Keresés:






Az előző szám tartalmából:

 Székely ultimátum a román hatalomnak

 Hirek

 A magyarok kérése George Bushoz

 Bársonyszékek

 Ki menjen és hova?

 Elhallgatott autonómiák

 János bá

 Kisebbségvédelmi jelentés az Európai Parlamentben

 Az aranyévfolyam zöldaranyat tarol

 Wass Albert-díjas a Bolyai Kezdeményezõ Bizottság

 Stefan Báthory, a román történelem újabb ékköve

 Cleveland magyarjai a szórványoktatásáért

 Aggódnak a vásárhelyi EMI-ért

 Fekete tűzijáték

 Az emberség győzelme

 A vérrel megcsúfoltak mad

 A Napba öltözött leány ősbemutatója

 Felejtés helyett cselekvés

 Johannita lovaggá ütötték Sógor Csabát Veszprémben

 Hát magyarok ezek?

 Vita Zsigmond osztályvétke

 Nyílt levél

 Uniós tisztviselői állások

 Elítélik az RMDSZ balkáni fogásait

 Finomvegyes

 Fogytán a székelyek türelme

 A Székely golgota üzenete

 A szerb pólósok nyerték a Világkupát

 A románok újból elvéreztek

 Az Aranycsapat lett az évszázad legjobbja

769. szám - 2006. jĂşnius 27.

aktuális
   Polgármesteri aranypecsétgyűrű erdélyieknek
   Tárgyalóbizottság alakult Székelyföld autonómiájáért
   Hirek
csőcselék
   Magyarverések Erdélyben
   A gyászkönny
   A bányabéka szintje alatt
magyar takarékosság
   Volt egyszer egy HTMH
   Gyurcsány-ellenes tüntetések várhatók
   Kisebbségi lapszemle Európából
   Kisebbségi jogkövetelések Franciaországban
   Közösségi autonómiát sürgetnek a délvidéki magyarok
magyar ügy
   Új Wass Albert-szobrokkal gazdagodott Magyarország
   Nyílt levél az EU-hoz
mementó
   Nemzeti kincsünk, a Házsongárdi temető
áhítat
   Az első vadászat Papival
   Egyházak a világhálón
kárpótlás
   Magyarországi kárpótlás életvesztésért és munkaszolgálatért
agora
   A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének nyílt levele
   Bartis Ferenc emlékére
   Nyolc év múltán megkapjuk
aktuális
   NYÍLT LEVÉL az Illyés Közalapítvány Kuratóriumához
finomvegyes
   Finomvegyes
sport
   Véget értek a csoportmérkőzések
   Vb-történet dióhéjban


aktuális


Polgármesteri aranypecsétgyűrű erdélyieknek

Magyar polgármesterek hatodik világtalálkozója Gödöllőn

Az államhatalomban való részvétel jelképes, a községi hatalomban a részvétel a valóságos, az a legfontosabb döntések színtere – egyebek között erről beszélt Sólyom László szombaton, a Magyar Polgármesterek VI. Világtalálkozójának gödöllői megnyitóján.

Az igazi alkotmányos alap az önkormányzáshoz való jognak a feltétlen biztosítása, amely minden reformot túl kell hogy éljen – mondta a magyar köztársasági elnök. A világtalálkozóról szólva szerencsésnek ítélte, hogy a szervező Magyar Polgármesterek Egyesülete nem zárkózott be az országhatárok közé, hanem támogatja a határon túli magyarokkal az együttműködést, nem véletlen, hogy a rendezvényen résztvevők fele most is, akárcsak korábban, a határon túlról érkezett.
Követendő gyakorlatként említette a köztársasági elnök a hazai és a határon túli önkormányzatok között kibontakozó együttműködést, a közös fejlesztéseket. Ilyen példa, hogy Komárom és a szlovák oldalon Révkomárom önkormányzatai együttes üléseket tartanak. A fejlődés útját a régiós együttműködésben határozta meg Sólyom László.
Bujdosó Sándor önkormányzati és területfejlesztési minisztériumi államtitkár beszédében utalt rá, hogy kiemelkedően fontos feladat az önkormányzati rendszer továbbfejlesztése. Ezen belül nagyobb lendületet kell hogy vegyen a központi közigazgatás súlyát csökkentő, valódi decentralizáció. Fontos célként jelölte meg egyebek mellett a regionális önkormányzatok létrehozását, valamint a fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti új munkamegosztás kialakítását. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke arról beszélt, hogy ennek az évszázadnak van egy új képlete: tudás plusz információ, az egyenlő a hatalommal. A képletből azonban hiányzik az erkölcs, amely az emberek egymáshoz és a környezethez való viszonyát határozza meg. „Az egész világon értékválság, nem pedig gazdasági válság van” – szögezte le. Magyarországon is a barátságokat inkább az érdekek, mintsem a valódi értékek közel azonos megítélése mentén kötik az emberek. „Ez a magyarság legnagyobb problémája Európában és az egész világon” – mondta az Akadémia elnöke.
Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere Székelyföld területi autonómiájának támogatását kérte a gödöllői találkozón. Felszólalásában elmondta: a kérdésben különösen fontos lenne a pártállástól független összefogás. A találkozó után az Info rádiónak nyilatkozó székelyföldi politikus arról beszélt, hogy a romániai magyar szervezetek nézetkülönbségei ellenére Románia jövőre tervezett uniós csatlakozása előtt fel lehet hívni Brüsszel figyelmét a székelyföldi autonómia fontosságára. Az idei gödöllői rendezvény egyik nagy teljesítménye, hogy az önkormányzati kérdések mellett az autonómia ügyét is megvitatták a magyarországi és a határon túlról érkezett polgármesterek.
A találkozón kiosztották a Magyar Önkormányzatok Szövetsége és a Magyar Polgármesterek Egyesülete által alapított Polgármesteri Ezüstlánc Díjat. Ebben az elismerésben a magyar önkormányzatiság fejlesztésében kimagasló tevékenységet végző személyiségek részesülnek. A díjat idén Bencsik János, Tatabánya és Zachariás István, a szlovák Szepsi polgármestere vehette át. A „polgármesteri Arany Pecsétgyűrű” kitüntetésben Kovács Zoltán, a romániai Érmihályfalva, Kerekes Péter Tivadar, a romániai Homoródszentmárton, Kovács Sándor, Vácszentlászló, Tilfof István, Mátyásdomb, valamint Nagy Imre, Eger polgármestere részesült. Balogh László, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke a Magyar Önkormányzatok Szövetsége különdíját kapta, tájékoztat a Duna tv.

Fel a tartalomhoz

Tárgyalóbizottság alakult Székelyföld autonómiájáért

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága 2006. június 24-én Sepsiszentgyörgyön tartotta soros ülését. Az ÁB a ditrói Székely Nemzetgyűlés határozata alapján megvitatta és jóváhagyta a Románia államelnökének, kormányának és parlamentjének címzett megkereséseket a Székelyföld autonóm státusának garantálására vonatkozó tárgyalások megkezdéséről.
A Székely Nemzetgyűlés határozata alapján jóváhagyta az átiratot Magyarország kormányának, arra kérve a magyar államot, hogy gyakoroljon védőhatalmi státust Székelyföld autonómiatörekvései felett. Átiratot fogalmazott meg Olli Rehn bővítési biztosnak, amelyben tájékoztatja a Székely Nemzetgyűlés határozatáról, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a székely nép jogát az önrendelkezésre, Székelyföld önkormányzására, népszuverenitásának gyakorlására.
Tárgyalóbizottságot állított fel, amelynek hatásköre a Székely Nemzeti Tanács, a székelyudvarhelyi Székely Nagygyűlés és a ditrói Székely Nemzetgyűlés dokumentumainak megfelelően képviselni az illetékes romániai hatóságokkal folytatott megbeszéléseken a székelyföldi autonómiatörekvéseket. A bizottság feladata szorgalmazni, hogy az SZNT és az illetékes romániai hatóságok közötti tárgyalások szeptember 30-ig záruljanak le, és a felek az aláírt megállapodásban garantálják Székelyföld újralétesítését és autonómiáját. A tárgyalóbizottság tagjai: dr. Csapó I. József, Andrássy Árpád, Ferencz Csaba, Izsák Balázs és Tulit Attila.
Az ÁB tiltakozó átiratban tájékoztatja a romániai illetékes hatóságokat, az emberjogi szervezeteket és a nemzetközi közvéleményt a Székely Nemzetgyűlés előestéjén Gyergyószentmiklóson elkövetett, súlyos etnikai konfliktus veszélyét magában hordozó csendőri atrocitásról, követelve a határozott és gyors kivizsgálást, valamint a vétkesek példás felelősségre vonását. Elfogadhatatlan, hogy a Székely Nemzetgyűlés idején az ország más területeiről Gyergyó székre irányított rendfenntartó erők magyar fiatalokat bántalmazzanak és megszállókként viselkedjenek.
Az ÁB elhatározta: javasolja a Székely Nemzeti Tanács összehívását 2006. szeptember 30-ra, áll dr. Csapó I. József elnöknek szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében.

Fel a tartalomhoz

Hirek

Kedd

A Bihar megyei Cséffára látogatott egy sarkadkeresztúri küldöttség. A Reggeli Újság információja szerint a Cséffa magyarországi testvértelepüléséről érkezett delegáció tagja volt Nagy Mihály, Sarkadkeresztúr polgármestere, valamint hat befektető. A magyarországi üzletemberek bemutatták mezőgazdasággal, kereskedelemmel foglalkozó cégeiket. A megbeszélésen részt vett tíz romániai vállalkozó is, akik hasonló gazdasági tevékenységet folytatnak. Az itteni vállalkozói szféráról beszélt Constantin Badea, a Bihar megyei Kereskedelmi és Iparkamara igazgatója, valamint Călin Hărăguş, a kereskedelmi kamara keretében működő Kis- és Középvállalkozók Tanácsadó Irodájának reprezentánsa. A tanácskozáson szó volt egyebek között a beruházási és vállalkozási lehetőségekről, valamint a romániai törvényekről. Nagy Mihály elemezte a két helység közötti kapcsolatokban rejlő lehetőségeket, Roman Ioan Sorin, Cséffa polgármestere pedig szólt a településen működő vállalkozásokról és a további együttműködés előnyeiről. Végezetül Constantin Badea ismertette Bihar megye gazdasági helyzetét, Călin Hărăguş pedig a Kis- és Középvállalkozók Országos Ügynökségének a vállalkozói szférát segítő programjairól beszélt.
*
Több tucat házat és több tíz hektárnyi területet öntött el az ár a Hunyad megyei Algyógyon hétfő este. Az áradás több más települést is érintett, községi utakat és hidakat rongált meg az árvíz, valamint termőföldekre is kiöntött, mintegy 700 roma nemzetiségű lakost kellett kitelepíteni. Fehér megyében egy falut elzárt a külvilágtól az áradás, a hordalék miatt járhatatlanná vált egy országút, illetve több megyei és községi út, több száz hektárnyi vetemény ment tönkre a hétfő esti viharos esőzések nyomán. A megyében tíz település károsodott, a Miriszló községbeli Csákóban a legsúlyosabb a helyzet: a faluban száznál több személy van elzárva a községközponttól. Több megyei és községi utat rongált meg az ár, egyes szakaszok járhatatlanok. A mezőgazdaságban is tetemes károkat okozott a felhőszakadás: több mint 700 hektárnyi vetést, legelőt és kaszálót tett tönkre a jégeső Tövis, Diód és Miriszló határában. Szeben megyét sem kímélte a hétfő esti viharos felhőszakadás: a Păltiniş felé vezető megyei út vált járhatatlanná. Két códi patak is kiöntött, több száz kilogrammnyi hordalékkal zárva el a 105 G megyei utat, amely számos települést köt össze Păltinişsel. Aranyosgyéresen mostanra sikerült eltüntetni a múlt heti áradások nyomainak jelentős részét. Az udvarokból a vizet kiszivattyúzták, a pincékben még tart a munka. A késést a talajvíz rendkívül magas szintje okozta, hamarosan elkezdődhet a kutak fertőtlenítése. Addig is a lakosság ivóvízellátásáról a hatóságok gondoskodnak. A további árvizet megelőzendő sáncokat ástak, a vízelvezető csatornákat mélyítették, a patakok medréből kiirtották a növényzetet. A központi ivóvíz-szolgáltató berendezést állandó megfigyelés alatt tartják a Közegészségügyi Igazgatóság alkalmazottai, s már 108 gyermek és 148 idős személy esetében rendelték el az A típusú hepatitisz elleni védőoltást. A múlt heti aranyosgyéresi árvizek 1136 személyt sújtottak, 363 házat és 288 gazdasági épületet, továbbá 129 kutat és 50 hektár termőföldet öntött el a víz, tájékoztat a Szabadság.
*
A Magyar Polgári Szövetség székelyudvarhelyi és Udvarhely széki elnöksége támogatja a ditrói Székely Nemzetgyűlés határozatát, amely az önrendelkezés jogát fogalmazza meg Székelyföld őshonos népessége számára. Felhívással fordulunk újból a kormányzásban részt vevő Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez, hogy támogassa a székelyföldi magyarság önrendelkezési igényét, amely demokratikus, közképviseleti alapon nyugszik, összhangban van az Európai Unió normáival, s amelyet maga a románság ígért meg 88 esztendővel ezelőtt a gyulafehérvári nemzetgyűlés határozatában. Összefogásra van szükségünk a székelyföldi autonómia elérése érdekében, amíg még nem késő! Azok az RMDSZ-vezetők pedig, akik ellenzik a székelység jogos autonómiatörekvéseit, s ezáltal méltatlanná váltak tisztségük betöltésére, ne vezessék félre továbbra is a közvéleményt a zászlójukra tűzött s csak kampánycélokat szolgáló „Együtt az autonómiáért!” jelszavukkal, hanem inkább mondjanak le! Ezt kívánja a választópolgáraik, a közösségük iránti tisztesség és a becsület, áll az MPSZ közleményében.

Szerda

A megszorítás csak ürügy, igazából a határon túli magyarokkal akar leszámolni a kormány – állítja az országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke. Németh Zsolt elmondta: a rendszerváltozás egyik legfontosabb vívmánya volt a határon túli magyarok hivatalának felállítása. Az, hogy az intézmény most a Miniszterelnöki Hivatal alá kerül, nem fel-, hanem leértékelés. Az pedig nem megtakarítás, hogy a Gyurcsány-kormány a megszüntetett hivatal 90 szakértőjét elbocsátja. Németh Zsolt, az országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke elmondta: „Gyurcsány Ferenc szemmel láthatóan nem számít a határon túli magyarokra a kormányzásában, sem kulturálisan, sem gazdasági, sem biztonsági értelemben. Erre utal a MÁÉRT össze nem hívása, az alapítványi pénzek megkurtítása és a határon túli magyarok hivatalának felszámolása”, adja hírül a Hír televízió.
*
2003-ban az RMDSZ közbenjárására a Szállításügyi és Építkezési Minisztérium hatályba léptetett egy rendeletet, s ennek folytán az Országos Vasúti Társaság (SNCFR) elkezdte a kétnyelvű helységnévtáblák elhelyezését azon helységek vasúti állomásain, ahol a magyarság számaránya meghaladja a 20 százalékot. A kétnyelvű felira- tok kihelyezéséről 233 vasútállomásra nézve történt megállapodás. 2006 márciusáig több mind 175 kétnyelvű névtáblát helyeztek el. Azon 35-40 helységnévtábla elhelyezését, melyet a Sepsiszentgyörgy–Bereck útvonalon, illetve más útszakaszon kellett volna még kitenni, Borbély László megbízott miniszter a nyár közepére ígérte. Azon települések állomásaiba, ahol a magyarok aránya meghaladja a 20 százalékot, a Temesvári Területi Vasút-igazgatóság elhelyezte a kétnyelvű táblákat. A SC RC-CF TRANS SRL Braşov cég (a magántársaság a berecki szárnyvonalat bérli) megkapta a Brassói Területi Vasút-igazgatóságtól és feltette a Sepsiszentgyörgy–Bereck vasútvonal 12 állomásának homlokzatára a kétnyelvű településnév-táblákat – dicsekedett a megbízott miniszter. A törvényes előírások érvényesítése Kolozs megyében folyamatban van. A Területi Vasút-igazgatóság költségvetéséből elkülönítette azt a pénzösszeget, amely a 11 kétnyelvű tábla elkészítésére, valamint más 9 megrongált tábla újraírására és elhelyezésére szükséges. Június végéig azonban ezeket a táblákat is elhelyezik – mondta Borbély László. És mire teljesen kipusztulunk Erdélyből, akkorára – hála az RMDSZ erőfeszítéseinek – mindenütt kitennék a kétnyelvű táblákat, ha időközben nem pusztultunk volna ki.

