Keresés:






Az előző szám tartalmából:

 Bort, búzát, békességet az új esztendôben!

 Hírek

 Útszéli hangnem és valótlan állítások a Babeş–Bolyain

 Valahol utat tévesztettünk

 Megjött az Úr 2006. esztendeje

 Kétéves az EMNT

 Határnyitás Szelmencen

 Lapozgató

 Madéfalva hagyatéka

 Nyílt levél Jonathan SCHEELE úrnak

 Otthon a szülőföldön

 A hit csodákra képes

 „Most perc-emberkék dáridója tart”

 Házasságtörés Kovács módra

 A csapatmunka hívei

 Magány

 Az ember nem lehet politikamentes

 Tanuljunk a román diplomáciától!

 Mosolyország

 Megevett az Internet

 Mit hoz az új év?

 Szeszélyes időjárási viszonyok várhatóak

 Viccek

 Magyar Dakar-csapat

 Év végi „siker”

745. szám - 2006. január 10.

TISZTELT LÁTOGATÓNK, KEDVES OLVASÓNK,
   TISZTELT LÁTOGATÓNK, KEDVES OLVASÓNK,
aktuális
   Közelharc az EU-val a kisebbségi jogokért
   Hírek
   Mit hozhat még a múlt?
politikai kötődések
   Boldogabb új esztendőt kérjünk
   Mosolyország
   Magyar rendőrök: újabb porhintés az EU szemébe
   Vezérhangya Uram, nem ilyen lovat akartunk!
pártbejegyzés
   A bihari MPSZ nem gyűjt aláírásokat a pártbejegyzéshez
   Gyűlnek az aláírások
   Megtisztítható-e a romániai közélet?
   Nagyszalonta ünnepelt
sovány diplomácia
   Van lobogó, lesz konzulátus
   Van lobogó, lesz konzulátus
   Zászló nélkül
   Magyarverés Szilveszterkor
   Egyelőre nincs tolongás a nemzeti vízumért
szellemi hagyaték
   Hazám, hazám, te mindenem!
   Wass Albert álmai
önrendelkezés
   Történelmünk napról napra
hamis érvek cáfolata
   Tények és érvek az önálló Bolyai Egyetem ügyében
finomvegyes
   Lelkünk titkai
   Mazsolás lepény
   Viccek
   Román sajtószemle
sport
   Egyre inkább nőtt az önbizalmunk
   Sikeres év
   Román–szerb csata az Eb-szereplésért
   Ifjúsági gyorskorcsolya világbajnokság a Székelyföldön
   Alakul a magyarok torinói olimpiai csapata


TISZTELT LÁTOGATÓNK, KEDVES OLVASÓNK,


TISZTELT LÁTOGATÓNK, KEDVES OLVASÓNK,

Kérjük, írja meg véleményét lapunkról, a benne olvasottakról.
E-mail–címünk: erdelyinaplo@cluj.astral.ro
Erdély polgári hetilapja fojtogató politikai-gazdasági környezetben jelenik meg, ezért minden erkölcsi és anyagi támogatásnak örülünk. Ön is hozzájárulhat erőfeszítéseinkhez, ha nálunk hirdet, reklámoz, vagy ha felajánlásaival segíti lapunkat.
Mivel az internet-használók nem lapvásárlók, ők más módon járulhatnak hozzá az Erdélyi Napló fennmaradásához, mégpedig adományokkal. A kiadó euroszámláján minden adományt köszönettel fogadunk: SC Kalauz SRL, Banca Transilvania, Cluj, cont:RO70BTRL01304202941257XX, cod SWITT BTRL RO22, Románia.
Romániai olvasóink havi 45 ezer lejért rendelhetik meg lapunkat a kiadóban, egyévi előfizetés 540 000 lej.
Külföldre (bárhová) 15 euró az előfizetés díja, egy évre 60 euró. Ezt az összeget a fenti bankszámlaszámra kell átutaltatni, majd pedig e-mailen vagy levélben jelezni a pontos lakcímet, amelyre a lapot küldhetjük. Az összegnek a számlánkon való megjelenése után kiadónk minden kedden postázza a friss lapszámokat. Kérjük, jelezzék, ha valamelyik számot a posta nem kézbesítette, és ne felejtsék el megújítani a lejáró előfizetéseket!
A szerkesztőség

Fel a tartalomhoz

aktuális


Közelharc az EU-val a kisebbségi jogokért

Beszélgetés Járóka Lívia néppárti képviselővel az európai kisebbségi jogok hatalmi elodázásáról és a cigányság sanyarú sorsáról

Az Európai Parlamentben az elmúlt évben az átlagosnál több szó esett az emberi és a kisebbségi jogokról. Nagy előrelépésnek tartja ezt?
– Őszintén szólva azt gondolom, ha nem lennének a magyar képviselők, akkor a kisebbségek ügye éppen úgy festene, mint tavaly ilyenkor, vagy két évvel ezelőtt. Ez vonatkozik a roma ügyre is. A Fidesz annak idején nagyon bátor és jó lépést tett azzal, hogy felismerte: ha nem fog olyan képviselőket bejuttatni az Európai Parlamentbe, akik ezt az ügyet viszik, akkor nem lesz semmi. Gáll Kingának óriási szerepe van abban, hogy a kisebbségek ügye megy előre, és ez igen magas színvonalon történik. Velünk párhuzamosan rengeteg a kisebbségi lobby: nem csupán a kárpát-medencei magyar közösségeké vagy a cigány közösségeké. A baszk lobbytól kezdve a marokkói lobbyig sokan próbálják érdekeiket érvényre juttatni Brüsszelben és Strasbourgban. A kelet-európai kisebbségek lobbyja azonban valamennyinél erőteljesebb, és ez kétségkívül a magyar képviselők érdeme.
– A magyar néppárti képviselők között ön a roma kérdés szakértője. Történt-e előrelépés ezen a területen az elmúlt időszakban?
– Tíz éve dolgozom ezen a téren, eddig azonban kevés előrelépés történt. A parlamenti képviselet éppen a cigányság integrációját szolgálja. Az elmúlt év ebből a szempontból viszont rengeteget hozott. Arra törekedtem, hogy munkám révén a civilek képviselete kerüljön fokozottabban előtérbe: az általam, az általunk megjelenített ügyek hosszú évek óta a civil szervezetek kérései.
– Nem tartja furcsának, hogy az Európai Unió csak kemény lobby nyomására vesz tudomást a nemzeti kisebbségekről, illetve hajlandó szerepet vállalni ügyük rendezésében?
– Az Európai Parlamentben a kisebbségi ügyek igen személyfüggők. Ha nem lenne itt Gáll Kinga például, ezekről az ügyekről nagyon kevés szó esne. Látjuk, hogy az EU politikájának semmifajta koncepciója nincs kisebbségi kérdésekben. Az Európai Bizottság eddigi teljesítménye alapján az a meggyőződésem, hogy továbbra is elüldögélnének babérjaikon. Látni kell azonban, hogy a parlament és a civilek oldaláról egyre erősebb az igény a kisebbségi ügyek megoldása iránt, így ezekkel érdemben kell foglalkozni. Ez készteti arra a Bizottságot, hogy ők is lépjenek. Fontos szerepe van a biztosoknak: nagyrészt tőlük függ, hogy mennyi hangzik el a parlamentben a kisebbségekről, illetve hogy mi történik valójában ezeknek az ügyeknek a rendezésében. Fratini személyében a kisebbségi kérdések iránt nyitottabb biztossal van dolgunk. Hogy a témakör ennyire személyfüggő, szerintem igen elkeserítő dolog. Az Európai Bizottságnak sokkal inkább saját kezdeményezéséből kellene előretolnia a kisebbségi ügyeket. Ezzel szemben csak az európai parlamenti képviselők felvetéseire és kérdéseire próbálnak reagálni. Sok esetben nem érzik veszélyesnek a kisebbségek ügyének rendezetlenségét, például a romák ügyéét, ilyenkor nem is válaszolnak a képviselők felvetéseire. Március vagy április végén elfogadtunk egy romatárgyú határozatot, az Európai Bizottság részéről azóta sincs visszajelzés…
– Az Európai Bizottság munkáját nyilván a tagállamok kormányainak magatartása befolyásolja. A kisebbségek ügye iránt ellenséges viselkedésű kormányok is vannak Nyugat-Európában?
– Franciaország vagy Görögország nyilvánvalóan ellenérdekelt kisebbségi ügyekben… Könnyű rájönni, hogy melyik ország nem akar kisebbségi kérdésekkel foglalkozni: meg kell nézni, hogy kik nem ratifikálták az antidiszkriminációs törvényeket vagy a kisebbségi keretegyezményeket. Több nyugat-európai ország képviselőivel könnyű együttműködni kisebbségi ügyekben, más országok képviselői eleve elzárkóznak az ilyen témáktól.
– Több európai uniós országban jól működő autonómiákat hoztak létre a kisebbségben élő népcsoportok, a kisebbségek ügyének szabályozása mégsem egységesen elfogadott elvek szerint történik. Mi ennek a magyarázata?
– Említettem, hogy az Európai Unióban nagyon erős a különböző országok érdeke: a parlamenti vagy a civil lobbynál sokkal erősebb a kormánylobby. Emiatt sokszor nem lehet előrelépni. Erre közelebbi példa Románia esete, amely ugyan még nem uniós tag, de már nagy erőbedobással azon küszködik, hogy a lehető legkevesebbet teljesítse a kisebbségi ügyek rendezése terén. De más, már régóta uniós tagországokat is fölhozhatnék példának, ezek kormányai saját kisebbségeik jogainak elodázása végett gátolják a kisebbségi kérdés ügyének egységes és hatékony rendezését.
– Ezzel függ össze a cigányság ügyének a rendezetlensége is?
– Kétségtelenül. A cigányságnak ráadásul sem kormánya, sem országa nincs, így a Bizottság sokkal kevésbé tartja fontosnak a cigányság lobbyját. A cigánykérdés mindenhol a nemzeti kormányokon szűrődik meg. Az Európai Bizottság mindenhol a nemzeti kormányokra mutogat, emiatt nagyon nehéz egységes álláspont kidolgozására rábírni az EU-t. Most, hogy meg fog alakulni az Alapvető Emberi Jogok Intézete, ez előbbre tolja majd azt a párbeszédet, amelyet az elmúlt évben a kisebbségek ügyében elindítottunk. Azt viszont látni lehet, hogy külön zászlóvivők nélkül az Európai Bizottság a kisebbségek ügyét nem tekinti szív-ügyének.
– Ön kikre számíthat a cigányság ügyének a képviseletében?
– A magyarok közül Mohácsy Viktória van itt a liberálisoktól, a szocialistáktól Kósáné Kovács Magda és Lévai Katalin. De igazából a néppárti frakció képviselőire számíthatok. Orbán Viktor kezdeményezésére létrehoztunk egy olyan csoportot, amely a romák integrációját vizsgálja. Sikerült összegyűjtenem 20 képviselőt, egyet-egyet minden ország színeiből, aki a Néppártban a cigányság ügyében érdekelt. A munka megindultával egyre több partner került a szocialisták táborából is. Kezdetben a magyarok által irányított kezdeményezés volt, később sikerült az ügynek több kiváló nemzetközi szaktekintélyt is megnyerni, így a jelentősége megnőtt.
– Milyen a kapcsolata a kárpát-medencei cigányság helyi képviselőivel?
– Mindennapi munkámban a cigányszervezetek civil képviselőire hagyatkozom. Romániában például erős a cigányság civil képviselete, több olyan aktív emberük van, akik rendszeresen megjelennek Brüsszelben. A romániai romák kérdése eléggé ismert itt az Európai Parlament háza táján. Létrehoztunk egy roma gyakornoki programot, ennek résztvevői negyven százalékban romániai cigány fiatalok voltak. Szervező- és lobbyképességük általában fejlettebb, mint Európa más országaiban. Brüsszeli székhellyel létezik egy Európai Roma Információs Iroda, vezetője romániai cigány fiatal, alelnöke egy bulgáriai roma fiatal. A dél-európai országok cigánysága sokkal eredményesebben, ügyesebben forgolódik Brüsszelben, a magyar szervezetekhez képest is. Sajnos a magyar cigányság civil önszerveződése elég gyenge.
– A mai munkaerőpiac nem kedvez a gyengén képzett szereplőknek, emiatt a cigányság jelentős része nehezen talál munkát, nehéz a felzárkóztatása. Van-e hatékony recept a cigányság gyors uniós felzárkóztatására? Segít-e a mai helyzeten a több szinten elindított cigányértelmiségi-képzés?
– A sokfelé elkezdődött elitképzés a cigányság soraiban arra jó, hogy hallatni tudjuk hangunkat. Arra viszont, hogy az átlagcigányság soraiban változás álljon be, már nem elegendő. A képzett, munkát talált középosztálybeli cigányság rendszerint elfordul közösségétől. Munkahely nélkül azonban nincs integráció. Az oktatási integráció is csak úgy lehet sikeres, ha megindul a munkahelyi integráció. Minderre az Európai Unió még nem tud választ adni. A mai cigánypolitika a kulturális hagyományok ápolását tartja szem előtt, ami önmagában badarság. Az identitás, a kultúra, a nyelv kérdése otthon már eldől: ez családon belüli, roma kérdés, ezzel nem az EU kell hogy foglalkozzék. A romák helyzetét nem a kulturális identitás mentegetése fogja megoldani, hanem azok a kormányok, amelyek munkát adnak a romáknak.
– Vannak-e olyan EU-s országok, ahol ez a kérdés többé-kevésbé megoldódott, ahol a romák feltalálják magukat, jól boldogulnak?
– Kevés ilyen ország van. Nem is az a gond, hogy a roma közösség feltalálja-e magát, hiszen ezek a közösségek valahogy mindig elvoltak, jobban vagy rosszabbul. Az igazi baj az, hogy a politika nem mer nyitni a romák felé. Magyarországon például a hárommillió szegény felé, akiknek a 25-30%-a roma származású. Ez Magyarországon a romák 90 százalékát teszi ki… A politikai közeg nem hosszú távon gondolkodik, a négyéves váltásokban pedig csak választási küzdelmet lát. A cigánykérdés azóta vált jelentősebbé, amióta a politikai pártok rájöttek, hogy a cigányok is szavaznak. Az érdeklődés ezzel tulajdonképpen le is zárul. Bár a kormányok hosszú távú ígéreteket tesznek, és hosszú távú cselekvési programokat dolgoznak ki, valójában nem gondolkodnak hosszú távú integrációban. Ehelyett minduntalan elhessegetik maguktól a komor víziót, hogy súlyos feszültségek várhatók, ha ezeket a problémákat belátható időn belül nem orvosolják. Példa erre a legutóbb Franciaországban történt eseménysorozat. Az erőszakos asszimiláció, vagy a különbségeknek a másságot fokozó térnyerése, a szabad-liberális álom nem hozott megoldást. A politikai erők nem keresnek új megoldásokat. Nagy problémának tartom, hogy tíz éve csak tanulmányokat készítünk.
– Az Egyesült Államok néhány tagállamában, ahol jelentős számú színes bőrű lakosság él, évtizedekkel ezelőtt úgy próbálták megoldani munkahelyhez jutásukat, hogy kötelezték a munkaadót, alkalmazzon színes bőrű munkavállalót is. Visszatekintve úgy tűnik, ez sikeres program volt. Mennyire lenne Európában is járható út?
– Én mindenféle diszkriminációt ellenzek, így elutasítom a pozitív diszkriminációt is, viszont nincs más eszköz a kezünkben. Mindenképpen valamilyen pozitív gyakorlatra van szükség. Az elmúlt öt év megmutatta, hogy az EU által finanszírozott és otthon elkészített különböző roma álprogramok semmit nem lendítenek a helyzeten. A munkahelyteremtés végett mindenképpen ösztönző eszközöket kell bevezetni, például adócsökkentést olyan vállalatoknak, ahol romát alkalmaznak, illetve az állam által finanszírozott képző programokat. Fontos volna, hogy legalább az állami intézményekben vezessék be a kvótarendszert. Érdekes módon Románia az egyetlen ország Európában, ahol a felsőoktatásban a cigányság számára külön fenntartott helyek vannak. Ezt a romániai cigányság civil szervezetei igen sikeresnek tartják. Nálunk, Magyarországon is volt ilyesmi: Orbán Viktor annak idején bevezette a roma gyerekek speciális ösztöndíját. Ennek hála a roma diákok száma hétezerről harmincháromezerre nőtt, ami óriási előrelépésnek mondható. Legalább azt elértük, hogy az ügyesebb cigánygyerekek jó iskolákba kerültek. Sajnos sok diplomás roma dolgozik olyan munkahelyeken, ahol szinte semmi végzettség nem kell… A munkaerőpiacra ma a cigányember vagy saját vállalkozásával kerül be, vagy munkahelyteremtő és foglalkoztató programon keresztül alamizsnafizetésért és rövid időre. Utóbbi arra van kitalálva, hogy a foglalkoztatást végző cégek lefölözzék a támogatásokat. Magyarországon rengeteg roma dolgozik feketén, de Európa többi részében is. Fehér holló az olyan roma, aki legális munkahelyen, rendes fizetésért és a végzettségének megfelelő munkakörben dolgozik. Romániában a helyzet még rosszabb! És még nem beszéltünk az oktatási szegregációról. Hiába lesznek munkahelyeink, ha nem lesznek képzett roma szakemberek. Igazából egy ütőképes oktatási rendszer megteremtésére van szükség, ez lehetne kiindulópontja a roma integrációnak.

