Keresés:






Az előző szám tartalmából:

 Hét végén dõl el a felfüggesztett államfõ sorsa

 Rúzsa Magdi divatot teremtett Helsinkiben

 Hírek

 Állásfoglalás a Románia államelnökének sorsát eldöntõ népszavazásról

 A Babeº–Bolyain marad a többségi akarat

 Ne szavazzunk a kommunista, retrográd erõk mellett

 A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium elidegenített Sportpályájáról

 Kettõs állampolgárságot a vajdasági magyaroknak!

 Fekete lett a fehér

 Magyarnak lenni

 A háromcsizmás zsaru

 Bürokrácia élestölténnyel

 Amit az Árpád-sávos zászlóról illik tudnunk

 Redezvényajánló

 Katasztrófa felé tart az ország

 Elsõrendû hozomány: a földmûvelés fortélyai

 Olvasói levelek

 Baszkföld önkormányzati törvénye

 Bujdosó könyv

 Egészség, recept, viccek, kiállítás...

 Bronzérmes a Kolozsvár

 Újból bajnok lett a Loki

 Egy csoportban a világbajnokkal

 Kispestre került a Magyar Kupa

816. szám - 2007. május 23.

aktuális
   Egy referendum hozadéka
   Orbán Viktor maradt a Fidesz elnöke
   Győzött a Balkán bajnok
   Hírek
   Elsöprő többséggel nyert Băsescu
   Gál Kinga a fővédnök
elvtelenség
   Elvek?
   Két világraszóló fölfedezés
   Hazugságban nem lehet élni
   A könnyű drog, mint politikai indikátor
   Fogcsikorgató
lapszemle
   Túl sok érdeket sértett a román államfő
   A diadal íve
ünnep
   Magasztalja lelkem az Urat
   Miért „mozog” a pünkösd ünnepe?
magyar szemmel
   Vádolnak az élők és a holtak
szélrózsa
   Baszk parlament, baszk kormány Spanyolországban
finomvegyes
   Érdekességek, színes hírek
sport
   Megjárta a sejkek országát is
   Újabb program fiatal tehetségeknek


aktuális


Egy referendum hozadéka

Amint az várható volt, Traian Băsescu simán megnyerte a román törvényhozás által kikényszerített népszavazást, és az eddiginél is diadalittasabban térhet vissza a Cotroceni palotába újra elfoglalni elnöki székét. Az ellene szövetkező pártok, amelyek a hónapok óta ismert közvélemény-kutatások figyelmeztető adatai ellenére felfüggesztésekor valamiféle csodában hittek, most hamut szórnak a fejükre, némelyikük pedig teljesen meghunyászkodva keresi a párbeszédet ugyanazzal a személlyel, akit egy hónappal ezelőtt még pokolba kívánt. A referendumból győztesen kikerülő Băsescu és pártja, a Demokrata Párt valószínűleg máris az új politikai játékszabályok kialakításán fáradozik, ami vagy előrehozott választást, vagy új kormányt, vagy újabb mérhetetlen pártvitákat fog szülni a valami csoda folytán jövőre, a rendes időben sorra kerülő parlamenti választásokig.
Érdekes megfigyelni a pártvezetők, közöttük az RMDSZ vezéreinek tipikusan balkáni politizálását, a félrebeszélés megannyi változatát. Számunkra, romániai magyarok számára talán az a mostani referendum legnagyobb tanulsága, hogy az idei esztendő megpecsételheti az RMDSZ sorsát. Mostani bukása az őszi európai parlamenti választásokon bekövetkező kudarcának biztos előjátéka is lehet. A hatalomtól megittasodva Markóék minduntalan belerángatják az RMDSZ-t és a romániai magyarságot alantas politikai és gazdasági játékaikba, ezúttal azonban a túlfeszített húr elszakadt. Jól látható, hogy hagyományos székelyföldi szavazóbázisuk szinte teljesen kihátrált mögülük, Hargita és Kovászna megyében az országos átlagnál is alacsonyabb részvétel mellett, a szavazó magyarok túlnyomó többsége fittyet hányt az RMDSZ-ukázra, és Băsescut támogatta. Hasonló lehetett a helyzet máshol is, csak Erdély más vidékein első látásra nem ennyire szembeötlő a magyarság szavazati megoszlása.
Markó Béla hatalmi gőgjétől elborítva mindebből most sem vonja le a tanulságot, hanem mellébeszélve valami olyasmit állít, hogy a román társadalom kiábrándult a politikából. Markó szerint a romániai magyarok főleg az elnöki intézményből ábrándultak ki, emiatt nem mentek el szavazni. Arról persze egy szót sem ejt, hogy aki mégis elment, az a határozott RMDSZ-kampány ellenére miért Traian Băsescura szavazott?
Az RMDSZ évek óta elszabotált megújítása, a kompromittált csúcsvezetőség bebetonozása a hatalomba, a romániai magyarság autonómiatörekvéseiről való lemondás egyenes következménye a szövetség folyamatos népszerűségvesztése, ami szavazótáborának lassú, de biztos leépüléséhez vezet el. A mostani csúfos kudarc csak egy előjele annak, hogy mi várható a közelgő választásokon.
Nyilván Traian Băsescu személyét sokan nem kedvelik, hiszen ő is egy román politikus a sok közül, akinek a legtöbb román értelmiségihez hasonlóan hamis a történelemszemlélete. Ő sem tudja elfogadni az autonómia intézményrendszerét, ő is a nemzetállam rabja. Csakhogy ugyanígy gondolkodik minden román politikus, ilyen szempontból tehát nincs különbség Tăriceanu, Geoană vagy Băsescu között. Ezért hamis az RMDSZ kampánya.
Băsescu politikustársainál a hagyományosan korrupt és az alvilághoz közele álló romániai politikai-gazdasági közélet megváltoztatásának szándékában több. Băsescut ezért utálják a politikai pártok, és emiatt utálja az RMDSZ is. Egy európai uniós tagállamban nehezen hihető el az, amit a politikusok harsognak, hogy ellenük politikai hadjáratot folytat az ügyészség. Minden bizonnyal a ma bűnvádi eljárás alatt levő politikusoknál sokkal nagyobb azok száma, akiknek rács mögött lenne a helye. Mivel Romániában a rendszerváltás óta nem volt ehhez hasonló nagytakarítási kísérlet, a közvélemény méltán támogat egy olyan embert, akiben legalább megvan a hajlandóság az európai értékrend szerinti elszámoltatásra.
Ugyanakkor az sem elvetendő érv a román államfő mellett, hogy jelenleg nála nincs jobb sem a románok, sem a magyarok számára. Elég összehasonlítani Becalival, akinek magyar- és kisebbségellenessége közismert (más tulajdonságairól ne is beszéljünk), ugyanakkor a másik esélyes, Mircea Geoană olyan párt rabja, amelyik magán hordozza a posztkommunizmus minden jegyét.
A romániai magyarság számára az RMDSZ mélyrepülésének az lehet a hozadéka, hogy előbb-utóbb itt is beindul a megtisztulási folyamat. Például úgy, hogy Markó Béla visszatér lakása csendjébe verseket írni, Verestóy Attila megmarad vállalkozónak, Frunda György és a többiek tanult szakmáiknak élnek, néhányukat elítéli a bíróság, míg végre olyan csapat nem kerül a szövetség élére, amelyik fölvállalja azt az irányvonalat, amelyben a kilencvenes évek elején egyetértés volt. Az első lépést már megtette Takács Csaba azzal, hogy visszavonult az ügyvezető elnöki tisztségből. Várjuk a többiek bölcs döntését is.
Akaratán kívül Traian Băsescu ebben segíthet a legtöbbet a romániai magyarságnak.

Makkay József

Fel a tartalomhoz

Orbán Viktor maradt a Fidesz elnöke

Tőkés László: A romániai magyar kisebbség köszönti a maradék, hazájában élő magyar kisebbséget

Újra Orbán Viktort választották a Fidesz elnökének a párt tisztújító Kongresszusán 2007. május 20-án Budapesten. Az elnöki posztért egyedüli jelöltként induló Orbán Viktorra 1608 támogató szavazat érkezett. A küldöttek tapsviharral fogadták a bejelentést és a párt színpadra lépő elnökét.
– A Szövetség azért erős, mert erős a Fidesz, és erősödnek szövetségesei –jelentette ki Orbán Viktor beszédében. – Az új többség új politikai és társadalmi eszmét akar, véget vetve a sötétség korszakának. Az új többség az új korszak politikájára vár, ennek megalkotása azonban nem könnyű feladat. A mai kormány politikája elavult dogmákra épül. Egy Magyarország van, az országnak újra közösségé kell válnia. Ismét olyan tartalmat kell adni a magyar zászlónak, amely mögé az egész nemzet felsorakozhat. Az új többségnek elege van a neoliberális eszméből. Olyan politikát dolgoznak ki, amely az egyént érdekeltté teszi a közösség építésében. A jobboldal élete legnagyobb lehetősége, egy új korszak előtt áll – hangsúlyozta a Fidesz újraválasztott elnöke. Bármikor is érkezzék el a választás napja, most azt kínálja a sors, hogy minden idők legerősebb Fidesze álljon szemben minden idők leggyengébb MSZP-jével.
Az MSZP támogatottsága oly mélyre süllyedt, hogy megszűnt nagy párt lenni: középpárttá zsugorodott.
A Fidesz kongresszusa a jövővel foglalkozik, amelyet az új többség teremthet meg, és ebben mi is szövetségesek vagyunk – vallotta kongresszusi beszédében Tőkés László. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke elmondta még: némi elbizonytalanodással érkezett Magyarországra, ahol még ma is gyakran tekintenek úgy a határon túliakra, mint idegen munkavállalókra vagy jöttment románokra, ahol „a budapesti kormány rendreutasítja azokat a határon túli magyarokat, akik a magyarországi belpolitikába ártják magukat”. Tőkés hangot adott aggodalmának, hogy a magyar nemzet saját hazájában pusztul, s egyáltalán nem érvényesíti nemzeti érdekeit. Így hát, folytatta, „képletesen szólva engedjétek meg, hogy szavaim által a mai Magyarországon a romániai magyar kisebbség köszöntse a maradék, hazájában élő magyar kisebbséget”. Eddig azt mondtuk, Magyarország szűkkeblű állampolitikát folytat, ma már azonban nemzeti politikáról nem is beszélhetünk – tette hozzá az erdélyi magyar politikus.
A püspök szerint a határon túli magyarok sokszor érzik úgy: magyarországi honfitársaiknak van szükségük az ő támogatásukra, nem pedig fordítva. Az erdélyi magyarok látják: Magyarország nagy bajban van, és egyre növekvő aggodalommal tekintenek az itt élőkre. Az egészségügyi válság a megbetegedett magyar nemzet metaforája.
– Mostani feladatunk az új többség megerősítése és a közös értékekre épülő program kidolgozása, mely új politikai struktúrát, új politikai kultúrát és erőviszonyokat eredményezhet Magyarországon – hangsúlyozta Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke a Fidesz tisztújító kongresszusán elhangzott beszédében. Semjén leszögezte: a Szövetség alapjául az 1994-es választás tanulságai szolgáltak, amikor kiderült, csak akkor lehet a szavazati többséget mandátumtöbbségre váltani, ha létrehozzák a polgári szövetséget. Ez a szövetség nem taktikai és nem stratégiai, hanem értékrend, a szolidaritás, a polgári eszmények és a munkán alapuló gazdaság jegyében született meg. Ez a szövetség azért erős, mert erős a Fidesz, és erősödnek a szövetségesei. A mi szövetségünk a bizalomra, hűségre és kitartásra épül, és meghozta a gyümölcsét: az új többséget. A mi mostani feladatunk az új többség megerősítése, és a közös értékekre épülő program kidolgozása, mely új politikai struktúrát, politikai kultúrát és új erőviszonyokat eredményezhet Magyarországon.
Semjén kijelentette: – Abszurd, hogy azok mondják meg, hogyan kell kivezetni az országot a válságból, akik beletaszították, akik személy szerint felelősek az ország tönkretételéért.

(Frigyesy)