Csütörtök

Az Etikai Bizottság elé hívta a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetősége az intézmény magyar vonalának három oktatóját – Bodó Barna egyetemi docenst, Hantz Péter és Kovács Lehel egyetemi adjunktusokat. A három oktató az önálló magyar karok létrejöttét és a Bolyai Egyetem újraindítását követelő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) vezetője. A magyar oktatókat az egyetem jó hírnevének csorbítása miatt akarja meghallgatni az etikai bizottság. Az Európai Unió által felvételre érettnek tekintett Romániában erkölcstelen az, aki a jogaiért harcol.
*
A Hargita Megyei Állategészségügyi Igazgatóság döntése értelmében a székelyudvarhelyi Szentjános utca néhány portájáról összeszedték a hobbiállatokként tartott galambokat, különböző teszteknek vetettek alá őket, majd véglegesen elaltatták. A vizsgálatokat elővigyázatosságból végezték el, mivel egyelőre a galambok szerepe nem bizonyított az influenza terjesztésében. Az Udvarhely széki Postagalambászok Egyesületének Elnöksége tiltakozik az eljárás ellen. Miközben nemzetközi szinten bebizonyították és elismerik, országos szinten elfogadják a galambok immunitását, addig a Hargita megyei állategészségügyi vezetők kísérleteznek és ijesztgetnek, írják közleményükben. Amennyiben a hatóságok folytatják a galambbegyűjtési akciókat, az egyesület jogorvoslatot keres, mondta Jakab Attila elnök.
*
Az ipari és szolgáltatásügyi parlamenti szakbizottság elfogadta az Antal István képviselő által benyújtott módosító indítványt, mely szerint a gépjárművezetői jogosítvány megszerzéséért anyanyelven is lehet vizsgázni. Szeptember 20. után anyanyelvükön vizsgázhatnak a kisebbségiek is a gépjármű-jogosítvány megszerzéséért. Románia magyar nyelvű Hivatalos Közlönyében június 15-én megjelent a közúti közlekedést szabályozó sürgősségi kormányrendeletet elfogadó 2006/49-es törvény, mely 2006. szeptember 20-án lép érvénybe. Antal István parlamenti képviselő már tárgyalt a Forgalmi Rendőrség vezetőségével, és sürgette az anyanyelven történő vizsgázáshoz szükséges tankönyvek elkészítését, egyszersmind felkérte az érdekelt jogi személyeket, tegyék meg a szükséges lépéseket azért, hogy szeptember 20. után valóban megkezdődhessék az anyanyelven történő oktatás és vizsgáztatás.
*
Ercsei Ferenc csíkszeredai szobrászművész alkotása nyerte el azt a pályázatot, amelyet a csíkszeredai főkonzulátus mellett – az 1956-os magyar forradalom emlékére – kialakítandó tér díszítésére írtak ki – jelentette be Csíkszeredában Ráduly Róbert Kálmán, a város polgármestere. A két és fél méter magas szobor bronzból készül, és egy közel egy méter magas talapzaton áll majd. A magyar Külügyminisztérium anyagilag is támogatja az 1956-os magyar forradalom emlékére készülő csíkszeredai szobor kivitelezé- sét – jelentette be Szabó Béla főkonzul, a Magyar Köztársaság csíkszeredai képviseletének vezetője, aki ezen a napon meghívta hivatalába Hargita megye és Csíkszereda város elöljáróit is. A főkonzul közölte még: befejeződött a külképviseletnek otthont adó Pál Gábor-féle ház belső és külső felújítása. Szabó Béla megköszönte az önkormányzati vezetőknek és a Hargita megyei prefektúra vezetőinek az épület kiválasztásában, az építkezési engedélyek beszerzésében nyújtott segítségét. Ráduly Róbert Kálmán hozta nyilvánosságra: az e célra létrehozott szoborbizottság kiválasztotta a beküldött pályamunkák közül azt, amelyet méltónak tart az 1956-os magyar forradalom emlékére kialakítandó tér díszítésére. A Külügyminisztérium már korábban felajánlott 5 millió forintot a tér rendezésére, és további 4 ezer eurós összeggel kívánja támogatni a szobor kivitelezé- sét. Ercsei Ferenc csíkszeredai szobrászművész az MTI-nek elmondta, hogy Márai Sándor Mennyből az angyal című versének visszatérő motívuma, a csodáról hírt vivő angyal ihlette a munkában. A tér rendezésének befejezését és a szoborállítást a forradalom 50. évfordulójára tervezik a csíkszeredai elöljárók, tájékoztat az Erdélyi Magyar Hírügynökség (EMH). Előbb-utóbb számolni kell Gyurcsány látogatásával.

Péntek

Markó Béla Kolozsváron tartott sajtóértekezletén megfújta számos harsonája egyikét: az RMDSZ kitartóan küzd azért, hogy a magyar iskolákban az összes tantárgyat anyanyelven oktathassák, de fontosnak tartja a román nyelv megfelelő szintű elsajátítását is. Markó ezúttal is feltalálta a spanyolviaszt, mondván, hogy a román nyelv hatékony oktatásához a magyar tanintézményeknek a román tantervektől eltérő, sajátos programokra és tankönyvekre van szükségük, s ezek kidolgozásánál messzemenően figyelembe kell venni azt, hogy a magyar diákoknak a román nem anyanyelvük. Az elnök emlékeztetett, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács olyan határozatot hozott, mely szerint diszkriminációnak minősül az, hogy a román nyelv és irodalom tantárgyból letett képességvizsgákon nem tesznek különbséget a román nemzetiségű, illetve a kisebbségi diákok között, azonos kritériumrendszert alkalmazva mindenki esetében, és ez természetszerűen hátrányos helyzetbe hozza a kisebbségi diákokat, köztük a magyar nemzetiségűeket. Markó bejelentette, a tanácskozáson felkérte Lakatos András oktatási alelnököt egy szakértőkből álló bizottság létrehozására, hogy felleltározza a magyar tannyelvű iskolákban zajló román oktatás terén felmerülő gondokat, az RMDSZ kormányzati és parlamenti képviselőit pedig arra kérte, vizsgálják meg, hogy az oktatási törvény módosításáig milyen módon lehet javítani a román nyelv oktatásán. Leltározunk, leltározgatunk. Több mint másfél évtizede.
Markó azt is elmondta, hogy bár nem indítványozza, az RMDSZ hajlandó tárgyalni egy új kormányprogram kidolgozásáról és a kormány átszervezéséről. Az RMDSZ elnöke beismerte, hogy a koalícióban megszűnt a szolidaritás, a kohézió, alig másfél évvel a kormányalakítás után a pártok már nem követik a kormányprogramot. A helyzet megoldása érdekében akár a kormányprogram újratárgyalásáról is szó lehet, ugyanis az elnök szerint a pártok között alapvető és súlyos véleménykülönbségek vannak olyan horderejű kérdésekben, mint a pénzügypolitika, a szociális, az oktatási vagy az egészségügyi rendszer reformja. Markó Béla mindezek ellenére nem helyesli a lényegi változtatást, az „erőltetett menetű” uniós csatlakozás ugyanis összehangolt, hatékony kormányzást igényel a következő időszakban.
A szövetségi elnök az RMDSZ erőltetett leltározgatásának és hatékony hangicsálásának gyümölcseként arról számolhatott be: bár történt némi előrelépés a kisebbségi törvény bizottsági vitáiban, továbbra sincs érdemi közeledés az RMDSZ és a Demokrata Párt álláspontja között.

Fel a tartalomhoz

csőcselék


Vezérhangya

Magyarverések Erdélyben

A Gyergyói Kisújságot és a szintén gyergyószentmiklósi Objektív televíziót leszámítva az erdélyi magyar média vagy elhallgatással, vagy félretájékoztatással élt a június 17-ről 18-ra virradó éjszaka Gyergyószentmiklóson történt súlyos csendőri visszaélés ügyében. Az ország különböző részeiből a ditrói nagygyűlésre mozgósított csendőrök az éjszaka folyamán beállítottak a művelődési ház épületében levő diszkóba, s ott azt követelték, hogy a szervezők állítsák le a magyar zenét, és helyette kizárólag román zene szóljon. A benn lévő magyar fiatalok kérdésére, hogy ezt milyen jogon követelik, záporozni kezdtek a pofonok. Innen már csak egy lépés volt a városka magyar szórakozó központjának a szó szoros értelmében történő vérbe borítása: tucatnyi agyba-főbe vert sebesültet szállítottak a helyi kórház sürgősségi osztályára.
A lapokban megjelent tudósítások (Hargita Népe, Új Magyar Szó és mások) megpróbálják szépíteni a történteket, kivált, hogy a helyi diszkó magyar tulajdonosa sem mert őszintén nyilatkozni az éjszakai csendőri rémtettekről. A Hargita megyei csendőrség cáfol, úgy tesz, mintha nem tudna az ügyről semmit. Ezzel a magyarellenes cselekmény akár feledésbe is merült volna, ha Garda Dezső, az RMDSZ gyergyói képviselője nem interpellál a román parlamentben a történtekről. Parlamenti felszólalása előtt a nevük elhallgatását kérő helyi magyar és román rendőrök erősítették meg, hogy valóban a nagygyűlésre idecsődített csendőrök ütötték agyba-főbe a helyi magyar fiatalokat. A helyi rendőrök maguk is elszörnyedtek a látványon, beavatkozni mégsem mertek, mert ez állásukba kerülhetett volna. Ebből ítélve, az egykori szekuritáté állományából kialakított román csendőrségen a székelyföldi magyarverés természetes munkahelyi teendő.
Garda Dezső képviselő beszélgetésünk alkalmával arról is beszámolt, hogy noha a történtekről érdemben tájékoztatta a magyar újságírókat, ennek kevés nyoma van lapjainkban. A sajtó képviselőinek egy része betegesen fél etnikai színezetről beszélni, ezt az RMDSZ-féle direktíva mindig is cáfolja Erdélyben. Garda Dezső Markóék megkerülésével tudott felszólalni a parlamentben, hiszen ha előzőleg a frakcióvezető Márton Árpádnak vagy más RMDSZ-vezetőnek szól, aligha övezi egyetértés szándékát.
A csendőrségi magyarverés, illetve az SZNT vezetőinek megbírságolása újabb bizonyság arra, hogy az uniós belépés előestéjén is távol állunk még attól a jogállamiságtól, amely a kisebbségek alapvető jogait garantálhatná. Az RMDSZ vezetőinek csúfos elhatárolódása az autonómiarendezvényektől, illetve cinkos hallgatása a már felsorolt jogsértésekről még nehezebb helyzetbe hozza az erdélyi magyarságot egy amúgy is csüggesztőnek tetsző EU-csatlakozás előestéjén. A hivatalos RMDSZ-politikából „kilógó” néhány képviselő és szenátor csodát nem művelhet, esetleg annyit tehet, hogy megpróbálja kisebbség-arcúvá változtatni az RMDSZ-t.
Kérdés, hogy sikerül-e.

Makkay József

Fel a tartalomhoz

A gyászkönny

Leteszem az Erdélyi Napló június 13-i számát, és igen fura gondolatok környékeznek. Leszögezem: Európa kapuja előtti töprengés ez a szám, állapotunk, lehetőségeink fölötti töprengés van benne.
1989 után a romániai magyarság, a határon túli, elért egy kis ezt-azt, jövőre vonatkozó garanciákat azonban nem, de mi önáltatunk. Mindenki a másikra mutat, de összmagyarság csak elméleti fogalomként létezik. Ha létezett volna ilyesmi, 89-ben számvetéssel kezdjük a nemzet dolgait, a magyarországi kormány egy fityinget sem költött volna a környező országok magyarságára. A trianoni dínomdánomban a területkaparintók demokratikus bánásmódot ígértek kisebbségeiknek, a magyarnak főként, ez volt éppen a zsírosabb falat. Közben ez lett a megsemmisítendő kisebbség a nemzeti államok építgetésének folyamatában. A kisebbséggel való bánásmódot az ország belügyévé avatták. Az eredmény nem maradt el: zsidónak mindjárt híre-hamva sincs, a módos szászok, svábok házaiba sikeresen bevonultak, nekünk meg azt mondják, maradjon az országban az, akiket ők tartottak keresztvíz alá. Egy rendes nemzetállamban nincs nemzetiség vagy kisebbség, legyen mindenki egyformán román nyelvű. Ebben a román jobb és baloldal az ordas középpel tökéletesen egyetért. A terület kellett, a természeti kincsek, az ipar, a vasút, az infrastruktúra.
A nagymagyar sajtóban könyv alakban kapnak lábra a Trianon-siratók azzal a magyar hiszékenységgel, hogy Európa megszeppen, és szemébe gyászkönny ül. Magyarka aktivizmusa felpörög: ha a határon túli nem is önrendelkezhet, az atyaországi tizennyolc éven felüli igen – heréltessük magunkat, atyafiak! Erre történt már EU-s ajánlás: jó lenne, ha a „banyaországi” magyarság létszáma hétmillióra teljesedne a tízről.
Brüsszelben levő képviselőink hümmögve láthatják a történést: esetünkben érvényes a diktátum. Nyomjuk a siratókat, hogy Olli Rehn, legyen már elég, közben kiderül, hogy a főbiztos miattunk kell email-címet változtasson. Ez kismiska a trianoni jelentéshez képest, amikor Apponyival olaszul is elismételtetik az odacitáltak a delegációnak mondott álláspontját. Ennél jobban a történelmi tudatom már nem lehet megalázni. Van min csodálkozni, ha újabban Stefan Bathoryt besorozzák nagyrománnak? Ez a döntés erkölcsének jogos következménye.
De feszítünk ám az eszünkkel: annyi a Nobel-díjasunk, mint az apostolok a Bibliában. Nagyokosok vagyunk, mit nekünk a tanulékonyság, holott példaképeink nem köztük vannak: az Erdélyi Iskola mutatna nekünk tényleges példát, hogy Beneš úrról ne is beszéljünk. Micsoda gyermeteg próbálkozásról hallok: megírjuk románul kultúrértékeinket. A sajátja sem érdekli a tömeget, a kultúrbölények Vadimra mosolyognak, közben Gyergyóditrótól elhatárolja magát az RMDSZ. Ott van a józan gyurcsányos kérdés Dobolyi Alexandra szájában: „Romániában ki finanszírozná a magyar autonómiát? A román állam? Vajon miért tenné?” Olvasat: hajrá, fiúk! Minket sem érdekel a határon túli gléda, akárcsak Kádár atyánkat. Az aranykorban Erdély olyan sikeresen nivellálódott a Balkánhoz, hogy a haladás mozdonyaként akár Konstantinápolyba érhet.
Siratóéneket danolunk, tanulmányok formájában. Keservükben a magyar kormányok pénzeket villáznak a gyűrű országaiba, hogy emelkedjék, otthonná gyarapodjék a magyarság. Ezt egy Németország gazdasági potenciáljával rendelkező ország sem győzné, nemhogy egy Balaton-tócsás, árvalányhajas ország. Az átvillázott pénzeken hasábokat vásároltam volna a világlapokban, hogy napirenden legyen a téma, mint magyar ügy. Olli Rehnnek már nem kellett volna ennyi nyöszörületet kapnia.
Okosak vagyunk, sterilizálhatja magát a tizennyolc évet betöltő magyar állampolgár. Előbb sírassuk mi magunkat, aztán mások…

Cserés Ferenc

Fel a tartalomhoz

A bányabéka szintje alatt

Szinte leesett az álluk a honatyáknak az államelnök, Traian Băsescu parlamenti beszéde hallatán. A románok jelenlegi vezetője ugyanis tisztán kimondta: az ország bekerül ugyan az Európai Unióba, de fejlettségi szintjét nézve a bányabéka szintje alatt áll. És felsorolta, hogy hol nagy a lemaradás. Kezdte a tanüggyel, de nem felejtette ki a mezőgazdaságot, az egészségügyet, a jogszolgálatot, a nemzeti kisebbségek, azaz (!) a romák helyzetét sem. Az Erdélyi Napló már hosszú hónapok óta jelzi mindezt, de az RMDSZ szenátorainak, képviselőinek többsége a hatalomba pottyanás óta – nem az erdélyi magyarsághoz, de még a parlament által elfogadott kormányprogramhoz sem, hanem a hatalomhoz való lojalitás miatt – kézzel-lábbal igyekezett bizonygatni, hogy a fenti területeken minden rendben van. Pedig nem volt és nincsen. A tanügyieknek állandóan hazudnak, hiszen közel sem adják oda nekik a nemzeti jövedelem tavaly megígért öt százalékát, a pedagógusok bére pedig nagyon alacsony. Egyébként végre tényleg átfogó reformot kellene az oktatásban véghezvinni, mivel – hallottuk az államelnöktől – pillanatnyilag egyetlen olyan felsőfokú intézménye sincs az országnak, amelyet Európában jegyeznének, a falusi iskolákban pedig a tanszemélyzet mintegy nyolcvan százaléka képesítés nélküli. A mezőgazdaságról jobb, ha nem beszélünk, hiszen a madárinfluenzán kívül itt olyan gondok vannak, hogy jövőre nem vehetik fel a gazdák a támogatásokat, s egyelőre csak távoli álom a birtokok feltérképezése vagy az állatlétszám pontos megállapítása, de nélküle az EU-ban nem fizetnek. Az egészségügy továbbra sem áll a maga lábán, s amint Traian Băsescu mondta, a szakminiszter, Nicolaescu törvényeinek többsége felesleges, semmit meg nem oldó, nem hozza el a várva várt reformot. A jogszolgáltatásban továbbra is nagy a korrupció. Az államelnök a kisebbségek említésekor csak a romákra tért ki, pedig beszélhetett volna a székelyek kérte területi autonómiáról is, hiszen szerinte Koszovóban ez lehetséges. Akkor miért tilos Székelyföldön?
Elgondolkodtató azonban, hogy mindezt az államelnök úgy adta elő, mintha ezekhez neki semmi köze nem volna. Pedig van, hiszen a törvényeket ő hagyta jóvá, és az államelnöki intézmény is felelős az ország jelenlegi helyzetéért. Lefogadhatjuk, hogy a felsorolt minisztériumok élén rövidesen változások lesznek. Nem látjuk rózsásnak a jelenleg egyedül tisztségben maradt kormányfő-helyettes, Markó Béla helyzetét sem, aki elméletben a tanügyért felel, gyakorlatban semmit nem tesz az oktatásért, bár nem egy kollegája szerint másért sem. Beszédében az államfő kilőtt néhány mérgezett hegyű nyilat Nagy Zsolt információs miniszterre is.
Kétségtelen, sok az igazság Băsescu szavaiban. Ezért az ellenzék is többször megtapsolta. A magyar honatyák ezt látva igen kényelmetlen helyzetben voltak. Bizonyos miniszterek elgondolásainak kritikátlan elfogadása és megszavazása most visszaütött. Sajnos a romániai magyar polgárok érdekei is sérültek e magatartás miatt az elmúlt két esztendőben. Az RMDSZ vezéreinek végre el kellene gondolkodniuk azon, hogy a magyar közösségért, vagy a kormány feltételek nélküli támogatásáért vannak-e ott, ahol vannak.

