Keresés:






Az előző szám tartalmából:

 Egyházi besúgók pellengéren

 A Stelian dossziéról

 Stelian, alias Bartha Tibor egyik besúgói jelentése

 Dossziékba zárt történelem

 Kemény viták után döntöttek

 Magyar Szabadságért díjak

 Megalkuvás nélkül

 Az élet értelme

 Alkalom a visszatalálásra

 Vasári emlékünnepség Magyarországon és Kalotaszegen

921. szám - 2009. jĂşlius 22.

aktuális
   Kedves olvasóink!
   Tusványos huszadszor
magyar szemmel
   Mindörökké, Erdély
párbeszéd
   Kiböjtöljük
   Tűzpróba
   Gugyerák, a madarász
   Balatoni nyár franciás ötlettel
   Első lakástalanság program
tábori napló
   Partiumi Híd Fesztivál Kökényesden
rendezvényajánló
   Két hét múlva EMI-tábor
élő emlékezet
   Dossziékba zárt történelem
gasztronómia
   Kiváló borok seregszemléje
szabadidő
   Az Expressz ezerrel robog


aktuális


Kedves olvasóink!


A folyamatban levő tulajdonváltás és a szerkesztőség átszervezése miatt az utóbbi két lapszámunk nem jelent meg. Reményeink szerint a következő hetekben rendszeressé válik a lap megjelenése, a jövő héttől ismét megtalálják lapunkban a műsormellékletet is. Megértésüket köszönjük!

Fel a tartalomhoz

Tusványos huszadszor

Az idei XX. Jubileumi Tusványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor a várakozásoknak megfelelően indult: kezdetben az előadásokon gyér hallgatósággal, és estére zsúfolt koncertközönséggel. A hét közepétől pedig egyre jobban megteltek az előadósátrak, és hétvégére, a nyári egyetem szokásos csúcselőadására már több százan voltak kíváncsiak. Csütörtök délelőtt a Tusványosi tábor őshelyén, Bálványoson gyülekeztek az egykori táboralapítok újságírók seregében, hogy a húsz évvel ezelőtti kezdésre emlékezzenek, amikor útjára indult a Kárpát-medence egyik legnagyobb figyelemmel kísért fóruma.
Hétvégére, a sokak által várt Tőkés–Orbán fórumba meglepetésszerűen betársult Traian Băsescu román államfő is, aki szokásához híven ismét kioktatta a romániai magyarokat. A közönség kifütyülte, ez azonban különösen nem zavarta a román államelnököt.

Tusványos, a hasznos vírus

A tradicionális fél órás késéssel kezdődött meg a huszadik, jubileumi Tusványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Sándor Krisztina moderátori-házigazdai szerepben előrebocsájtotta, jó érzés volt látni, hogy már az 1. napon sikerült belakni a tábort, bár akadtak kisebb-nagyobb parkolóhely- vagy szállásgondok. Sándor Krisztina után Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere köszöntötte a résztvevőket. A volt főszervező nem a múltra, hanem a jelenre és a változásra koncentrált, bemutatva mi minden történt a tavaly óta Tusnádfürdőn. Bevallása szerint a helyieknek – jó keresztényekhez illően – három ünnepre kell készülődniük: karácsonyra, húsvétra és Tusványosra. Török Sándor alapítóatya inkább az emlékezésre fektette a hangsúlyt, elmesélte, milyenek is voltak az első rendezvények még Bálványoson.
A sort a megnyitóünnepségek örökös jelenlevői zárták, Toró T. Tibor és Németh Zsolt. Míg az előbbi Tusványost egy hasznos vírushoz hasonlította, amely bizonyos embereket már áprilistól Tusványos-lázban tart, illetve egyeseket szervezésre sarkal. Németh Zsolt megpróbálta összefoglalni a bálványosi folyamat eredményeit, a magyar–magyar és magyar–román kapcsolatok és hálózatok alakulását, a MÁÉRT-et, a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanácsot, az észak-erdélyi autópálya-projekt elkezdését, amelyek mind az itt elhangzott gondolatokból váltak politikai tervekké, megvalósításokká..
A megnyitót a Pro Minoritate folyóirat tematikus számának bemutatása követte. A bálványosi folyamat húsz évének szentelt különszámot a folyóirat szerkesztői, Kósa András László és Vizi Balázs mutatták be.
A Szabadegyetem következő fősátras, a gazdasági válságról szóló programjában Diósi László, az OTP Románia vezérigazgatója arról beszélt, hogy a válságnak megvan az az előnyös oldala, hogy megtisztítja a gazdaságot az egészségtelen fejlődési irányoktól.
Mint mondta, a régió országainak sokkal jobban kell figyelniük egymásra, hiszen hasonló helyzetükből fakadóan együttműködve, egymás tapasztalatait átvéve sokkal jobb teljesítményre képesek, mint önmagukban. Vojnits Tamás, az Oriens elemzőcsoport vezető közgazdásza szerint a közép-kelet-európai országok gazdaságának tartósan tőkehiányos helyzetre kell felkészülnie. Ezért ezeknek az államoknak maguknak kell gondoskodniuk vállalati szférájuk eltőkésítéséről, amihez viszont a szociális juttatásoktól kell forrásokat átcsoportosítaniuk. Becsey Zsolt, a Fidesz volt európai parlamenti képviselője azt mondta, a volt szocialista országok politikusainak fel kell hagynia azzal a populista gyakorlattal, hogy mindig, mindenkinek és minden területen jelentős javulást ígérnek.
Az Efes-sátor idénynyitó előadásán, a Horia Rusu Alapítvány Műhelyben Elnökválasztás 2009 – a politikai paletta átszerveződése? című előadást moderált Toró T. Tibor. A két meghívott, Cristian Pîrvulescu, a Pro Európa Liga társelnöke és Valentin Stan, a Bukaresti Egyetem tanára az idei romániai elnökválasztás lehetséges következményeit vázolta, felhívva a figyelmet a választások eredményeinek a magyar közösségre való hatására. Pîrvulescu az aktuális kormánykoalíció felbomlását jósolta az elnökválasztás után, függetlenül a győztes jelölt nevétől. Véleménye szerint e jelenség ráerősít a román adminisztráció átpolitizálódására és az erőviszonyoknak a helyi vezetők felé való eltolódására. A helyi közigazgatás témáját elemezte Valentin Stan is, aki emlékeztetett arra, hogy Románia ratifikálta az EU-s joganyagba tartozó helyi közigazgatási chartát és elviekben alkalmazza is azt. Az elkövetkező államelnöki választások kontextusában felidézte, hogy ennek ellenére Traian Băsescu államelnök számos esetben azt nyilatkozta: nem ismer már létező európai autonómiamodelleket.

Orbán: Európában új korszak kezdődött, amely jobboldali lesz

Európában új korszak kezdődött, amely jobboldali lesz – jelentette ki Tusnádfürdőn Orbán Viktor, aki szerint a mai jobboldalnak tanulnia kell a „csúfosan vereséget szenvedett” baloldal drámájából. A Fidesz elnöke a XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján népes közönség előtt kifejtette: egy politikai és gazdasági mítosz uralmának a korszaka ért most véget, amelyben a mítoszok mellett tabuk és babonás hiedelmek éltek. E mítosz lényege az volt, hogy létezik egy nagy csoda, egy nagy varázslat, amely mindent megold. A „mindent piacosítani” politikájának elvét vallók azt mondták: a piac szent, morális és önszabályozó, aki pedig ebben kételkedik, az eretnek, maradi és szélsőséges – hangoztatta a szónok.
Szerinte ma a „varázstalanítás” napjai zajlanak, mivel kiderült, hogy ez a nagy varázslat globálisan „befuccsolt”. Kiderült – tette hozzá –, hogy a piac nem tévedhetetlen, sőt, megtéveszthető, félrevezethető és védtelen az emberi mohósággal szemben. Most pedig a bajba jutott globális gazdasági elitet az államnak kell kihúznia ebből azon a pénzen, amelyet mindannyian adó formájában befizetünk.
Orbán Viktor úgy vélte: a jobboldalnak tanulnia kell a baloldal drámájából. Az európai baloldal mintegy száz évvel ezelőtt azt a fontos célt tűzte maga elé, hogy a tőkével nem rendelkező embereket is megillessék az emberi, szociális jogok, a gyógyuláshoz, a tanuláshoz és a védett munkafeltételekhez való jogok. Felidézte: a polgári demokráciák negyven-ötven évvel ezelőtt szinte általánosan befogadták ezeket a baloldali indíttatású eszméket a saját rendszereikbe. Ezért a baloldal egy-két évtizeddel ezelőtt ideológiai űrbe került, meghasonlott, identitásválságba került, a baloldaliság pedig céltalanná vált – hangoztatta a szónok. Szerinte ezzel párhuzamosan kialakult egy gazdasági baloldali elit, az olyan előjogokat kezdett követelni magának, amelyekkel szemben valamikor Európában a baloldali mozgalmat létrehozták.
A baloldal több mint egy évtizeddel ezelőtt megpróbálta megújítani önmagát – folytatta fejtegetését a politikus –, ennek szellemében megpróbált mesterségesen felépíteni egy ellenségképet, vagyis a baloldal minden riválisát válogatás nélkül antiszemitának, nacionalistának, kirekesztőnek és szélsőségesnek bélyegzett. Azzal is meg akarta újítani magát – mondta Orbán – , hogy saját baloldali elitje pénzügyi érdekeit „beleerőszakolta a baloldaliságba”.
Ebből lett a modern baloldal, amely most bukott meg csúfosan – mondta Orbán. A neoliberalizmus formájában megújult baloldal ma már azokat az értékeket és alapvető jogokat veszélyezteti, amelyeket éppen ő maga harcolt ki és emelt be valamikor az európai politikába - hangsúlyozta a szónok. Leszögezve: a piac önmagában csak a tőkével rendelkezők érdekeit óvja, a tőkével nem rendelkezők érdekeit tehát csakis a közjót megtestesítő állam védheti.