Fel a tartalomhoz

Filmdok 2007 Csíkszeredában

Győzött a Balkán bajnok

A fesztivál jóformán el sem kezdődött, amikor a világhálón már olyan hírek jelentek meg, hogy a versenyben lévő dokumentumfilmek túl hosszúak, humortalanok, a román produkciók pedig a pénzhiány miatt nem ütik meg a mércét. A Csíki Játékszín stúdiótermében a telt házas vetítések cáfolták a vájt fülű filmkritikusok szigorú ítéletét, de azért Farkas György fesztiváligazgatótól beszélgetésünk elején azt kértem, a borongós tudósítások ellenére mondjon valami jót is a rendezvényről. Az interjúra pénteken este, a fesztivál utolsóelőtti napján került sor Kincses Réka méltán dobogógyanús Balkán bajnok című filmjének megtekintése után. Anélkül, hogy belekontárkodnék a filmkritikusok amúgy is nehéz munkájába, néhány szót azért ejtenék a Kincses Réka alkotásáról. Bátor film, mert egy család intimitásainak bemutatásán túl egy korszak, a módszerváltás óta eltelt 17 év magyar vonatkozású politikai visszásságainak, árulásainak ábrázolására is vállalkozik. A Balkán bajnok nem más, mint Réka apja, a közismert marosvásárhelyi ügyvéd, Kincses Előd, akinek a fekete március után el kellett menekülnie az országból, és aki atlétikában valóban Balkán-bajnok volt fiatalkorában. A filmben a megszerzett hatalom biztonságából megszólalnak a volt barátok is: Markó Béla, Frunda György, Kelemen Attila és Borbély László. A film 87 perces hosszúságát feledteti a nézővel az anya szókimondó humora, aki ugyancsak odamondogat a néhai elv- és későbbi baj-társaknak. De adjuk át a szót Farkas Gyurinak.
– Ahogy a mai filmfinanszírozási kerekasztal-megbeszélésen is elhangzott, a közép-európai régióban Magyarországon készül a legtöbb dokumentumfilm. Az is kiderült, a filmesek ott kapják a környező országokhoz képest a legnagyobb pénzügyi támogatást. Ebből egyenesen az következik, hogy ha az alkotónak van ideje és pénze a forgatásra, akkor jó filmet készíthet. Ha röviden arra kellene válaszolnom, mi a pozitívuma az idei filmdok fesztiválnak, akkor a telt házas vetítéseket említeném. Egész héten az volt a legfőbb gondunk, hogy nem volt elég ülőhely a teremben. A fesztivált tudatosan nem költöztettük be a nagyterembe, mert úgy véljük, sokkal családiasabb hangulat egy teli stúdióterem, mint egy félig üres, személytelen nézőtér.
– Beszéljünk egy kicsit a számokról. Hány film indult az idei megmérettetésen, és milyen ezeknek a megoszlása határon innen és túl?
– A versenybe jutott filmek 30%-a készült Romániában, ennek fele magyar, fele román alkotás. A fennmaradó 70% magyarországi termés, ami szám szerint olyan kétszáz filmet jelent. Azért nehéz pontos adatot mondani, mert egy jelölés alatt több film is érkezett, vagy azért, mert az alkotó többrészes sorozattal jelentkezett, vagy azért, mert több különálló művel nevezett be.
– Milyen visszajelzéseket kaptatok a meghirdetett filmtervekre?
– Rengeteget hirdettük a filmtervet a sajtóban, ami gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy anyagi és technikai segítségünket ajánlottuk fel az alkotónak a film elkészítéséhez. Kellemetlen meglepetésként mindössze két ilyen pályázat érkezett, holott úton-útfélen azt halljuk a szakmában, hogy kevés a pénz.
Most pedig itt volt egy ilyen lehetőség, amit nem használtak ki. Nem értjük. Az is meglepő volt, hogy a mobiltelefonnal készített filmes pályázatunkra sem buktak a jelentkezők, ebben a kategóriában egy mű érkezett. Mi évről évre újítani szeretnénk a régi, sokak szerint megújulásra váró filmes technológián, de a jelek szerint a szakmabeliek nem akarnak élni a korszerű műszaki eszközökkel.
– Mégis egy ilyen fesztivál mennyiben járul hozzá ahhoz, hogy a műfaj a nehézségek, nehézkességek ellenére előrébb lépjen?
– Egy dokumentumfilm már eleve nagyon kevés helyen mutatható be. Egyik a televízió, másik a fesztivál. A tévécsatornákon azonban csak az évente elkészített filmek kis töredéke kerül képernyőre, és így rengeteg munka az ismeretlenség homályába vész. A dokumentumfilmek legfőbb felvásárlója a közszolgálati televízió, bár egy kis túlzással a kereskedelmi adók valóság-show-i is bizonyos értelemben dokumentumfilmeknek tekinthetők. A színvonalbeli különbség a kétfajta műsorszórás között hatalmas, de ami a nézők igényeit illeti, nyilván sok a közös vonás, elvárás: a dokumentumfilm közérthető kell legyen, nem lehet túl hosszú. Ezzel személy szerint nem alacsonyabbra állítanám a mércét, csak a közérthetőség fontosságát szeretném hangsúlyozni. Amíg ez nem valósul meg, joggal érzem azt, hogy nem a nézőnek készült a dokumentumfilm. A mai szakmai megbeszélésen eljátszadoztam a filmkészítők és a filmkritikusok életkorával, és a matematikai játéknak az lett a végeredménye, hogy ma a dokumentumfilmeket fiatalok gyártják, és idősek bírálják el. Feltettem a kérdést, hogy vajon nem változna-e meg a témaválasztás és a kidolgozás azáltal, hogy ha a döntéshozatalba is bevonnák a fiatalokat. Nemigen kaptam választ, pedig szerintem érdemes lenne ezzel is próbálkozni.
– A ma este megtekintett Kincses Réka-film után feltevődött bennem a kérdés, hogy ha nekem nem is, hiszen majd minden szereplőjét személyesen ismerem, de az átlagnézőnek nem volt túl hosszú a film?
– Az elmúlt négy évben a fesztivál keretében közel hétszáz dokumentumfilmet nézhettem végig. Rengeteg jó témát láttam elszúrva egyszerűen azért, mert nem volt rövidre vágva. Ahogy azt a zsűrink elnöke, Sára Sándor is mondta, ezt az alkotóműhelyek szaporításával lehetne feloldani. Gyakorlatilag többnyire az történik, hogy a filmes annyira szubjektíven kezeli az alkotását, hogy késznek tekinti akkor, amikor a néző szempontjából még ráférne egy alapos vágás. Arra biztatjuk továbbra is a jelentkezőket, hogy mielőtt beadnák a filmjüket, nézessék meg a kollégáikkal, barátaikkal, s a mások véleménye, a néző véleménye alapján vágják ki a fölösleges részeket. Röviden ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy ami nincs benne a filmben, az nem fog onnan hiányozni.
– Ha már itt tartunk, mennyire tekinthető a mai dokumentumfilm objektív műfajnak?
– Ha most száz embernek azt mondanám, ez az aszfalt szürke, egy évi vitatkozás után sem derülne ki a színéről az abszolút igazság. A dokumentumfilmnek éppen az a szépsége, hogy az alkotó szemével látjuk a világot, vagyis a szubjektív valóságot. Állandó vitában állunk a vizuális antropológus kollégákkal, akik azt állítják: nem szabad beleavatkozni a történetbe. Én pontosan az ellenkezőjét vallom: ahhoz, hogy két dimenzióban valószerűen ábrázoljuk a háromdimenziós világot, valamit változtatnunk kell, tudatosan hozzá kell nyúlnunk valamihez. Tágíthatjuk a teret, megrendezhetjük az eseményeket, arra a szeletre, kockára koncentrálhatunk a körképből, amelyiket fontosnak tartjuk.
– Mennyire „húzta el” az idei fesztivált az 1956-os évforduló?
– Nagyon sok ’56-os témájú film érkezett. Én különösebben nem rajongok a történelmi témájú dokumentumfilmekért, bár tudom, hogy aki nem ismeri a múltat, az még egyszer beleeshet a korábbi csapdákba. Idén rengeteg pénzt kaptak az ötvenhatos filmek, de ha beszélgetésünk elején a pozitívumokról szóltunk, tegyük azt is hozzá, hogy 1956 nem volt örömünnep a magyarság számára. Sokkal jobban örültem volna, ha a filmek zöme inkább a mindennapjaink kisebb-nagyobb örömeiről, beteljesüléseiről szól. Mindezek ellenére a bőség zavarában olyan gyöngyszemek is születtek az évforduló kapcsán, amelyekkel mondhatni maradandó dokumentumfilmes szobrot állítottunk ennek a történelmi eseménynek.
– Volt-e az idén olyan kimagasló teljesítmény, amely téged is meglepett?
– Nem és igen. Nem, mert azok, akikről tudom, hogy már korábban is nagyon jó filmeket készítettek, ebben az évben is hozták a formájukat. És igen, mert két film mégis meglepett: a Pignicki Rékáé és a Kincses Rékáé. Keleti filozófusok szerint a múlt század a tartalomról, ez a század a formáról szól. Úgy tűnik, igaz, mert nagyon sok jó gondolat van ebben a huszonegyedik században, viszont a megfogalmazási módszerekben sok még a tennivaló. Ezt látom a híradókban, és ezt a dokumentumfilmekben is. Hiányzik a kompozíció és a filmformanyelvi egyensúly. Összességében rengeteg jó ötlet van, de ezt valahogyan tálalni is kellene.
– Más filozófusok a nyugati kultúrát temetik. Mennyire valós ez a veszély a legfrissebb művészeti ág, a filmes szakma háza táján?
– A mozi megjelenésével már eltemettük egyszer a színházat, a tévé megjelenésével a mozit, és mégis fennmaradtak külön ágazatokként. A dokumentumfilmet sem félteném, hiszen tavalyelőtt a Bush politikáját lejárató 9.11 Fahrenheit volt a legnézettebb film a világon. A reklámfilmektől elkezdve a mozifilmekig ma minden kommunikációs csatorna álomvilágba próbál ringatni minket, éppen ezért érzek egyre nagyobb érdeklődést a valósághoz legközelebb álló dokumentumfilmek iránt. Van tehát jövő.
– Akkor jövőre ugyanitt?
– Hát persze.

Jakab Lőrinc

Fel a tartalomhoz

Hírek

Szerda

A Magyar Polgári Szövetség jelöltlistája nélkül tartanak időközi önkormányzati választást június 3-án, vasárnap a székelyudvarhelyiek. Jogerős és végleges ítéletet hozott a csíkszeredai törvényszék a Magyar Polgári Szövetség választásokon való indulásával kapcsolatos perben, elutasítva a szervezet fellebbezését. Az MPSZ azt nehezményezte, hogy az udvarhelyi bíróság alapfokon úgy döntött, hogy mivel a szövetség nem rendelkezik parlamenti képviselettel, illetve nem gyűjtötte össze a jelen törvények szerint szükséges megyénkénti aláírásokat, a helyi választáson nem indulhat. Ezt a döntést próbálták bírósági úton megsemmisíteni, sikertelenül. A csíkszeredai törvényszék döntése nyomán szabad út nyílt a választások megszervezésére, tájékoztat az Erdélyi Magyar Hírügynökség (EMH).
*
Brüsszelben az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsának képviselői megállapodtak a roaming rendelettervezetről. A kompromisszumos megoldás tartalmazza a Románia által is szorgalmazott irányvonalat, a rendelet eredményeképpen pedig jelentősen csökkennek a roaming díjszabások az Unióban. A rendelettervezet az euró-tarifa bevezetését írja elő, melyet az összes szolgáltató kötelezően kínálna a fogyasztóknak. A tárcsázott hívások díjszabása a rendelet életbe lépésének első évében nem haladhatja meg a 0,49 eurót percenként (+ ÁFA). Ez a percdíj a következő két évben 0,46, illetve 0,43 euróra csökken. Fogadott hívások esetében a rendelet percenként 0,24 eurós (+ ÁFA) díjszabást engedélyez az első évben, majd a következő két évben 0,22, illetve 0,19 euróra módosul. A nagybani díjszabás (ez a roaming szolgáltatásokat biztosító cégekre vonatkozik) első évben 0,30 euró percenként (+ ÁFA), amely a következő két évben 0,28 és 0,26 euróra csökken. Az Európai Parlament várhatóan május végén szavaz a tervezetről, az Európai Unió Tanácsa június 7-ei luxemburgi találkozóján hagyja jóvá. A roaming rendelet akkor lép érvénybe, amikor az Európai Unió Hivatalos Lapjában (közlönyében) megjelenik.

Csütörtök

Tanártoborzó plakátokat szeretett volna elhelyezni a Moldvai Csángómagyar Szövetség (MCSMSZ) a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem főépületében és az Egyetemi Könyvtárban. Az egyetem vezetősége a kérést megtagadta azzal az indokkal, hogy a felhívás szövege magyar nyelvű. Az őrző-védő biztonsági szolgálat eltávolította a már felragasztott plakátokat. Miután az egyetem gazdasági igazgatóságához fordultak a plakát elhelyezéséhez szóló engedélyért, itt ismét elutasították kérésüket. Kifejtették, hogy a hirdetés nem helyezhető el az egyetem egyetlen karának épületében sem, mert szövege magyar nyelvű, így számukra nem érthető.
Az esetre reagálva Magyari Tivadar rektor-helyettes elnézést kért a történtekért. Magyari szerint hasonló ügyekben az egyetem magyar vezetőihez kell fordulni. A rektor-helyettes megígérte, hogy ha a plakátok elektronikus változatát eljuttatják hozzá, ő személyesen fog gondoskodni arról, hogy azok az egyetem mind a 21 karán ki legyenek függesztve.

Péntek

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetősége bejelentette, hogy a 2007–2008-as tanévtől egyenlő arányban hirdetik meg a helyeket a magyar, illetve a román anyanyelvű hallgatóknak. Constantin Copotoiu, az egyetem rektora elmondta, a létszámnövelésről jövő héten dönt a tanügyi minisztérium. A felvételi vizsgát június 25-én tartják. Nagy Örs rektor-helyettes véleménye szerint ez sem tökéletes megoldás, de mégis jobb az eddigi gyakorlatnál, amikor a hallgatóknak csupán 43 százaléka tanulhatott magyarul, 57 százaléka pedig románul. Romániában a 13 orvosi és gyógyszerészeti egyetem közül a marosvásárhelyi az egyetlen, ahol magyar nyelven is tanulhatnak a diákok. A rendszerváltás előtt, 1989-ben csupán 19 magyar diák tanult az egyetemen, számuk a 90-es évektől megnőtt. A magyar tanárok és diákok kezdeményezésére bevezették, hogy külön helyeket biztosítanak a magyar anyanyelvűeknek, ám ez egy idő után oda vezetett, hogy míg a magyarok körül sokan nyolcasnál jobb jeggyel is kiestek a felvételi vizsgán, addig a román diákok ötössel is bejutottak. Constantin Copotoiu rektor újságírói kérdésre válaszolva kifejtette véleményét, miszerint az Erdélyben gyógyító román orvosnak nem kell magyarul tudnia. A rektor úgy véli, Romániában minden román állampolgárnak kötelessége beszélni az állam nyelvét, ezért az orvosnak nem szükséges magyarul is megtanulnia. Nagy Örs rektor-helyettes szerint a Marosvásárhelyen végzett orvosok szinte valahányan beszélnek magyarul, még ha olykor rosszul fejezik is ki magukat, a betegért mindent megtesznek.

Hétfő

A Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Bizottság 320 volt börtönfelügyelő ellen szándékszik bűnvádi feljelentést tenni az ügyészségen. A bizottság jelentése szerint a rendelkezésükre álló iratok alapján mind a háromszázhúsz volt börtönigazgató, illetve más magas rangú tisztségben levő tiszt felelős a kommunista rendszerben a politikai foglyok ellen elkövetett fizikai és pszichikai bántalmazásokért. Az 1989-es román forradalom idején elkövetett népirtás vádjával elítélt néhány magas rangú szekuritátés tisztet leszámítva a rendszerváltás óta ez az első eset, hogy a kommunista rendszerben elkövetett bűnökért vonnak valakit felelősségre Romániában. A bizottság jelentése szerint számos több más, a kommunista rendszerben tisztséget betöltő személyről folyik az adatgyűjtés, akik a rendszer ellenlábasait üldözték.
*
A Traian Băsescu felmentéséről szóló hétvégi népszavazás végeredménye felkavarta a pártok életét. Elsőként a Szociáldemokrata Párt berkeiben indult meg a lavina több magas rangú tisztségviselő lemondásával. Ion Stan országos alelnök és dâmboviţai elnök, valamint Vasile Puşcaş, a párt parlamenti frakciócsoportjának alelnöke hétfőn benyújtották lemondásukat. Ion Stan lemondólevelében az áll: a referendumon elért gyenge eredmények késztették lépésre. Szerinte úgy lenne tisztességes, ha minden megye PSD-vezetője hasonlóan cselekedne. A PSD másik alelnöke, Liviu Dragnea azt nyilatkozta a sajtónak, hogy ő saját magát függesztette fel tisztségéből. A szocdemek tiszteletbeli elnöke, Ion Iliescu ugyanakkor arra kéri a PSD-tagokat, hogy őrizzék meg nyugalmukat és ne hozzanak elhamarkodott döntéseket. Mircea Geoană pártelnök szerint vállalni kell a népszavazás eredményét, de sietett hozzátenni: együtt döntöttek az államfő felfüggesztése felől, így együtt kell elviselniük annak következményeit. Ugyanakkor a szociáldemokraták új és átlátható kormánytöbbséget követelnek, ami egyféle kacsintgatás is lehet a fő ellenségnek kikiáltott Demokrata Párt felé. Noha Emil Boc demokrata párti elnök a referendum eredményeinek közzététele után úgy nyilatkozott, hogy a Demokrata Párt csak előrehozott vagy rendes választás után lenne hajlandó kormányzati szerepet vállalni, hétfőn egy televíziós beszélgetésben már árnyalta előző véleményét, és azt mondta, hogy pártja felülvizsgálja statútumának azon előírását, amely megtiltja a szociáldemokratákkal való bármilyen szövetkezést. A Nemzeti Liberális Párt berkeiben sem kezdődött csendesen a referendum utáni új időszak. A párt bukaresti tagszervezetének elnöke, Ludovic Orban azt kérte pártjától, hogy vonuljanak ellenzékbe, amit a vezetőség nagy többséggel elvetett. Tăriceanu miniszterelnök kizárta annak lehetőségét, hogy a liberálisok kivonuljanak a kormányból, de elmondta: az ellenzékbe vonulás javaslatát mégis megtárgyalják a párt tágabb vezetőségi tanácsában. A Nagy-Románia Párt ismét választási csalást kiáltott, szerinte a Băsescut támogató végeredmény nem reális, masszív választási csalás történt. Dan Voiculescu pártelnök továbbra is „kemény monitorizálását” ígérte Traian Băsescu tevékenységének.
Az RMDSZ elnöke, Markó Béla bukaresti sajtóértekezletén meglebegtette azt a lehetőséget, hogy valamikor, „ha politikai stabilitás lesz az országban”, lemond miniszterelnök-helyettesi tisztségéről, hogy többet foglalkozhasson az RMDSZ-szel. Markó szerint az RMDSZ számára most a politikai stabilitás a legfontosabb, nyilván azért, hogy az RMDSZ bármi áron kormányon maradhasson. Az elnök mindamellett, talán először politikusi pályafutása során, önkritikai húrokat is megpendített, mondván, hogy az elmúlt időszakban az RMDSZ a kormányzásra összpontosítva talán eltávolodott kissé a magyar közösségtől és a közösség egyéb szervezeteitől, s ezeket a kapcsolatokat helyre kell állítani. Közben Kelemen Hunor úgy nyilatkozott, hogy a „szövetségnek újra kell gondolnia kommunikációs stratégiáját, a választóival való kapcsolattartásának további lépéseit. Ezt a megállapítást önkritikának is szánjuk, amelynek nyomán igyekszünk kidolgozni egy hatékonyabb párbeszéd ütemtervét, amelyben a választópolgár által fontosnak ítélt társadalmi problémák maradéktalanul jelen vannak. Ezek a prioritások – úgy véljük – a hazai társadalom egésze által meghatározott problémák: a korszerű egészségügyi ellátás, a magasabb életszínvonal, az itthon maradást lehetővé tévő munkahelyek.”„Egy lépést hátra kell lépniük azoknak a politikusoknak, akik az élharcosai voltak a népszavazással kapcsolatos RMDSZ-álláspontnak – jelentette ki a Krónikának Eckstein-Kovács Péter. – Új arcokra van szükség, akik hiteles politikát tudnak mutatni a magyar közösségnek. Ha józanul végiggondoljuk a dolgokat, csakis ez lehet a megoldás. Új csatába új emberek kellenek.” Eckstein kijelentette, nyomatékosan fogja képviselni ezt az álláspontját a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) június 9-ére összehívott ülésén.
Toró T. Tibor is felrótta az RMDSZ-vezetésnek, hogy rossz döntést hozott a népszavazás ügyében, és csak utólag konzultált erről a területi elnökökkel. „A területi elnökök csak duzzogtak, de olyan állapotok uralkodnak a szövetségben, hogy nem mertek nyíltan véleményt nyilvánítani. Azért vettek részt csak tessék-lássék módra a kampányban, mert nem voltak meggyőződve a döntés helyességéről” – nyilatkozta a képviselő. Toró szerint a magyarok alacsony részvételi aránya is az RMDSZ elhibázott álláspontjára vezethető vissza. „Ha a választópolgár nem érzi magáénak az üzenetet, nem ért egyet azzal, amit elvárnak tőle, akkor távol marad az urnáktól – vélekedett Toró. – Amikor ennyire eltér a vezetők és a választók álláspontja, egy normális pártban a vezetők önként vonják le a következtetéseket, hogy helyet adjanak egy új csapatnak.” Megállapította továbbá, hogy a vezetők és a választók közötti szakadék azt jelzi, nagy baj van az RMDSZ-ben a döntéshozatali mechanizmusokkal.
Szász Jenő, az MPSZ elnöke kijelentette, mindazok a magyar honatyák, akik Traian Băsescu menesztésére szavaztak a parlamentben, le kéne mondjanak tisztségükről, Kincses Előd, Markó Béla egykori kihívója pedig az RMDSZ csúcsvezetőségének menesztését javasolja. A vásárhelyi ellenzéki politikus szerint egyértelmű, hogy az RMDSZ vezetősége a romániai magyarság ellenében menetelt referendumi kampányában. A csúfos bukásnak az lehetne az egyetlen megoldása, ha új tisztújító kongresszust hívna össze az RMDSZ. Ennek a valószínűsége azonban kevés, ismerte be Kincses Előd.
*
A főügyészség szervezett bűnözés- és terrorizmusellenes ügyosztályának (DIICOT) nyomozói tájékoztatták Nagy Zsolt informatikai és távközlési minisztert az energetikaprivatizációs botrányban ellene folytatott bűnvádi eljárásról. Nagy Zsoltnak átadták az ügyészségi határozatot, amelyből kiderül: nemzetközi bűnszervezet támogatásával gyanúsítják, de ejtették a vele szemben korábban támasztott árulási gyanút.
A Krónika tájékoztatója szerint az RMDSZ-es politikus az ügyészségről távozva, ismét ártatlanságát hangsúlyozta. Megismételte: nem fél attól, hogy a hivatalába visszatérő Traian Băsescu államfő felfüggeszti tisztségéből.