Makkay József

Fel a tartalomhoz

Hírek

Szerda

Emelkedett az üzemanyagok ára a Petrom töltőállomásokon. Legnagyobb mértékben az ólommentes Premium benzin drágult, 3,25 lej helyett 3,31 lejt kell ezután fizetni literjéért. Az Eco Premium és a Top Premium 99 öt banival kerül többe. A Super Euro Diesel gázolaj 3 banival, az Euro Diesel típusú gázolaj 4 banival drágult, írja az EMH.
*
Az idén több mint 120 ezer alkalmazott elbocsátása várható, de ennél is többen maradhatnak állás nélkül. Elsősorban bánya-, acél- és textilipari dolgozókat sújt a leépítés. 11 ezer bányászt bocsátanak el. A textiliparban a 435 ezer dolgozó 10–20 százalékának elbocsátása várható. A bútoriparban a már tavaly jelentős leépítés az idén is folytatódik. A szakszervezet adatai szerint tavaly a bányaiparban 9313 főt, az acéliparban 5000 főt, a bútoriparban 25 ezer főt, a textiliparban ugyancsak 25 ezer főt bocsátottak el. A bányászok és a kohászok kaptak végkielégítést, a textil- és a bútoripar dolgozói nem.
*
Az idén a polgármesteri hivataloknál kell igényelni a gyereknevelési segélyt (gyes), amelyre a kisbaba kétéves koráig – fogyatékos gyereknek hároméves koráig – jogosult a szülő. Ugyanitt lehet igényelni azt a hárommillió lejes juttatást, amelyben a gyereknevelési szabadság letelte előtt munkába visszatérő szülők részesülhetnek. A polgármesteri hivatalokhoz január 15-ig nyújthatók be az igénylések. A hivatal közvetítő szerepet tölt be a segélyre jogosult személyek és a munkaügyi igazgatóság között. A nyomtatványok ugyanitt igényelhetők, ezen kívül letölthetők a hivatal honlapjáról. Január 15-től kezdik az iratcsomók feldolgozását és ellenőrzését a munkaügyi igazgatóságon. A továbbiakban az érdekeltek minden hónap 1–10. között kell hogy benyújtsák kérelmeiket, és még ugyanabban a hónapban elbírálják őket. Gyesben a szülők, az örökbefogadók egyike vagy a gyám részesülhet. A dossziénak tartalmaznia kell a típuskérvényt, a kérelmező személyazonossági igazolványának fénymásolatát, a gyerek születési bizonyítványának fénymásolatát, a szülő munkahelyi igazolványát. A segélyt postán juttatják el a kedvezményezetthez, legkésőbb február 15-ig.
*
Régmúlt idők véres eseményeire emlékeznek vasárnap Madéfalván, a Siculicidium 242. évfordulóján. A déli megemlékező szentmise után a hívek kereszt alatt az emlékműhöz vonulnak, ahol Bartalus Zoltán plébános mond imát a régi szabadságukért küzdő, 1764. január 7-én hajnalban ártatlanul lemészárolt székely hősök lelki üdvösségéért. A Siculicidium következtében szülőföldjüket elhagyni kényszerült székelyek leszármazottjai nevében Móricz Árpád bácskossuthfalvi református lelkész szól a jelenlévőkhöz. Tamás József polgármester beszédében a 242 évvel ezelőtti vérfürdő történéseit idézi fel. Végül a Zöld Péter Általános Iskola tanulóinak műsorát az emlékmű megkoszorúzása követi, tájékoztat a Hargita Népe.

Csütörtök

Kilenc nemzetközi hírnevű befektetési bank ajánlatainak átvizsgálása után a napokban a ROMTELECOM magánosítását koordináló bizottság a Credit Suisse First Boston nemzetközi pénzügyi befektetőcsoportot jelölte ki a román távközlési társaság privatizációjának konzultánsaként. Reméljük, hogy minél hamarabb elfogadják és aláírják a szerződést, s így az év közepéig meg tudjuk hirdetni a nyilvános részvénykibocsátást, mondta Nagy Zsolt távközlési és információtechnológiai miniszter a döntés után. A minisztérium szakértői közölték, a ROMTELECOM teljes privatizációja átlátható lesz, és a hazai, illetve a nemzetközi követelményeknek megfelelő versenykörülmények között fog lezajlani.

Péntek

Az Illyés Közalapítvány (IKA) 113 millió forintnyi támogatást nem folyósított még az elmúlt évi 190 milliós keretből az erdélyi pályázóknak, mert a felét sem kapta meg a magyar költségvetésben előirányzott összegnek. Laborczi Géza, az IKA kuratóriumi titkára kijelentette: „A pályázati támogatások folyósítását mi szerződésben vállaltuk. Ezt a szerződést azonban érzésem szerint a magyar kormány egyoldalúan megszegte.” Az IKA 2005. évi kiírására Erdélyből közel 2600 pályázat érkezett. Az IKA romániai alkuratóriumának titkára, Tibád Zoltán elmondta, hogy a nyolc szaktestületben elbírált pályamunkák közül 1206 nyerte el a támogatást, miután az erdélyi testület által jóváhagyott pályázatokkal szemben a budapesti kuratóriumnak sem volt kifogása. A 2005 júliusában-augusztusában lezajlott elbírálás nyomán a nyertes pályázatok számára megítélt összegnek csupán 40 százalékát (77 millió forintot) fizették ki, szeptemberben már elakadtak az átutalások, az októberi néhány tétel kifizetése után egyetlen fillér sem érkezett többé Erdélybe – emlékeztetett Tibád, írja a Háromszék.
*
A Sepsi széki MPSZ november közepén indította el a maga aláírásgyűjtő kampányát a Magyar Polgári Párt megalakítására és bejegyeztetésére. Az országos szinten szükséges 25 000 aláírásból a Sepsi széki MPSZ 6000 aláírás összegyűjtését vállalta. Gazda Zoltán, a széki MPSZ elnöke elmondta, hogy eddig mintegy 3500 aláírást sikerült összegyűjteniük.

Hétvége

A Partiumi Keresztény Egyetem általános fejlődése tekintetében sikeres évnek mondható 2005 – összegzett visszatekintésében Szűcs István kancellár. A múlt évben átszervezték a képzést, a szakokat az új bolognai folyamat szerint. Másfelől a szervezeti felépítés megerősödését szolgálja az egyetemi vezetőtanács létrehozása és beépítése a tanintézet struktúrájába. E vezetőtanács első és legsürgősebb feladataként tűzte ki a PKE közép- és hosszú távú fejlesztési stratégiájának kidolgozását. A kancellár eredményként könyveli el azt is, hogy miközben a legtöbb felsőoktatási intézetben, egyetemi szakon visszaesett tavaly a felvételire jelentkezők száma, náluk ezt az apadást nem tapasztalták, sőt 475 meghirdetett helyből csupán egy tucatnyi maradt elfoglalatlanul. Tavaly az egyetem egyik régebbi tervének megvalósítására is lehetőség nyílt. Ősszel megindulhatott a magyar nyelvű agrárképzés, a Debreceni Egyetem agrártudományi centrumával való együttműködés jóvoltából. 2005-ben pályázatot hirdettek új egyetemi épület megtervezésére, erre égető szükség van, hiszen a diáklétszám növekszik. A új építmény kivitelezése az idei és a jövő év feladata lesz. Az új épület a jelenlegi székhely tőszomszédságában, a Sulyok István utcai üres telken lesz. A kollégiumi helyek bővítésére is szükség van. Az elképzelés az, hogy a könyvtárat, mely jelenleg az Arany János Kollégiumban található, átköltöztetik az új épületbe, s ezzel tizenkét kollégiumi szobát nyernek. Remélik, idén lesz költségvetési keret az építkezés elkezdésére, hogy egy modern, ötszintes építménnyel gazdagodjon a PKE, mely tavaly ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. 2006-tól leginkább a PKE törvénybe iktatását várják – az akkreditáció befejezéseként. Az Országos Akkreditációs Tanács megtette a maga javaslatait, ezek három szak és a tanintézet végleges akkreditálására vonatkoznak, s most már csak a parlamenti törvényhozási munka van hátra. Az egyetemi kancellár hozzáfűzte: remélik, az idei év első felében megszületik a törvény, ehhez várják az RMDSZ támogatását mind kormányzati, mind parlamenti szinten, hiszen a partiumi magyar egyetem léte közös érdek, tájékoztat az EMH.
*
Továbbra sem lehet közlekedni az Olt völgyében. A teljes útjavítás legalább hat hónapba telik, az utászok jelenleg azon fáradoznak, hogy legalább egy sávot járhatóvá tegyenek, a munkálatokat azonban nehezíti a zord időjárás. Tegnap a helyszínen járt tájékozódni Traian Băsescu államfő.

Fel a tartalomhoz

Mit hozhat még a múlt?

Nyilvánosságot kapott az RMDSZ-közeli körök egy újabb botrányos hamisítása. Wass Albert egyik novellájából a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó, melynek Markó Béla is részvényese, egyszerűen kihagyta Tőkés László nevét. Az eset napvilágra kerülése után a kiadó kínos magyarázkodásba fogott, a cenzúra oka állítólag „a műfaji tisztaságra való törekvés”. Holott az eset tökéletesen beilleszthető egy évtizedes folyamatba: az RMDSZ és holdudvara ismételten megkísérli a történelem átírását.
Az RMDSZ két dologban bízik. Az egyik a masszív sajtófölénye, a másik a kollektív emlékezet gyengesége. A sajtófölény kétségbevonhatatlan, azonban ez a nemzeti oldalon állókat aligha tántoríthatja el attól, hogy a rendelkezésükre álló médiaeszközöket a Markó-féle machinációk leleplezésére használják s igyekezzenek időről időre felfrissíteni a közösség emlékezetét. Jelen esetben például érdemes felemlíteni néhányat a korábbi múltátírási kísérletek közül.
Az 1995-ös atlantai tárgyalások idején (ezek nem voltak titkosak, az RMDSZ minden fontosabb irányzatát képviselte a tárgyalódelegáció, s így a dolog nem volt a román diplomácia által kisajátítható) megpróbálták visszamenőleg legitimálni az RMDSZ történetének mindmáig legnagyobb botrányát, a Neptun-gate-et.
1996-ban, az RMDSZ addig nagyjából egyenes pályáján törést hozó esztendőben, a választások előtt, a kampány idején több olyan nyilatkozat is elhangzott az RMDSZ vezetői részéről, mely valószínűsítette, hogy a szervezet akár az Iliescu-féle posztkommunista erőkkel is közösen fog kormányozni, ha erre lehetőséget kap. Markó Béla a Népújság 1999. május 14-i számában megjelent interjúban ezt némi műfelháborodással kerek-perec letagadta. (Majd 2000-ben de facto kormányzati együttműködést kötött Năstaséékkal.)
1999 végén, amikor Tőkés László a legmagasabb magyar állami kitüntetést kapta meg, akkor még az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként, a szervezet hivatalos Tájékoztatója – mely a Markó-Neptun egységfront képviselőinek minden apró gesztusáról hírt ad – egyszerűen hallgatott az eseményről.
Ugyancsak 1999-ben jelent meg az RMDSZ gondozásában egy CD-ROM, melynek kronológiája tendenciózusan hiányos, az RMDSZ vezetőire nézve kellemetlen ügyek nem vagy alig szerepelnek benne. A Neptun-ügyből csak a lényeg marad ki, az origo, vagyis maga a tárgyalás, Tőkés László nyilvánossághoz fordulása, valamint az SZKT elítélő nyilatkozata. Nagy Benedek Tőkés László elleni 1994. december 20-i puccskísérletéről, a Markó-vonal morálisan és politikailag legsúlyosabb merényletéről teljes a hallgatás, mint ahogy nem esik szó az RMDSZ pályaívének korrigálását célul kitűző háromállomásos (Alsócsernáton – Érmihályfalva – Nyárádszereda) Fórum-mozgalomról sem.
Mindezen persze nincs mit csodálkozni. Az a szervezet, mely képes volt a román hatalom segítségét igénybe venni, hogy egyedül maradjon az erdélyi magyar politikai palettán, nem lesz finnyás egy kis történelemhamisítás ügyében. Külön érdemes odafigyelni Káli-Király Istvánnak, a Mentor Kiadó igazgatójának egyik fordulatára: Markónak „semmi köze az egészhez, különben Markó Béla életében két sort sem olvasott Wass Alberttől, nem tartja jó írónak.” A védekezés szánalmasságán túl: hogy is van az, hogy valaki nem tart jó írónak egy klasszikust, miközben nem olvasott tőle két sort? Akkor minek alapján mond véleményt? Persze a lényeg nem ez, hanem hogy ismételten bebizonyosodott: az RMDSZ semmivel sem különb a Teller Ede levelét meghamisító Népszabadságnál. Az elvtársaknak semmi sem drága, ha a hatalomról van szó, ők komolyan veszik azt, hogy a múlt azé, aki megműveli. S ha kell, meghamisítja. Akárcsak az orwelli negatív utópiában.

Borbély Zsolt Attila

Fel a tartalomhoz

politikai kötődések


Boldogabb új esztendőt kérjünk

Sok nyomorúsággal terhes évet hagytunk magunk mögött. Jóllehet szép megvalósítások történtek egyházközségeinkben, egyéni életünkben, még mindig hatalmas hiányosságok várnak megoldásra. Egyházkerületünk erőfeletti munkával igyekezett közegyházi szolgálatának megfelelni. Iskolákat újítottunk, missziói központokat támogattunk, ingatlanokért szálltunk perbe. Nagyon sokszor nemcsak egyes gyülekezetek bátorítása nélkül vívtuk küzdelmeinket, hanem egyenesen rosszindulatú megjegyzések között, hátráltató háttértevékenység szorításában. Mintha az utóbbi időben minden újabb esztendő egyre több gondot hozott volna, így egyre több türelmetlenséggel könyörögtünk reménykedve valamelyes enyhületért. Habár sokan elismerték munkánk eredményeit is, alig tudjuk illedelmesen leplezni, hogy Istent vádoljuk a fél sikerekért, a kudarcainkért. Kérdező tekintettel fordulunk egymáshoz, hátha valaki válaszolni tudna az ilyenkor előkerülő szomorú miértekre.
Ha jól figyeltünk, a karácsonyi üzenet felmutatott egy-két okot, amiért Isten jogosan marasztalt el bennünket, illetve amelyek tükrében megismerhetjük valódi önmagunkat, a valóságos környezetünket.
Ünnepi hangulatunkban művészi illusztrációnak véltük a jászolt. Legfeljebb utalásnak tekintettük arra nézve, hogy Krisztus milyen testvérekkel van kapcsolatban, és a mi helyünket hol határozza meg, hol szabad nekünk ott maradni. Közben a szegénységet minden erőnkkel le akarjuk küzdeni, mint életünk megalázó büntetését el akarjuk kerülni. Ebben a teljesen jogos harcban a szegénységgel együtt legtöbbször magát Jézus Krisztust is a magunk tehetetlen bánata alá gyűrjük. A szegénység oka és okozója nem az Isten, hanem maga az ember és a saját bűne. Ádám és Éva eljátszotta Édent, a betlehemiek ajándéka az istálló jászla volt. Ez idő alatt Isten asztalt terített Édenben, hol csak egyetlen fáról nem volt szabad venni. Egyetlen Fiát szabadításra küldte, de Betlehemben nem volt helye a Messiásnak. Két évezred távolában is nehezen érzékeli a világ, hogy milyen esélyt kapott, és mekkora lehetőséget veszített el. Ma, amikor többen tétlenül szemlélik az egyház szegénységben való vergődését, és nem segítenek, bár megtehetnék, tulajdonképpen az elveszített Éden sorsát mélyítik, valamint a betlehemiek útját követik. Ennek az állapotnak a hit közbeavatkozó szolgálata nélkül csak a teljes leépülés lehet a következménye, amelynek a gazdag ugyanolyan áldozata lehet, mint a szegény. Európa jövőjét csak a keresztyén erkölcs biztosíthatja, amelynek fókuszában Krisztus tökéletes, halált vállaló és életet ígérő áldozata van.
Ugyancsak a karácsonyi történet jegyzi fel, hogy Jézusnak a vendégfogadóban nem volt helye. Ezt a vétket – a betlehemiek megvetése közepette – úgy ellensúlyozza a világ, hogy egyre-másra bizonygatja vendégszeretetre való alkalmasságát. Így lesz Jézus csak vendég, és nem lesz, mert nem engedjük, sorstárs, mindenkor jelenlévő, otthonos barát a szívünkben és a háztartásunkban. Milyen pontosan érzékelteti a vendég-Krisztus fogadást a város külsőségeivel, cicomás kirakatokkal, fénypompás reklámokkal. Az óriás fenyő színes papírba csomagolt üres dobozai nemcsak a főterek szánalmas ékességei, hanem a félelmes szívű világ megüresedett lelkének hátborzongató jelképe. Ezt a vendéget most is szépen fogadtuk, mindent kidíszítettünk, mindent szőnyeg alá sepertünk, minden szennyest elrejtettünk. Feldúlt arcunkra kierőltettük a leghasznosabb mosolyunkat.
Krisztus elfogadta a jászolt és a szívesnek mégsem mondható vendéglátást. Ha ez alatt mérjük sorsunkat, akkor megállapíthatjuk, hogy kegyelemből és irgalomból vagyunk ennyire is olyan-amilyen boldog állapotban. Urunk azért figyelmeztet bennünket, mert többre tart minket, méltóbb holnapot, boldogabb új évet készített el számunkra.

Csűry István

Fel a tartalomhoz

Mosolyország

Ha valamit nem tudsz, fogd a cigányokra! A román agrártárca feltalálta a spanyolviaszt: a madárinfluenzát nem a vadon élő szárnyasok, hanem a vándorcigányok terjesztik. A szaktárca azt vizsgálta, hogyan terjedhetett át a madárinfluenza a síkságról a hegyvidékre, Kelet-Romániából az ország belsejébe. A Dâmboviţa-parti puhányok azt feltételezik: a sátorozó, vándorló cigányok terjesztik a madárinfluenzát, miután több tucat beteg baromfit felvásároltak a Duna-deltai településeken. A módszer eredeti, balkáni kimagyarázós: verd rá a balhét azokra, akik amúgy sem képesek tiltakozni és utána diszkréten vonulj el kezet mosni. Az eset a Diszkriminációellenes Tanácsért kiált, amúgy is divatba jött mindenféle vélt vagy valós sérelemmel Asztalos Csaba sóhivatalához fordulni.

