Keresés:






Az előző szám tartalmából:

 Összefogás a székelyföldi önrendelkezésért

 A magyar kormánynak nem fontos a határon túli magyarok ügye

 Hirek

 Jövő heti lapszámunkból:

 Dőre remény

 A kondukátor padlást söpör

 Hitelesség

 Mégis áldozatul esik a Somostető a terelőútnak?

 A Gyergyószentmiklóson elkövetett magyarellenes csendőri atrocitásról

 Hódítanak a fapados repülőjáratok

 Áremelkedések július 1-től

 Európai hitel kis- és közepes vállalatoknak

 Közel 30%-os az exportérték növekedése májusban

 Négyszázezer forintos kárpótlás második világháborús áldozatok leszármazottainak

 A népzene és régi zene nagymestere

 Társadalmi halálra ítélve?

 Miccses bevonulás a vásárhelyi várba

 „Gyarló vagyok, s szeretem magam”

 Vásár

 Fogyatkozásunkról

 Katalán népszavazás az autonómia-statútumról

 „Nagy magyar télben picike tüzek…”

 finomvegyes

 Brazil döbbenet: Zidane a régi

 Ami kimaradt

771. szám - 2006. jĂşlius 11.

aktuális
   Búcsú Balló Árontól
   „A magyar politikai elit karolja fel a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit”
   Hirek
súlytalan nemzetpolitika
   Nemzetpolitikai számvetés
   KISZ me
   Balló Áron
önrendelkezés
   A MIÉRT autonómia-kerekasztala: mindenki a magáét
   Zászlók és párbeszédek
   Kirakat? Politizálás?
EMI-rovat
   MIÉRT-jövőkép az ifjúságnak Bukarestből
   Rendhagyó autonómia-kerekasztal a II. EMI-táborban
   Székely biciklikörút az autonómiáért
interjú
   Az unoka
sport
   Arany-kék égbolt Németország felett
   Elődöntők
   Újabb nem várt érem Németországnak
   Aranyeső Csehországban
   Román és magyar érmek Törökországban
életút
   Nagyenyedi találkozó
érdekkörök
   RMDSZ-paródia
   Exporttámogatás kis- és közepes vállalatoknak
   Az OTP Bank Románia betör a romániai bankkártya-piacra
finomvegyes
   Tévémánia
   Középkori magyar temetőt semmisítenek meg Kolozsváron
aktuális
   Árvíz utáni terepszemlén Csíkban


aktuális


Búcsú Balló Árontól

Két nappal a megdöbbentő hír megérkezése után sem tudom érdemben feldolgozni magamban egy jó kolléga és barát értelmetlen halálát. Áron erejének teljében ment el közülünk, egy szempillantás alatt, hosszú nappali újságíró munka után, éjnek idején, Kolozsvár fele tartva. Úgy ment el, hogy milliónyi teendőjét immár soha nem tudja elvégezni. Kolozsvári, erdélyi újságíró-kollégái koporsója előtt búcsúzhatnak tőle, emlékét ápolhatják, ő maga derűs, jó modorú, segítőkész emberi mivoltában nincs többé.
Több mint tíz évet dolgoztunk együtt a kolozsvári Szabadság napilap szerkesztőségében, ebből legalább ötöt vezető beosztásban: ő főszerkesztőként, én meg főszerkesztő-helyettesként. Szakmai, emberi és magánügyeinket is gyakorta egymással beszéltük meg, jó kollégák és barátok voltunk. A sok-sok együtt töltött órát és napot számba véve, mindenekelőtt Áron nyitottságát kell most kiemelnem: nyitottságát, sokoldalú tájékozottságát, műveltségét. Kiváló újságíró és kiváló lapszerkesztő volt. Egyenes, igaz ember, aki a BBC-féle objektív, mértéktartó újságírás elkötelezettjeként egyengette a fiatal újságíró-kollégák szakmai előrehaladását. Sokat utazott, több európai és amerikai szerkesztőségben is megfordult, idehaza pedig ezekből a tapasztalatokból próbált építkezni.
Együtt dolgoztunk, és gyakorta együtt mulattunk szerkesztőségi piknikeken, hétvégi találkozókon, bográcsgulyás mellett. Hogy hosszú közös munka után eljöttem a Szabadságtól, legtöbbször már csak a telefon és a drótposta maradt. A személyes kapcsolat azonban töretlenül tovább élt. Néhány hete egy hosszabb beszélgetésre készültünk újságírásról, lapszerkesztésről, véleménycseréről. A találkozó a napi rohanás miatt azonban nem valósult meg idejében. És immár nem fog megvalósulni többé soha.
Búcsúzom tőled, Áron. E rövid földi pályafutás után immár az égiek viselhetik gondjaid.
Emléked megőrizzük.

Makkay József

Fel a tartalomhoz

„A magyar politikai elit karolja fel a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit”

Beszélgetés Orbán Viktorral, Magyarország volt miniszterelnökével, a Fidesz elnökével

„A határon túli magyarok erősítik kulturális összetartozásunkat, gazdasági gyarapodásunkban lehetnek partnerek, és problémáik megfelelő kezelése növeli biztonságunkat. Ilyen helyzetben megszüntetni a velük foglalkozó országos hatáskörű közigazgatási szervezetet felelőtlenség, ezt egy főosztály a Miniszterelnöki Hivatalban semmilyen módon nem pótolja. A MÁÉRT megszüntetése pedig azt vetíti előre, hogy a nyilvános érdekegyeztetést felválthatja majd a »mutyizás«. Ez azonban nemcsak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben lehet így” – nyilatkozta lapunknak Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke, a Fidesz elnöke.
Megkérdeztük véleményét a székelyföldi autonómia esélyeiről, a kettős állampolgárság kérdéséről, a Gyurcsány-kormány szemfényvesztő politizálásáról. „Minél nagyobb a szemfényvesztés, annál magasabb a kijózanodás ára” – mondja Magyarország volt kormányfője.
Orbán Viktor július 22-én délelőtt részt vesz és előadást tart Tusnádfürdőn a XVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen.

– A rendszerváltás óta minden bizonnyal a Fidesz-kormány tette a legtöbbet a határon túli magyarságért. A Gyurcsány-kormánnyal, majd mostani újraválasztásával ez a folyamat elakadt. A jelenlegi szociál-liberális kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát és elsorvasztja a Magyar Állandó Értekezletet. Ön szerint hová vezet ez az út?
– A Fidesz-kormány eredményeiről, úgy gondolom, nem nekem kell összegzést készítenem, azt megtették az érintettek. Számomra érzelmileg és emberileg a párkányi híd újjáépítése, a magyarigazolvány és a státustörvény megalkotása, a Sapientia Egyetem létrehozása, a szovátai fürdőberuházás, a beregszászi főiskola megnyitása jelentette a legtöbbet. Ami pedig a jelenlegi koalíció eddigi lépéseit és terveit illeti: nagyon rossz előjelnek tartom az ön által is említett intézkedéseket. Azt vetítik előre, hogy a kormány nem akarja kiaknázni a határon túli magyarságban rejlő tartalékokat. A határon túli magyarok erősítik kulturális összetartozásunkat, gazdasági gyarapodásunkban lehetnek partnerek, és problémáik megfelelő kezelése növeli biztonságunkat. Ilyen helyzetben megszüntetni a velük foglalkozó országos hatáskörű közigazgatási szervezetet felelőtlenség, ezt egy főosztály a Miniszterelnöki Hivatalban semmilyen módon nem pótolja. A MÁÉRT megszüntetése pedig azt vetíti előre, hogy a nyilvános érdekegyeztetést felválthatja majd a „mutyizás”. Ez azonban nemcsak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben lehet így.
– Politikusaik hangoztatják, hogy a nyugat-európai népcsoportokhoz hasonlóan a kárpát-medencei magyarság számára is a különféle autonómiaformák kivívása jelentheti a biztos jövőt. Most, hogy a Fidesz ismét ellenzékben vág neki a következő ciklusnak, miként tudja támogatni a határon túli magyarság eme törekvését?
– Legtöbbet azzal segíthettünk volna a határon túli magyarokon, ha megnyerjük a választásokat. No, de félretéve a keserű tréfát: a magyar közösségek autonómiájának támogatása nem kormánypártiság-ellenzékiség kérdése. Első számú feladataink egyike, hogy előbb vagy utóbb bizonyos nemzetpolitikai kérdésekben újrateremtsük a konszenzust. Ilyen pontnak tartom, hogy a magyar politikai elit karolja fel a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit. Most a kormánypártoknál pattog a labda, hogy ezt felismerjék és megtegyék. Mi már bizonyítottunk: nemzetközi fórumokon képviselőink a témát állandóan napirenden tartják, egyébként szocialista kollégáikkal egyetemben. Ez történik az Európai Parlamentben és az Európa Tanácsban.
– Miniszterelnök úr, ha jól emlékszem, ön két évvel ezelőtt a tusnádfürdői találkozón arra biztatta erdélyi honfitársait: küzdjenek az autonómiáért, mert ezt csak ők harcolhatják ki önmaguknak. Majd Románia EU-csatlakozási szerződésének parlamenti vitáján az MSZP-hez hasonlóan a Fidesz is megszavazta a ratifikációt. Ezt sokan nem értették akkor. Nem lehetett volna először kiharcolni az autonómiát, majd azután lépni be az EU-ba? Mi lett volna, ha ebben az időszakban a Fidesz van kormányon?
– Nem hiszem, hogy ez a kérdés ilyen egyszerű lenne. Egyfelől a felmérések szerint az erdélyi magyarok 90%-a szeretné, ha Románia az EU-hoz csatlakozna. Ez érthető is, hiszen az EU-tagság nagyobb jogbiztonságot, gazdasági perspektívát és átjárható határokat jelentene. Amikor Románia majd csatlakozik a schengeni rendszerhez, akkor megszűnik a határellenőrzés Magyarország és Románia között. Valaki belegondolt abba, hogy ez mit jelenthet? Milyen alapon várja el bárki tőlünk, hogy egy ilyen kérdésben ne azt tegyük, amit az érintett magyar közösség szeretne? Mindig is azt képviseltük, hogy figyelembe kell venni az őket érintő kérdésekben a határon túli magyarok véleményét, legyünk tehát következetesek. Arról nem is beszélve, hogy ha majd az erdélyi magyarság is bekapcsolódik Európa politikai vérkeringésébe, akkor talán könnyebb lesz a kisebbségi önkormányzatiságot, vagyis az autonómiát európai jogi normává tenni.
Az már egy másik kérdés, hogy a ratifikáció időzítése elhibázott volt: pontosabban a kormány szándékosan, belpolitikai okokból hozta előre a román csatlakozás parlamenti jóváhagyását, hogy a Fideszt kényszerhelyzetbe hozza. Egy későbbi ratifikáció növelte volna Magyarország mozgásterét az erdélyi magyarság kérdésében is. Elég arra utalnom, hogy a román csatlakozás magyar parlamenti jóváhagyása, sőt, a közös magyar–román kormányülés után mindössze napokkal a román szenátus többsége leszavazta a saját kormánya által beterjesztett és az erdélyi magyarság számára az autonómia távlatát is felmutató kisebbségi törvény tervezetét. Ami viszont a Fidesz végső döntését illeti, aligha hiszem, hogy lett volna bármilyen morális alapunk nemet mondani.
– A székelyföldi autonómia kivívását hány év alatt látja elérhetőnek?
– Ami a konkrét eredmények elérését illeti, az leginkább az adott magyar közösség munkáján múlik. Az erdélyi magyarság egy dologban eltér a többi kisebbségi magyar nemzetrésztől: politikailag szervezett és figyelemreméltó civil, illetve értelmiségi pezsgéssel bír. Ha megtalálja azt a működési formát, mely tükrözi a véleménypluralizmust, akkor az erdélyi magyarság érdekérvényesítő képessége erős lesz.
– Hogyan vélekedik a kettős állampolgárság kérdéséről?
– Mindenképpen legitim követelésnek tartom a határon túli magyarság számára a lakóhely megváltoztatása nélküli magyar állampolgárság megadását. Szögezzük le: nem valamiféle újdonságról van szó, hiszen a kettős állampolgárság ma is létezik és sok tízezren élnek vele Ma-gyarországon is. Sőt, ha jól belegondolunk, voltaképp a diszkrimináció egy fajtájának felszámolásáról van szó. Hiszen nincs az rendjén, hogy amíg a világ minden táján élő magyarok rendelkezhetnek magyar állampolgársággal, addig épp a Kárpát-medencei magyar közösségek legyenek ebből a lehetőségből kirekesztve. Ennek kell megtalálni a konkrét jogi formáját, amely – ismétlem – az állandó lakóhely megváltoztatása, azaz Magyarországra költözés nélkül oldaná meg a határon túli magyarok magyar állampolgárságát.
– Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a közelmúltban az Érdekegyeztető Tanács ülésén a kormány terveit kritizálóknak azt ajánlotta: ha nem tetszik a javaslata, „el lehet menni Magyarországról”. Önnek mi a véleménye erről?
– Szoktam mondani, hogy nem könnyű szakma a miénk. Még a tapasztaltabbaknak is sokszor minden önuralmukra szükségük van ahhoz, hogy egy-egy nehéz helyzetben megőrizzék a higgadtságukat, kellő alázattal hallgassanak meg minden véleményt, majd pedig hideg fejjel, kizárólag a nemzet érdekeit szem előtt tartva hozzák meg a megfelelő döntést. Bár értem a miniszterelnök úr szorult helyzetét – hiszen saját korábbi, a dübörgő gazdaságról és a nagy jólétről szóló állításaival szemben kell most az emberekkel az adóemeléseket, a megszorításokat, a pénzromlást és az eladósodottságot elfogadtatnia –, mégis mélységesen elszomorítnak a hallottak. Egyrészt azért, mert az indulatkitörések arról árulkodnak, hogy válsághelyzetben a miniszterelnök úr könnyen elveszíti a fejét, és ez bizony nem túl biztató a jövőre nézvést. Másrészt pedig azért, mert ez a stílus a múltat idézi: ez a XX. század hangja. Azé a századé, amelyben normává vált nem tűrni a hivatalostól eltérő véleményeket, és azé a századé, amelyben az ország vezetői nem voltak szolidárisak a saját polgáraikkal.
– Itthon a pénzügyi válság megoldása és a nemzetközi pénzvilág bizalmának helyreállítása a cél Ön szerint, és egyenes beszéddel, világos tervekkel valósítható meg. De sajnos az ország „egyik fele” mintha nem értené az egyenes beszédet, ezért sokan reménytelennek látják a helyzetet. Mivel biztatná a szomorkodókat?
– Ha megengedi, én nem vagyok ilyen rossz véleménnyel az ország egyetlen polgáráról sem. Ne bántsuk meg, ne sértsük meg azokat, akik most tanulják, hogy nem mind szakács, aki nagy késsel jár. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyenes beszéd nem nagyon hallatszott a fülsiketítő kormányzati PR és a médiaúthenger dübörgése közben. A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a kijózanító valóság elrejtve maradjon – elég csak a költségvetés kétségbeejtő számainak eltitkolására utalni –, mondván: a pőre tények befolyásolnák a választások eredményét. Mi más ez, mint félelem az egyenes beszéd és a makacs számok hatásától? A szomorkodókat arra kérem, ne felejtsék el: a diktatúra végnapjaiban is felismerték az emberek, hogy becsapták őket, pedig akkor nem ült az Országgyűlésben közel két és fél millió ember bizalmát élvező ellenzék, és nem voltak olyan fórumok, ahol az igazság – a hatalom akarata ellenében – szót kaphatott volna. Mégis megbuktattuk a diktatúrát. Szerintem nem kérdéses, valamennyi megtévesztett ember rájön, hogy becsapták, csak sajnos azzal is szembesülnünk kell, hogy minél nagyobb a szemfényvesztés, annál magasabb a kijózanodás ára.
– Idén rendezik meg a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozóját. Mint ismeretes, ön református hitű. Irányt szab-e politizálásában a református hite?
– Ha jól értem a keresztény hit lényegét, akkor keresztényként vagyunk reformátusok. De a magyar közéletiség fontos sajátos hagyománya a református alapú felelősségvállalás egyházért, nemzetért, a saját közösségünkért Bethlen Gábortól Bethlen Istvánig és tovább. Cselekedeteimmel egyszerre szeretném a kis ország, Magyarország, és a nagy ország, az Isten országa építését szolgálni. Hiszen a Heidelbergi Káté örökérvényű megfogalmazása szerint az a dolgunk a világban, hogy a bűn és a halál erői ellen szabad lelkiismerettel harcoljunk.
– A kampány időszakában elképesztő támadássorozatot indítottak Ön ellen. Az övön aluli ütések elkeserítik, vagy még inkább cselekvésre sarkallják?
– Egyszer a Vaslady néven elhíresült Margaret Thatcher azt mondta egy hasonló kérdésre: „Mindig felvidít, ha durván támadnak, mert arra gondolok, ha személyemet kezdik ki, akkor nincs használható politikai érvük.” Ez persze csak részben igaz, hiszen kit is töltene el örömmel, ha méltatlan támadásoknak van kitéve, sőt már a családját sem kímélik?
Mégis azt gondolom, a köz szolgálatát hivatásául választó ember számára az a legfontosabb, hogy különbséget tudjon tenni a személyét érintő rágalmak és az általa képviselt ügy megtámadása között. Utóbbit minden esetben    vissza kell vernie, az előbbire pedig csak olyan mértékben szabad válaszolnia, hogy az önérzete ne váljon a hivatása teljesítésének akadályává.