Kedd

A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Becsületbírósága és Ügyvezető Elnöksége aggasztónak találja, hogy az ország első közméltósága hivatalával és a társadalmi békével össze nem egyeztethető módon munkáját végző újságírótól elragadta munkaeszközét, női mivoltában megbántotta, majd pedig lecigányozta. Megállapításunk szerint az államfőnek közterületen a magánélete is nyilvános, főként jelen politikai helyzetben, amikor fokozott figyelem irányul a közszereplőkre. Kisebbségi újságíró szervezetként különösen nehezményezzük, hogy személyek neme és kisebbségi helyzete diszkriminatív nyelvezet, eljárás tárgya lehet. (Aláírók: Ambrus Attila elnök, Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök, Vincze Loránt, a Becsületbíróság elnöke.)

Fel a tartalomhoz

Elsöprő többséggel nyert Băsescu

A szavazók közel háromnegyede Traian Băsescu köztársasági elnök menesztése ellen szavazott a szombati népszavazáson. Mellette kevesebb mint negyedük voksolt – a szavazatok feldolgozása alapján. A részvétel 44 százalékos volt.
A szavazásra jogosult román állampolgárok 44,04 százaléka vett részt a Traian Băsescu leváltásáról szóló referendumon, a jelenlévők 74,3 százaléka voksolt az elnök menesztése ellen, és csak 24,92 százaléka foglalt állást a leváltás mellett – jelentette be a Központi Választási Iroda.
A szavazási listán szereplő 18 137 839 állampolgár közül 8 053 009 élt szavazati jogával, alig több mint 44 százalék. Az érvénytelen szavazatok száma 62 566, azaz 0,78 százalékot tesz ki. Ezek az adatok megerősítik a korábban már nyilvánosságra hozott becsléseket, vagyis a tisztségéből a parlament által egy hónappal ezelőtt felfüggesztett Traian Băsescu visszatérhet a Cotroceni-palotába.
Băsescu joggal éli meg győzelemként a népszavazás eredményét, hiszen a szavazásra jogosultak összlétszámának több mint egyharmada voksával tette le a garast hivatalban maradása mellett. Az elnök felfüggesztését és leváltását szorgalmazó politikai erők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a referendumon való részvételi arány sokkal alacsonyabb volt a korábbi napokban közzétett felmérések előjelzéseihez képest. Bukaresti elemzők szerint ez a népszavazás jelentős változásokat fog gerjeszteni nemcsak a belpolitikai paletta szereplői, a hatalmi ágak közötti viszonyban, hanem a pártokon belüli erőviszonyok terén is.

Fel a tartalomhoz

Gál Kinga a fővédnök

Konferencia érdekérvényesítési lehetőségeinkről Kolozsváron

Erdély és Magyarország: két ország, egy nemzet az Európai Unióban címmel szervez konferenciát május 24–25. között az Erdélyi Magyar Ifjak és a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány a kolozsvári Protestáns Teológián. A tudományos konferencia célja megoldásokat keresni az erdélyi magyarság alapvető gondjaira (kollektív jogok, területi autonómia, magyar állampolgárság, önálló felsőoktatási rendszer) olyan erdélyi és anyaországi előadók meghívásával, akiknek szakterületeit képezik e kérdések.
A szervezők célja a különböző alternatívák megvizsgálása, az eltérő szempontok közelítése, esetleges konszenzus kialakítása a legfontosabb kérdésekben – erre műhelymunka, illetve kerekasztal-beszélgetés során igyekeznek sort keríteni. Az elsődleges célszemélyek az anyaországi és az erdélyi (magyar) egyetemisták, tehát a majdani – és részben már jelenlegi – értelmiség, a szervezők ugyanis fontosnak tartják, hogy tudatosuljon bennük nemcsak e problémák fontossága, hanem azok megoldási lehetőségeinek gazdagsága, valamint az ezt elősegítő eszköztár sokszínűsége is.
A www.emi.erdely.ma honlapon lévő tájékoztató szerint a fiatalok szeretnének hagyományt teremteni az egyetemek közötti alulról építkező kapcsolatteremtésben, akárcsak a közös rendezvényeket illetően, hogy ilyen szinten is tudjanak közösen beszélgetni közösnek szánt jövőjükről.
A résztvevők – terv szerint – alapvetően a következő kérdésekre kapott válaszokat próbálják meg alapvető nemzeti érdekeink figyelembevételével feldolgozni: Milyen nemzeti kisebbségi problémái vannak magának Európának? Milyen megoldásokat talált rá? Milyen formái vannak az önrendelkezésnek, melyikre milyen precedenst ismerünk? Miért nem sikerült kivívnia az erdélyi magyarságnak a belső önrendelkezést? Miért kellene magyar állampolgárságot kapnia minden magyarnak? Miért nincs önálló állami magyar felsőoktatási intézménye az erdélyi magyarságnak? Hogyan befolyásolná a székelység, illetve az egész magyarság életét gazdasági és más vonatkozásokban – megvalósulása esetén – Székelyföld területi autonómiája? Milyen lehetőségeket kínál minderre az Európai Unió?
A konferencia fővédnöke Gál Kinga európai parlamenti képviselő, előadóink: Bakk Miklós, Bárdi Nándor, Bodó Barna, Bognár Zoltán, Constantinovits Milán, Fábián Gyula, Ferencz Csaba, Gál Kinga, Kovács Lehel, Molnár Gusztáv, Patrubány Miklós, Sándor Krisztina, Toró T. Tibor, Turcsány Péter.
Május 24–25-én előadásokra és kerekasztal-beszélgetésekre kerül sor a hallgatók bevonásával, szombaton, 26-án reggel a csonka-magyarországi hallgatók a csíksomlyói búcsún vesznek részt. A program a lapunkban megjelenő plakáton tekinthető meg, az esetleges programváltozásokról az EMI honlapján, a www.emi.erdely.ma oldalon lehet tájékozódni.

(emi)

Fel a tartalomhoz

elvtelenség


Vezérhangya

Elvek?

A múlt hétvégén bebizonyosodott: azoknak volt igazuk, akik óvták az RMDSZ-t a Traian Băsescu államelnök lemondatása körül kialakult belpolitikai perpatvartól. Az elvszerű megoldás a semlegesség lett volna, hiszen olyan erők csaptak össze, melyek képviselői a magyarság valódi sorskérdéseire semmiféle választ nem adtak, sőt, tulajdonképpen egytől egyig elutasítják az egyetlen valódi megoldást, az autonómiát. Băsescu annyi autonómiát akar adni a Székelyföldnek, mint Craiovának, ugyebár, a vele szemben állókról meg ne is szóljunk.
Ugyanakkor az is tény, ha a román demokráciát tartjuk szem előtt, akkor éppenséggel fordítva áll a dolog, mint ahogy az RMDSZ a kampányban állította. Mit is olvashattunk újságokban, szórólapokon és plakátokon Aradtól a Székelyföldig? „Soha többé politikai rendőrséget, soha többé jogtalan telefonlehallgatást, soha többé pártos igazságszolgáltatást, soha többé diktatúrát; igen az adott szó betartására, igen a független igazságszolgáltatásra, igen a demokráciára, igen az államfő leváltására.” Vagyis mit sugallt az RMDSZ? Azt, hogy Băsescu leváltása a megoldás mindenre. A román politikai kultúrában ezek szerint az adott szó szentsége lesz az uralkodó a poszt-Băsescu korszakban, nem lesz több jogtalan lehallgatás, a bíróságok nem politikai befolyás mellett működnek majd. Holott ha megnézzük, kik álltak Băsescuval szemben, beleértve az ideiglenes államfőt, az egész posztkommunista PSD-s bagázst, a nagy-romániás hőbörgőket, nem annyira kabaréba, inkább tragikomédiába illő az RMDSZ kampányszövege.
Székely István politológus szerint az RMDSZ „elvek” mellett szállt síkra s nem hangsúlyozta eléggé a korrupció elleni küzdelem fontosságát. Elvekért? Ugyanbiza milyen elvekért? Mert egy dolog egy kampányban elveket „hangoztatni” minden meggyőződés és hitelesség nélkül, s más dolog síkra szállni értük. Ez utóbbi feltételezi az őszinte azonosulást a hirdetett elvekkel. Márpedig a fentebb idézett Băsescu elleni kampányszöveg demagógiaindexe elérte a „magyar párt magyar érdek – román párt román érdek” szlogenét. (Gyengébbek kedvéért: az RMDSZ ezzel feketítette a Magyar Polgári Szövetséget 2004-ben. Kevesen láttak át a szitán, kevesen voltak tisztában azzal, hogy a „magyar párt” csupán nevében magyar, hiszen 1996 óta a román nemzetstratégia leghűségesebb szolgálója, mely karöltve a magyar diplomáciával a rendszerváltás utáni korszak legnagyobb történelmi esélyét szalasztotta el, amikor nem követelte minden fórumon Románia EU-csatlakozása előtt a Székelyföld területi autonómiáját.)
A magyar szavazók csattanós választ adtak az RMDSZ demagógiájára.
Más kérdés, hogy ettől még semmi nem fog változni. Nemcsak Magyarország egy következmények nélküli ország, ahogy Fricz Tamás mondja. Románia is az. Markóék politikailag be vannak betonozva, s felettébb valószínűtlen, hogy a lelkiismeret hangjára hallgatva akár Markó, akár követőinek bármelyike lemondana, hisz erre már számtalan lehetőségük volt, az állami magyar egyetem megteremtésének meghiúsulásától a tanügyi törvényen keresztül a kisebbségi törvény bukásáig. Markóék jól érzik magukat ott, ahol vannak. Az épp aktuális román kormányerők aprópénzzel kifizetik őket a hitelesítésért cserébe, ők pedig tovább tetszeleghetnek a jogtalanul birtokolt forrásokból megteremtett médiabirodalom hamis dicsfényében.

Borbély Zsolt Attila

Fel a tartalomhoz

Hogy mik vannak!

Két világraszóló fölfedezés

Május 4-én és 5-én Kolozsvárt rendezték az európai kisebbségi nyelvű napilapok közgyűlését és tanácskozását. Ebből az alkalomból a rendezvényt szervező Szabadság című helyi lap röviden ismertette a kisebbségi napilapok szövetségének lapjait. Az ezt olvasó hihetetlen fölfedezésnek lehet tanúja, eddig ugyanis senki sem tudott arról, hogy
1. Lengyelországban a lengyelek kisebbségben vannak, és egyetlen lengyel nyelvű kisebbségi napilapot adnak ki. Ha tehát a lengyelek kisebbségben vannak, akkor az a kérdés, milyen nép van többségben szép Lengyelhonban? A rövidke ismertetőből ez persze nem derül ki. Az viszont köztudott, hogy az ország északi részén, Gdansktól nyugatra kasub nyelvű kasubok élnek, egyes források szerint több tízezren. Bár nyelvük közeli rokona a lengyelnek, mégsem ez. Említett szövegből erről sem szerezhetünk tudomást.
2. Ennél is izgalmasabb az a hihetetlen hír, hogy a gall nyelvet ma is beszélik. Azt, amelyet eddigi ismereteink szerint a gallok beszéltek, természetesen Galliában, a mai Franciaország területén létezett egykori országban, s mely nyelv országuk rómaiak általi meghódítása után, valamikor a Kr. u. első ezred első felében eltűnt. Az ismertető szerint a gall nyelvet ma nem akárhol, hanem Spanyolországban beszélik, ahol van egy gall nyelvű napilap. A Galicia Hoxe. Hogyan sikerült a gall nyelv létezését eddig titokban tartani? Ezt fejtse meg valaki. Az olvasó zavarát a továbbiakban növeli az a hihetetlen fordulat, hogy a gall nyelv ugyanott olvasható román megnevezése galeză. Ez ugyanis magyarul kymri, angolul welsh, amit, ha igaz, a Nagy-Britanniához tartozó Walesben beszélnek. Ember legyen a talpán, aki ebből a zűrzavarból kigubancolódik. Hacsak nem tud legalább keveset angolul, mert az ilyen nyelvű ismertetőből kiderül, hogy ez a nyelv a galician. Ami, éljen!, megvan, magyarul galego! Ezt persze a gall helyett ki lehetett volna hámozni a 2003-ban megszűnt O Correo Galego (A galego futár) című lap nevéből is. Sőt, a Szabadság 2006. december 13-i száma 3. oldalán, névtelen szerző tollából megjelent írás címéből is (Egy galego Kolozsvárt). Ebből az is kiviláglott volna, hogy Galiciában a galegót beszélik, s a Galicia Hoxe [galiszia osé] ilyen nyelvű lap. Na de ekkora erőfeszítés azért mégsem várható el az ismertető írójától.