Tőkés nem szeretné a tömeges betelepítést Székelyföldre

Üdvözlendő Románia álláspontja a moldovaiak számára megadandó állampolgárság kérdésében, de ez remélhetőleg nem jár a moldovaiak tömeges betelepítésével Székelyföldre – fejtette ki szombaton, Tusnádfürdőn Tőkés László. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, parlamenti képviselő a tusványosi tábor zárónapján elhangzott felszólalásában (a színpadon Orbán Viktor Fidesz-elnökkel és Traian Băsescu román államfővel) örömét fejezte ki, hogy e tábor húsz éves történetében először hivatalban lévő államfőt köszönthet.
Emlékeztette hallgatóságát, hogy Băsescu elnök egyike volt azoknak a kevés számú román politikusoknak, akik felismerték, hogy a román nyelv tanulása sajátos oktatási módszert igényel a romániai magyar gyermekek számára. Emlékeztetett arra, hogy korábban Romániában semmibe vették a nyelvi jogokat. A romániai rendszerváltás óta eltelt húsz év történéseit számba véve Tőkés elmondta: tagadhatatlanul vannak eredmények, de az ország messze elmarad az Európai Uniótól. Úgy vélte, hogy a román politikai életben még nem zajlott le a rendszerváltás. Az EP-képviselő ugyanakkor elismeréssel szólt arról, hogy Băsescunak köszönhetően Románia elítélte a kommunizmus bűneit.
Bár üdvözölte Románia álláspontját a moldovaiak kettős állampolgárságával kapcsolatosan, azt a reményét is kifejezte, hogy ez nem jár majd a moldovaiak tömeges betelepítésével Székelyföldre. Szerinte fel kellene hagyni azzal, hogy a magyar többségű területekre a szükségesnél több fegyveres erőt vezényelnek. Kifogásolta az ortodox egyház terjeszkedését Székelyföldön, szerinte a görög-katolikusoknak is vissza kell adni templomaikat. Elpanaszolta a moldvai csángók „elnemzetlenítését”, azt, hogy számukra éppen csak megtűrik a magyar nyelv oktatását. Hiányolta továbbá a magyar egyetemet. Kérte az államfőt, hasson oda, hogy a román állam is finanszírozza a magyar állami támogatással létrehozott és fenntartott erdélyi magyar magánegyetemi hálózatot.
Az előadások elhangzása utáni kérdésekre válaszolva Băsescu kifejtette, hogy Romániában szavatolták már a nyelvi jogokat, bár bürokratikus akadályok még léteznek ezek érvényesítésében. „Szeretném, ha a magyarországi románok is hasonló nyelvi jogokkal rendelkeznének” – jegyezte meg az államfő.

Băsescu: minden román állampolgárnak kell autonómia

Romániában minden közösségnek, minden állampolgárnak szüksége van autonómiára a központi államhoz fűződő viszonyában, ez érvényes mind Székelyudvarhelyre, mind Tulceara, mind Caracalra – mondta Tusnádfürdőn Traian Băsescu. A román államfő a XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor meghívottjaként vett részt azon a rendezvényen, amelyen Orbán Viktor Fidesz-elnök előadására gyűltek össze a székelyföldi magyarok. Amikor Băsescu az autonómia fontosságáról beszélt, a mondat első felének elhangzása után tapsot kapott, majd annak folytatása után a magyar közönség hangos hurrogásba kezdett.
A tömeg elégedetlensége még hangosabbá vált, amikor az államfő kétszer is hangsúlyozta: a román alkotmány szerint Románia szuverén és független nemzetállam.

A közszolgálatiságról is szó volt Tusnádfürdőn

A közszolgálatiság elve nehezen érvényesült az elmúlt húsz esztendőben a Kárpát-medencében, ebben a pártpolitikai érdekek és a kereskedelmi média szempontjai egyaránt közrejátszottak – ezt a véleményt szinte egységesen osztották annak a beszélgetésnek a résztvevői, akik a tusványosi tábor pénteki programja keretében vitatták meg ezt a kérdést Tusnádfürdőn. Belénessy Csaba, az MTI stratégiai alelnöke leszögezte: annyiban megvalósult a sajtószabadság az elmúlt húsz évben a volt kommunista országokban, hogy ma már semmit sem lehet eltitkolni, és ebben az internet is sokat segít. A sajtótisztesség ügyében azonban még sok a tennivaló – fűzte hozzá.
Belénessy Csaba rámutatott arra, milyen korlátozó ereje van a politikai befolyásnak és a gazdasági érdeknek, és ez közvetett módon a közszolgálatban is érvényesül. Szerinte a határon túli magyarok témája nem vált szerves részévé a magyarországi tájékoztatásnak. Hiányosságként említette, hogy a rendszerváltozás után nem történt meg a sajtó munkatársainak átvilágítása.
Belénessy Csaba kifejtette: a hírügynökségek – így az MTI is – válságban vannak, ez nem tartalmi, hanem értékesítési válság, mert az internetes világ elterjedése az ingyenes, de nem hitelesített információkat részesíti előnyben.
Antal Zsolt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója felvázolta azokat a nehézségeket, amelyekkel a rendszerváltás után a magyarországi közszolgálati tájékoztatásnak szembe kellett néznie. Az okok között a kereskedelmi modell meghonosodását említette. A tájékoztatás függetlenségét, a közszolgálati médiát ugyanakkor szerinte tönkretették a pártpolitikai megfontolások, és ez a határon túli magyar médiára is hatással volt. A közmédia a mindenkori politika gumicsontja lett – állapította meg az előadó.
Pataky István, a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese azt hangsúlyozta, hogy a határon túli magyar kérdésekkel Magyarországon a balliberálisnak nevezett sajtó szinte alig foglalkozik, de a jobboldali sajtóban is vannak hiányosságok a téma kezelésében. Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője is úgy vélekedett: alapdolgokat sem tudunk arról, hogy ez a nemzet hol, hogyan, milyen környezetben létezik.
Szalai Annamária, az ORTT tagja a közszolgálati média folyamatosan romló minőségéről beszélt, hangsúlyozva, hogy szerinte a vezető médiumok nem teszik lehetővé a tájékozódást. A kereskedelmi médiában viszont hatalmas mennyiségű információ jelenik meg, amellyel nem sokat lehet kezdeni.

Tudósítóink és az MTI beszámolója alapján

Fel a tartalomhoz

magyar szemmel


Mindörökké, Erdély

Beszélgetés-kötet a Kossuth-díjas Szervátiusz Tiborral

„Az egyik igen nagy fájdalmam, hogy az anyaországban is kisebbségben él szellemileg és lelkileg a magyarság, s ma inkább, mint bármikor. Ha ez az anyaország egy valódi nemzeti állam lenne, könnyebb lenne a végeken élő magyarok sorsa, reménye is, mint arra néhány évig volt is példa. Szerintem magyar politikus soha nem mondhat le az elszakított területekről, lakóinak jogairól” – vallja Szervátiusz Tibor, Kossuth-díjas szobrászművész a Mindörökké, Erdély című beszélgetés-kötetben. A Kairosz Kiadó gondozásában, a Magyarnak lenni népszerű sorozatban Szervátiusz Klára, a művész felesége, értő társa kérdezi a neves alkotóművészt, aki az utóbbi években visszahúzódva, csöndben alkot…