Frigyesy Ágnes

Fel a tartalomhoz

Hirek

Vasárnap időközi választásokat tartottak Csíkmadarason. A soron kívüli választásra azért volt szükség, mert Miklós Géza, az előző polgármester, más megyei megbízatást kapott. Most a polgármesteri székre két jelölt pályázott: Péter Sándor és Bálint Lajos-Lóránt, s a választásokat ez utóbbi, a huszonéves Bálint Lajos-Lóránt nyerte, igaz, szavazni mindössze 525-ön mentek el, ez a választópolgároknak alig több mint negyede, a két jelöltre leadott szavazatok száma között viszont lényeges az eltérés: az RMDSZ jelöltje, Péter Sándor 120 voksot, míg a független Bálint Lajos 405 szavazatot kapott.
*
Ragya veszélyezteti a burgonyatermést a Csíki-medencében. Az elmúlt hetek időjárása kedvezett a vész kialakulásának, terjedésének. Egyelőre csak helyenként érintette a mezőgazdasági területeket, de ahol nem védekeznek permetezéssel a ragya ellen, ott súlyos károkat okozhat a vész – figyelmeztetett Török Jenő, a Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság igazgatója. A szakember szerint permetezés nélkül akár százszázalékos terméskiesés is bekövetkezhet. A védekezéshez használt vegyszerek viszont hektáronként 150-220 lejjel növelik a gazdák kiadásait.
*
Július végén új magyar nyelvű napilap jelenik meg Csíkszeredában Csíki Hírlap címmel. A napilap párttól független, közérdekű és információs újság kíván lenni. A Csíki Hírlap hasonló című elődje 95 esztendővel ezelőtt, 1911-ben hetilapként jelent meg. Az egykori lap a független Magyarorszá- gért szállt síkra, a közjó szolgálatának, az igazság kimondásának céljával jelent meg, függetlenül mindenféle politikai párttól és irányvonaltól. Főszerkesztője Pál Gábor nyugalmazott gimnáziumigazgató, felelős szerkesztője dr. Gál József ügyvéd volt, és mindössze három évig, 1914-ig jelent meg. A két világháború között Csíkszeredában több hetilap is teret hódított, de 1944-ben valamennyi megszűnt. Azóta gyakorlatilag a Csíki-medencének nem volt saját regionális lapja, így az új Csíki Hírlap hiánypótló a piacon. Létrehozója székelyföldi magyar befektetőcsoport. Amint Kovács Attila felelős szerkesztőtől megtudtuk, az új szerkesztőség 14 főből áll. Valamennyien fiatalok, de többnyire ismert nevek a csíki olvasók számára: Balázs Ildikó, Daczó Dénes, Dobos László, Székely Judit és mások. A lap napi 12 oldalon jelenik meg. Szerkesztői olvasmányos, rugalmas közéleti újságot, gyors és megbízható információkat szeretnének a csíki olvasók asztalára tenni július 31-től, tájékoztat az Erdélyi Magyar Hírügynökség (EMH).
*
Tiltakozást nyújtott be a Marosvásárhelyi Városi Tanácsnak a Civitas Nostra, amiért a tanácsülésen nem engedték felszólalni az egyesület képviselőjét. A Városi Tanács a Somostetőn átvezető út miatt javasolt referendumot vitatta, a Civitas Nostra városvédő egyesület évek óta – több más helyi környezetvédő szervezettel együtt – kitartóan küzd az út tervének elfogadása ellen, hogy épségben megőrizzék a város erdejét, amely hagyományos kirándulóhely, de részben természetvédelmi terület is. Néhány részlet a tiltakozó szövegből: „A terelőút ügye érinti a mi egyesületünk tevékenységét. Másfelől állandó támadásokban van részünk, még ezen a tanácsülésen is Dorin Florea polgármester több ízben elfogadhatatlanul nyilatkozott a város környezetvédő szervezeteiről. A tanácsnak volt ideje 90 percet vitatkozni azon, hogy legyen-e népszavazás, vagy ne legyen, támogatják-e az összekötő út tervét vagy sem, még juthatott volna négy perc arra is, hogy a Civitas Nostra szakmai érveit is meghallgassák abban az ügyben, amely többszörösen is érinti a civil társadalmat. A felszólalás elutasítását a civil szervezetekkel szembeni diszkriminációnak tekintjük”, áll Varga István elnök és Dan Călin Tocaciu alelnök tiltakozó levelében.

Szerda

A verespataki Gabriel Resources/Gold Corporation Gyulafehérváron mutatta be környezeti hatástanulmányát. Az általuk a szakirodalom egyik legkomplexebb munkájának nevezett tanulmány 35 kötete 4500 oldalt tartalmaz, és meghatározó szerepe van a környezetvédelmi engedélyek beszerzésében. A tanulmányt július 24. és augusztus 25. között az ország még 14 olyan helységében mutatják be, ahol az aranybánya megnyitása káros hatást fejthetne ki a környezetre, és ugyanakkor Magyarországon, Szegeden is bemutatásra kerül.
*
Az Országos Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság tegnap közzétette, hogy országos szinten már csak nyolc madárinfluenza gócpontot kell bezárniuk. Az állatorvosok továbbra is folytatják a háziszárnyasok és vadszárnyasok megfigyelését, és a Diagnosztikai és Állategészségügyi Intézet folytatja az országból érkező próbák ellenőrzését. A legutóbbi madárinfluenza-hullámot június első felében sikerült megállítani, amikor a gócpontok száma elérte a 127-et. A szakemberek akkor úgy vélték, az összes gócpont felszámolása július közepéig tart.
*
Markó Béla bírálta a koalíciós partnereket, mert nem jelentek meg a kisebbségi törvénytervezet megbeszélésén. „Nem állunk túl jól a kisebbségi törvénytervezetet illetően. Azt javasolták, hogy a mai ülésen befejeződnek a tárgyalások. De kvórum hiánya miatt nem lehetett folytatni a tárgyalásokat” – panaszolta az RMDSZ elnöke, hozzátéve, hogy ennek a törvénytervezetnek az állandó halasztgatása nagy elégedetlenséget váltott ki a hazai magyar közösségben. „Már majdnem másfél éve tárgyaljuk ezt a törvénytervezetet. Ebben az időszakban léteztek olyan pillanatok, amikor a koalíciós partnereink azt a benyomást keltették bennünk, hogy sikerül elfogadni ezt a törvényt (…), de ez a mai napig sem sikerült”, adta a súlyosan csalódottat Markó. Szerinte „ez bizonyos képmutatásra vall”. Bizonyos képmutatásra vall az is, hogy Markó Béla valamikor is hitt partnereinek jóhiszeműségében és szavahihetőségében.
*
Az ötvenéves Román Televízió ünnepén kitüntették Csép Sándort, több évtizedes televíziós munkásságát, valamint a helyi televízió stúdió elindításáért tett erőfeszítéseit méltatva.
*
Gheorghe Flutur mezőgazdasági miniszter tegnap felmentette tisztségéből a Halászati és Vidékfejlesztési Kifizetési Ügynökség vezérigazgatóját, Szabó Sámuelt. A Sapard-programért felelős intézmény vezetőjét elsősorban szakmai mulasztásokkal vádolták. A tisztség betöltésére két héten belül versenyvizsgát írnak ki. Az igazgatói tisztséget ideiglenesen Dan Gherghelaş látja el. Szabó Sámuel a Mediafaxnak elmondta: a Sapard-programon keresztül érkező EU-pénzalapokat a határidő lejárta előtt fél évvel majdnem teljes egészükben felhasználták, Flutur miniszter mégis azt rótta fel, a program nem megy jól. Kijelentette, hogy az RMDSZ megvonta tőle politikai támogatását, és azt sugallta, menesztésének egyik lehetséges oka az, hogy nem vett részt „bizonyos ravaszságokban”.

Csütörtök

A kötelező biztosítással, illetve műszaki vizsgával nem rendelkező autósoknak csak szeptembertől kell tartaniuk attól, hogy felfüggesztik járműveik forgalmi engedélyét. Addig mindenkinek van ideje, hogy elrendezze ilyen kötelezettségeit. Azoknak az autótulajdonosoknak, akik rendelkeznek a kötelező biztosítással, illetve műszaki vizsgával, nincs mitől tartaniuk. Jelenleg a szaktárca országosan 1 426 564 figyelmeztető levelet küldött szét olyan tulajdonosoknak, akik a Biztosításokat Felügyelő Bizottságtól kapott adatok szerint nem rendelkeznek a tanúsítványokkal. A szaktárca közleménye szerint, amennyiben a tulajdonosok rendelkeznek a kötelező biztosítással és műszaki vizsgával, akkor nem kell semmilyen plusz utat tenniük, s ha megállítja őket egy közlekedési rendőr, elegendő csupán az érvényes biztosításukat felmutatniuk – írja a Szatmári Magyar Hírlap.
*
Bár a tordai önálló magyar iskoláért szervezett, ezres tömeget megmozgató május 21-i tüntetésen Torda polgármestere, Tudor Stefănie azt ígérte, hogy az iskola létrehozásához szükséges elvi beleegyezésről szóló határozattervezetet a júniusi tanácsülésen napirendre tűzik, mégsem terjesztették be a javaslatot. A polgármester a tanügy-minisztériumban és a tanfelügyelőségen érdeklődött a beleegyezés szükségességéről, de egymásnak ellentmondó válaszokat kapott. Bánffyhunyadon Szentandrási István alpolgármester arról tájékoztatott, hogy a februári városi tanácsülés óta – amikor is elutasították a magyar közösségnek az önálló magyar tannyelvű iskola létesítésére vonatkozó elvi beleegyezés iránti kérelmét – ott sem került megvitatásra az ügy. A tanács több tagja úgy vélekedett, a helyi tanács beleegyezésére nincs szükség, és Titiana Zlătior Kolozs megyei főtanfelügyelő szerint a kérdés nem tartozik a városi tanácsra, de az oktatási minisztériumból Kötő József oktatásügyi államtitkár és Matekovits Mihály vezérigazgató a tanügyi törvény 141-es cikkelyére hivatkozva kijelentette: igenis szükséges a helyi fórum elvi beleegyezése. Ádámosy M. Klára tordai városi tanácsos és a polgármester ma tárgyal Titiana Zlătior főtanfelügyelővel, továbbá iktatják a tordai Petőfi Társaság és a szülői bizottság kérését, miszerint írásbeli választ szeretnének kapni: milyen irat szükséges még a dossziéhoz, és mivel indokolja első válaszát, amelyben arra hivatkozott, hogy nem szükséges a városi tanács elvi jóváhagyása az iskolaalapításhoz. A tordai magyar közösséghez hasonlóan a bánffyhunyadiak is önálló magyar iskolát szeretnének, ehhez a városi tanács elvi beleegyezését is kérték február végén, ám akkor elutasításban volt részük, írja a Szabadság.

Péntek

A határon túli magyar pedagógusokat a Kedvezménytörvény alapján megillető szakirodalom-vásárlási keret kimerült. Ezért az Oktatási és Kulturális Minisztérium a kedvezmény teljesítését 2006. július 11-i hatállyal ideiglenesen felfüggeszti – közölte a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének vezetőivel a Magyar oktatási Minisztérium. A közlemény szerint amint a megfelelő forrás rendelkezésre áll, a kedvezmény igénybevételét ismét lehetővé teszik, és a keret újbóli megnyitásáról haladéktalanul tájékoztatják majd a határon túli pedagógusszövetségeket és a sajtót. Amint az RMPSZ titkára, Burus Siklódi Botond megjegyezte, a kellemetlen hír tulajdonképpen várható volt a korábbi megszorítások után. Az Oktatási Minisztérium által kiadott közlemény nem szól arról, hogy az idén hány pedagógus élt a szakirodalom-vásárlási keret adta lehetőséggel, de valószínűleg nem túl sok, hiszen a nyári vakáció – amikor a pedagógusok vásárolhatnának is – alig néhány hete kezdődött, de a legtöbb pedagógus még dolgozik az év végi vizsgák miatt.

Hétvége

A tordai csatában és a kolozsbósi alagútnál 1944-ben elesett, Kolozs határában elhantolt magyar katonák emlékére állított emlékoszlopot a kolozsi unitárius közösség a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottsággal közösen. Az emlékoszlopot 2006. július 8-án, szombaton 13 órakor avatták fel a kolozsi unitárius egyházközség temetőkertjében.
*
Kivételes megtiszteltetés minden olyan alkalom, amikor magyar állami kitüntetést nyújthatnak át erdélyi személyiségeknek – hangoztatta Cseh Áron főkonzul. Tegnap egy kiteljesedett életmű, a közösséget szolgáló hosszú tudományos munkásság kapta meg a kiérdemelt elismerést: Veress István agrármérnök, a gyümölcstermesztés, kertészet szerelmese és egyik legkiválóbb ismerője, családja, volt tanítványai, barátai jelenlétében vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Csávossy György, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének tiszteletbeli elnöke, az ünnepelt barátja tartotta a laudációt.
*
Állásfoglalást tett közzé az RMDSZ Maros megyei szervezete Marosvásárhely polgármesterének kijelentése miatt, amely a szabad anyanyelvhasználat ellen irányult. Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Állásfoglalása dr. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester 2006. július 3-i sajtótájékoztatóján elhangzott szavaira a következőkben válaszol: „A polgármesteri tisztség nem jogosít fel az ország törvényeinek módosítására, azonban kötelez ezek betartására! Ezért Marosvásárhely polgármesterének nem véleményt kell nyilvánítania, hanem az önkormányzati törvény értelmében biztosítani minden gyűlésre az anyanyelv-használati jog műszaki feltételeit.
• Tiszteletlenségnek tartjuk a polgármester véleményét, mely szerint illetlenségnek bizonyul magyar anyanyelvünk használata.
• Az Európai Unióhoz csatlakozó Romániában időszerűtlen és a demokrácia szellemével ellentétes a nemzeti kisebbségünkkel szemben tanúsított tiszteletlenség. A kölcsönös tisztelet nem politikai kérdés – ahogy a polgármester ezt állítja –, hanem a nemzetiségek harmonikus együttélésének alapvető feltétele.
• Románia egy olyan egységes nemzetállam, amelyet több nemzeti kisebbség is alkot – ezért nyelvhasználati kérdésben az egységállamra való hivatkozás jogi aberrációnak bizonyul.
• Rendkívül károsnak tartjuk, hogy Marosvásárhely polgármestere ismét feszültséggerjesztő nyilatkozatokkal jön a közvélemény elé – meggyőződésünk, hogy Marosvásárhelyen már nincs helye ennek a szemléletnek és magatartásnak. Bízunk Marosvásárhely lakosainak józan ítélőképességében, abban hogy elhatárolják magukat ettől a szemlélettől!”