Román Győző

Fel a tartalomhoz

magyar takarékosság


Volt egyszer egy HTMH

A száraz tény: június 30-án megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), az intézmény összes dolgozójának felmondtak. Ezenkívül azt lehet tudni, hogy új főosztály jön létre a Miniszterelnöki Hivatalban, mintegy húsz fővel, onnan koordinálják majd a határon túli magyarsággal kapcsolatos ügyeket. Ne kerteljünk: a HTMH-t nem átalakítják, hanem megszüntetik, hiszen az új főosztály nem országos hatáskörű szerv.
Először is szögezzük le: Gyurcsány Ferenc ezt a lépését senkivel sem vitatta meg. A HTMH megszűnését nem egyeztette a határon túli vezetőkkel elfogyasztott, egyórás népzenei koncerttel egybekötött és semmiről sem szóló vacsoráján. De természetesen mindezt Szilvásy György, az új kormány erős embere is elfelejtette kifejteni az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságában a kinevezése előtti meghallgatásakor. De a HTMH még abban a megtiszteltetésben sem részesült, hogy megemlítsék a parlamenti ellenőrzést felváltó blogmániában, vagyis Gyurcsány Ferenc kutyusa kiszorította a témát az internetes naplóból.
Előre tudható, mivel érvelhet a kormány: a határon túli magyar ügyek a Külügyminisztériumból a Miniszterelnöki Hivatalba kerülnek, vagyis felértékelődnek, mert közel lesznek a tűzhöz. Ha csak azt vennők figyelembe, hogy mekkora súlya lesz egy olyan Külügyminisztériumnak, melyet egy hozzá nem értő miniszter vezet egy túlközpontosított kormányzati struktúrában, akkor ez még nyomós érv is lehetne. Nem is beszélve arról, hogy határon túli magyar ügyekben Göncz Kinga nem éppen feddhetetlen, hiszen 2004. december 1-jei (figyelemreméltó dátum) sajtótájékoztatójával ő indította el „a határon túli magyarok áttelepülnek, és elvész a nyugdíj” kampányt. De aki ismeri a közigazgatást, az tudja: függetlenül a felügyelettől, ha a kormány megszünteti a területnek a megjelenítését önálló, országos hatáskörű közigazgatási egységként, akkor leértékeli. Egy főosztálynak a magyar közigazgatásban kisebb az érdekérvényesítési képessége – nem is beszélve a jogszabályalkotásban játszott szerepéről –, mint egy országos hatáskörű szervnek.
Lesz egy másik érv: takarékosság. Takarékoskodunk csaknem hatvan köztisztviselőn. Nem értek ezzel egyet. Szerintem a magyar állampolgárok veszítenek az oly kevés határon túli magyar ügyhöz értő köztisztviselő elvesztésével. Veszítenek, mert a jó határon túli magyar politika erősíti kulturális kohéziónkat, növeli gazdasági mozgásterünket a régióban, erősíti biztonságunkat. Persze mitől lenne más a helyzetük a HTMH köztisztviselőinek, mint a többieknek? Miről is szól az „államreform”? Végül is a „reform” keretében – a közvélemény érdektelensége mellett – Gyurcsány Ferencék oly mértékben gyengítik meg a magyar államot és a köztisztviselői kart, hogy az ne tudjon majd beleszólni a részérdekek akadálytalan érvényesítésébe, a „nagy üzletelésbe”.
A HTMH megszüntetése egyértelmű üzenet: Gyurcsány Ferenc Magyarország miniszterelnökeként nem számít a határon túli magyarokra, lemond arról a tartalékról és lehetőségről, ami a határon túli magyarság létében rejlik. Ráadásul e téren kudarcok is érték. Így viszont jön majd a semlegesítés és a kétoldalú „mutyizgatás”. A nyilvánosság kizárásával, külön-külön egyezkednek majd a politikai elittel. Lehet, hogy a HTMH messze nem volt tökéletes, de ugye senki sem gondolja, hogy feladatait egy szerkezetében és létszámában legyöngített főosztály hatékonyabban végzi majd el. Mi lesz a szociológiai és demográfiai elemzésekkel, a magyarság sorsát előtérbe helyező politikai és gazdasági stratégiákkal, az oktatási-kulturális intézmények létrehozásáért és fenntartásáért folyó küzdelemmel, a törvényalkotásban a többi szervezeti egységgel szemben megjelenített sajátos nézőponttal, a támogatások koordinálásával és elszámoltatásával?
Apropó „mutyizás”. A HTMH egyik legfontosabb feladata a Magyar Állandó Értekezlet működtetése lenne. De már Máért sem lesz. Hogyan szól a kormányzati érvelés: kompromisszumképtelen Máértra nincs szükség. Vagyis értsd: mivel 2004 novemberében a Máértban nem értettek egyet a kettős állampolgárság ügyében Gyurcsány Ferenccel, ezért nem hívják össze, inkább gyakorlatilag megszüntetik. Ennyit a demokráciáról 2006 Magyarországán.
És végül egy „búcsúgondolat”: az, hogy a magyarországi közigazgatásban megjelent egy önálló, a határon túli magyarsággal foglalkozó országos hatáskörű szerv, a rendszerváltozás vívmánya volt. Ebben fontos szerepet játszott Tabajdi Csaba (jelenleg az MSZP európai parlamenti képviselője) a Németh-kormány és Entz Géza az Antall-kormány idején. Ez a több mint szimbolikus cselekedet a magyar nemzetpolitikáról szól.
Németh Zsolt
a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke
(Magyar Hírlap)

Fel a tartalomhoz

Gyurcsány-ellenes tüntetések várhatók

Erdély-szerte tiltakozó megmozdulásokat fog rendezni a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) Sepsi széki szervezete, ha a magyar kormány nem változtat a határon túli magyarság iránti politikáján.
Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszentgyörgyi elnöke szerint a Határon Túli Magyarok Hivatalának felszámolásával a magyar kormány úgy döntött: a magyar nemzet egyharmada elhanyagolható tényező.
Gazda Zoltán hozzátette: határozottan visszautasítják a magyar miniszterelnök azon kijelentését, hogy a határon túli magyarságnak semmi köze a magyarországi átalakításhoz, így a hivatal felszámolásához. „Egy nemzet fogalma a miniszterelnök szűkös látószögén is túlterjed, tagjai a határokon túl is élnek, s ezt még a román sajtó is jobban tudja, mint a kommunista és sikkasztásokkal gyanúsított magyar miniszterelnök” – szögezte le az MPSZ sepsiszentgyörgyi elnöke.
Elmondta még: „kijelenthetjük, hogy a szocialista kormányzatok által elherdált magyar nemzeti vagyont, a Nemzeti Bank alaptőkéjét, az aranytartalékot kizárólag a határokon kívülre terelt magyarság területeiről szerezte be az anyaország”. Ezért Gazda Zoltán felkérte Gyurcsányt, hogy máskor fogalmazzon körültekintőbben, mert a határon túli magyarság megbántásával fokozottan érzékeny húrokat penget, tájékoztat az Erdély Ma hírportál.

Fel a tartalomhoz

Kisebbségi lapszemle Európából

www.eurolang.net
Tabajdi Csaba szocialista európai parlamenti képviselő szerint legfőbb ideje lenne, hogy Franciaország ratifikálja a Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját. A szocialista politikus ezt abból az alkalomból jelentette ki, hogy az Unió nemzeti kisebbségekkel foglalkozó munkacsoportja vitanapot tartott az elzászi németek drámai mértékű asszimilációjáról. A tanácskozás résztvevői erőteljesen bírálták a francia állam kisebbségpolitikáját, és szorgalmazták a franciaországi kisebbségek jogainak bővítését. A Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját a régi uniós tagállamok közül ez idáig csak Franciaország és Görögország nem ratifikálta.
www.eurolang.net
Ismét az észt parlament elé került az ország nyelvtörvénye. Az Észt Nyelvi Felügyelőség ugyanis megállapította, hogy bár számos észtországi orosz rendelkezik észt nyelvvizsgával, a vizsga jó részüknél nem a jelenlegi nyelvtudásukat tükrözi. A közigazgatási hivatalok alkalmazottainak egy része nem tud észtül. Emellett problémát okoz, hogy a magániskolák pedagógusai számára eddig egyáltalán nem volt előírás az észt nyelvtudás. Mostantól nemcsak azoknak kell észt nyelvvizsgát tenniük, akik eddig nem rendelkeztek vele, hanem újból vizsgázniuk kell azoknak is, akiknek nyelvtudása a vizsga letétele óta megromlott.
www.stol.it
Bár Dél-Tirolban a lakosságnak csak 66 százaléka német anyanyelvű, a dél-tiroli gyermekeknek idén 72%-a járt német tanítási nyelvű iskolába. Az eltérés elsősorban azzal magyarázható, hogy Dél-Tirolban a vegyes házasságban született gyermekek többségét német iskolába íratják. Ezenkívül évről évre akadnak olyan olasz szülők, akik gyermeküket szintén német, azaz kisebbségi iskolába adják.

Fel a tartalomhoz

Kisebbségi jogkövetelések Franciaországban

Több mint tízezren vettek részt azon a demonstráción, amely néhány nappal ezelőtt zajlott a franciaországi Rennes-ben, Bretagne tartomány székhelyén. A tüntetők a francia kormánytól elsősorban a breton nyelv jogainak bővítését, a régió önállóságának növelését és a szintén bretonok által lakott Loire-Atlantique-kal való újraegyesülést követelték.
A megmozduláson csaknem valamennyi breton szervezet képviseltette magát – a radikális autonómiapártiaktól a zöldeken át a szocialistákig. Patrick Malrieu, a rendezvény vezérszónoka beszédében hevesen bírálta a francia államot, amiért tudomást sem akar venni a breton lakosság és a breton érdekvédelmi szervezetek követeléseiről, és központosított politikájával elnyomja a kisebbségeket. Egyes vélemények szerint mindamellett jó esély van rá, hogy a jövőre esedékes választások után bővüljenek a franciaországi kisebbségek nyelvi jogai, és bizonyos régiók autonómiát kapjanak.
Európában az elmúlt században többször is előfordult, hogy egy-egy kisebbségi népcsoport tömegrendezvényen adott hangot követeléseinek. 1977. szeptember 11-én Barcelonában több mint egymillió katalán vonult az utcára, és követelte a madridi kormánytól a tartomány autonómiájának visszaállítását. 1957-ben pedig 35 ezer dél-tiroli német gyűlt össze a bozeni Sigmundskron kastélynál, hogy kinyilatkoztassa autonómiaköveteléseit.

(Elhangzott A megtalált Európa című műsor június 16-i adásában a Duna Televízió autonómiacsatornáján.)

Fel a tartalomhoz

Közösségi autonómiát sürgetnek a délvidéki magyarok

RMDSZ-politika a Vajdaságban is

1. A magyarországi gazdasági helyzet nehézségei, valamint a politikai elit megosztottsága miatt a magyar–magyar viszonyok alapokig ható válsága tetőzni látszik. A Vajdaságban azért is, mert Budapest saját szája íze szerint válogatott a magyar pártok között. Magyarország a Szerbiával fenntartott kétoldalú kapcsolatok során nem ad gyakorlati támogatást a vajdasági magyarok közösségként való megmaradása legfontosabb közjogi formájának, a magyar autonómiának létrehozatalához.
Ha Magyarország 2007. január elsején megkezdi a shengeni vízumrendszer alkalmazását, kettős állampolgárság híján vasfüggöny ereszkedik le a magyar–szerb határon.
A magyar–magyar kapcsolatrendszer teljes formai és tartalmi megújulására van szükség. Magyarországnak, a magyar politikai elitnek el kell döntenie, mi a szándéka a szomszédos országokban élő kisebbségeivel. A Vajdaságból nézve a 21. században a magyar akkor lehet sikeres nemzet a Kárpát-medencében, ha megvalósulhatnak egyrészt a közösségek autonómiatörekvései, másrészt élő folyamattá válik a határmódosítás nélküli nemzeti integráció.
2. A szerbiai politikai színtéren a torz magyar egypártrendszer, amelyet lényegében Budapest és Belgrád is támogat, eljutott egy pontig, ahonnan már nincs visszaút. A vajdasági magyarság a 90-es évek elején még szerbiai politikai szubjektum volt. Mára a Vajdasági Magyar Szövetség – sovány gazdasági előnyök fejében – a belgrádi és az újvidéki szerb politikai elit kengyeltartójává vált. A tizenhat éve fenntartott autonómiakövetelés ma távolabbinak tűnik, mint valaha.
Ezért lenne szükség a    magyar–magyar kapcsolatok formai és tartalmi megújhodására.
Jó lenne, ha az EU-tag Magyarország a tényleges magyar autonómia támogatásán túlmenően nagyobb szerepet vállalna a koszovói rendezésben is. A vajdasági magyar autonómiát, a három vajdasági magyar párt szerint, a koszovói és a dél-szerbiai szerb, illetve albán kisebbség autonómiájával együtt, az egyidejűség és a viszonosság elvének figyelembevételével lehet megvalósítani. Ezeknek az eszméknek a jegyében a pártok rövid időn belül megkeresik a magyarországi politikai elit legfelelősebb képviselőit.
3. A szerbiai politikai színtéren befejező szakaszába ért a vajdasági magyar kisebbség együttműködésre kész szárnyának a hatalomból való kiszorítása. A VMSZ elnöke, Kasza József a minap felpanaszolta, hogy a vajdasági szerb pártok a háta mögött állították össze a lehetséges vajdasági alkotmány ki tudja már hányadik változatát. Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy a VMSZ-nek nincsenek olyan szakértői, akik ebben a munkában alkotó módon tudtak volna részt venni, a másik, hogy a VMSZ már a Vajdaságban sem számít.
A VMDP, a VMDK és az MPSZ véleménye az, hogy a vajdasági magyarság politikai szerepének csökkenését nem szabadna többé ölbe tett kézzel, nyüszítve tűrni.
Négypárti, feltételek nélküli vajdasági magyar összefogásra van szükség. Az egyetlen dolog, ami mind a Kárpát-medencében, mind a Vajdaságban nemzetünk felemeléséhez vezet, a többpárti kompromisszum és összefogás.
Egymagában a VMSZ már arra sem képes, hogy Szabadkán köztéri szobrot állítson Hunyadi Jánosnak, hogy a turulmadár köztéri emlékoszlopának a felállításáról ne is beszéljünk, áll a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Magyar Polgári Szövetség szerkesztőségünkbe eljuttatott közös közleményében.

Fel a tartalomhoz

magyar ügy


Új Wass Albert-szobrokkal gazdagodott Magyarország

Isten kegyelméből csütörtökön Szombathely, pénteken Gödöllő tüntette ki magát Wass Albert szobrának avatásával. Mindkét ünnepen képviseltette magát Wass Albert családja, mivel éppen Magyarországon jártak, és mivel illőképpen, tisztességes szándékkal küldtek számukra meghívást az ünnepség rendezői. Június 23-án, pénteken a nap végén két lelkes résztvevő máris beszámolt a rendkívüli eseményről.

