés után Talmácsi Gábor.
A 250 köbcentis kategóriában folytatódott Jorge Lorenzo egyeduralma, a címvédő idei ötödik sikerét aratta, és tovább növelte előnyét az összetettben. A MotoGP-ben hatalmas csatát vívott az egymást folyamatosan előző és visszaelőző Valentino Rossi és Casey Stoner, amelyből végül a fiatal ausztrál került ki győztesen, tovább növelve ezzel előnyét a pontversenyben.

Somogyi Botond

Fel a tartalomhoz

Horváth aranyérmes, Vörös ötödik

Öttusa Európa-bajnokság, Riga

A világbajnoki kétszeres ezüstérmes Horváth Viktor nyerte a rigai öttusa Európa-bajnokság hagyományos férfi versenyét az orosz Rusztem Szabirhuzin és a lengyel Marcin Horbacz előtt. Tibolya Péter hatodik, Balogh Gábor hetedik, Fülep Sándor tizennegyedik lett.
Csapatban az oroszok győztek, a Horváth, Balogh, Fülep trió a dobogó második fokára állhatott fel, a harmadik helyen a fehéroroszok végeztek.
Az egyéni verseny első nyolc helyezettje olimpia részvételhez jutott, de a pekingi játékokon egy országból csak két versenyző indítható, így a három magyar kvóta gyakorlatilag csak kettőt jelent. A váltó és a csapatverseny öttusában nem olimpiai szám. Ez utóbbi a kilencvenes évek elején még szerepelt az olimpia műsorán, azóta azonban lekerült onnan.
A nőknél Vörös Zsuzsanna az ötödik helyen végzett, ezzel egyben olimpiai kvótát is szerzett. Az ezüstérmet a brit Heather Fell, a bronzot az olasz Sara Bertoli kaparintotta meg. A magyar csapat hatodikként zárt. A dobogóra az olaszok, a britek és az oroszok álltak fel.
SB

Fel a tartalomhoz

Két csíki csapat a magyar hokibajnokságban

Jelen állás szerint öt magyarországi és két erdélyi csapat szerepel majd a 2007–2008-as magyar jégkorong bajnokságban: az idei bronzérmes Csíkszeredai Sportklub mellett immár a HC Csíkszereda is a Borsodi Ligában szerepelhet.
A csapatok képviselői Budapesten találkoztak, és eldőlt, hogy biztos induló a Székesfehérvári Alba Volán, a Dunaújvárosi Acélbikák, az Újpest, a Ferencváros és a Miskolc, illetve a két csíkszeredai együttes. Nyolcadiknak az MTK is jelentkezett, azonban még két hét haladékot kért. Az előző idényben szintén hét együttes szerepelt a magyar bajnokságban, de a székelyföldiek közül csak a bronzérmes Sportklub. Idén viszont nem indul az Alba Volán eddig Fehérvári Titánok néven szereplő utánpótlás-csapata, mivel a címvédő – a szlovén Jesenice példájára – a jóval erősebb osztrák bajnokságba is benevezett, így a vezetők szerint közel ötven fős keretre lesz szüksége, hogy valamennyi fronton (magyar és osztrák bajnokság, illetve kupa, valamint Kontinentális Kupa) helyt álljon. A Titánok helyére kerül most a második székelyföldi együttes, amely az előző idényben még a magyar U20-as bajnokságban szerepelt (és játszott vitatott körülmények között elvesztett finálét a DAC-cal), amellett, hogy története során először a román bajnokságban is megszerezte első érmét, egy bronzot. A Sportklub viszont a magyar pontvadászatban lett harmadik, miközben tarolt a romániai sorozatokban: a bajnokságot és a kupát is megnyerte.
A Borsodi Liga alapszakasza szeptember 7-én rajtol, a Magyar Kupa négyes döntőjét pedig Csíkszereda rendezheti, szeptember 28-án és 29-én.

Fel a tartalomhoz

Románia-Svédország 1-1

Magyar siker Litvániában

Bár még hátra van egy mérkőzés, valószínűleg nem felelőtlenség kijelenteni: a román-svéd kettős párharc eredménye döntetlen. Románia női kézilabda-válogatottja hazai pályán 24-24-es döntetlent játszott Svédországgal a világbajnoki selejtezők visszavágóján, ám idegenbeli, 25-16-os győzelmének köszönhetően kijutott a decemberi, franciaországi vb-re.
A selejtezők meglepetését Dánia kiesése jelentette. Az utolsó három olimpián aranyérmes együttes a hazai 30-30-as döntetlent követően 28-24-re kikapott Ukrajnában, így nem vehet részt az ötkarikás kvalifikációs vb-n, és így nem lesz ott Pekingben A 24 csapatos világbajnokság csoportsorsolását június 20-án Párizsban rendezik. Korábban 16 válogatott harcolta ki a részvételt: Franciaország rendezőként, míg Oroszország címvédőként. Az európai kontinensről még Norvégiának, Németországnak és Magyarországnak nem kellett selejtezőt játszania.
A férfiaknál is svéd-román párharc alakult ki az Európa-bajnokság selejtezőjében, ám a Kim Andersen vezette svéd gárda 11 gólos előnyre tett szert, s nyugodtan várhatja a vasárnap sorra kerülő visszavágót. A korábban négyszeres világbajnok svéd válogatott (Románián és Svédországon kívül más országnak nem sikerült négyszer diadalmaskodni világbajnokságon) valószínűleg nem fogja kiengedni a kezéből a továbbjutást, hiszen olyan játékosok alkotják a csapatot, akik a világ két legjobb bajnokságában, a német és a spanyol élvonalban szereplő együttesekben játszanak.
Magyarország férfi kézilabda-válogatottja 28-23-ra nyert Litvánia otthonában az Európa-bajnoki selejtezők első összecsapásán. Skaliczky László együttese szombaton fog összecsapni újra a litvánokkal, s ha minden a papírformának megfelelően alakul, a magyarok a jövő évi Eb-n olimpiai kvótáért indulhatnak majd.

SB

Fel a tartalomhoz

[ Copyright © 2005 erdély ma - egy szebb holnapért.. Minden jog fenntartva. ]