(fábi)

Fel a tartalomhoz

Magyar rendőrök: újabb porhintés az EU szemébe

Újsághír: „A román rendőrség ezentúl állásokat tart fenn kötelékében kisebbségiek számára, mivel jótékony hatása lehet annak, ha a rendfenntartó közeg ismeri a lakosság nyelvét és szokásait.”

1.

Gyermekkoromban, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, az akkor még sokkal „magyarabbnak” számító (fokozottabb mértékben magyar többségű) Nagykárolyban három helyen használták gyakrabban a román nyelvet: az állomáson (az átutazók), a pártszékházban és a milícia és szekuritáte közös épületében. Akkoriban az utóbbiak olyan helyek voltak, ahonnan jóra nemigen lehetett számítani. Rosszra annál inkább. Ezért aztán a természetellenes állapot, hogy a fennálló rend kiszolgálói, a hatalom helyi képviselői (a pártfejesek, a milicek és a szekusok) más nyelven beszélnek, mint azok túlnyomó többsége, akik felett emezek a hatalmat gyakorolják, oda vezetett, hogy legalább részben mindenki gyanúsnak tűnt a szemünkben, aki azt a bizonyos másik nyelvet beszélte. Sőt maga a nyelv, a hatalom nyelve (a kényszerűségből elfogadott, de enyhén szólva csöppet se szeretett hatalom nyelve!) is reflexszerűen negatív képzettársítást keltett bennünk, emiatt (legalább amíg lehetett) ösztönösen hanyagoltuk, halogattuk ennek a nyelvnek a tanulását, elsajátítását. Meggyőződésem szerint Nagykároly magyar ajkú lakosságának jó része legalább részben az itt leírt állapotok, illetve hasonló lelki tényezők folytán beszél ma is gyengén románul.
Úgy gondolom, ebben az összefüggésben még nyilvánvalóbb: az, hogy a nagykárolyi rendőrük magyarul is tudjanak, beszéljenek, nem csupán a magyar lakosság részéről indokolt elvárás, de a román fél érdekeinek is megfelel. Hiszen egyebek között ahhoz is hozzájárulhat, hogy a magyar lakosság a jövőben az eddiginél alaposabban sajátítsa el az állam nyelvét. (A magyar lakosok számára a nem csak románul beszélő rendőr természetesen rokonszenvesebb lesz. Akiben pedig a rendőr személye iránt rokonszenv ébred, az értelemszerűen a rendőr anyanyelvét is vonzóbbnak találja…)

2.

Amióta Erdély Romániához tartozik, a bukaresti hatalom még soha nem szorgalmazta őszintén, hogy a nemzetiségiek által lakott területeken a rendőrök utóbbiak nyelvén is tudjanak, azt pedig még úgy se, hogy a rendőrség soraiba nemzetiségieket is felvegyenek. (Az 1989 előtti nemzeti-kommunista rendszer idején a magyar többségű Nagykárolyban a magyarul nem tudás a rendőrségi alkalmazottak számára inkább előnyt, mint hátrányt jelentett.) Akkor most mi történt, miért tartanak fenn hirtelen állásokat kisebbségiek számára a rendőrség kötelékében? Természetesen nem arról van szó, hogy a hagyományosan nacionalista, intoleráns román hatalom máról holnapra megváltozik, jó útra tér.
Hanem arról, hogy a Brüsszelben nemrég közzétett 2005-ös országjelentés szerint a kisebbségi nyelvhasználat terén még sok a tennivaló a romániai rendőrségeken, például további lépéseket kellene tenni, hogy a rendőrségi eljárásokban a magyar nyelv is használható legyen. Kényszerűségből, kelletlenül, erre az EU felől érkezett elmarasztaló megállapításra „lépett” a szakminisztérium. De ne legyenek illúzióink, korántsem arról van itt szó, hogy a román hatalom (legalább ezen a téren) valóban fel akarná zárkóztatni az országot az Európai Unióhoz. A fenti hír nem tartalmaz semmi olyasmit, amiből arra következtethetnénk, hogy a magyar nyelv a jövőben arra a helyre kerülne az erdélyi rendőrségi eljárásokban, amely az európai normák szerint kisebbségi nyelvként megilletné. A hír csupán arról szól, hogy a rendőrség kötelékében alkalmaznak majd kisebbségi nyelven is tudó és a helyi szokásokat ismerő személyeket, illetve állásokat tartanak fenn kisebbségiek számára. Hogy ez igazából mit jelenthet a gyakorlatban? Újabb porhintést az Európai Unió szemébe. Működésbe lép ugyanis a régi reflex: ahelyett, hogy eleget tennének az új előírásnak, az illetékesek jó hazai szokás szerint inkább arra fordítanak energiát, hogy miként kerülhetik meg, játszhatják azt ki. És mivel a törvények, előírások kijátszása egyike azon kevés dolognak, amelyben Románia tényleg a világ élvonalába tartozik, biztosan meg is találják a módját. Még akkor is, ha olyan intézményről van szó, amelynek tagjai egyébként azért kapják a fizetésüket, hogy a törvényesség megtartása felett őrködjenek, illetve a törvények kijátszását megakadályozzák.

Boros Ernő

Fel a tartalomhoz

Vezérhangya Uram, nem ilyen lovat akartunk!

Az egészséges nemzeti érzelmű magyarok körében általános megdöbbenést okozott Magyarország államfője, amikor úgy döntött, a piros-fehér-zöld zászló mellőzésével mondja el újévi beszédét. A harmadik köztársaság előző elnökeitől, Göncz Árpádtól és Mádl Ferenctől eltérően, Sólyom László „puritán” külsőségek, egy ajtófélfa és egy könyvszekrény között mondta el nyolcperces beszédét.
„A köztársasági elnök mindig mérlegeli, hogy nyilvános szereplése alkalmával – a hivatalos állami rendezvényeken és nemzeti ünnepeinken kívül – indokolt-e nemzeti jelképeink használata. Újévi televíziós üzenetét az elnök nem kívánta külsőségeiben nemzeti ünnepeink rangjára emelni” – áll az Elnöki Hivatal által kiadott, a vitatott eljárást magyarázó közleményben. Nem célom elvitatni Sólyom ama jogát, hogy maga válassza meg közszerepléseinek külsőségeit, azt viszont sokakhoz hasonlóan igencsak nehezményezem, hogy fölösleges díszletként, mellőzendő kellékként kezelte a nemzeti színű zászlót. Amelyről úgy tudjuk – legalábbis mi, határon kívül rekedtek, 2004. december 5-én megtagadottak –, hogy a magyar nemzet minden tagjának ugyanazt jelenti, illetve ugyanazt kellene jelentenie: a nemzeti összetartozást. Mit is takarhat ez a váratlan, nevezzük így: formabontás? – kérdezik azóta is számosan határon belül és kívül egyaránt.
Emlékeztetőül: a jelenlegi parlamenti ellenzék annak idején a nemzeti oldal győzelmeként ünnepelte Sólyom megválasztását. Pedig hát helyesebb lett volna a fő kormánypárt vereségeként s nem az ellenzék győzelmeként értékelni a történteket. Mert azt azért ne feledjük: 2005 júniusában nem a hatalom és az ellenzék egy-egy jelöltje, hanem csak a posztkommunista kormánykoalíció két tagja, azaz az MSZP és az SZDSZ jelöltjei közül lehetett választani – ami hatalmas különbség. Hasonló helyzetet mi is átéltünk már, amikor Iliescu és Vadim Tudor versengett az államfői posztért…
Talán megkönnyíti az előbbi kérdés megválaszolását, ha felidézzük: ellenfelei szerint Sólyom László a neoliberális értelmiség holdudvarához tartozik, jelölését is a nemzetellenes SZDSZ befolyása alatt álló civil szervezet támogatta. Politikai kötődéseit, szimpátiáit leginkább az alkotmánybíróság tagjaként, majd elnökeként kifejtett tevékenysége mutatja; sokak szerint a módszerváltoztatás utáni első parlamenti ciklusban rajta (is) múlott, hogy nem esett meg a történelmi igazságtétel, az államosított, magyarán: elkobzott földbirtokoknak eredeti tulajdonosaik kezébe való visszaszolgáltatása, a párt és állami funkciókat betöltők vagyoni elszámoltatása. Mindezek ismeretében kimondható: bizony elhamarkodott volt annak idején az örömünnep, hisz mára kiderült: nem ilyen lovat akartunk.

Szentgyörgyi László

Fel a tartalomhoz

pártbejegyzés


A bihari MPSZ nem gyűjt aláírásokat a pártbejegyzéshez

Nem simultak el az MPSZ belső nézeteltérései – jelentette ki Lengyel György elnökségi tag a Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei szervezetének idei első sajtótájékoztatóján. Csúzi István megyei elnök elmondta, hogy semmilyen információjuk nincs a pártbejegyzésről, ezért a Bihar megyei MPSZ nem támogatja az elképzelést és aláírásokat sem gyűjt. Ha tájékoztatják őket, akkor majd döntenek arról, támogatják-e vagy sem az aláírásgyűjtést. Az országos elnökséget, benne Szász Jenőt többször meghívták Nagyváradra, de még csak nem is reagáltak. Csúzi szerint az országos elnökség az egész Bihar megyei szervezetet kollektív bűnösségre ítéli. Szász Jenőt felelősnek mondta a probléma elodázásáért. Lengyel szerint a szervezet fél-diktatórikus módszerekkel működik. Csúzi rámutatott: alternatívát akarnak az RMDSZ-szel szemben, de úgy tűnik, belső alternatívára is szükség van az udvarhelyi vezetéssel szemben.
Az Erdélyi Napló kérdésére elmondta: megtörténhet, hogy őket megkerülve, aláírás-kommandókat kiküldve próbálnak majd Biharban, elsősorban faluhelyen aláírásokat gyűjteni.
Lengyel György közölte: idén is megpróbálnak párbeszédet kialakítani az RMDSZ-szel. Markó Béla ugyan ígéretet tett tavaly Tusnádfürdőn Orbán Viktor és a hallgatóság előtt a párbeszéd megkezdésére, de az azóta eltelt idő azt mutatja, hogy ez porhintés volt. „Bebizonyosodott, hogy lehetetlen érdemi párbeszédet folytatni Markó Bélával és szűk körével.” Bihar megyében, ha a párbeszédig nem is, de a kapcsolatfelvételig eljutottak az RMDSZ-szel.
A 2005-ös visszatekintésben Csúzi István sikerként értékelte a Partiumi Egyeztető Tanács létrejöttét. Ennek hála sikerült összefogni az MPSZ helyi szervezeteit Nagybányától Temesvárig, és közösen vállalták a szórványmagyarság érdekvédelmét. Megemlítette még a budapesti Partiumi Napokat, melybe a Bihari MPSZ is bekapcsolódott, valamint Mádl Ferenc partiumi látogatását. A vidéki tagszervezetekre is kitért: a megyei tagszervezetek közül Pusztaújlak és Szalacs az élenjáró.

Fábián Tibor

Fel a tartalomhoz

Gyűlnek az aláírások

Gond nélkül gyűlnek a Magyar Polgári Párt bejegyeztetéséhez szükséges támogatói aláírások – tájékoztatta lapunkat Tőkés András, az MPSZ országos elnökségének tagja. A Maros megyei szervezet vállalta a szomszédos Kolozs, Beszterce-Naszód, Fehér, Szeben, valamint Arad megye, továbbá a Kárpátokon túli Jászváros, s ha az energiából még futja, akkor Galac vagy Szucsáva megyék valamelyi- kében is az aláírásgyűjtést. Kolozs megyében az előirányzott 1500-ból az elmúlt év végére 400 már összegyűlt. A többiekben 800-800 támogató aláírás összegyűjtése a cél. Arad megyében már közel állnak ahhoz, hogy befejezzék a gyűjtést. Hamarosan megalakul majd az Arad megyei szervezet is. „Tapasztalataink szerint ahol van szervezetünk, ott simán megy a gyűjtés is, ezért az akciót a szervezetépítés céljára is felhasználjuk” – mondta Tőkés. Maros megyében – itt 4000 szignó a cél – tűnik a legkönnyebb feladatnak a gyűjtés, 500 aláírás már összegyűlt, pedig még nyilvánosan meg sem hirdették az akciót. Hamarosan Szászrégenben és Erdőszentgyörgyön alakul meg, illetve újra a helyi MPSZ-szervezet, s a sor nem ért véget.
„Az akció személyi feltételei adottak, az anyagiakat igyekszünk előteremteni, a hiányokat egyéni lelkesedéssel, megfeszített munkával, áldozatkészséggel pótolni” – folytatta Tőkés. Az eddigi tapasztalatok szerint idén a tavalyihoz képest nehézkesebben megy az aláírásgyűjtés, egyesek a kiábrándultság miatt, mások az RMDSZ által indított megtorlási akciók okozta félelmükben fordultak el az MPSZ-től. „Sok helyütt, elsősorban a szórványban köztiszteletben álló személyek négyszemközt rokonszenvükről biztosítanak, a nyilvánosság előtt viszont nem hajlandók, nem mernek kiállni mellettünk” – összegezte tapasztalatait Tőkés.
Az MPSZ belső ügyeiről, pontosabban az országos elnökség és a Bihar megyei vezetők szembenállásáról Tőkés közölte: a helyzet tarthatatlan, a konfliktust minél hamarabb rendezni kell. A bihari vezetők, Csúzi István megyei és Sárközi Zoltán városi elnök kizárását szerencsétlen megoldásnak tartja. „Számtalan érv felsorakoztatható mind a kizárás szabályossága, mind annak szabálytalansága mellett. Sajnos, etikai és szabályzat-felügyelő bizottság hiányában a kizárást csak politikai vagy érzelmi jellegű érvekkel lehet indokolni” – állítja Tőkés. Véleménye szerint a kizárásról nem a bővített országos elnökség lett volna hivatott dönteni, hanem kizárólag az őket megválasztó szervezet. „A váradi vezetőkkel folytatott beszélgetés után számomra nyilvánvalóvá vált, hogy a konfliktus feloldása csak a kölcsönös bizalmatlanság felszámolása után lehetséges” – vonta le váradi útja tanulságait. Ennek egyetlen módját látja: a bővített országos elnökség fölé rendelt fórum, a választmány, vagy a bihariak által eddig is szorgalmazott kongresszus összehívását, amelyen az „audiatur et altera pars” elvét alkalmazva minden bizonnyal megtalálható lenne a mindenki számára megfelelő megoldás. „Ez méltán elvárható egy olyan szervezettől, amelyet azért hozunk létre, hogy kiküszöböljük erdélyi magyar politikai életünkből az RMDSZ által okozott demokráciadeficitet” – zárta szavait Tőkés András.

Sz. L.

Fel a tartalomhoz

Megtisztítható-e a romániai közélet?

Az elmúlt esztendővég egyik érdekessége volt, hogy a volt államelnök, Emil Constantinescu a közélet tisztaságáért folyó csata élharcosává vált. Megkérdeztük Toró T. Tibor képviselőt, hogy mi a véleménye erről.

– Úgy vélem, hogy ez egy legitim és jogos küzdelem. Joguk van az állampolgároknak megtudni, hogy a jelenlegi közéleti figurák milyen szerepet töltöttek be a régi rendszerben. Kicsit árnyékot vet Constantinescu törekvésére az, hogy államelnökként négy év alatt nemigen jeleskedett ebben a harcban, vagy legalábbis nem került a nyilvánosság elé olyan törekvése, hogy az államapparátus megtisztításán fáradozott volna. Sőt, a választások előtt néhány hónappal éppen hogy kapitulált az apparátus előtt, és ebből következett, hogy visszatért a régi nomenklatúra és négy évre erősen bebetonozta magát a közéletbe. Ennek hatásai most, a 2004-es kormányváltás után is érezhetőek.
– Nem a közéletbe való visszatérésnek egyik fogása ez Constantinescutól?
– Meglehet, de mindezek ellenére érdemes odafigyelni Constantinescu exelnök közléseire. Mindenképpen a középpolitikusnál jobban informált emberről van szó. Erkölcsi alapja is van mindannak, amit mond, és én rokonszenvvel figyelem az általa folytatott harcot. Végül is a szándék, a romániai társadalom megtisztításának szándéka tiszteletreméltó. Hogy mennyire lesz sikeres a kezdeményezés, e tekintetben már egy kicsit szkeptikus vagyok. Igazából a jelenlegi kormánykoalíció pártjait is szinte gúzsba köti a hálózat. Nem hiszem, hogy eredményes lesz az akciója. De semmiképp sem helyezkedem egy platformra azokkal, akik azt mondják, hogy fogja be a száját, miért nem lépett idejében.
– De amikor a kezében volt a hatalom, tényleg nem lépett.
– Akkor magam is furcsállottam és sokkal nagyobb határozottságot vártam tőle, hiszen államelnök volt és rendelkezett az információkkal. Elképzelhető, hogy az elmaradt lépés tapasztalatlanságának a rovására írható, hiszen ha valaki döntéshozó helyzetbe kerül, akkor olyan mechanizmusoknak van kiszolgáltatva, amelyek könnyen úrrá lesznek rajta és könnyen maguk alá gyűrik, ha nem figyel oda. Constantinescu államelnökként, azt kell mondanom, nem rendelkezett politikai tapasztalattal, hiszen a civil szférának volt a jelöltje. Nem ismerte igazából – legalábbis utólag így tűnik – a döntéshozó mechanizmusokat, és ennek az árát fizette meg. Traian Băsescu jelenlegi államelnök jóval nagyobb tapasztalattal rendelkezik. Ahogy ő maga mondta, a régi rendszernek valamilyen formában részese volt, másfelől az elmúlt tizenöt évben végig döntéshozó tisztségben szolgált, tehát több tapasztalata és esélye is van arra, hogy ha változtatni akar a rendszeren, akkor változtathat. Eltökélt politikai szándékáról azonban, hogy az egész társadalmat megtisztítsa a korrupciótól és a régi módszerektől, nem vagyok meggyőződve. Retorikájában ezt képviseli, de az elmúlt év politikai döntéseiben még nem érhető tetten a szándék.
– Főleg mert Constantinescu az átvilágító bizottság előtt Stolojan és Năstase mellett éppen őt támadta ki.
– Én mindenképpen komolyan venném Constantinescu nyilatkozatait, odafigyelnék rájuk.
– Azonban a hatalomban sok besározódott ember van jelenleg is.
– Minden számottevő romániai pártnak, beleértve az RMDSZ-t is, megvannak a maga dalmát kutyái, gyanúba keveredett emberei. Igazából nem voltak mechanizmusok arra, hogy ezeket kiszűrjék, és megtisztítsák tőlük a közéletet. Ezért fontos minden olyan törekvés, amely erre irányul.