„Wass Albert mellszobrát avatták fel Gödöllőn közvetlenül a művelődési ház mellett egy füves részen. A szobor igazi szép műalkotás, sugárzik belőle az író erős lelki karaktere. Az avatást két helyi képviselő kezdeményezte, s a város polgármestere, Gémesi György, volt országgyűlési képviselő volt a védnöke. Sok százan voltak jelen, hogy tiszteletüket róják le Wass Albert személyisége előtt. Beszédet mondott Tőkés László püspök és Bartha József holtmarosi lelkész. Jelen volt Wass Endre, Wass Géza, Sanborn Atzél Anne és az író fél tucat unokája. Ők hosszabb erdélyi körútra jöttek Amerikából, s ennek lett első állomása Gödöllő.
Az EMI nevében – írja Teleki Csaba – két hölgytaggal együtt beszámolót adtunk át a Wass Albert-könyvakció (EMI és Czegei Wass Alapítvány közös vállalkozása) eddigi eredményeiről több díszvendégnek, bízva abban, hogy segítségünkre lesznek a jövőben. Mind Gémesi György, mind Tőkés László nagyon lelkesedett az ügyért. Tőkés elmondta, hogy már értesült az akcióról, és ahogy tudja, segíti azt környezetében.
„Egészében eredményesnek mondható az utunk, s mindenképpen meggazdagodtunk egy közös lelki élménnyel” – összegzi beszámolóját Teleki Csaba. „Sikerült kijutnom a szoboravatásra, csodálatosan szép volt. Bár a zuhogó eső miatt sokan késtek, és a műsort a színházban kezdtük meg, a végére minden kitisztult s kerek lett.
Telt ház, nagy tömeg és hazafias szellemiség jellemezte a rendezvényt. Jó volt együtt lenni. Sikerült találkozni Wass Gézával és családjával, Wass Endrével, Bartha József tiszteletes úrral, Simó Józseffel, Sziki Károllyal és több barátommal a helyszínen. Küldök a rendezvényről néhány képet.” Ezt írta vitéz Mireisz Tibor, a Zuglói Wass Albert Társaság vezetőségi tagja, majd hozzátette: „A Wass Gézával készült közös képünkön a harmadik személy (jobbra) gr. Bethlen Farkas, Verőce polgármestere.”
Wass Albert szerettei 12 napos kirándulásukon ellátogatnak Debrecenbe, Pallagra, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, valamint végigjárják az író erdélyi útjainak legfőbb állomásait: Válaszúttól és Vasasszentgotthárdtól kezdve Cege, Mezőzáh, Bonchida, Szamosújvár, Gernyeszeg, Sáromberke érintésével Szászrége- nen és Holtmaroson át Marosvécsig, majd Disznajó, Galónya, Ratosnya, Palotailva, Gödemesterháza útvonallal Istenszékére érkeznek.
Az út érdekességeihez tartozik, hogy Istenszéke térségében Walter Drew Sanborn porait dédapja poraihoz szórják. Erdély ifjú szerelmese itt talál örök nyugalmat. A szeretet és ragaszkodás rendkívüli jele az, hogy a Wass család dajkája, Ágnes néni (Moldován Ágnes, Marosvásárhely, 1883 – Astor, 1971) hamvait is hazahozta a család Erdély földjére, ahonnan vétetett.
Mivel az író családja már nem tud részt venni július 10-én a Wass Albert-díj átadásán Sepsiszentgyörgyön, levelet adnak át Gazda Zoltánnak, a Magyar Polgári Szövetség helyi vezetőjének. Ezen az ünnepen a Bolyai egyetemért való küzdelemben oroszlánrészt vállaló három tanár kap Wass Albert-díjat.
A rendkívüli Wass Albert-túra résztvevőit W. Kovács András, a család történésze és László Lóránt kalauzolja, de az út bizonyos szakaszán részt vesz Atzél Kata és Győri Anna is. A család meglátogatja az Erdélyben élő Wass rokonságot. Vekov Károly professzor, a Czegei Wass Alapítvány kutató történésze ezzel a jó hírrel köszönti Wass Albert családját Erdélybe érkezésük alkalmából: „Megköszönve a szíves értesítést a gödöllői avatásról, jelezni szeretném, hogy sikerült újabb fontos adatokat találnom Wass Albertre vonatkozóan a bukaresti országos levéltárban. Remélhetőleg ezek kellő súllyal esnek majd latba a jogi lépések megtételekor. Szívélyes üdvözlettel, Vekov Károly.”
Ennyi jó hírnek az legyen a befejezése, ami a kezdete volt: Isten kegyelméből minden lehetséges. Az is tőle való jutalom, hogy június 23-án reggel a budapesti bíróságon kimondta a bíró az igazságos ítéletet a Czegei Wass Alapítvány javára: valódi Wass Albert aláírása, amellyel 1997-ben művei kiadói és szerzői jogát fiaira testálta. Soli Deo Gloria!

Lukácsi Éva

Fel a tartalomhoz

Nyílt levél az EU-hoz

Az első világháború végén az európai nagyhatalmak úgy érezték magukat biztonságban, de legalábbis a maguk érdekét úgy látták könnyen érvényre juttathatónak, ha Európa közepén, Közép-Európában nincs egy erős állam vagy államszövetség, ha az ottani államok nem szövetkeznek egymással. Ezt a közép-európai népek történelmében Finnországtól Bulgáriáig igen sok történelmi tény támasztja alá (politikusok menesztése, természetellenes határok kijelölése, országok felosztása, ezen országok szellemi elitjének meggyengítése stb.).
Történelmi és egyéb okok folytán Lengyelország és Szerbia mellett elsősorban Magyarország lehetett volna az az ország, korábban királyság, amelyben meglett volna a képesség a közép-európai nemzetek összefogására. (Ausztria ezt a lehetőségét a majd 3-400 évig tartó rövidlátó, oszd meg és uralkodj politikájával eljátszotta.)
A Közép-Európa megerősödésétől tartó nyugati és keleti nagyhatalmak tehát úgy látták jónak, ha a Magyarország körüli természetes határokat megváltoztatják, s az országot felosztva olyan mesterséges államokat hoznak létre, amelyek lehetetlenné teszik ezen országok egészséges fejlődését. E politikának legfőbb vesztese közvetlenül alighanem a magyar nép, Magyarország volt, hiszen az etnikai határok semmibevételével történt trianoni (1920) fölosztása kisebbségi sorba taszította magyarok millióit. Közvetve azonban, mivel az új határok lehetetlenné tettek minden összefogást e térségben, visszavetette a többi közép-európai nép fejlődését is, sőt háborús összecsapásokat okozott, melyekben aztán a Nyugat már mint civilizátor lépett föl. Így vált kiszolgáltatottá egész Közép-Európa először a Szovjetuniónak, később a Nyugatnak. (Azt a nézetet, mely szerint Magyarország földarabolásának oka a világháborús szerepe lett volna, emiatt kellett volna megbüntetni, nyugodtan elvethetjük, hiszen az Osztrák–Magyar Monarchiában a külügy az osztrákok kezében volt, Magyarország külügyi kérdésekben nem dönthetett.)
A közép-európai kérdések többségében Moszkva és Nyugat általában egyetértett, sőt igen gyakran egyeztetett is – 1920 előtt is és 1989-ben is. (Ez utóbbira álljon itt példának a szocializmus összeomlása előtti, máltai amerikai– orosz, Bush–Gorbacsov csúcstalálkozó, ahol többek között ezen országok további sorsáról is határoztak.)
Ez a nagyhatalmi politika, mint azt a szocializmus igája alól 16 éve felszabadult közép-európai országok keserűen megtapasztalhatták, egyelőre mind a mai napig nem változott. A máltai találkozó (1989) után a nyugati országok, EU-s és nem EU-s országok, érthetetlen módon szinte versenyben segítik és osztogatják az állami kitüntetéseket azoknak a saját országukat most a Nyugatnak kiárusító volt kommunista politikusoknak és titkos ügynököknek, akik sem 1990 előtt, sem utána a saját nemzetük érdekeit nem szolgálták (akiknek a nyugati jogrendszer szerint, ha nem börtönben, de legalábbis valami félreeső helyen lenne a helyük). Csak három példa:
1. Tony Blair ez évi magyarországi látogatásán egy magyar zsidó embertől elkobzott villába ment el vacsorázni, melynek az 50-es években beköltözött lakóját (Apró Antalt) Magyarországon mint a diktatúra legvéreskezűbb emberét tartják számon. Aki pedig megvendégelte, az ezen ember lányának a veje. A látogatás után a budapesti repülőtér két hét leforgása alatt angol tulajdonba került.
2. A szocialista Magyarországon a besúgóhálózatot megszervező III/II-es osztály D-209-es tisztjeként ismert, a nem kis nyugati segítség mellett 2002-ben hatalomra került Medgyessy Péter – honlapja szerint – eddig (jórészt besúgói múltja kiderülte után) a következő nyugati kitüntetéseket kapta meg:
2000: Francia Becsületrend Lovagi Fokozata (Chirac) (sic! Becsület!),
2002: Belga Korona Nagykeresztje,
2002: Felkelő Nap érdemrend,
2003: Chilei érdemrend,
2003: Norvég Királyság Érdemrendje Nagykeresztje,
2004: Francia Becsületrend főtiszti fokozata (sic! megint Becsület!),
2004: Német Szövetségi Köztársaság Érdemrend Nagykeresztje.
3. Magyarország a több mint negyvenévi, szinte mindent tönkretevő szovjet megszállás és kiszipolyozás, vérveszteség után 2005-ben az EU-ban nettó befizető volt.
Az EU (igaz, közreműködtek ebben még más hatalmak is) tehát nemhogy talpra segítette volna ezeket az országokat, de megakadályozta őket a politikai, gazdasági, erkölcsi megújulásban, sőt ami még a szovjet időkből megmaradt, azt is elvitte.
Megítélésünk szerint, ha Közép-Európa szétzúzása a világháborús időkben a nyugat-európai nagyhatalmaknak gazdasági-politikai érdeke volt (ami persze nem jelenti azt, hogy e levél szerzője ez iránt az embertelen politika iránt megértő volna), akkor ez az állapot mára megszűnt. Ma, ha az EU versenyképes akar maradni, akkor alighanem esztelen dolog volna még mindig Közép-Európa megerősödésétől és összefogásától félni, a természetellenes, a békés építkezést, összefogást lehetetlenné tevő határokat fenntartani, s az idegenbe taszított néprészektől még az autonómiához való jogot is megtagadni. Ha ugyanis az EU komolyan veszi az európai népek összefogásának gondolatát, akkor az nem kezdődhet úgy, hogy a közép-európai régiót a Moszkva által odaültetett volt kommunisták segítségével gyarmatosítja, gazdaságilag tönkreteszi. Nem lenne szabad ezen országokat, melyek nemrég hallatlan hittel, erővel tudtak volna az országépítéshez fogni, korrupttá tenni, köztörvényeseket, országrombolókat hatalomba segíteni, csak azért, hogy kivásárolhassák ezen országok lakossága alól, amit a szovjet még meghagyott, meghiúsítva ezen EU-országok gazdasági, politikai, kulturális (morális) fejlődését.
Tisztelettel javasoljuk tehát, hogy az EU változtasson ezen a politikáján. Mérje fel az általa ezen országokban a 90-es évektől okozott károkat, alapítson független (nem pedig volt kommunista) képviselőkből és szakértőkből álló bizottságot, amely tanulmányozza, hogyan lehet a Közép-Európában rejlő hallatlan nagy energiákat felszabadítani és a térséget az EU gazdaságilag hatékony régiójává tenni. Eközben azt sem szabad elfelejteniük, hogy a közép-európai összefogásnak, bármennyire is akadályozták, aláásták, elhallgatták, az 1300-as évektől napjainkig terjedő hagyományai vannak, ezekre még most is építeni lehetne.
(Amint látható, nem láttuk még elérkezettnek az időt arra, hogy emberiességi megfontolásokra is kitérjünk.)

Dr. Kádár György
Vaasa-Gödöllő

Fel a tartalomhoz

mementó


Nemzeti kincsünk, a Házsongárdi temető

Gergelyné Tőkés Erzsébet előadása Budapesten

A Házsongárd Alapítvány, melynek Gergelyné Tőkés Erzsébet az igazgatója, a legrégebbi magyar vonatkozású sírköveket menti meg a híres kolozsvári műemléktemetőben. 2003-ban a Hungaria Nostra Alapítvány támogatta a Házsongárd Alapítványt a határon túli magyar műemlékek megmentésében. Az adományból sikerült 12 síremléket helyreállítani.

Gergelyné Tőkés Erzsébet a híres kolozsvári Házsongárdi temető síremlékeinek restaurálásáról tartott előadást 2006. május 30-án a Magyar Nemzeti Galéria B épületének előadótermében. Beszámolójában elénk tárta: a földbe süppedt XVII–XVIII. századi tumbák közül öt darabot felszínre hoztak, alapra helyezték és elvégezték kőrestaurálásukat: a papi dinasztia Szathmári Pap családnak három, Fojt Jakab gyógyszerésznek és egy névtelennek egy-egy síremlékét hozták rendbe. További hat síremléket felújítottak: Kedves István kanonokét, Mike Sándor történészét, Újfalvi Sándor emlékíró és felesége két emlékkövét, továbbá Asztalos Pál 1848-as országgyűlési képviselőét és a Kolozsvári Szeszák Ferenc szobrász által készített síremléket.
Az iktári Bethlen kripta kertjében megkezdték a kőtár kialakítását. Több mint 10 félredobott, részben megcsonkított XVIII–XIX. századi sírkövet sikerült odaszállíttatni, újrafelállításuk és restaurálásuk reményében. A XVII. századi magyar sírok jelentős hányada ma az országhatáron kívül fekszik, veszélyeztetettségük pedig fokozottabb, mint a magyarországiaké.
A felújított síremlékek a következők: Szathmári Pap Zsigmond (1703–1760) református prédikátor és püspök címeres latin feliratú „sírborító köve”, Szathmári Pap Mihály (1737–1812) református kollégiumi tudós professzor koporsóköve, Krizbai Deső Elek (megh. 1841) esperes első feleségének, Szathmári Pap Annának (megh. 1804), valamint második nejének, Horváth Zsuzsannának (megh. 1807) alig olvasható feliratú koporsó alakú köve, továbbá a „Professor Szathmári Pap Mihálynak R. Tsiszér Deborától született K(is) Anna leánykája” (1776–1778) feliratú ereszes kő – ezek képezik a neves Szathmári Pap dinasztia helyreállított kőegyüttesét.
A három ormós kőkoporsó közül kettő a föld alá süllyedve, egy zuzmóval, szennyel borítva, gondozatlanul feküdt a valamikori tágas családi sírkert megmaradt sarkában. Ezektől nem messze, egy ráépített betonsírhoz lapulva, elhagyottan állt a kis ereszes kő. A sikeres restaurálás után a Házsongárdi temető legszebb régi kőgyűjteménye, szűk helyre beszorítva ugyan, de méltó módon őrzi az elmúlt századok hangulatát.
Az 1723-ban elhunyt Fojt Jakab gyógyszerész és két fia tumbája az út szélén feküdt, kidobva, elhagyottan. Egyik évben egy szekér követ borítottak rá, a másik évben szemétdombot égettek el rajta.
Az ormós kőkoporsó alakú kő latin és magyar nyelvű feliratát a temetőben egyedülálló domború betűkkel faragták ki. A latin feliratú lapon lévő gyógyszerészjelvényben medve áll, gyógyszert tör egy kétfülű mozsárban, a másik lapon a két koronás, hosszú inges gyermek közül az egyik háromnyílású tulipánt tart a kezében. Amint a magyar szövegből kitűnik, olyan ember emlékét mentettük meg, aki sok szegényen segített, ajtaja mindig nyitva állt árva s özvegy előtt egyaránt – mondta Gergelyné Tőkés Erzsébet.
A földből kiemelt, alapra helyezett koporsókő egyike azoknak a XVIII. századból származó sírköveknek, amelyekből már csak néhány található a temetőben. Állandó veszélyben vannak, mivel a vállalkozók, munkások nyersanyagként a betonba aprítják őket. A befejezetlen sírkő tulajdonosa a címerből és az „Emlékezetnek köve” feliratból nem azonosítható. A viharos századokat túlélő kő legyen számunkra is az emlékezet köve – ajánlotta az igazgató asszony.
Asztalos Pálról (1816–1849) neogótikus kövének felirata minden lényegest elmond: „Országos képviselő / kormánybiztos / tevékeny buzgó hazafi / Asztalos Pál / földi maradványait / zárja e sírhant / nemzete választottai közt / szilárdul állva / életében polgári tiszteletet / halála után kortársai / részt vevő könnyűit / méltán kiérdemelte.”
Újfalvi Sándor (1792–1866) földbirtokos, szenvedélyes vadász, emlékíró a reformkor és a negyvennyolcas idők megörökítésével igazi értéket hagyott a magyar történetírásra. A szomszédos sírban nyugvó feleségnek, Lészay Júliának elvesztése miatt érzett fájdalmát tükrözi a sírvers:
„Galamb szelíd nőm sírjára
Sóhajtás közt hulla könnyem:
Szerelmed népem hazája
Tartá csak a lelket bennem.”
„Sajnos az utolsó szakasz nemzetünkre vonatkozó óhajtása mindmáig nem teljesedett be: »S lelkem boldog lesz, ha látom / Felvirulva nemzetemet«” – szólt az előadó. Majd rámutatott: Újfalvi Sándor, Lészay Júlia és Asztalos Pál sírkőegyüttese hant nélkül, romló állapotában is egységes stílust képviselt. Sírjaikban új bérlők nyugszanak, szerencsés véletlen, hogy síremlékeiket érintetlenül hagyták. Mivel három kiváló személyiségről, igaz hazafiról van szó, különös örömmel tölt el bennünket, hogy málló sírköveiket újjávarázsolhattuk.
Altorjai Mike Sándornak (1795–1867), a főkormányszéki levéltár igazgatójának elévülhetetlen érdeme, hogy megmentette az 1790 előtti anyagot tartalmazó, nedves pincében romló szebeni levéltárat. Kétszáz kötetnyi oklevélmásolatot készített. Adatgyűjtése nélkül elképzelhetetlen az erdélyi történetírás. Emberi nagyságát méltatja sírverse is: „A kő a jellemszilárd férfit, / a koszorú az életbölcset tiszteli.”
2005 nyarán szomorú látvány fogadta a Házsongárd Alapítvány munkatársait. A meg nem váltható sír új bérlője sírásáskor szétzúzatta a hatalmas méretű követ. A két megmaradt darabot felhasználva – eredeti formájában és méretében – újra felállították a síremléket. Legyen ez a hálás utódok tiszteletadása! Emberi nagyságáról szóljon a következő méltatás, mely 1909-ben készült, az Erdélyi Múzeum Egyesület félszázados ünnepére: „A nemzeti szellem életrekelése az osztrák járom alatt, ez volt az Erdélyi Nemzeti Múzeum megalapítása, a nemzetnek mindent fölülmúló áldozatkészsége, ez volt építő mestere, két nemzedéknek emberfeletti munkája … mélységes hazaszeretet: ez lett vezérlő szelleme.”
Dietrich Gyula fiatal orvostanhallgató síremlékét az út szélére kidobva találták. Az új bérlő igénytelen betonsírjához nem találta megfelelőnek Kolozsvári Szeszák Ferenc művészi alkotását.
Kolozsvári Szeszák Ferenc, Stróbl Alajos tanítványaként, budapesti és párizsi tanulóévek után sikeres szobrászként dolgozott. Korai halála miatt kevés mű maradt utána. Ezért volt különösen fontos a megmaradt, gyönyörűen kifaragott márvány dombormű megmentése, biztos helyre való elszállítása és újrafelállítása. Az útszélen heverő, évtizedek szennyével belepett, tonnás súlyú kő mozgatása nem kis munkájába került a Házsongárd Alapítvány munkatársainak, de a megtisztított és méltó környezetbe helyezett műalkotás igazi kárpótlás a sok hányattatás után – számolt be a nem mindennapi munkáról Tőkés Erzsébet.
A többéves munka, melyet nagylelkű amerikai pártfogóik segítségével ez évben befejeztek, több mint restaurálás. Amikor egyre fogyó magyar közösségünk emlékeit mentjük, a mai nemzedék történelmi tudatát, nemzeti önbecsülését is erősítjük – hangoztatta Gergelyné Tőkés Erzsébet.
Az igazgató asszony elmondta: Álmuk egy olyan jövő, egy olyan Transsylvania Nostra, melyben az élő magyarok háborítatlanul dolgozhatnak, a holtak pedig háborítatlanul nyugodhatnak. A Hungaria Nostra Alapítvány nyújtotta támogatás közelebb hozta e szép álom megvalósulását.
A Hungaria Nostra Alapítványt dr. Vécsey Eszter művészettörténész alapította 1991-ben a magyar műemlékvédelem céljainak támogatására. Vécsey Eszter, Vécsey Károly aradi vértanú leszármazottja, Los Angeles-i lakását eladva hozta létre nemes célú Alapítványát. A Kuratórium pályázat alapján dönt a műemlékek, emlékművek és a kulturális örökség részét képező művészeti értékek rehabilitációjának támogatásáról.
A Házsongárd Alapítványt 1999-ben hozták létre. Az alapítvány célkitűzése magánszemélyek adományait, alapítványok támogatását felhasználva, évente néhány síremlék helyreállítása, mások folyamatos gondozása. E munkához elnyerték az erdélyi történelmi egyházak támogatását, valamint a kolozsvári nagy múltú magyar tannyelvű iskolák segítségét. A kuratórium 11 tagja között található dr. Sipos Gábor elnök, főlevéltáros, dr. Gaal György ügyvezető elnök, várostörténész, Kovács Sándor titkár, unitárius teológiai tanár, valamint igazgatói tisztségben Gergelyné Tőkés Erzsébet.
A több mint négyszáz éves Házsongárdi temetőben a magyar történelem és művelődéstörténet híres személyiségei nyugszanak: a zsoltárfordító Szenci Molnár Albert, a pedagógus Apácai Csere János, a nyomdász Misztótfalusi Kis Miklós, a nyelvész Gyarmathi Sámuel, a regényíró Jósika Miklós, az utazó Bölöni Farkas Sándor, a népköltési gyűjtő Kriza János, a polihisztor Brassai Sámuel, a tudós, politikus, mecénás gróf Mikó Imre, az orientalista gróf Kuun Géza. A kisebbségi létbe szorult erdélyi magyarság legismertebb írói-költői, vezéregyéniségei szintén itt nyugszanak: gróf Bánffy Miklós, Kós Károly, Reményik Sándor, Dsida Jenő. A tragikus körülmények között elpusztult Szilágyi Domokos sírja ma is zarándokhely.