A művész életének fontosabb fordulópontjait érintő kötetben olvashatunk a pálya indulásainak nehézségeiről, a küzdelmes menekülésről Erdélyből, Babba Mária szerepéről, az erdélyi és a magyarországi kisebbségi létről, valamint szembesülhetünk Szervátiusz Tibor tiszta, következetes gondolataival: „Az egészben az a legtragikusabb, hogy ez a kis Csonka-Magyarország tele van belső ellenséggel. Ez az, ami érthetetlen. Ugyanis, ha ez az ország nem áll talpra, nem erősödik meg minden területen, akkor az elszakadt területek magyarsága számára is reménytelenné válik a helyzet, a sors. Ezt a beteg országot kellene meggyógyítani, talpra állítani, s innen megszervezni a világban szétszóródott magyarságot. Ehelyett most belső ellenség, vezetés irtja és pusztítja mindazt, ami magyar, ami tisztesség és becsület.”
Szervátiusz Tibor Erdélyben, Kolozsváron született, ott töltötte gyermekéveit, s megható élményeket őriz a 40-es évek történelmi időszakából, a legemlékezetesebb számára Erdély visszacsatolása: „A kormányzó, Horthy Miklós és felesége 12-én érkeztek. Az előző napon többek között Tamási Áron és Teleki miniszterelnök beszélt. Tamási szavait sosem felejtem. Azt mondta: az igazságot is meg lehet szokni. Mármint a románoknak. Horthy pedig békés életet, egyenrangúságot ígért mindenki számára… A katonák a főtéren térdig jártak az eléjük szórt virágban, az emberek sírtak és nevettek, csókolgatták a katonákat, szorongatták a kezüket, egymás nyakába borultak felszabadult boldogságukban.
Hiszen annyi megaláztatás, nyomorúság volt a megelőző években az osztályrészünk… Egyébként még a döntés előtt „láttam, amint a paplanból elővesznek, áhítatos mozdulatokkal kicsomagolnak egy nemzeti színű zászlót s megcsókolják. Ez volt az én nevelőiskolám.”
E cikk szerzője, ha Kolozsváron jár, minden alkalommal betér a kolozsvári Szent Mihály templomba, ahol a baloldali hajó kápolnájában megtekintheti Szervátiusz Tibor csodálatos fehér-mészkőből készült Pietáját. A művész így vall erről a szobráról: „A Szent Mihály templomot éppen akkor restaurálták, 1957-ben, s ebből az alkalomból kértek fel a Pieta elkészítésére. Magyarvistáról hoztak nekem gyönyörűen épített bivalyszekerekkel követ… Három alak áll a kereszt alatt, balról a Szűzanya, jobbról arimateai József tartja Jézus testét. Ott van a torony alatti kápolna falában, az emberek nagyon szerették, fényesre simogatták Jézus lábait. Egy időben, a dühöngő Ceauşescu-diktatúra idején ugyan elkerítették, nehogy baja essék. De immár másfél évtizede hozzáférhető megint, legalábbis a szemnek.”
A művész a megbízást Márton Áron püspöktől, Erdély legendás hírű főpapjától kapta, igaz csak közvetve, mert akkor már szobafogságban volt Dél-Erdélyben, Gyulafehérvárt. Áldását küldte a tervre, azt üzenvén: nagyon tetszik neki.
Szervátiusz Tibor diplomamunkáját, a kétméteres ülő Ady szobrot elkeseredésében szétverte, mert a Bukarestből érkező fő művésztanárnak a magyar származású tanár azt mondta: ez egy szifiliszes, alkoholista magyar költő, s legyintett. Később azonban megalkotta ismét Adyt, mellette Móricz Zsigmondot, Bartók Bélát, Szabó Dezsőt és Németh Lászlót, mert erősítést adtak a művésznek a kisebbségi sorsban… Mellőzése idején édesapja állt mellette, egyébként éhen halhatott volna… Nehéz körülmények között alkotott, a híres Dózsa szobrába belesűrítette bukásainkat, tragédiáinkat, a későbbi tüzes trónjainkat. „Benne vannak tehát a későbbi forradalmi bukásaink, de benne van Trianon is. Tulajdonképpen Trianon teljes kifejezése, mivel a végtagjai hiányoznak, levágták, leégették. Megmaradt a törzs, amely kegyetlenül vergődik, szenved, kínlódik az életért, a megmaradásért…”
E tragikusan fájdalmas, ám mégis mindig győzedelmeskedő sorshoz tartozik néhány el nem készült alkotás is. Az egyik a Szent Korona Emlékmű, a Hadak Útjával, mely a Dunán ívelt volna át, mely a folyó két partján egy szkíta szarvasból szökött volna a magasba. „Ezt csillogó, rozsdamentes acélból szerkesztettem volna, szabálytalan csillagok özöne egy vastag szerkezeten. Alatta, a vízből egy hatalmas szikla emelkedett volna a folyó közepén, s rajta mintegy tíz méteres nagyságban állt volna Boldogasszony bronzból készített alakja. A Tejút fölött a Szent Korona hű mása ragyogott volna egy sugárkévében. Azt szerettem volna, hogy legyen egy olyan szimbóluma a fővárosnak, mint Párizsnak… Nem valósulhatott meg, sem akarat, sem pénz nem volt hozzá” – mondja a művész. Ám mint tudjuk, a tiltások ideje is lejár egyszer, Szervátiusz Tibor pedig még él… Szűz Mária szeretete mindig vele volt és nem hagyta el őt. Erre így emlékezik: „…amikor a Menaságon nyaraltam, gyalog, mezítláb zarándokoltam a felnőttekkel együtt Csíksomlyóra, több búcsún is részt vettem. Csodálatos élményekben volt részem… Része lett életemnek a Magyarok Nagyasszonya gyermekkoromtól kezdve. Sőt, mondhatnám, születésem pillanatától fogva, hiszen édesanyám az ő oltalmába ajánlott engem. Ez kísért aztán végig egész életemen, az ő szolgálata és szeretete. Életemben rengetegszer fordultam hozzá fohászaimmal, hiszen nagyon-nagyon veszélyes pillanatokat éltem át.”
Szervátiusz Tibor kétszeri nehéz élethelyzetből állt talpra, illetve „egy rossz házasságban vergődve, magányomban is hozzá fohászkodtam, hogy adjon nekem egy valódi társat, egy velem együtt érző lelket, akivel szeretjük egymást és boldogan élhetünk együtt. Akivel egyformán gondolkodunk nemzetről, hitről, művészetről. És csodával határos módon három nap múlva megtaláltalak téged, aki életemnek társa, szebbé tevője, napsugara vagy. Boldog vagyok veled” – olvashatjuk lírai vallomását párjához, aki érzékenyen, hozzáértő módon, szinte észrevétlenül vezeti a beszélgetés szálát.
Hogy végül is miért kellett elhagynia szülőföldjét az erdélyi művésznek, arra is választ kapunk: „Ha édesapám nem segít bennünket, akár éhen is halhattunk volna a családommal. A titkosrendőrség állandóan zaklatott, számtalan megfigyelő leste minden mozdulatunkat. Arra csak később jöttem rá, már itt, hogy igen közelről is figyeltek a Secu számára. Állandóan követtek, fenyegettek, lehallgattak, házkutatást is tartottak. Olyan lelki terrornak vetettek alá, hogy már nem bírtam. Ott lógott a fejem fölött a veszély, hogy lefognak, becsuknak, koholt vádak alapján elítélnek, avagy mondjuk kiesem egy emeleti ablakból, mint ez sok esetben megtörtént. Úgyhogy sok vívódás után beadtam az áttelepedési kérelmemet.” (Melyre négy évet kellett várnia Szervátiusz Tibornak.)
A kisebbségi létből menekülő művész 1977. szeptember 12-én érkezett Magyarországra. Időközben feleségével létrehozták a Szervátiusz Alapítványt, valamint a Szervátiusz Jenő díjat, mert szeretné elérni, hogy újabb követői legyenek, akik vállalják a nemzeti kultúra gyökereinek felmutatását művészetükben. „Legfontosabb dolgunk helyreállítani az igaz értékek rendjét… A globalizmussal ellentétben úgy gondolom, csak az az Európa marad fenn, amelynek minden nemzete megőrzi hagyományát, identitását, s ezt adja a közösbe….Magyarország szellemi nagyhatalom. A mi kultúránk Európában, de a világban is külön színfolt. Szépen ötvözi keleti örökségünket a nyugati törekvésekkel, hatásokkal. Ezt kell megőriznünk, felmutatnunk. Ez a mi igazi erőnk” – hiszi a Kossuth-, és Magyar Örökség-díjas Szervátiusz Tibor, aki e kis kötettel adott életjelet magáról. Reméljük, megálmodott, de el nem készült monumentális alkotásainak elkészítéséhez a Jóisten és a Szűzanya ad neki erőt a megvalósításhoz, és a további alkotómunkához!

(A kötet a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg 2009 tavaszán, ára: 1500 Ft.)
Frigyesy Ágnes

Fel a tartalomhoz

párbeszéd


Kiböjtöljük

A Magyar Gárda másodfokon történt betiltása egyenértékű a jogállam lábbal tiprásával. E koncepciós per annyiban különbözik a kommunista korszak hasonló ihletettségű formális jogi procedúráitól, hogy itt „mindössze” a szombati rendőrterror követte az ítéletet, melynek keretében a Gárda formaruháját viselő embereket minden ok nélkül brutalizálták, s nem a fekete autó jött a kiszemeltekért, hogy egy világtól elzárt helyen végezzenek a hivatalos eszmék vélt tagadójával.
Szomorú ez nagyon. Szomorú, még akkor is, ha tudjuk, hogy mire képes a politikával összefonódott magyar bíróság, ha tudjuk, hogy a Gyurcsány-Bajnai-féle bűnbanda a magyar alkotmányjogi berendezkedést odáig züllesztette, hogy aligha alkalmazható rá a jogállami minősítés. Hogy most a demokráciáról ne is beszéljünk. Szomorú azért, mert a rendszerváltás utáni korszak egyik legbátrabb, leginkább előremutató mozgalma az áldozat, egy mozgalom, mely a magyar emberek önzetlenségéből, haza- és nemzetszeretetéből táplálkozva jött létre. Szomorú azért, mert tovább csökken az embereknek az állami intézményekbe vetett bizalma. Holott az állam már most igen rosszul áll a bizalmi tőke dolgában. S ha az igazak és tiszták végre bekerülnek az államhatalmi intézmények sáncai mögé, akkor bizony nekik is meg kell majd küzdeni ezzel az érthető módon kialakult szkepszissel, állampolgári bizalmatlansággal. Szomorú végül azért is az ítélet, mert rombolja a hivatalnoki kar morálját. Azt üzeni ugyanis, hogy ma Magyarországon eleget lehet és eleget kell tenni a hatalmasok jogellenes igényeinek, nincs helye az ellenállásnak, a jogszerűségnek, a tisztességnek és az igazságosságnak.
Reiner Péter emberjogi aktivista, a Gárda tiszteletbeli tagja (akinek a Gárda-perbe való beavatkozását a Gárda oldalán a politikailag befolyásolt jogszolgáltatás érdemi indok nélkül megtagadta), a Magyar Gárda betiltása után keltezett soraiban, melyek a világhálón láttak napvilágot, rámutat a lényegre, megjelölve a jövő útját is: „Élve alkotmányos alapjogommal, a véleménynyilvánítás szabadságával, megállapítom, hogy kidűlt virtuális áldemokráciánk utolsónak vélt bástyája a függetlennek hitt bíróságunkba vetett bizalmunk.
(…) Sok dolgunk lesz a végre várhatóan közeli valódi rendszerváltás után, hogy újjáépítsük hazánk földig rombolt intézmény rendszerét és visszaszerezni magánvagyonokká vált ellopott értékeit. Meg kell ismernünk a valódi bűnök elkövetőit törvény elé kell állítani és el kell majd ítélni elkövetőit egy hiteles, új alkotmányon, a Szent Korona ezredévnyi hagyományaira is épülő a legszélesebb tudatos nemzet építésre hajlandó nemzet-polgárok Nemzetgyűlése legitimációjával megerősítve.”
A Gárda és a Jobbik vélhetően megerősödve kerül ki a szombati csetepatéból, annyira evidens volt, hogy ki áll a szabadságjogok oldalán és ki azoknak az eltiprója. A rendőrség a békés ülődemonstráció részvevőit egyenként, erőszakkal emelte ki és állította elő. Közöttük volt Vona Gábor is, aki férfiként viselkedve odaült az övéi közé, vállalva azt, ami következik. Amiről bizony, ismerve 2006. október 23-a krónikáját, a szadista csonttöréseket és a szemkilövéseket, nem lehetett tudni, hogy miben is áll majd. (S itt azt is le kell írnunk, hogy 2006. október 23-án a FIDESZ jelenlevő notabilitásai közül egyes egyedül Révész Máriusz állt erkölcsileg és politikailag a helyzet magaslatán. Ő azt tette, amit politikusként, magyarként és férfiként tennie kellett. Meg is lett a következménye, de ez mit sem von le viselkedésének mintaértékéből. Sőt, ez emeli ki helytállásának erkölcsi nagyságát…)
Kétségkívül örömteli, hogy a főszabály szerint a deviánsok állítólagos jogsérelmeire affinis Amnesty International Magyarország is vitatja a rendőri fellépés jogszerűségét. Nagy Navarro Balázs, a jogvédő szervezet elnökségi tagja azt nyilatkozta: kérdéses, hogy ha jogszerű is volt a kényszerítő eszköz, – például a gázspray használata, – akkor az szükséges és arányos mértékű volt-e, továbbá arra is rámutatott, hogy már maga a demonstrációk betiltása sem volt indokolt, hiszen ha egy tüntetés nincs is bejelentve, addig nem lehet feloszlatni, amíg a résztvevők békések maradnak.
Ismét beigazolódott, hogy a kormányzat mindent megtesz azért, hogy elterelje a figyelmet inkompetenciájáról, s arról, hogy a közakarat ellenében gyakorolja a hatalmat. Célja az is, hogy ellehetetlenítse a társadalom egészséges önvédelmi reflexét megjelenítő mozgalmat, mely fennállása óta jogszerűen és alkotmányosan működött, olyan esetekben lépve fel, amikor az állam kötelessége lett volna megvédeni saját polgárait. Most szombaton csak az nyert megerősítést, amit eddig is tudtunk: a szociál-liberális politikai bűnszövetkezet nem ismeri az erkölcs és a jog írott és íratlan normáit, zsigerből cselekszik, sokszor még saját politikai érdekei ellenére. Ha a közvéleménykutatásokat nézzük, ügyesen csinálják. Ilyen mélyen még nem volt ez a briganti tábor. De sajnos az ország sem. Ámokfutásuk legrosszabb esetben is már csak tíz hónapig fog tartani.
Ki fogjuk böjtölni….