Fel a tartalomhoz

súlytalan nemzetpolitika


Vezérhangya

Nemzetpolitikai számvetés

A rendszerváltás után lehetőség nyílt a Kárpát-medencei magyarság egységes nemzetstratégiájának megfogalmazására. A balliberális erők koncepcionális aknamunkája, a poszt-trianoni államok sikeres klientúra-építése, valamint a nemzeti oldal esendősége folytán évekbe tellett, amíg e stratégia két fő csapásiránya megfogalmazást nyert. E két fő eszmei irány egyébként meghatározható lett volna már 1990-ben, hiszen az adott helyzetben más opció egyszerűen nem adatott. Az autonómia és a határon átívelő magyar integráció jövőképének egyszerűen nincs reális alternatívája.
Az eltelt több mint másfél évtizedben nem kerültünk közelebb az autonómia célkitűzéséhez, aminek oka elsősorban a kisebbségbe szorult magyar közösségek politikai elitjének a korrumpálódása. A magyar kormányoknak is megvan a felelőssége abban, hogy egyrészt kihasználatlanul hagyták Szlovákia viszonylatában a Beneš-dekrétumok botrányos hatályossága által nyújtott nyomásgyakorlási lehetőséget, Románia esetében pedig az ország EU-csatlakozásával szemben emelhető vétó lehetőségét, de az elsőrendű felelősség az MKP és az RMDSZ vezetőinek vállát terheli.
A határon átívelő magyar integráció vonatkozásában történt némi előrelépés. Kialakult egyrészt egy támogatási rendszer, mely a határon túli magyar közösségek állóképességének megőrzését célozta, s úgy-ahogy, de működött. Ezt az intézményrendszert most Gyurcsányék egyszerűen felszámolják, a kormányzati struktúrában 15 éve működő Határon Túli Magyarok Hivatalával együtt.
A magyar integráció szilárd jogi alapját jelentette volna a magyar állampolgárság kiterjesztése, amelyre jó esélyt nyújtott a 2004-es népszavazás. Az MVSZ kezdeményezése végül nem lett eredményes, nem utolsósorban azért, mert a Gyurcsány-kormány alkotmányellenesen belefolyt a kampányba, a „nem” mellett, maga Gyurcsány pedig a kampányt lezáró tévévitában távolmaradásra szólított fel.
Végül létrejött a Fidesz-kormány idején a Magyar Állandó Értekezlet, mint összmagyar politikai testület, ezt a Gyurcsány-kormány két éve nem hívta össze. A normasértő szabotázs indoklása egyenesen botrányos: Gyurcsány úgymond „nem akar kompromisszumképtelen MÁÉRT-et”. Értsd, nem akar olyan MÁÉRT-et, amelynek a kormány nem tud diktálni.
Gyurcsánynak négy éve van még, nyeregben érzi magát s folytatja a tudatos rombolást. Felszámolja még azt a keveset is, amit eddig intézményteremtés szintjén sikerült létrehozni a nemzetpolitika területén. A jobboldal pedig erőtlenül tiltakozik, már amikor éppen tiltakozik. A határon túli magyar szervezetek elvannak a rájuk kényszerített idegen állam belső problémáival. Holott a játék tétje hatalmas. Újabb négyévi balliberális rombolás következményei beláthatatlanok. A formális politikai szervezetek teljes csődjének lehetünk tanúi. Az egyetlen halvány reményt a civil szervezetek jelentik: az értelmes cselekvés fő iránya ma közösségépítés, közösségteremtés lehet. A négyéves ciklusoktól független, távlatos, célirányos építkezés.

Borbély Zsolt Attila

Fel a tartalomhoz

KISZ me

Volt ifjúkommunistákból verbuválódott az új Politikai Bizottság

Példátlan mértékű hatalomkoncentráció és a minisztériumok parancsvégrehajtókká degradálása jellemzi Gyurcsány Ferenc kormányalakítását. A döntéseket mindössze néhány egykori kiszes üzletember fogja majd meghozni, a felelősség azonban az egész kormányé. A demokráciát félig-meddig fölszámoló berendezkedés következményeit pedig tizenötmillió magyar érzi majd a bőrén.
Amivel a baloldali média folyamatosan vádolta Orbán Viktort, azt Gyurcsány Ferenc következetesen végrehajtotta: a kormányzati hatalmat teljes egészében saját kezében összpontosította. Az új kormány miniszterei gyakorlatilag súlytalan parancsteljesítők lesznek, a döntéseket Gyurcsány és néhány közeli bizalmasa hozza majd meg. Eddig ismeretlen kettős kormányzati struktúra van kialakulóban Magyarországon: egyrészt föláll a néhány tárcával megkisebbített hagyományos kormány, amelynek miniszterei egytől egyig súlytalan politikusok, másrészt létrejön a kormánytól tulajdonképpen független hatalmi központ, amely a valódi döntéseket meghozza. Ennek a berendezkedésnek persze van (rossz emlékű) történelmi előképe, 1945 és 1990 között ugyancsak statisztaszerepe volt a minisztertanácsnak, s a Politikai Bizottság kormányzott.
Amelynek tagjai akkor is és ma is csak megbízható, a pártfőtitkárhoz (ma Gyurcsányhoz) hűséges személyek lehettek. Csak ma nem Központi Bizottságnak hívják a hatalmat gyakorló testületet, hanem – mondjuk – igazgatótanácsnak. Gyurcsány Ferenc a régi reflexekkel, de vállalatként fogja föl az államot, és akként is igyekszik irányítani. Ami aggasztó.
Gyurcsány Ferenc legfőbb fegyverhordozója Szilvásy György lesz, a régi barát, akinek emlékezetes szerepe volt abban, hogy Gyurcsány cége, az Altus Rt. különös trükkökkel megszerezte a Szalay utcai képviselői klubot. Szilvásy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán kapott közgazdászdiplomát 1982-ben, majd programozó matematikusi végzettséget szerzett 1986-ban az ELTE-n. 1990 és 1995 között a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára volt, majd a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkáraként tevékenykedett. Ugyanilyen pozíciót töltött be 2002-től 2003-ig a Gyurcsány vezette és később általa föl is számolt sporttárcánál, 2003–2004-ben a kulturális tárcánál, 2004 októberétől a Belügyminisztériumban. 1998 és 2000 között Gyurcsány cégének, az Altus Rt.-nek az igazgatója, 2000–2002 között pedig a Perfekt Rt. vezérigazgatója volt. 2005 áprilisától a kormányfő kabinetfőnökeként dolgozott. Gyurcsánnyal együtt tagja volt a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) vezetésének. Kis szépséghiba, hogy Szilvásynak nincs közigazgatási gyakorlata.
Jelentős szerephez jut a korábban leváltott pénzügyminiszter, a Drazsé becenévre hallgató Draskovics Tibor is. Ő az államreform-bizottság vezetője lesz, amelynek feladata az államigazgatás átszervezése. Ez gyakorlatilag a hatalmi struktúrák megváltoztatását jelenti, egyfajta helytartói szerepet. Draskovics Tibor az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán végzett, majd a Pénzügyminisztériumban dolgozott, 1988-tól jogi főosztályvezetőként, 1990–1991-ben helyettes államtitkárként. Tagja volt a privatizációs kormánybizottságnak. A rendszerváltozás után, 1991-től az Arthur Andersen könyvvizsgáló cég adó-tanácsadási igazgatója, 1992-től a Concordia Biztosítási Bróker Kft. vezérigazgatója volt, 1993–1994-ben pedig ügyvédként dolgozott. A Horn-kormány idején a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára volt, 1999-től az ABN-AMRO Bank Rt. vezérigazgató-helyetteseként tevékenykedett, majd később vezérigazgató lett. Később – a két pénzintézet egyesülése után – 2001 szeptemberéig a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyettese volt. 1995-től 1998-ig a Magyar Nemzeti Bank jegybanktanácsának tagja. 1996 és 1998 között a Kincstári Tanács elnöke, 1997-től 1998-ig az Országos Betétbiztosítási Alap igazgatótanácsának elnöke. 2002-től Medgyessy Péter kabinetirodáját vezette, a Miniszterelnöki Hivatal címzetes államtitkára volt. 2004–2005 között pénzügyminiszterként dolgozott, majd a Magyar Villamos Művek Zrt. igazgatóságának elnöke lett. A Horn-időszakban folytatott államtitkárkodását leszámítva Draskovicsnak sincs jelentős közigazgatási gyakorlata.
A Kormányzati Szolgáltató Központ vezetője Szetey Gábor lesz. Ő gyakorlatilag ismeretlen Magyarországon, eddig a Philip Morris cigarettagyártó vállalat argentínai egységének személyzeti vezetője volt. Korábban Magyarországon két gyárat záratott be egy multinacionális cég képviseletében. Úgy tudjuk, az ismeretség az ő esetében is a Kommunista Ifjúsági Szövetségig nyúlik vissza. A Szetey vezette központnak az lesz a feladata, hogy a minisztériumi dolgozók fizetésével, a tárcák működéséhez szükséges anyagi és tárgyi eszközök beszerzésével, felügyeletével foglalkozzék. Ő egyébként államtitkári rangot is kap Gál J. Zoltánnal, Horn Gáborral és Gilyan Györggyel együtt. Szeteynek ugyancsak nincs semmiféle közigazgatási, politikai tapasztalata.
A legnagyobb hatalmú (az Európai Uniótól érkező pénzeket kezelő) vezető kétségtelenül Bajnai Gordon lesz. Őt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség élére nevezte ki fejlesztéspolitikai kormánybiztosnak Gyurcsány Ferenc. Az ő feladata lesz, hogy az Európai Uniótól az elkövetkező években várható pénz elköltését felügyelje. Bajnai korábban közreműködött a Richter, a Mol, a Matáv, az OTP és más cégek tőzsdére vitelében.
2000 és 2005 között a Magyar Szocialista Párthoz közel álló Wallis Rt. vezérigazgatója volt, közben 2001-től 2004-ig a Graboplast Rt. igazgatósági tagjaként, 2003-tól 2005-ig a Rába Rt. igazgatóságának tagjaként tevékenykedett. Nemrég a kurtán-furcsán privatizált Budapest Airport Zrt. igazgatóságának elnöke lett. A Bajnai vezette Wallis Rt. volt a tulajdonosa a baromfiágazat állítólagos válsága nyomán ötmilliárd forintos veszteséggel csődbe ment és felszámolt Hajdú-Bét Rt.-nek, amely több tízmillió forinttal maradt adós a beszállító baromfitenyésztőknek. Közülük többen öngyilkosok lettek.
Gyurcsány és Bajnai ismeretsége is a KISZ-időkig nyúlik vissza. Bajnai alapította az Unió a Demokratikus Szocializmusért nevű szervezetet 1988-ban, amely a KISZ utódját, a Demokratikus Ifjúsági Szövetséget (DEMISZ) akarta megreformálni. 1989-ben aztán föloszlott a reformer szervezet, s Bajnai is inkább az üzleti élet felé vette az irányt. Másfél évig egy cégben dolgozott Gyurcsánnyal, majd később szétváltak útjaik, de úgy tűnik, azért számon tartották egymást, és most, hogy eljött az ideje, közösen feszülnek neki ambícióiknak. Bajnainak ugyancsak nincs kormányzati, politikai tapasztalata.
A fejlesztéspolitikai kormánybiztos feladata lesz, hogy megírja és a kormány elé terjessze a fejlesztéspolitikai törvényt, amit majd a kabinet benyújt az Országgyűlésnek. A nemzeti fejlesztési tervet a kormány állítólag már a nyár végén fölterjeszti az Európai Unióhoz.
Bajnai azonban, bár Gyurcsány Ferenc talán még nem tudja, nagyobb hatalommal rendelkezik, mint maga a kormányfő. Elvégre több mint húszmilliárd euró érkezik majd az Európai Uniótól, s efölött a fiatal üzletember rendelkezik majd.
A hatalmi felépítés változásai több kérdést is fölvetnek. Draskovics, Szetey és Bajnai például nem miniszterek, nem tagjai a kormánynak, és így nem is felelősek az Országgyűlésnek. Mi több, nem is interpellálhatók, így hát kontroll nélkül végezhetik tevékenységüket. Ezzel szemben utasításokat adhatnak a végrehajtóvá degradált minisztériumoknak. Kérdés, kinek kell elszámolniuk. Úgy tűnik, egyedül Gyurcsány Ferencnek, aki ezzel a bűvészmutatvánnyal einstandolta a Magyar Szocialista Pártot és a kormányt is. Érzik ezt a Magyar Szocialista Pártban is, és a párthoz bekötött sajtóorgánumokban is. A Népszava például nehezményezi, hogy Gyurcsány új erős embereinek nem kell majd holmi érdekegyeztetésekkel, parlamenti bizottságokkal bajlódniuk, mehetnek a saját fejük után. A felelősséget és főleg az esetleges rossz döntések következményeit azonban mindannyiunknak kell viselni.
Az új hatalmi struktúrába ezenkívül számottevő feszültségek vannak belekódolva. Hiszen ahogy Gyurcsány megpuccsolta mentorát, az ugyancsak üzletember Medgyessy Pétert, úgy nem zárható ki, hogy mondjuk Bajnai Gordon is megpróbálja megtenni ezt az Altus-vezérrel. A lehetősége mindenesetre megvan rá, hiszen szédítően nagy összegek fölött rendelkezik teljhatalommal. Márpedig pénz beszél, kutya ugat. Az állam én vagyok, mondhatná egyelőre elégedetten Gyurcsány. De mi történik akkor, ha a most hatalomba emelt felelősség nélküli üzletemberek bármelyike is hasonló ambíciókat dédelget, és a most még nagy lendületű szövetségesek egy idő után egymás ellen fordulnak?

Ágoston Balázs

Fel a tartalomhoz

Balló Áron

1967–2006

Elhunyt Balló Áron, a kolozsvári Szabadság című napilap főszerkesztője. A 38 éves újságíró péntek este szatmárnémeti riportútjáról tért haza Kolozsvár felé, amikor a Zilah felé vezető országúton, Alsószopor község területén, egy kivilágítatlan szekér miatt, a szerkesztőség gépkocsijával tragikus közlekedési balesetet szenvedett. Szeretett kollégánk a helyszínen életét vesztette.
Balló Áron a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Filológia karának magyar és angol irodalom szakán szerzett diplomát 1993-ban. Újságíróként azonban már 1987-től dolgozott, az Echinox című kolozsvári diáklap magyar oldalainak szerkesztőjeként. 1990 tavaszán került a Szabadsághoz, ahol előbb riporteri, majd szerkesztői állást töltött be. 1990 és 1995 között a Kolozsvári Rádió magyar adása Diákperiszkóp című műsorának szerkesztője. 1995–1998 között a lap főszerkesztő-helyettese, azután pedig napilapunk főszerkesztője volt. Ugyancsak 1998 óta a lapunkat kiadó kereskedelmi társaság tulajdonosának, a Minerva Művelődési Egyesületnek az elnöke volt, s az utóbbi két esztendőben a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesületét is elnöki minőségben vezette.
Balló Áron teljes munkaerejével a Szabadság – Beszterce-Naszód, Fehér, Kolozs, Szeben és Szilágy megye napilapjának – korszerűsítésén, minőségének folyamatos javításán fáradozott. Alkotói tevékenységét e megyék és Erdély magyarsága életének, célkitűzéseinek és jogokért folytatott küzdelmének objektív tükrözése határozta meg. Írásait több erdélyi, magyarországi és nyugati lap közölte. Szoros és folyamatos kapcsolatot tartott lapunk olvasóival, akiknek észrevételeit figyelmesen meghallgatta, és lehetőségei szerint az óhajaik maradéktalan teljesítését szorgalmazta. Sok időt és energiát fordított arra, hogy lapunkat külföldön minél ismertebbé, referenciaértékűvé tegye.
Kollégánk és barátunk távozása a Szabadság szerkesztőségének és a Minerva Művelődési Egyesületnek, de az egész erdélyi magyar újságírás számára is, súlyos veszteséget jelent.
Lapunk valamennyi munkatársa őszinte részvétét fejezi ki kollégánk gyászoló családjának.
A Szabadság Balló Áront saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

A Szabadság Szerkesztőbizottsága és Munkaközössége
A Minerva Művelődési Egyesület Kuratóriuma

Fel a tartalomhoz

önrendelkezés


A MIÉRT autonómia-kerekasztala: mindenki a magáét

„Autonómia-csúcstalálkozóként” hirdette meg a MIÉRT azt a kerekasztal-beszélgetést, melyet „EU tábor” névre keresztelt ellen-Tusványosán tartott szombaton, mivel a meghívottak között szerepelt Szilágyi Zsolt EMNT-alelnöki minőségében és Toró T. Tibor, az utolsó belső ellenzékiek egyike. Ők Márton Árpád és Varga Attila RMDSZ-képviselőkkel vitázgattak el félórányit, anélkül hogy az álláspontok bármennyit is közeledtek volna.