Frigyesy Ágnes

Fel a tartalomhoz

áhítat


Az első vadászat Papival

Wass Géza csodálatról és félelemről, hűségről és örökségről

– Wass Albert életéről már sokat tudunk, a fiairól viszont még nem eleget. Ön hol él, mivel foglalkozik?
– Dél-Floridában, Alva kisvárosban élek feleségemmel, Zsuzsával és legkisebb fiammal, Daniellel, egy hatalmas kiterjedésű nemzeti parkhoz közel, melynek neve Big Cypress Swamp. Ez a híres Everglades része. Biológus vagyok, a vadon életével foglalkozom, illetve természetvédelmi tanácsadó is vagyok. Időm javát kint töltöm a szabadban, élvezem és tanulmányozom a természetet. A feleségem egyben a legjobb barátom, belső tervezőként dolgozik a város egyik elegáns bútorvállalatánál. Három gyermekünk van: Albert, Teye és Daniel. Albert és felesége, Samantha, valamint két gyermekük, Ilex és Amelia a közelben laknak. Albert is szereti a természetet, környezettudományi diplomát szerzett a floridai Gulf Coast Egyetemen, a floridai vadgazdasági tárca hivatásos tisztje. Emellett a hadsereg kötelékébe is tartozik, a Floridai Hadsereg Nemzeti Gárda tisztje. Részt vett az öbölháborúban, ott volt Boszniában, a Panama-csatornánál, ezen a nyáron pedig Kuvaitba szól a behívója. Teye a Florida Egyetemen szerzett diplomát, és jogot hallgat egy texasi egyetemen. Daniel még velünk él, jövőre végez a Fort Myersben a középiskola nemzetközi egyetemi előkészítő tagozatán. Emellett az iskola focicsapatában játszik nagy örömére.
– Wass Alberthez hasonlóan Ön és fiai is természetszerető emberek…
– Mindannyian szeretünk a szabadban lenni. Amikor időnk engedi, csónakázunk, halászunk, vadászunk, búvárkodunk és síelünk. A házunkat körülveszi egy kis patak, de közel vannak a vadvizek is, ahová kenuzni járunk, ha tehetjük. Hétvégén és ünnepeken próbálunk együtt lenni a családdal és barátokkal. Daniel fiatal korához képest egészen jó szakács, otthon van a konyhában és a grillezésben, sokszor saját recepttel áll elő.
– Hogyan telik egy átlagos napja?
– Nem túl érdekes. Az öt munkanapon dolgozunk, Daniel pedig iskolában van. Előfordul az is, hogy egy héten hét napot dolgozom. De szeretem a munkámat és elégedett vagyok, ha sikerül megóvni a természet egy kis darabját a jövő nemzedéknek. Hajnali ötkor kelek, fél nyolckor már az irodában vagyok. A napi levelezés után jelentéseket írok, projekteket    nézek át, időpontokat beszélek meg. Délelőtt biológiai kutatásokat végzek, gyűlésekre megyek, vagy a kormány megbízott képviselőivel és ügyfelekkel találkozom a természetvédelmi és fejlesztési tervek megvitatására. Meghatalmazásokat adok építési engedélyek kiadására vagy jóváhagyására. A megvitatásra kerülő ügyek kihatással lehetnek a vadvizekre, a veszélyeztetett madarakra és állatokra, sőt a védett madár- és állatfajok megmaradására is. Én képviselem a földtulajdonosok érdekeit az állami birtokokkal való egyezkedésben és felügyelek arra, hogy a földtulajdonosok a fejlesztési beruházások során ne okozzanak károsodást vagy illegális rombolást a környezetben. Délután jelentések megírásával folytatom a munkát, egészen este 8-ig. Ha valami sürgős vagy határidős munkát kell elkészíteni, akkor viszont éjfélig dolgozom. Másnap minden kezdődik elölről. Ha a napi beosztásba belefér, akkor a Czegei Wass Alapítvány dolgait rendezgetem. Irodámban ott van Wass Albert összes írásának és kéziratának az archívuma. Én tartom a kapcsolatot az alapítvány ügyvédjeivel a szerzői jog védelmében is.
– Mi a legkedvesebb gyermekkori emléke édesapjukról?
– Nagyon sok kedves gyermekkori és felnőttkori emlékem van Papival. Papi nem volt könnyű ember. Csodáltam és féltem tőle. Volt egy közös érdeklődésünk, ahol én közelebb álltam hozzá, mint a testvéreim: a természet szeretete. Amerikába érkezésünk után hamarosan Astor Parkba költöztünk, és az Ocala Nemzeti Erdők területén Közép-Floridában nőttünk fel. Papinak és nekem a legkedvesebb időtöltés a természetjárás volt, amikor halásztunk, vadásztunk, vagy csak barangoltunk az erdőben. Emlékszem az első komoly vadászatra, amikor 11 éves voltam. Mindnyájan ebben a korban kaptunk tőle engedélyt, hogy saját vadászpuskánk legyen, amit az erdőben használhattunk. Előtte csak sörétes kispuskát használhattunk, vagy nyilat és íjat. Mikor végre betöltöttem a 11. évemet, Papi elvitt életem első igazi vadászatára. Akkor kaptam kézbe először azt a 22-es puskát, amellyel már bátyáim is vadásztak, és így én is azok sorába léptem, akik gondoskodnak a család számára a húsról, ez nyúl vagy mókus volt általában.
– Milyen volt ez az első vadászat Papival?
– Nagyon izgalmas volt. Kora reggel, még sötétben elindultunk arra a területre, amelyet Papi már előre kiszemelt. Ott elhelyezett engem egy magas tölgyfán, ahonnan a mókusokat jól láthattam, amint makkért odajöttek. Papi továbbment a mocsaras ösvényen és ő is egy fatörzsálláson helyezkedett el, hogy a 8 mm-es mauser puskájával őzet és vaddisznót lőjön. Napkelte után a levegőt még sűrű köd borította, de hamarosan megláttam a mókusokat, amelyek élelmet kerestek. Lassan felemeltem a puskát és szememmel becserkésztem őket, követve ugrándozásukat. Papi arra tanított, hogy a puskagolyóval takarékoskodni kell, tehát megvártam a legmegfelelőbb pillanatot, amikor biztos a találat. A lövés azonban elmaradt, ugyanis hirtelen egy éles lövés riasztott. Tudtam, hogy ez Papitól jövő üzenet. Vártam, mert biztos akartam lenni, hogy tőle jött a lövés. Ezután a szokásos füttyjelzést is leadta, amelyet az erdőben használtunk, hogy ne üssünk zajt a beszéddel. Az a füttyjel volt, amellyel hívni szokott. Az erdőből tehát arra a mocsaras ösvényre tértem, ahová Papi ment, és meg is pillantottam szemben, a vadászálláson. Az ellenkező irányba mutatott, el is indultam arra, majd megint riasztott egy lövéssel és ezt kiáltotta: „vigyázz, feléd jön”. Lövésre készítettem a puskát és figyeltem, ahogy a nagy fűben felém igyekezett valami sötét folt. „A szeme közé célozz” – kiáltott ismét Papi. Azt hiszem, akkor tudatosodott bennem, hogy felém rohan egy vaddisznó, alig 15 lábnyira (5 méter). Céloztam és lőttem. A disznó nagy puffanással a földre esett, tőlem 10 lábnyira (3 méter). Ahogy megbabonázva álltam ott, eszembe villant, ha elvétettem volna a lövést, éppen belém szaladt volna. Én voltam az első testvéreim közül, aki nagy vadat lőtt. Izgatott voltam, Papi meg büszke volt rám. Ez csak egy a sok élmény közül, amit Papival átéltem, de talán a legemlékezetesebb.
– Szokott Papival álmodni?
– Igen, álmomban szoktam látni Papit, amint kint vagyunk az erdőben. Gyakran gondolok rá és beszélgetek vele. Szeretem a természetet és munkám során gyakran járom az erdőket. Ha látok valami szépet vagy feltűnően szokatlan dolgot, mindig az jut eszembe, hogy Papi mennyire élvezné, ha látná, ha megosztanám az élményt vele. Zsuzsával vettünk egy hétvégi házat a George folyó mentén, Astor mellett, Papi és a család kijárt oda kacsa- és szalonkavadászatra. Papi halála után odavittem azt a padot, amelyen szeretett üldögélni, és úgy helyeztem el, hogy a tóra nézzen. Ha Fort Myersből odalátogatunk, kiülök a padra és úgy érzem, hogy Papi velem van és velünk együtt örül a kilátásnak, a hűvös szellőnek, amely a tó felől jön. Gyakran sasok jelennek meg és rátelepednek a hatalmas fenyőfákra a házunk és a tó között, olyankor azt mondom Zsuzsának: megjöttek a sasok Papit üdvözölni.
– 1997-ben alakult a Czegei Wass Alapítvány, mely édesapjuk írói hagyatékát gondozza. Mikorra várható a gazdag archívum teljes felleltározása és a hátralevő kéziratok kiadása?
– Én kezelem a kéziratokat a Fort Myers-i irodámban. Nincs még teljesen felleltározva az összes kiadatlan anyag, ezek rendszerezésre, további feldolgozásra várnak. Unokahúgom egy-egy hónapra idelátogat Magyarországról, ő nagy segítség volt abban, hogy az irattárat katalogizálta és a kéziratokat rendszerezte. Így most rendszerezve vannak az irattárban a versek, novellák, regények, levelek, esszék és cikkek. Ez az adatbázis megkönnyíti a kéziratok kiadásának előkészületeit. Jelenleg három kiadóval dolgozunk, ezek között nem szerepel a Kráter kiadó. Mindhárom kiadó különféle műfajú anyagot készül megjelentetni. Ez a haszna annak, hogy az író gazdag írásbeli anyagot hagyott maga után. Mindezekben azon igyekezünk, hogy Apánkat és örökségét hűséggel képviseljük.
Kérdezett: Fábián Tibor
Fordított: Lukácsi Éva

Fel a tartalomhoz

Egyházak a világhálón

Európai internet konferencia Londonban

Nemrég tartották a 11. Európai Keresztyén Internet Konferenciát (EKIK), amelynek ebben az évben a londoni székhelyű St. Katharine Királyi Alapítvány adott otthont. A négy napig tartó konferenciára több mint tíz ország mintegy negyven képviselője érkezett különböző egyházak küldötteként.

Megnyitó előadásában Juha Kinanen (Finnország) EKIK-elnök kifejtette: a mai virtuális világban egyre inkább szükség van arra, hogy az egyházak megjelenjenek a világhálón, és elérjék azokat, akik nem járnak templomba, de akik szükségét érzik az imádságnak, a vallásos élet bizonyos formájának. A kérdés a következő: fel van-e készülve az egyház arra, hogy a világhálón keresztül párbeszédet folytasson és kapcsolatba lépjen híveivel. A mai digitális világ jellemzésére Juha Kinanen a következő példát említette: a világháló 1989-ben jelent meg, 1993-ban összesen 143 honlap létezett, ma már több millió weblapot lehet látogatni. Az új kommunikációs médium hatalmas ütemben fejlődik és hódít. Az egyház ki tudja-e használni az új médium adta lehetőségeket? El tudja-e juttatni az evangéliumot a virtuális világba? Tudja-e alkalmazni az új médiumot a szolgálatában, a misszióban? – sorolta a kérdéseket Kinanen.
A négynapos konferencián több érdekes és értékes előadás hangzott el. Egyesek arra keresték a választ, hogyan építsünk fel virtuális közösségeket. Az egyház internetes szakértői ugyanis nem azért dolgoznak, hogy az embereket a számítógép elé hozzák, hanem azért, mert már a világhálón vannak (esetleg csak ott).
Az előadások után kialakult beszélgetés alkalmával megfogalmazódott: ott, ahol az egyházi honlap a tanácsadással, „on-line áhítat szolgáltatásával” foglalkozik, szükséges, hogy az imádkozni akaró, tanácsért folyamodó személyek a hét minden napjában 24 órán keresztül el tudjanak érni valakit. Szóba került: nem lehet ellenőrizni a világhálóra felkerülő anyagokat. Nehezen lehet úgy tanítani a fiatalokat, hogy csak az építő irodalmat, információt olvassák. Nem szabad eltúlozni az egész problémának a jelentőségét, inkább a könyvek olvasására kell biztatni az ifjúságot. Juha Kinanen megjegyezte: „Ma olyan társadalomban élünk, ahol a fiatalok tanítják az időseket. A kérdés az, változni fog-e ez a visszás helyzet idővel, illetve hosszú távon milyenek lesznek a következményei.”
Tom O. Brok a német evangélikus egyház részéről arról beszélt, hogy a keresőprogramoknak óriási a felelőssége. A keresőknek szűrőprogramokkal kell rendelkezniük, hogy azok „családbarát munkájukkal” szűrni tudják az illegális – pl. pornográf – oldalakat. Németországban 2003 óta létezik egy szervezet, az FSM (magyarul: Önkéntes Önszabályozó Multimédia), amely csak olyan honlap-működtető intézményeket, vállalatokat, szervezeteket foglal magában, amelyek garantálják a világhálón levő közleményeik tisztaságát. Az FSM a Német Evangélikus Egyházzal karöltve elérte, hogy a Google és más keresők elfogadják az FSM és az egyház által javasolt NETCODE-ot. Ez óriási siker – vélte Brok –, hiszen lehetővé vált, hogy a keresők Németországban kötelezően szűrjék az illegális, erőszakos tartalmakat.
A konferencia záró napján Juha Kinanen elnök rövid előadást tartott és néhány felmérést ismertetett. Ezek alapján kimutatta: az elmaradt országok, világrészek rendkívül gyors ütemben fejlődnek a világháló használatában. Ezzel egyidejűleg az angol nyelv folyamatosan háttérbe szorul, egyre több tartalom jelenik meg kínai, japán, illetve német nyelven. Jövőképek a világhálóról című rövid értekezésében kifejtette: a társadalom abba az irányba halad, hogy tíz év múlva mindenki magával fogja hordani a világhálót, hiszen a feltalálók minél kisebb helyekre (pl. táskába) minél nagyobb kapacitású, memóriájú gépeket próbálnak elhelyezni (laptop, mobiltelefon). Ezt a folyamatot mozgó világhálónak nevezte.
Az elhangzott előadások kiértékelése után a jelenlevők megszavazták, hogy a következő, 12. EKIK színhelye Magyarország lesz – immár második alkalommal.