Asztalos Lajos

Fel a tartalomhoz

Alekszandr Szolzsenyicin

Hazugságban nem lehet élni

Volt idő, amikor suttogva is féltünk beszélni, és most, láss csodát, szamizdat lapokat olvashatunk, írunk, s ha összefutunk a munkahelyen, a cigarettázóban, nyíltabb szívvel panaszoljuk el bajainkat: mi vár ránk, merre manipulálnak minket. És ez a tragikomikus hencegés most, amikor szakad ránk a plafon, vad, alattomos kormányokkal vagyunk szolidárisak. Polgárháborús zűröket kavarnak. Ma ilyen a világjelenség és nem léphetsz ki a táncból. Kénytelen vagy rángatózni benne. Az éj leple alatt bárkit elítélhetnek (akár halálra), egészséges gondolkodók roskadnak be az elmegyógyintézetekbe, és mi „újra” képtelenek vagyunk állást foglalni. Betelt a pohár. Ez a lelki megnyomorodottság mindannyiunkat benyel, és most jöhet a fizikai satnyulás, a pusztulás nyúzódeszkájára kerülünk gyermekeinkkel együtt. És mi gyáva kukacok mosolygunk, mosolygunk és álarcosan, képmutatón gagyogunk itt-ott. Mit tegyünk? Nincs már erőnk a replikára. Elvesztettük emberi önbecsülésünket. Jelentéktelen koncokért dobtuk oda elveinket és utódaink jövő lehetőségeit ejtettük a sárba, csak hogy ne veszítsük el ezt a beomlott egű langyos kényelmet, amelyben fetrengünk. Már nem vagyunk konokok, sem büszkék, nincs lelkesedésünk sem. Az atombombától sem félünk (szinte mindegy, mint a patkányoknak, valahol megbújunk mi is), és bújunk az igazi hazafiak kiállása elől. Jaj, óbégatunk. Nehogy lemaradjunk a csordától, nehogy legalább egy saját lépésünk legyen, mert lakkcipő és bérelt lakás nélkül maradunk, amely így-úgy langyosságban tart minket. Mekkora szólam- és reklámözön áraszt el, és azt hisszük naivan, hogy ez a valós élet, és marad mindig. A szociális, életvitel világosan meg van húzva. Nincs merre tekeredni, ez az álságos lét nyomja el a szellemiséget. Nincs is már közös pontunk semmiben. Így lettünk akarat- és cselekvőképtelenek. Pedig mennyi szépet, okosat lehetne cselekedni, ám számunkra könnyebb a hazudozás. Nem „ők” a hibásak, hanem „mi”, csakis mi! Beszélhetnénk ellenük, de ránk sem bagóznak, mert be van tömve a szánk. Hogy „őket” jóra bírd, örök időkig képtelenség. Ők nem képesek a jócselekedetre. A legkézenfekvőbb lenne részünkről, hogy tudjunk választani öntudatosan, de erre mi képtelenek vagyunk. Más népek sztrájkolnak, tüntetnek, békésen és határozottan, mi gyávaságba süppedtünk, félünk az igazságért kilépni az utcára. Hogyan lehetséges ez? A történelmi tragédiákból, tapasztalatokból nem tanultunk, úgy teszünk, mintha nem lenne szükség rájuk. Most, annyi kudarc után látjuk, hogy lelkes fiataljaink harca, áldozata szinte hiábavaló volt, csalódtak, legyintünk fölöttük. De drága elődök, csak köszönöm nektek, hogy felnyitottátok a szemem és még néhányunknak. Mert azért csak tudjuk, hogy aljas módszerek, gyakorlatok csak gyalázatos eredményt hozhatnak. A kezünk… maradjon tiszta! A kör bezárult? Nincs kiút? Csak az lenne a sorsunk, hogy várjunk, hátha történik valami? Ha saját erőnkből nem szakítunk ezzel a rózsaszín álsággal, akkor a hazugság állandó gyakorlattá válik. Amikor az erőszak betör az ember életébe, s elkapja álnok hevülete, az egyén erősnek hiszi magát, hiszen a hatalom mellette van. Félre mindenki előlem! – hiszi, mert ha nem, jaj a fejeteknek! De az erőszak hamar öregszik, kifullad, arcot vált, pár év, s már nem bízik csicskásaiban, önbizalma sem marad, s akkor hívja az új szövetségest, az új hazudozót, mert a frigy elengedhetetlen mindkettő megmaradásáért. Az erőszak néha visszahúzódik, előreküldi hazug hordárait, amíg elfogadjuk hazug stílusát, besúgói leszünk, zsoldosai. Itt rejlik a szabadság, a szabadlelkűség kulcsa: ha nem veszel részt ez ocsmány hazudozásban. Legyen a hazudozás bármilyen általános, de én, „egyén” szembeszegülök, és akkor a hazugság még a legegyszerűbb dolgokban sem verhet gyökeret. És megnyílik egy pici ablak a fény felé, nem is volt nehéz rátalálni, de ez a hazudozásnak tragikus végét jelzi. Mert az ember, ha nem fél a hazugságtól, s nem hódol be neki, az gyáván, sunyin elinal. Mint a rüh, úgy élősködik a hazugság azokon, akiket megfertőzött. Sajnos nem vagyunk érettek, felnőve a kihívásokhoz (hiába áltatjuk magunkat), hogy utcára menjünk az igazság nevében, félünk a társadalmi igazságtól magától. De legalább azt a rosszat, hamisat ne terjesszük, ami nem tőlünk származik. Ne adjunk lovat alá. Az itteni gyakorlat: a renyheség, a gyávaság kitaposott útja, hol állunk mi Gandhi egyenes, egyszerű, méltóságos és csendes kiállásától. Legalább annyit tennénk, hogy az ámítás, a cselszövő hazugság vírusait ne terjesztenénk, ha már tudjuk mindezek eredetét. Az ideológiák bedobták törülközőjüket, sterilek, kikopott a zászlójuk. Csak döntenünk kell, mindenkinek, hova áll. Nem ír alá vállalást, esküt, nem hazudik álságosan írásaiban. Nem ferdíti a társadalmi (és nemzeti) valóságot, sem félelemből, sem karrierhajhászás miatt. Nem hagyja manipuláltatni magát, nem vesz részt abban, amivel nem ért egyet. Nem szavaz gazemberekre, hazugokra, álságosokra. Nem vesz hazug újságokat, és nem hallgatja el ezek hazudozásait. Ez nem könnyű kihívás. Lesz, aki elveszti állását, fiataloknak ellehetetlenítik az iskolázást, de aki egyenes akar maradni, vállalnia kell! Aki erre nem képes, hiába dicsekszik akadémikusi címeivel, vagy ilyen-olyan rongyaival, a tükör előbb-utóbb gyáva gazemberré minősíti, mint egy férget. Dicsőség azoknak, akik a kigombolt ingben a tankok elé feküdtek. Örök tisztelet nekik. Nem elsők leszünk, ha kiállunk önmagunkért, de nem baj, ha előttünk mások is megtették, és mi csak „követőik” vagyunk. Ha sokan leszünk, megteremtődik a csoda, de ha gyávák maradunk, ne sopánkodjunk, hogy légüres térben pangunk, tengünk. Begörbülünk csámpásan, és „ők” gondoskodnak genetikai, biológiai pusztulásunkról is, s ránk aggatják: „ilyen az új ember”, akinek nincs szüksége gondolkozni és tisztességes életet élni. Senkik leszünk „általuk”, mint ahogy Puskin írta: „Kár a turmát magára hagyni, vágd, nyírd meg, nyakába szabd az ostort, jármot, s nem elkapatni.”

A Veki-Mír 1989. második
számából fordította: László György

Fel a tartalomhoz

A könnyű drog, mint politikai indikátor

„Néhányan demonstratíve pipáztak és feltűnően lázadtak a rendszer ellen, ugyanakkor az egész party inkább hasonlított arra a néhány napra, amikor a Szigetre kivonul a vizsgáktól meggyötört bölcsész és közgáz hallgató és szakadt ruhákat magára erőltetve inkább csak mímeli a lazaságot, mintsem megéli. A margitszigeti akció is ilyen volt. Kis Jamaika-feeling, mindenki baromi szétesett és a 400 forintos sör sem akadály.” – Így számol be a gondola mérsékelt konzervatív hírportál a könnyű drogok legalizálásáért folytatott globális mozgalom magyarországi leányvállalatának múlt vasárnap megtartott idei tüntetéséről. A józan ésszel támogathatatlan célért folytatott megmozdulást ezúttal is ellentüntetés kísérte a Jobbik és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség színeiben.
Nem véletlenül. Hisz a drogproblémához viszonyulás éppen úgy lakmuszpapír jellegű kérdés a pártok esetében, mint az abortuszhoz, a határozott és szigorú büntetőjogi politikához, a bevándorláshoz, a termőföld eladásához (stb.) való viszonyulás. Hogy, hogy nem, az SZDSZ minden esetben a nemzeti közösség fennmaradása és szellemi, gazdasági, létszámbeli gyarapodása szempontjából káros opciót támogatja. Emlékezetes, hogy a párt első ízben való kormányra jutása idején Konrád György, az egyik fő SZDSZ-es ideológus azzal fordult a Horn Gyula vezette új kormányhoz, hogy legalizálják a könnyű drogokat. Ez volt az SZDSZ-es értelmiségi holdudvar talán legismertebb figurája számára a legfontosabb megoldásra váró társadalmi probléma, melynek ügyében elengedhetetlennek láthatta a nyilvánosság előtti fellépést.
A drogos tüntetések ügyét legkorrektebbül az új radikális jobboldali szervezet, az Új Demokratikus Koalíció kezeli: nem kevesebbet javasoltak, mint azt, hogy a parlament tegye büntethetővé a kábítószer-fogyasztás propagálását. „Az amerikai indiánok kiirtása háború volt. Az indiánokat fegyverekkel és alkohollal irtották. Ami az indiánoknak az alkohol, az az európai embernek a kábítószer” – olvashatjuk honlapjukon. Az UDK konstruktív javaslattal is él a kábítószer-fogyasztás visszaszorításának ügyében, eszerint „normatív alapon díjazni kell a kábítószer-kereskedőket a hatóság részére feladó személyeket. Az emberiség történetében ez a legolcsóbb és leghatékonyabb bűnüldözési módszer. Míg a jelenlegi liberális bűnüldözési rendszer a legdrágább és alkalmatlan.” Persze ehhez egy nemzeti értékekben és érdekekben gondolkodó kormány kellene az ország élére.
Abba is érdemes belegondolni, hogy példának okáért a drogkérdésben az SZDSZ libertinus, egyén- és közösségellenes álláspontja még csak nem is népszerű. A magyar lakosság elsöprő többsége drogellenes és jó szemmel nézné a kábítószer-fogyasztás elleni határozott, kemény és hatékony fellépést. Más szóval az SZDSZ-nek e kérdésben (is) fontosabb a közösségbomlasztás, a nemzet- és emberellenesség, mint a népszerűségi mutatók. Végső soron már 1990-ben megmondták: „tudják, merik, teszik”. A rosszat.

B. Zs. A.

Fel a tartalomhoz

Görbe tükör

Fogcsikorgató

Akik Wass Albertet olvasnak, nem lesznek jobb magyarok. Hanem káromkodósak, kirekesztők és gyűlölködők. Szőrös talpúznak, zsidóznak és oláhoznak. Wass-könyvekbe csomagolt gyűlöletbeszédek lepik el a Kárpát-medence magyar könyvstandjait.
Egy írónak nevezett nyilaskeresztes hódít. Megtalálták a pártkönyvét is. Nem tudták? Pedig igen! Ezek ismeretében az sem lehet véletlen, hogy gyilkosság miatt halálra ítélték.
Holtbiztos, hogy bűnös!
Tőle meríti hát a jobboldal azt a rengeteg fröcsögő gyűlöletbeszédet. Csak azt a sok naiv, jóindulatú, de tudatlan olvasót sajnálom, akik Wasst olvasva egy platformon találják magukat Orbán patáival.
Kénkő és izzó láva, amerre a szem ellát!
A lelkészek sem tesznek ellene (még ez a Viskis Béla sem!). Pedig szólhatnának a pulpitusról, kiprédikálhatnák vasárnaponként, hogy térjen vissza a nép a hivatalosok által kijelölt zsenikhez. Hiszen ők az igazi, sőt választott költő- és írótehetségek.
A Wass-párti irodalomtörténészeket sem értem. Eladták magukat a Wass fiak koncáért?!
Bizonyosan.
Pedig a „kulturális hetilap” is megírta, hogy Wass örök álma nem lehet csendes. Sőt, dokumentálták is (túlvilági kapcsolatok, miegymás).
Szóval: őket vigyék fel a padlásra! Különben sikítok!

Fábián Tibor
(Cs. Gyímesi Éva Wass-fogak között című cikke nyomán, Új Magyar Szó, május 4.)

Fel a tartalomhoz

lapszemle


Túl sok érdeket sértett a román államfő

Kincses Előd szerint Băsescu szembefordult a kommunista rendszerhez és a hírhedt Securitatéhoz ezer