Román Győző

Fel a tartalomhoz

Nagyszalonta ünnepelt

A nagyszalontai református templom megépítésének 250. évfordulóját ünnepelte a hálaadó gyülekezet karácsony második napján. Az ünnepségre a felújítási munkálatok is elkészültek. A hálaadó istentiszteleten a régmúlt és a közeli hetek áldásaiért mondott köszönetet a hívek serege.
Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület főjegyzője hirdette Isten igéjét Máté evangéliuma első részének 20–23. versei alapján. Rámutatott a kegyelemért érkező Krisztus páratlan cselekedetének fontosságára. Ha emberek gondolták volna ki a bűnre adott feleletet, biztosan nem maradt volna el a megtorlás. A karácsony nem a megtorlási akciókról tesz bizonyságot, hanem Isten Krisztusban munkáló szeretetéről. Nagyszalonta népe 250 éve ebben a templomban ünnepeli a szeretet megnyilvánulásait. Természetesen sokkal előbb is megtörtént ez a település életében, és reménység szerint sok évszázadon keresztül megakadályozhatatlanul történni is fog.
Mikló Ferenc, a gyülekezet lelkipásztora, a bihari egyházmegye esperese méltóképpen elevenítette föl a templom felújításának munkálatait. A kortársak szolgálatát a 250 éves történelem folytatásának tekinti, ennek letéteményesei már itt vannak a templom padjaiban, és biztosítékát a megkeresztelésre várakozó gyermekek jövője hordozza.
Bizonyságul gyönyörű műsor következett, nagyszalontai ifjak – Kenéz Emese, Vranyecz Rita, Takó Beáta, Hanyecz Bagdi Ida – Kovács István és Pál László segédlelkészek közreműködésével énekeltek, majd szavaltak.
Török László helybeli polgármester, mint avatott publicista, bemutatta az ünnepségre megjelent könyvet, amelyet Koszorús Erzsébet és Dánielisz Endre tanárok szerkesztettek Mikló Ferenc esperes előszavával és Bagosi Imre Tibor fényképeivel.
Mennyire gyümölcsöző ott a közösség munkája, ahol egymásra találnak, akik egyazon cél érdekében cselekednek! Legyen példa Nagyszalonta sok magyar település számára.

Csűry Anikó

Fel a tartalomhoz

sovány diplomácia


Van lobogó, lesz konzulátus

Az ünnepélyes, január harmadiki hangulat ellenére úgy érzem, a cím és az alcím némi magyarázatot kíván: a magyar lobogót a hivatalosságok a konzul Dózsa György utcai rezidenciájának udvarán húzták fel, mivel a konzulátus épülete (a Pál Gábor-ház) még felújítás alatt van. Elméletileg tehát van ideiglenes konzulátus, gyakorlatilag azonban márciusig csak az útlevelüket vesztett, esetleg kirabolt magyar állampolgárok számára működik. A türelmes erdélyi magyaroknak még várniuk kell az ügyintézéseikkel.

Másfélszáz csíki polgárt a havas eső sem akadályozott meg abban, hogy részt vegyen a Himnusz eléneklése közben az ünnepélyes zászlófelvonáson. Később az ideiglenes fogadóirodába befért érdeklődők a pohárköszöntők után a székely himnuszt is elénekelték. A kinnrekedtek jobb híján, mivel hangosítás nem volt, egymást szórakoztatták. A két népet összekötő ősi testvériségről szónokló prefektus valószínűleg nem díjazta volna a tornácon elhangzott (szerintem) legjobb poént: ennél jobban csak az erdélyi román konzulátus megnyitásának örvendeztünk volna.
Az állófogadáson, újságírói kérdésre válaszolva, Szabó Béla főkonzul elmondta: jól ismeri a romániai viszonyokat, hiszen korábban már két ízben is dolgozott diplomataként Bukarestben. Először 1987 és 1992 között, a rendszerváltás időszakát is beleértve. „Jó volt közvetlenül is megélni azt a felszabaduló érzést, amely a románokat és a magyarokat testvéri közösségbe szólította” – emlékezett vissza a főkonzul. Másodszor 1996 és 2001 között első beosztottként, a nagykövet helyetteseként teljesített szolgálatot követi rangban. Ebben a minőségében egyik kiemelt feladata volt az itteni magyarsággal, illetve az RMDSZ-szel való kapcsolattartás.
Arról, hogy Magyarország uniós tagsága és Románia esedékes csatlakozása mennyire befolyásolja az utazási és munkavállalási feltételeket a régióban, a diplomata kijelentette: nem hiszi, hogy az uniós tagság a konzulátusok létét rövid távon, de akár évtizedekben gondolkodva is, fölöslegessé tenné. A külképviseletek egyik feladata a magyar állampolgárok jogsegélyezése. Ezzel továbbra is szolgálni kell. Az unió bővülésével lebomlanak ugyan az országhatárok, de bizonyos nemzetközi diplomáciai jogszabályok akkor is érvényben maradnak. Az erdélyiek kilencven napra korlátozott magyarországi tartózkodását a jelenleg kidolgozás alatt álló nemzeti vízum oldhatja fel.
„Önök is láthatják, milyen szűkösen vagyunk ebben a helyiségben. Ez egyelőre csak arra alkalmas, hogy az itt bajba került magyar állampolgá-    rokon segítsünk. Ez magyarán korlátozott konzuli tevékenységet jelent, amelynek órarendjét a napokban állítjuk össze. Ahhoz, hogy a schengeni előírásoknak megfelelő vízumokat is kibocsáthassuk, bizonyos technikai feltételeknek is eleget kell tenni, és ez csak az egy-két hónapon belül elkészülő végleges épületben lesz lehetséges. Végleges határidőt nehéz lenne megjósolni az átadásra, mivel a munkálatokat a zord időjárás is lassíthatja. Ettől függetlenül bízom benne, hogy legkésőbb márciusban megnyithatjuk kapuinkat a szélesebb közönség előtt is” – nyilatkozta Szabó Béla. A konzul a következő hetekben a beiktatással járó protokolláris látogatásokat (pl. a román külügyminisztériumban) teszi meg. Ezen kívül el szeretne látogatni a konzulátus fogadókörzetébe tartozó hét megyébe. Ezek Hargita mellett: Maros, Kovászna, Suceava, Neamţ, Bákó és Buzău.
A konzulátus személyzetének létszáma még nem végleges, az igények szerint fogják bővíteni. Erre határozott ígéretet kaptak Budapestről. A főkonzul bízik abban, hogy a végleges épület felavatásán részt vesznek majd a legmagasabb anyaországi kormánykörök képviselői is. Tudva, hogy az elmúlt esztendőben néhány kétségbeesett és többnyire füttykoncert által kísért kamikaze akciót kivéve nem volt nagy kormányköri tolongás Erdélyben (a Székelyföldön aztán végképp nem), ebben őszintén kételkedem. A választások előtt egy hónappal ugyanis politikai öngyilkossággal érne fel, ha például Hiller István a kamerák előtt meghajigáltatná magát záptojással a Pál Gábor-ház lépcsőin. A rettenthetetlen bátorságnak ezt a határkövét talán ő sem merné átlépni. Hacsak álruhában NEM.

Jakab Lőrinc

Fel a tartalomhoz

Van lobogó, lesz konzulátus

Az ünnepélyes, január harmadiki hangulat ellenére úgy érzem, a cím és az alcím némi magyarázatot kíván: a magyar lobogót a hivatalosságok a konzul Dózsa György utcai rezidenciájának udvarán húzták fel, mivel a konzulátus épülete (a Pál Gábor-ház) még felújítás alatt van. Elméletileg tehát van ideiglenes konzulátus, gyakorlatilag azonban márciusig csak az útlevelüket vesztett, esetleg kirabolt magyar állampolgárok számára működik. A türelmes erdélyi magyaroknak még várniuk kell az ügyintézéseikkel.

Másfélszáz csíki polgárt a havas eső sem akadályozott meg abban, hogy részt vegyen a Himnusz eléneklése közben az ünnepélyes zászlófelvonáson. Később az ideiglenes fogadóirodába befért érdeklődők a pohárköszöntők után a székely himnuszt is elénekelték. A kinnrekedtek jobb híján, mivel hangosítás nem volt, egymást szórakoztatták. A két népet összekötő ősi testvériségről szónokló prefektus valószínűleg nem díjazta volna a tornácon elhangzott (szerintem) legjobb poént: ennél jobban csak az erdélyi román konzulátus megnyitásának örvendeztünk volna.
Az állófogadáson, újságírói kérdésre válaszolva, Szabó Béla főkonzul elmondta: jól ismeri a romániai viszonyokat, hiszen korábban már két ízben is dolgozott diplomataként Bukarestben. Először 1987 és 1992 között, a rendszerváltás időszakát is beleértve. „Jó volt közvetlenül is megélni azt a felszabaduló érzést, amely a románokat és a magyarokat testvéri közösségbe szólította” – emlékezett vissza a főkonzul. Másodszor 1996 és 2001 között első beosztottként, a nagykövet helyetteseként teljesített szolgálatot követi rangban. Ebben a minőségében egyik kiemelt feladata volt az itteni magyarsággal, illetve az RMDSZ-szel való kapcsolattartás.
Arról, hogy Magyarország uniós tagsága és Románia esedékes csatlakozása mennyire befolyásolja az utazási és munkavállalási feltételeket a régióban, a diplomata kijelentette: nem hiszi, hogy az uniós tagság a konzulátusok létét rövid távon, de akár évtizedekben gondolkodva is, fölöslegessé tenné. A külképviseletek egyik feladata a magyar állampolgárok jogsegélyezése. Ezzel továbbra is szolgálni kell. Az unió bővülésével lebomlanak ugyan az országhatárok, de bizonyos nemzetközi diplomáciai jogszabályok akkor is érvényben maradnak. Az erdélyiek kilencven napra korlátozott magyarországi tartózkodását a jelenleg kidolgozás alatt álló nemzeti vízum oldhatja fel.
„Önök is láthatják, milyen szűkösen vagyunk ebben a helyiségben. Ez egyelőre csak arra alkalmas, hogy az itt bajba került magyar állampolgá-    rokon segítsünk. Ez magyarán korlátozott konzuli tevékenységet jelent, amelynek órarendjét a napokban állítjuk össze. Ahhoz, hogy a schengeni előírásoknak megfelelő vízumokat is kibocsáthassuk, bizonyos technikai feltételeknek is eleget kell tenni, és ez csak az egy-két hónapon belül elkészülő végleges épületben lesz lehetséges. Végleges határidőt nehéz lenne megjósolni az átadásra, mivel a munkálatokat a zord időjárás is lassíthatja. Ettől függetlenül bízom benne, hogy legkésőbb márciusban megnyithatjuk kapuinkat a szélesebb közönség előtt is” – nyilatkozta Szabó Béla. A konzul a következő hetekben a beiktatással járó protokolláris látogatásokat (pl. a román külügyminisztériumban) teszi meg. Ezen kívül el szeretne látogatni a konzulátus fogadókörzetébe tartozó hét megyébe. Ezek Hargita mellett: Maros, Kovászna, Suceava, Neamţ, Bákó és Buzău.
A konzulátus személyzetének létszáma még nem végleges, az igények szerint fogják bővíteni. Erre határozott ígéretet kaptak Budapestről. A főkonzul bízik abban, hogy a végleges épület felavatásán részt vesznek majd a legmagasabb anyaországi kormánykörök képviselői is. Tudva, hogy az elmúlt esztendőben néhány kétségbeesett és többnyire füttykoncert által kísért kamikaze akciót kivéve nem volt nagy kormányköri tolongás Erdélyben (a Székelyföldön aztán végképp nem), ebben őszintén kételkedem. A választások előtt egy hónappal ugyanis politikai öngyilkossággal érne fel, ha például Hiller István a kamerák előtt meghajigáltatná magát záptojással a Pál Gábor-ház lépcsőin. A rettenthetetlen bátorságnak ezt a határkövét talán ő sem merné átlépni. Hacsak álruhában NEM.

Jakab Lőrinc

Fel a tartalomhoz

Zászló nélkül

Az 1989-ben kikiáltott Magyar Köztársaság harmadik elnöke, Sólyom László rövid, száraz beszédet mondott az Újév alkalmából. Ez önmagában sokakat meglepett. Az viszont még inkább, hogy az eddigiektől eltérően nem láthattuk a háttérben a nemzeti színű zászlót. Mint az várható volt, a jobboldalon ezt sokan felettébb rossz néven vették. A Szabad Magyarországért Mozgalom egyenesen az elnök lemondását követelte az ügy miatt, hacsak nem hajlandó megkövetni a magyar népet. A Jobbik sajtótájékoztatón címeres zászlót ajándékozott az elnöknek, Nagy András grafikus egy zászlóval illusztrált elektronikus üzenetben repítette világgá Petőfi emlékezetes sorait: „Háromszínű magyar zászló, / Dicső jel! / Védelmezünk megfeszített / Erővel, / Kiemeltük a porból szent / Szárnyadat, / Röpülj előttünk a magas / Ég alatt!”, volt olyan nemzettársunk is, aki aforizmatikus rövidséggel kommentálta az elnöknek címzett üzenetben a zászló száműzését, annyit szögezve le, hogy eddig a nemzet állt az elnök mögött, most már csak egy szekrény. S a tiltakozók listája még hosszan bővíthető.
Sólyom László a köztársasági elnöki hivatalon keresztül sajtóközleményben válaszolt a bírálatokra, ebben a következők olvashatók: „A köztársasági elnök mindig mérlegeli, hogy nyilvános szereplése alkalmával – a hivatalos állami rendezvényeken és nemzeti ünnepeinken kívül – indokolt-e nemzeti jelképeink használata. Újévi televíziós üzenetét az elnök nem kívánta külsőségeiben nemzeti ünnepeink rangjára emelni. Ezért a beszédet dolgozószobájában mondta el, ahol – szemben a Sándor palota tárgyalótermeivel – sosincs zászló.” (Hogy helytálló-e a legutóbbi állítás, azt ellenőrizhetjük az elnöki dolgozószóba internet-címén: http://www.keh.hu/vtour/vtour_hu/elnokidolg.htm. Az ellenőrzés eredménye: az állítás nem helytálló.)
Sólyom László volt az Alkotmánybíróság első elnöke, jogfilozófiája, az elnöksége alatt meghozott AB-döntések még ma is hatással vannak a magyar jogrend fejlődésére. Induljunk ki tehát az Alkotmányból. Az alaptörvény 29-es paragrafusának (1) bekezdése leszögezi egyebek mellett, hogy a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét. Teljesen természetes, hogy egy olyan alkalommal, amikor az elnök az egész nemzethez szól egy új év kezdete alkalmából, ott legyen a háttérben a magyarság közös szimbóluma, a háromszínű nemzeti lobogó. Mi több, ezt az eddigi szokásjog is előírta volna. A változtatás tehát üzenetértékű. Az üzenet pedig többféleképpen értelmezhető. Vélhető, hogy a puritán hátteret kifogásolók közül kevesen tartják meggyőzőnek az elnöki magyarázatot, s a történteket inkább azzal a ténnyel kötnék össze, hogy Sólyom megválasztásához nélkülözhetetlen volt egy nemzetellenes pártnak, az SZDSZ-nek a közreműködése, pontosabban a passzivitása.
Mindezeken túl, tekintve, hogy a magyarság baloldali szellemi terror alatt áll 1945 óta, s nemzeti öntudata, önbecsülése romokban hever, éppenséggel az várható el egy MDF-es múltú elnöktől, akit döntően a konzervatív oldal szavazatai segítettek pozícióba, hogy a nemzeti összetartozásnak, a nemzeti szimbolikának az eddiginél nagyobb megjelenési területet adjon, s nem az, hogy a már bevett közösségi szakrális pillanatok számát is csökkentse.
A fenti megfontolások dacára nem lenne méltányos, ha e ballépés miatt a nemzetellenes táborba utalnánk a köztársasági elnököt. Ha Sólyom László, hűen augusztus 20-án elmondott első beszédéhez, kitart a kettős állampolgárság nemzeti létparancsának képviselete mellett s igyekezni fog a politikumot is ez ügyben befolyásolni, kiköszörülheti még a csorbát.

Borbély Zsolt Attila

Fel a tartalomhoz

Magyarverés Szilveszterkor

Az év utolsó napjára két magyarverés is jutott Romániában. A nyolcvan százalékban magyar többségű Székelyföldön tavaly közel húsz esetben vertek meg magyarokat román fiatalok. Két esetben csendőrök voltak a tettesek.
A szovátai Medve-tó mellett egy 30 fős román társaság röppentyűkkel és petárdákkal dobált meg egy 12 fős magyar asztaltársaságot. Mikor a magyarok kérték, hogy hagyják abba, először köpködés, majd pofozás volt a válasz.
A helyi rendőröket sikertelenül próbálták riasztani. Ezért egy őrző-védő cég alkalmazottait hívták a helyszínre. Három magyar fiatal nyolc napon túl gyógyuló fejsérüléseket szenvedett. Bosszútól tartva félnek feljelentést tenni.
A másik eset a szentegyházi termálfürdő mellett történt. Itt hét magyar kiskorút bántalmazott két férfi. A gyerekek tűzijátékot lőttek fel, amikor egy szirénázó járőrautóból két férfi szállt ki, és ütni kezdte őket, majd elvette értéktárgyaikat. A gyerekek a jeges patakon keresztül menekültek el. A szülők feljelentése nyomán a helyi rendőrség másnap elfogta a tetteseket. Egyikük csendőr, őt azonnali hatállyal elbocsátották és őrizetbe vették.