Egymilliárd lejből szervezte meg táborát idén az RMDSZ utánpótlását előállítani hivatott Magyar Ifjúsági Értekezlet. A rendezvényről indulásától kezdve lelkiismeretesen bizonygatják, hogy nem a Tusványos helyét akarja elorozni, hanem egyszerűen ők is szerveztek egy tábort, mindazonáltal az EU tábor majdnem minden elemében Tusványosra hasonlít, néhány aprócska különbséggel: nem szabadegyetem, hanem diákszeminárium; megesik, hogy este koncert helyett Markó Bélát lehet hallgatni; egymilliárdos a költségvetése, és Orbán Viktor nem ígér meg semmit a végén. És aki szeretné megismerni a teljes RMDSZ-fogatot, itt megteheti, ingyen, ugyanis a résztvevő-csalogatás egyik többé-kevésbé sikeresnek bizonyuló módszere a „jelentkezz be, s mi megtámogatunk a részvétellel” technika.
Így sem tolongtak a fiatalok, mikor – ahogy az polgári hetilaphoz illik – ellátogattunk a beharangozott „autonomista csúcstalálkozóra”. Megérkezésünkkor egy szuggesztív mikrofonhang ismételte tizenöt percenként, hogy aki nem megy el az előadásokra, nem kap ebédet, mert ebédjegy csak annak jár, aki a helyszínen kézjegyével bizonyítja érdeklődését az Európai Unió és az oda hanyatt-homlok rohanó RMDSZ különböző tisztségviselői iránt.
Ha az érdeklődésére bizonyíthatóan nem is, a korgó gyomrára egész biztosan sikerült hatni jó néhány fiatalnak, ugyanis legalább negyven embert találtunk az autonomisták csúcstalálkozójának helyet adó sátorban. A találkozót az utolsó pillanatban tették át az egyik kissátorból a nagysátorba, de ezen kívül nem uralkodott különösebb csúcshangulat. Két másik sátorban zajlottak párhuzamosan más előadások, s hogy a találkozó még zavartalanabbul teljen, buszra tették és elvitték kirándulni az összes csonka-magyarországi vendéget, nehogy felzaklassa őket az élőben követhető erdélyi árokásás.
A kerekasztal-beszélgetés azért sem volt az autonomista kerekasztal-beszélgetések csúcsa, mert egyszerűen hiányzott az SZNT és az MPSZ, de a jelenlévő szervezetek sem vezetői szinten képviseltették magukat, pontosabban a résztvevők a saját véleményüket képviselték: Márton Árpád és Varga Attila a kisebbségi törvénytervezet megalkotóiként jelentek meg (mint később kiderült, ez gyakorlatilag számukra „az autonómia” egy másik megnevezése), Szilágyi Zsolt az EMNT alelnökeként szerepelt, elnöki rábólintással, de felhatalmazás nélkül, nem pedig az MPSZ (még) választmányi elnökeként vagy éppen az abból jó magyar módon kivált Magyar Polgári Egyesület képviselőjeként, Toró T. Tibor pedig az utolsó vagy utolsóelőtti belső ellenzékiként, mondhatni az RMDSZ lelkiismereteként lépett föl.
A kerek-asztal nagy részét a vitaindítónak szánt előadások tették ki, ezek témája természetesen az autonómia volt, pontosabban az, amit ez a fogalom a résztvevők számára jelentett: Márton Árpád csak az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetéről beszélt, elmondva, hogy Európában nincs követendő modell, ezért alkották ők meg a tervezetüket, mert abból valamennyi kisebbség a neki megfelelő elemeket alkalmazza; a „széles spektrumból” azonban megtörténhet, hogy csak annyi marad, amennyit a románok hajlandóak adni nekünk, s hogy ez mennyi, azt még nem tudni, állapította meg.
Szilágyi Zsolt örömének adott hangot, hogy jelen lehet, hiszen szerinte a közösségi célok együttműködésre és összefogásra kell hogy indítsanak, és a pluralizmus belső konszenzusát megteremtő megegyezést szorgalmazott. Kifejtette azon véleményét, mely szerint a kisebbségi törvénytervezet kudarca arra késztet, hogy parlamenten kívüli békés eszközöket vegyünk igénybe céljaink elérésére, ilyen például a diplomáciai eszközök felhasználása, az önálló külpolitika, a MIT által szervezett biciklitúrához hasonló mozgalmi jellegű rendezvények, szakmai műhelymunka vagy a Kárpát-medencei magyar–magyar párbeszéd.
Toró Tibor is üdvözölte a párbeszéd lehetőségét, majd az RMDSZ eddigi hibáit vázolta, mondván, hogy a meghívóban erre csábították (ami ellen Kovács Péter MIÉRT-társelnök ismételten erőteljesen tiltakozott), szerinte az egyik legnagyobb hiba az volt, hogy a párt nem teremtett össznemzeti konszenzust a törvénytervezete köré, kamarillapolitizálást próbált érvényesíteni, a másik nagy tévedés pedig a mérce túl alacsonyra helyezése volt, ez valójában lehetetlenné tette a vitát, ugyanis nem volt már, miből lennebb adni.
Toró felvetésére, hogy nem is esik szó a területi autonómiáról a beszélgetés során, Varga Attila azt állította, hogy ők elsősorban a kulturális autonómiáról beszéltek a kampányban, mikor az „Együtt az autonómiáért!” jelmondatot meghirdették, de persze nem mondtak le a területi autonómiáról sem. A tervezet azért lett olyan „puha”, magyarázta, mert azt tartották szem előtt, hogy mit tudnának a románok elfogadni, nem azt, hogy mi mutat jobban. Különben is évtizedekig tartó folyamat egy autonómia kialakulása, tette hozzá.
Az előadásokat követő rövid vita során élesen kirajzolódott a két irányzat közti választóvonal: az RMDSZ képviselői a román fél meggyőzése útján, alkudozással apránként megszerzett jogok révén képzelik el az „autonómia állapotába való eljutást”, míg az ellenzék egyebek között a kétszázötvenezres fogyásra hivatkozva azt hangoztatja, hogy semmilyen érdemi előrelépés nem történt tizenhat év alatt, és most is helyben topogunk, mert az RMDSZ minimalista és önfejű politizálása lehetetlenné tesz minden előrelépést.

Fel a tartalomhoz

Zászlók és párbeszédek

Villáminterjú Borboly Csaba MIÉRT-elnökkel, az EU tábor egyik főszervezőjével a MIÉRT és az RMDSZ sa


– Minek tulajdonítható, hogy Szilágyi Zsoltot EMNT-alelnöki minőségben meghívtátok?
– Mi mindig azt hirdettük, hogy a magyarságon belül törésvonalakat létrehozni bűn, ha pedig vannak ilyen szakadékok, azokat meg kell próbálni betömni, hiszen az ellenség nem köztünk van, hanem az ajtón kívül, ennek jegyében szerveztük meg az elmúlt időszakban is a legtöbb programunkat. Elsősorban az ifjúságon belüli szakadékot kívánjuk betömni, ezért az elmúlt egy évben valamennyi ifjúsági szervezetet meghívtuk a rendezvényeinkre, egy EU táborban pedig sokféle gondolkodásnak helyet kell teremtenünk, ezért tartottuk fontosnak, hogy eljöjjön Szi- lágyi Zsolt és Toró Tibor, hiszen tiszteljük az ő munkásságukat is. Nem szeretnénk, ha a mostani fiatalok a kilencvenes évek előtti szellemben nőnének fel, abban a tudatban, hogy egy szekértábor van, egy ideológia és egy a zászló. Meg kell adni a fiataloknak a választási lehetőséget éppúgy, mint a lehetőséget a párbeszédre a kizárósdi és a kasztosítás helyett. Ez nagyon fontos, mert előbb-utóbb nálunk is meg kell hogy történjen a generációváltás, ennek pedig úgy kell végbemennie, hogy ne törésvonalak mentén különüljünk el, hanem közös érdekek mentén egyesüljünk.
– Nem helyes az egy tábor – egy zászló elve, ezért meghívjátok Szilágyi Zsoltot, míg Markó Béla épp az ellenkezőjét gondolja, és nem hajlandó komolyan venni például az EMNT-t… Ezek szerint a MIÉRT nem kívánja folytatni az RMDSZ-csúcsvezetés eddigi gyakorlatát?
– Nem hiszem, hogy így gondolná az RMDSZ-elnök, hiszen tavaly ugyanitt tartott közös fórumot Tőkés László EMNT-elnökkel, tehát téves ez a felfogás. Az a baj, hogy ha így címkézzük be az RMDSZ elnökét, akkor az emberek így fognak gondolkodni. Meg kell keresnünk a párbeszéd civilizált formáit, nem kell azt túllihegni, és ha emberségesen közelítünk egymáshoz, akkor szerintem hosszú távon csak lesz békesség a magyarságon belül.
– Tehát Markó Béla kész tárgyalni az EMNT-vel, SZNT-vel, MPSZ-szel?
– Én azt tudom, hogy tavaly volt közös fórum, és ha utána nem jött is létre a Tőkés László által kezdeményezett találkozó, kezdeményezés volt a párbeszédre. Azért itt külön kell választani azokat, akik a román titkosszolgálatot próbálják kiszolgálni, és úgy magyarkodnak és bontják meg a magyarság egységét, a tisztességes magyar emberektől, akiknek helye van itt is.
– Kire utalsz?
– Én csak arra gondolok, hogy ha Băsescu államelnök utasítására szerveznek eseményeket vagy nem szerveznek, vagy átalakítanak, vagy azon nem vesznek részt emberek, mert Băsescu államelnök felkérte, hogy azon ne vegyenek részt, akkor szerintem az ilyen embereknek a magyar közéletben nincs helyük. Azoknak van helyük, akik nem külső érdekeket szolgálnak, hanem a magyarság érdekeit, még akkor is, ha ezt ellentétes táborban teszik, a velük való párbeszédnek előbb-utóbb csak lesz hozadéka.
– Kapcsolódik-e ez a meghívás a csíki RMDSZ által az SZNT-vel közösen szervezett autonómiafórumhoz, felfoghatók-e ezen események az RMDSZ-nek az ellenzék bizonyos részeihez való közeledéseként?
– Csíkban az RMDSZ-en kívül meghatározó politikai tömörülésről nem tudok, a csíki szervezet pedig egységesen felkarolta az autonómiáért való munkálkodást. Az, hogy milyen lépésekkel és hogyan tesszük ezt, az egy másik kérdés. Egyik se rossz dolog, mert az az érzésem, hogy tabutémaként kerülgetjük az autonómia témakörét, az emberek nem sokat tudnak róla, ezért minél több fórumon kell ezzel foglalkoznunk.
– Tehát a MIÉRT szeretné, hogyha az autonómia mentén közeledne a két oldal egymás felé?
– Szerintem nincs két oldal, csak ellentétek emberek között, és olyan emberek, akik más érdekeket szolgálva próbálják elmélyíteni ezeket az ellentéteket. Én úgy látom, hogy mindenkinek az RMDSZ-ben van a helye, hiszen az RMDSZ az egyetlen legitim, meghatalmazott szervezet, amelyik a magyarság közképviseletét elláthatja. A magyarságnak itt csak akkor van esélye, ha egy keretben tudunk gondolkodni.
– Nem mond ez ellent annak, hogy azért hívtátok meg Szilágyi Zsoltot EMNT-alelnöki minőségében, mert nem tartjátok jónak az egy tábor – egy zászló felfogást?
– Hát mi meghívtuk a Márton Áron Szakkollégium Diáktanácsának az elnökét is, tehát rengeteg civil szervezetnek és rengeteg különféle szervezetnek a vezetője van itt; Szilágyi Zsoltot úgy hívtam meg, mint olyan személyt, akinek kíváncsi vagyok a véleményére…
– Ő viszont az EMNT véleményét képviseli.
– Én ebben nem látok semmilyen ellentétet. Nyolcvan meghívottunk van, elismert szaktekintélyek, pont arra próbáltunk rávilágítani, hogy ismerjük meg az életünk mindegyik oldalát. Meghívtuk a román pártok ifjúsági vezetőit, hisz nélkülük ebben az országban nem lehet hosszú távon építkezni, nem lehet gettósítani a magyarságot, itt van a tizenkilenc romániai kisebbségből tizenháromnak a képviselete, úgyhogy mindenkivel, akinek van véleménye, elképzelése és egészséges gondolkodása, háttérszándék nélkül, hajlandók vagyunk a párbeszédre.
– Akkor miért hiányzik a Székely Nemzeti Tanács?
– Nem leltünk fel az SZNT-ben olyan személyiséget, példaképet vagy akár gondolkodó embert, aki jelen pillanatban emlékezetes üzenettel rendelkezne ennek a tábornak a célcsoportja számára.

Fel a tartalomhoz

Kirakat? Politizálás?

Villáminterjú Szilágyi Zsolt EMNT-alelnökkel, az autonómia-kerekasztal egyetlen nem RMDSZ-es résztve

– A csíki autonómiafórum után ez a meghívás azt sugallja, mintha az RMDSZ közeledni kívánna az autonomista oldalnak legalább egy részéhez. Te így fogtad-e fel, és erre adott válasz-e a jelenléted?
– Bevallom, nem volt könnyű a meghívásra válaszolni, végül a részvétel mellett döntöttem, ugyanis mi már két éve szorgalmazzuk, hogy legyen párbeszéd Erdély különböző politikai erői között az autonómiáról. Nem kerülhető meg sem az RMDSZ, sem a Polgári Szövetség, sem a Nemzeti Tanácsok, sem a MIT, sem az EMI akkor, amikor nemzetpolitikai kérdésekről van szó. Ez még akkor is így van, ha az autonómia ügyében egy olyan törésvonal kezd kialakulni Erdélyben, amely pont azáltal veszi el a párbeszéd lehetőségét, hogy megfogalmazódik a magyar érdek túl puha vagy egyáltalán nem képviselete alapján az árulás vádja. Itt éppen azt próbáltam elmondani, hogy amikor autonómiáról beszélünk, akkor elsősorban azt kell megnézni, hogy a magyar közösségnek mi az érdeke, és aztán azt, hogy mi a román közösségé. Ha itt ma sikerült néhány fiatalt meggyőzni arról, hogy a politika a közösség képviseletéről, és nem az eredeti szándékok eltérítéséről szól, ha meg tudtunk győzni néhány embert arról, hogy az erdélyi magyarságnak nincs esélye a megmaradásra autonómia nélkül, akkor megérte eljönni.
– A tavalyi Markó–Tőkés találkozón az EMNT elnöke azt a költői kérdést tette fel, hogy „hogyan fogjon össze az, akit kinyírtak, azzal, akik kinyírták?” Ezek szerint elmozdulásról beszélhetünk az EMNT esetében is?
– Az RMDSZ-nek, mint politikai szervezetnek tudomásul kell vennie, hogy az egypártrendszer ideje lejárt. Változásra van szükség, itt is ezt hangoztattam, mert rendkívül nagy hiba volt, hogy az erdélyi magyar politikai pluralizmus ügyét az RMDSZ nem a demokratikus gyakorlat alapján, hanem erőből próbálta „rendezni”, elnyomva nemcsak az MPSZ-t, hanem azokat is, akik az autonómia tárgyában sokkal keményebb, nyomatékosabb fellépést sürgetnek. Erről próbáltam meggyőzni az RMDSZ-utánpótlást, hogy amikor majd odakerülnek, ne kövessék el az elődeik hibáját. A politikai pluralizmusnak nem kellene veszélyeztetnie a nemzetpolitikai célok elérését. Parlamenti, önkormányzati képviselet, autonómia dolgaiban a pluralizmust ezek szolgálatába kell állítani, nem szabad lehetőséget teremteni arra, hogy ezek egymást kioltó jelenségek legyenek.
– Őszinte lehet ez a furcsa RMDSZ-es közeledés, vagy sokkal inkább valószínű, hogy Frunda Györgynek az RMDSZ belső ellenzékének megteremtésére irányuló tervéhez és az esetleges előrehozott választásokon eljátszandó ernyős metaforához kapcsolódik? Nem lehet, hogy csak kirakatba tettek itt ki benneteket?
– Ezt a tábort sokan Tusványos ellentáboraként fogják fel. Az, hogy vannak Erdélyben is baloldali fiatalok, akik a magyarországi baloldali fiatalokkal együtt képzelik el a műhelymunkát, nem azt jelenti, hogy elvileg nem támogathatják az autonómiát. Én ezt a lehetőséget nem vitatom el tőlük, ezért is vagyok itt. Az, hogy a nyitás, a párbeszédre való hajlandóság őszinte vagy sem, azt a jövő fogja eldönteni. Én is nagyjából erre a kérdésre szerettem volna választ kapni, mikor félig-meddig retorikusan feltettem a kérdést, hogy ha a kampányban székely területi autonómiát ígért az RMDSZ, akkor lesz-e erre törvénytervezete az elkövetkezendő két évben, illetve hogy miután a nemzetközi szervezetek ennyire élesen elítélték a választási törvényeket, amelyek alapján kizárták a Polgári Szövetséget, akkor lesz-e ezen szervezetek véleményével összhangban RMDSZ-szándék a törvény megváltoztatására. Sajnos nem mondhatnám, hogy választ kaptam erre a két kérdésre…