Traian Băsescu azért került a támadások kereszttüzébe, mert nem tudják neki megbocsátani, hogy Saulusból Paulus lett. Bár a múltja nem makulátlan, időben felismerte a posztkommunista, szekus elit leváltásának szükségességét, ezzel viszont értelemszerűen rengeteg érdeket sért – fogalmazott lapunknak adott interjújában Kincses Előd ügyvéd, akit a szombati romániai népszavazásról kérdeztünk. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség egykori politikusa szerint a Markó Béla vezette formáció évek óta feladta a demokratikus elvek védelmét, s számos antidemokratikus bukaresti törvényhez adta szavazatát.
– Magyarországon talán kevésbé értik az emberek, hogy mi is történik valójában Romániában. Tartanak egy népszavazást, amelynek kezdeményezői el szeretnék távolítani hivatalából az ország legnépszerűbb politikusát, Traian Băsescu államfőt. E cél érdekében furcsa szövetség alakult, melynek éppúgy tagja a liberális párt és a posztkommunista Szociáldemokrata Párt, mint a szélsőségesen magyarellenes Nagy-Románia Párt, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Miért indult ez az egységes támadás Băsescu ellen, s hogyan került ebbe a társaságba az RMDSZ?
– Először is fontos leszögezni, hogy Băsescu szintén a régi rendszer „terméke”. Ő is a forradalmat kisajátító, Ion Iliescu körül tömörülő garnitúra környékéről indult. Băsescu azonban szembefordult ezzel a kommunista rendszerhez, a hírhedt Securitatéhoz ezer szállal kötődő elittel. Az ő fő bűne, hogy Saulusból Paulus lett. Azaz Băsescu esetében nem egy makulátlan múltú államférfiról van szó, csakhogy az egykori hajóskapitány idejében felismerte a Románia európai haladásához elengedhetetlen lépés szükségességét: a posztkommunista, szekus elit leváltását. Ennek érdekében ítélte el a bukaresti parlamentben a kommunizmus bűneit, s ezért tette lehetővé a szekus dossziék megnyitását, és támogatta azt, hogy a legmagasabb politikai szinten jelentkező korrupciót is vizsgálja az ügyészség. Rengeteg érdeket sértett, ezért az egész romániai politikai elit szembefordult vele. Ez magyarázza a furcsa szövetséget, amelynek vezető ereje a ma Szociáldemokrata Párt néven futó posztkommunista párt, élén Mircea Geoană elnökkel, akinek Securitate-ezredes volt az apja. A szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt szekus kapcsolatai közismertek. Az RMDSZ esetleges Securitate-kapcsolatai közszájon forognak, ami pedig a liberálisokat illeti, több vezető politikusokról is kiderült ügynökmúltjuk. A szövetség része még a Dan Voiculescu vezette, magát konzervatívnak nevező formáció is. Ennek a pártnak van talán a legerősebb kötődése az egykori kommunista politikai rendőrséghez. 322 képviselő, szenátor szavazott Băsescu ellen, ami annyit jelent, hogy a román törvényhozás hetvenöt százaléka az elnök leváltását szeretné elérni. Ennek érdekében pedig semmilyen antidemokratikus eszköztől nem riad vissza.
– Az RMDSZ a demokrácia védelmezőjeként tünteti fel magát. Ezek szerint csupán politikai szemfényvesztésről van szó?
– Engem évek óta leginkább az zavar az RMDSZ politikájában, hogy feladta a demokratikus értékek védelmét. Szavakban persze nem, de a gyakorlatban nagyon is. A szövetség sok antidemokratikus törvényt megszavazott Bukarestben, noha az erdélyi magyarság jogait csak egy demokratikus Romániában lehetne kivívni. Az RMDSZ jelenlegi politikája a magyar közösség érdekérvényesítő képességét, valódi érdekeinek képviseletét rendkívüli módon megnehezíti. Most például olyan referendumtörvény-módosítást fogadtak el a demokrácia védelmének a jelszavával, amelynek következtében Băsescut le lehet váltani akkor is, ha három ember jelenik meg a népszavazáson, és abból kettő ellene szavaz. Ha viszont az összes romániai szavazó fele plusz egy nem fog megjelenni a népszavazáson, akkor hiába voksol mindenki az államfő maradására, őt a parlament még mindig félreállíthatja. Elképesztőnek tartom, hogy az RMDSZ, amely magát a demokratikus értékek védelmezőjeként tünteti fel, ilyen jogi konstrukciót megszavazott. Jogászként szégyenteljesnek tartom ezt a helyzetet, amely egyébként oda vezet, hogy ma Romániában egy polgármestert nehezebb leváltani, mint az államelnököt. A választási törvény szerint ugyanakkor könnyebb államelnökjelöltként indulni, mint független képviselőjelöltként. Ilyen antidemokratikus jogi konstrukciókat csak a hatalom megtartásának mindent elsöprő vágya eredményezhet.
– Băsescu egyes kampánygyűlésein három RMDSZ-politikust hoz nyíltan összefüggésbe korrupciós ügyekkel: Verestóy Attilát, Markó Bélát és Nagy Zsoltot. Megalapozottak ezek a vádak?
– Verestóyt a romániai sajtó már régóta az „Úristen favágójának” nevezi, a média szerint ugyanis a székelyföldi erdők kiirtásával alapozta meg óriási vagyonát. Markó Béla és Nagy Zsolt büntetőjogi felelősségéről én nyilvánvalóan nem nyilatkozhatom. Nem mondom azt, amit az RMDSZ-vezetés állít, hogy ártatlanok, s jogászként természetesen bűnösöknek sem nevezhetem őket. Meg kell várni a már elkezdett nyomozás eredményét, és várjuk meg, mi lesz az esetleges ítélet. Azt mindenképpen érdekesnek tartom, hogy Markó Béla a meg nem jelent verseiért egy óriási összeggel járó szerződést tudott kötni romániai magyar és magyarországi kiadókkal. Nem nagyon tudok olyan erdélyi költőről, aki a verseiből meggazdagodott volna, de kívánom Markónak, hogy valóban a vagyoni gyarapodását elősegítő, sikeres irodalmi munkásságot fejtsen ki.
– Az RMDSZ nemcsak határozottan állást foglalt Băsescu ellen, de óriási sajtókampánnyal igyekszik meggyőzni a magyar szavazókat, hogy a felfüggesztett államfő maga a gonosz megtestesítője. Taktikus álláspont ez, amikor felmérések szerint az erdélyi magyarság körében is népszerű az elnök? Nem lett volna jobb semlegesnek maradni ebben a bukaresti belpolitikai csatározásban?
– Furcsállom, hogy egy ilyen éles bukaresti meccsben, amely során a szemben álló felek nem válogatnak az eszközökben, az RMDSZ ilyen határozottan szembeszállt Băsescuval, az eddigi legtehetségesebb és legnépszerűbb román politikussal. Amennyiben Băsescu a hatalomban marad, az RMDSZ-vezetők szűklátókörűsége és gőgössége miatt a magyar közösségen csattanhat az ostor. Sokkal egyszerűbb lett volna azt mondani, mindenki szavazzon a saját belátása szerint. Ez persze egy minimális politikai bölcsességet is feltételezett volna, de én már évek óta úgy látom, hogy Markó Béla sajnos immár képtelen racionálisan gondolkodni. Mai napig sem tudom megmagyarázni például Tőkés László megfosztását a tiszteletbeli elnöki címtől. A püspök akkor már gyakorlatilag politikai holtvágányon volt, az RMDSZ operatív tanácsában mindenki mindig ellene szavazott, tehát egyetlenegy politikai opcióját sem tudta keresztülvinni. Azáltal viszont, hogy a szatmári kongresszuson megszüntették a tiszteletbeli elnöki címet, azt érte el a szövetség, hogy az erdélyi magyarság képviselete végletesen megosztottá vált. Ezúttal is csak a gőgös politikai rövidlátással tudom ezt a lépést magyarázni.
– Ha népszavazás során a magyar többségű megyékben az RMDSZ propagandája ellenére Băsescu mellett szavaznak, akkor nem kellene-e a szövetségnek levonnia bizonyos komoly politikai következtetéseket? Annál is inkább, mert a Magyar Polgári Szövetség az államfő támogatására buzdít.
– Az a szűk elit, amelyik magához ragadta a magyar képviselet vezetését, annyira magabiztos, mindenre elszánt, hogy képtelen a megújulásra. Ráadásul úgy be van betonozva a hatalomba, hogy egy következő kongresszusig semmiképpen sem lehet leváltani őket, noha az RMDSZ is megérett a megújulásra, éppen úgy, mint a felvidéki Magyar Koalíció Pártja vagy a Vajdasági Magyar Szövetség. Csak javunkra válhat, ha Markó Bélát visszaadjuk az irodalomnak.
– Markóék esetleges kudarca a Băsescuról szóló referendumon mennyiben csökkentheti a szövetség esélyeit az ősszel esedékes romániai európai parlamenti választásokon, ahol amúgy is meg kell mérkőznie Tőkés Lászlóval is?
– Ez esetben is a Markó-féle vezetés gőgössége vezetett a kialakult helyzethez, a megosztottsághoz, hiszen az RMDSZ a vezető magyar értelmiségiek intelme ellenére sem biztosította a második helyet Tőkés Lászlónak az EP-listán. Ez a lépés ugyanis azt biztosította volna, hogy a romániai magyarságnak nem két, hanem három képviselője lett volna az Európai Parlamentben, hiszen az egységes fellépés sokkal több szavazatot eredményezne. Tőkés Lászlónak Nagy Zsolt vagy Winkler Gyula nem ellenfele, így könnyen előfordulhat, hogy a megméretés egy újabb kudarcot hoz az RMDSZ jelenlegi vezetőségének.

Pataky István
(Magyar Nemzet)

Fel a tartalomhoz

A diadal íve

A Heti Válasz Párizsban volt tanúja annak, hogy Franciaország – magyar gyökerekkel is rendelkező – jobboldali elnököt választ magának. A honi politikából jól ismert módon ellenfelei populistának, radikálisnak, autoriternek bélyegezték Sarkozyt. A politikus nem sok ügyet vetett a vádakra, sőt nekirontott a hatvannyolcas baloldali mítoszoknak.
Múlt héten vasárnap este nyolc órakor, amikor a televíziók hírül adták, hogy a francia köztársaság következő elnöke a jobbközép Unió egy Népi Mozgalomért (UMP) vezetője lesz, a boulevard Saint Germainen tömörülő szocialista rajongók csalódottsága nem érte el a 2002-es mélységeket. Akkor ugyanis Lionel Jospin be sem jutott a második fordulóba. Idén legalább ezt a megaláztatást elkerülték. Royal 46,9 százalékos eredménye sem feledtetheti azonban, hogy a baloldal válságba került: a szocialista jelölt 1995 és 2002 után harmadjára is alulmaradt az elnökválasztáson. A belharc már meg is kezdődött: a Segoléne Royal által többször megalázott régi vezetők egyike, Dominique Strauss-Kahn a baloldal újraalapítására hívott fel. A maguk módján tiltakoztak Sarkozy megválasztása ellen azok a jórészt szélsőbalos csoportok, akik vasárnap és hétfő este Párizsban több nagyvárosban (Toulouse-ban, Lyonban, Nantes-ban) törtek-zúztak a jobboldali diktatúrától való félelmükben.

A jegyet váltók jelöltje

A legfőbb közjogi méltóságnak otthont adó Élysée-palotához közeli Gaveau színházban és környékén, ahol a jobboldali hívek várták a végeredményt, a hangulat vasárnap este a tetőfokára hágott. Kiszivárgott exit poll eredmények alapján a hivatalos becslések előtt mindenki tudta, hogy Sarkozy diadalmaskodott. Az utcán dübörgött a „győztünk, győztünk!” kiáltás, a teremben fiatal aktivisták és idősebb pártkáderek összekapaszkodva skandálták: „Qui ne saute pas est socialiste!” (Vagyis: aki nem ugrál, az szocialista!) A végeredményt hatalmas, hajnalig tartó örömünnep követte a Concorde téren – a mámorosabbak a hűvös idő ellenére még a szökőkutakba is belevetették magukat.
Sarkozy teljesítette két célkitűzését. Ötéves kormányzati pozíciója ellenére sikerrel képviselte a múlttal való szakítás gondolatát, és a jobboldali szavazótáboron túl baloldali, centrista és szélsőjobbos szavazatokat is meg kellett szereznie. Talán ennek a stratégiának is köszönhető, hogy a kampányban a honi és a francia politika között számos hasonlóságot fedezhetett fel a megfigyelő. Sarkozy 2002 óta a francia baloldal egyik fő célpontja volt. Homlokára gyorsan rásütötték a populista bélyeget, amikor arról beszélt, hogy segíteni kell a „korán kelő Franciaországot”. Programjának központi elemévé a munkát emelte, jelölti beszédeiben a munkanélküliség csökkentését vállalta. Megígérte, hogy elnökségének legfontosabb feladata az előző szocialista kormány által hozott, 35 órás munkahetet rögzítő szabályok fellazítása lesz. Ezzel együtt a vállalkozások adóterheinek csökkentését, a francia kis- és középvállalkozások támogatását is vállalta. Amikor pedig egyik márciusi beszédében a „tőkeközpontú kapitalizmus erkölcsösebbé” alakításáról szónokolt, az áthallásokra fogékony magyarok óhatatlanul Orbán Viktornak a munka és spekuláció alapú gazdaság szembenállásáról mondott szavaira asszociáltak.
Az állam tekintélyének helyreállításáról, a közbiztonságról vallott nézeteit a szocialista ellenzék autokratának minősítette, és a politikust a szabadságjogok megnyirbálásával vádolta. Sarkozy azonban belügyminiszterként és most is állta a sarat, mi több, rendszeresen visszavágott. Amikor az egyik párizsi pályaudvaron összecsapásokba torkollott, hogy egy jegy nélkül utazó külvárosi fiatal rátámadt az ellenőrökre, s a felduzzadt, törő-zúzó tömeg a kiérkező rendőröket is megtámadta, Sarkozy kijelentette: ő a jegyet váltók jelöltje. A külvárosi, javarészt bevándorolt fiatalok nehéz gyermekkorának megértésébe belefáradt francia átlagpolgár pedig neki adott igazat a rendőrség fellépését nehezményező baloldallal szemben. A legdühödtebb támadások mégis akkor érték Sarkozyt, amikor a bevándorlási politika szigorításáról, a nemzeti identitás fontosságáról beszélt. A baloldali liberális Libération a szélsőjobboldali Nemzeti Front szavazóinak elcsábításáról, Sarkozy (nemzeti) radikalizálódásáról cikkezett. A morális fatvát kiadók soraiban azonban zavart okozott, hogy a kezdeti támadások után Ségolene Royal is a nemzeti lobogó fontosságáról elmélkedett, és azt javasolta: minden francia család tartson otthon egy példányt a trikolórból. A korábbi elnökválasztásoktól eltérően a kampány a munkahelyteremtés, a lakáspolitika, az oktatás és az egészségügy kérdéseinek megvitatása mellett ideológiai párharccá is átalakult. A magyarországi fülek számára is ismerős lehetett, ahogyan egyszer csak a világnézetek összecsapásává vált a választási meccs. A kezdeményező ezen a téren is Sarkozy volt, midőn a francia baloldal egyik nagy mítoszának rontott neki. „Véget ér az az időszak, amely 1968 májusában kezdődött. Akkor bejelentették, hogy tilos bármit is megtiltani, hogy nincsenek többé szabályok, nincsen erkölcs, jó modor, nincsenek értékek, hogy nincs különbség jó és rossz, kiváló és közepes között. 1968 májusának ideológiája, hogy a polgár nem tartozik semmivel az országának, nincsenek kötelességei, csak jogai. Ez a gondolkodás sok rosszat hozott és hoz még mindig Franciaországnak” – írta május 5-én a Le Figaro Magazine-ban.

Republikánus jobboldal

A diáklázadás akkori főszereplője, a ma európai parlamenti képviselő Daniel Cohn-Bendit sztálinistának minősítette Sarkozy szavait, majd sietett hozzátenni, hogy a szélsőbaloldali lázadással szembenállók 1968-ban azt kiabálták neki: „Cohn-Benditet Dachauba!” A magyarországi választásokhoz hasonlóan tehát előkerültek az ideológiai kérdések, ahogy a két jelölt tévévitája is déjŕ vu érzést kelthetett a nézőkben. A május 2-i összecsapáson sokak meglepetésére az erőteljes debattőrnek ismert Sarkozy meglehetősen visszafogott volt, a kampányban kompromisszumkészségét, nyitottságát hangsúlyozó Royal viszont folyamatosan támadta a volt belügyminisztert. Sarkozy hívei közül sokan elégedetlenkedtek kedvencük hidegsége miatt, a felmérések azonban visszaigazolták a stratégiát. A CSA közvélemény-kutató intézet szerint a vitát követő 23 millió tévénéző közül Sarkozyt 47 százalék, Royalt 35 százalék találta meggyőzőbbnek, higgadtabbnak. Ezek persze a célegyenes előtti pillanatok voltak, addig Nicolas Sarkozy hosszú utat tett meg. Előbb saját táborát kellett maga mögé gyűjtenie, majd a legtöbb szavazót megszólítania. A feladatot sikeresen végrehajtotta. Győzelmét annak is köszönheti, hogy kemény, a bevándorlás szigorítását emlegető beszédeivel elhódította a Jean-Marie Le Pen szélsőjobboldali Nemzeti Frontját támogató szavazók jelentős részét. A 2002-es 17 százalékkal ellentétben idén csak 10,5 százalékot szerző néptribun szavazóinak egy része ráadásul úgy pártolt át Sarkozyhez, hogy ez a folyamat nem riasztotta el a radikalizmust amúgy nem kedvelőket. Többek közt ennek is köszönheti a politikus, hogy az első fordulóban a szavazók majd 31 százaléka őt választotta, ami 1974 óta a jobboldal legjobb eredménye. Sarkozy nem félt a stigmatizálástól, büszkén vállalta a „republikánus jobboldali” jelzőt. Igaz, nehéz is lett volna egyszerű radikálisnak lefesteni: az Izrael állam biztonságáról, Afrika támogatásáról vagy a nők elleni erőszak büntetéséről vallott nézetei nem éppen szélsőjobboldalira vallanak. Ám a sikeres stratégiának komoly ára van. Kevés politikus vált ki maga ellen olyan érzelmeket, mint ő, a franciák jelentős része komolyan tart tőle. „Royalra voksoltam, mert neki nagy a szíve, Sarkozy pedig félelmet kelt” – magyarázta múlt vasárnap a Heti Válasznak az 51 éves, köztisztviselőként dolgozó Beatrice, néhány perccel azután, hogy leadta szavazatát a Párizs nyolcadik kerületében található Roquépine utcai választókörben. Mások még keményebben fogalmaznak. „Sarkozy fasiszta, börtönbe fogja záratni az ellene tüntető fiatalokat” – vélekedett a 24 éves egyetemista Matthieu, aki a Sorbonne főbejárata előtt napfürdőzve védte a demokráciát.