F. T.

Fel a tartalomhoz

Egyelőre nincs tolongás a nemzeti vízumért

Érdeklődők már vannak, de igénylő még egy sem akadt a nemzeti vízumra a kolozsvári főkonzulátuson. Az okmányt január elejétől azok a román, ukrán, horvát és szerb állampolgárok kérhetik, akik 90 napnál huzamosabban szeretnének Magyarországon tartózkodni. A csekély érdeklődés egyik oka az lehet, hogy a vízum munkavállalásra nem jogosít, emellett az igénylőnek bizonyítania kell, hogy magyarországi tartózkodása alatt van hol laknia, van egészségbiztosítása és fedezni tudja megélhetését. A romániai magyarok Kolozsváron, Bukarestben és tavasztól Csíkszeredán igényelhetik az okmányt. Markó Béla RMDSZ-elnök üdvözli, Szász Jenő ellenzéki vezető károsnak tartja az új vízumot. Abban egyetértenek, hogy az okmány nem pótolja a kettős állampolgárságot. Avarkeszi Dezső magyar kormánymegbízott az erdélyi sajtónak azt mondta: nem tartja elhibázottnak a nemzeti vízum bevezetését. Tömegesen utaznak Irakba dolgozni a székely férfiak. Spanyolország és Magyarország után most Irakba megy egyre több székely munkát vállalni. Az sem tántorítja el őket, hogy sok a baleset, és tavaly egyiküket lelőtték az iraki lázadók. A háborús övezetbe mindenki saját felelősségére utazik. Az embereket építkezésekre toborozzák, féléves turnusokra. Sokszor csak a helyszínen derül ki, hogy valójában az amerikai katonák kisegítő személyzete lesznek. Általában vécétakarítást, szennyvíz- és szemétszállítást végeznek az Egyesült Államok katonai bázisain: Ramadiban, Bagdadban és Falludzsában. Havi 2100 dollárt és 300 dollár ebédpénzt kapnak. A tábort csak katonai kísérettel hagyhatják el. A katonákhoz hasonlóan nekik is golyóálló mellényt és sisakot kell viselniük, mert a bázison is bárkit eltalálhat egy eltévedt golyó vagy repesz. A székely vendégmunkások tavalyi utolsó csoportja december elején ment ki Irakba, de már a januári transzport létszáma is betelt. Egyébként Romániából egész falvak férfilakossága dolgozik külföldön az otthoni munkalehetőségek megszűnése miatt.

Fel a tartalomhoz

szellemi hagyaték


Hazám, hazám, te mindenem!

Simándy József minden idők nagy magyar tenoristája. Ha bárhol a világban felcsendül Bánk bán áriája, a „Hazám, hazám, te mindenem”, minden magyar hazafi tudja, Simándy József énekel. A kiváló tenorista fia, Simándy Péter összegyűjtötte és kötetbe szerkesztette az édesapjáról készült interjúkat, riportokat, fotókat. A könyv szellemi hagyaték, mely a magyar kultúra része.

– Néhány héttel ezelőtt jelent meg édesapjáról a Simándy József újra „megszólal” című könyv, melyet ön szerkesztett és gondozott. A kötet felöleli a nagyszerű művésszel készült beszélgetéseket a pályakezdéstől élete alkonyáig. Miért tartotta fontosnak ezt a gyűjtő- és szerkesztő munkát?
– Sok szeretettel üdvözlöm az Erdélyi Napló olvasóit. Mindig öröm, ha megjelenik egy-egy velem készült riport, megkülönböztetett öröm, ha édesapámról beszélhetek. Édesapámról nemcsak a pályakezdéstől a pálya befejezéséig terjedő nyilatkozatok és riportok szerepelnek a könyvben, hanem eljutunk egészen a haláláig. Az utolsó riport halála előtt pár hónappal készült. 80 éves elmúlt, amikor megkapta az általa imádott, szeretett munkahelyétől, a Magyar Állami Operaháztól azt a Bánk bán jelmezt, melyben oly sokszor tomboló sikert aratott esténként. Ez a jelmez látható a kötetben is.
De hogy mi is indított engem a könyv összeállítására? 2004 novemberében egyedül töltöttem néhány napot Balatongyörökön, nyaralónk kertjében végeztem a télre való felkészülést. Majd a cserépkályhában barátságosan pattogott a tűz, amikor először vettem kezembe azokat az albumokat, melyeket Berencsi Lajos mérnök úr állított össze négy év munkájával. Elhűlve láttam, mennyi érdekes tudósítás, cikk, nyilatkozat, fotó és újságkivágás szerepel bennük, melyeket eddig nem láttam, nem ismertem és nem olvastam. Elém tárult egy olyan világ, melynek főszereplője az édesapám. Érdekes volt elolvasni a vele készült beszélgetéseket, mintha ő maga szólalt volna meg. Most is hallom a hangját. Nemcsak az énekhangját, hanem a sokszor fenyítő, okító hangját.
– Ha már erre kanyarodtunk, milyen édesapa volt Simándy József?
– Rettenetesen szigorú. Ugyanolyan szigorú volt hozzánk, édesanyánkhoz, mint minden emberhez, vagy önmagához. Nem ért volna el oly magas eredményeket a pályáján, ha nem vasfegyelemmel, szigorral és vaskövetkezetességgel viseltetik önmaga iránt. Ezt követelte meg a családtagjaitól is. Néha túlzottan szigorúnak tűnt.
– Érdekes, a kötetből megtudhatjuk, édesapjának már fiatal korában is milyen gyönyörű hangja volt, ám mégis korunk későbbi legnagyobb énekesének első jelentkezését elutasították az Operában.
– Valóban így történt. Ebben az a fantasztikus, hogy nem adta fel.
– Biztosan tudta, milyen tehetséget hordoz magában…
– Az előbb említett vasakarat és vasszorgalom dolgozott benne. Másrészt tudta, lehet, hogy egy másik szakmát is meg kell tanulnia, mert el kellett tartania önmagát és édesanyját, hisz a riportjaiban többször is emlegetett pokoli szegénységben éltek. Sajnos előttem ismeretlen nagyapám minden keresetét elvitte az alkohol.
– Simándy József magyarságszeretete már pályája kezdetén megmutatkozott. Bármerre vendégszerepelt – kiderül nyilatkozataiból –, mindig a hazájára gondolt.
– Igen. Ady Föl-földobott kő című verse jut eszembe: „Föl-föl dobott kő, földedre hullva, kicsi országom, újra meg újra hazajön a fiad.” Édesapám azt vallotta: első a család, és mindig haza kell jönnie. És ez így történt mindig.
– Mai világunkban miért jó e könyv megjelenése?
– Mert újból olyan ember példáját hozhatjuk fel és állíthatjuk magunk elé, aki mindig vállalta magyarságát, aki ebben a mai rettenetes liberális, értékveszett, rothadó erkölcsű világban példa, fogódzó és sarokbástya lehet a mai magyarok számára.
– Mire nevelte gyermekeit Simándy József?
– Magyarságszeretete nyilvánvaló volt, de az emberek, állatok, a természet és a munka feltétlen szeretetére és tiszteletére is felhívta figyelmünket. Manapság ez hiányzik. Úgy megyünk el egymás mellett, hogy maradandó lelki sebeket okozunk egymásnak. Ebben az országban a törvények következmények nélkül áthághatók. Jogkövetkezmény nélkül lehet csalni, hazudni, a korrupció virágzik, miközben olyan értékek mennek veszendőbe, melyekről édesapám nem sejtette, hogy veszendőbe mehetnek.
– Kérem, mondjon rá egy példát!
– Elég, ha kinyitjuk az újságokat, az ember elborzad. Erkölcsről, etikáról, hazaszeretetről nem lehet manapság beszélni! Családról, istenről, hazáról vagy nemzetféltésről pedig alig hall valamit az ember. Azt jelzik, 2020-ra már csak nyolcmillióan leszünk. Hová vezet ez az út? Megálljt kellene parancsolni ezeknek a folyamatoknak. Nagy földindulásoknak nézünk elébe, ha nem jön valami változás ebben a kicsi országban. Édesapám gondolatai – mélyre tudott ásni a jó riporteri kérdésekre – ma is erkölcsi kapaszkodót jelenthetnek az olvasónak.
– Valóban rendkívüli szellemi élmény a találkozás gondolataival.
– A Simándy József újra megszólal kötet első ezer példánya szinte elfogyott. Édesapámat ezek szerint még most sem felejtették el. Néhány példány kapható még a Média Novánál, az Új Ex librisnél, Gödöllőn a Dimenzió könyvesboltban és a Szkítia könyvesboltokban. Januárra tervezem a könyv újranyomását. S akkor, ígérem, minden nagyobb könyvterjesztőhöz eljut a Simándy-könyv.
– Édesapja Schulder Józsefként született, majd magyarosította a nevét. Hogyan történt?
– Valóban, 1916. szeptember 18-án Schulder Józsefként látta meg a napvilágot. Ám ezzel a német névvel, büszkén vállalva, svábként lett nagy magyar. Amikor jött a nyilas uralom 1944-ben, a Magyar Állami Operaház élére egy nyilas igazgató került, aki azzal akart érdemeket szerezni magának, hogy a Schulder József nevű, még énekkarban éneklő énekest kiemeli, és Wagner-szerepek eléneklésével bízza meg. A nyilas uralom után azonban jött egy másik korszak. Ekkor pedig a német neve miatt nem igazolták, magyarul kipenderítették a Magyar Állami Operaházból.
Kántornak készült Veresegyházán, így azonban elveszett volna egy tehetséges ember a magyar zenei élet számára. Ekkor jött egy számomra ma is ismeretlen jó barát, aki rettenetesen letolta őt, hogy lehet ilyen hanggal, ennyi stúdium elvégzése után, ennyi beleölt energiával, férfiatlanul otthagyni az éneklést. E jóember hatására – szeretnék vele találkozni, ha még él –, aki eljött Veresegyházára, édesapám letett a kántorkodásról, és Vaszy Viktor, a legendás hírű színházszervező-karnagy hívására Simándy Józsefként folytatta pályafutását Szegeden, ahol George Bizet Carmen című operájának Don José főszerepében hatalmas sikert aratott.
– Mint ismeretes, édesapja sok-sok szerepet elénekelt, ám a hazai hallgatóknak, de talán bátran mondhatom úgy is: a magyar nemzet tagjainak bárhol a világon Simándy József egyet jelentett a Bánk bán szereppel és a hazaszeretettel. Ha felcsendült a „Hazám, hazám, te mindenem”, mindenki tudta, Simándy József énekel. Ő mennyire szerette ezt a szerepet?
– Egy riportban megismerhetjük szemérmes válaszát. Arra a riporteri kérdésre, hogy fejtse ki gondolatait a Bánk bánról, ezt mondta: – Ha erre válaszolnék, életem titkát fecsegném ki. Soha nem beszélt róla.
– Otthon sem?
– Nem. Nagy körvonalakban mindenütt elmondta, hogy nagyon erős és mélyreható elemzéssel és rákészüléssel közelített a szerephez, sok adatot, tényt és könyvet elolvasott az akkori korról, hogy megfelelően felkészüljön erre a hatalmas címszerepre. Ezt következetesen láttatta is, ugyanis alakításából mindenki megtudhatta, hogy Bánk bán Magyarország második embere, negyven-ötven év körüli férfi, aki igazságos és bölcs hazafi. Hiszen amikor II. Endre háborút folytatott – az egyetlen területszerző hadjárat volt Magyarország történelmében –, Halics felé próbált területeket szerezni, Gertrudis királyné meráni honfitársait behozta, s erkölcstelen, fényűző életmódjával nagy nyomort idézett elő, és erkölcsi züllésbe taszította az országot. Erről Bánk bán saját szemével óhajtott meggyőződni. Előrelátó államférfi volt, bölcs, aki csak akkor tette fel kérdéseit a királynénak, amikor meggyőződött az országban uralkodó állapotokról. Emellett Bánk bán szerelmes férfi, aki mivel fia három-négy éves lehetett, körülbelül hatéves házasságban élhetett Melindával, imádta őt. Akit szeretünk, és nagyon szerelmesek vagyunk belé, annak megbocsátunk. A második felvonásban Bánk bán megbocsát Melindának. Arról nem tehet, hogy a Melindát ért óriási sérelem őrültté teszi feleségét.
– Szintén a Simándy-kötetből tudom, édesapja csak olyan szerepeket vállalt el, amelyekkel azonosulni tudott. Néhány pipogya szerepet ezért visszautasított. Mennyire tudatosan választotta a szerepeit?
– Abszolút tudatosan. Több nyilatkozatában elmondta: csak azokat a szerepeket énekelte el, amelyekkel száz százalékig azonosult, illetve azt szerette, ha az előadás súlya az ő vállán nyugszik, akkor érezte jól magát. A nagy feladatokat szerette, és nagy feladatokat is kapott a színházától. A Bánk bánon kívül nagyon szerette Verdi Otellóját, Radameszt, Lohengrint, Stolzingi Walthert és Florestant.
– Sokat utazott a világban. Hogyan tudták átvészelni ezt gyermekei?
– Átvészelni, ez jó kifejezés. Tudtuk, hogy hazajön, hogy jó helyen van, és ott is ugyanazzal az önmegóvással éli mindennapjait, ahogy idehaza. Az előadás napjain egyrészt pihen, rendesen beskáláz, átmemorizálja a szerepet, bármerre jár Münchentől Novoszibirszkig vagy Londontól Moszkváig.
– Időnként magával vitte a családot?
– Igen, de csak a közeli országokba. Egyszer Csehszlovákiába mentünk vele. Emlékszem, két Don Carlost énekelt, máskor pedig Szegedre egy vendégfellépésére kísértük el. Sok lehetőség nem adódott, hogy elkísérjem őt, édesanyám többször ment vele. Amikor már nyugdíjas művész volt és több szabadidővel rendelkezett, illetve amikor saját maga válogathatott a felkérésekben, s megszületett Katika testvérem, akkor mi Jutkával otthon maradtunk, édesanyám, édesapám és Katika pedig, aki 17 évvel fiatalabb nálam, hármasban mentek országjáró körútra.
– Ki mivel foglalkozik a három gyermek közül?
– Jómagam a Magyar Állami Operaház énekkari művésze vagyok 1991. január 1-je óta. Most leszek 15 éve az intézmény tagja. Jutka sajnos Németországban él, ez számomra fájó pont. Édesapám talán túltette magát rajta, vagy ki tudja? Erről sosem beszélt. Katalin húgom háromgyermekes családanya.
– Édesanyjuk pedig kiváló balettművészként dolgozott.
– Valóban, pontosan 25 évig – nyugdíjba meneteléig – szolgált a Magyar Állami Operaház balettkarában. Ezután anyai és Simándy Józsefné-i feladatait gyakorolta. Háztartást vezetett, nagyon jól főzött. Bár a legjobb bablevest édesapám főzte a kerti bográcsban Budapesten.
– Gondolom, nagy baráti köre lehetett édesapjának. A könyvben szerepel az egyik nagy barát, Bessenyei Ferenc. Kikkel találkozott szívesen Simándy József?
– Néha-néha rendezett nagy összejöveteleket. Ilyenkor nagyon sokan eljöttek. Neveket nem említek, művészek, karmesterek, írók, költők, újságírók hada utazott Balatongyörökre nyáron, amikor szabadságát töltötte édesapám. Nagy-nagy kacagások és dalolások közepette teltek ezek az órák.
Balatongyörök volt a pihenés központja. Ha valaki váratlanul toppant be hozzá, akkor is kapott pogácsát és becehegyi Olaszrizlinget.
– Későbbiekben voltak-e saját tanítványai?
– Mint a könyvben is olvasható, Lukács Pál brácsaművész, akkor még a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énekkarának vezetője felkérte őt, vállaljon néhány tanítványt. Így lett egyetemi tanár, a Zeneakadémia énektanára. De ez csak pár évig tartott, hisz már idős ember lévén a későbbiekben a családjának élt, aztán sajnos jöttek a betegségek.
– Mivel töltötte szabadidejét Simándy József?
– Nagyon olvasott ember volt, rendkívül szerette a verseket. Több nyilatkozatában említette, hogy Petőfit mindenekfelett szerette. De Ady Endre, Radnóti Miklós vagy sok más magyar és külföldi költő mind a kedvencei közé tartozott. Mindent elolvasott, ami számára szép, üdvös és hasznos volt.
A versolvasáson kívül a kertápolás volt a hobbija. Volt idő, amikor három kertet tartott rendben. Budapesten a Mártonhegyi úti villát, Balatongyörökön a szőlőt és a nyaraló kertjét gondozta. Később a szőlőt     eladta, mert nem bírta a hármat egyszerre.
– Vele készült fiatalkori riportban olvastam, hogy nagyon szerette a virágot, s ha csak tehette, vásárolt és hazavitte az otthonába. Megőrizte ezt a virágszeretetét?
– Igen. Sőt, édesanyám külön neki ápolt egy kis virágoskertet Balatongyörökön.
– Tudomásom szerint Simándy József, a nagy tenorista autószerelőként kezdte pályáját, s ezért bámulatos gyakorlati érzékkel rendelkezett. Szintén a könyvben olvasható, hogy amikor az ön édesanyja elakadt kocsijával az útszélen, édesapja sietett a segítségére.
– Nagyon gyakorlatias volt. Autószerelő mivoltát sosem tagadta meg. Szinte minden alkalommal tudott segíteni édesanyámnak és saját magának is. Németországból hozott Mercedesét, amelyet müncheni vendégszerepléseinek gázsijából vásárolt, saját maga tartotta karban. Sőt, általában az autóit – elég sok volt belőlük – mind odahaza javította. Csak azokat az autóit kellett szervizbe vinnie, melyeket komputer vezérelt.
– Beszélgetésünk elején említette, hogy édesapja szigorú volt. A kötet címlapfotóján azonban sok szeretetet látok tekintetében. Milyen közelséget engedett meg gyermekeinek?
– Ez rendkívül összetett kérdés. Erről még soha, sehol nem beszéltem. Ha megengedi, most vallomás következik. Neki nem volt ideje édesapucinak lenni. A rengeteg fellépése és teendője között egy mesét sem hallottam tőle. Nem játszhattunk vele, nem bukfenceztünk, nem birkóztunk vele. De mindezért kárpótolt, hogy kamasz, nagyobbacska fiúként sokat beszélgetett velem. Sokat dolgoztunk együtt, például ketten javítottuk az autót, nyírtuk a füvet, vagy fát vágtunk. Sokat beszélgettünk, amíg nem kerültem el a szülői háztól. Ezek az élmények maradandó nyomot hagytak.
Állhatatos kitartását, mely minden munkához hozzátartozik – e könyv létrehozása is megkövetelte –, tőle örököltem. Bár egyfajta dac is dolgozott bennem, egyfajta csak azért is érzéssel dolgoztam ezen a könyvön. Ugyanis édesapám sok mindent adott ennek az országnak, az embereknek, nem szabad az ő emlékét elfelejteni. Minden magyar ember az örököse. Mert ha valaki felteszi a hangzó anyagokat, melyek megvásárolhatók a boltokban, vagy a rádióban felcsendül édesapám hangja, mindenki gyönyörködhet dalolásában, szép éneklésében.
– Arról nem beszélve, hogy a magyarság szeretetére tanított és tanít ma is. Hisz aki nem jár operába, annak is Bánk bánról Simándy József jut az eszébe…
– Valóban. Megvannak a hangzó anyagai hanglemezen, kazettán, CD-n. De mint ember – nyilatkozatain keresztül – ebben a könyvben szólal meg végre. Sajnos kevesen hallották, látták az ő portréfilmjeit. Vagy ha hallották, már rég feledésbe merültek. Ebben a könyvben hűen tükröződik emberi mivolta.
– Simándy József hagyatéka nagy örökség. Van-e Simándy-múzeum valahol?
– Igen. Keszthelyen a Festetics Múzeum városi képtárában látogatható a Simándy emlékszoba.
– Ki őrzi a hagyatékot a családon kívül?
– Halála évében, 1997-ben megalakult a Simándy József Baráti Társaság Keszthelyen, Balatongyöröktől nyolc kilométerre. Ott őrzik és archiválják a fellelhető hangzó anyagokat, melyeket a család vagy édesanyám adott nekik. Esetenként felkutatnak és megvásárolnak egy-egy Simándy-féle hangzó anyagot.
S talán ez is fontos és örvendetes: egyre több szobor hirdeti emlékét. A Magyar Állami Operaház nézőtéri, első emeleti lépcsőfordulóján áll Kelemen Kristóf szobrászművész alkotása édesapámról. Lakiteleken a Népfőiskola kertjében látható a másik, Szabó Imrefia Béla szobra, mely kosztümben, Bánk bán szerepében ábrázolja édesapámat.
Jelenleg óriási érdeklődés közepette készül kilencvenedik születésnapjára egy egészalakos kosztümös szobra Kistarcsán. A szülőhelyéhez közeli területet az önkormányzat adományozta. Ezt a szobrot Janzer Frigyes Munkácsy-díjas szobrászművész készíti, s reményeink szerint 2006. szeptember 18-án avatjuk fel. Ennek finanszírozására nagyszabású egyházzenei áhítatot szeretnék szervezni 2006 tavaszán valamelyik budapesti nagytemplomban.
– Későbbi tervei?
– A könyv német fordítását máris hiányolják Burgenlandban és Münchenben, ahol édesapám négy szezont is eltöltött és sikert sikerre halmozott. Riportjaiban sokszor megemlékezik müncheni fellépéseiről. Olvasóinktól sok jó szándékú ötletet kaptam. Köszönet érte! Egyik javaslat szerint az édesapámról fellelhető fotókat albumba kellene gyűjtenem, nagyobb formátumú kötetbe, a szöveg változatlan közlésével, két CD-melléklettel. Mindezt a munkát jövő karácsonyig szeretném elvégezni. Addig azonban az olvasók szíves figyelmébe ajánlom a most megjelent Simándy-kötetet.