Borbély Zsolt Attila

Fel a tartalomhoz

Tűzpróba

Azt kéri szimpatizánsaitól a Székely Nemzeti Tanács, hogy az év végi államelnök-választáson pecsételjenek mellé. Afféle protest-voksolásra szólítanak fel, amellyel jeleznék csalódottságukat a székelyföldi autonómia-statútum elutasítása miatt.
Nem meglepő a Székely Nemzeti Tanács vezetőségének döntése. Miközben a Tőkés László elnökölte Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács még nem foglalt állást a kérdésben, tehát nincs határozat arról, hogy támogatják-e az RMDSZ-es ügyvezető elnök Kelemen Hunor indulását, avagy valamelyik román jelölt pályázatát, a már korábban is különutas politikát folytató Székely Nemzeti Tanácsról bebizonyosodott, hogy kényszerpályán mozog, amelyről nincs letérés se jobbra, se balra.
A kérdés tudniillik, hogy a céljául a székelyföldi területi autonómia megszerzését kitűző testület milyen módszert választ elképzelése megvalósítására, már korábban eldöntetett.
A testület a bukaresti lobbizás helyett a jogi következményekkel egyelőre nem járó autonómia-referendumok mellett tette le voksát, gyakorlatilag tehát a párbeszéd helyett a nyomásgyakorlást választották fegyverül. Ennek részeként született az a döntés is, hogy a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordultak jogorvoslatért, miután a brassói táblabíróság érvénytelennek minősítette a helyi népszavazások kiírásáról szóló helyi önkormányzati határozatokat.
A Székely Nemzeti Tanács számára nem volt alternatíva, minekutána az ő szempontjukból az idei államfő-választásnak semmifajta tétje nincs. Gondoljunk csak bele: Iliescu, Constantinescu és Băsescu közül melyik elnök állt ki a romániai magyarság önrendelkezési joga mellett? Egyik sem! Mi több, éppen Traian Băsescu volt az, aki a magyar államfő társaságában a legélesebben elhatárolódott a kérdésről, bár éppen őróla feltételezték a legtöbb nyitottságot rendszeresen ismétlődő székelyföldi látogatásai alapján. Minekutána pedig az RMDSZ jelöltjének, Kelemen Hunornak a támogatása semmit nem jelentene az autonómiáért folyó harc szempontjából, ezért születhetett a protest-szavazásról szóló döntés, amely lényegében politikájuk helyességének tűzpróbája is.
A mellépecsételők száma ugyanis minden kétséget kizáróan megmutatja majd, hányan helyeslik, avagy utasítják el politizálásukat. Ha sokan lesznek, akik fontosabbnak tekintik a tiltakozást az autonómia-statútum kétszeri elutasítása miatt, mint az eleve kudarcra ítélt államelnök-jelöltség kérdését, az annak lesz a jele, hogy az autonómia-referendumok kiírásáért, valamint azok eredményének érvényre juttatásáért folyó küzdelemmel sokan egyetértenek. Ha viszont kevesen, akkor azoknak lesz igazuk, akik szerint olyan helyzetbe kell hozni a romániai magyar politikai képviseletet, amely alkotmányos úton, párbeszéd, majd törvénymódosítás módszerével teremti meg a székelyföldi területi autonómia jogi kereteit. (A dolog szépséghibája, hogy ehhez új államfőre, vagy legalábbis új kormánykoalícióra, kormányra és miniszterelnökre, illetve ezzel együtt a politikai széljárás megváltozására is szükség van )

Farczádi Attila

Fel a tartalomhoz

Gugyerák, a madarász

Gugyerák szereti a madarakat. Nézni. Hajkurászni már kevésbé. Meg nem is tudja hogyan kell azt, pedig hej de szívesen útilaput kötne az otthona előtt fészkelő mintegy húsz varjúcsalád egyedeinek „kaparójára”. No ez persze nem sikerül, ezért Gugyerák a tavasztól tartó élénk károgás közepette elhatározta, hogy ide ablak kell. Hangszigetelő. Ablak lett is, ki is szűrte a károgást, de csak csukott állapotban. Mert nyáron, mikor Gugyerákék ajtót-ablakot kitárva kapkodnak bár egy leheletnyi légmozgás után, akkor bizony ez nem segít károgás ellen.
Pár napja a lépcsőház egyik tetőzeti ablaka maradt nyitva, s egy ragadozó madár rögvest be is szállt rajta. Ezt Gugyerák nem a lépcsőházi híradóstól (ilyen is van: nagy, kövér, betegnyugdíjas és folyton háborgó néni személyében) tudta meg, hanem a lépcsőházi visításból. Gugyerák még látta pár pillanatig a madarat, amit rögvest kikiáltott sólyomnak, egyrészt mert az egyértelmű volt, hogy ragadozó őkelme, másrészt viszont sólymon kívül nem tudott másra tippelni.
A madár beszállt a kövér néni lakásába. Egy jó híradós ugyanis természetszerűleg csak nyitott ajtó mellett tud létezni. Reggel nyitja, este zárja. A kettő között pedig résen van, fülel. A jelenetet végignéző kamasz szomszédfiú a hasát fogta nevettében. Ugyanis a konyhában tévéző híradós néni erőltetett viccnek hitte, hogy a kisszobájába berepült egy ragadozó, s váltig állította az ellenkezőjét. A nénit végül a fiú anyja győzte meg, aki nem mondott semmit, de visított. Kicsi fia pedig élénk bőgéssel állította ugyanazt. A híradós néni erre megrettent, egyetlen hatalmas ugrással a lépcsőházban termett és ordítással próbálta távozásra bírni a sólymot.
Gugyerák, miután félrefordított arccal tapintatosan kinevette magát, elindult madárnézőbe. A madár, a beste a csilláron tanyázott és fekete szemeivel merőn nézte Gugyerákot, s a nyomaték kedvéért még csapkodott is párat fenyegetően a szárnyaival. Gugyerák rájött, hogy itt a szép szó, hessegetés nem segít: a madárnak éles karmai vannak, nem beszélve a csőréről, ezért bölcsen visszavonulót fújt.
A következő szűk órában a híradós néni, az időközben egybegyűlt szomszédasszonyok társaságában a folyosón sipítozott, a gyerekek madarakkal ijesztgették egymást. Gugyerák megértően hümmögött, majd rövid előadásban foglalta össze a vadmadarak veszélyeit. Ettől a szomszédok cseppet sem nyugodtak meg, hanem egyesek a tűzoltókat hívták, másvalaki meg egy vadászt. A híradós néni infarktus-közeli állapotban nyilvánosan megfogadta, hogy jó útra tér, azaz dehogy is nyitja ki ezután a lakásajtót.
Aztán előkerült a vadász, aki puskát nem hozott ugyan, de az időközben a szoba egyik sarkában megbúvó, halálra rémült madarat rezzenéstelen arccal kézbevette és elvitte. Minden jó, ha jó a vége – motyogta Gugyerák, majd fogta az asztallábat, valamint a pajzsnak szánt fadarabot és elvonult. A híradós néni egy hétig csukott ajtóval is kibírta, az utca pedig megtelt a madártámadás sztorijával. Gugyerák azóta a galamboktól is ijedezik, az internet segítségével pedig kiderítette, hogy a sólyom vércse volt.