Ablonczy Bálint
(A Heti Válasz nyomán)

Fel a tartalomhoz

ünnep


Magasztalja lelkem az Urat

A Szentlélek eljövetelének ünnepére, pünkösdre készülünk. Székelyföld szívében, Csíksomlyón zarándokok ezrei könyörögnek minden évben az áldott Szűzanya segítségéért a híres kegytemplomban. A kolostor Szent Ferenc Első Rendjének anyaháza és a templom is természetesen a nagy ferences család temploma, illetve bazilikája. Évente új meg új jelszó, jelige adja meg az egész zarándoklat szellemiségének értelmét. Ez foglalja össze tömören azt a szándékot, amely áthatja a jelenlévők és a tévé előtt lévők imaszándékát. Karácsony és húsvét után pünkösd a legnagyobb ünnepe a kereszténységnek. A világon bárhol élő magyarok szíve ilyenkor Csíksomlyó felé dobban. A 2007-ik esztendő búcsús jelszava tehát: Magasztalja lelkem az Urat. Rövid, de velős. Minden benne van. Szűz Mária ujjongó imája ez, hogy az Atya akaratából a Szentlélek ereje által szíve alatt hordozza Isten Fiát. Ő a Szentháromság Temploma, áldott az asszonyok között. Minden örömével és fájdalmával vállalta a Társmegváltó szerepét Jézus Krisztus mellett, a bűnösökért. Értem, érted és minden emberért. Kegyszobra előtt, melynek másolata a kolozsvári ferences templomban látható, évszázadok óta megszámlálhatatlan ima hangzott el. A megkopott lépcsőkön, melyek a szoborhoz felvezetnek, az esdeklő emberek százezrei mennek fel. Legnagyobb csoda az a lelki megbékélés, az a könnyes bűnbánat, az a lelki megújhodás, amelyben itt részünk van. A zarándoklás célja, hogy Mária lábaitól hitben megizmosodva, a Szentlélek erejével eltelve térjünk vissza az élet küzdőterére. Aki csak kirándulni jön vagy érdekességekre vadászik, az nagyon téved. Lelkének tarisznyája üres marad. De még az is megtörténhet, hogy itt érinti meg a Kegyelem, hiszen a Lélek ott fúj, ahol akar, ahogy az Írás mondja. Áldott Csíksomlyó. Ökumenikus együttléte ez a szó legnemesebb értelmében a magyarságnak és minden velünk együtt ünneplő embertársunknak. A szeretet nyelvét oly könnyű itt megérteni. Legyen az magyar, angol, német, román vagy bármi más. A csíksomlyói búcsún soha nem volt helye és nem is lesz a hazugságtól hemzsegő politikának, mert szent ez a hely, mint Mózes égő csipkebokra, ahová csakis oldott sarukkal, alázattal közelíthet az ember. Tehát hogyan magasztalja lelkünk az Urat? A csodálatosan szép jelszó ugyanis megvalósításra vár egyéni és közösségi életünkben egyaránt.
Gyenge hitünknek élő hitté kell válnia, mely nem elhadart imádságokból áll, hanem kereszténységünk megéléséből. Bűneink halálából fel kell támadnunk és az alaposan kiérdemelt szenvedéseket jajszó nélkül el kell fogadnunk. Bizony sokat és súlyosan vétkeztünk mi, akik szeretjük kihangsúlyozni, hogy Szent István népe vagyunk. Gyermekeinket nem neveltük a hitben. Miért? Hol gyávaságból, hol hanyagságból. Hol a kommunistáktól féltünk, hol úgy volt kényelmesebb. Hát az abortuszok milliói? A zarándoklat felnyitja szemünket és megszólaltatja az elnémított lelkiismeretet. Bizony keményen vétkeztünk Isten és nemzetünk ellen. Próbára tettük az Úr türelmét, de a bűnbánattól fájó szívben már hallani lehet a legszebb dallamot. Magasztalja lelkem az Urat. Ki meri azt hazudni, hogy nincsenek bűneink? A jelenlegi egyházellenes politikát folytató kommunisták most akarják jóváhagyni az egyneműek házasságát. Fiataljainkat sterilizálásra biztatják, mert ilyen módon akarják irtani véreinket. Hogyan és meddig tűri a halálos bűnök özönét a magyar? Vagy már nincsenek apostoli lelkületű vezérei népünknek? De vannak. Egy nagyszerű könyvről olvastam, most jelent meg. A címe Jus resistendi, vagyis Az ellenállás joga. A hátlapján ez áll: Azt akarjuk, hogy Krisztus uralkodjék. A Keresztény Demokrata Párt elnöke, Semjén Zsolt írta ezt a könyvet. Kérjük a Szentlelket, hogy belőlünk, lagymatag keresztényekből Isten és Hazánk ügyéért küzdeni képes embereket alakítson, akik képesek élni az ellenállás jogával. Olyanokat, akik előtt meghátrálnak az egyház ellenségei, akik előtt megtorpan a hazudozók csapata, akiknek szavától nyüszítve hátrálnak nemzetünk modern gyilkosai. Nagyasszonyunk, figyelj esdeklésünkre. Nekünk példaképeink vannak. Olyanok, mint Márton Áron, Mindszenti József. Olyanok, mint Bartis Ferenc és társai, a halálra kínozott szerzeteseink, papjaink, civilek, nők és férfiak. Közömbösségbe süllyedtünk, és ezért űznek csúfot belőlünk az istentelenek. Engesztelő nemzetté kell válnunk. Pünkösd van. Sátántipró Boldogasszony, könyörögd ki számunkra a hitvallók, a vértanúk lelkületét, mert másképp elveszünk. A Szentlélek az igazság lelke. Akkor pedig kötelességünk kimondani az Igazat, bármilyen áron. Hogyan? Érthető módon, szóban és írásban. Nem az elkenés finomkodásával, mert szóból ért a magyar, nem őszödi nyelven. Ne mondjuk ki soha, hogy úgyis mindegy, mert ez a nemzet halála lesz. Székely Jánossal vallom: Őrültség semmit sem tennünk. Ha mindent nem is tehetünk. Nem kell félnünk, mert ma már nem lőnek a Dunába, mint Salkaházi Boldog Sárát. Ne azoktól féljetek, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni – mondja az Írás. Hát erről van szó. A lélekgyilkosok ellen csakis az élő hittel és komoly tudással felfegyverzett kereszténység képes felvenni a harcot.
2007 pünkösdjén a csíksomlyói búcsún magasztalja lelkünk az Urat, hogy még élünk és nem vagyunk halott nemzet. Máriának felajánlott népe, könyörögjünk olyan keresztény politikusokért, akik apostolok is egyben. Olyanokért, akik képesek kivezetni a hazugság fertőjéből a nemzetet. De ebben hinnünk kell. Nem ímmel-ámmal, hanem szent fanatikussággal. Ahogyan Mózes kivezette a választott népet Egyiptom elnyomatásából, úgy kell kivezetni a magyar nemzetet is abból a szellemi elnyomatásból, amibe a nagy szélhámosok taszítottak. Zarándokok ezrei vonulnak Csíksomlyó felé felekezeti különbség nélkül. Mennek imádkozva, énekelve, fáradhatatlanul. Hajtja őket a Remény. Boldogasszonyunk Istent dicsőítő himnuszát a búcsúsok tízezrei éneklik örömteli szívvel. Ezt visszhangozza az öreg Somlyó hegye, ezt zúgják a csíki szelek, erre bólogatnak a székely fenyők. Magasztalja lelkem az Urat.

Pleşa Vass Magda

Fel a tartalomhoz

Miért „mozog” a pünkösd ünnepe?

A húsvét és a pünkösd csillagászati érdekességéről

A húsvét, a kereszténység egyik nagy ünnepe – teológiailag a legnagyobb – úgynevezett „mozgó ünnep”, majd ötven nap múlva elérkezik pünkösd ünnepe, mégpedig mindig más időpontban. De miért is van az, hogy ez a két ünnepünk minden évben más és más időpontra esik?
Azért mozog a húsvét ünnepének időpontja, mert húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap… A tavaszi napéjegyenlőség általában március 21-én következik be, ekkor lép a Nap a Kos jegyébe, ehhez kell tehát igazítani a húsvét időpontjának megállapítását.
A csillagászati tavasz kezdetének napján a Nap pontosan a keletponton kel, és a nyugatponton nyugszik, a nappal és az éjszaka időtartama egyenlő.
A manapság általunk is használt Gergely-naptár számos (itt most nem részletezett egyéb) hibája között mellesleg éppen ez a „mozgóünnep” is ott található… A március 21-ei napéjegyenlőség időpontja eshet olyan szombati napra, amikor éppen holdtölte van. Ilyen évben a húsvét március 22-re esik, tehát ez a legkorábbi nap, amikor elkezdődhet a húsvét… (A csillagászati tavasz kezdetétől a legtávolabbi időpontra eső húsvétvasárnap pedig április 25-e lehet.) A közeljövőben a szélsőértékhez legközelebb 2008. március 23-án lesz a húsvét vasárnapja.
Mint tudjuk, Jézus Krisztus halála a zsidó húsvét előestjére esett. Máté evangéliumában (27. 45-46) ezt olvashatjuk:
„Hat órától kezdve pedig sötét lőn az egész földön, kilenc óráig. Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiáltja Jézus (…) Én Istenem! Miért hagytál el engemet?”
Az idézett rész azt sugallhatja, hogy Jézus felkiáltásakor, illetve halálakor talán napfogyatkozás lehetett, hisz az sötétségbe burkolja a környéket… Csakhogy a zsidó húsvétot a holdhónap közepén, tehát holdtölte idején tartották! Köztudomású viszont, hogy teleholdkor kizárólag holdfogyatkozás következhet be és nem napfogyatkozás! Minden bizonnyal egy nem túl korábban lezajlott napfogyatkozás emléke keveredett össze az evangélium szerzőjének emlékezetében, s az megelőzte Jézus Krisztus keresztre feszítésének tényleges időpontját. A csillagászati kronológia titkait kutatva (sok más szakterület által valószínűsíthető adattal összevetve az időpontot) úgy gondoljuk, hogy Jézus Krisztus urunk halálának valószínűsíthető időpontja – a mai időszámításunkat és a Gergely-naptárat használva – talán 30. április 7-én lehetett…

A pünkösd ünnepéről

A pünkösd ünnepét a 2. századtól tartjuk számon. (A rendszerváltás előtt vallási ünnepeket alig-alig lehetett megünnepelni. A rendszerváltás e téren is változást eredményezett és a pünkösd munkaszüneti nappá vált, először csak 1993. május 31-én.) De miért is esik más és más napra minden évben ez az ünnepünk is, és honnan ered az elnevezés?
Pünkösd azért „mozog” a naptárban, mert valójában húsvét ünnepe a „mozgó” ünnep, mint előbb már ismertettük… A pünkösd szó a görög „pentakoszté” szóból ered, mely ötvenedik napot jelent és arra utal, hogy húsvét szombatjának ünnepe után vagyunk 50 nappal. (2007-ben április 8-ra esett húsvét vasárnapja, így 2007-ben május 27-én lesz az ünnep.)
A történeti visszatekintésben elsőként a zsidó nép ünnepét kell megemlíteni, mikor is a húsvét szombatját követő ötvenedik nap a befejezett aratás meghálálásának ünnepe volt a Szentföldön. A későbbi időkben ez a nap a híres Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált, vagyis azé az eseményé, hogy Mózes megkapta Istentől – kőtáblákon – a törvényeket. Izráel népe a Pünkösd ünnepét különleges áldozatok bemutatásával és pihenéssel töltötte el. Ekkor mutatták be az új gabonából készült két kovászos kenyeret, és gyümölcsöket is ajánlottak fel Izráel istenének, Jahvénak…
Másodikként a pünkösd keresztény vonatkozásait kell említeni. Természetesen a zsidó nép pünkösdi ünnepéből alakult ki a kereszténység ezen ünnepe, amelyen a Szentlélek eljövetelét ünnepli a keresztény ember, vallási felekezetétől függetlenül. Ezen ünnepet a keresztény világ a Krisztus utáni 2. századtól tartja számon. Később (mint Isten kiválasztott népének, a zsidó népnek ünnepe esetében) a keresztény világ is hozzákapcsolta pünkösd tartalmához az újtestamentumi törvényhozásra való megemlékezést, sőt magát a keresztény egyház megalapítását is erre a neves ünnepnapra tették.
Mi, mai megemlékezők, töltsük békességben a Szentlélek eljövetelének ünnepét.
(További érdekességek, ajánlott internet-honlapok: Magnitúdó Csillagászati Egyesület Debrecen (www.macsed.ngo.hu), Magyar Csillagászati Egyesület (www.mcse.hu).

Szoboszlai Endre
Debrecen

Fel a tartalomhoz

magyar szemmel


Vádolnak az élők és a holtak

Beszélgetés a 70 esztendős Wittner Máriával, az 56-os halálra ítélt szabadságharcossal