Frigyesy Ágnes

Fel a tartalomhoz

Wass Albert álmai

Dr. Anne Atzél Sanborn, az író fogadott lánya az erdélyi történetekről és a családi találkozókról

– Először látogatott el az idén, év elején Magyarországra. Mit tapasztalt, hogyan gondolkoznak Wass Albert felől az emberek?
– Nagyszerű embereket ismertem meg. Igaz, én olyan egyénekkel találkoztam, akiknek rendezett a családi, lelki és társadalmi háttere, s ezért elmondhatom róluk, hogy megnyerő volt a kedvességük, szeretetük, lelkiségük, intelligenciájuk és műveltségük. Láttam más típusú embereket is, különösen Budapesten. Ott feltűnt, hogy érdektelenek és udvariatlanok az emberek. Maga Budapest szép volt, minden más európai városnál szebb, amelyeket eddig láttam. Azonban Debrecen olyan volt, mintha hazamentem volna, új barátaimat első látásra családtagoknak éreztem. A Református Kollégium hangulata lenyűgözött. Büszkeséggel töltött el, hogy részt vehettem a Wass Albert halálának hetedik évfordulójára szervezett emlékünnepen és koszorúzáson, Pallagon. Az iskolában, a Nagytemplomban, a Déry múzeumban úgy éreztem, hogy részesültem valamiben Papi életéből.
– Ön már 26 éves volt, gyermekei voltak, amikor édesanyja megismerte Wass Albertet. Hogyan emlékszik Papira – ahogy családi körben nevezték az írót?
– A Papi közelében eltöltött negyven év rendkívüli időszak volt életemben. Személyisége tiszteletet és szeretetet ébresztett. Csodálatos apát kaptam benne, aki édesanyámnak jó férje és gyermekeimnek jó nagyapja lett. Amerikai otthonunkban magyar dolgok jelentek meg: népművészeti tárgyak, fényképek Erdélyről, festmények a Czegei Wass család őseiről, s a konyhától a nappali szobáig minden egy kicsit magyaros lett. És persze, a kifogyhatatlan történetek Erdélyről! Némelyik humoros, némelyik drámai, ahogy elmesélte a múltat, a magyarok sorsát és a megszállók kegyetlenségeit. Nagyon sok boldog családi találkozóra emlékszem. Kirándulásokra, amikor a család férfitagjai vadásztak, az asszonyok főztek, és a nap végén nagy kalandmesélés volt az asztal körül. Amikor édesanyám beteg lett, én kezdtem el rendezni Papi munkáinak kiadását, és az angol nyelvű írásait lektoráltam. Megismertem álmait, amelyeket élete során szövögetett, és amelyeket gyakran megbeszélt édesanyámmal. Egyik álma az volt, hogy fiai folytassák azt a missziót, amelyért imádkozott s amelyen dolgozott: Erdély kulturális és szociális támogatását. Ez szívügye volt, mert tudatában volt annak, hogy ő már soha nem térhet vissza szeretett szülőföldjére. Volt egy csalódása: egy kaliforniai magyar felkereste és azt ígérte, hogy könyveit kiadja Magyarországon, de meglopta és becsapta. Papi nekem többször beszélt erről. Ezért is akarta, hogy fiai legyenek az örökösei a könyvkiadásban, az úgynevezett copyright-joggal felruházva. Ebben az időben történt, hogy egy becsvágyó asszony nagyon a bizalmába férkőzött – Mary, akit feleségül is vett 1990 novemberében. Ez az asszony igyekezett széttépni a szálakat Papi és családja között. Például kifogásolta azt, hogy Papi írásait számítógépre vigyem, állandóan ott ült a dolgozószobájában, amikor Papi írt volna. Azelőtt, amikor Papi írt, a házban mindenki lábujjhegyen közlekedett és suttogva beszélt, nem zavarhatta senki: erre anyám nagyon ügyelt. Az új élethelyzet sokat ártott Papinak lelkileg, és ezen mi, a család és a barátok nem tudtunk változtatni. Ahogy lehetett, ápoltuk a családi kapcsolatot, ami nem volt könnyű, mert az új asszony miatt a régi harmonikus légkör megromlott. Ennek ellenére nagyon összetartott és ma is összetart a család. Akik tehettük, hetente meglátogattuk és gyakran felhívtuk Papit.
– Mire emlékezik szívesen a mindennapi életükből?
– A boldogabb napjaira szívesen emlékszem vissza. Anyám mindenkori napirendje teljesen alkalmazkodott Papi életének a kiteljesedéséhez. Reggel együtt kávéztak a szobájukban, és a lelki táplálékban, azaz a keresztyén hitben is elmélyültek naponta. Aztán közös reggelizés volt, amit a napi tervek megbeszélése követett. Délelőtt Papi az írásaiba merült, s mi elláttuk a teendőket. Ebéd után Papi és édesanyám pihenni tért. Aztán ismét tevékeny órák következtek. A postabontás a nap kiemelt eseménye volt. Papi rengeteg levelet kapott: könyvrendeléseket, folyóirat-rendeléseket, támogatói kéréseket vagy felajánlásokat, nagyon sok meghívót magyar rendezvényekre, és egy sereg levelet Amerikából és Európából. A levelekkel Papi elvonult a dolgozószobájába, hogy válaszoljon rájuk és a közügyekben intézkedjék, ezzel el is telt a délután. A vacsoránál mindig kellemesen társalogtunk: gyakran szállt az emlékek szárnyain Erdélybe vagy Magyar- országra. Idős korában szeretett vadászélményeiről mesélni. Az esti beszélgetés, tévénézés után mindenki úgy érezte: tartalmas napja volt. Gyakran érkeztek vendégek is Papiék otthonába. Néha csak egy kis beszélgetésre jöttek magyarok, máskor ebédre vagy vacsorára kaptak meghívást, és előfordult, hogy napokat töltöttek ott a barátok.
– Melyik Wass Albert-regény áll legközelebb a szívéhez?
– Elszomorít, hogy nem ismerem Papi kedvenc írásait magyarul. Az viszont boldoggá tesz, hogy ismerem az író tiszta lelkét, szép gondolatait és mély hitét. Természetesen ismerem és kedvelem az angolul írt műveit és regényeinek angol fordítását, hiszen részt vettem az angol nyelvre való átültetésben. Papi azt tartotta, hogy az angol nyelv nem éppen olyan megfelelő számára, mint a magyar nyelv, amelyben szívét-lelkét kiöntheti. Azt gondolom, hogy angol nyelven keletkezett írásai nem közelítik meg azt a gazdag és megragadó stílust, amelyet az olvasók magyar műveiből ismernek. Talán ez az egyik oka annak, hogy az amerikaiak körében nem váltak közismertté és népszerűvé Papi írásai.
– Hogyan vélekedik arról, hogy Romániában még mindig gyilkosságra való felbujtással vádolják az írót?
– Amikor arról hallok, Románia hogyan bánik Wass Alberttel, tudatosodik bennem, milyen távol van ez az ország a világtól. Bízom abban, hogy egyszer a felvilágosodás oda is eljut. Talán ha a vezető emberek elolvasnák Papi műveit, hatni tudnának a kormány politikájára és az országban uralkodó szellemiségre. Lehet, hogy éppen ettől tartanak, és ezért feketítik be a nevét és tiltják a tiszteletét. Családunk tagjai rendszeresen tartják a kapcsolatot az erdélyi rokonsággal, barátokkal, és tőlük kapunk híreket. Wass Albert családja gyakran látogat Erdélybe. Azt remélem, hogy jövőre én is megismerhetem ezt a szent földet – családommal együtt.
– Az elmúlt évtized során a nemzet újból felfedezte Wass Albertet. Könyvei közel egymillió példányban jelentek meg. Elégedett?
– Örülök annak, hogy Papi könyvei népszerűek Magyarországon. Elégedett vagyok, mert jártam könyvesboltokban és sok Wass Albert könyvet láttam, hála a kiadóknak. De nem hallgathatom el, hogy az egyik kiadó csalása beszeplőzi az ügyet. Csak egy példát említek: az Eliza című könyv a Heatherington családról szól, a kiadó viszont azt a hamis állítást terjesztette el, hogy a könyv anyám családjáról szól. Továbbá az is sérelmes, hogy a könyvek hasznát a magyar nép megsegítésére kellene fordítani, s nem egy magyar család fényűzésének a forrásává tenni.

Fordított: Lukácsi Éva
Kérdezett: Fábián Tibor

Fel a tartalomhoz

önrendelkezés


Történelmünk napról napra

Január 3. – 1710 e napján Érsekújváron a kurucok lefejezték a labanchoz átpártolt Ocskay László brigadérost. Árulása azért volt különösen fájdalmas, mert Rákóczi egyik legvitézebb hadvezérét veszítette el személyében. Ocskay az 1708-as – valóban sorsdöntő – trencséni vereség után választotta a könnyebbnek tűnő utat. Végzete azonban figyelmeztető jel a tekintetben, hogy mi lehet az árulók jussa.
Január 4. – 1863 e napján született Apáthy István, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem biológus professzora, európai hírű tudós, az 1918 októberében létrehozott (később Erdélyi Nemzeti Tanáccsá alakult) Kolozsvári Nemzeti Tanács elnöke. 1919 januárjának közepén az egyre erőszakosabban fellépő román katonai hatóságok Apáthyt letartóztatták, s ugyanezen év júliusában mondvacsinált vádakkal Nagyszebenben hadbíróság elé állították, első fokon ötévi kényszermunkára ítélték, majd 1920 augusztusában kiutasították Erdélyből.
Január 5. – 1919. jan. 5-én vívta az egeresi csatát a székely hadosztály egyik alakulata az Erdélybe behatoló románok egyik előőrsével. Egy három szakaszból álló székely század Derecskéről kiindulva egészen Egeresig vonult előre, hogy az ottani magyarság élet- és vagyonbiztonságát szavatolja. Az akció eredményeként a székelyek Kissebesre szorították vissza a románokat, megakasztva előrenyomulásukat. – 1942. január 5-ére Délvidéken a magyar karhatalmi alakulatok felszámolták Stevan Divnin szerb partizánszervezetét, amely – kommunista támogatást élvezve – gyújtogatásokkal, telefon- és vasútvonal-rongálásokkal, vonatrobbantásokkal, orvlövészek által lesállásból elkövetett csendőrgyilkosságokkal próbálta meggátolni a magyar impérium helyreállítását az 1941 áprilisában visszaszerzett Bácskában.
Január 6. – 1978. január 6-án az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége Cyrus Vance külügyminiszter vezetésével Budapesten az Országházban ünnepélyesen visszaadta a magyar Szent Koronát és a koronázási jelvényeket.
Január 7. – Ezen a napon emlékezünk az 1764-ben történt siculicidiumra, a madéfalvi veszedelemre. Mintegy kétszáz embert gyilkolt le ágyúval a császári katonaság az erőszakos határőrség-szervezés ellen békésen, fegyvertelenül tiltakozó székelységből. Az események folytán Moldvába menekültek utódai voltak a bukovinai székelyek (Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva településeken).
Január 8. – 1849. január 8-án a román felkelők tömegmészárlást hajtottak végre a nagyenyedi lakosság körében, 600-700 embert legyilkolva, a várost felégetve.
Január 9. – 1620. január 9-én a pozsonyi országgyűlés Bethlen Gábornak felajánlotta a magyar királyi címet; ő a „Magyarország fejedelme” címet fogadta el.
Január 10. – 1866-ban Ferenc József engedélyezte, hogy Erdély képviselőket küldjön a pesti parlamentbe. (Ebben Erdély Magyarországgal való 1867-es újraegyesülésének egyik előjelét láthatjuk.)
Január 14. – 1301. január 14-én hunyt el III. András királyunk. Vele hivatalosan kihaltnak minősítik az Árpád-ház férfiágát, ami azonban korántsem lezárt kérdés – a számon nem tartott esetleges további lappangó fiú utódokra (pl. a Vazul, vö. Szár László problematikára) tekintettel. Kételkedhetünk továbbá abban is, hogy Álmosnak Árpád lett volna az egyetlen fia. Lehetséges tehát fiágon is, hogy a Turul nemzetségnek elfeledett, de megmaradott leszármazottai vannak – a leányági utódok mellett. – II. Rákóczi György sikeres államcsínye Rhédey Ferenc ellen az erdélyi fejedelmi cím visszaszerzéséért (1658).

Gáber Gusztáv

Fel a tartalomhoz

hamis érvek cáfolata


Tények és érvek az önálló Bolyai Egyetem ügyében

1990-ben az erdélyi magyarság tízezres utcai tüntetéseken követelte az önálló romániai magyar oktatási hálózat megteremtését, a magyar tannyelvű állami egyetem újraindítását. 1992 és 1997 között a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) több mint 600 000 aláírást gyűjtött össze ugyanezen célok érdekében – egy demokráciában ez önmagában elég indok lett volna olyan kérések teljesítéséhez, melyek nem sértik mások érdekeit. 2001-ben két, még 1998-ban benyújtott törvénytervezetet utasított el a román parlament, melyekben az állami, magyar tannyelvű Bolyai Egyetem újraindítását követelték a magyarság képviselői. Ugyanebben az évben a Román Hírszerző Szolgálat a nemzetbiztonságot veszélyeztető tényezők közé sorolta az önálló magyar felsőoktatás megteremtésének szándékát. 2005 októberében Erdély négy városában több ezer ember vonult az utcára ugyanezekkel a követelésekkel. 2005 decemberében a Babeş–Bolyai Tudományegyetem 149 oktatója, az érdekelt tanárok 83%-a beadványban követelte, hogy magyar tannyelvű természettudományi, humántudományi, valamint társadalom- és gazdaságtudományi karok jöjjenek létre az egyetemen, emellett az Európa Parlament országjelentése is sürgette a magyar felsőoktatás fejlesztését és az ehhez szükséges anyagi alapok biztosítását. A BBTE a három magyar kar létrehozásának akadályozásával a román oktatási törvény 123. paragrafusát, valamint az egyetem Chartaját is sérti. Habár a román oktatási törvény lehetővé teszi magyar karok indítását már meglevő egyetemeken, nem ad lehetőséget állami magyar egyetem indítására. Fontos lenne olyan egyetemi akkreditációs törvény meghozatala is, amely nem gördít akadályokat a magyar felsőoktatás önállósulásának útjába.
Mivel a román nacionalizmus szószólói – akik között szép számmal találunk magyar egyetemi oktatókat is – gyakran hazugságokkal, illetve hamis érvek hangoztatásával próbálják a magyar felsőoktatás önállósulását gáncsolni, szükségesnek tartottuk az egyetemi autonómiával kapcsolatos legfontosabb ellenérveket és azok cáfolatát összefoglalni.