Fábián Tibor

Fel a tartalomhoz

Balatoni nyár franciás ötlettel

Az idei változékony balatoni nyár szépségeit próbálom rögzíteni emlékezetem egyre zsúfoltabb tárában. Fogy az idő, nőnek a kockázatok. Látni kell ezt és emlékezni rá, amíg lehet.
A maradék haza csodáját jelentő balatoni táj kitárulkozik s a hullámok felett emberléptékű magaslataival nyújtózkodik Ábrahámhegy, Csobánc s Badacsony bazaltja. A táj történelem előtti idők óta változatlan szépségeit kínálja a napi történések látványának követésétől megfáradt szemnek.
Haza és emlékezet? A magyar számára magától értetődően vezet el a folyamként hömpölygő nagy magyar történelem torkolatvidékéhez, Trianonhoz. Éppen amikor erre gondolok, jön velem szembe a parton egy hasonló gondolkodású, kortárs ismerős. Meddig bírjuk még? – kérdezi. És a rombolást leltárba véve rögtön az erkölcs és a szellem pusztulásának szempontjait kezdjük emlegetni. Szem és fültanúja volt ő annak, amikor egy évvel ezelőtt, vezető értelmiségi társaság elnöke kért fel Trianon előadásom „depolitizálására”. Még aznap este egy másik országos hírű kolléga vádolt szélsőségességgel december 5. puszta megemlítése miatt.
Továbblépek s másik ismerős köszönt. Véle erdélyi gyökereim miatt terelődik a szó ismét Trianonra. Azok a francos franciák, mondja szomorúan. De társasága sürgetve integet s így megússza magyarázatom nélkül. Már csak magamban füstölgök tovább.
Néhány hete egy utcai interjúban Trianon túl nehéz kérdésnek bizonyult. Nem született rá egyetlen minimális tájékozottságot eláruló válasz sem.
Azt annál gyakran hallhatjuk, hogy ne siránkozzunk, hagyjuk begyógyulni a sebet, felejtsük el. Gyógyító-e a felejtés? S főleg lehet-e védelem újabb Trianonok ellen? Mert ilyen folyamatosan fenyeget minket több felől is.
Ma e csonka hazában is tabu a téma. Az uralkodó szellem nem fogadja el. Szándékosan összemossa Trianon feldolgozásának szükségességét a foci huligánok felelőtlen ordítozásával. Szalonképtelen kérdés, akárcsak eredetünk titkai.
Ez utóbbit mintha kezdenék megoldani külhoni tudósok. Nagy szerencse ez és nagy csapás a begyepesedettekre, meg a szándékos tudatmérgezőkre egyaránt.
No, de Trianon?
Mi lenne, ha elindulna egy valóban diplomatikus magyar külpolitika, amely például szívós munkájával éppen a Sarközy érában próbálná elérni a francia külkapcsolatot és meggyőzni arról, hogy saját kezdeményezésből, gazdasági és politikai érdekből tisztázza a jórészt eltúlzott francia szerepet Trianon ügyében. Ők maguk próbálják felkutatni az igazságot, erre hozzanak létre ösztöndíjakat tehetséges – Trianon kutatásra vállalkozó – külföldi történészeknek. Ők próbálják tisztázni a leegyszerűsített és a „grand nationt” beárnyékoló tévhiteket, szimpatikusabbá tenni magukat egy másik európai tagállam számára. Talán képesek lehetnek ők is komolyan venni a két nép viszonyát valódi súlyán felül terhelő kérdést.
Egy ilyen irányú külföldi kutatás nagy meglepetéseket szerezhetne a kontinens e témakörben begyepesedett történészeinek.
Ha ez sikerülne, akkor számos gyakorlati kérdésben is más alapokról indulhatnának a tárgyilagos, valóban XXI. századi szellemű tárgyalások egy valódi megbékélés és nyugvópont elérése céljából. Ez esetben nem lenne akkora gond, ha akarva akaratlanul, bármihez nyúlunk, Trianon felfoghatatlan tévedésébe ütközve akadnak el ügyeink.
A Balaton partjáról hazatérve gyorsan vetettem papírra e sorokat. Nem sejtettem, hogy még egy Trianonozó ismerőssel találkozom ezen a napon. Aztán kinyitottam a szombati Magyar Nemzetet s ott állt benne Csoóri Sándor cikke. Hihetetlennek tűnt a gondolatok egymásba kapcsolódása.
Csoóri ugyanis egy történelmi pillanatra emlékezik írásában, amikor is Francois Mitterrand Budapestre érkezve először Illyés Gyulával óhajtott találkozni. A vendéglátó már másnap beszámolt élményéről Csoórinak. Ezt mondta: Ha hiszed, ha nem, már öt perc múlva Trianonról beszélgettünk. Azt mondta az elnök, hogy Trianon mocskos dolog volt. Mocskos ügy!
Aztán Csoóri leírja, hogy Mitterrand ezt néhány hónap után otthon is megismételte, így: Trianon mocskos ügy volt, amely megszülte a második világháborút, az emberiség történetének legszörnyűbb botrányát.
Lehet, hogy a grand nation lelkiismeretének korrekt és indokolt ébresztgetése nem is volt olyan elképzelhetetlen ötlet részemről?

Szász István Tas

Fel a tartalomhoz

Első lakástalanság program

Keveset tudni a kormány első lakás programjáról, pontosabban kevés biztatót. Először akkor kapta szárnyára a sajtó, amikor a rendelet törvényerőre emelkedett, utána akkor, amikor pár nap múltán módosítottak rajta, legutóbb pedig az első szerződés ünnepélyes aláírásakor a mosolygó kormányfő jelenlétében.
Amikor az első hírek felröppentek, akkor még valóban úgy tűnt, a kormány e nemes gesztussal a gazdasági válság közepén azokon akar segíteni, akiknek a jelenlegi helyzetben esélyük sincs otthont teremteni, lakást vásárolni.
Amint az 5%-os kamatú kölcsönfelvétel feltételei is napvilágra kerültek, kiderült, a „kedvezményes” hitelért a lakosságnak mindössze a 3,26%-a folyamodhat. Magyarán: ilyen körülmények között éppen azok maradnak ki a programból, akiknek állítólagosan szánták: a kis- és középkeresetű állampolgárok. Az egészen pontos részletek nyilván a tranzakciót lebonyolító bankoktól, illetve az illető települések ingatlanpiaci viszonyaitól függenek. Annyi viszont körvonalazódni látszik, hogy a 25-30 évre felveendő kölcsönöket havonta minimum 350 eurós részletekben kell törleszteni. Mivel a bankok zöme 50%-os eladósodási szintet számol a keresethez viszonyítva, ez azt jelenti, hogy a kérvényezőnek legalább 700 eurós fizetése kell legyen, illetve egy fiatal pár esetében, ennyit kell keressenek összesen. Ezt nagyjából fedezné is az Országos Statisztikai Intézet által közzétett nettó átlagbér, csakhogy: azt mindenki tudja, hogy Romániában, a fekete munkáról nem is beszélve, a legtöbb magáncégnél hivatalosan minimálbérrel alkalmazzák a munkavállalókat, a béralkuban szereplő összeg többi részét pedig zsebből fizetik.
Ha teljesíthetők is lennének a fent vázolt feltételek, kérdés, ki mer ma 30 éves lejáratú kölcsönben gondolkodni, amikor a világgazdaság néhány nap alatt éppen a hitelpolitika miatt omlott össze, a garanciát vállaló kormányok pedig, és velük együtt törvényeik is jöhetnek-mehetnek.
A legnagyobb kérdés azonban mégiscsak az: kik lesznek akkor az Első lakás program haszonélvezői? Valószínűleg a tehetősebb építkezési cégek és a bankok. Az építő vállalatoknak ugyanis a válság miatt a nyakukon maradt egy rakás leszerződött, vagy már el is adott félkész ingatlan, amiket valahogy be kell fejezzenek. A bankoknak pedig a válság miatt beállt hitelkrízisben kész vérátömlesztés ez a program, hiszen az alacsony kamat ellenére is, hosszú távon a dupláját kapják viszsza a kölcsönzött összegnek. Arról nem is beszélve, hogy fizetésképtelenség esetében automatikusan a bank tulajdonába kerül az Első lakás. Ezt látszik igazolni a hitelintézmények tülekedése, amelynek során a kormány is meglepődött azon, hogy több bank jelentkezett partnernek a programhoz, mint amennyire a legszebb álmaikban is számítottak volna.
A korlátlan lehetőségek Romániájában könnyen elképzelhető, kik fognak beköltözni az Első lakásba: a milliomosok, a patronok, a helyi kiskirályok gyermekei, unokái, unokaöccsei. Az ő nevükön nincsen ingatlan, vagy ha volt, azt a Năstase recept szerint már rég a nagynénire iratták, a családi vállalkozásban pedig nem lesz nehéz felkerekíteni a munkabér összegét, ha egyáltalán szükség lesz még erre. Az átlagkeresetű adófizető pedig sóhajtva átlapozhat az Első lakást és a nagylelkű kormányt népszerűsítő oldalakon, és lakhat továbbra is ott, ahol eddig: a sokadik albérletben.

Jakab Lőrinc

Fel a tartalomhoz

tábori napló


Partiumi Híd Fesztivál Kökényesden

Első alkalommal szervezték meg a Partiumi Híd Fesztivált július közepén a Szatmár megyei Kökényesden. Krakkó Rudolf, a Szatmári HÍD Egyesület vezetője és a Fesztivál főszervezője elmondta: az a szándék vezérelte, hogy működésével az egyesület elősegítse a magyarságtudat erősítését, a nemzeti önbecsülés visszaszerzését, a pozitív jövőkép kialakítását. Ennek szellemében alapították szatmárnémeti fiatalok a szatmári HÍD Egyesületet 2003 márciusában.