Az oldalt írta: Bagoly Zsolt

Fel a tartalomhoz

EMI-rovat


MIÉRT-jövőkép az ifjúságnak Bukarestből

Közleményben üdvözli az RMDSZ többé-kevésbé ifjú táskahordozóit tömörítő MIÉRT a nemrégiben elfogadott ifjúsági kerettörvényt, amely – az ő szavaikkal – „a romániai ifjúságpolitika alkotmánya”. Szerencsére nem állnak meg itt, a jó híren felbuzdulva közelgő „EU-táboruk” előtt kifejtik, hogyan kívánnak új jövőképet adni az ifjúságnak. Ők, Borboly Csaba és Kovács Péter, a bukaresti román hatalommal karöltve.
Az jó dolog, hogy „ma az országnak van ifjúsági kerettörvénye, az azt kiegészítő új törvényekkel együtt”, írja Borboly Csaba elnök és Kovács Péter társelnök, ők mégsem elégedettek: „Az út itt még nem ért véget, tovább kell mennünk ahhoz, hogy ebben az országban a fiatalok élete, kapcsolatuk az állammal és társadalmi beilleszkedésük támogatva legyen, lehetőleg itthon” – folytatják. Meg is említenek három-négy szabályozandó dolgot (ifjúsági turizmus, ifjúsági kártya, keret a diákhitel és a diákmunka alkalmazására), majd bemutatják a MIÉRT legújabb nagyszabású tervét: „Az 1989-es események óta eltelt több mint tizenöt év után Romániában az ifjúság számára új jövőképet kell hogy megfogalmazzunk.” Így. Hogyan képzelik ezt? Arra is megtaláljuk a választ a közleményben: „Ebben a gyorsan átalakuló, mobilizálódó társadalomban az államnak segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy a fiatal megfelelően el tudjon igazodni, meg tudja különböztetni az értékest az értéktelentől.”
Ez más szavakkal azt jelenti, hogy Borboly Csaba és Kovács Péter szerint a bukaresti magyarellenes román hatalomnak kellene „eligazítania” a „fiatalt”, és a bukaresti magyarellenes román hatalomnak kellene megmutatnia vagy elmagyaráznia, mi értékes és mi értéktelen egy erdélyi magyar számára. Hogy a magyar kérdés eltussolásával megbízott RMDSZ és a nyomába lépni kívánók Bukarestben szocializálódnak, és hétpróbás román politikusoktól tanulják a balkáni politizálás fortélyait, az a Markó Béla, Borboly Csaba meg Kovács Péter magánügye, de hogy ezt kívánják minden szerencsétlen erdélyi magyar fiatal számára, az valahol a felháborító és a nevetséges vékonyka határvonalán ingadozik. Az pedig különösképpen, hogy erről az a Borboly Csaba értekezik, akinek, ha a bíróság nem téved, papírja is van arról, hogy nemrégiben még arra tanította a fiatalokat, hogyan lehet elsikkasztani pénzeket elszámolások során.
„Fontos jogalkotói szempont az is, hogy az állam a maga sajátos eszközeivel segítse, támogassa a fiatalok önmeghatározását és itthon maradását is.” Ez a második lépése a fiatalok jövőképe megváltoztatásának a MIÉRT elnöksége szerint. Nos, hogy a román államnak valóban sajátos eszközei vannak az erdélyi magyar fiatalok önmeghatározásának és itthon tartásának szabályozására, az nem kétséges. De hogy ez kívánatos lenne jó magyar embernek az eltűnt kétszázezren kívül, az nem túl valószínű. De ha nem jó magyar emberi szemszögből vizsgáljuk a dolgot, hanem a másik végéből, az RMDSZ-es politikus szemszögéből, akkor sem üti meg a logikai minimum szintjét, hiszen ha sikerül kiterjeszteni az állam sajátságos eszközeinek hatását a magyar fiatalok önmeghatározására és itthon maradására, akkor mire a szorgalmas csicskások oda kerülnének, hogy ők hordozzák körbe véres kard gyanánt a zöld ernyőt, nem lesz, akit beállítsanak alá, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy aki nem románosodott el a bukaresti identitás-meghatározás következtében, az már régen egy amerikai vidámparkban röhögteti magát a bukaresti „itthon-tartási politika” jótékony hatásainak érvényesülése miatt.
S ha a közlemény elolvasása után az ember arra gondol, hogy ezek az emberek szerveznek egymilliárd lejből „autonómia-csúcstalálkozót” (így szerepel a honlapjukon), melyre hivatalos és még el is megy Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor autonomista minőségében, de ott van a (természetesen EMI-mentes) ifjúsági kerek-asztal mellett Sándor Krisztina MIT-elnök is, valamennyien ennek a társaságnak azon jogát legitimálva, hogy nemhogy autonómiáról, de egyáltalán bármiről figyelmünkre méltó tábort szervezzenek, akkor az ember azt sem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. Vagy esetleg elmenjen UFO-nak egy amerikai vidámparkba.

Bagoly Zsolt

Fel a tartalomhoz

Rendhagyó autonómia-kerekasztal a II. EMI-táborban

Az erdélyi magyarság eljutott oda, hogy semmi újdonság nincs abban, ha valaki autonómia-kerekasztalt szervez, hiszen sokan szerepeltetik rendezvényeiken témaként az önrendelkezést, ki ilyen, ki olyan céllal. Az EMI-tábor autonómia-kerekasztala is egy az egyre sokasodó fórumok közül, mégis összehasonlíthatatlanul másnak ígérkezik: a különbség a szándékban és a megközelítésben rejlik.
Tavaly az I. EMI-táborban először hangzott el az erdélyi nagy nyilvánosság és Kárpát-medencei sajtó előtt Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász szájából, hogy a nemzetközi jog értelmében Trianon semmisnek tekinthető, ezért jogunkban áll el nem ismerése és felülvizsgálatának igénylése. Ennek értelmében a táborlakók (összesen mintegy ezer fiatal) egyetértettek abban, hogy az autonómia a legkevesebb, amit az általa megígért közösségi jogokat nyolcvanhat éven át megtagadó elnyomó hatalomtól követelni lehet. Ily módon az autonómiát nem „érdekképviseleti” szemszögből elérhetetlen maximumként, hanem lehetséges megoldásként közelítették meg erdélyi jövőnk szempontjából az előadók és a résztevők.
Szintén egyedi megközelítés, hogy az EMI nem azért szervez autonómia-kerekasztalt, mert tisztában van azzal, hogy a résztvevők szívesen hallgatják az erről szóló fejtegetéseket és örömmel veszik az ezzel kapcsolatos nagy ígéreteket, mint az egyik nagy erdélyi rendezvényen, és nem is azért, hogy kiüresítse a fogalmat, és megszabaduljon egy újabb támadási felülettől, mint egy másik, a nemzeti oldal legitimálása révén szintén növekvő félben lévő másik erdélyi rendezvényen. Az EMI ugyanis, mint nemzeti elkötelezettségű ifjúsági szervezet, maga is tevékenyen részt kíván venni mind az önrendelkezésért vívott harcunkban, mind pedig a kivívása utáni építkezésben. A szervezet vezetői már hangot adtak a nemzeti oldal széthúzása és egyes részeinek bizonyos fokú inkompetenciája miatti elégedetlenségüknek, összehangolt cselekvésre szólítva fel az autonomista oldalt; így a kerek-asztal legfőbb célja a konkrét cselekvési lehetőségek felvázolása az őszinte helyzetelemzés után, majd egyeztetés a különböző szervezetek képviselői között.
El kell ugyanis dönteni végre, hogyan lépünk fel egységesen és lehetőleg eredményesen önrendelkezésünk kivívása érdekében, ahelyett hogy saját rendezvényeinken azzal töltenénk az időt, hogy a lézengő résztvevők között egymást és az éppen nem szervező közéleti szereplőket keresgéljük szemünkkel. Ezen kívül – vagy ennek részeként – tisztáznunk kell az RMDSZ gyanús közeledését a nemzeti oldal felé (lásd közös autonómiafórum Csíksomlyón, majd kerek-asztal az ellen-Tusványoson), ahogy szigorúan fel kell mérnünk azt is, mit várhatunk a többi idegentől és idegenszívűtől Brüsszeltől Budapestig, anélkül hogy tovább ringatnánk magunkat uniós vagy kormányváltó illúziókban.
Hozzásegít a keserű és higgadt válaszadáshoz az ötvenéves 1956 Amerika-várásának felidézése, erre bőven lesz lehetőségünk, hiszen a tábor központi témakörét az egyelőre utolsó nagy szabadságharcunk képezi. Nem véletlenül, hiszen az 56-os forradalom és szabadságharc igen hasonló helyzetben robbant ki: a kíméletlenül elnyomó idegen megszállók ellen kelt fel az amúgy türelmes és béketűrő magyar, hogy kivívja az önrendelkezést. Mert idegen emberek idegen törvény alapján elnyomták és jogfosztottá tették a saját hazájában. Minderről nem más, mint a halálraítélt szabadságharcos, Wittner Mária és Rácz Sándor, az ’56-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke tart majd előadást. De róluk majd később…

A II. EMI-tábor autonómia-kerekasztalának résztvevői: Ferencz Csaba (SZNT), Gazda Zoltán (MPSZ), Kónya Hamar Sándor (RMDSZ-es európai parlamenti megfigyelő), Sógor Csaba (RMDSZ), Szilágyi Zsolt (EMNT-MPE), Toró T. Tibor (RMDSZ-EMNT).
Időpont: augusztus 12., szombat 18.00 óra (terv szerint).
További információk az emitabor.hu honlapon.

B. Zs.

Fel a tartalomhoz

Székely biciklikörút az autonómiáért

A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) 2006. július 23. és augusztus 1. között biciklitúrát szervez Székelyföldön az autonómia fogalmának és ügyének népszerűsítésére. A MIT körútja az Autonómia Ma néven elindított mozgalomba illeszkedik.
Célunk, hogy az önrendelkezés intézményének természetes igényét tovább erősítsük az erdélyi magyar társadalomban. Egyszerűen és közérthető formában szeretnénk hirdetni az autonómiát. A biciklis körút egyben figyelemfelkeltő akció hazai, magyarországi és nemzetközi színtéren.
A székelyföldi biciklitúra útvonala: Tusnádfürdő – Székelyudvarhely – Székelykeresztúr – Marosvásárhely – Szováta – Gyergyószentmiklós – Csíkszereda – Kézdivásárhely – Sepsiszentgyörgy – Barót – Székelyudvarhely. Az indulás vasárnap, július 23-án Tusnádfürdőről, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor helyszínéről történik.
Az említett nagyobb állomáshelyeken helybeli kíséretre és fogadásra számítunk, két helyszínen sajtótájékoztatót tartunk. A helyi önkormányzatokat értesítjük e mozgalom céljáról és jellegéről, felkérve őket is az együttműködésre. Az útvonal többi településén (kisvárosok, falvak) kisebb-nagyobb megállókat tervezünk, esetenként étkezési- és szálláslehetőséget kérünk.
A biciklitúra állandó résztvevői csapata 25 fő naponta. Minden nap egy közismert erdélyi személyiség (művész, politikus, vállalkozó, sportoló stb.) biciklizik velünk, ezáltal is erősítve a cél közös jellegét és fontosságát.
A biciklitúrára szórólapokat, tájékoztató füzetet és egyéb reklámanyagokat viszünk magunkkal. Ezeket az útvonal mentén tartott rendezvények, alkalmi találkozások során osztogatjuk. A helyi közösség képviselőivel való találkozókon jelképes tárgyakat adunk át.
Biciklitúránkon arra törekedünk, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon ez az esemény. Értesítjük a helyi, regionális és országos médiát, hogy esetenként elkísérjenek a körút egy-egy szakaszán.
Székelyföld területi autonómiája, valamint az erdélyi és partiumi magyarok kulturális autonómiája létkérdés, ha úgy tetszik – jövőnk záloga. A biciklitúrán bárki részt vehet, hiszen közösségi célról van szó. Az eredményes szervezés érdekében viszont szükséges az előzetes visszajelzés. Az erre vonatkozó felhívás a www.mit.com.ro honlapon található.

(MIT-tájékoztató)

Fel a tartalomhoz

interjú


Az unoka

Czegei Wass Daniel Erdélyben ébredt rá, mennyire szeretik az emberek a nagyapját

– Milyen emlékei vannak nagyapjáról, Wass Albertről?
– Kilenc és fél éves voltam, amikor nagyapám meghalt. Sajnos, nem sokat tudtam az életéről abban az időben. Különösen nem tudtam elképzelni erősnek és fiatalnak, amilyen élete korábbi szakaszában lehetett, hiszen én már idősnek és gyengének ismertem meg. Ennek ellenére úgy emlékszem az arcára, hogy vidám volt és örült, amikor találkoztunk. Emlékszem azokra a látogatásokra, amikor anyámmal, apámmal és nővéremmel Astorba mentünk. Minden hónapban legalább egyszer, és a nagyobb ünnepeken engem is elvittek a szüleim. Klassz volt nagypapámnál, szerettem ott lenni, főleg ha mesélt. Tetszett a háza és a nagy udvara. Emlékszem, minden reggel kiment sétálni a kutyájával, időnként jó messzire eldobott egy teniszlabdát, Pajtás meg visszahozta. Sajnos, többet már csak akkor hallottam nagypapámról, Papiról, amikor meghalt.
– Hogyan érinti az a tény, hogy egy ősi, 900 éves történelmi család leszármazottja? Mit tud kezdeni a szellemi örökséggel?
– Mivel Amerikában nőttem fel, nem tudtam igazán felmérni annak a jelentőségét, hogy milyen kiemelkedő volt Erdélyben a Czegei Wass család hosszú évszázadokon át. Gyermekfejjel nem nagyon foglalkoztam ezzel és alig tudtam valamit a családi örökségről. Igazán nagyapám halála után kezdett érdekelni mindez, elég sok mindent tanultam, kezdtem utánanézni olyan dolgoknak, amelyek a családunk történetével kapcsolatosak.
– Erdélyben és Magyarországon is járt már. Mit tapasztalt, miben mások az emberek ott, mint Amerikában?
– Magyarországi és erdélyi látogatásom alkalmával az tudatosodott bennem, hogy az ott élő emberek nagyon büszkék a történelmi örökségükre. Azt is megfigyeltem, hogy a legtöbb magyar hálásabb mindenért, amit az élettől kap, és önzetlenebbek az emberek az amerikaiakhoz képest.
– Tapasztalta, hogy Ma- gyarországon és Erdélyben sokan rajonganak Wass Albert írásaiért?
– Ezt nem tudtam érzékelni mindaddig, amíg személyesen meg nem győződtem erről tavaly, amikor Erdélyben jártam. Azelőtt Papinak nem sok írását olvastam. Nem ismertem a verseit sem. Ott, Erdélyben tudatosodott bennem, hogy a versei mennyire közel állnak az emberek szívéhez. Különös volt tapasztalni, hogy a velem egykorú fiataloknak is sokat jelentenek Wass Albert versei.