Emlékezetes beszédet mondott 2001. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján. Vádolta őket: a pribékeket, gyilkosokat és hazaárulókat, mert nemzetünk kiváló tagjait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is. Vádolta őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársai nevében. Vádolta őket a „legdrágább kincs” a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát és az otthon melegét… Vádolta őket jogosan. Ő megtehette. Hiszen a halálra ítélés pillanatában tőle is elvettek mindent. Elvették tőle alig kétéves gyermekét, elvették legszebb ifjú éveit, hivatását, a szerelem érzését. Elvették tőle a hitet, a reményt, elvették szabad magyar hazáját. Tizenhárom évet töltött börtönökben a halálra ítélt szabadságharcos, Wittner Mária tiszteletbeli székely. Sokunk példaképe. Szenvedéssorozata tanúságtétel: szereti őt az Úr.
– A Damjanich Polgári Kör vendégeként beszélt arról, milyen nehéz gyermekkora volt: szülei nélkül nőtt fel. Miért?
– Anyám mindannyiunkat lányfejjel szült. Sokáig azt hittem, hárman vagyunk a bátyámmal és a húgommal. Évek múlva tudtam meg, hogy összesen heten vagyunk testvérek.
– Ezért került az apácákhoz.
– Kicsi gyermekkoromban a nagyszüleim adtak be az apácákhoz. A karmelitáknál nőttem fel, először a Maglódi úton, majd amikor kitört a háború, levittek bennünket vidékre. Az apácáknál emberségre, hazaszeretetre, egymás iránti odafigyelésre neveltek. Advent idején mindig elkészítettük az adventi ingecskéket. Ha valaki jócselekedetet hajtott végre, este a kiértékeléskor felhajthatott egy ablakocskát. Persze apró dolgokra kell gondolni. Egy-egy felhajtott ablakocska egy szál szalmaszálat jelentett. Minél több szalmaszálat gyűjtöttünk, annál többet tehettünk a Jézuska jászolába. S az annyival volt puhább. Ebben mindannyian igyekeztünk. Ilyen finom módszerekkel neveltek bennünket az apácák.
– Innen került aztán állami gondozásba!
– Amikor mindent államosítottak 1950-ben, egy éjszaka kocsira pakolták az apácákat, és kiadták az útjukat. Ők azonban előtte még gondoskodtak a reájuk bízottakról, s hazavitték a gyermekeket. Biztonságba helyezték őket a családoknál. Engem egy nővér hozott haza a nagymamámhoz.
– Hány éves volt ekkor?
– Tizenhárom. Szoba-konyhás, kis kertes házban laktak. Együtt élt a nagyanyám, anyám nővére és a bátyám. Későbbi zárkatársam: Heim Ági édesanyja özvegyasszonyként nevelt öt gyermeket, mosónő volt. A Garas utca 6-ban, egy budai villa szuterénjében laktak. Ő örökbe fogadott volna, ám anyám nem engedte. Ebben a pillanatban telt be a pohár. Anyám egyébként is mindig azzal ijesztgetett, bead állami gondozásba. Ekkor végrehajtottam a riasztását, saját magam jelentkeztem az Üllői úton.
– Az 1956-os forradalomban részt vett, majd halálra ítélték. Végül 13 évet – legszebb női korát – börtönökben töltötte: 20 éves korától 33-ig.
– Krisztusi korban szabadultam.
– Hogy került a forradalom kellős közepébe?
– Az emberben tudat alatt ott éltek a nagyon keserű emlékek és benyomások. Valószínűleg ezek hatására indultam el. Nem írtam forradalmi verseket, de valami hajtott. Mi valami ellen tiltakoztunk és harcoltunk.
– Érezte a társadalmi igazságtalanságokat?
– Persze, saját bőrömön. Végig részt vettem a forradalomban, elejétől a végéig, amíg meg nem sebesültem, november 4-ig. Akkor bevittek a kórházba. Letartóztatásomkor – úgy látszik, sehol nem tudom befogni a pofámat – bizony összevitatkoztam a nyomozóval. Amikor a Divatcsarnok került szóba, ő azt mondta: kirabolták az ellenforradalmárok a Divatcsarnokot. Én pedig pontosan tudtam, mi történt. Amikor sebesülten feküdtem a Péterfy Sándor utcában, hallottam, hogy ég a Divatcsarnok és az oroszok rabolják ki a Divatcsarnokot. Ezen összevitatkoztunk. Biztosan nem volt jó ajánlólevél. Vagy az újságban a fotóm alá ezt írták: Wittner Mária kisasszony, az egykori zárdanövendék, a prostituált. Naná, hogy felcsattantam. Milyen jogon neveznek prostituáltnak? Azért, mert van egy gyermekem?
– Igaz lenne, hogy sokan csak úgy „belesodródtak” a forradalomba?
– Nem volt kötelező belesodródni. Engem nem a tömeg sodort, hanem tudatosan mentem el otthonról. A Szabad Nép székháznál vártuk, hogy kiadják a 16 pontot, ám közben kaptuk a drámai hírt: ölik a fiatalokat a Rádiónál. Ekkor tudatosan mentünk a Rádióhoz. Nem tízéves gyermekek voltunk, akiket belesodortak valamibe, hanem 19 éves voltam.
– Mitől sebesült meg?
– Aknabecsapódástól. November 4-én reggel kerültem a Péterfy Sándor utcai kórházba. 9-én jöttem ki, s akkor visszamentem a Corvin-közbe. De már csak romokat találtam. Borzalmas látvány volt. Egy emberrel találkoztam, aki később disszidált az utolsó pillanatban. Akkor már keresték. Nekem kintről írt egy képeslapot.
– Mária nem gondolt arra, hogy elhagyja az országot?
– De. Kimentem, csak haza is jöttem. Hisz Kádár büntetlenséget ígért, a gyermekem pedig itthon maradt. Egyébként Ausztráliába készültem, és Bécsig jutottam. A Vöröskereszt segítségét kértem, hogy hozzák utánam a gyermekemet. Ez folyamatban lett volna, de közben hazajöttem. Másodszorra pedig már nem sikerült kimennem. Elkaptak bennünket: 1957. június 16-án tartóztattak le.
– Milyen koncepciós váddal ítélték halálra?
– Több indokkal: például fegyverek rablásával, közértek kifosztásával vádoltak. A Történeti Hivatalban betekinthettem a peranyagomba. A kihallgatási jegyzőkönyvek tanulmányozásakor nagyon érdekes dologra jöttem rá. Több tanú azt állítja, hogy november 4-én délután bementem a Szövetkezeti Cipő akármibe, sőt másnap is visszamentem, és száz pár cipőt hoztam el. Ez döbbenetes. Miközben már a délelőtti órákban ott feküdtem a Péterfy Sándor utcai kórházban. Mégis ezeket a hazugságokat veszik át a lexikonok és a tankönyvek. A vádirat és a valós tények több pontban ellentmondanak egymásnak. Jelen pillanatban mégis úgy állítják össze a lexikonokat, hogy teljes egészében átemelik a Népbíróság anyagait. Amit abszolút koncepció alapján készítettek. Utána ezeket kőkemény pénzért kiadják. Ez etikátlan, sőt történelemhamisítás.
– Mi igaz az egészből?
– Részt vettem a forradalomban. Fegyver is volt a kezemben. Benzines palackokat töltöttünk. Később, amikor győzött a forradalom, járőröztünk. A rendőrséget leszereltük, ez mind igaz. Elvettük tőlük a fegyvereket. Az is igaz, hogy – a parancsnok engedélyével – a kilőtt gyógyszertárból vittünk tápszert egy pici, hat hónapos babának a szomszéd házba. Az is igaz, hogy az egyik közértből kiosztottuk az élelmet, amikor elfogyott az élelem a fővárosban. Az is igaz, hogy az ÁVH-s lakásból iratok tűntek el. Ám ez nincs benne a bírósági anyagban. Helyette hazugságok olvashatók: ékszert, kolbászt, meg nem tudom én mit loptunk el. A történészek ebből az anyagból dolgoznak. Így soha nem hámozhatják ki az igazságot.
– Amikor megtudta, hogy halálra ítélték fiatal lányként, emlékszik-e, mit érzett? Elájult?
– Hogyne, emlékszem. Nem ájultam el, inkább az ellenkezője történt. Amikor fölvittek bennünket a zárkába, megkérdeztük egymástól, mi az ítélet. Táncoltam és tapsoltam a halálra ítélésem pillanatában. Ez a kimerült idegállapotot tükrözhette. A másik, Katival megbeszéltük, hogy, amikor kimondják az ítéletet, fapofát vágunk, hogy semmi érzelmet ne lássanak rajtunk. Ezt persze nehéz volt betartani, valószínűleg ennek az ellenhatása tört ki rajtunk a zárkában. Utána kaptunk egy injekciót. Pár nap múlva átvittek bennünket a Kisfogházba, ahol a halálraítélteket őrizték. Ott aztán nap mint nap találkoztunk a halál gondolatával. Mert naponta akasztottak embereket. Íratlan szabály szerint mindenki elköszönt. Bemondta a nevét. Mondott néhány szót, ilyeneket például: Isten veletek! Bosszuljatok meg! Ki a himnuszt énekelte, ki a hazát éltette. A folyosón általában síri csend volt, az őrök is csizmára húzott papucsban közlekedtek. Ebbe a síri csendbe hasított bele egy-egy halálraítélt utolsó búcsúkiáltása.
– Lehetett-e hallani az akasztottak jajszavait?
– Mi nem hallottuk. Az akasztásokat egy zárt teremben hajtották végre, a Kis Fogház végében. A vasajtón túl, jobbra nyílt a kivégzőhely.
– Mi volt a legszörnyűbb a 13 évben?
– A karácsonyok. A halál árnyékában mindig csak gondoltunk rá. És a Kati barátnőm kivégzése. Közvetlenül mellőlem vitték el. Amikor becsapódott mögötte az ajtó – nem tudom, hogyan gondolhattam rá, hogy visszahozzák –, nekiestem az ajtónak és vertem, vertem. Közben kiabáltam: ne vigyék el, hozzák vissza! Aztán elájultam. Amikor kivégezték, megfogadtam, ha módom lesz rá az életben, emléket állítok neki és a többieknek. Ekkor esküdtem meg a Kisfogházban, néma esküvéssel, hogy soha nem hagyom cserben őket! Egy hónap múlva – a jogerős végzésnél – átvittek a Csillagba, ahol idegösszeomlást kaptam. Sorba bevertem a zárka ablakait! Nyomai itt láthatók a kezemen. Ömlött a vérem. Ott tört ki rajtam a nyolc hónap meg a Kati kivégzése. Üvöltöttem, hogy vissza akarok menni a Kisfogházba. S akkor lekötötték a kezem, azt mondják, nagyon magas ideglázam volt. Még Kalocsán is, amikor elszállítottak, két hőmérővel mérték minden nap a lázam. Ez a két hét teljesen kiesett. Amikor újra tudatra ébredtem, ott találtam magam ugyanabban a zárkában, ahol Katival őriztek. Amikor megkérdeztem a fegyőrt, hogyan kerültem ide, azt mondta, maga akart idejönni.
– S mi történt a két hét alatt?
– Altatták. Ez a két hét teljesen kiesett. Később visszavittek a Csillagba, majd Kalocsára kerültem. Ott a varrodában dolgoztam, munkaruhákat varrtunk, fillérekért.
– Szabadulása után, megbélyegzett emberként iszonyú nehéz lehetett új életet kezdenie. Mennyire érezte ezt a későbbiekben?
– Nagyon, szinte lépten-nyomon. Aki könnyebbé tette valamennyire a helyzetemet, az Patkós Gyula igazgató volt, a Szolnok-megyei Gyermek és Ifjúságvédő Intézet vezetője. Ő fogadta örökbe a gyermekemet. Ő hozta be hozzám a halálos zárkába, hogy utoljára láthassam. Attól kezdve ő nevelte a fiamat. Rendkívül sokat segített nekem, végtelenül tisztességes ember. Akkor is támogatott, amikor kikerültem a börtönből. Egy hónapig az Intézetben laktam a betegszobában, amíg nem találtam megfelelő albérletet. Ő szerezte a munkahelyemet.
– Csoda, hogy voltak ilyen emberek az embertelen világban…
– Valóban így van. Ő pedagógusi csoda. Csupa EMBER, nagybetűvel írva. Sajnos láttam már két lábon járó állatot is. Az ember jelzőt ki kell érdemelni! Ma ugyanabban a másfél szobás lakásban él, ahol felnevelte a három fiát. És ő is nehezen él.
– Tisztességes ember maradt…
– Igen, a tisztességes emberek ma nehezen élnek. A tolvajok meg dőzsölnek abban a vagyonban, amit elloptak a tisztességesektől. Ilyen egyszerű. Ezért ne várjanak bocsánatot!
– Megbocsátható-e a sok vér, emberáldozat, a tönkretett életpályák?
– Nem. Mert a pusztítás továbbfolytatódik, csak finomabb formában. Ma nem ítélnek senkit halálra, ma félig agyonvernek embereket. Ma belőnek a bíró ablakán, és leütik, ha nem olyan ítéletet hoz, amit várnak tőle.
– Ha csak itt tartunk, volt-e értelme 1956 áldozatának?
– Az egész „módszerváltást” felülről vezényelték 1989–90-ben. Ők azt mondják: vértelen forradalom. Én nem ismerek vértelen forradalmat. A forradalom mindig vérrel jár. Tehát a vértelen forradalom helyett hatalomátmentés zajlott. Ha így nézem, nem volt értelme. Mégis azt mondom, előbb-utóbb eljön a megtisztulás ideje. Reménykedem, hogy helyükre kerülnek az értékek, s akkor jobb lesz élni ebben az országban. De ez az anyagi és szellemi kifosztottság, mely hazánkra borult, megbocsáthatatlan. Ezért nem tudok megbocsátani. A megbocsátás a Jóistennél van.
Wittner Mária készül a csíksomlyói búcsúba, majd ezt követően június 6-án, születésnapja előtt három nappal a szentatya fogadja őt a Vatikánban. Az ’56-os halálraítélt hímzett pápai zászlót visz ajándékba XVI. Benedek pápának, alsó sarkába belehímzett egy kicsi ’56-os lukas zászlót. A szentatya áldását fogja kérni minden 56-os szabadságharcosra.

Frigyesy Ágnes

Fel a tartalomhoz

szélrózsa


Autonómiák, azaz területi önkormányzatok (10. rész)

Baszk parlament, baszk kormány Spanyolországban

Baszkföld önkormányzati törvényének második címe a helyi hatalom képviselőit és azok hatáskörét tárgyalja. A baszkföldi hatalmat a baszk parlament, a baszk kormány és ennek elnöke, baszk nyelven a lendakari gyakorolja.
A parlament a helyi törvényhozó szerv, jóváhagyja Baszkföld költségvetését, ösztönzi és ellenőrzi a baszk kormány tevékenységét. A baszk parlament sérthetetlen. Képviselőit a történelmi területek jelöltjeiből arányosan, egyenlő számban, egyetemes, szabad, közvetlen és titkos szavazással négy évre választják.
Megbízatásuk idején a képviselők az általuk leadott szavazatokért és kifejtett véleményükért mentelmi jogot élveznek. A négy év alatt Baszkföldön elkövetett bűntetteikért csak akkor tartóztathatók le, helyezhetők vád alá, tarthatók fogva és ítélhetők el, ha tetten érik őket. És kizárólag a baszkföldi Felső Törvényszék határozata alapján. Baszkföldön kívül elkövetett tetteikért a madridi Legfelső Törvényszék előtt felelnek.
Tagjaiból a baszk parlament elnököt, elnökséget és állandó tanácsot választ. Működési szabályzatát a parlament maga dolgozza ki, jóváhagyásához tagjai kétharmados többsége szükséges.
Rendes ülésszaka legkevesebb évi nyolc hónap. Törvényeit jóváhagyásuk után tizenöt napon belül a baszk miniszterelnök teszi közzé Baszkföld és az állam hivatalos közlönyében. A parlament jelöli ki azokat a szenátorokat, akik a madridi törvényhozásban az önkormányzati közösséget képviselik.
A baszk kormány Baszkföld végrehajtó és legfőbb közigazgatási szerve. Miniszterelnökének és minisztereinek hatáskörét a baszk parlament határozza meg. Ha a parlamenti választások eredményeként a parlamenti erőviszonyok megváltoznak, az új kormány beiktatásáig a régi kormány hivatalban marad.
Tevékenységéért a baszk kormány a baszk parlamentnek tartozik felelősséggel. Megbízatása idején a miniszterelnök és a kormány bármelyik tagja Baszkföldön elkövetett bűntettéért csak akkor tartóztatható le, helyezhető vád alá, tartható fogva és ítélhető el, ha tetten érik. És kizárólag a baszkföldi Felső Törvényszék határozata alapján. Baszkföldön kívül elkövetett tetteikért a madridi Legfelső Törvényszék előtt felelnek.
A miniszterelnököt saját soraiból a baszk parlament jelöli ki és a király nevezi ki. Ezután a miniszterelnök jelöli ki a kormány tanácsosait, vagyis minisztereit, irányítja ezek tevékenységét, a legmagasabb szinten képviseli Baszkföldet, ugyanakkor Baszkföldön ő képviseli az államot. A baszk parlament törvénye határozza meg a miniszterelnök választásának módozatát, tevékenységét és a kormánynak a parlamenttel való kapcsolatát.
A baszkföldi igazságügyi szerveket, beleértve ezek legmagasabb szintjét, a Felső Törvényszéket, a bírói hatalom sarkalatos törvénye alapján szervezik meg. Baszkföld Felső Törvényszékének elnökét a király nevezi ki.
Megfelelő működéséért Baszkföld saját pénzüggyel rendelkezik. Baszkföld történelmi területeinek illetékes intézményei saját területükön meghatározhatják, fenntarthatják és szabályozhatják az adózási rendszert. Baszkföldnek az állami költségvetéshez való hozzájárulását a történelmi területek hozzájárulásából a területi tanácsok és a baszk kormány állapítják meg. Ezt azután törvény hagyja jóvá.
A baszk önkormányzati közösség pénzügyminisztériumának bevételei a baszk parlament törvénye alapján elsősorban a történelmi területek költségvetési hozzájárulásából, az önkormányzati közösség adóiból, az állami adóból származó átutalásokból, a hitelműveletekből származó hozadékokból tevődnek össze.
A baszk parlament törvénye szabályozza Baszkföld természeti, építészeti, művészeti, művelődési örökségének igazgatását, védelmét és megőrzését. A beruházások kiadásainak fedezésére Baszkföld önkormányzati közössége kölcsönöket vehet föl.
Az önkormányzati törvény módosítását, átalakítását a baszk parlament képviselőinek egyötöde kezdeményezheti a baszk kormánynál vagy a madridi parlamentnél. A javaslatot a baszk parlament kétharmados többségének kell elfogadnia. De szükséges a madridi parlament jóváhagyása, végül pedig népszavazáson a választók hozzájárulása is. Amennyiben az önkormányzati törvény módosítása csak a baszkföldi hatalmi szervek átszervezésére vonatkozik és nem érinti az önkormányzati közösségnek az állammal való kapcsolatát vagy a történelmi területek sajátos törvénykezési rendszerét, a módosítás tervezetét át lehet nyújtani a baszk parlamentnek, tanácskozni lehet róla a madridi parlamenttel, s ha harminc napon belül nem merül föl ellene kifogás, a javasolt szöveget népszavazásra lehet bocsátani.
A jelen önkormányzati törvénnyel megállapított önkormányzati rendszer nem jelenti a baszk nép történelmi jogairól való lemondását, melyeket jogi úton időszerűvé lehet tenni.
Miután ezt az önkormányzati törvényt jóváhagyják, a Baszk Főtanács hatvan napon belül kiírja a négy hónapon belül megtartandó baszk parlamenti választásokat. A politikai pártok, pártszövetségek és választási csoportosulások minden választási körzetben jelölteket állíthatnak. Minden választási körzetben húsz képviselőt választhatnak meg.
A választások után a Baszk Főtanács harminc napon belül összehívja a megválasztott parlamentet, hogy kijelöljék a baszk kormány miniszterelnökét. Első menetben a miniszterelnök megválasztásához a parlament kétharmados többsége szükséges. Ha a választás sikertelen, másodszor és a továbbiakban az egyszerű többség is elegendő. Amennyiben a parlament megalakulásától hatvan napon belül a miniszterelnököt nem választják meg, a parlamentet feloszlatják és új választásokat írnak ki.
A baszk és a madridi kormány tagjaiból fele-fele arányban vegyes bizottság alakul, mely jelen önkormányzati törvénynek megfelelően, megalakulásától egy hónapon belül előírja, milyen hatáskörök utalandók át a baszk önkormányzati közösségnek. Az önkormányzati törvény érvénybe lépésekor végleg átutaltnak tekintendők azok a hatáskörök és anyagi források, melyeket eddig az időpontig a Baszk Főtanácsnak átutaltak. Valamennyi, bármilyen rendű szerzett jog tiszteletben tartandó, mellyel az átutalás pillanatában az állami és más közintézmények rendelkeznek.

Asztalos Lajos

Fel a tartalomhoz

finomvegyes


Érdekességek, színes hírek

Munkácsy-vetélkedő

Munkácsy Mihály életművéről rendez vetélkedőt mostantól négy lapszámban az Erdélyi Napló. A lapszámonként közölt kérdésre a helyes válaszokat a lap megjelenését követő egy héten belül (postabélyegző dátuma) levélben kell eljuttatni szerkesztőségünk postacímére: Redacţia Erdélyi Napló, 400 009 Cluj, C. P. 1320, O. P. 1. A sikeres megfejtők között hetente a Csíki Székely Múzeum ajándékait sorsoljuk ki: egy darab, 15 lej értékű belépő a kiállításra, egy darab Munkácsy-kiskatalógus, egy darab Munkácsy asztali naptár és egy darab Munkácsy falinaptár.
A kérdésekre adandó helyes válaszokat a www.munkacsy.ro honlapon is megtalálja.
Az 1. forduló kérdése:
Mikor és melyik városban született Munkácsy Mihály?