Az ötnapos nemzeti tábor nyitó előadását Raffay Ernő történész tartotta, aki a tőle megszokott őszinte szókimondással beszélt a mai magyar társadalom állapotáról: „Sajnos oda jutottunk, hogy a magyarság legnagyobb ellenségei nem Bukarestben, vagy Pozsonyban vannak, hanem Budapesten...”
Tőkés László, a fesztivál egyik fővédnöke helyett Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke tartott előadást Lesz-e magyar önrendelkezés Erdélyben? címmel. Mikola István, a volt Fidesz-Kisgazda-KDNP-s polgári kormány minisztere színes előadást tartott a leendő polgári kormány megújulási lehetőségeiről, feladatairól. Bethlen Farkas, Verőce polgármestere a történelmi Bethlen család megpróbáltatásairól, valamint a virágzó Verőce kulturális, gazdasági életéről, eredményekről, és tervekről szólt. Bethlen Farkas élete legfőbb céljának tartja a közösség szolgálatát: gondos gazdaként alázattal szolgálja népét, nemzetét.
Mit vétettem ellenetek, urak? Mit vétett az én népem? címmel Wass Albert életéről, életművéről, és „bűnösségéről” tartottak előadást a leginkább szakavatottak: Takaró Mihály és Vekov Károly professzorok, valamint Bartha József református lelkész. Gergely István, Tiszti Mikor Csíkból elindultam Csíkba... címmel beszélt az árvaházak nehéz helyzetéről.
Noha a fesztiválnak nem volt célja a politizálás, két jobboldali magyarországi politikust is meghívtak a partiumi fiatalok. Vona Gábor, a Jobbik elnöke a Magyar Gárda megszüntetése körüli kálváriáról, valamint a Jobbik ellehetetlenítési kísérleteiről, illetve a jobboldali párt sikeres szerepléséről tartott előadást.
Buzánszky Jenővel, a magyar futball világklasszisával, az Aranycsapat legendás hírű futballistájával is találkozhattak az érdeklődők. Brády Zoltán, az épp húsz esztendős Kapu főszerkesztője Eduardóról, a lap nemrég tragikus körülmények között elhunyt főmunkatársáról, Bolíviáról, és az autonómia összefüggéseiről tartott izgalmas előadást. A kíváncsiskodók találkozhattak Eduardo sofőrjével is. A médiakerekasztal képviselői, neves szakemberek: Kubinyi Tamás, M. Szabó Imre, Takaró Mihály, Brády Zoltán, és László György Frigyesy Ágnes moderálása mellett elemezték a médiamanipuláció problematikáját.
A tábor teljes ideje alatt egésznapos szabadidős, valamint gyermekprogramokra került sor. Minden napot színvonalas koncertek zártak. Krakkó Rudolf főszervező rámutatott: a Kormorán, az Ismerős Arcok és a Kalapács együttes kedvezményes áron vállalta a fellépést a partiumi Kökényesden, a Bikini, és a Beatrice viszont igen magas áron állt rajongói elé. Az ötnapos fesztivál minimális hiánnyal zárult: noha a kökényesdi polgármester többféle segítséget nyújtott a Partiumi Híd Fesztivál szervezőinek, a beígért komoly anyagi támogatást az önkormányzat szűkös anyagi helyzete miatt mégsem kaphatták meg a tábor szervezői. Krakkó Rudolf bízik abban, hogy jövőre ismét megszervezik a Partiumi Híd Fesztivált. Mint mondta, a fesztivál jeligéje rájuk nézve is igaz: „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.”

Frigyesy Ágnes

Fel a tartalomhoz

rendezvényajánló


Nemzeti kerekasztal, nemzeti rock

Két hét múlva EMI-tábor

Két hét múlva, augusztus 5–9. között kerül sor ötödik alkalommal a nemzeti érzelmű fiatalok találkozóhelyeként ismertté vált EMI-táborra Gyergyószentmiklós mellett. A szervezők remélik, idén is ezreket vonz majd a tavalyinál is gazdagabb programkínálattal rendelkező rendezvény, melyen esténként a nemzeti rockzene legjobbjai lépnek fel.

Kormorán, Kárpátia, Ismerős Arcok, Beatrice, Zanzibár, Hungarica és Moby Dick – néhány név azok közül, akik a táborlakók esti szórakoztatásáról gondolkodnak, ugyanakkor helyet kapnak „kisebb” zenekarok is, mint a Transylmania, Patrióta, Knock Out, Dalriada, és Kalapács. De nem csak szórakozni, ismerkedni és jókat beszélgetni járnak el a magyar fiatalok immár ötödik éve a Gyergyó melletti rendezvényre, hanem okosodni is: megismerni múltunkat, kultúránkat, elemezni jelenünket és fürkészni jövőnket. Olyan témakörökben adnak elő az idei meghívottak, mint a magyarság eredete, autonómia a gyakorlatban, a magyar tánc évszázadai, székely történelem, pártépítés Jobbik-módra, a református egyház helyzete 1945 előtt, a Bolyai Egyetem ügye, a(z elmaradt) erdélyi-romániai és magyarországi rendszerváltozás, megmaradás a szórványban, egyház és nemzet, erdélyi politikai helyzet, nemzetstratégia, kultúrtörténet.
Az előadók között lesz Ágoston Balázs, Bakay Kornél, Bartha József, Bodó Barna, Borbély Imre, Borbély Zsolt Attila, Böjte Csaba, Csép Sándor, Duray Miklós, Egyed Ákos, Erőss Zsolt, Gaudi-Nagy Tamás, Gazda Árpád, Hetesi Zsolt, Izsák Balázs, Jankovics Marcell, Kallós Zoltán, Kosaras Péter Ákos, Kovács Lehel, Lovas István, Makkay József, Novák Ferenc, Nyisztor Tinka, Páskándiné Sebők Anna, Pörzse Sándor, Raffay Ernő, Somai József, Tőkés László, Tulit Zsombor, Vincze Gábor, Vona Gábor, Vukics Ferenc és Wittner Mária is.
A koncerteken és előadásokon kívül számos más lehetőség lesz az idő hasznos és kellemes eltöltésére. Működik majd művészsátor, hagyományőrző jurta, Keskeny út sátor, EMI-sátor, társalgó sátor, film- és borsátor, lehet sportolni, túrázni az Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében, és természetesen idén is gyereksátor várja a legkisebbeket. Minden nap hat órától borkóstolóra kerül sor, ezúttal is Belső-Magyarország legjobb borászai közül sikerült több kiválóságot megnyerni – ott lesz Szeremley Huba Badacsonytomajból, Konyári János Balatonlelléről, Tiffán Zsolt Villányból, Kaló Imre Egerből és Dúzsi Tamás Szekszárdról.
A részletes program, jegyárakkal, szállással és sok minden mással kapcsolatos tudnivalók a tábor honlapján (www.emitabor.hu/erdely) találhatók.
A rendezvény fontosságát felismerve ettől az évtől Gyergyószentmiklós is határozottabban kiáll az EMI-tábor mellett: a város polgármesteri hivatala szerződést kötött az EMI-vel, melynek célja a tábor közös megszervezése a helyi közösség minél hatékonyabb bevonásával.

Fel a tartalomhoz

élő emlékezet


Dossziékba zárt történelem

Az egyház „belső vérzése”

(Folytatás előző lapszámunkból)

11. „FARKAS” jelentése (1851/0034/31.08.82.)
A jelentés egy külföldi kirándulócsoport látogatásáról szolgáltat adatokat, valamint Hermán azon szándákáról, hogy magyarországi építészeket hívjon meg erdélyi műemléktemplomok meglátogatására.
Székely Károlyt említi, aki a kolozsvári református püspökségen szolgál, és nagyban segíti munkájában.
Csatolva, jelentő részletesen leírja a turistacsoport látogatásának útját, valamint azt, hogy Beke György szilágysági útinapló megírására készül.
„Sursa i-a amintit de grupul de excursionişti care a vizitat biserica la care Herman mi-a răspuns că regretă că nu i-a întîlnit deoarece într-o discuţie avută cu un arhitect din Ungaria acesta i-a spus că vara aceasta prin luna iulie vor veni cîţiva arhitecţi şi istorici din Ungaria şi o să le acorde tot sprijinul în activitatea de vizitare ce preconizează s-o facă la bisericile din Ardeal, presupunînd că care au fost la sursă erau tocmai grupul respectiv. Are relaţii f. bune la consilierul Szekely Karoly de la episcopia reformată din Cluj Napoca, care îl sprijină în activitatea lui pe toate liniile, acesta cunoscînd foarte bine actele normative referitoare la stat şi la biserică şi a celor legate cu străinătatea.”

12. „FARKAS” jelentése (1851/0041/29.9.82.)
Hermán M. Jánost azzal gyanúsítja a jelentő, hogy levelet írt a Szekuritátének, melyben azt állítja, hogy elhelyezését a magyar soviniszták szorgalmazzák.
„Sursa vă informează despre Herman Janos, că a aflat de la ceva cunoştinţă din fosta parohie a [törölve] din Matei, că acesta pentru a se pune cu organele de stat din jud. Harghita ca să nu fie mutat în jud. Bistriţa Năsăud, a ticluit o scrisoare organelor de securitate, în care acuză că maghiarii şovinişti vor ca el să fie mutat din acea localitate. Din această cauză şi mai ales ca urmare a ultimelor discuţii cu acesta, Herman nu mai are încredere în [törölve] considerînd că prin afirmaţiile lui încearcă să-l provoace pe el.”
„Sarcini: Urmărirea comportării şi reacţiei obiectivului în urma măsurilor ce vor fi intreprinse asupra celui în cauză.
Măsuri: Se va acţiona spre întărirea supravegherii lui H. I. şi [törölve] pentru a scoate reţeaua din cauză.”