Somogyi Botond

Fel a tartalomhoz

kárpótlás


Magyarországi kárpótlás életvesztésért és munkaszolgálatért

A kérelmek benyújtásának jogvesztő határideje: 2006. július 31.

A Magyar Közlöny 25. számában megjelent az életüktől és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról szóló 2006. évi XLVII. törvény, melyet 2006. február 13-án 98%-os többséggel fogadott el az Országgyűlés.
A törvény végrehajtását lehetővé tevő kormányrendelet – 67/2006. (III.27.) Korm. rendelet – április 1-jén lépett hatályba, és mindössze négy hónapig, július 31-ig – Petőfi Sándor halálának évfordulója – engedélyezi a kérelmek benyújtását. Tekintettel arra, hogy áprilisban-májusban a média figyelmét teljesen kisajátították a választások, igen sok jogosult nem értesült még erről a jelentős kárpótlási lehetőségről.
Jelen figyelemfelkeltő tájékoztatás kibocsátásakor a Magyarok Világszövetségét (MVSZ) és a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségét (HONSZ) az a szándék vezérli, hogy az újból megnyitott kárpótlás híre minél több érintetthez jusson el, a mai Magyarország határain belül és kívül. A kárpótlás összege nem csekély: 400 000 Ft minden elveszett életért.

Áttekintés

Először az 1992. évi XXXII. törvény rendelkezett a fenti tárgyban kárpótlásról. Ezt megerősítette, illetve kiegészítette az 1997. évi XXIX. törvény. E törvény már az élet elvesztéséért kárpótoltak körébe bevonta a hadiárvákat is.
A most elfogadott törvény alapján kárpótlás iránti kérelmét minden olyan jogosult benyújthatja, aki ezt eddig bármely okból nem tette meg, vagy kérelmét korábban elutasították, mert dokumentáltan nem tudta igazolni igényjogosultságát. Életvesztés jogcímén 1997-ben 63 042 kérelmet elutasítottak, mert a kérelmező nem tudta igazolni igényjogosultságát.
A most elfogadott törvény értelmében azok, akiknek hozzátartozója a magyar hatóság vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye miatt, továbbá deportálás és a szovjet kényszermunka ideje alatt vesztette életét, illetve azok, akik a II. világháború alatt faji, vallási és politikai okból teljesítettek munkaszolgálatot, kárpótlási igényt terjeszthetnek elő.
Kilenc évvel ezelőtt a négy érintett társadalmi rétegből a szovjet kényszermunkában meghaltak hozzátartozói közül tudták a legkevesebben igazolni a férj, illetve a szülő halálát. Az utóbbi nyolc évben a szovjet levéltári anyagok hozzáférhetővé váltak, több tízezer honfitársunkról kiderült, hogy szovjet hadifogságban halt meg. E szerint sok hadiözvegy és hadiárva tudja igazolni azt, hogy férje vagy szülője szovjet hadifogságban halt meg, és ő jogosult a kárpótlási összegre.
Ezek a közvetlen bizonyítékok, amelyek a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének Központi Irattárából szerezhetők be. Az igazoláshoz először ezt az irattárat kell megkeresni. Címe: 1027. Budapest Fekete-sas u. 4. Ám ha július 31-ig nem sikerül minden igazoló okiratot beszerezni, ennek a ténynek a jelentésével együtt indokolt benyújtani az Adatlapot – tekintettel a szigorú jogvesztő határidőre.
Ha nincs közvetlen bizonyíték, akkor jó a közvetett bizonyíték is. Közvetett bizonyítéknak kell minősíteni azt, hogy X. együtt volt Z. hadifogollyal, X. hazatért, de Z. soha nem tért haza. Az is megeshetett, hogy X. részt vett társa temetésén. E bizonyítékok használatát a közigazgatási hatósági eljárásról szóló 2004. évi CLX. törvény 52. § (3) bekezdése teszi lehetővé, mely szerint „az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett az ügyfél a bizonyítani kívánt tényről nyilatkozatot tehet”.
Márpedig a hadifogságban meghaltak iratának beszerzése az aránytalanul nehezen beszerezhető iratok közé tartozik. Ismeretes az is, hogy a Szovjetunióban csak 1946-ban vették nyilvántartásba a hadifoglyokat. Közismert tény, hogy több tízezer hadifogoly halt meg az embertelen szállítási körülmények között, részben eléhezés miatt, részben a rendkívül hiányos egészségügyi helyzet folytán fellépő járványok következtében.

Civilek és katonák

Mind az 1992. évi XXXII. törvény, mind az 1997. évi XXIX. törvény szerint a „hadifogságba esett katonát 1945. augusztus 1-jétől kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni”. Ez azt jelenti, hogy ha a hadifogoly 1945. augusztus 1. előtt halt meg, a hozzátartozó nem jogosult kárpótlásra.
Azonban bizonyított tény, hogy a 700-750 ezer hadifogoly közül 40% civil polgári elhurcolt volt. A civil elhurcoltak hozzátartozóinál nem szabad figyelembe venni az 1945. augusztus 1. dátumot.
Az 1992. évi XXXII. törvény a kárpótlásra jogosultak körét határozta meg. E szerint kárpótlásra jogosult az, aki a sérelem elkövetésekor magyar állampolgár volt. Így az Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, Vajdaságban élő érdekelt hadiözvegyek és hadiárvák is jogosultak erre a kárpótlásra. Ebbe a csoportba tartoznak például annak a mintegy 5000 kolozsvári magyar férfinak a hozzátartozói is, akiket 1944. október 12–15. között fogdostak össze a szovjetek és hurcoltak el – többségüket soha vissza nem térően – szovjet fogságba. Ők tehát kárpótlásra jogosultak.

Részletes jogi összefoglaló

A magyar Országgyűlés a 2006. évi XLVII. törvény megalkotásával az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtanul megfosztottak kárpótlásának érdekében a kárpótlás határidejét ismételten megnyitotta.
A törvény rendelkezése szerint „kárpótlás iránti kérelmet minden olyan jogosult benyújthat, aki eddig bármely okból ezt nem tette meg”, és az 1992. évi XXXII. törvény (továbbiakban: Kpt.) 2. § (1) bekezdésének c.) és d.) pontjai, illetve a 3. § (1) bekezdésének c.) pontja alapján egyébként erre jogosult lett volna, továbbá, akinek a Kpt. módosításáról szóló 1997. évi XXIX. törvény alapján benyújtott kérelmét a Központi Kárrendezési Iroda azért utasította el, mert nem tett eleget hiánypótlási kötelezettségének.
A Kpt. 1. §-a szerint „kárpótlás illeti meg a törvényben meghatározott esetekben azokat a személyeket, illetőleg hozzátartozókat, akiket 1939. március 11. és 1989. október 23. között az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak”.
Kpt. 2. §. (1) „Egyösszegű kárpótlás jár az élet elvesztéséért, ha (.)
c.) a sérelmet szenvedett kétségkívül a magyar hatóság vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye miatt vesztette életét,
d.) a sérelmet szenvedett a deportálás vagy a kényszermunka ideje alatt halt meg.”
Kpt. 3. § (1) „…kárpótlás jár a személyes szabadságot súlyosan, 30 napot meghaladóan korlátozó következő sérelmekért: (.)
c.) a II. világháború alatt (1941. június 27. – 1945. május 9.) faji, vallási vagy politikai okból teljesített munkaszolgálat.”
Kpt. 4. § „Kárpótlásra az a sérelmet szenvedett jogosult:
a.) aki magyar állampolgár,
b.) aki a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgár volt,
c.) az a nem magyar állampolgár, aki a törvény hatálybalépésekor (1992. július 2.) életvitelszerűen élt Magyarországon vagy haláláig életvitelszerűen Magyarországon élt.”
Az élettől, mint a legfőbb értéktől való megfosztás esetén akkor illeti meg a kérelmezőt kárpótlás, ha a halálos ítéletet végrehajtották, illetőleg a büntetőeljárás során vagy a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt oly módon vesztette életét, hogy az eljáró magyar hatóság szándékosságához kétség nem fér. A szándékos közreműködésen a súlyos, folyamatos bántalmazásokat – melyek a halálhoz vezettek –, az életmentő gyógyszerek, életmentő műtétek hiánya miatti haláleseteket egyaránt érteni kell. (1992. évi XXXII. törvény indokolása)
Kpt. 2. § (3) „A kárpótlásra az élő özvegy, a sérelmet szenvedő élő gyermek és az élő szülő, ezek hiányában – a kárpótlás összegének felére – az élő testvér jogosult.”
A munkaszolgálat miatt kárpótlásra jogosult – saját jogán – a munkaszolgálatot teljesített, illetőleg a túlélő házastárs.

Az új törvény szerint azok nyújthatnak be kárpótlási igényt:
– akik eddig bármely okból nem terjesztettek elő hozzátartozójuk életveszése miatt,
– akiknek a hozzátartozói korábban benyújtottak ugyan kérelmet, azonban az igényüket a kárpótlási és kárrendezési hatóság azért utasította el, mert kérelmük a jogvesztő határidő (1997. október 7.) után érkezett be, vagy
– nem tettek eleget hiánypótlási kötelezettségüknek (mert pl. a levéltárak zártsága miatt nem tudták a szükséges bizonyító okiratokat beszerezni).

A kérelmek benyújtása

A törvény végrehajtásáról a 67/2006. (III. 27.) kormányrendelet rendelkezik. A végrehajtási rendelet tartalmazza azt az Adatlapot, amelyet kitöltve – megfelelő igazolásokkal – 2006. július 31-ig (jogvesztő határidő) kell a Központi Igazságügyi Hivatal (KIH) Kárpótlási Főosztályához elküldeni. Figyelem: Ha az igazolások nem állnak rendelkezésre, a kitöltött Adatlapot július 31-ig akkor is adják postára.
1997-ben az 1997. évi XXIX. törvényről kétoldalas részletes közleményt állított össze az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal.
Ezt tájékoztatásul elküldte a hivataloknak és a közigazgatási szerveknek. Most hasonló tájékoztatást a Kárpótlási Főosztály nem állított össze, így azt sem közölte az érdekeltekkel, illetve az érdekképviseleti szervezetekkel, hogy a Magyar Közlönyből fénymásolt Adatlapot nem fog elfogadni.
Az Adatlap egyébként a Központi Igazságügyi Hivatal fővárosi és megyei hivatalaitól, külföldön a magyar külképviseletektől igényelhető. Az Adatlap a http://www.karpotlas.hu internetes oldalról is letölthető.
Ezért jelen tájékoztatóhoz csatoljuk a Kárpótlási Főosztály által kibocsátott Adatlapot. Kérjük az általunk megszólított intézményeket, hogy bocsássák ezen Adatlap másolatát a jogosultak rendelkezésére.
A jogosultak a kárpótlási kérelmet ezen az Adatlapon, erre a címre nyújthatják be:
Központi Igazságügyi Hivatal – 1116 Budapest, Hauszmann Alajos u. 1.
Postacím: 1519 Budapest, 112 Pf. 463.
– A kárpótlási kérelmet 2006. március 31. és 2006. július 31. között kell benyújtani.
– A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a mulasztás miatt igazolásnak nincs helye.
– Több jogosult esetében minden jogosultnak külön-külön kell Adatlapot kitölteni.
– Aki több hozzátartozója életének elvesztése miatt nyújtja be kárpótlási igényét, annak hozzátartozónként külön Adatlapot kell benyújtania.
– Az Adatlapot kísérő okiratokat eredetiben vagy hiteles másolatban kell csatolni.

Az Adatlap kitöltése

Az Adatlap első kitöltendő mezeje meghökkentő adatot kér: a borítékon szereplő hétjegyű számot. Miután a jogosultak zöme, különösen a külföldiek aligha jutnak a Hivatal által kiküldött boríték birtokába, nem kétséges, hogy ezt az adatot nem tudják kitölteni. Megkeresésünkre a Hivatal biztosított, hogy borítékszám nélkül is elfogadják az Adatlapokat.
Az Adatlapon a fehér színű rovatokat írógéppel vagy nyomtatott betűkkel kell kitölteni!

Záró megfontolások

Ha a kérelem benyújtásakor még nincs meg minden igazoló okirat, ennek a ténynek a jelentésével együtt indokolt benyújtani az Adatlapot – tekintettel a szigorú jogvesztő határidőre. Jelen tájékoztatóhoz csatolunk egy borítékcímzési mintát is.
A külföldi jogosultak bankszámlát is meg kell majd jelöljenek, amelyre az átutalás teljesíthető. Erre a kérdésre a későbbiekben még visszatérünk.
Mindezt az információt a Magyar Állam intézményeinek kellett volna Önökhöz eljuttatniuk. Költségvetési támogatásuktól megfosztott civil szervezeteink lelkiismeretükre hallgatva cselekedtek: Ezzel a tájékoztatással kívánunk az igazság, a méltányosság és a tisztesség, végső soron a jogállamiság érvényesüléséhez hozzájárulni.

Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége
Magyarok Világszövetsége

Fel a tartalomhoz

agora


A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének nyílt levele

Sólyom László úrnak,
a Magyar Köztársaság
elnökének

Gyurcsány Ferenc úrnak,
a Magyar Köztársaság
miniszterelnökének

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A romániai magyar közvélemény aggodalommal értesült a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetéséről, az MTV műsorainak drasztikus csonkolásáról, a határon túli magyaroknak szánt támogatások csökkentéséről.
Ezért mint a romániai magyarság információs ellátásának, társadalmi közérzetének felelősei kérjük Önöket, hogy a végleges és Kárpát-medencei magyarságunk szempontjából végzetes döntések előtt vegyék figyelembe a következő tényeket:
1. A Határon Túli Magyarok Hivatala fennállásának egész ideje alatt, de főként az utóbbi hónapokban, jelentősen hozzájárult a magyar–magyar párbeszéd eredményességéhez, az anyaország és a határon túli magyarság közötti pragmatikus, partneri viszony kialakításához. A HTMH megszüntetését semmilyen takarékossági szempont nem indokolja. Amennyiben a Hivatal mégis megszűnik, reméljük, hogy a kancellária részeként működő igazgatóság súlya megmarad, az anyaország és a határon túli magyarok közti kommunikáció közege, katalizátora marad.
2. Fontosnak és kívánatosnak tartjuk, hogy az elmúlt hónapokban kezdeményezett, a civil és szakmai szervezetek bevonásával megtartott tanácskozások az anyaországi és határon túli magyarok közt folytatódjanak. A Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója, amely az anyaországon kívüli magyar újságíró egyesületeket tömöríti, ezt a célt eredményesen szolgálja. Megbeszélései a Magyar Országgyűlés és a HTMH vezetőivel a magyar–magyar párbeszéd elősegítését célozták.
3. A határon túli magyarok számára eddig nyújtott támogatások az országos költségvetésnek a 0,02%-át teszik ki. Egy ekkora összeg megtakarítása nem biztosíthatja az államháztartás egyensúlyát.
Mi, a határon túli magyarok – Széchenyi kifejezésével élve – kiművelt emberfők tízezreit adtuk az anyaországnak, akiknek képzését mi álltuk szülőkként és adófizetőkként. Az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás Alapítvány, a Szülőföld Alap által visszajuttatott támogatások értéke, illetve a Sapientia Tudományegyetem működtetése csak parányi töredéke az általunk vállalt áldozatnak.
Az anyaország támogatása nélkül a határon túli magyar kultúra károkat szenved, sőt a magyar közösségeknek a léte, megmaradása is kétségessé válhat.
4. Egyszerű számítással is kimutatható, hogy nem ablakon kidobott pénz az, amit határon túliakra költ a magyar állam, hiszen még ma is jelentős a beáramlás az anyaországba.