A Háromszék Táncegyüttes felvételi vizsgát hirdet táncosi állások betöltésére. Várjuk mindazok jelentkezését, akik haladó vagy kezdő szinten táncolnak és nem töltötték be a 35. életévüket. A felvételi vizsga június 4-én déli 12 órától lesz a Háromszék Táncegyüttes próbatermében.
A sepsiszentgyörgyi Stúdió M (régebben: Háromszék Táncegyüttes Mozgásszínházi Műhelye) felvételit hirdet színészi állások betöltésére. A felvételi vizsga június 2-án déli 12 órától lesz a Háromszék Táncegyüttes próbatermében.
Cím: Sepsiszentgyörgy, Szakszervezetek Művelődési Háza, Mihai Viteazul tér 15.
További részletek a 0267-315418 telefonszámon, vagy a hte@hte.ro e-mailcímen kérhetők.

Hat éve holtan az ágyban

Csaknem hét éven át feküdt holtan az ágyában egy férfi Németországban, mígnem a minap végre rányitottak – bár csak a rendőrök.
A mumifikálódott ember 59 évesen hunyt el, munkanélküli volt. Nagy valószínűséggel 2000. november 30-án halt meg természetes ok miatt.
Ágya közelében „régi” pénzeket talált a rendőrség, bár nem túl régieket: német márkát (az eurót 2002-ben vezették be Németországban).
Az illető nem hiányzott senkinek: a rendőrségre nem érkezett bejelentés róla mint eltűnt személyről. A férfi egy olyan bérházban lakott, amelyben számos iroda és magánlakás volt, ám mostanra már szinte lakatlan az épület.

VI. Filmtett – Duna Műhely Alkotótábor

Sokszorosan díjazott filmes szakemberek vezetik idén a VI. Filmtett – Duna Műhely Alkotótábort. A 2007. augusztus 9–19. között a Hargita megyei Csíkszépvízen megszervezendő tábor csoportvezetői listája szinte végleges. A rendezőcsoport munkáját valószínűleg Pálfi György (Hukkle, Taxidermia), az animációs csoportét Patrovits Tamás (Hungarikum), a színészekét Mészáros Péter (Eső után, Kythera) fogja irányítani. A vágók csoportvezetője várhatóan Lemhényi Réka (Dallas Pashamende, Taxidermia), a hangmérnököké Várhegyi Rudolf (Madárszabadító, felhő, szél, Sztornó), a producertanoncoké Lénárt Pál (Storyteller Pictures) és Durst György (Duna Műhely) lesz. A filmológus csoportnak Pápai Zsolt, a Metropolis folyóirat munkatársa tart majd filmtörténeti előadásokat.
A szervezőműhelyek meghosszabbították a jelentkezési határidőt: május 20-ig lehet pályázni a nyolc csoportba. A táborban készülő kb. 15 rövidfilmet az egyes csoportokból összeálló stábok készítik el első képeiktől az utolsó vágásokig. A filmek először várhatóan az Alter-Native fesztiválon, Marosvásárhelyen lesznek láthatók, októberben.
További értesülések a www.filmtett.ro weboldalon, illetve a 0728 262 024 telefonszámon szerezhetők.

Viccek

Az angol, a német és a cigány beszélgetnek. Angol:
– Én a két kezemmel körbeérem a feleségem derekát. De nem azért, mert olyan nagy kezem van, hanem mert olyan karcsú a feleségem.
Német:
– Az én feleségem ha ráül a lóra, a lába leér a földig. De nem azért, mert kicsi a ló, hanem mert olyan hosszú lábai vannak.
Cigány:
– Én ha reggel rácsapok az aszszony fenekére, aztán elmegyek munkába, mikor hazaérek, a feneke még mindig remeg. De nem azért, mert olyan nagy a feneke, hanem mert olyan hamar hazaérek.
*
A cigányt életfogytiglanra ítélik.
– Megnyugszik az ítéletben? – kérdezi a bíró.
– Igen, bíró úr, de volna egy kérésem…
– Ki vele!
– Tessék leszámítani a vizsgálati fogságot.
*
Egy cigány kel át a határon, hóna alatt hegedűtokkal és Rákosi-képpel. A határőr megkérdezi:
– Hova mégy, cigány?
– Nyugatra muzsikálni.
– És minek oda a Rákosi-kép?
– Ha mégis honvágyam lenne, akkor csak ránézek.
*
Két cigány séta közben találkozik a pappal, akinek be van gipszelve a lába.
– Mit történt, atyám?
– Elcsúsztam a fürdőkádban!
Továbbmennek, a két barát erre, a pap arra. Fél óra múlva megkérdi az egyik cigány a másiktól:
– Te, mi az a fürdőkád?
– Honnan tudjam, nem járok én templomba!
*
– Drágám, mindjárt itt vannak a vendégek, tedd el a gyerekbiciklit az előszobából!
– Na de, szívem, hát Lakatosék nem lopnak!
– Tudom. Csak nehogy felismerjék…
*
A főnök íróasztalán áll egy fotó, amelyen két aranyos óvodás gyerek mosolyog. A titkárnő, ahányszor bejön a szobába, mindig ránéz a képre, egyszer aztán meg is jegyzi:
– Kicsi korban még minden gyerek olyan édes! De főnök, a maga gyerekei már kamaszok, miért nem rak ki róluk egy újabb fényképet?
– Azért, mert ha ezt nézem egész nap, és utána hazamegyek, könnyebben kibírom, hogy ne üssem agyon őket!
*
Reggel az igazgató bemegy az irodájába, és ott találja az egyik osztályvezetőt, amint épp a titkárnővel csókolózik. Felháborodva rákiált:
– Géza, hát ezért fizetem magát?
– Nem, uram, ezt ingyen teszem.
*
Felirat a szigorú főnök irodájának ajtaján:
„Szereti a repülést?
Szeret új emberekkel megismerkedni?
Szereti a szabadságot?
Mindez az Öné lehet, ha még egyszer lazsáláson kapom!”

Fel a tartalomhoz

sport


Megjárta a sejkek országát is

Az elmúlt év legjobb Szatmár megyei edzőjének választott Csiszár Ferenc immár 15 éve foglalkozik a vívótehetségek nevelésével, és tanítványai számtalan bajnoki címet szereztek már. A párbajtőredzőnek most az a legfőbb célja, hogy egyik versenyzője, Adrian Pop kijusson a pekingi olimpiára.
– Egy vívóedzőnél természetes, hogy űzte is a sportágat. Ön mikor került kapcsolatba vele?
– Nagykárolyban kezdtem a vívást Kovács Andor irányítása alatt, aztán a középiskola elvégzése után kerültem Szatmárra, ahol elvégeztem a gépész-almérnökit, és közben vívtam is, főleg párbajtőrben, bár néha tőröztem is. Utána elkezdtem edzősködni, de párhuzamosan még az Uniónál is elvívogattunk a B osztályban. Először egy igen tehetséges garnitúrát sikerült felnevelni, melynek Fekete András és Fekete Attila voltak vezéregyéniségei. Dolgoztam Pop Adival, a Muzsnay testvérekkel, Simona Iluţi-cal, és egész jó eredményeket értünk el. Pont amikor elvégeztem az edzői iskolát 1992-ben, az első fizetésem napján repült Pop Adi – akit Lengyel Éva nevelt, és utána került hozzám – Barcelonába az olimpiára. Viszont akkoriban az volt a probléma, hogy ezen sportolók többsége a középiskola elvégzése után elment Szatmárnémetiből. Most először sikerült itthon tartani egy tehetséges nemzedéket, és ezen elsősorban Adrian Popot, Ciprian Lăpuştét és Tardi Ottót értem.
– Edzői pályafutásának érdekes időszaka volt a Kuvaitban eltöltött négy év. Ez hogyan jött össze?
– Kinn voltunk egy versenyen Budapesten Ardeleanu István – vagy ahogy becézték, Öcsi bácsi – edzőkollégámmal, akinek az ismeretségi körében edzőt kerestek az arab országba. Neki régi álma volt, hogy egyszer külföldön dolgozzon, és szóltak neki, hogy még van egy párbajtőredzői poszt. Ez 1992 őszén történt, és a következő év márciusában Öcsi bácsi ki is ment, én pedig nyáron utaztam utána. Ugyanannál a klubnál dolgoztunk mind a ketten, sőt szomszédok is voltunk egy Dzsahara nevű kisvárosban, amely a fővárostól mintegy 30 kilométerre volt.
– Milyen volt a fogadtatás?
– Mikor megérkeztem, Öcsi bácsi és egy pécsi edző várt a reptéren, s rögtön megkaptam egy négyszobás lakás kulcsát, melynek az előszobájába már minden be volt rakva, ami egy háztartáshoz kell. Utána pedig a lakást is bebútorozták, úgyhogy mire a téli vakációban kijött a család, már minden a helyén volt. Időközben nagyon jó baráti társaság alakult ki, sok magyar edző dolgozott ott, köztük régebbi ismerősök is.
– A vívás milyen helyet foglalt el az ottani sportéletben?
– Amellett, hogy gazdagok és jól élnek a sportolók, ott sokkal igazságosabb elosztási rendszer működik, minden versenyen a bajnoki pont mellett lehetett pénzes pontokat is szerezni. Az egyesület mindig kapott az államtól pénzt a versenyeken való részvételre, a viadalokon szerzett pluszpénzekből edzőtáborokat szerveztek. Így voltunk Egyiptomban, tíz napot Kairóban, tízet meg Alexandriában. Az ottani rendszerből jó volna itt is egy kevés, ha nem is a pénzből, hanem az igazságos elosztásból. A vívókkal mindig mostohán bánnak, mi csak év végén vagyunk az első helyen, mikor az elosztásról van szó, akkor nem vagyunk elöl a listán, sőt.
– Az arab mentalitásról milyen tapasztalatai voltak?
– Elég furcsa volt eleinte, panaszkodtunk is egy régebben ott lévő edzőnek, Német Árpádnak, ő csak annyit mondott: „A fizetést megkaptátok, ugye? Akkor meg nem értem, mi a probléma.” Van egy ottani kifejezés, Ins Allah (Allah is úgy akarta), amely sok területen megnyilvánul. Például elvittem a kocsit a szervizbe, azt mondták, hogy két nap múlva kész lesz, de egy hét múlva sem csináltak semmit. Mikor rákérdeztem, hogy mikor lesz már kész, a válasz az volt, hogy holnap, mert Allah így akarta. Tehát nem a szerelő volt a hibás, hanem Allah kedvétől függött minden. Amit még észrevettem, hogy nagyon összetartottak a sportolók, mind klub-, mind válogatott szinten. Borzasztóan nagy hazafiak, ami nem is csoda, hiszen az országtól ők nagyon sokat kapnak. Az Ezeregyéjszaka meséibe illő dolgok vannak, az ingyenes külföldi taníttatástól kezdve a sportolási lehetőségekig. Gyakorlatilag az állam mindent biztosít nekik, ami szem-szájnak ingere. Ilyen környezetben az első két-három év különösen jó volt, a negyediket egy kicsit untuk, akkor már szerettem volna hazajönni.
– Négy év után ismét Szatmáron folytatta.
– A visszatérésem után itthon Pop Adi kollégámmal dolgoztunk, aki most Svédországban él, de a férfi párbajtőrnél volt még Domokos Feri is. Közösen sikerült felnevelni egy tehetséges nemzedéket, akik között most ifjúsági és felnőtt válogatottak vannak, ketten, Adrian Pop és Ciprian Lăpuşte az olimpiai keretnek is tagjai. Az ifiknél Adrian Szilágyi és Tardi Zsolt emelkedik ki, a lányoknál Simona Deac, Major Klaudia és Amalia Tătăran, ők mindhárman nyertek már egyéni országos bajnokságot.
– Milyen mostanság a vívás a korábbiakhoz képest?
– A vívás nagyon felgyorsult, dinamikusabb lett, mint általában minden sportág. Ami még a változásokat illeti, a közeljövőben bevezetik majd a videóbírót, amely egy tusnyi különbségnél jelzi majd a találatot, ezzel igazságosabb lesz a vitás helyzetek megítélése. Változott a vívók felszerelése is, mostanra már nagyon drága lett a nemzetközi szövetség szabványainak megfelelő felszerelés. Mintegy ezer euróba kerül, de ez csak a páston használt szerelés.
– Szatmárnémeti hogyan áll a feltételek szempontjából?
– Mi azzal büszkélkedhetünk, hogy van egy vívótermünk, ilyen csak Craiován és Bukarestben van még, bár már ráférne egy kis felújítás, mivel 30 éve épült. Craiován nagyobb a támogatottsága a sportágnak a város részéről, de központilag is, erre szoktam mondani azt, hogy Bukarestből oda csorog a pénz, hozzánk pedig csak csepeg. Elég, ha megemlítem, hogy a szövetség ott alakította ki – az ottaniaknak anyagi előnyökkel is járó – olimpiai központot, holott az utóbbi öt évből mi négy esztendőben nyertünk ifjúsági szinten országos bajnokságot. Craiován most tíz edző dolgozik csak a párbajtőrben, nálunk viszont teljes állásban csak ketten vagyunk Lagenbacher Istvánnal, félállásban pedig Májer Csilla van még itt, aki a gyerekekkel foglalkozik. Ebben a korosztályban jól állunk, főleg a lányoknál, olyannyira, hogy ha elmegyünk egy országos bajnokságra, már kudarcnak számít, ha nem nyerjük meg.
– Jövőre olimpia Pekingben. Milyen esély van arra, hogy Pop Adi, Fekete Attila és Nyisztor Sándor után egy újabb tanítványa szerepeljen az olimpián?
– A kvalifikációs versenyek áprilisban kezdődnek meg, és egy évig tartanak majd. Ez elég költséges időszak, hiszen lesznek Világkupa-versenyek Montrealban és Bogotában is. Majd meglátjuk, hogy a szövetség mennyi pénzt áldoz a versenyeken való részvételre.
– Hogyan zajlik a kvalifikáció?
– Három kijutási lehetőség van, és mindhárom igen nehéz. Elsősorban csapatban jut ki a legtöbb sportoló, párbajtőrben 39. Nyolc válogatott vehet részt, először a világranglista első négy helyezettje, valamint a kontinensek legjobb válogatottja. Ha a román csapat nem jut ki, akkor Adi a világranglistai helyezése alapján vehetne részt. Ha ez sem jön össze, akkor még marad egy utolsó olimpiai kvalifikációs verseny, amelyen a világranglistán legjobban álló román párbajtőröző vehet majd részt. Nyisztor így jutott ki legutóbb, és Pop esélyeivel kapcsolatban is azt tudom mondani, mint annak idején Nyisztornál: nagyon nehéz lesz, de nem lehetetlen.

(www.sportoldal.ro)


Fel a tartalomhoz

Újabb program fiatal tehetségeknek

A tavalyi évhez hasonlóan a MOL Románia idén is meghirdeti a fiatal sporttehetségeket támogató Segíthetek? programot. A május 16. és szeptember 26. közötti 2007-es kiírás olyan sportolóknak, illetve csapatoknak szól, akiknek anyagi támogatásra van szükségük sportkarrierjük folytatásához, és akik 2005. január elseje és 2007. május elseje között díjakat nyertek országos, illetve nemzetközi sportversenyeken (országos sportrendezvényen 1–3. helyezett, nemzetközi versenyeken 1–10. helyezett). Részt vehetnek általános iskolák, gimnáziumok tanulói, iskolai sportklubok tagjai vagy csapatok is. A pályázat egyik alapfeltétele, hogy a 8–18 éves versenyzők Romániában sportoljanak. A pályázatokat a romániai sportélet neves képviselőiből álló szakmai zsűri – Violeta Beclea-Székely, a zsűri elnöke, Camelia Potec úszóbajnok, Gyenes Emánuel motoros és Simona Amânar Tabără tornász – bírálja majd el.
„Tisztában vagyunk azzal, hogy az élsport a kitartás és kemény edzések mellett rengeteg áldozatot igényel, épp ezért felelősségünknek érezzük támogatni a tehetséges sportolókat álmaik megvalósítása érdekében” – hangsúlyozta Szalay Zsolt, a MOL Románia ügyvezető igazgatója.
A tavalyi, kísérleti jelleggel megszervezett programba összesen 910 pályázó nevezett be több mint 26 megyéből. A zsűri döntése értelmében 140 tehetséges sportoló részesült összesen 40 000 euró értékű támogatásban.

Fel a tartalomhoz

[ Copyright © 2005 erdély ma - egy szebb holnapért.. Minden jog fenntartva. ]