13. „FARKAS” jelentése (1851/0042/19.X.1982)
A jelentés az 1982. október 6-án tartott egyházmegyei gyűlésről közöl információkat.
A gyűlésen jelen lévő lelkészek nyílt elégedetlenségüknek adtak hangot a püspökség tevékenységével kapcsolatban.
Javaslat fogalmazódott meg arra nézve, hogy írjanak egy közös levelet, melyben támogatást kérnek egyházi tevékenységük végzéséhez.
„Vă informez că în data de 6. oct. a avut loc şedinţa protopopiatului la care au fost prezenţi numai conducerea protopopiatului fără reprezentanţii Departamentului cultelor şi a episcopiei. În aceste împrejurări unii preoţi mai tineri au început să-şi manifeste în mod mai deschis unele păreri şi nemulţumiri referitoare la activitatea episcopiei. Astfel [törölve] din Fîntîniţa afirma că ar fi bine să fim mai uniţi pentru a fi mai puternici în susţinerea doleanţelor noastre şi îmbunătăţirea activităţii pe linie de biserică, că trebuie să facem în scris plîngeri, eventual chiar o plângere comună legată de ajutoare cu materialele necesare activităţii bisericeşti. Numitul [törölve] din ......., jud. Cluj a fost de aceeaşi părere spunînd că trebuie să fim mai curajoşi şi mai hotărîţi în susţinerea drepturilor noastre, unele idei ale acestora au fost împărtăşite şi de preotul Herman Janos din Fîntînele.”
„îmi relata că în satul Comlod a fost reparată o clădire mai veche a unui grof şi el şi-a exprimat părerea că nu a fost reparată în mod corespunzător şi pentru faptul că nu s-a putut exprima în româneşte corect s-ar fi interpretat că el nu ar fi fost de acord cu această renovare. Din această cauză a început să-şi facă relaţii cu ortodocşi pt. a învăţa româneşte, lucru care nici nu i se pare greu şi în felul acesta să se poată descurca mai bine în satul Urmeniş, unde intenţionează să se stab.”

14. „FARKAS” jelentése (1851/0045/12.XI.1982)
„FARKAS” jelent a Hermán. M. Jánossal folytatott beszélgetésről, melynek során elmondta neki, hogy a Szekuritáté kihallgatta, és faggatta hazai és külföldi kapcsolatairól.
„A început să-mi relateze că are lucruri interesante de spus dar nu poate faţă de cei prezenţi şi anume a fost chemat la securitate şi întrebat de unele aspecte din activitatea lui în ţară şi străinătate. A spus că îi pare bine că întrebările puse s-au referit la probleme de care nu-i este frică că în unele privinţe sînt greşiţi informaţi şi din această cauză a stat liniştit însă îi pare bine că nu se ştie despre ajutoarele pe care le primeşte din străinătate şi legăturile pe care le are în acest sens, atenţionînd şi pe sursă să nu spună nimic în legătură cu acest aspect în cazul dacă va fi întrebat.”

15. „FARKAS” jelentése (18. ian. 1983)
A Szekuritáté Tőkés Lászlót Szőcs Gézához fűződő kapcsolatai okán hallgatta ki, arról kérdezvén, hogy milyen adatokat szolgáltatott a Magyarországon élő írónak az erdélyi református egyház helyzetével kapcsolatban, az „Ellenpontok” szamizdat kiadvány számára. Jelentő részletesen leírja, miképpen próbált Szőcs Géza kapcsolatot teremteni Hermán M. Jánossal, de sikertelenül.
Tőkés László azt mondta: nem ért egyet azzal, hogy a püspököt az állami hatóságok nevezik ki, és nehezményezi, hogy a püspök adatokat szolgáltatott róla a Szekuritáténak az „Ellenpontok” kapcsán ellene folytatott vizsgálathoz.
Szó esik még Ion Lancranjean „Cuvânt despre Transilvania” című nacionalista hangvételű könyvéről is.
” Faţă de sursă pe la sfîrşitul lunii dec. mi s-a plîns că a fost anchetat de securitate în legătură cu relaţiile pe care le are scriitorul Szocs Geza şi că ce date şi aspecte din cadrul bisericii reformate i-am dat acestui scriitor pentru a fi publicate în „Ellenpont” Tokeş a spus că a negat orice contribuţie de-a lui la „Ellenpont” dar pe scriitorul Szocs Geza l-a cunoscut de mult timp şi întreţine relaţii de prietenie cu el, în cadrul căror s-a mai discutat probleme referitoare la activitatea religioasă, dar personal nu a scris nici un articol. Îmi spunea că securitatea a arătat o fotografie în care el se află în anturajul lui Szocs şi a unei femei, despre care atît Szocs cît şi Tokeş a declarat că ar fi o prietenă a scriitorului, însă sursei Tokeş i-a spus că femeia respectivă a venit la Dej împreună pentru a lua legătura şi a-l cunoaşte pe preotul Herman Janoş din Fîntînele, dar aflînd că condiţiile de deplasare sînt mai grele aceştia au renunţat. Se pare că numai femeia a intenţionat să ia legătura cu Herman Janoş, Szocs urmînd să aştepte la Dej, deoarece prezenţa lui ar fi suspectă în satul Fîntînele. Între Tokeş şi Herman Janoş există o prietenie mai nouă.”
„Întrebîndu-l pe Tokeş că de ce sprijină poziţia lui [törölve] şi de ce atacă Episcopia în diverse scrisori pe care le redactează în prezent, în conţinutul cărora susţine ideea că episcopul este numit de stat şi nu ales, mi-a răspuns că e o răzbunare din partea lui pentru faptul că cercetează să ia legătura cu „Ellenpont” a pornit de la Episcopie, care ar fi dat date despre el.”

16. „FARKAS” jelentése (1851/0053/28.04.83.)
A jelentésben ismételten Szőcs Géza neve merül fel. Hermán kifejti, hogy minden idejét tudományos munkájára fordítja, melyet Beke György közreműködésével szeretne megjelentetni.
„Singura preocupare a lui e cercetarea istoriei religiei în special reformate, pentru care strînge materiale şi cu lucrările care le va publica (poate cu ajutorul scriitorului Beke) să promoveze la Inst. grecologic din Cluj N.”
„Sarcini ? Să urmărească în continuare preocupările pe linia redactări unor lucrări istorico-religioase şi a conţinutului acestora.”
„Completare: Dacă nu va reuşi să publice el, materialele vor fi predate scriitorului Beke Gy. care a mai fost ajutat de Herman cu asemenea date (ex. Cartea de reportaje despre jud. Bistriţa N.)”

17. „FARKAS” jelentése (09.6.1983)
Hermán János panaszkodik a jelentőnek, hogy a Szekuritáté, barátaival együtt, ismét kihallgatta, házkutatást tartottak nála, és könyveket koboztak el. Ismerőseinek azt javasolja, hogy minden történelmi tárgyú könyvet rejtsenek el. A házkutatás során a Szekuritáté emberének figyelmét elkerülte az a táska, melyben Tőkés László levele volt, és amelyet a megye lelkészeihez intézett.
„La sfîrşitul săptămânii a fost vizitat de preotul reformat HERMAN IANOS din com. Matei, satul Fîntînele care i-a spus că el şi prietenii lui din Matei: [törölve] şi [törölve] au fost anchetaţi de securitate, ultimii doi fiind şi percheziţionaţi la domiciliu cu care ocazie li s-au confiscat cărţi de istoria Ungariei.”
„În ziua cînd a fost la Matei ofiţerul care l- a vizitat la domiciliu îi era frică să nu-l caute în servietă că avea două biblii şi o scrisoare de la TOKES LASZLO din Dej prin care acesta se adresa tuturor parohiilor din judeţ şi le cerea părerea dacă au suficiente calendare, cărţi şi materiale propagandiste şi de ce nu acţionează cu toţii de a cere de la episcopie mai multe materiale de această natură.”
„N. L. Numiţii HERMAN, [törölve] sînt lucraţi prin DUI iar [törölve] este semnalat recent cu manifestări naţionalist-iredentiste maghiare.
Sarcini: Prin Herman să urmărească în continuare reacţia şi comentariile ce fac cei în cauză în urma măsurilor intreprinse de organele de securitate.
Măsuri: Continuarea anchetării susnumiţilor în vederea documentării manifestărilor lor ostile.”

18. „FARKAS” jelentése (1851/0062/6.X.1983)
(A sok kitörölt név és helyszín miatt a jelentés nehezen értelmezhető).
„În com. Matei a constatat că preotul [törölve] ..... [törölve] din Sărata, nu este ...... pe motiv că acesta ar fi suspectat ca informatorul organelor de securitate. Într-o pauză de masă sursa a fost contactată de [törölve] din .... care i-a solicitat sursei să facă tot posibilul să-l mute din localitate pe [törölve] deoarece de cînd a venit acolo, de anul trecut, ei, ..... din Matei au avut necazuri cu securitatea, au fost anchetaţi mai multe unguri cinstiţi şi .... de biserică. Înaintea acestui preot, ei, intelectualii maghiari ai satului se întîlneau la fostul [törölve] şi se distrau însă de cînd a venit acesta, nu se mai pot întîlni unul cu altul că deja sînt suspectaţi de securitate că ar pune la cale .... contra statului.”
„A avut cu unii neplăceri în timp ce a fost anchetat de securitate dar acum a luat măsuri să-i îndepărteze de biserică. Fără ca ei să-şi dea seama şi să pară în faţa lor ca fiind un preot loial. Este încîntat de modul în care Beke György a descris vizita ungurilor din satul Fîntînele, de unde urma istoria luptei lor cu tătarii (.......).”