1. Sehol a világon nincsenek nyelvi alapon szervezett egyetemek vagy karok.
Igenis vannak. A finnországi svédek (lélekszámuk 300 000), a norvégiai lappok (lélekszámuk 80 000), a spanyolországi katalánok (lélekszámuk 6 000 000), a szlovákiai magyarok (lélekszámuk 500 000), a moldvai gagauzok (lélekszámuk 150 000) és a macedóniai albánok (lélekszámuk 700 000) rendelkeznek egy vagy több önálló anyanyelvű egyetemmel. A szlovákiai Nyitra, illetve a svájci Fribourg felsőoktatási intézményeiben pedig magyar és szlovák, illetve német és francia nyelvű karoknak tekinthető struktúrák működnek. Mi több, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen is működik két magyar tannyelvű teológiai kar. Kijelentjük, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem leendő magyar természettudományi, humántudományi, valamint társadalom- és gazdaságtudományi karait a Bolyai Egyetem megvalósítása felé tett első lépésnek tekintjük, és nem etnikai, hanem nyelvi alapon fogjuk létrehozni őket.

2. A magyar fiatalok számarányuknak megfelelően képviseltetik magukat a román felsőoktatásban.
Ez nem igaz. A romániai magyar lakosság részaránya a 2002-es hivatalos népszámlálási adatok szerint 6,6%. A 650 335 romániai egyetemi hallgató közül, a román Oktatási és Kutatási Minisztérium 2005-ös adatai szerint, mindössze 29 136 magyar nemzetiségű, ami csak 4,4%-nak felel meg.
Romániában megközelítőleg 400 000 lakosra jut egy állami egyetem. Tekintettel arra, hogy a 2002-es népszámlálás adatai szerint közel másfél millióra tehető a magyar nemzetiségű román állampolgárok száma, több mint három állami magyar egyetem működtetése is indokolt volna.

3. Széleskörű, anyanyelven tanulható szakválaszték áll az egyetemre felvételiző magyar fiatalok rendelkezésére.
Ez nem igaz. Egyetlen mérnöki szakon sincs államilag finanszírozott magyar nyelvű képzés. Nem lehet magyar nyelvű tanulmányokat folytatni állatorvosi, mezőgazdasági és a legtöbb művészeti szakon sem. Habár formailag létezik magyar nyelvű jogászképzés a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, a tárgyak döntő részének oktatása románul folyik, mert egyetlenegy főállású magyar oktató dolgozik a jogi karon. Ezeknek a hiányosságoknak tudható be, hogy a magyar egyetemi hallgatóknak csak egyharmada, mindössze 10 000 diák tanulhat anyanyelvén, vagyis az összes romániai egyetemi hallgató 1,6%-a.

4. A magyar népesség körében az országos átlagnak megfelelő a felsőfokú végzettségűek aránya.
Sajnos nincs így. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a felsőfokú végzettségűek aránya Romániában 6,60%, de a magyar népességben csupán 4,48%, mintegy 30 000-rel kevesebb, mint elvárható volna. A tudásalapú társadalomban már rövid távon kimutathatóak és fokozatosan erősödnek a képzettséghátrány negatív hatásai. Középiskolai végzettség tekintetében a magyar népesség első helyen áll a romániai nemzetiségek rangsorában (a magyar lakosság 64,64%-a, a román nemzetiségűek 58,10%-a középiskolai végzettségű), egyetemi végzettség tekintetében azonban messze elmarad az országos átlagtól.

5. A magyar diákok nem támogatják a magyar tannyelvű Bolyai Egyetem újraindítását.
Ez nem igaz. Az állítás egy 1996-ban megszervezett, sokak által vitatott felmérés hamis értelmezéséből származik. A felmérésből kitűnt, hogy a magyar diákság 80 százaléka támogatja a magyar felsőoktatás fokozottabb önállósulását. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség – az egyik legnagyobb és legerősebb erdélyi magyar diákszervezet – alapszabályában rögzítette a Bolyai Egyetem újraindítására vonatkozó igényt, és a Bolyai Egyetem diákszervezetének vallja magát. Megalakulása óta kivette részét a Bolyai Egyetem visszaállítását sürgető megmozdulásokban: a KMDSZ szervezte az 1990-es tüntetések egy részét, és társszervezője volt a 2005 októberében lezajlott utcai megmozdulásoknak is.

6. A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar oktatás minőségének romlásához vezetne.
Ezt a hamis érvet furcsamód pont azok a román oktatók hangoztatják, akik számos esetben gáncsolni próbálták a magyar felsőoktatás mennyiségi és minőségi fejlesztését. Aggodalmaskodva, paternalista hangnemben sorolják azokat a hátrányokat, melyeket a magyar közösségnek el kellene szenvednie az önálló felsőoktatási struktúrák létrejötte esetén. Minden közösségnek meg kell adni az önépítés esélyét és feltételeit, és a többségnek nincs joga a kisebbség nevében beszélni.
Önálló karok, önálló egyetem esetén azok felelőssége lesz minden meghatározó döntés, akik a helyzet legjobb ismerői. A BBTE-n jelenleg a magyar tagozat („vonal”) a legtöbb karon a román vezetésnek teljesen alárendelt. A magyar oktatók sok esetben kénytelenek a román kollégák érdeklődési köre alapján összeállított tantervek szerint tanítani. A román többségű kari vezetés bármikor leszavazhatja a magyar oktatók javaslatait, és volt rá példa, hogy megpróbálta elgáncsolni magyar szak indítását, illetve tanszék létrehozását. Meg kell említenünk a BBTE jogi karának szomorú példáját, ahol a román kari vezetés sikeresen akadályozta a magyar oktatás megszervezését, ennek következtében jelenleg mindössze egyetlenegy főállású magyar oktató dolgozik a jogi karon.
A magyar tagozat órái gyakran több tanszéken vannak szétszórva, nem lehet egy álláshoz kötni őket, így pályázatot sem lehet hirdetni betöltésükre. Habár a magyar tanári kar létszámának növelése égetően szükséges volna, a betöltött és be nem töltött állások aránya jelenleg hozzávetőleg 60%-40%.

Mivel nincs döntéshozói szerepkörük, a magyar oktatók gyűlései informálisak, semmilyen szerv nem fogja össze és nem tudja hatékonyan ellenőrizni az ötvennél több magyar szak működését. A döntési autonómia hiányából fakadó gondokat tetézi a magyar tagozat pénzügyi kiszolgáltatottsága. A költségvetésből, tandíjakból és más forrásokból származó bevételeket a karok dékánjai menedzselik, a BBTE tanszékeinek minimális az anyagi önállósága. A tényleges önrendelkezést csak a magyar karok és az ezekből kinövő Bolyai Egyetem garantálhatja.

7. Sok tárgyból nincs megfelelő számú magyar oktató.
Részben igaz, de semmiképpen nem lehet a magyar felsőoktatás fejlesztésének akadálya, sőt ellenkezőleg. Eddig is számos esetben sikerült a hiányt erdélyi szakemberekkel, illetve magyarországi vendégtanárokkal pótolni. Semmi sem bizonyítja jobban az önálló magyar struktúrák létrejöttének szükségességét, mint az, hogy a legtöbb esetben ezek hiánya vezetett a magyar oktatói gárda teljes leépüléséhez.

8. A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar végzősök román nyelvtudási szintjének csökkenéséhez, közvetve pedig a Magyarországra való kivándorlás fokozódásához vezetne.
Ez nem igaz. A román nyelvet nem az egyetemen, hanem az általános iskolában tanulják meg a diákok. A román szaknyelvet el lehet sajátítani terminológiai előadások elindításával (ilyenek ma nincsenek a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen). Emellett nincs arra bizonyíték, hogy a feltételezett hiányos román nyelvtudás a Magyarországra való kivándorlás mozgatórugója lenne.
A tanári pályára készülő hallgatóktól elsősorban a magyar nyelv helyes ismeretét kellene megkövetelni, mert ezek amúgy is magyar iskolákban tanítanának. A versenyszférában elhelyezkedő diákok számára pedig a magas szintű angol nyelvtudás megszerzését is lehetővé kellene tenni, amit a BBTE elhibázott idegennyelv-oktatási stratégiája a legtöbb hallgató számára nem tesz lehetővé. Az egyesült Európa Romániájában az angol nyelv ismerete is rendkívül fontos lesz.
Jelenleg sokkal inkább annak veszélye áll fenn, hogy a román környezetben tanuló fiatalok asszimilálódnak, nyelvet váltanak. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok románul tanuló magyar diák egyáltalán nem ismeri a magyar szaknyelvet, mi több, egy idő után az anyanyelvét sem használja helyesen. Román egyetemet végzett magyar szakemberek sokszor képtelenek egy magyar nyelvű tanulmány megírására.
Megjegyzendő, hogy a dél-tiroli német fiatalok egy része államközi szerződések révén, az olasz állam pénzén Ausztriában (az Innsbrucki Egyetemen) tanul német nyelven, hazatértük után mégis megállják a helyüket olaszországi munkahelyeken. Az egykori Bolyai Egyetemen diplomát szerzett szakemberek is megállták a helyüket a romániai munkahelyeken.

9. A Sapientia EMTE-n gyenge a képzés színvonala, nagy a tanárhiány és rengeteg problémával küzdenek, tehát az erdélyi magyarság képtelen színvonalas felsőoktatási intézmények fenntartására.
Hamis állítás. Az egyetemalapítás sohasem problémamentes, de az EMTE legtöbb szakja sikeresen túljutott a kezdeti nehézségeken. Önálló intézmények nélkül soha nem fog kiépülni egy magyar oktatói gárda. Olyan jellegű problémák, amilyenek az EMTE-n jelentkeznek, a BBTE román tagozatán indított új szakok esetében is előfordulnak, csak senki nem beszél róluk.

10. Nincs szükség a Bolyai Egyetem újraindítására, a magyar felsőoktatás gondjai az EMTE és a PKE román állami társfinanszírozásával megoldódnak.
Elterelő állítás. A román politikai vezetés példátlan módon szándékosan szabotálja a romániai magyar adófizetők pénzének a magyar nyelvű felsőoktatásra való arányos visszafordítását. A magyarországi adófizetők pénzén felépített és működtetett magyar tannyelvű magánegyetemek (EMTE, PKE) a felsőoktatási gondokat próbálták megoldani, de ezáltal nem szűnt meg az állami szintű diszkrimináció. Nemzetközi viszonylatban is példátlan, hogy egy ország adózó polgárai egy más ország anyagi támogatása révén jutnak alapintézményi lehetőségekhez. A romániai magyaroknak alkotmányos joguk, hogy anyanyelvükön állami felsőoktatásban vehessenek részt.
Az EMTE és a PKE magánegyetemekként nem tudják átvállalni a romániai magyar felsőoktatás teljes terhét. Egyetlen egyetem keretében nem lehet tanárképzéstől mérnökképzésig, művészképzéstől orvosképzésig minden képzési feladatot egyesíteni. Másfelől a romániai magyar egyetemi tanári kar tekintélyes része a BBTE-n dolgozik. Az EMTE és a PKE akkor sem válna állami egyetemmé, ha a román kormánytól valamilyen mértékű anyagi támogatásban részesülne. Alkalmi támogatásokra különben sem lehet hosszú távon építeni.

(Folytatása jövő heti lapszámunkban)

Bolyai Kezdeményező Bizottság
Közzéteszi: Hantz Péter, a BKB szóvívője

Fel a tartalomhoz

finomvegyes


Lelkünk titkai

Kicsiny öröm is nagy boldogság

Nagyon sok embertársunktól hallani: Milyen jó volna, ha egy kis öröm is érne az életemben! Való igaz, hogy mindannyiunk jogos igénye az ÖRÖM, de az is igaz, hogy nem tölthetjük életünket kizárólagosan a „nagy” boldogságra várva. Eközben észrevétlenül elszalad mellettünk az élet, sok apró örömteli pillanatával együtt, melyeket észre sem vettünk, semmire nem becsültünk, hiszen mindvégig a nagy érzésre, a nagy eseményre vártunk. Tudnunk kell, hogy a „nagy boldogság” az élet apró örömmozaikjaiból tevődik össze, abból épül fel. Ezért nagyon fontos, hogy legyünk fogékonyak, nyitottak a kicsiny örömök fogadására is, mert csak így telik meg a „boldogságpoharunk”. Nehogy azt képzeljük, hogy e pohárban csak örömcseppek vannak, sajnos a bánatból is kijut elég. De pont ez ad viszonyítási alapot ahhoz, hogy értékelni tudjuk a jót, mert így van mihez hasonlítani. Életünkben számtalan örömforrás van, csak nem tudjuk, vagy egyszerűen nem veszünk tudomást róla. Ezért íme néhány példa.
Talán a létfenntartáshoz kapcsolódó örömöket emelném ki elsősorban. Hisz kinek ne okozna örömet egy kedvenc étel, egy pohár gyöngyöző sör, egy korty ital a szomjazónak, vagy egy tál étel az éhezőnek. Ide tartozik a ruhánk, melyben jól érezzük magunkat, puha takarónk, melybe beburkolózhatunk, és a kályha hívogató melege a hideg télben. A szerelem és a szex, a gyermek születése, fejlődése mind örömforrás. Ne feledkezzünk meg azokról az apró örömökről, amelyeket a belső elégedettség, a béke, az elismerés, sőt a munka szerezhet. Sokan nem is veszik észre azokat a boldogító élményeket, amelyeket egy jó barát, egy őszinte beszélgetés, a társasági élet, esetleg mások önzetlen segítsége adhat. Ez utóbbi azért fontos, mert általa önmagunkon is segítünk, megerősödhetünk, önmagunkra találhatunk.
Az öröm egy másik forrása a nyitott szemmel való járás a világban. Vegyük észre mindazt, ami szép, amiben gyönyörködni lehet. A világon, sőt közvetlen közelünkben is annyi apró csoda van, hogy nem kell egyebet tennünk, mind átadni magunkat a látvány élvezetének. A mozgás, a séta, a biciklizés, a kirándulás rengeteg boldogsághormont szabadít fel a szervezetben. A keleti bölcsek elmélete szerint a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. Nézzük meg tehát, tanításuk szerint milyen állomások vannak az öröm felé vezető úton. A legfontosabb, hogy feltétel és fenntartás nélkül fogadjuk el önmagunkat olyannak, amilyenek ma vagyunk! Tiszteljük, becsüljük és szeressük ezt a „mai magunkat”, tárjuk fel jó tulajdonságainkat, képességeinket! Hinni kell önmagunkban, erőnkben, mert ez elősegíti testi-lelki egyensúlyunkat, sőt, ha betegek vagyunk, még a gyógyulást is. A mai embernek öröm lehet, ha kitűzött kisebb-nagyobb céljait elérte. Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor a jól végzett munka eredményeként megjutalmazzuk magunkat a rég áhított tárggyal, kikapcsolódással, szórakozással. Aki e tanácsokat megfogadja, annak értelmes, fontos és örömteli élete lesz, soha nem lesz önző, öntelt, kiváló partnernek fog számítani, és legfeljebb ellenfél lesz, de nem ellenség. És még egy tanács: az életben álljunk meg vagy legalább lassítsunk néha ahhoz, hogy „megörökítsük” egy pillanatra az oly értékes apró örömöket.

Minier Csaba

Fel a tartalomhoz

Mazsolás lepény

Hozzávalók: 25 dkg vaj, 25 dkg porcukor, 2 tojás, 34 dkg liszt, 1 csomag vaníliás cukor, citromhéj, 10 dkg mazsola, sárgabaracklekvár, tortabevonó csokoládé.
Elkészítés: A vajat habosra keverjük. Közben hozzáadjuk a porcukrot, egyenként beleütjük a tojásokat. Végül hozzákeverjük a liszttel elvegyített vaníliát és a reszelt citromhéjat. Papírral bélelt sütőlemezre, egymástól 2-2 cm-re diónyi halmokat rakunk. Tetejükre 3-4 szem mazsolát teszünk. Előmelegített sütőben 10 perc alatt aranysárgára sütjük. 2-2 lepénykét lekvárral összeragasztunk. A tortabevonót pici olajjal gőz fölött megolvasztjuk és villával rácsorgatjuk a lepények tetejére.