Kérdezett: Fábián Tibor
Fordított: Lukácsi Éva

Fel a tartalomhoz

sport


Arany-kék égbolt Németország felett

Olaszország negyedszer világbajnok

Miután 1990-ben Németország világbajnokságot nyert olasz földön, most az olaszokon volt a sor, hogy Németországban diadalmaskodjanak. Nem is akárhogy: drámai csatában, tizenegyesrúgások után.
A mérkőzés villámgyors rajtot vett, már az első percekben volt néznivaló. A hatodikban aztán még inkább: egy francia műesésért az argentin játékvezető a tizenegyes pontra mutatott, s Zidane óriási szerencsével a gólvonal mögé juttatta a labdát. Az olaszok az idei világbajnokságon ritkán kerültek hátrányba, most kénytelenek voltak támadni. Ez sikerült is, és Pirlo pontrúgásainak következtében folyamatosan veszélyeztették Barthez kapuját. Egy ilyen helyzetben a védelem tengelyéből felhúzódó Materazzi bólintott a hálóba.
A második félidőben érthetetlen módon a Squaddra Azzurra visszavonult és átengedte a terepet a franciáknak, belőlük azonban hiányzott az átütőerő. A játék képe a hosszabbításban sem változott, bár Lippi mester a szokásos támadó cseréket is bevetette (Iaquinta és Del Piero). A 110. perc környékén azonban valami elszakadt: a meccsen kiválóan játszó Zizou megmagyarázhatatlan módon befejelt Materazzinak. A barbár és minősíthetetlen gesztust a bíró piros lappal jutalmazta.
A létszámfölénybe kerülő olaszok továbbra is a biztonságot tartották szem előtt, no meg a tizenegyesrúgásokat, amelyekre az elmúlt több mint 15 évben mindig ráfáztak. Vasárnap este azonban minden másként alakult. Valószínűleg Lippi mester felkészítette tanítványait, mert az olaszok hibátlanul lőtték a büntetőket, a franciáknál pedig elég volt Trezeguet kapufája, hogy a gallok sorsa megpecsételődjék.
Igaza lett Maradonának, aki a negyeddöntők után egy interjúban azt nyilatkozta, hogy 1982-ben hasonló helyzet volt: Olaszországban botrány robbant ki, de ez a játékosokat nemhogy elkeserítette volna, hanem még jobban összekovácsolta, s Argentínán is átgázolva végül megnyerték a világbajnokságot. Szerintem – folytatta az „isteni Diego” – az olaszokat most is ugyanúgy serkenti az otthon kialakult légkör, és szeretnék bebizonyítani, hogy a csapat egységes és mindenre elszánt.
Az olaszok végeredményben megérdemelten lettek világbajnokok, mert valóban a legegységesebb csapat benyomását keltették. Senki sem emelkedett ki a csapatból (mint korábban Paolo Rossi vagy Baggio), de az összes pályára lépő játékos a maximumot nyújtotta. Cannavaróék megmutatták, nemcsak védekezni tudnak, hanem támadni is, hiszen minden mérkőzésen mezőnyfölényben játszottak, és irányították a játékot. A statisztikához tartozik az is, hogy a németek után az olaszok rúgták a legtöbb gólt, és kapták a legkevesebbet (egyet egy nem létező tizenegyes nyomán, a másikat öngól révén). A csapat egységét mutatja az is, hogy a gólokon kilenc játékos osztozott, és nemcsak a csatárok (Iaquinta, Toni, Inzaghi), a középpályások (Del Piero, Pirlo, Totti), hanem a védők is eredményesek voltak: Zambrotta, de főleg Materazzi és Grosso létfontosságú találatokat szereztek.
A pályafutása utolsó mérkőzését játszó Zinedine Zidane ugyan beírta magát a történelemkönyvekbe azzal, hogy második vb-döntőjén volt eredményes, de a hosszabbításban történt kriminalitása miatt piros lappal búcsúzott a futball világától. A francia színekben játszó Afrika-válogatottból különben minden bizonnyal távozik még Thuram és Makelele, de kérdéses a játéka Bartheznek és másoknak is, hiszen Raymond Domenech csapata az egyik legidősebb volt Németországban.

Fel a tartalomhoz

Elődöntők

Németország–Olaszország 0-2
Megkönyörült a technikás játékért rajongókon fociisten, és megállította a Klinsmann-csapatot a döntő kapujában. Ehhez nyilván az is kellett, hogy az olasz csapat újból pragmatikus, kombinatív, de egyszersmind rendkívül óvatos játékkal rukkoljon elő. A mérkőzésen amúgy szinte végig az olaszok akarata érvényesült, főleg az első játékrészben, amikor meddő mezőnyfölényben játszottak. Félidő után a németek vették át a kezdeményezést, de az azzurrik folyamatosan felőrölték a németek középpályáját, s a 75. perc után érezni lehetett, hogy mindenki a hosszabbítást várja.
A hosszabbítást szinte teljes mértékben az olaszok uralták, kétszer is megdöngették a kapufát, a németek helyzetig Podolski, no meg a bíró révén jutottak, aki a hosszabbításban egyre inkább a hazaiaknak fújt.
A Squadra Azzurra edzője és maguk a játékosok is tudták, hogy ha eljutnak a tizenegyesekig, baj lehet, ezért az utolsó percekben a kapujuk elé szegezték a németeket, ami nem volt nagyon nehéz, mert a végén már négy csatárral játszottak: Gilardino és Totti mellé Lippi behozta Iaquintát és Del Pierót is. Az eredmény meg is lett, és ahogy az ausztrálok elleni mérkőzésen, ezúttal is az utolsó percekben dőlt el a mérkőzés, a fő szerepet pedig megint Grosso játszotta, aki Pirlo labdáját mesterien csavarta a kapuba. Az olaszok ellen nemhogy fordítani, de még egyenlíteni sem nagyon lehet, a németek azonban ezt is megpróbálták. Ez pedig éppen elég volt arra, hogy egy végső kegyelemdöfést kapjanak: villámgyors támadás végén Del Piero védhetetlenül csavart a hosszú felsőbe.
A Lippi-gárda megérdemelten került a döntőbe, hiszen a mérkőzés statisztikája is azt mutatta: az olaszok mindenben a németek fölé nőttek. Világbajnokságon még soha nem nyert Németország az olasz együttes ellen, s ez a sorozat Dortmundban sem szakadt meg.

Franciaország–Portugália 1-0
Sokak számára nem volt kérdéses, hogy a kicsi és a nagy csapat közül az utóbbi kerül ki győztesen. A turnén a franciák egyre jobban játszottak, s portugálok tétmérkőzésen a franciákat 1975 óta nem győzték le. Bár az is igaz, Luiz Felipe Scolari a mérkőzés megkezdése előtt különleges rekorddal büszkélkedhetett: edzőként világbajnokságon több mint 11 mérkőzés óta veretlen volt.
A francia–portugál párharcot megtekintő nézők izgalmas, de gólszegény mérkőzést láthattak. Az egyetlen gól is tizenegyesből származott: Henry bokájához Ricardo Carvalho hozzáért lábával, s a francia csatár volt annyira ügyes, hogy azonnal elesett. Zidane pedig kíméletlenül bevarrta a megítélt büntetőt. A portugálok különben egész mérkőzés alatt igyekeztek gólt rúgni, de a kiválóan védekező francia védelmet nem sikerült feltörniük. Még Barthez kapuson sem tudtak kifogni, aki szerencsétlen mozdulataival, ügyetlen megmozdulásaival néha-néha gondoskodott az izgalmakról is. Az utolsó percekre is maradt izgalom, de a luzitánok az ezúttal gyengébben muzsikáló franciák kapuját képtelenek voltak bevenni.

Fel a tartalomhoz

Újabb nem várt érem Németországnak

A Nationalelf bronzérmes

A németek mindig előrébb végeznek, mint ahogy azt a szakma vagy sokszor még saját szurkolóik is várják. Nem történt ez másként most sem, hiszen a 2002-es világbajnokságon elért meglepő ezüstérem után a német csapat most bronzérmet szerzett.
Az elődöntőkben vesztes két csapat játékán nem érződött a csalódottság, hanem inkább az elszántság. Sem a németek, sem a portugálok nem álltak be védekezni, így számos helyzet alakult ki mindkét kapu előtt. A labdát ezúttal is a portugálok birtokolták többet, helyenként ők irányították a játékot, a gólokat azonban a németek szerezték. Egy óriási kapushiba folytán Schweinsteiger volt eredményes, majd ezt rövid időn belül Petit öngólja követte. A portugál védő ez után még egyszer elkövette azt a hibát, hogy hagyta Schweinsteigert lőni, Ricardo kapus pedig – aki addig kiválóan teljesített – újból tehetetlen volt. Luiz Felipe Scolari a mérkőzés végére behozta a pályára Figót és Nuno Gomest, ők a lefújás előtt összehozták Portugáliának a becsületgólt.
„Nem tudom szavakba önteni, mit érzek. Egyszerűen fantasztikusan érzem magam, és a lefújás óta ez csak egyre fokozódik. Gyönyörű emlékeket őrzünk meg erről a világbajnokságról, most pedig eljött az ünneplés ideje” – nyilatkozta Jürgen Klinsmann.

Fel a tartalomhoz

Aranyeső Csehországban

A magyar válogatott összesen 10 arany-, 4 ezüst- és 4 bronzérmet gyűjtött a csehországi Racicében rendezett kajak-kenu Európa-bajnokságon, míg a román versenyzők két-két első és második, valamint három harmadik hellyel büszkélkedhetnek.

Kajak egyesben Benedek Dalma győzött, aztán a Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor és a Kovács Katalin, Janics Natasa kajakos duó is aranyérmes lett. Utóbbi megvédte címét, majd Paksy Tímeával és Keresztesi Alexandrával kiegészülve négyesben sem talált legyőzőre – ebben a számban a román négyes bronzérmes lett. A kajakos Benkő Zoltán másodikként zárt, míg a kenusoknál a román Florin Mironcic aranyérmet szerzett, a magyar kvartett pedig a harmadik helyen végzett.
500 m-en Benedek újabb aranyérmet szerzett, akárcsak a férfiaknál Benkő. A kajak ketteseknél Kovács és Janics favorithoz méltóan megvédte címét, a Kammerer, Kucsera duó pedig ezüstérmet szerzett. A női csapat megismételte 1000 m-en aratott sikerét. Ez utóbbi számban a román négyes a harmadik helyen végzett. A férfi kajaknégyesnél a román kvartett ezüst-, a magyar bronzérmet szerzett. A kenusoknál ezen a távon Mironcic csak második lett, míg a Iosif Chirilă, Andrei Cuculici kettős bronzot szerzett. A román kenus kvartett azonban már nem hibázott, itt a Fürdök, Csabai, Pulai, Novák összeállítású magyar hajó lett a bronzérmes. A legrövidebb távon (200 m) megvédte címét a Kovács, Janics kajakos duó (a kettős mindhárom páros számot megnyerte a kontinensviadalon), valamint a Paksy, Kovács, Janics, Patyi kvartett (női négyesben szintén mindhárom távon magyar győzelem született), míg Paksy (kajak egyes), és a Balázs, Horváth, Joób, Sarudi összeállítású kenunégyes másodikként haladt át a célvonalon. A címvédő és világbajnok Beé, Kadler, Gyertyános, Babella összeállítású kajaknégyes ezúttal harmadik lett.

Fel a tartalomhoz

Román és magyar érmek Törökországban

Magyarország és Románia is aranyérmeket szerzett a törökországi Izmirben rendezett vívó Európa-bajnokságon, ráadásul a két ország csapatai két számban is egymás ellen mérkőztek meg az első helyért. Női párbajtőrben a románok hosszabbítás után győzték le a Nagy Tímeával felálló magyar együttest. Férfi kardban is román csapatgyőzelem született: A Mihai Covaliut soraiban tudó románok 45-42-re verték a Nemcsik Zsolt vezette magyar csapatot. Magyar aranyat először a párbajtőröző Kovács Iván szerzett, aki csapatban is remekelt: a döntőben Lengyelország felett diadalmaskodtak. Románia a két Eb-aranya mellett ezüstérmet szerzett a női tőrözők csapatversenyében, valamint Florin Zalomir férfi kardozó és Anca Băcioiu női párbajtőröző révén egyéniben két bronzérmet is begyűjtött.

Az oldalt írta: Somogyi Botond

Fel a tartalomhoz

életút


Nagyenyedi találkozó

Egy tanítói életút állomásai

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium fennállásának 375. évfordulóján rendezett ünnepség jár az eszemben, amikor a Svéd-országból hazaérkezett Tamás Mária, diáknevén Tatár Mária a Kollégium hajdani életéről meg a 40 éves találkozóról mesél.