19. „PETRESCU” jelentése (1850/00139/3.XI.1987)
Hermán M. Jánost Hollandiában látogatta meg a jelentő, melynek során Hermán hazatérési szándékáról beszélt, valamint azokról az okokról, melyek miatt elhagyni kényszerült az országot, amit nagyon sajnál.
„În discuţiile purtate cu Herman Janos acesta mi-a relatat că deşi are o situaţie bună, regretă foarte mult că nu se află în România lîngă rudele sale şi unde se simte sufleteşte cel mai bine. Gîndul lui de viitor este de a se reîntoarce în ţară cu întreaga familie întru-cît nu-şi găseşte locul în străinătate. Cînd mi-a relatat aceste aspecte, era deosebit de afectat, motiv pentru care a şi plîns ca un copil. Regretă că a rămas la insistenţele soţiei care este de origine olandeză.”
„Motivul pentru care a luat această hotărîre mai mult ca indicaţia soţiei l-a constituit faptul că în anul respectiv a fost sîcîit, deranjat de către un ofiţer de securitate.”
„Sursa a fost în vizită şi la acest cetăţean din Belgia pe care îl cheamă [törölve] din 1420 Breine, Allend, tel. [törölve] str. [törölve] Soţia susnumitului care este tot de naţionalitate maghiară, are o funcţie importantă din Ministerul Comerţului Exterior din Belgia, iar el este profesor de muzică în Brüssel. Familia această ne-a asigurat cazarea şi un plin de benzină. În discuţiile purtate ne-au fost confirmate părerile lui Herman despre cel în cauză, faptul că are o ură faţă de statul nostru. Am reţinut din discuţiile purtate cu el că se află în anturajul unor colaboratori de la postul de radio Europa Liberă în limba maghiară, se vizitează, sînt prieteni şi se ajută.”
„În trecere prin Ungaria sursa a constatat că din partea populaţiei de rînd există o atitudine neprincipală faţă de ţara noastră. Am fost admonestaţi pe stradă, în momentul cînd eram opriţi la stopuri, deschideau geamurile la maşini şi se dădeau la manifestări duşmănoase la adresa conducerii Partidului nostru.”
„Nota ofiţerului: Nota se referă la preotul Herman Janos fost ....., rămas ilegal în exterior, care a fost avertizat pentru manifestări naţionaliste şi legături suspecte cu elemente .... din exterior, printre care şi fostul scriitor Illyes Gyula.”
„Sarcini: Să permanentizeze legătura cu profesorul [törölve] din Belgia care este în anturajul unor colaboratori de la postul de radio Europa Liberă în lb. maghiară pentru a obţine date despre aceştia şi în legătură cu activitatea lor.”

(Vége)
Fábián Tibor

Fel a tartalomhoz

gasztronómia


Kiváló borok seregszemléje

Vinagora Open – 2009

A borversenyekkel kapcsolatban nem kevés tamáskodó megjegyzést lehet hallani, mind a borfogyasztóktól, mind a borászoktól. Ezeknek kétségkívül van valamiféle alapjuk. Hiszen ellentétben a sporteredményekkel, a borversenyek eredményei nem alapulnak egy abszolút mércén. Sőt, ugyanazok a bírák ugyanazt a borsort majdnem biztos, hogy másképp pontoznák pár nap elteltével. Hát még, ha más sorrendben kapják a nedűket. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy elvben hasonló szaktekintélynek örvendő bírák által kiadott pontszámok között nem ritka a nagyságrendi különbség ugyanazon bor esetében. Ténykérdés, hogy a jó eredmény eléréséhez nem elég egy jó bor, kell némi szerencse is hozzá. Viszont, ami bízvást leszögezhető, az az, hogy gyenge minőségű borok nem vagy csak a legritkább esetben kapnak érmet rangos borversenyeken.
S akkor el is értünk a másik nagy problémához. Borverseny és borverseny között ugyanis nagy különbség lehet. Nem mindegy, hogy a bükkaljai Bogács község termelői mérik össze teljesítményüket egy helyi borverseny keretében vagy az ország legjobbjai nem kevés jeles külföldi pincészettel versenyezve. (Távol álljon tőlem, hogy ezzel leszóljam a bogácsi termelők igyekezetét, bármely más borfalut említhettem volna, az állítás úgy is megállna.) Nem mindegy, hogy maguk a gazdák bírálják saját boraikat, s mindenki érdekelt a nagy pontszámok odaítélésében, vagy pedig nemzetközi tekintéllyel rendelkező borszakértők, akiknek zöme tényleg képes a tárgyszerű ítéletalkotásra. Végül, de nem utolsó sorban az is rangot adhat egy borversenyen elért eredménynek, amennyiben minden más feltétel teljesítve van, hogy hány érmet osztanak ott ki. Olvasom az egyik újságban, hogy a legutóbb erdélyi borversenyen majdnem minden bor érmes lett. Ennyire jók lennénk? Aligha. Sokkal inkább arról van szó, hogy ez a borverseny is, mint egyébként sok más helyi borverseny az önlegitimációt s az önbizalom növelését is szolgálta. A világ mértékadó, számon tartott borversenyein jellemzően meg van szabva, hogy a borok mekkora része lehet érmes – ez a hányad általában 30%.
Ennyi volt a kiadható érmek száma a legutóbbi Vinagora borversenyen is, mely a világ legjelentősebb tíz borversenye közül az egyik. Eddig e borversenyt kétévente rendezte meg a Borkultúra kht, most azonban a továbbiakra nézve az évenkénti megrendezést vették tervbe. E döntés jegyében le is zajlott a beérkezett 542 minta bírálata 2009. június 18. és 21. között Sopronban, majd sor került az ünnepélyes díjkiosztóra e hónap elején, a Vörösmarty téri üvegpalotában. A borokat 58 főből álló nemzetközi bizottság értékelte hetes csoportokban. A 163 külföldi minta közül 1 nagyarannyal, 15 arannyal és 38 ezüsttel díjazott bor került ki, míg a 379 magyar „versenyző” közül 1 nagyarany 39 arany és 72 ezüst.
Nagy meglepetés volt, hogy a szigetcsépi Gál pincészet két kategóriában is Champion díjat kapott. (Champion-díjas az adott kategória legjobb eredményt elért bora. Szigetcsépről pedig annyit, hogy e borfalu Csepel szigeten fekszik és a Kunsági borvidékhez tartozik.) Száraz fehérbor kategóriában a Szigetújfalui 2008-as Szürkebaráttal nyertek (megosztva egy szlovák pincészettel), rosé kategóriában pedig a szintén 2008-as Szigetszentmártoni Kékfrankossal. (Ez utóbbi bor nagydíjas volt a legutóbbi Miklós napi rosé borversenyen s aranyat kapott a világ nagy rosé borversenyén, a Cannes-ban megrendezett Rosé Du Monde-on is.) Vörösbor kategóriában Bock József győzött a lassan legendává érlelődő Syrah borának 2007-es évjáratával, a botrytiszes borok kategóriájában holtversenyben Kiss István 1975-ös 6 puttonyos aszúja valamint a Monyók pince 1999-es 6 puttonyos aszúja végzett az első helyen.
A győztes borokat az eredményhirdetés napján a nagyközönség éppen úgy megkóstolhatta, mint a tavaly. A Borkultúra kht vezetője, Zilai Zoltán az eredményhirdetés előtti sajtótájékoztatón elmondotta, ezzel egyszerre akarják szolgálni a borok népszerűsítését, a nagyközönség informálást és a borverseny transzparenciáját. Tény és való, ennél tisztább, hatékonyabb versenyt elméletileg sem lehet elképzelni: a nemzetközi zsűri tagjai nem kommunikálnak, nem tudják, mi van a pohárban, laptopon végzik az osztályozást, így nem kell a részpontszámok összeadásával vesződjenek, majd az eredményt ellenőrizheti a nagyérdemű a nyitott napon.
Jómagam, mint e kóstoló-nap egyik aktív résztvevője (120 mintát sikerült idén megkóstolni az 542-ből) nyugodt lélekkel állíthatom: ez a verseny nem méltatlanul viseli a „Középeurópa boriránytűje” büszke jelmondatot.

Borbély Zsolt Attila

Fel a tartalomhoz

szabadidő


Az Expressz ezerrel robog

Az MTV határon túli műsorának jubileumi adása

Ezredszer jelentkezett a képernyőn a Kárpát Expressz, a Magyar Televízió határon túl élő honfitársainkkal foglalkozó közszolgálati tájékoztató műsora. A Kárpát-medence politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi folyamatairól szóló napi műsor első adását három éve láthatták a nézők.
A korunkat jellemző, szenzációkra épülő hírtenger közepette valóban különlegesség egy kizárólag határon túli tematikával készülő napi műsor, amely ráadásul a magyar nyelvű televíziók palettáján is egyedülálló. A Kárpát Expressz újabban nem csak a Magyar Televízió képernyőjén látható, az intézmény díjmentes felajánlása nyomán, számos határon túli városi televízió és kábelrendszer veszi át és sugározza.
„A Kárpát Expressz a maga nemében igazi kuriózum – méltatja a műsor jelentőségét Gál Emese szerkesztő-műsorvezető, aki kezdetektől tagja a csapatnak, majd hozzáteszi: A műsor ízét és hitelességét a határon túli tudósítók adják. Velük évente személyesen is találkozunk, az alkotók az eltelt évek alatt igazi családdá forrtak össze.”
A szerkesztők a hírek összeállításánál rendszerint a bőség zavarával küzdenek. A közelmúlt legfontosabb eseményei közül nagy figyelmet fordítottak az európai parlamenti választásokra, és talán a híradásaik is hozzájárultak, hogy a határon túli magyarság jó eredményeket ért el a voksolásokon. A Kárpát Expressz kiemelten foglalkozott a kárpát-medencei magyarságot érintő intézkedésekkel, a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatos anomáliákra is többször felhívta a közvélemény figyelmét.
Július 13-án, kora reggel Hegedűs István kiemelt szerkesztő vezetésével ünnepelt a szerkesztői csapat: a nézői és a szakmai vélemények alapján is magas színvonalú, véleményformáló műsor ezredik adását sugározták. Nosztalgiával gondoltak az első adásra, amellyel 2006. szeptember 11-én találkozhattak a nézők. A bemutatkozó műsorban a közszolgálati csatornát választók a napi hírek mellett Lifka Sándorról, a kárpát-medencei kinematográfia úttörőjéről készített portréfilmet láthatták, ezt követte egy 56-os találkozóról készített összeállítás, amelyben olyan neves személyek szólaltak meg, mint Deák Ernő, a Bécsi Napló főszerkesztője, vagy Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész. Az erdélyi árvízről készített anyagban már a politikusok véleménye is elhangzott, Verestóy Attila szenátor és Szász Jenő, székelyudvarhelyi polgármester kommentálta a kataklizma után történteket. Ez már történelem, a friss híreket egész nyáron láthatják a nézők, s a szerkesztők szeme előtt már a kétezredik adás tematikája lebeg...

Fel a tartalomhoz

[ Copyright © 2005 erdély ma - egy szebb holnapért.. Minden jog fenntartva. ]