Fel a tartalomhoz

Viccek

Két ember beszélget az átkosban a villamoson:
– Elnézést, elvtársam, ön párttag?
– Nem, kérem.
– Akkor esetleg valamelyik rokona?
– Nem.
– Vannak jó ismerősei a rendőrségen?
– Nincsenek.
– A minisztériumban sem dolgozik senkije?
– Nem, senki.
– Esetleg a városi tanácson?
– Ott sem.
– Akkor szállj le a lábamról, te disznó, mert felpofozlak!
*
Egy árva fiú a tanácselnök közreműködésével ingyen kitanulta a kőfaragó szakmát. A tehetséges ifjonc egy mesterhez kerül, ez, mielőtt átadja neki a mesterlevelet, így szól:
– Na, fiam, holnap menj el szépen a tanácselnök elvtárshoz, és köszönd meg szépen, hogy kitanulhattad a szakmát.
A fiú így is tesz. Elmegy a tanácselnökhöz, és így szól:
– Kedves tanácselnök elvtárs! Nagyon köszönöm, hogy kitanulhattam a kőfaragó szakmát. Olyan szép síremléket készítek magának, hogy amíg él, nem felejti el.
*
A tsz-elnök feleségéhez becsengetnek délután. Az asszony ajtót nyit, és látja, hogy a küszöbön ott áll a férje helyettese.
– Asszonyom! – kezdi. – A férje küldött az üzenettel, ma tovább tart a pártgyűlés, ezért későn jön haza.
– Köszönöm! – válaszolja az asszony. – Óhajt még valamit?
– Igen! – válaszolja a férfi. – Tudja, ön nagyon tetszik nekem, és én adnék magának tízezer lejt, ha megcsókolhatnám.
Az asszony húzódozik egy darabig, aztán rááll, hiszen tízezer, az mégiscsak tízezer. A férfi azonban tovább erősködik:
– Asszonyom! Ha levetkőzne előttem meztelenre, újabb tízezer lejt adnék magának!
Az asszonynak tetszik a fiatal férfi, és mivel jól jönne a pénz ruhára, levetkőzik a helyettesnek. A férfi kedvtelve legelteti szemét a test domborulatain, majd így szól:
– Asszonyom! Ha szeretkezne velem, harmincezer lej ütné a markát.
Az asszony húzódozik egy darabig, de aztán beleegyezik. Éjjel egy órakor hazajön a férj, és így szól:
– Drágám! Járt itt a helyettesem?
– Igen! – feleli az asszony.
– És adott ötvenezer lejt?
– Igen! – válaszolja halálsápadtan a feleség.
– Tudod, drágám, ma kaptam ötvenezer lej jutalmat, és hogy biztonságban legyen, elküldtem neked a helyettesemmel.
*
Lázmérőt vásárol a tsz-elnök.
– Milyen gyártmány van? – kérdezi az eladót.
– Angol és orosz.
– Akkor adjon egy angolt, mert az oroszt nem lehet lerázni.

Fel a tartalomhoz

Román sajtószemle

Lapozgató

Az Academia Caţavencu az új évi 733. számában végre ír a hazánkban élő németekről is. Mégpedig arról, hogy Nagyszeben országosan ismert német polgármestere, Klaus Johannis nagy gondban van. A Német Demokrata Szövetség egyik városatyáját, bizonyos Józsa Benjamint ugyanis nyolcmillió régi lej kifizetésére ítélte a bíróság. Az ítélet – mondják a város polgárai – nagyon enyhe. A Beni gyerek ugyanis a szerelmét halállal fenyegette, és hogy ennek megadja a súlyát, kivasalta, akarom mondani forró vasalóval megégette a hölgyet, majd ujjait az ajtó nyílásába csípte, később a lány gipszben lévő, tehát eltört karját hátracsavarta. Hogy ebből a kapcsolatból frigy nem lesz, az biztos, mert a lány nem díjazta a szerelem ilyenfajta jeleit. Johannisnak azonban mind többen tanácsolják, hogy Józsát zárja ki a pártjából, ha már a polgármester-helyettestől azért szabadult meg, mert nem akart minden javaslatot megszavazni. Úgy látszik, Beni voksol. Csak éppen üt, ver és (be)csíp.
Mircea Dinescu a taljánok közt töltötte a szilveszter estét. Az olasz rizling iszogatása között ránézett a tévé képernyőjére, és meglepődve vette észre, hogy az RTV frissen kinevezett vezetősége kivette a naftalinból a Burebista című filmet. Ez volt a valahai diktátor egyik kedvenc filmje, hiszen a rendező – Vitanidis – a római, kelta, besenyő és kun jövevényeket csirkefogóknak ábrázolta, akik reggeltől estig csak loptak. Persze nem így a trákok. „Egyik pillanatban a bölcs trák királyt – olvashatjuk a költő jegyzetében – profilból filmezték, és a mögötte lévő tájból feltornyosulnak a magas feszültségű áramot szállító drótokat tartó vasoszlopok, bizonyítékául annak, hogy »azok a más nemzetiségű dolgozók, akik mintegy két évezrede telepedtek meg hazánk területén« (az elvtárstól származó eredeti idézet), sötétségben tévelyegtek, amíg rá nem bukkantak a már felvilágosodott népre.” Dinescu szerint az RTV reformját már évek óta keverő-kavaró finom intellektuelek igazán felidézhették volna Victor Tulbure tisztelgő versét vagy Dinu Săraru olajbogyó ízű szavait, hogy Nicu bá még jobban érezze magát a túlvilágon.
Egy másik kisebbség fiáról, a roma képviselő Nicolae Păunról ír az Evenimentul Zilei 4321. száma. Pontosabban a villájáról, amelynek területe néhány hónap alatt szinte a felére zsugorodott, pedig semmit nem bontott le belőle. A villa 2004 decemberében még 200 négyzetméter területű volt, 2005 májusára már csak 105. „Azt hiszem, hogy összement a vízben” – magyarázta meg az újságírónak a roma honatya. S persze ugyancsak összement a ház adója.
Most, hogy a Nobel-díjak odaítélésének évadja volt, Mihai Zamfir a România Literară tavalyi utolsó és idei első összevont számában a következőket írja: „Hogy az utódok nem veszik tekintetbe egy testamentum előírásait – ez így volt, amióta a világ világ. Azonban aközött, amit Nobel Alfréd akart az irodalmi díjjal, és ami ma történik, már ég és föld a különbség.” Amíg a végrendelkező csak az irodalmi mű értékét díjazta volna, addig jelenleg ez csak a sokadik kritérium. Ez derült ki a legutóbbi Nobel-díj odaítélésekor. Knut Ahlund professzor lemondott a bizottsági tagságról, mivel a díjat az osztrák Elfriede Jelineknek akarták odaadni, és kiderült, hogy egyetlen bizottsági tag sem olvasta munkáit. A Nobel-díjat végül is Harold Pinter kapta, sokak szerint azért, mert keményen bírálta Busht, elátkozta Tony Blairt és védelmébe vette Husszeint és Milosevicset. Pinter ugyanis az utóbbi években semmi lényegest nem alkotott.

Fel a tartalomhoz

sport


Egyre inkább nőtt az önbizalmunk

Beszélgetés Németh Andrással, a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányával

– A Szentpétervárra való megérkezés után nem sokkal azt mondta, hogy nincs ott olyan csapat, amelyiket a magyarok ne tudnának legyőzni. Evés közben jött meg az étvágy?
– Lehet így is mondani. Korábban nem volt lehetőségünk felmérni a dolgokat. A válogatott a hazai bajnokságban szereplő játékosokra épült. Hat csapatunk indul az európai kupákban, és az ott játszóknak is meg kellett adni az esélyt, hogy megfelelően tudjanak szerepelni. Ezért kevés alkalom volt arra, hogy reálisan felmérjük az erőnket. Ott, amikor megláttuk a többi csapatot, egyre inkább nőtt az önbizalmunk.
– Bár tudom, hogy nem szereti a lelkét marcangolni, és valószínűleg már sokan megkérdezték, mégsem térek ki előle. Beszélgetett-e később a lányokkal arról, hogy amennyiben az oroszokkal való meccset komolyabban kezelik, talán sokkal fényesebb is lehetett volna az érem?
– Nem. Azok a játékosok, akik az oroszok elleni mérkőzésen szerepeltek, nagyon jól játszottak. És esélyt adtunk azoknak, akik nagyon fáradtak voltak, hogy kicsit pihenjenek. Így olyan játékosok kerültek előtérbe, akik addig kevesebbet játszottak, és akik a bronzérem megszerzéséért való küzdelemben nagyon sokat tudtak segíteni, gondolok itt Ferlingre, Sitire vagy Kovacsics Mónikára. Úgyhogy tulajdonképpen mai napig sem bánjuk az akkor döntést. Ráadásul a dán–román mérkőzés a mienk után volt, valószínűleg a románok az eredmény tudatában kikaptak volna Dániától, hogy velünk mérkőzzenek. Belőlünk pedig, amint tudjuk, nagyon jól felkészültek.
– Sok erdélyi magyar számára az elődöntőben elszenvedett vereség sokkal fájóbb volt, mint mondjuk két évvel ezelőtt a franciák elleni vesztett döntő. Ráadásul több évtized után sikerült csak győznie a román válogatottnak a magyar ellen. Azt mondta, hogy a románok készültek fel ellenünk a legjobban. Mi, akik a határ innenső oldalán élünk, látjuk, hogy a románok magyar csapat ellen mindig más lelkülettel harcolnak. Nem lehetett érezni a pályán, hogy az eredmény inkább a nagyobb elszántságon múlott?
– Nem, ilyet nem éreztem. Azt éreztem, hogy erős csapatuk van, sok idegenlégióssal, közülük mindenki jól játszott, és hadd ismételjem, hogy jól kielemezték a magyar válogatott játékát, hiányosságainkat pedig nagyon jól kihasználták.
– A harmadik hely megszerzésénél talán sokkal többet nyújtott a csapat azzal, hogy képes volt többször vert helyzetből felállni (jó csapatok ellen is) és mérkőzést nyerni. Egyetért ezzel?
– Igen. Ez valóban így volt, csak a román mérkőzést nem tudtuk hozni hasonló helyzetből. A többi esetben meg tudtuk fordítani az eredményt. Jó érzés ilyen csapatot irányítani, amelyik a feladatokat meg tudja oldani. Nagyon jó közösség, világklasszisokkal, akik nehéz helyzetben is magukkal tudják ragadni a csapatot.
– A hollandok és brazilok játéka meglepetés volt, ki okozott csalódást? Milyen volt a világbajnokság?
– Az elmúlt világversenyek győztesei közül kevesen bizonyítottak, az Európa-bajnok Norvégia a 9. helyet szerezte meg, a világbajnok franciák az első tízbe sem kerültek be. A kézilabda a világban egyre népszerűbb és a csapatok egyre erősebbek. Aki kézilabdával foglalkozik, éppen ezért nagyon örül ennek a harmadik helynek. A magyar kézilabda erejét bizonyítja, hogy az elmúlt időszakban mindig ott tudott lenni az első hatban.
– A válogatottal is bebizonyította, amit Fradi-edzőként többször: a semmiből épített csapatot. Gondolom, nagyon sokan gratuláltak ehhez december közepe óta. Melyik gratuláció volt a legváratlanabb?
– Nem tudom, de az biztosan nagyon jól esett, hogy a szakma egységesen jónak ítélte meg a szereplésünket. Rendkívül jó érzés, hogy magunk mellett tudhatjuk a szakembereket is.
– Mi a legközelebbi torna, amelyiken részt vesz a válogatott? Miben kell még fejlődnie a csapatnak?
– E világversenyen felmértük a problémákat. Védekezésben mindenféleképpen javulni kell, mert nem volt elég hatékony. Az is gond, hogy rengeteg kiállítást kaptunk. Ezen a területen is javítani kell. Abban is reménykedünk, hogy az erős magyar bajnokság folyamatosan „előállít” olyan egyéniségeket, akiket be lehet építeni a válogatottba. Április elején játszunk Norvégiával egy oda-vissza mérkőzést, majd augusztus végén lesz egy Pannon GSM kupa, aztán november elején megyünk a Kárpát-kupára.
– Nem váltunk sportágat, de most a fiúkról kérdezném. Nemsokára kezdődik az Európa-bajnokság. Milyen eséllyel indulunk?
– Nagyon sajnálom kollégámat, mert Carlos Perez kiesése nagyon sokat jelent, a csapat esélyei nagyon lecsökkentek. A kézilabdában az egyik meghatározó poszt éppen a bal átlövő, és egy ilyen világklasszis hiánya nagyon megérződik egy csapaton. Ezért mindenfajta helyezést igen nagy sikernek tartanék.

Somogyi Botond

Fel a tartalomhoz

Sikeres év

Sikeres évet zárt a magyar kézilabda a 2005-ös esztendőben, ezt jelzi a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) aktuális világranglistája is, amelynek élén Magyarország áll. A válogatott év végén világbajnoki bronzérmet szerzett. A nyári kézilabda világversenyeken az U20-as hölgyek a csehországi világbajnokságon Mátéfi Eszter vezetésével negyedikek lettek, a Varga József által edzett U17-es válogatott pedig Ausztriában a kontinensviadalon a 8. helyet szerezte meg.
Az EHF-kupa döntőjében a győri és a székesfehérvári csapat találkozott egymással, ez utóbbi az elődöntőben éppen egy másik magyar csapatot, a Ferencvárost búcsúztatta. A Bajnokok Ligájában a Dunaferr az első négy közé jutott, az elődöntőben a dán Slegelsétől szenvedett vereséget. Tavaly ősszel újból több magyar csapat indult a kupaküzdelmekben, közülük hat még mindig versenyben van.

Fel a tartalomhoz

Román–szerb csata az Eb-szereplésért

Az Európai Kézilabda Szövetség képviselői – Tor Lian elnök és Michael Wiederer főtitkár – a svéd szervezőkkel együtt elkészítették az idei, svédországi Európa-bajnokság selejtezőinek sorsolását.
A legnagyobb csatát a Románia – Szerbia-Montenegró párharc ígéri, amennyiben a szerbek legjobb összeállításukban tudnak végre pályára lépni, alaposan megizzaszthatják a világbajnokságon pazarul szereplő Tadici-csapatot. A selejtezőket május 27–28-án, illetve június 3–4-én vívják.
A párosítás: Izland – Macedónia, Horvátország – Portugália, Franciaország – Törökország, Szlovénia – Bulgária, Litvánia – Lengyelország, Ukrajna – Szlovákia, Ausztria – Olaszország, Hollandia – Fehér-Oroszország, Románia – Szerbia-Montenegró, Spanyolország – Csehország.
A négy helyszín Skövde, Malmö, Göteborg és a főváros, Stockholm lesz, az már most biztos, hogy a házigazda mellett Norvégia, Dánia, Magyarország, Németország és Oroszország ott lesz a kontinensviadalon. Az Eb csoportbeosztását július 5-én a Partille-kupa részeként ejtik majd meg Göteborgban. Az Európa-bajnokságot 2006. december 7–17. között tartják meg.

Fel a tartalomhoz

Ifjúsági gyorskorcsolya világbajnokság a Székelyföldön

A múlt hét végén minden idők legrangosabb romániai versenyét látta vendégül a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpálya: a 2006-os ifjúsági rövidpályás világbajnokságot bonyolították le. A télisportokat kedvelő csíkiak százai foglaltak helyet a csarnok lelátóin, hogy végigizgulják a vasárnapi döntőket. Az érdeklődést az is fokozta, hogy a női váltóban Magyarország is döntős lett. Képviselőit a nézők kitartó buzdításban részesítették. Ennek meg is lett az eredménye, mert a lányok végül bronzérmet szereztek.
Belovai József magyar tréner elmondta, Kelet-Európa élmezőnye néhány éve a nemzetközi szövetség támogatásával együtt készül, és ezért egyre többen kerülnek döntőbe az európaiak közül. A szakágat mégis az ázsiaiak uralják évek óta. Nem remekelt a Bogyó Mária által irányított, csíkszeredai sportolókból álló román válogatott, hiszen a mezőny második felében végzett. A legtehetségesebb versenyző, Székely Ildikó lábsérülés miatt nem is indult a versenyen. A várakozásnak megfelelően a világbajnoki címek többsége újból Ázsiába került: a kiváló technikával korcsolyázó dél-koreai és kínai versenyzők uralták a versenyeket, bár közülük is elestek néhányan a gyors körözések során.
A vb-n harminc ország 155 ifi versenyzője vett részt, összesen 71 lány és 84 fiú indult a próbákon. A vendégeknek élménydús szabadidőprogramot is szerveztek: nagy siker volt a gyimesközéploki kirándulás, a szánozás, azután a hagyományos disznótoros vacsora, a túrós puliszka – 18–19. századi környezetben felszolgálva.

Fel a tartalomhoz

Alakul a magyarok torinói olimpiai csapata

Egyelőre 14 magyar versenyző indulása biztos a február 10. és 26. között rendezendő torinói téli olimpián, ez a szám azonban még nőhet. Az alpesi szakágban egy-egy férfi és női versenyző indulhat a nemzet jogán. A hölgyeknél Berecz Anna lehet ott az ötkarikás játékokon, az egyetlen férfi kvótáért még négyen csatáznak. A két magyar résztvevő a lesikláson kívüli négy számban (kombináció, óriásműlesiklás, műlesiklás és szuper-óriásműlesiklás) vállalhatja az indulást.
Az északi szakágban a sífutó Tagscherer Zoltán és sílövő testvére, Tagscherer Imre már biztos résztvevő, míg a női sífutásban Gyenesei Leila és Zámbó Viktória „meccsel” az egyetlen kvótáért. Női sílövészetben január 23-án dől el, hogy Gottschal Zsófia indulhat-e Torinóban.
A sífutók és a sílövők egy számban biztosan elindulhatnak, és az abban elért eredményük alapján dől el, hogy rajthoz állhatnak-e még további számokban, más távokon.
A hódeszkásoknál Lovász Laurának még nincs kvótája, hogy ezt megszerezze, két verseny áll rendelkezésére. A síelőkön túl öt műkorcsolyázó (Sebestyén Júlia, Pavuk Viktória, Tóth Zoltán és a Hoffmann Nóra, Elek Attila jégtánc-páros), valamint négy rövidpályás gyorskorcsolyázó szereplése biztos.
A többieknek (bob, szánkó, gyorskorcsolya) legkésőbb január végéig kell megszerezniük az indulás jogát. Akad olyan magyar gyorskorcsolyázó, Tóth Ágota, aki ugyan teljesítette a szintidőt 1000 méteren, de ezt olyan sokan érték el, hogy a sportági nemzetközi szövetség létszámkorlátozásra kényszerül.
Az ünnepélyes eskütétel és a csapatnévsor jóváhagyása január 28-án, a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésén lesz. (MTI)

Fel a tartalomhoz

[ Copyright © 2005 erdély ma - egy szebb holnapért.. Minden jog fenntartva. ]