Tisztelt Államelnök Úr!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Bízunk abban, hogy átgondolva döntésük fontosságát, olyan határozatot hoznak, amely a Kárpát-medence egész magyarságának jövőjét, a magyar– magyar partnerség lehetőségét megalapozza. Remélve, hogy érveink hozzájárulnak közös céljaink megvalósításához, maradunk tisztelettel a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete nevében:

Ambrus Attila elnök
Karácsonyi Zsigmond
ügyvezető elnök
Csép Sándor alelnök
Szűcs László alelnök

Fel a tartalomhoz

Bartis Ferenc emlékére

Szűk hónappal 70. születésnapja előtt Budapesten meghalt Bartis Ferenc író, költő, lapszerkesztő, az Összmagyar Társaság alapító elnöke. Alig pár nappal előtte még belepanaszolta a telefonba, hogy a verőlegények annak idején jó munkát végeztek a szamosújvári, jilavai börtönökben, és szétvert belső szervei nagyon fájnak. „Vagy az orvosok betegek, vagy én”, írta keserű bartisi humorral a „helyzetjelentést” a Céh c. lap januári számának borítójára, de hozzátette, hogy még nem teszi le a lantot. Mert szükség van az ő gyergyói-csíki kemény szeleken edződött nyakasságára, hogy a világ lelkiismeretét felrázza, a világ szemét rányissa az összmagyarság sorsára. Mert csakis az összmagyarság változtathatja bölcsőkké a koporsókat, csakis az összmagyar összefogás képes asztal alá kergetni a világ értékeivel galádul sáfárkodó lucifereket.
Alig pár nappal előtte, pontosan hétfőn még találkát beszéltünk meg Bartis Ferkóval. Mert bár nyögve és a fájdalomtól elgyötörten, de hittel hitte, hogy együtt, a jobbra felesküdött magyarokkal karöltve még rendbe tehetjük ezt a cudar világot, „hogy legyen emberibb a magyar holnap”. Pénteken azonban feladta a betegségekkel vívott keserves harcot. Nem azért, mert gyenge volt, nem azért, mert legyőzetett. Gyergyószárhegyi székely Bartis Ferkót nem győzte le a halál, mint ahogyan nem tudták legyőzni a bikacsököt kéjelegve forgató, a nyelvét kitépni igyekvő gyilkos pribékek sem. Nem legyőzetett a Vas utca elnémíthatatlan harcos költője, csak Isten vette tenyerébe, mert úgy vélte, hogy elég szenvedés méretett reá. Elcsendesedett, megpihent, „előre ment”, hogy eloltsa a pokol lángjait az utána érkezőknek.
Bartis Ferenc történelmet teremtett munkásságával. Sápadt, törékeny egyetemistaként ama halottak napján, amikor a pesti utcák kövei zokogtak az orosz tankok talpai alatt, a Házsongárdi temetőben a széttépett és összetört nemzet nevében harsogta bele a fagyos szélbe: „És mégis élünk!” Ezzel a versével akkor és ott, a didergő Kolozsvárott megpecsételte az életét. Egész nemzedéke életét. Ettől a perctől kezdődött meg számára a pokoljárás. Ám a román börtönök bugyraiban elszenvedett kínok kínjai ellenében is talált egy „verssornyi időt”, hogy hirdesse, „minden nyelven csattog az ostor, de magyarul fájóbban csattog”. Az összmagyarság nevében mondta ki, hogy „új eszme kell, láttassék jövője tisztán, emberül s szóljon halkan”.
Fejet hajtva, halkan búcsúzunk tőle Végrendeleti végzés c. versének töredékével:

„S ha a búcsúszavak elkonganak…
Jaj, ne.
Ne zárjátok le a koporsómat!
Hajdani cellámra emlékeztet
még a mélyben is engem.
Ne eresszétek bele a föld sebébe!
Még nem gyógyultam ki halálos
rabságomból ma se.
Legalább holtomban lehessek szabad!
Ne, azt se! Égessetek el!
S egy fenyőfa dobozban vigyetek haza, SZÁRHEGYRE,
s a Nagyhegy tetején
a Nagytemplom előtt
a két öreg fenyőóriás közé
úgy ékeljétek urnámat szülőföldembe,
hogy ne fájjon neki,
s mindig keze ügyében lehessek,
ha újra kell értelmezni a világot
gyermekei tekintetében.”

Dancs Rózsa
Torontó

Fel a tartalomhoz

Nyolc év múltán megkapjuk

Az államterroristák (másként nem nevezhetők a székelyföldi román betolakodó és megszálló hatóságok) megint kitettek magukért. Olvasom, hogy a Székelyföld román megszállóit őrző Hargita megyei csendőrség megbüntette Árus Zsoltot, a Gyergyó széki Székely Tanács és Simon Sándort, a Ditrói Székely Tanács elnökét, mert a Székely Nemzetgyűlés 15 órakor végződött, a román hatóságoknak előre bejelentett 14 óra 20 perc helyett.
Azon csodálkozom, hogy Markó Béla román miniszterelnök-helyettes, Frunda György és a többi RMDSZ-es „legitim” vezető nem tiltakozott a románok által elkövetett emberjogtiprás, a gyülekezési szabadság önkényes hatalmi megbüntetése ellen!
A román kormány oszlopos tagjának, az RMDSZ-nek a kisebbségi jogvédelméről csak annyit, hogy a marosvásárhelyi Népújság szerint (amely közismerten 200%-ban RMDSZ-es sajtótermék) bizottsági jelentés nélkül vitatja meg a képviselőház a kisebbségi törvényt. A képviselőház Állandó Bürója szerdán eldöntötte, hogy a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet jövő héten a plénum elé terjesztik annak ellenére, hogy a szakbizottságokban a viták nem zárultak le. Ez az első eset, hogy egy törvénytervezet a bizottságok jelentései nélkül kerül a plénum elé. Victor Ponta SZDP-képviselő, a képviselőház titkára elmondta, hogy az Állandó Büró tagjai egyöntetűen szavazták meg Márton Árpád azon javaslatát, hogy a kisebbségi törvényt a három szakbizottság jelentése nélkül vitassák meg a plenáris ülésen. Márton Árpád azzal indokolta javaslatát, hogy a bizottságok ülésein nehezen gyűl össze a szükséges határozatképességi létszám, magyarázta Ponta. Lévén, hogy Márton javaslatát az SZDP és az NRP állandó bürói képviselői is egyhangúlag támogatták, a kisebbségi jogállásról szóló törvénytervezetet a jövő hét keddjén a plénum elé terjesztik, tette hozzá Ponta. A bizottságok által nem vitatott közel 800 módosító javaslatot a plénumban fogják megvitatni, ami azt jelenti, hogy az elkövetkező nyolc évben befejezik, szellemeskedett az ellenzéki politikus.
Ennyit kormányzati magyar esélyeinkről Romániában.

Toducz Endre
Mikháza

Fel a tartalomhoz

aktuális


NYÍLT LEVÉL az Illyés Közalapítvány Kuratóriumához

Az erdélyi országos ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) jelen levéllel tiltakozását fejezi ki az Illyés Közalapítvány (IKA) Romániai Alkuratóriuma Ifjúsági Szaktestületében történt pályázati elbírálások módszertana és eredményei miatt.
Közismert tény, hogy az említett Alkuratórium, illetve a szaktestületek túlnyomóan az RMDSZ iránt elkötelezett személyekből állnak. Aki jártas a hazai közéletben, az arról is tud, hogy a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az RMDSZ országos vezetősége között kialakult lehetetlen állapot immár több mint öt éve tart. Az RMDSZ vezetése az elhallgatás és a gazdasági ellehetetlenítés minden eszközét kihasználva továbbra is ellenségesen bánik a MIT-tel. Ez a viszony tükröződik az említett szaktestület döntéseiben is.
Az Ifjúsági Szaktestületben hozott döntések módszertana minden szakmaiságot nélkülöz. A beérkezett 531 pályázatból 124 volt nyertes. Ebből a MIT és tagszervezetei (7 országos ifjúsági szervezet, valamint azok helyi fiókjai, ill. szervezetei) a leadott 99 pályázatra összesen 2 250 000 Ft-ot, míg az RMDSZ-szel együttműködő MIÉRT és tagszervezetei a leadott kb. 85 pályázatra 5 365 000 Ft-ot kaptak. A MIÉRT tagszervezetei által leadott pályázatok számát nem sikerült pontosan megtudni. Az egyik csoportosuláshoz sem sorolható szervezetek kb. 3 165 000 Ft-ban részesültek. Százalékokban mérve: a MIT az ifjúsági szervezeteknek szánt összeg 21%-át, míg a MIÉRT 50%-át tudhatja magáénak. Véleményünk szerint ez az arány nem szakmai, hanem politikai döntés következtében alakult így. Az említett szaktestületi ülés érdekessége, hogy a szaktestületi tagok 50 perc alatt döntöttek az 531 pályázatról. Az ülésre érkező szaktestületi tagok többsége előre egyeztetett szándékkal érkezett, így csak felsorolásszerűen vették át a pályázatok listáját, hogy hova mennyi jár, avagy jut.
A szaktestületi ülésen hozott döntések alapján a MIT két országos ifjúsági szervezete, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) egyetlen beadott pályázatra sem kapott támogatást. Hasonlóképpen járt a MISZSZ több helyi tagszervezete is. Ezzel szemben a MIÉRT-nek ernyőszervezetként egyedül 700 000 Ft-ot ítéltek meg. A kép teljességéhez hozzátartozik az is, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem – karain működő hallgatói önkormányzatok támogatását sem tartotta szükségesnek az Ifjúsági Szaktestület.
A MIT június 17-i küldöttgyűlésén több országos tagszervezetünk is szorgalmazta a MIT két szaktestületi tagjának azonnali visszahívását, mivel a jelenlegi helyzetben értelmetlennek látják a szaktestületi ülésen folytatott szélmalomharcot.
A fentiek ismeretében arra kérjük a tisztelt Kuratórium tagjait, hogy:
1.) vizsgálják felül a Romániai Alkuratórium Ifjúsági Szaktestületében hozott döntéseket, és adjanak nyilvános magyarázatot a szaktestületi döntésre és módszertanára;
2.) az őszre tervezett szaktestületi tisztújítások során vegyék figyelembe mindenekelőtt az Illyés Közalapítvány vonatkozó alapító okiratát; idézet a 12. 1. fejezetből: „A Kuratórium a határon túli magyar közösségek demokratikusan megválasztott vezetőséggel rendelkező, országos hatáskörű képviseleti és szakmai szerveit a Kuratórium munkáját segítő testületek (alkuratóriumok) létrehozásával bízhatja meg.”
Az elmúlt években többször is kértük, hogy a pénzalapok szétosztásába a politikai tényezők mellett a civil szervezetek és egyházaink is beleszólhassanak. Az erdélyi magyar civil szférában az elmúlt években az IKA Romániai Alkuratóriuma igen sokat vesztett hiteléből. A fentiekben vázolt helyzet sajnos összevág e megtépázott tekintéllyel. Immár az RMDSZ elnöke részéről is érkeztek olyan jelzések, miszerint a jelenlegi támogatási rendszer nem működhet így tovább. Reméljük, hogy a közeljövőben a politikum részéről valóban lesz kellő akarat arra, hogy a jelenlegi rendszert közösen megváltoztassuk.

Aláírják:
a Magyar Ifjúsági Tanács Elnöksége,
Sándor Krisztina elnök
és alábbi tagszervezetei:
Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ),
Somogyi Attila elnök
Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE),
Nagy Tibor elnök
Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ),
Gaál Sándor, elnök
Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE),
Szabó László elnök
Ifjúsági Információs és
Tanácsadó Irodák Szövetsége (IFINET),
Kis Zoltán elnök

Fel a tartalomhoz

finomvegyes


Finomvegyes

Epertorta

Hozzávalók: 7,5 dkg vaj, 7,5 dkg cukor, 1 evőkanál vaníliás cukor, 2 tojás, 15 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor, csipetnyi só, 4 evőkanál tej, 1 csapott evőkanál zselatinpor, 12,5 dkg félzsíros tehéntúró, 5 evőkanál cukor, 2 dl tejszín, 50 dkg eper.
Elkészítés: A vajat a cukorral, a vaníliás cukorral és a tojásokkal habosra keverjük. A lisztet a sütőporral és a sóval összevegyítjük, majd a tejjel váltogatva a vajas-tojásos masszába keverjük. A sütőt 200 fokra hevítjük. A tésztát a kivajazott formába töltjük. A sütő alsó részébe téve 20 perc alatt aranysárgára sütjük, majd egy tálra borítjuk. A zselatint fél dl hideg vízben megáztatjuk. A túrót 3 evőkanál cukorral simára keverjük. A zselatint folytonos keverés közben kis lángon melegítjük, és kanalanként hozzáadjuk a túrót. A tejszínt a maradék cukorral kemény habbá verjük, és a hab felét a túróhoz keverjük. Az epret megmossuk, lecsurgatjuk, szárát eltávolítjuk, a nagyobb szemeket félbevágjuk. A már kihűlt süteményre felkenjük a túrókrémet, elosztjuk rajta az epret, és a maradék tejszínhabbal feldíszítjük.



A vérszegénységről

Elég gyakran találkozunk olyan személyekkel, akik nagyon sápadtak és gyengék, és szédülésre, gyakori ájulási érzetre, nagyfokú kimerültségre panaszkodnak. Igaz, hogy több betegségre is ráillik e tünetsor, de lehet, hogy súlyos vérszegénységről van szó. E betegség fő jellegzetessége a vörös vérsejtek számának, illetve a vörös vérsejtek festékanyagának, a hemoglobinnak a csökkenése. Normális esetben nincs nagy különbség a férfiak és a nők között, ugyanis a férfiaknál kb. négymillió, a nőknél négymillió-ötszázezer vörösvérsejt számlálható. Ezen értékek alatt már enyhébb vagy súlyosabb vérszegénységről beszélhetünk. Az okok közé tartozik e1sősorban a helytelen táplálkozás, az, hogy nem kerül be a szervezetbe minden olyan anyag, amely a vérképződéshez szükséges. Ilyenek az ásványi sók, vitaminok stb. Ez gyakran előfordul lányoknál és fiatalasszonyoknál, akik állandóan féltik vonalaikat, és mindenféle fogyókúrákkal sanyargatják testüket. Szintén vérszegénységhez vezethet, ha szervezetünk valamilyen pontján folyamatosan szivárog a vér. Ez gyakori a vérző gyomor-, illetve patkóbélfekélynél, az erősen vérző aranyereknél, a gyakori orrvérzésnél stb. Szintén vérszegénységet idézhet elő a gyomorsav hiánya. Ugyanis ha kevés a gyomorsav, a táplálékban levő, a vérképzéshez szükséges vas nem tud felszívódni a vérkeringésbe. A szakemberek szerint vérszegénységet okozhatnak egyes szintetikus gyógyszerek is. Általában az a felfogás, hogy a vérszegénységet a szervezetbe jutott vas elégtelensége okozza. Nem minden esetben van így, hisz vérszegénységet okozhat a szervezet B12-vitaminhiánya is. Ezt a fajta vérszegénységet hívják vészes vérszegénységnek. Oka az, hogy vagy hiányzik a táplálékból valamilyen vitamin, vagy valami oknál fogva nem szívódik fel a vérkeringésbe. A vérszegénység kezelése nem egyszerű feladat, a kezelés hatékonyságát úgy a legjobb ellenőrizni, hogy a beteg a kezelés előtt, közben és végén megnézeti a laborban a vérképét, mert ez az egyik legjellemzőbb adat. De a tünetek elmaradása is jelzi, hogy a vérszegénység javulóban van. Még ma is előfordul, hogy szeggel megtűzdelt almát vagy májat etetnek a betegekkel. A természetgyógyászok szerint téves az a felfogás, miszerint a vörösbor segít a betegség legyőzésében, mert a vörösborban van ugyan vas, mégsem gyógyítja a vérszegénységet, azon egyszerű oknál fogva, hogy csak két vegyértékű vas van benne, amely nem szívódik fel teljesen az emésztőrendszerből a vérkeringésbe, vagyis szervezetünk nem tudja hasznosítani (szervezetünknek a három vegyértékűre van szüksége). A B12-vitaminhiány miatt kialakult vérszegénységet csíráztatott magvakkal lehet kezelni. Ezek B12-vitamint tartalmaznak. Megteszik a B12-vitamininjekciók is. A csíráztatott magvakon kívül B12-vitamint tartalmaz az élesztő. Ahhoz viszont, hogy a B12-vitamint szervezetünk ki tudja használni, kell a folsav (levélsav), de kell a többi B-vitamin is, pl. a B9-es vitamin, amely megtalálható a csíráztatott magvakban (búza, árpa, rozs), az élesztőben és a nyers zöldségek leveleiben is. A különböző teák fogyasztása is segíthet. Ilyenek a kálmos-, angyalfű-, benedekfű-, kakukkfű-, édesköményteák stb. A vérszegények gyógyulási esélyei annál jobbak, minél nagyobb az étvágyuk. Ezért ajánlják az étvágygerjesztő teák fogyasztását is. E teákat mindig 20-30 perccel étkezés előtt kell meginni, hogy az emésztőrendszer mirigyeinek legyen elegendő ideje a vas felszívódásához oly fontos emésztőnedvek megtermelésére. A vérszegénység korai felfedezése érdekében ajánlott legalább az évenkénti laborvizsgálat, és ha más tünetek is vannak, forduljunk minél hamarabb orvoshoz.