– Mint minden évben, az idén nyáron is a közel 400 éves alma mater ugyanabban a hónapban adott helyet a maturandusok ballagásának és az ezelőtt 40 évvel elballagott, immár javarészt nyugdíjas tanító nénik és bácsik találkozójának. Megvan ezeknek a találkozóknak a sajátos varázsa, a volt osztálytársak izgalmával, hadd lám, mennyire változtunk meg az utolsó találkozó óta. Aztán a keblekben ott bujkál egy furcsa érzés, öröm is meg kíváncsiság is: újralátni a régi „oskolát”, a tágas udvart, a két kis harangot, az osztályt, keresve kutató szemekkel azt a padot, amelyben annyit izgultak egy-egy véget nem érő számonkérés alatt. És az élő tanárok, akik közül a legfélelmetesebből is szelíd bácsi vagy néni lett, s akiket – bár kollégák immár, s itt-ott a deresedő haj is közelebb hoz – tanáraikként tisztelik a mai nap is.
A tanítóképző volt VI. A osztályának 40 éves találkozóját Tamás Piroska szervezte meg, június 24-ére, ugyanazzal a gondoskodással és odaadással, amint teszi ezt ötévenként. Köszönet ezért a tevékenységéért. Úgyszintén köszönetet érdemel Fari P. Ilona, aki lehetővé tette a bankett lebonyolítását a Máltai Szeretetszolgálat házában.
A találkozó fénypontja természetesen az osztályfőnöki óra volt, az a momentum, amikor a megjelent osztálytársak számot adtak arról, hogy mit valósítottak meg ifjúkori álmaikból, hogyan kamatoztatták a híres nagyenyedi szellemet tanítói, népnevelői munkájukban.
– Látható nosztalgiával emlékezik vissza azokra az időkre, amelyeknek a színhelye a kollégium épülete, az osztály- és szilenciumtermek, a bentlakás vaságyas hálószobái voltak, majd félévszázaddal ezelőtt.
– 38-an indultunk első éven, az ország minden részéről, Máramarosszigettől a Székelységig, a Mezőségtől a Zsil völgyéig. Festői volt, ahogyan az évzáró ünnepélyekre felvonultak a széki kolleginák szülei. Ámultunk, bámultunk, de nagy tisztelettel mustrálgattuk gyönyörű öltözetüket. Lélegzetelállítóan szép volt! Tiszta forrás a népviseletből, akárcsak egy gyöngyöző hegyi patak hűs vize.
Az osztályunkban egyfajta matriarchátus uralkodott, ugyanis 28 lány és csak 10 fiú volt. Hogy tényleg valamiféle nőuralom volt-e, azt nem tudom, de talán jó hatással volt a fegyelemre. A 38-ból végül is 36-on vizsgáztunk le, ami azt tükrözi, hogy aki oda beiratkozott, az hivatástudattal indult, más szóval tudta, hogy mit akar elérni az életben.
– Milyen volt a hangulat ebben a hangyabolyban?
– Az első év tulajdonképpen szinte egészében az ismerkedés esztendeje volt. Diák diákkal, tanár diákkal és fordítva. Barátságok szövődtek, de nem volt klikkszellem, nem volt kiközösítés. Tiszteltük egymást és szerettük. Valahogy mindenki megtalált valami pozitívumot a másikban, és ez erős osztályközösség kialakulásához vezetett. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy a napi program döntő részében együtt voltunk. A lányhálóban 24-25-ön aludtunk. Lámpaoltás után, ha suttogva is, hacsak a közvetlen szomszéd ágy lakójával is, elbeszélgettünk néha féltve őrzött, otthonról hozott titkainkról, álmainkról, vágyainkról. Ilyenkor a tiszta őszinteség észrevétlenül fonta az éj sötétjében a tartós barátság szálait. Egyébként nagy volt a szigorúság. Böske néni, a felügyelő nagyon megkövetelte a rendet és fegyelmet, a házirend szigorú betartását. De ha például olvasni akartál, pokrócba burkolózva kiülhettél a folyosóra a sárgásfényű villanyégő alá. Ha megfáztál, irány a meleg ágy. A szolgálatos tanuló ugyanis gondoskodott, hogy tűzifát hordjon a hálóba, idejében begyújtson a kályhába. Így aztán a 9 óráig tartó szilencium, majd az esti program után alig vártuk, hogy ágyba bújjunk, meleg volt a hálóban, és boldogan bújtunk a pokrócok alá emeletes vaságyainkban. Reggel 6-kor keltünk, 7-kor sorban állva vonultunk a „vityibe”. Ez volt az ebédlő neve. Hogy miért pont vityi, magam sem tudom.
Abban az időben divat volt az elméleti líceumoknak ipari profilt adni. Ezzel az irányzattal a tanterv is átalakult. Így adódott az a fura helyzet, hogy a képzősök a hegedűtanulás mellett lakatosságot is tanultak. Mindamellett a kollégiumban a szakképzés igen magas fokon történt. A próbatanítá- sok is ott zajlottak le a kollégium alsó osztályaiban, lényegében ismert kisdiákok előtt, ami oldotta a kezdeti és magától értetődő lámpalázat. De a módszertani irányítónk szigorúan ízekre szedte az óra minden mozzanatát és igényesen elemeztette velünk a hibákat meg a pozitívumokat egyaránt.
– Volt-e iskolán kívüli szórakozási lehetőség abban az időben?
– Ritkán ugyan, de adódott ilyen alkalom is. Színházba is jártunk. A Kolozsvárról, Nagyváradról, Marosvásárhelyről érkezett színházak vendégjátékai mindig izgalmas élményt jelentettek számunkra. De jól emlékszem, az előadásra menés szinte másolata volt Szabó Magda Abigél című regényének. Mi is egyenruhába bújtatva, flórharisnyásan, kettős sorban vonultunk az előadásra. Ha valamelyikünk nylonharisnyát mert felvenni, azt visszaküldték, hogy lecserélje. Divatbemutatónak, úgymond, nem volt helye. Ma, ha ezeket elmesélem a gyerekeimnek, erős kétkedéssel fogadják, s talán el sem hinnék, ha nem én mondanám.
Emlékezetesen szép, de balul sikerült kalandom volt A kaméliás hölgy című film megtekintése. Erre kiszöktem az intriből! Nem én voltam az első és az utolsó, aki ezt megtette. Aztán a film vetítése alatt a nem éppen emberbarát igazgató felgyújtatta a villanyt és kivezetett a teremből. Javasolta az intézetből való kizárásomat, VI., tehát utolsó éven! Szerencsére a tanári kar felvilágosultabbnak bizonyult és Deák Ferenc, a közkedvelt földrajztanárunk indítványára leszavazta az abszurd indítványt. Egyébként jellemző volt az akkori tanügyi viszonyokra, hogy bár a kollégium féltő karokkal megóvott a külvilág támadásaitól, nem kívánt hatásaitól, az életre nevelés hiányos volt. Minket, amellett, hogy tanítónőknek képeztek, távlatokban gondolkodva, a párkapcsolatokra, a férfi-nő kapcsolatokra, az anyaságra, a család fontosságára is fel kellett volna készíteniük, szexuális nevelésről meg szó sem lehetett, bár 19-20 évesen kerültünk ki a kollégiumból. Ilyenszerű gondolatok fel sem merülhettek. Ezek tabutémáknak számítottak.
Ugyancsak iskolán kívüli tevékenységnek számítottak a már említett Deák tanár úr vezette tematikus kirándulások, például a Retyezátba. Hosszú gyalogtúrákat szervezett és megszerettette velünk a természetet. Sokat jártunk Csombordra, az állami gazdaság szőlőseibe szüretkor. Ezek muris dolgok voltak. Velünk együtt dolgoztak a csombordi iskola diákjai. Nagy szerelmek szövődtek szőlőszedés közben. A fiúk írták is szorgalmasan a szerelmes leveleket. A kis tanító nénik ugyancsak szorgalmasan, nagyokat nevetve a formán meg a tartalmon, kijavítva a helyesírási hibákat, visszaküldték az érzelmes vallomásokat feladóiknak. Egyébként az itt elvégzett munka ellenértékéből bőven tudtuk fedezni a búcsúbankett költségeit, jutott a tablóra is.
– Hogyan bánt Nagyenyed városa a Kollégiummal?
– Mi tulajdonképpen várfalak mögött, egy elkülönített, de nagyon jól megszervezett mini államban éltünk. Így nem sokat tudtunk a falakon kívül zajló életről. Arra viszont emlékszem, 1963–64-ben a románok be akarták népesíteni a Kollégiumunkat. Levették a Bethlen Gábor Kollégium feliratot és szó szerint elfoglalták az iskolánkat. Vészes feszültséggel terhes napok voltak, éreztük a pártirányítás irtózatos nyomását, amely a nagy múltú intézetre nehezedett. De láttuk és éreztük tanáraink, igazgatónk, Nemes János bátor kiállását, szívós, kitartó küzdelmét a Kollégium megmaradásáért, ezt végül is, egy év után sikerült megvalósítani. Sajnos, nemcsak nevében, de igaz mivoltában is nemes igazgatónk megviselt idegrendszere az állandó stressz hatására felmondta a szolgálatot. Korán elhunyt.
Ezeknek az embereknek a helytállása példamutatás is volt egyben. Ezért alakult úgy, hogy mind, akik végeztünk, talán egy-két kivétellel, ezek is kényszerűségből lettek kivételek, tudatosan vállaltuk a „nemzet napszámosának” szerepét egy nagyon kemény, küzdelmekkel teli történelmi időszakban. A Kollégiumtól elbúcsúzva szétszóródtunk a szélrózsa minden irányába. Merem állítani, hogy mindenki megállta a helyét, és erről tanúbizonyságot tettek a mostani találkozón elhangzott lírai vallomások. Túl az egyéni, személyes örömökön és gondokon, a beszámolókból kicseng az, hogy az életet a maga valóságában látják, mindennapi részfeladataikat tanáraiktól örökölt pontossággal, alapossággal végzik el. Senki nem mondta ki a találkozón szó szerint, de jó magyarok maradtak és bátran vallhatják igéjükként Áprily Lajos, a nagyenyedi tanár gondolatát, hogy „…a kisebbségi sorsba kényszerült magyar nemzet önazonosságát csak úgy őrizheti meg, ha a műveltséget országmegtartó erővé változtatja. Ez adhatja azt az erkölcsi tekintélyt, amely visszautasíthat minden rontó szándékot és képes annak ellenállni. Ez Nagyenyed szelleme.”
Egyébként nem véletlen annak a Reményik Sándor-idézetnek a kiválasztása sem, amely a találkozón a táblára került: „Lehet az erdő bármely setét, / csak el ne eresszük egymás kezét, / Kitett-anyátlan árvák-magyarok.”
*
Hadd egészítsük ki a fentieket Tamás Máriának a találkozón elhangzott vallomásával:
„Olvastam valahol, hogy akik a nyolcvanas évek előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle mindent túlélő fenegyerekek! És akkor mit szóljunk mi, akik még azelőtt láttuk meg a napvilágot?… De tényleg, gondold csak meg: kész csoda, hogy életben maradtunk. Beleszülettünk a világháború utáni évekbe, iskolások voltunk a kommunizmus alatt. Megéltük az államosítást (az iskolákét és a magántulajdonét is). Nem vittek nyaralni külföldre, de még belföldi üdülőhelyre sem nagyon. Nekünk még nem volt gyermekülésünk, biztonsági öv sem az autóban, sőt még autója sem volt a szüleinknek. Amikor korcsolyázni vagy biciklizni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes korcsolyánk vagy saját biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, zsíros kenyeret csomagoltak nekünk tízóraira. Viszont nem unatkoztunk, ha tehettük, kimentünk játszani. Télen korcsolyáztunk,     csicsonkáztunk, nyáron csavarogtunk, sőt még fára is tudtunk mászni. Még a lányok is. Szüleink csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még telefon sem volt a környéken, pláne mobil! Nyáron derékig érő fűben játszottunk, mégsem tört ránk allergiás roham. Volt, akinek a családjában már volt rádió, de szó sem volt tévéről, kábelről, pláne 64 csatornáról, nem volt DVD, videó, számítógép… de tudtunk olvasni: kézről kézre adtuk és rongyosra olvastuk a családi könyvtárak kedvenc könyveit. És voltak barátaink, olyanok, akikkel egy iskolába jártunk, egy utcában laktunk, akikkel mindennap találkoztunk, becsengethettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a mieinket, sem az övéket! Nem vittek-hoztak a szülők… és mégis itt vagyunk! A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, mintha sohasem akarnánk megállni. Ha beszekundáztunk, vagy netalán megbüntettek a tanárok, szüleink nem perelték be az iskolát. Mi sem! Vállaltuk a következményeket. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség, a szeretet. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi.
Hősök? Talán. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak. Ezért ne mondja senki, hogy hiába telt el a 40 év, amióta végeztünk. Az, hogy élünk és még itt vagyunk és most a 40 éves találkozón megölelhetjük egymást, hatalmas teljesítmény, igazi hősiesség!
Legyünk büszkék magunkra!”

Tatár Zoltán

Fel a tartalomhoz

érdekkörök


RMDSZ-paródia

Markó Béla a múlt szombati marosvásárhelyi SZKT-n azt nyilatkozta, hogy a június 18-ai Székely Nemzetgyűlés csupán egy paródia volt, s bár a szervezők több ezer résztvevőre számítottak, elég kevesen voltak, és főként nem mondtak semmi újat. Markó szerint a ditrói Székely Nemzetgyűlés a múlt paródiája, amelyben „egyesek mások ostobaságát igyekeztek kiinni egy ezeréves kupából”. „Egy szép paródia volt, amelyben Asterix és Obelix ittak a varázskehelyből – folytatta az elnök úr –, nem tudjuk, hogy milyen férfierőre tettek szert barátaink, akik ebből a serlegből ittak, mert mindezidáig még nem látni az eredményt.”
RMDSZ-elnökünk magabiztosan állította, hogy az erdélyi magyarok még mindig az RMDSZ-ben bíznak, lévén, hogy ez a politikai erő a parlamentben és a kormányban is képviseli magyarságunk érdekeit. „A magyarok bíznak a szövetség programjában, mert csak a szövetség érheti el az erdélyi magyarság közösségi céljainak megvalósulását” – állította elnök urunk, majd hozzátette: „ha az RMDSZ-nek nem sikerül továbblépni, Gyergyóditró nemcsak a múlt paródiája lesz, hanem a jövőé is”.
Egy szó, mint száz: Markó Béla és csapata csak azt nyújtotta, amit el lehet tőlük várni. Semmi többet. Miután e nagyképű eszmefuttatás véget ért, arról is értesülhettünk, hogy jó lenne, ha a magyar nyelven tanító iskolai tanárok nagyobb javadalmazásban részesülnének, mint román kollégáik. Majd Frunda György szenátor egy még merészebb ötlettel rukkolt elő: jó lenne, ha ezentúl a helyi vásárhelyi tanácsban közreműködő RMDSZ-tanácsosok végre élnének törvény adta lehetőségeikkel, s az elkövetkező tanácsgyűléseken magyarul szólalnának meg. Erre a Frunda-féle kinyilatkozásra rögtön megjött a román sajtón keresztül a magyarul tanulgató Dorin Florea polgármester azonnali replikája, mely szerint, akik a tanácsgyűléseken magyarul akarnak beszélni, azok nagyfokú érzéketlenségről tesznek tanúságot.
Egyébként Frunda mesternek volt még egy érdekes, de zavarba ejtő javaslata, hogy ti. a végleg kiutált belső ellenzéket     vissza kellene hívni a szövetségbe. Egy szemfüles újságíró szerint ez pontosan úgy festene, mint ha Dávid Ibolya hirtelen visszahívná a Laki-telki csoportosulás képviselőit az MDF soraiba.
Végeredményben az SZKT semmi érdemlegesről nem döntött, semmi újdonságot nem hozott a romániai magyarság számára. A helyi magyar és román sajtó odarendelt vagy önként jelentkező, csekély számú képviselőjén kívül a Markó-féle paródia jórészt a kutyát sem érdekli már a médiában. A bukaresti román lapok tudomást sem vesznek róla.
Az itt megforduló emberkék zömének fogalma sincs, mi az SZKT szerepe, miről kéne tárgyalni, hogyan kellene számon kérni a csúcsvezetőségen a teljesítményt. Nagyokat ásítva és a semmibe bámulva hallgatják vezetőik semmitmondó szövegeit, amelyeknek már évek óta nincs tartalma.
Közben Markó Béla és szűk csapata kétségbeesetten szeretne felmutatni egy-két valamirevaló eredményt, de sehogy sem akar sikerülni nekik. Továbbra sem akarják tudomásul venni a minket körülvevő realitásokat, az elérhető zsíros konc érdekében, az önként hajbókoló cselédektől körülvéve hajtják vesztébe a romániai magyarságot.
Az ilyen SZKT-szerű bohózatok is arra vallanak, hogy látszatszervezetünk van, látszattagokkal. Minden úgy történik, ahogy Markó Béla és csapata diktálja. Az SZKT-k, akárcsak a Nagy Kondukátor idejében a pártkongresszusok, arra jók, hogy megerősítsék a fenn eldöntött dolgokat. Ez a mindenkori román kormánypártok álma, Markó Bélánál jobb kisebbségi pártelnököt egyetlen román politikus sem kívánhat. A román kormánypártok azt csinálnak velük, amit akarnak. És megtehetik, hiszen kemény milliárdok vándorolnak a magyar politikai elit villaépítési programjaira is.
Az RMDSZ totális semmibevételének egyik fő bizonyítéka a kisebbségi törvény. A kormánypártok viselkedése miatt Markó Bélánk nem tiltakozik, nem vonul ki, nem mond le. Éli zavartalanul hétköznapjait, mintha mi sem történt volna.
Miközben a kormánypártok azt a kisebbségi törvényt utasítják el, amely gyakorlatilag megszavazása esetén sem hozna semmi újat az erdélyi magyarság életében, az RMDSZ kézzel-lábbal Románia uniós csatlakozásáért küzd. Már rég nincs feltétel, csak totális támogatás.
Cserében, csatlakozás után, a román pártok érzelmes búcsút fognak venni az RMDSZ-től, és kitessékelik a kormányból. Az árulókra, a megalkuvókra mindig ez a sors várt.

Fazekas Csaba

Fel a tartalomhoz

Exporttámogatás kis- és közepes vállalatoknak

Az export növelését elősegítő finanszírozás, a kiutalt pénzalapok és felhasználási hatékonyságuk, a magánszféra részéről érkező projektek, az Eximbank exporttámogatási eszközei, mikrogaranciák a kis- és középvállalatok támogatására – ezek a témák szerepeltek az Exporttanács Bukarestben kedden délelőtt megtartott ülésén. Az ülésen társelnöki minőségében jelen volt Winkler Gyula kereskedelmi ügyekkel megbízott miniszter.
A köz- és a magánszféra képviselőit egyesítő Exporttanács fő célkitűzése a két ágazat érdekeinek összehangolása a romániai export növelése és fenntartása érdekében. A Kereskedelmi és Gazdasági Minisztérium Külkereskedelmi Részlege által 2006. május 31-ig az export ösztönzésére lehívott költségvetési alapok megközelítették a 18 millió új lejt, és ez 91,3%-os felhasználtságot jelent. Az idén 19 nemzetközi kiállításon és vásáron összesen 280 romániai cég vett részt a Külkereskedelmi Részleg támogatásával, valamint 4 gazdasági missziót szerveztek meg, amelyen 38 exportőr cég vett részt, áll a gazdasági minisztérium szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében.



Digitális Karrier: START

Mostantól digitális formátumban is letölthető a www.rmdsz.ro honlapról az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Szórvány, Szociális és Ifjúsági Főosztálya által kiadott „Karrier: START – Tippek az álláskereséshez”.
A Főosztály és az E-Meló Munkaközvetítő Iroda közös gondozásában megjelent kiadvány hasznos tippeket ad az önéletrajzírásról, a szándéklevélről, az ajánlólevélről, a munkainterjúról, az önkéntességről, a nyári munkáról, a diákmunkáról és a munkavállalásról is.

Fel a tartalomhoz

Az OTP Bank Románia betör a romániai bankkártya-piacra

Mint a VISA és MasterCard szervezetek tagja 2006 elejétől az OTP Bank Románia már 7 különböző típusú hitel- és betéti bankkártyát bocsátott ki, mind magánszemélyek, mind jogi személyek számára.
Az OTP Bank Románia által kibocsátott MasterCard „Flat” betéti kártyák újdonságot jelentenek a piacon, mivel ezek az első MasterCard embléma alatt kibocsátott flat típusú bankkártyák. A MasterCard „Flat” bankkártyákat az OTP Bank Románia a RON vagy EUR folyószámla megnyitásával egy időben kínálja az ügyfeleknek, folyamatos hozzáférést biztosítva a folyószámlán található pénzhez a hét minden napján, a nap 24 órájában, átutalások végrehajtására vagy készpénzfelvételre, belföldön és külföldön egyaránt, beleértve az internetes és telefonon át folytatott (OTP direkt) tranzakciókat is.
Az OTP Bank Románia által kibocsátott betéti kártyák kezelésidíj-mentesek a kibocsátástól számított 12 hónapig, míg a RON alapú MasterCard „Flat” betéti kártyák kibocsátása díjmentes.
A RON-ban és EUR-ban rendelkezésre álló VISA Business „Silver” és VISA Business „Electron” bankkártyák lehetőséget nyújtanak a felhasználóknak elektronikus átutalásokra és készpénzfelvételre, közvetlenül a vállalkozás bankszámlájából, mentesítve a vállalkozásokat az alkalmazottaknak nyújtott előlegekhez kapcsolódó műveletektől. A VISA Business bankkártyákat választva az ügyfelek (jogi személyek) számos más előnyt is élvezhetnek:
• a bankkártyák ingyenes kezelése a kibocsátástól számított első 12 hónapban
• a bankkártyák gyors kibocsátása, a szerződés aláírásától számított 48 órán belül
• adminisztratív költségek csökkenése
• állandó felügyelet a számlapénz felett a kártyákra beállított havi limitek és a részletes (külön minden felhasználóra) bankkivonatok révén
• biztonság – ha a bankkártyát a tulajdonos elveszti vagy ellopják tőle, akkor egyszerű telefonhívással (a nap 24 órájában a hét minden napján) zárolni lehet
• a bankkártyákat virtuális tranzakciókhoz (Internet) is fel lehet használni.
A VISA Junior bankkártyák a 14 és 25 év közötti fiatalokat célozzák. Ezeket a bankkártyákat az OTP Bank Románia két változatban kínálja: a VISA Junior Plus a 14–18 éves korosztálynak, a VISA Junior Max a 18–25 éves korosztálynak szól.
A bankkártyák az „OTP Junior” bankszámlához kapcsolódnak – ez ideális megtakarítási eszköz a bank legfiatalabb ügyfelei számára, mivel az ügyfél számára előnyös kamatot kínál „egyetemista”, azaz jelképes jutalékok mellett.
Az ügyfeleknek lehetőségük van arra, hogy különböző formatervezésű bankkártyák közül a nekik tetszőt válasszák.
Az OTP Bank Románia által kiadott MasterCard „All Inclusive” hitelkártya rugalmas fizetőeszköz, ezzel ügyfeleink kamatmentes hitelt kaphatnak 45 napig terjedő türelmi idővel, míg a havi minimális fizetendő összeg a felhasznált hitel 5%-a.
A MasterCard „All Inclusive” hitelkártya 5000 euróig terjedő hitellimitet kínál (vagy ennek megfelelőjét RON-ban) és országos vagy nemzetközi felhasználást biztosít, széleskörű elfogadóhellyel rendelkezik, hiszen bármely MasterCard emblémával ellátott kereskedelmi elfogadóhelyen, illetve banki automatánál használható a világ majdnem minden pontján. Az első évben a bankkártya kezelése díjmentes, és – kérésre – a bank kiegészítő bankkártyákat is kibocsáthat egyazon bankszámlához kapcsolva.
Ezzel párhuzamosan az OTP Bank Románia az ország főbb városaiban elhelyezett, 45 ATM-ből álló hálózatot is kezel, az év végére az ATM hálózatnak megközelítőleg 100 egysége lesz.

Fel a tartalomhoz

finomvegyes


Tévémánia

A kutatók szerint olyan embertípus van kialakulóban, aki a tévé és a számítógép képernyőjéhez tapadva csillapíthatatlan étvággyal szívja mindazt az élményt, amit ezek a dobozok nyújtanak. A legnagyobb baj az, hogy ezek az emberek azt gondolják, ez az igazi valóság. Kimutatták, hogy az említett tömegkommunikációs eszközök megváltoztatják az emberek egymáshoz és a kultúrához való viszonyát. Míg a szavakra és az írásra támaszkodó kultúra a párbeszédet és az emberi fantázia működését segítette elő, addig a tévé-internet kultúra pontosan az ellenkezőjét válthatja ki. A televízió és a világháló, valamint a hozzájuk kapcsolódó szórakoztató iparág lassan a közélet minden területét elfoglalja. A politikai viták, valamint a hírműsorok is a szórakoztatás törvényeinek engedelmeskednek, hisz a hírműsorok akkor élvezetesek, ha minél több katasztrófát, gyilkosságot, rablást mutatnak be, esetleg egy nagyon ötletes időjárás-jelentést.
A kutatások szerint egész tévéműsor megértéséhez elegendő egy hat-nyolcéves gyermek szellemi ereje is. Korunkat nevezik atomkornak, űrkorszaknak, de nevezhetnénk a beteges tévé- és internetfogyasztás korának is. Az ember a tévé hatására visszavonul lakóbarlangjába, elzárkózva a külvilágtól, megszüntetve minden külső kapcsolatot. A gyerekek rég elfelejtettek fejben számolni, hisz a számológép vagy az internet minden műveletet elvégez. Ez lassan az ún. funkcionális analfabetizmushoz vezethet. A statisztikák szerint nálunk, akárcsak a szomszédos országokban, az olvasási kedv a felére csökkent. A fiatalok olvasási képessége erősen visszaesett, csökkent az újságolvasás, hiszen az újságból hiányzanak a tévé előnyei: a könnyű fogyaszthatóság és a magas szórakoztató érték. Jerry Mander kutató a televízió hatásait összefoglaló munkájában így ír: „A televízió és az internet képtelenné teszi az embert arra, hogy tájékozódjék a világban. A néző nem tudja megkülönböztetni a valóságot a hazugságtól, a belsőt a külsőtől, a személyes tapasztalatot a tévében látottaktól. Összezavarja az időérzékét, helyérzékét, valamint az összefüggéseket felismerő képességét.” Mivel az érzékelő képesség megzavarodik, az intelligencia visszafejlődik. A személyes kommunikációt egyre jobban kiszorítja a tévé-internet hatása és élvezése. Sokan azt vallják, hogy a tévé-internet a képzés, a szórakozás és az informálás szerepkörét tölti be. Valójában csupán kiegészítő jellege van, mert soha nem lesz olyan kulturális alkotás, mint az opera, a balett, az irodalom, a festészet, szobrászat stb. Ezek nem tévére szabott alkotások, ellenkezőleg, a tévéadások a hagyományos kultúra származékai. A könyvek, amelyek rányomták a bélyegüket a társadalmi beszédre, sajnos egyre kevesebb embert vonzanak. És csak azokat, akiknek még van általános műveltségük, akik képesek fáradság nélkül elolvasni hosszabb szövegeket, akik képesek koncentrálni, vagy akiknek képességük van az elvont gondolkodásra. Mindezek a képességek az agy bal felén székelnek, amelyet a televíziózás, az Internet parlagon hagy vagy elsorvaszt. A ki nem fejlesztett, munkátlanságban tartott agy pedig végül elbutul.

Minier Csaba

Gyümölcstorta

Hozzávalók: 5 dl tej, l csomag vaníliás pudingpor, l csomag babapiskóta, bármilyen szezongyümölcs (darabolva), mazsola, tejszínhab.
Elkészítés: A vaníliapudingot az utasítás szerint elkészítjük, majd hagyjuk kihűlni. A feldarabolt gyümölcsöt és a mazsolát belekeverjük. Egy kapcsos tortaforma alját kirakjuk a babapiskótával, és ráöntjük a gyümölcsös pudingot. Szépen elsimítjuk a tetejét, és a maradék gyümölccsel díszítjük. 2-3 órára hűtőbe tesszük. Tálalás előtt a tortakarikát óvatosan levesszük. A tortát tejszínhabbal díszítjük.



Szilágycsehi ünnepség

A Hunyadi János által vívott nándorfehérvári csata 550 éves és a Bocskai István-féle szabadságharc lezárását követő bécsi béke 400 éves évfordulója emlékére templomavatási rendezvénnyel egybekötött hálaadó ünnepséget tart a Szilágycsehi Református Egyházközség. Igét hirdet Tőkés László püspök. Meghívott vendégek: Kövér László, a Fidesz Magyar Polgári Párt Országos Választmányának elnöke, Balogh Zoltán református lelkész, a Fidesz emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke és Bárdos Ildikó énekesnő. Hegedűn kísér Molnár Miklós. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.



Viccek

Focista panaszkodik egy szurkolónak:
– Képzelje, 8 hónapja nem kapunk fizetést!
Mire a szurkoló:
– Én meg már 20 éve nem láttam focit.
*
Egy Rangers-szurkoló mondja barátainak:
– Amikor a csapat nyer, a kutyám a mancsaival tapsol. Amikor veszítünk, szaltókat csinál.
– Hányat? – kérdezik barátai.
– Az attól függ, mekkorát rúgok belé.
*
Figo, Ronaldo és Beckham áll a mennyország kapuja előtt. Szt. Péter nyit ajtót. Figóhoz fordul:
– Mondd, fiam! Mivel érdemelted ki az örökkévalóságot?
Figo így válaszol:
– Én művész vagyok. Az én példámon felnőve lesznek a tehetséges fiatalok nagy focisták, és így megmentettem őket a bűnözéstől.
Szt. Péter elismerően bólint. Ronaldo kerül sorra, ugyanazt a kérdést kapja. Ő így felel:
– Amikor focizom, mindenkit egyenlőként kezelek, nem teszek különbséget az emberek között az etnikai hovatartozásuk miatt. Egy riói srác ugyanolyan nekem, mint egy madridi szupersztár.
Szt. Péter ismét elismerően bólint. Végül Beckhamhez fordul:
– Feltételezem fiam, te csak a labdádért jöttél!
*
Mérkőzés után az edző így szól a csatárhoz:
– Öregem, téged csak két dolog akadályoz abban, hogy jó futballista legyél.
– Micsoda?
– A két lábad.
*
Habsburg Ottót megkérdezi a sportriporter:
– Kinek szurkol a ma esti osztrák–magyar mérkőzésen?
– Miért? Kivel játszunk?
*
Két szenvedélyes golfjátékos beszélget:
– Képzeld, ma ellopták a golfütőimet!
– Borzasztó, hol történt?
– Egy áruház parkolójában.
– És az autódban is kárt tettek?
– Azt nem tudom, a kocsit is elvitték.
*
– Uram, fordítva tartja az újságot – figyelmezteti egyik utas a villamoson a másikat.
– Tudom, de csak így láthatom a csapatomat az első helyen.
*
– Én a legkisebb srácról is azonnal megmondom, hogy milyen posztra alkalmas! – büszkélkedik a labdarúgóedző.
– Ez óriási! És hogyan?
– Azt mondom neki, fusson végig a főutcán. Ha kikerüli a lámpaoszlopokat, akkor csatár lesz belőle. Ha nekik szalad, akkor védő.



Uborkaszezon, répa-retek

Nincs témám, mit csináljak? Szemelgess az erdélyi magyar sajtóban, és aki nem annyira liberális, mint te, azt vágd kupán egy murokkal.
Itt van például Mózes Edit marosvásárhelyi újságíró, aki olyan csúnyákat írt lapjában, a Népújságban azokról a kedves felvonulókról, csak azért, mert a szakállas bácsik bikinit húztak, a szöszke nénik meg más nénik kezét, mellét stb. szorongatták bukaresti sétájukon. Mondd róla, hogy „agresszív-homofób” szövegei vannak, és egyáltalán: rontsd le a jó hírét, szakmai tudását kérdőjelezd meg, hívd fel Asztalos Csabát, hogy ejsze légy szí’ szabjál már ki egy pár millás büntetést erre a fasiszta nénire. És persze említsd meg a mi kis internetes lapunkat is. Elvégre mi szállítottuk a témát. És arra külön megkérünk, ne bulvározz le minket, mert olyanok mi nem vagyunk. Mi komoly közszolgálati, oknyomozó médium vagyunk. Mindenkit lenyomozunk és küldjük a répát.
Ja, és az igazság bajnokai is vagyunk. Aki mást mond, arra rászállunk, tönkretesszük és megírjuk róla a tutit.
És küldjük a répát!

Fábián Tibor

Az RTV magyar nyelvű adásának műsora

Kedd, július 11. (16.00–17.00)

Mikházi Napok
Szoborkiállítás a helyi iskolában, Széllyes Sándor emlékest a nótákat és néptáncokat kedvelőknek, nagysikerű Liliomfi előadás a marosvásárhelyi színészek fellépésével és bábszínházas gyermekműsor – mindez Mikházán a IV. Csűrszínházi Napokon.

Épített örökség

„Marosvásárhelynek lelke van, ez a lélek él és sugárzik” – írta Márai Sándor a 40-es években. Most Keresztes Gyula építésszel, a város épületeinek egyik legalaposabb ismerőjével járjuk végig Marosvásárhely utcáit, és bemutatjuk azokat az átépítéseket, amelyek fittyet hánynak a műemlékvédelem alapvető szabályaira.

RTV 2
Csütörtök, július 13. (15.00–16.00)

Szieszta
Adásunkban megismételjük az ajtai táncosokról készült riportunkat, majd a népdalkultúráról beszélünk meghívottunkkal, Németh Attila rádiószerkesztővel.

Kulturális RTV, július 13. (19.00–19.30)
A kulturális csatornán sugárzott műsorunkban megismételjük összeállításunkat a Slang együttesről.

Fel a tartalomhoz

Középkori magyar temetőt semmisítenek meg Kolozsváron

Gergely Balázs kolozsvári régész tájékoztatott, hogy a város főterének északkeleti sarkában 11–12. századi magyar temetőt rombolnak szét, állítólagos „régészeti felügyelet” mellett. Az itt zajló földmunkákról készült fotók magukról beszélnek.
Arról a 11–12. századi temetőről van szó, amelynek tizennégy sírját Méri István tárta fel és dokumentálta ritka aprólékossággal. Ásatásán részletes antropológiai, archeobotanikai és talajtani vizsgálatokat végeztetett, mégpedig 1943-ban!!! Akkor még lehetett.
Felháborító, hogy ebben az országban bármit büntetlenül elművelhetnek, ha a mi emlékeinkről van szó.

Dr. Székely Zsolt
régész, egyetemi docens

Fel a tartalomhoz

aktuális


Árvíz utáni terepszemlén Csíkban

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke és Korodi Attila, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtitkára július 4-én terepszemlét tartottak a Csíkszentmihály községhez tartozó Ajnádon és Lóvészen, felmérték a hétvégi árvízkárokat, valamint Lázárfalván és Csíkmenaságon megtekintették az eddig elvégzett aszfaltozási munkálatokat a 123C és a 113B útszakaszokon. A helyszíni szemléken reszt vettek a községek polgármesterei is, így André Mihály (Csíkszentmihály), György József (Csíkszentgyörgy) és Bodó Dávid (Kozmás).
Az árvíz Lóvészen és Ajnádon leginkább az utakat és a patakpartokat rongálta meg. A látogatás alkalmával az államtitkár kérte, minél előbb készüljön el a károk felmérése és ezt a prefektúra intézménye, valamint a megyei önkormányzat révén juttassák el mind a belügyminisztériumba, mind a környezetvédelmi minisztériumba. A polgármester beszámolt az eddigi kármentesítési munkálatokról.
Csíkmenaságon és Lázárfalván a vendégek megtekintették az aszfaltozási munkálatok helyzetét. A 2004-ben elfogadott csíki területi RMDSZ-program szerint a két települést összekötik az országos úthálózattal, valamint a megyeszékhellyel.

Fel a tartalomhoz

[ Copyright © 2005 erdély ma - egy szebb holnapért.. Minden jog fenntartva. ]