Minier Csaba

Viccek

Két sündisznó sétál a mexikói sivatagban. Egyszerre megpillantanak egy hatalmas kaktuszt.
– Mi lehet ez, mit gondolsz? – kérdi az egyik.
– Szerintem egy akrobatacsoport.
*
Csörög a telefon. A kutya felveszi a kagylót és beleszól:
– Vau!
– Hogyan kérem?
A kutya megismétli:
– Vau!
– Ki beszél?
– V. A. U.! V, mint Vilmos, A, mint András és U, mint Ubul!
*
A macska már napok óta idegesen járkál fel-alá az egérlyuk előtt, de eredménytelenül. Hirtelen eszébe jut, ha ugatással próbálkozik a nyávogás helyett, akkor előjön az egérke, mivel ahol kutya van, ott macska nem lehet. Így is tesz. Kijön az egérke, és a macska e szavakkal nyalogatja a szája szélét:
– Hiába, nem árt néha egy idegen nyelvet tudni.
*
Az oroszlán békésen sétál az erdőben. Egyszer csak szembe jön vele a nyuszika. Az oroszlán eléugrik és így szól:
– Ki a legerősebb az erdőben?
– Hát te! – válaszolja megszeppenve a nyuszika.
Az oroszlán kihúzza magát és elégedetten megy tovább. Pár perc múlva szembe jön vele az őzike.
– Ki a legerősebb állat az erdőben?
– Természetesen te! – válaszolja az őzike halálsápadtan.
Az oroszlán örül, hogy mindenki fél tőle. Félóra múlva találkozik az elefánttal.
– Ki a legerősebb állat az erdőben?
Az elefánt szó nélkül megragadja az oroszlánt, és egy fához csapja. Az oroszlán nyögve tápászkodik fel, miközben így szól:
– Micsoda világ, már nem is kérdezősködhet az ember.
*
A sünike elhatározza, hogy elkéri a mókuskától a létráját. Elindul hozzá, ám közben elgondolkodik:
– Mi van ha nem lesz otthon? Na mindegy!
Megy tovább. Pár perc múlva ismét támad egy gondolata:
– És ha ide sem adja? Na mindegy!
Megy tovább, majd megint megtorpan:
– Hátha pénzt kér érte!
Egy óra múlva odaér a sünike a mókuskához, ám addigra minden tüskéje égnek áll az idegességtől. Felkiabál a mókuskának:
– Tudod mit, mókuska? Dögölj meg a létráddal együtt!

Fel a tartalomhoz

sport


Véget értek a csoportmérkőzések

Hollandia már búcsúzot

A csoport
A hazaiak magabiztosan gyűjtötték be a kilenc pontot a második helyen végzett Ecuador előtt. A németek lengyel különítménye kivételesen jól muzsikált a záró mérkőzésen (Klose, Podolski, Borowski). Ha a három lengyelhez hozzászámítjuk a két színes bőrűt (Asamoah, Odonkor), valamint a németül alig tudó francia anyanyelvű svájci Neuville-t, akkor elmondható, hogy a német válogatott igencsak nemzetközi. Meglepetésre az „igazi” lengyelek csak Costa Rica ellen tudtak eredményesek lenni, s kisebb meglepetésre búcsúzni kényszerültek.

B csoport
Anglia halvány játékkal ugyan, de megszerezte az elsőséget, a svédek pedig 38 év után ezúttal sem kaptak ki a szigetországiaktól. Az esélytelenek párharcából Paraguay került ki győztesen, két góllal verte a minden mérkőzésen hősiesen küzdő karibi válogatottat.

C csoport
A halálcsoportban a dolgok egyszerűbben alakultak, mint azt valaki is gondolta volna. A C kvartettben ugyanis a sok kiváló játékossal felálló szerbek harmatgyengén játszottak, és két mérkőzés után már búcsúzhattak is, amiért valószínűleg csak saját szurkolóik bánkódnak. A sziporkázó argentin válogatott az utolsó mérkőzésen az ugyancsak továbbjutó hollandokkal szalonremit játszott. A sértettek mérkőzésén az „elefántok” megtréfálták a szerbeket, akik 10 kapott góllal a leggyengébb csapat benyomását keltették, bár a selejtezőkben veretlenül végeztek Spanyolország előtt.

D csoport
Az egyik leggyengébb csoportban minden a papírformának megfelelően történt. Portugália magabiztosan gyűjtötte be a maximum pontszámot, Mexikó pedig a gyengébb játékerőt képviselő Angola és Irán előtt a második helyen végzett.

E csoport
Igazi halálcsoporttá lépett elő az E jelzésű, hiszen az utolsó mérkőzés előtt mind a négy csapatnak volt esélye a továbbjutásra. Akik figyelemmel kísérték a korábbi vb-k csoportjait, talán nem csodálkoznak azon, hogy itt is az olaszok játszották a főszerepet. Ezúttal azonban nagyon jól. Gazdaságos üzemmódban játszva (hogyan is másképp?) végül veretlenül végeztek a csoport élén, ráadásul hazaküldték azt a cseh válogatottat, amely évek óta a FIFA világranglista második helyén tanyázik. Ehhez azonban hozzájárultak a ghánaiak is, akik Bruce Arena tanítványainak legyőzésével nagy meglepetésre bekerültek a nyolcaddöntőbe.

F csoport
A brazil szupercsapat takaréklángon játszva mind a kötelező kilenc pontot begyűjtötte, a harmadik meccsen pedig már Ronaldo is igazi arcát mutatta. A japánok kiesése senkit nem lepett meg, annál inkább a horvátoké. Ennél nagyobb csoda a holland szupertréner, Guus Hiddink (négy évvel korábban Dél-Koreával elődöntőt játszott) vezette ausztrál csapat továbbjutása. Kenguru-ország fiai első vb-részvételük alkalmával egyenesen a nyolcaddöntőig jutottak.

G csoport
Az utolsó mérkőzésig három csapatnak is lehetősége volt a továbbjutásra. Végül a két európai válogatott vívta ki magának a nyolcaddöntőben való részvételt. A svájciak kisebb meglepetésre viszonylag könnyedén verték a négy évvel ezelőtt elődöntős Koreát és lettek csoportelsők. A franciák újabb gyenge játéka arra mutatott, ez a vb sem róluk fog szólni. A szerény képességű Togo elleni győzelmük az első az 1998-as megnyert döntő után, 2002-ben ugyanis nyert mérkőzés nélkül estek ki, az idén Svájc és Korea ellen csak döntetlent értek el.

H csoport
Talán ebben a csoportban volt a legnyugodtabb a légkör. Az ázsiai és az észak-afrikai csapat nem sok vizet zavart, így a spanyolok és ukránok különösebb nehézségek nélkül jutottak tovább a csoportból.

Nyolcaddöntők

Németország–Svédország (2-0)
Múlt hét szombaton megkezdődtek a nyolcaddöntők. Elsőnek éppen a hazai válogatott szerepelt, az ellenfél pedig Svédország volt. A Nationalelf repülőrajtot vett a mérkőzés elején, Podolski révén az első negyedóra után már két góllal vezetett. A mutatott játék alapján a németeknek nem volt szükségük ugyan a segítségre, de félóra elteltével a bíró biztos akart lenni a hazaiak továbbjutásában, hamar kiosztott két sárgalapot, és Lucicot idő előtt az öltözőbe küldte. Valószínűleg a második félidő elején megszólalt a lelkiismerete, és tizenegyeshez juttatta a svédeket, a Barcelona volt csatára azonban csúnyán fölélőtt, s ezzel az északiak reményei is elszálltak. A látottak alapján a Klinsmann-csapat az egyik nagy esélyessé lépett elő, bár az elődöntőbe való jutáshoz egy kemény argentin csapatot kell majd legyőznie.

Argentína–Mexikó (2-1)
A két csapat az első perctől kezdve nekiesett egymásnak, ennek meg is lett az eredménye, hiszen tíz perc múlva már 1-1-et mutatott az eredményjelző tábla. Ettől egy kicsit a csapatok megijedtek, de az iram a félidő végéig nem sokat változott. A második játékrészben azonban a mérkőzés leült, a két amerikai csapat rendkívül jól ismerte egymást, és a mérkőzés végének közeledtével eszükbe jutott a Konföderációs Kupa, amelyen tavaly a két válogatott tizenegyesekkel döntötte el a továbbjutás sorsát. Erre azonban most nem kellett várni, ugyanis a hosszabbítás első félidejében Maxi Rodriguez zseniális rúgása folytán a gauchók negyeddöntőbe kerültek.

Anglia–Ecuador (1-0)
A szigetországiak újból csúnyábbik arcukat mutatták. Egy rendkívül lapos, helyenként kifejezetten unalmas mérkőzésen, ahol jóformán hiányoztak a helyzetek, az angolok David Beckham villanásának köszönhették a győzelmet. Sven Goran Eriksson újból megúszta, de a továbbiakban ennél a játéknál sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy az 1966-os eredmény megismétléséről álmodjanak.

Portugália–Hollandia (1-0)
A mérkőzésről szinte mindent elmond a 16 kiosztott sárga lap és négy piros lap, amely egyedülálló a világbajnokságok történetében. Ám ha Ivanov játékmester következetes akart volna maradni, sokkal több játékosnak kellett volna idő előtt zuhanyoznia. A luzitánok viszonylag hamar előnyre tettek szert, ezt a meccs végéig meg is őrizték. Ami azonban addig történt, az maga volt a mennyország és a pokol. A magas szintű futballt bemutató csapatok egyúttal rendkívül durvák és sportszerűtlenek voltak. Főleg a második játékrészben szabadultak el az indulatok, amikor egy bírói bedobás után a hollandok ritkán látott sportszerűtlenséggel visszatartották a labdát a portugáloktól. Hollandia két évvel az elvesztett Eb-elődöntő után megkapta a lehetőséget, hogy visszavágjon Portugáliának, de nem sikerült. Akkor Dick Advocaat beadta a lemondását. Vajon mit csinál van Basten?
Tegnap lapzárta után ért véget az Olaszország–Ausztrália és a Svájc–Ukrajna mérkőzés, ma játsszák a Brazília–Ghána, valamint a Franciaország– Spanyolország mérkőzéseket.

Somogyi Botond

Fel a tartalomhoz

Vb-történet dióhéjban

1930 – Uruguay
Sok európai válogatott maradt távol az első világbajnokságtól, mivel nem tudta megfizetni a hosszú hajóutat. Ennek ellenére izgalmas torna volt, Stabilével, Castróval, valamint Orth Györggyel a chilei kispadon. A hazaiak a döntőben 4-2-re verték az argentin csapatot.

1934 – Olaszország
Változott a lebonyolítás: nem rendeztek csoportkört, azonnal a negyeddöntővel indítottak. Egyiptom legyőzésével ezt még sikerrel vette a debütáló magyar válogatott, Ausztriától azonban kikapott, így búcsúzott. A döntőbe ezúttal is bejutott a hazai csapat, az olaszok 2-1-re nyertek a csehszlovákok ellen.

1938 – Franciaország
Ismét európai ország volt a házigazda. Hosszabbítás nem lévén sok párharc megismételt meccsen dőlt el, végül az olaszok megvédték címüket, a döntőben a Dietz Károly irányította magyar válogatottat verve.

1950 – Brazília
A második világháború miatt két alkalommal is elmaradt a világverseny. A mezőny tizenkét év után visszatért Dél-Amerikába, a résztvevők közül viszont hiányzott Magyarország. Nem volt klasszikus finálé, a négyes döntő utolsó meccsén Uruguay 200 ezer néző előtt hajrázta le Brazíliát.

1954 – Svájc
A magyar labdarúgás máig legfájóbb kudarca. Puskásék a csoportmeccsek során legyőzték a németeket, búcsúztatták Brazíliát és a címvédő Uruguayt, hogy a döntőben 3-2-re kikapjanak a korábban rommá vert NSZK-tól.

1958 – Svédország
Feltűnt és rögtön elvarázsolta a világot Pele, Just Fontaine mesternégyest vágott a bronzmeccsen az NSZK-nak. A magyar válogatott párharcban bukott Wales ellen, így a csoportmeccsek után búcsúzott. A döntőben ezúttal a brazilok kerekedtek felül a hazai svéd válogatotton 5-2-es eredménnyel, Pele kétszer is eredményes volt.

1962 – Chile
A magyar válogatott Argentínát és Angliát megelőzve csoportelsőként jutott a negyeddöntőbe, ott azonban kikapott a későbbi ezüstérmes Csehszlovákiától. Brazília megvédte címét.

1966 – Anglia
A Mészöly, Bene, Albert és Farkas által fémjelzett magyar csapat álomjátékkal nyert Brazília ellen, a negyeddöntőben viszont elbukott a szovjetekkel szemben. Emlékezetes marad Eusebio, Hurst vitatott gólja. A sportágat „feltaláló” angolok először és eddig utoljára nyertek világbajnokságot. Hazai pályán a döntőben a németeket verték 4-2-re.

1970 – Mexikó
Magyarország a marseille-i pótselejtezőn Csehszlovákiától elszenvedett vereség következtében nem lehetett ott a világbajnokságon. Izrael debütált, az NSZK 0-2-ről verte ki az angolokat. Végül ismét Brazília nyert, ezúttal az olaszokat verték meg 4-1-re.

1974 – Németország
Magyarország ezúttal is lemaradt a futball nagy seregszemléjéről, Lengyelország viszont a bronzéremig menetelt. Varázsoltak a hollandok, a döntőben azonban nem bírtak a házigazda NSZK-val, amely 2-1-re nyert Breitner és G. Müller góljaival. A hollandoktól Neeskens volt eredményes.

1978 – Argentína
A magyar szurkolók számára elsősorban Törőcsik és Nyilasi argentinok elleni kiállításáról maradt emlékezetes a vb. A magyar válogatott egy csoportba került a franciákkal, olaszokkal és a későbbi világbajnok argentin válogatottal. Nyilasiék még pontot sem szereztek. A hollandokat most Ernst Happel vezette fináléba, ezúttal is elbuktak – újfent a házigazda ellen, 3-1-re.

1982 – Spanyolország
Mészöly Kálmán csapata rekordot jelentő tíz góllal terhelte meg Salvador hálóját, ennek ellenére sem élte túl a csoportkört. Vitézül küzdöttek az északírek, elvéreztek a spanyolok, Paolo Rossi megnyerte a vb-t az olaszoknak. A döntőben a taljánok 3-1-re győztek az NSZK csapata ellen. Paolo Rossi, Altobelli és Tardelli góljaira csak Breitner tudott válaszolni.

1986 – Mexikó
Az 1954-ihez hasonlítható csalódás a magyar szurkolók számára, de Mezey György csapata a szovjetek elleni 0-6-tal már az első meccsen elszállt. A franciák búcsúztatták a brazilokat 11-es rúgások után, Maradona gólt „kezelt”. A világsztár Diegitó a döntőig vezette csapatát, ott nagy csatában 3-2-re győzött. A döntőbeli ellenfél ezúttal is az NSZK csapata volt.

1990 – Olaszország
Megismétlődött a négy évvel azelőtti döntő. Magyarország elkezdte mélyrepülését, 1990 után egyszer sem sikerült kijutnia a világversenyre. Kamerun kis híján bejutott a legjobb négy közé, Rijkaard és Völler balhézott, Schillachi hátán vitte a házigazdákat, Goycochea azonban döntőbe „büntetőzte” a címvédő argentinokat, akik korábban a világsztárokkal felálló nagy esélyes Brazíliát is búcsúztatták. Végül a döntőben a németek nyertek egy sovány tizenegyessel.

1994 – Egyesült Államok
Svédország a bronzéremig menetelt, Roberto Baggio élete legjobb teljesítményét sorsdöntő tizenegyes kihagyásával elrontotta. Románia már második alkalommal bukott el a tizenegyesekkel, a Sztoicskov vezette bulgárok lehengerelték a németeket, Puhl Sándor pedig döntőt vezetett. 24 év után ismét a szambáé volt a terep, a selecao tizenegyesrúgásokkal múlta felül a döntőig döcögő olaszokat.

1998 – Franciaország
Újabb vb a magyarok nélkül. Beckham argentinok elleni kiállítása Anglia továbbjutásába került, Horvátország viszont általános meglepetésre a bronzéremig menetelt. A vége francia parádé, gall aranyérem. A brazilok nem tudták megvédeni címüket, és a döntőben megalázó 3-0-s vereséget szenvedtek a Zizu vezette franciáktól.

2002 – Korea-Japán
Először rendezte két ország társbérletben a világbajnokságot, az egyik házigazdát, a Guus Hiddink dirigálta Dél-Koreát a bírók egészen az elődöntőig juttatták. A címvédő francia válogatott rúgott gól nélkül elsőként csomagolhatott. Kahn fináléba védte a rendkívül gyenge, de szerencsés németeket. Végül a brazilok nyertek megérdemelten, Ronaldo hosszú sérülés után feltámadt és bizonyított: gólkirályi címét megspékelte a döntőben szerzett két, aranyat érő góllal.

Fel a tartalomhoz

[ Copyright © 2005 erdély ma - egy szebb holnapért.. Minden jog fenntartva. ]